Felsőmagyarország, 1901. március-június (17. évfolyam, 52-147. szám)

1901-03-24 / 70. szám

2. oldal. FELSŐMAGYARORSZÁG Márczius 24. A mi újságunk. Kassa, márczius 23. Napok óta óhajtjuk, tervezzük ezt a kis mondanivalót, de tudj’ Isten miért, alig hogy elkészült, alig hogy ideállhatunk vele a mi közönségünk elé. Csudaszámba megy az, hogy mi, kik nap-nap után lelkesen, kitartóan ontjuk a sok, mérhetlenül sok fekete betűt, íme nehézkesen, félig erőltetve vonszoljuk a tollat most, hogy a magunk dolgáról akarunk beszélni. Tiltakozik szivünk az ellen, hogy olvasóink szives pártolását, meleg szeretetét a szokott sablonos köszönő szavakkal háláljuk meg, tiltakozik önérzetünk az ellen, hogy ez az igénytelen írás szóljon küzdésünkről, törekvő munkánkról s jövő czéljainkról. A legszebb írásnál, legjobb programmal is szebben beszél a tett. Beszéljen hát a mi napi tetteink eredménye, a mi újságunk helyettünk s mondja el nap-nap után, hogy nincs egyéb vágyunk, nincs nemesebb czélunk mint nemzeti kultúránk erősítése, terjesztése mellett olvasóink minden óhaját, kívánságát méltón teljesíteni. S hogy programmunkat most az új évnegyed küszöbén kifejtjük, ne tekintsék olvasóink azt se dicsekvésnek, se hiú ígérgetésnek, hanem egyszerű tájékoztatónak. Irányunk és utunk lesz e programút, melyet szilárdan s rendületlenül megtartunk bármint változzanak is körülményeink. Miért egyesültünk ? Mint olvasóink tudják, a múlt hó végén jelentős fordulat állott be hírlapirodalmunkban. A két versenyző napilap, a Kassai Napló és Felsőmagyarország egyesült, hogy immár minden munkaerőt összetartva, tömörítve mint egy újság szilárdan és biztosan küzdhessen czéljaiért és teljes erővel szolgálhassa közönségünk érdekeit. Az egyébet csak nem lehet megélni. Főleg ha száznegyvenheten vannak. Mert mint egy kiérdemelt kasszatündér írja a „Szeparé és Vidéke“ czimü szaklapjukban : „Kassán vagy van balek vagy nincs, de kell, hogy legyen“*** Nem is féltem én azt a 147 eszkimót. Majd teremtenek ők fókát. Törvényes uton. Hiszen rendőrségünk tágra nyitott szemekkel nézi azt a bárányos erkölcstelenséget, amelynek messze földön hire van. Úgy igaz az***♦ Annak csak hire van, de az egykor tündérszép kassai sétahelyeknek már csak volt hire. Volt nincs. Hir és sétatér is. Elpusztultak mint Szodoma meg Gomora. Az én hazámban, a nyílt homokkal övezett szép Debreczenben, ahol akkor hangzik el egy német szó, mikor fehér holló repdes a Rákóczy templom körül, ott az a város töméntelen ezreket költ sétaterek teremtésére és százezreket áldozna, ha oly lombos, fás terei volnának, mint voltak Kassának? Voltak? De hát ki és mi okból követte el azt a vandalizmust, hogy kidöntette a terebélyes, lombos fákat. Előbb a ligetből, aztán a Szabadság, Teleky és a nagy sétatérről. Egyik szabadszájú riporterünk azt hisülés szükséges volt, mert anélkül mindkét lap tengődött csupán s fogyatékos munkaerejével, gyenge anyagi eszközeivel nem teljesíthette azt a nagy hivatást, melyet lapunk mint egész Felsőmagyarország, tehát 12 vármegye egyetlen napilapja, kellőképen, méltón teljesíthet. Ez egyesülés legkedvezőbb hatását közönségünk érezte, mert mindkét lap java, munkaereje egyesülvén az uj lapnál az eddigieket messze felülmúló s a modern hírlapirodalom magaslatán álló tartalmas, komoly, független napilapot nyert. E szavaink igazságát legszebben bizonyítja az, hogy mióta a két lapot egyesítettük nem csupán az összes eddigi előfizetők hozzánk csatlakoztak, hanem alig egy hónap alatt oly nagyszámú új előfizető jelentkezett, hogy lapunk immár büszkén kiállja a versenyt e tekintetben is a legelterjedtebb vidéki lapokkal. Újításaink. Lapunk ezen nagy elterjedtségének egyik fő oka az a jelentékeny újítás volt, hogy az összes felsőmagyarországi vármegyékkel erős összeköttetést létesítettünk. Lőcsén, Eperjesen, Iglón, Késmárkon stb. ép úgy el van terjedve lapunk, mint megyénkben s ez összeköttetést mindjobban fokozni fogjuk, hogy Kassa a hírlapirodalom terén is méltó metropolisa lehessen Felsőmagyarországnak. E nagy kiterjedésű összeköttetéseink előnyét