Marina Gyula: Ruténsors Kárpátalja végzete (Toronto, 1977)
FALU — ORSZÁG NÉLKÜL Hontalanságban és káoszban találtuk magunkat szülőfalumban és környékén. A Kőrösmezőtől Szigetig terjedő országrészen politikai ,,légüres tér” támadt hónapokon keresztül. Ha itt-ott meg is jelentek pár szekérből álló, katonaruhát viselő alakulatok, inkább csak fosztogattak, aztán továbbálltak. Helyőrség vagy ilyesféle sehol sem volt található. Híre járt és egyre erősebben, hogy ilyen alakulatok Nagybocskón még a csendőrséget is leszerelték és kaszárnyájukból kiűzték. Szeptember végén és különösen október folyamán mind gyakrabban jelentek meg ezek a garázdálkodó alakulatok, de nappal fegyvereiket nem használták, csak könnyebb halászásra és a lakosság nyugtalanítására vetettek kézigránátokat a Tiszába. Ezért aztán éjjelenkint félelmükben a szomszédos családok összeköltöztek a nagyobb házakba, míg az üresen maradt házakra katonaviselt, idősebb férfiak vigyáztak. A jó János atya és családja is a mi tágasabb pincékben töltötték az éjszakákat. De azért minden őrködés mellett harmadik szomszédunkban halva találták Szedorják Fegya rokkant őrmestert az egyik ház küszöbén. Az a hír járta, hogy Szigetről jött katonai alakulat legényei törtek rá falunkra azon az éjszakán és azok lőtték le az ellenállást megkísérlő rokkant őrmestert. Nagy szerencsénkre ez idő tájt kezdtek hazaszállingózni falubeli vitézeink, akiknek legnagyobb része fegyveresen tért haza. Hazajött a többszörösen kitüntetett tiszthelyettes Miklós is, ki olyan védőrséget szervezett a száznál több hazatért katonákból, hogy a szomszéd falvak által irigyelt biztonságban élhettünk életünket. Közben egy új, furcsa ellenség tört be a mi falunkba is. Az ún. spanyolnátha volt ez az ellenség. Ezzel szemben Miklós parancsnok is tehetetlennek bizonyult. Különösen a papnak és nekem jelentett nagyon fárasztó és életveszélyes, éjjeli-nappali elfoglaltságot. Az atyát naponta átlag 25—30-szor hívták a szentségek kiszolgáltatására a betegeknél. Naponta legalább három temetés volt, melyet vele együtt kellett végigénekelnem, ami nagyon kimerített. ★ * 1919 végén, amikor a spanyolnátha a tetőpontra hágott, egy még nagyobb csapás szakadt ránk- Az én kedves, szép szülőfalum