Felsőmagyarország, 1905. január-június (21. évfolyam, 1-153. szám)
1905-04-13 / 90. szám
Április 13. Chopin Scherzo (A moll). Raff, Rigandon. Márkus L., Berecuse, Jauer, Espenlaub (Concert Etude). Chaminada Pierette (hallétből). Liszt (Bussoni) spanyol Rhapsodia. Legutóbb Aradon hangversenyezett Márkus Luli s elragadta a közönséget kiforrott zongorajátékával. Az aradi sajtó a legnagyobb elismeréssel szólott róla. Kritikáikból közöljük a következő szemelvényeket. A „Függetlenség“ így ír: „Díszére válik Márkus Lili mesterének, iskolájának, amely eminens tehetségét a mostani nívójára emelte. Művészete minden izében, minden rétegében és megnyilvánulásában fejlett, kiváló intelligenciájú. Felfogás, kidolgozás, kivitel és műsora megválasztása — mind kifogástalan. — Tisztán tündöklő tekhnikája, lüktető ritmusai, billentyűverésének modulációképessége, majd erélye, majd lágysága épp úgy meghódított mindenkit, mint előadása és az azon átrezgő érzelmeknek nemes finomsága. Talán azért hat a Márkus Lili művészete oly közvetlenül, azért nem kelti az a puszta, hideg virtuozitás látszatát, azért lüktet abban az élet, mert a technikai külsőségek burkából remekül tudja kihámozni a poetikus tartalmat. Ezért volt nagy az ő művészete Chopin Prelude-jében és Balladájában, ezért hagyott oly erős nyomokat hátra a hallgatóság szívében a Sauerféle „Espenlaub“ a tekhnikai csillogás dacára is hangulatos volta. Pompás volt a frazeológia a Raff régi francia táncának, a „Rigaudon“nak kedvesen topogó ritmusaiban és bámulatot keltett ereje, kitartása a Bach Albertféle Praeludium és Fugában, valamint a két Liszt-darabban.“ Az „Aradi Hírlap“ ezeket írja: „Bámulatra méltó higgadsággal, nyugalommal s e mellett érzéssel és szívvel siklott keresztük minden technikai nehézségen. Pianinoi lágyak, andalítók; a futamokban csupa erő, csupa tűz és élet. Bravúros erővel rendelkezik, mely a legnehezebb expositurák után sem hagyja el. Nehéz volna megállapítani, melyik hangverseny számot játszotta a művésznő legjobban, mert hisz brilliáns volt mindegyik“. Sokszor, nagyon sokszor szeretnők hallani Márkus Lilit, mert az ő művészetéből fel-fel csillámló gondolatok finomítják és nemesítik a gondolat és érzés megnyilvánulásait. Nem kevésbé elismerő az „Aradi Közlöny“ kritikája: Márkus Lili bájos jelenség, csupa keresetlen egyszerűség és kedves jelenség. A feléje zúgó tapsokat szinte félve köszöni meg, pedig elragadó virtuozitással játszik és ami a zongoraművészeknél általán szokatlan, lelket és életet önt a játékába, érzi is azt, amit játszik. Magyar népdalokat a zongorán is érzéssel játszani, csak természetes valami. De Bachot, Chopint, Sauert, Rafft és Lisztet is szívvel, lélekkel, szóval érzéssel adni: ez már művészet! S a Márkus Lili zongoraművészetének van egy nevezetes sajátsága, ami igazán bámulatra méltó. Ez az, hogy a világhírű zongoramesterek legnehezebb alkotásait is kotta nélkül adja elő. Ehhez nemcsak nagy szorgalom, gyakorlat és tudás szükséges, hanem magában véve az igazi művészi tehetség, ami minden számában, de leginkább a saját szerzeményében (Berceuse) és a Spanyol Rhapsodiában látszott meg különösképpen. Ezek után feszült várakozással tekintünk Márkus Lili tizenötödikén tartandó hangversenye elé. Simándy István professzor