Felsőmagyarország, 1901. március-június (17. évfolyam, 52-147. szám)

1901-05-23 / 117. szám

Május 24. után 1 óra 15 perczkor induló vonattal fognak délután 3 óra 38 perczkor Kassára érkezni s hogy még az­nap és pedig: a kir. ítélőtáblái elnök úr 126 órakor, a kassai kir. törvényszéki elnök úr pedig 5 óra után fogja az egyesület kül­döttségét fogadni. Jelentkezhetni Somlyói V. Ignácz egye­sületi titkárnál, Nagy-Sző­llősön (Ugocsa­­megye.) FELSŐMAGYARORSZÁG Összeférhetlenség a hivatalokban. (Az érdekeltek figyelmébe.) Kassa, május 23. Most, hogy az összeférhetlenség kér­dése egész Magyarország közvéleményét fog­lalkoztatja, kezdik a lapok ezt a nagyfon­­tosságú és nagy kihatással bíró ügyet oly oldalról is megvilágítani, amelyről eddigelé nálunk szó is alig esett. így p. egy fővárosi szaklap fölhívja a figyelmet arra, hogy a közigazgatási hiva­taloknak egyes korifeusai mily nagy sze­repet visznek egyes magánvállalatok és pénzintézetek vezetésében. S míg ezek egyik másika örökösen túlterheltséégről pa­naszkodik , addig arról mélységesen hall­gatnak, hogy ők voltaképen nem csupán saját hivatalos teendőiket intézik (ha inté­zik), hanem a tiszteletdíjak s más efféle jutalmakat nyújtó bankok és magánvállalatok egy és más ügyeit is. S ezek a bankok és vállalatok nem­csak anyagi hasznot nyújtanak, hanem be­folyással vannak sok mindenféle magán- és hivatalos ügyek irányítására is. Sokszor ott dűlnek el nagyon fontos közérdekek, sőt mondhatni, hel­lyel-közzel a képviselő-vá­lasztások is, mivelhogy ily egyesületek az összehalmozódott pénz révén négy befolyást bírnak gyakorolni a közönség hitelre szoruló tagjainak jelentékeny részére. Az állami hivatalnokokra nézve ki­mondja a törvény, hogy: „Állami tisztviselő nem vehet részt pénzintézeteknek, közkere­seti, betéti és részvénytársaságoknak s ál­talában nyereségre irányzott vállalatoknak, sem alapításában, sem igazgatásában, nem viselhet azoknál elnöki, igazgatói, igazgató­választmányi vagy felügyelő-bizottsági tag­sági tisztet, vagy bármely oly állást, mely állandó javadalmazással, osztalékban való ré­szesedéssel, jelenléti illetményekkel, vagy egyéb jutalmazásokkal van összekötve. Az összeférhetlenségnek ezen tilalma miért van csupán állami tisztviselőkre ki­terjesztve? Vagy a közigazgatási tisztvise­lőknek külön privilégium kell,­­de addig, míg a „Turul“ ügye országos bot­­rán­nyá nem nőtt a szubvenczióra való ha­lászat miatt. A „Turul“ kassai bizományosának di­cséretére legyen mondva, ő nem igen tit­kolta a czég mödlingi eredetét. A »Turul« temesvári czipőgyár alá oda pingáltatta egész őszintén, hogy: Ezelőtt mődlingi czi­­pőraktár. És csodálatos, mégsem Kassán jöttek rá arra, hogy a „Turul“ és a mőd­lingi egy és ugyanazon czég, nálunk, hol ezt a czégtábla is nyíltan elárulta, hanem Szegeden, ahol pedig ugyancsak titkolták a hangzatos czégér valódi mibenlétét. Az országosan megindított mozgalom következtében a Turul kassai üzletéről szép csöndben levették az uj czimet s megmaradt ott a régi felírás, igy: A „Turul“ — elröpült. (Megcserélt kassai czégtábla.) — A Felsőmagyarország tudósítójától. — Kassa, május 23. A mödlingi czipőgyár magyarországi visszaélései, amelyeket véletlenül a szegedi iparhatóság pattantott ki, egyre nagyobb megbotránkozást keltenek országszerte s ha­tóságaink a legnagyobb szigorral lépnek fel a „Turul“ madár ellen, amelyről kisült, hogy nem annyira turul, mint magyar bőrbe buj­tatott, csúnya, utálatos kétfejű sas. A hírhedtté vált „Turul“ Kassán is nyitott fióküzletet. Azaz, hogy fenn volt ez a fiók, csak a régi mödlingi czégtáblára szegeztek rá egy fehér lepedőt s erre rá­­pingálták nagy fekete betűkkel a „Turul“ szót. Ott ékeskedett ez az uj czég és nem is tűnt szembe senkinek, hogy létezik, egész Mödlingi czipőraktár. „Turul“ tehát nincs már Kassán — egyszerűen elrepült a hangzatos czégérül felhasznált, de hirtelen leleplezett madár. A kassai „Turul“ ügyében Mihalik Béla h.