közönségünk fogja mindenekfelett élvezni, mert Felsőmagyarország minden jelentékenyebb helyén lévő külön tudósítóink révén általunk sokkal gyorsabban és pontosabban értesül a vidékünkön történő érdekes és fontos eseményekről, mint a fővárosi lapokból. Vezérczikk. Politikai hitvallásunk marad a régi. Független, szókimondó, szabadelvű újságot tesztelt, hogy holmi mulatókért lesz a Széchenyi-ligetben. Ős-Budavár mintájára. Talán a Gésák szemeit bántották volna a lombos, hűs árnyat adó fák? Végre is a Gésák minden előtt. ♦ Soha olyan laza, petyhedt társadalmi életet mint nálunk. Mintha kihalt volna minden. Farsang elmúlt, a csörgő sapkák a sutban és hogy teljes legyen a vezeklés, bezárkóztak az emberek. Talán még hamut is hintettek fejükre. Üresek az utczák, terek, kávéházak — színház. Apropos színház ! Virágvasárnap van, az apostolok oszlása. Mennek, oszlanak a szélrózsa minden irányába. Kassáról csak Ternyey távozik. Ternyey, a „hölgyek öröme“, a varró és nem varróleánykák, de főleg az idős özvegyek kedvencze. És Lajos, ez a derék fiú, aki szerényebb Murányi kartársnál is, két hó óta nem hozatott fát a szobájába. Szerelmes levelekkel füt. Oh bohó leánykák, szerelmes özvegyek, lássátok ilyen az élet*** ♦ Hopp! Majd elfeledtem. A jövő héten Pálmay Ilka és Barby Alice fognak Kassán énekelni. Hát nem boldog a kurucz? Gesztered. akarunk olvasóinknak adni. Vezérczikkeinket részint szerkesztőink, részint a legtekintélyesebb felsőmagyarországi és fővárosi politikusok írják. A közelgő képviselőválasztások tekintetében beavatott és előkelő fővárosi politikusoktól már a jövő hó folyamán hozunk nagybecsű czikkeket s ez időtől kezdve állandóan különös súlyt helyezünk arra, hogy olvasóink minden tekintetben bő és igazságos tájékoztatást nyerjenek. Gazdasági tekintetben az agrár és merkantil elemek bölcs és hasznos egyesítését valljuk követendőnek. A közös vámterület ideiglenes fenntartása politikai és gazdasági okokból szükséges ugyan, de küzdeni fogunk, hogy mihelyt viszonyaink megengedik, az önálló magyar vámterület létesítessék. Társadalmi szempontból különös súlyt helyezünk az osztályérdekek kellő kiegyeztetésére, a munkásosztály állapotának javítására s a felekezeti béke fenntartására, megszilárdítására. Tárcza: Különös súlyt helyezünk arra, hogy tárczarovatunk felülemelkedjék a vidéki lapok szokott alacsony nívóján. Csakis elsőrangú fővárosi s vidéki belletristák czikkeit, novelláit hozzuk e rovatban. Könnyű, élvezetes modorban megirt tudományos czikkek s a kassai nemzeti színház premierjeiről irt kritikák is e rovatunkat gazdagítják. Vasárnaponkint „A hétről“ czímmel szellemesen megírt csevegés beszéli el a hét érdekes, mulattató apró és nagy eseményeit. Hir-rovatunk. Naponkint több ízben eredeti távirati tudósítást kapunk a fővárosból, úgyszintén Bécsből és Berlinből. Mint már említettük Felsőmagyarország minden jelentékenyebb helyén külön tudósítóink vannak s ezek expresstudósitásaival megelőzzük a fővárosi lapokat. Helyi és megyei híreinket rendes munkatársaink közvetlen utánjárással híven és pontosan szerzik meg s közük lapunkban. E kitűnő szervezésnek köszönhető, hogy hírrovatunk vetélkedik sok fővárosi lap ily rovatával. Szinház és művészet. A művészeti dolgok legkevésbé lévén helyhez kötve, e rovatunkban már nem csupán a kassai és felsőmagyarországi összes színházi s művészeti eseményeiről, hanem az egész országéról hírt adunk. Színházi kritikáinkat képzett, avatott állandó kritikusaink írják, kizárólag a művészet magasabb czéljait tartva szem előtt. Uj regényünk. A jövő hó folyamán kezdjük meg új regényünket, melyet egyik legjelesebb fővárosi írónk kizárólag lapunk részére ír. Az irodalmi eseményszámba menő művet annak idején részletesen ismertetjük. Törvénykezés, Tanügy, Sport, Közgazdaság stb. Nincs elég terünk, hogy minden rovatunkat habár néhány szóval is megbeszéljük. De nem is szükséges ez, hisz olvasóink nap-nap után meggyőződhetnek arról, hogy lapunk mindenről bőven és a tárgyhoz méltó figyelemmel, komolysággal ír, hogy gazdag tartalma méltán megérdemli azt a valóban