úr a Papmalom előtti szabad téren állt Anna leányával. Nézték a délceg kurucok elvonulását. Egymás után haladtak el tárogató-hang, pergő dobszó mellett Kenyházy János, Deák Ferenc, Bikk László, Ónody János Deák, Labancz Miklós kapitányok, kiki a maga ezerével. Végül jött a legdaliásabb csapat, élén Ocskay László ezeres-kapitánnyal. A déli lovasok közül egyszerre csak valaki odaköszön. Finom arcú, barna gyerek. Süvege mellett ott pompázik a Simándy István elveszett orgonája . . Ő az. Fűzy György. Simándy István csak néz ... és susogva szólal meg : Az orgonám . . Aztán oldalvást, lopva Annára pillant, akinek a szeme fénye könycseppen úszik. Az arcairul-pirul. Simándy István egyszeriben megértett mindent. Hirtelen odasietett Ocskayhoz. — Kapitány uram! Egy kérésem volna. Legyen gondja arra a fiúra. Fűzy György deákra. szerettem. A legjobb tanítványom volt. Nagyon Mintha csak a magamé lenne. Legyen gondja rá! — Vigyázni fogok rá, tisztelendő uram ! Felelt Ocskay. Simándy István uram a biztatással megelégedetten megy vissza a leányához. Útközben is egyre mondogatja magában : „Nagyon szeretem . . . Mintha csak a magamé volna . . .“ FELSŐMAGYARORSZÁG 3. oldal. A képviselőház ülése. A Felsőmagyarország politikai munkatársától. Budapest, április 12. A képviselőház mai ülésén Bolgár Ferencz elnököl. Már Gromon Dezső és Szatmári személyes kérdésben történt felszólalása után Eötvös Károly benyújtotta a megrovási indítványt Tisza István gróf és Perczel Dezső ellen. Az indítvány így hangzik: Mondja ki a ház, hogy Tisza István gróf miniszterelnök és Perczel Dezső házelnök által múlt évi november 18-án és december 13-án együttesen elkövetett cselekményét kárhoztatja és a fölött rosszalását fejezi ki. Eötvös Károly holnap fogja megindokolni indítványát. Ezután a gazdasági bizottság jelentését fogadták el. Köző Kaas Ivor báró sürgeti a különszakbizottságok megalakítását, miközben kijelenti, hogy a kormány tárgyal a külfölddel a kötendő szerződések dolgában, jólehet ehhez joga nincs. Rakovszky István ugyane tárgyban röviden felszólalt. Utána Tisza István gróf kijelentette, hogy a kormány a választások óta a külföldi szerződések dolgában érdemlegesen egy állammal sem tárgyalt, csupán az előkészítő munkálatok vannak folyamatban. Polónyi Géza rövid felszólalása után az ülés véget ért. HÍREK. — A poéta. A modern kor ártott a költőknek is. Az idealizmus sokat veszített erejéből s — a tempóra, a mores — ma már a költő is, aki mellékesen gazdag földbirtokos, házasságot hirdetés útján akar kötni. Erre vall legalább a következő apróhirdetés, mely egyik fővárosi lapban látott napvilágot. Vidéken lakó 11,000 korona évi jövedelemmel bíró poéta-földbirtokos szeretne olyan okos, jó kedélyű igazán urileánnyal levelezni, kinek vagyona is van, kölcsönös megtetszés esetén házasságra számítván. Választ „ő lesz 0“ címen a kiadóhivatal továbbit. Poéta és földbirtokos! Mily két ellentétes fogalom! Tudja Isten miért, a poétákat nyomorgó, nélkülöző, szenvedő embereknek szeretjük elképzelni s nem gazdag földbirtokosoknak, kiknek évi 11,000 korona jövedelmük van ! — Ezer korona államsegély a kassai Kazinczy-körnek. A múzeumok és könyvtárak országos tanácsa értesítette a Kazinczykört, hogy ez évi március hó 17-én tartott ülésében elhatározta, hogy a folyó évi állami költségvetés törvényhozási megszavazása után a Kazinczy-kör népkönyvtárának gyarapítására 1000 korona államsegély folyósítását hozza javaslatba a vallás- és közoktatásügyi miniszternél.