-főkapitány gyorsan intézkedett, Kossuth Lajos­t. rendőrkapitányt bízva meg a mödlingi czipőraktár megvizsgálásával. Kossuth kapitány egy polgári biztossal teg­nap meg is jelent a Fő utcza 26-ik számú házban, hol a gyárnak fióküzlete van s ala­pos vizsgálat alá vette azt. 3. oldal: Markos Gyula odavaló? A levél azon apos­toli kijelentése tehát, hogy „sokat nyernek vele“, csak puszta és egyszerű igazságnak hihetetlen kifejezése. Sok vértanú és szent életét ismerjük az Írásból, áldozott egyik is, másik is, ki a jóllétét, ki a szabadságát, ki az életét, de a Herkó Pátert egyik se mutatta be áldozatul , ép ezért a peéri ke­rületről már ezentúl nem is szólunk, mert, bár tudjuk, hogy a peéri kerület jellemes, erőslelkü hazafiakból áll, de ekkora kecseg­­tetésnek, (hiába az ember csak ember) majd meglássák , nem tudnak ellen­állni. j­­egvesztegetés élczlappal. (A tiszta választások bukása.) — A Felsőmagyarország tudósítójától. —­­ Kassa, május 23. Vége a tiszta választásoknak, vége a­­ joggal párosult törvénynek és igazságnak,­­ rossz a törvény, el kell égetni, mert mi haszna tilalmazza a választásoknál az ete­­­tést, itatást, ha ezalatt csak a testi élveze­tet érti s nem egyszersmind a szellemi ete­tést és itatást. Szóval bele kell venni a tiszta válasz­tásokhoz czimzett törvénybe, hogy tilos a választókat Herkó Péterrel megveszte­getni s azon borzasztó választás elé állítani, hogy vagy elveikről, vagy a Herkó Páter­ről kell lemondaniok. Ez állításunk igazolá­sául szolgáljon ez a levél, melyet a peéri kerületbe százával küldözött szét a kerület hallhatatlan szülötte, bizonyos Kerekes Jákó nagykartali plébános. Szól a levél a követ­kező képen: Mélyen tisztelt uram! Én peéri születésű­­ vagyok. Alig szerezhetne valami nekem nagyobb­­ örömet, mintha szülőközségemnek olyan követje­­ lenne, ki arra igazán érdemes. És uraságod ! czimére a Herkó Pátert azért voltam bátor tisz­teletből előfizetni, mert meg voltam győződve róla, hogy ha őt megismerik, meg is fogják szeretni. Ajánlom tehát Markos Gyulát a Herkó Páter szerkesztőjét önöknek követnl tiszta szívből. Sokat fognak nyerni vele. S én­­ egyszer s mindenkorra megígérem, hogy a mai­­ naptól fogva, aki megígéri, hogy rá szavaz, szin­­­­tén ingyen fogja kapni általam a Herkó Pátert, s Kész szolgája Ke­re­k­e­s János nagykarlati plé­­­­bános. A gyengébbek kedvéért (s azt hisszük,­­ ilyen a magyar haza túlnyomó része) meg­­ kell jegyeznünk, hogy a Herkó Páter, ne­­­­véhez illőleg, egy papos életlap, melynek­­ kac­agtató hatása már szakértők által is­­ meg van állapítva Már most ki merné ta­­­­gadni, hogy a jövő parlamentben, tekintet­­­­tel a viharos időkre, markos emberekre lesz szükség, szóval ki merné tagadni, hogy Az anya és leánya. — Saját tudósítónktól. — — május 22. Megrendítő családi esemény tartja most izgatottságban Hódos lakosságát. Özvegy Vida Ferenczné postamesternő, ki egyedül lakott szép, 18 éves leányával s aki neki a postakezelésben segédkezett. A leányba beleszeretett Lang Gyula, az önsegélyző szövetkezett könyvelője, akit Vida Ilonka is szívesen látott s igy a fia­talember majdnem mindennapos lett a Vi­­dáék házánál. A gyakori látogatásnak az lett a vége, hogy a mama is megszerette a fiatalembert s lassan-lassan a maga részére foglalta le a fiatal könyvelőt, aki szintén nem idegen­kedett a még mindig elég szép 36 éves pos­tamesternőtől. Vida Ilonka ártatlanságában nem is sejtette, hogy mi történik az ő háta mö­gött. Különösen az utóbbi időben a fiatal könyvelő rendesen kileste, mikor Ilonka tá­vozott hazulról s akkor sietett Vidáékhoz. E hó 16-án véletlenül a kis Vida Ilonka olyan helyzetben lepte meg az anyját az ő udvarlójával, amely minden kétséget elosz­latott benne az iránt, hogy Lang nem az ő kedvéért jár a házhoz. A kis leányban egyszerre föltámadt a bosszú érzete, kisietett a postahivatalba, honnan egy revolvert hozott be, mel­lyel előbb az anyára, azután a könyvelőre lőtt. Négy lövést tett, melyek közül mind a négy talált, de egyik sem életveszélyesen. Csupán az ötödik lövés volt halálos, a­melyet a megcsalt leány, Vida Ilonka a sa­ját halántékának irányított s amely kioltotta ifjú életét. Özvegy Vidánét és a könyvelőt, kiknek sebei súlyosak, lakásaikon ápolják. Az eset nagy megbotránkozást kelt az egész vidé­ken. vig A fertőtlenítés diadala. Ceresole olasz tudós a páduai piaczon összevásárolt salátát des­­tillált vízben megmosta és aztán a vizet megvizsgálva, abban óriási mennyiségű tífusz és merevgörcs baczillust talált. A salátának 3%-os borkőoldattal való fertőtlenítését ajánlja. Attól az időponttól nem vagyunk mes­­­sze már, amikor napi élelmünket egy pilula formájában fogjuk gyomrunkba jutatni, ami szerfölött kényelmes dolog volna. Szükség

Next