í — Mertens báró búcsúja Miskolczon. Mertens báró tegnap a budapesti vonattal Miskolcra utazott, hogy búcsút vegyen az ottani helyőrség tisztikarától is. Tiszteletére bankettet rendeztek, melyen számos fölköszöntőben éltették a búcsúzó hadtestparancsnokot. — A kassai fehér kereszt-egylet f. hó 30-án d. e. 11 órakor a vármegyeház kistermében Péchy Zsigmond főispán elnöklete alatt rendes évi közgyűlést tart. A közgyűlési tárgysorozat a következő: 1. 1904. évi jelentés. 2. Tisztikar és az igazgató-választmány megalakítása. 3. Az 1904. évi zárszámadás megvizsgálása. 4. Kassa szab. kir. város tanácsának a 4639. *sz. tjkvi ingatlan visszacsatoltatása iránti átirata. 5. Indítványok. — Az angol trónörökösnő kegyelete címén az összes lapok egy közleményt hoztak, melyben a Rhédey családnak az angol királyi családhoz való rokoságáról volt szó. Erre a közleményre Fráter Béla, Ér- Semjéni földbirtokos egyes lapokban reflektált. A reflexió viszont a következő — a P. H. legutóbbi számában megjelent — nyilatkozatot vonta maga után. Fráter Béla úrnak a Rhédey grófi családra vonatkozó közleményére ki kell jelentenem, hogy én a Rhédey nevet nem vettem fel, mivel én nagybátyám, gróf Rhédey Gábornak törvényesen örökbe fogadott leánya vagyok és rokonságban az angol trónörökösnével akként állok, hogy édesanyám, gróf Rhédey Zsófia unokatestvére volt gróf Rhédey Claudiának, Teck hercegnének, kinek férje Württemberg Sándor herceg volt. Ugyanilyen rokonsági viszonyban állanak az angol trónörökösnével Fráter Béláné, szül. gróf Rhédey Julia, báró Wesselényi Istvánné, gróf Rhédey Stefánia és báró Horváth Ödönné, gróf Rhédey Jeanette. Kelt Kassán 1905. április 8. Paksy Józsefné sz. Rhédey Erzsébet. — Görgey Vincze nyugalmazott cs. és kir. altábornagy e napokban halt meg Budapesten 65 éves korában. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején Kassán volt állomáson mint honvédkapitány és még sokan fognak emlékezni ő reá és kedves családjára. Később aztán a Ludovikában volt mint tanár és helyettes parancsnok, mint tábornok, Debrecenben és utoljára honvédkerületi parancsnok Székesfehérvárott. Halálát özvegye és három gyermeke gyászolja. Az ő apja édes testvére volt Görgey Artúr honvédtábornoknak, ki mint 86 éves aggastyán még Visegrádon él és Görgey István királyi közjegyzőnek Budapesten. Görgey László államvasuti üzletvezető Miskolcon pedig édestestvére az elhunytnak. A Kazinczy-kör a debreceni Csokonai- Ünnepélyen. A debreceni Csokonai-kör Csokonai Vitéz Mihály halálának százados évfordulóját folyó évi május hó 20. és 21-ik napján országos emlékünnepéllyel üli meg. A kassai Kazinczy-kört ezen az emlékünnepélyen Révész Kálmán alelnök, Dr. Blanár Béla főtitkár és Bassó Bertalan vál. tag fogják képviselni. — Nagy szerencsétlenség egy bányában. Zakafalváról kapjuk az értesítést, hogy Elcole vállalkozó kőbányájában nagy szerencsétlenség történt. Vígan folyt a munka, midőn a robbantás közben egyszerre fülsiketítő jajveszékelés vegyült bele a kalapácsolás zajába és véres alakok menekültek ki a bányából eny-