Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-09-10 / 73. szám

képességüket tetemesen meggyengítették. Hogy a hölgyek közül, a­kik a nőipar egyik másik ágát művelik, hányan emelhették volna részvé­tükkel e felvidék székhelye nőiparának tekin­télyét, annak megbírálását azon egyénekre bíz­zuk, akik az ott helyi viszonyokat ismerik. Mi ezúttal erre nem reflektálunk. A kassai kiállítók tárgyait egyenként e lapok hasábjain most még nem ismertethetjük, ha a jury ítélete nyilvánosságra hozatik, alkal­munk lesz az egyes kitüntetett tárgyakról meg­emlékezni, most csak a szemlélet és összehason­lítás alapján azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a kassai osztály női munkái az otthelyi iparűzés tiszta képét nem nyújtják. Ezzel szemben az egyes munkák a készítők íz­lését és képzettségük fokát igazolják. Ha a községi tanintézet részéről be­muta­­tott munkákból a tanmenetre és az elért átla­gos eredményre lehet következtetni, úgy a két rendbeli iskolától, ha tanmenetét a módszertan legújabb követelményeihez fogja alkalmazni, a jövőben szép eredmény várható. A mostani több iskolát felülmúl ugyan, de viszont egye­sekkel ki nem állja a versenyt. Szolgáljon ezer­jó akaratú megjegyzésünk buzdításul! A tanítónők munkálatai azon szakkép­zettségről tesznek tanúbizonyságot, a­melynél alapján növendékeik képzését sikerrel eszközöl­hetik. Jövőre talán több tanítónőt lesz szeren­csénk a kiállításon üdvözölhetni. Végül legyen szabad Kassának Budapes­ten a kiállításon elfoglalt helyére vonatkozólag reprodukálnom az elnök következő szavait: — Ha az ország valamennyi városa oly mérvben vett volna részt a kiállításban, mint Kassa, teljesen meg volnék elégedve a jelennel, mert az itt szer­zett tapasztalatok buzgalomra, kitartásra és igy nagymérvű haladásra ösztönözné a résztvevőket! Kassa a női parkiállításon ezúttal nem fog­lal el első rendű helyet, de nem is kell pirul­nia. Azon esetben pedig, ha adandó alkalom­mal haladva a korral, egyetértve és egyesülten fog a verseny­téren megjelenni, oly eredményt lesz képes felmutatni, mely méltó leend azon névhez, melyet a cultur törekvések sorában ed­­digelé sohasem nélkülözött, és igy következetesen Gombos Alajos pernyertes lett. Bayer Laja ellen a hamis tanuzás vádja emeltetett. Mindkét fél kihallgatása után, miközben vádlott vallomásához állandóan ragaszkodik, kijelentvén, hogy Gombos Alajos Lefkovicsnak a bérösszeg elengedését akkor jelentette ki, midőn saját lakásáról lekísérte, mely alkalommal a másik két tanú jelen nem volt, mit azonban Gombos Alajos határozottan tagad, — a vád és vádbeszédek tartatnak meg. Dr. Heil Fausztin közvádló a hamis tanuzás bűnténye miatt hivatkozva uj büntetőtörvénykönyvünk e tekintetbeni paragraphusára vádlottat az elől­rt bün­tetésben t. i. 1 évi börtön és 1000 frt pénzbírság vagy ez összeg le nem fizethetőségére 2 évi börtön­ben elmarasztaltatni kéri. Védő dr. Glück Lipót átgondolt, s mély szak­ismeretről fényes tanúságot tevő beszédjében először is kifogásolja újabb büntetőtörvénykönyvünk a hamis tanúzást illetőleg hozott törvényczikkelyekre való hi­vatkozást azért is, mert a tanúvallomás a 79. év fo­lyamán tétetett, s így ez esetben a kiszabandó bün­tetés mértékáül csakis régibb törvénykönyvünk szol­gálhat, mely utóbbi alapos állítást még uj büntető törvénykönyvünk kezdőczikkelye is megerősít. A­­mel­lett hogy régibb törvénykönyvünk e tekintetbeni §-ai sokkal enyhébbek, egyszersmind nyíltan kifejezik, hogy hamis tanuzás miatt bünfenyítő eljárásnak csak ott van helye, hol a hamis vallomás mások jogainak csorbítását vagy megsértését eredményezi. Jelen eset­ben pedig Gombos Alajos pernyertes fél jogai teljes épségükben érvényesítettek is, s igy a hamis tanu­­zás tényálladéka ezen essentiell kellék hiánya miatt egyáltalában meg nem állapítható. Különben is a lekisérés alkalmával Gombos Alajos a 710 frt elengedése iránt feltétlenül nyilat­kozhatott, mit különben meg nem dönthet, miután vádlotton kívül csupán a két érdekelt fél volt jelen. S miután igy a tényálladékot, a tiszta világításba hozta és meggyőző érvelésével a közvádló támadását nemes után visszautasította, felhívja a birói­ collegi­­umot, miszerint védenczét a jogos alapot nélkülöző vád alól felmentse. A birói testület Bayer Saját tekintettel védőjé­nek felhozott indokaira 6 havi börtönre ítélte, mi el­len a közvádló apugy, mint a védő felebbezést jelen­tettek be. Levelezések. Eperjes, 1881. szeptember 6. Tekintetes szerkesztő ur ! Az eperjesi kir. törvényszéknél f. hó 2-án le­folyt érdekes tárgyalás sok tekintetben megérdemli, hogy a nyilvánosság színe elé hozassák. Elnökként szerepelt Tahy István törvényszéki bíró, jegyző Sze­­redinszky Sándor. A vádlottak padján ott láttuk Bayer Saja hanusfalvi lakost, ki ellen a hamis tanuzás vádja alatt bünper támasztatott. A tényállás a következő : Bayer Saja egy ha­szonbér iránti perben tanúként szerepelvén, azt val­lotta, hogy Gombos Alajos Lefkovics bérlőjétől járó 750 frtnyi bérösszegről lemondott. Miután az 1879. évben megtartott tanúkihallgatás alkalmával a beidé­zett másik két tanú épen ellenkezőjét vallotta annak : ötödik egy izmos bika emberfejjel és karokkal, jobbra balra tőle az az a negyedik és hatodik, két lenge ru­hájú nő, kik szemben ülnek egymással, egyik jobb, másik bal lábát melléhez húzva, mintha saruját akarná lehúzni. E nyolcz numizmatikai alak érdekes talánya a magyar nemzet hajnal korának. Vajjon nem égi je­gyeket, évszakokat, nevezetesebb idő­változásokat je­lentenek, mint az ösmertes égi jegyek, a bika, kettős, oroszlán, stb. vagy csillagászati képletek ? Lugosy, jeles tudósunk, ki az ős­magyar világ csillagászati mondaköltészetet oly nagy gondda­l tanulmányozza és e tekintetben páratlan specialista, világosan meg tudná magyarázni. Én azt képzelem, habár ez csak egyéni nézetem, hogy ez értek a hun-magyar nemzet tün­dér regékbe burkolt történetét rajzolják allegorikus képekben. Ott van először az óriás turul, a tündéri szent madár, a vándor népek kalauza és vezér csil­laga, ott áll középen a telivér e­mberfejű bika, a nagy Nimród, a dúsan tenyésztő ős­apa, kinek két nejétől, két hatalmas oroszlán, Hun és Magyar, vagyis Atilla és Árpád őse származott, a két kakas az ébredés világosság, szabadság, viaskodás jelképei, a napot tisztelő, szabadság és harczot kedvelő népnek méltó kedvencze. Nimrod két ülő neje, két tündéri nemzőt is jelenthet, kik a két nemzet sorsát a magasból inté­zik és rájuk gondot viselnek. Lejebb öt sor alakcsoportozat következik; az ős pogány mythologia itt szemmel láthatón tárul fel előttünk és ezer meg ezer eszmét ébreszt képzeletünk­ben ; ez egy vallásos menetet ábrázol, a mint őseink valami nemzeti ünnepély alkalmával szép rendben zarándokolnak a forrásokból öntözött zöld berkek mellé, hogy áldozzanak az egyedüli Istennek, ének szóval magasztalják dicsőségét, aztán vig áldomás, torna és bajvivással fejezik be az ünnepélyt. (Vége köv.) Hírek. Üdvözlő küldöttség, Kassa egyházmegye részéről dr. Schuster Konstantin püspök ő méltósága, Danilovics, Wandracsek, Weisz és Kópászky kano­nok urak indultak f. hó 10-én Miskolczra király ő felsége üdvözletére. József főh­erczeg, ki f. hó 7-én a kassai sátortáborban egybegyült honvédség fölött tartott szemlét, mely alkalommal teljes megelégedését nyilvá­­nító 8-án Bánkra rándult ki Graef Ede altábornagy és báró Nyáry Adolf vezérőrnagy kíséretében, 9-én reggel pedig Miskolczra utazott. Károly Lajos főherczeg f. hó 7-én esti 11 órakor Tátrafüredről Kassára érkezett fiával, az éjt Schalkház szállodában töltötte, másnap reggel pedig 10 órakor tovább utazott Budapest felé. — Ferencz Ferdinand d’ Este és Ferencz főherczegek ugyan ezen utat tették. Windischgrätz herczeg és a polgármester a távo­zásnál tisztelegtek ő­l fenségeiknek. Regénymelléklet a mai számhoz nem csatol­tatott. Elavult felirat. A városház tanácsterme fö­lött ott áll a felirat: „ Kassa sz. k. város tanácsá­nak és törvényszékének terme.“ Miután a városi ható­ságától már rég elvétetett a törvényszék, e feliratot is meg lehetne változtatni. Ki­n­evez­tetések. A közmunka és közlekedési m. k. minister Balzsay Jenő postatisztet postaigaz­gatósági pénztárnokká, Schmidt Ede pedig postapénztári ellenőrré nevezte ki postatisztet a kassai postahivatalhoz. Beküldetett a kir. kassai jogakadémiai Se­gély­egylet és olvasókör 1880/81 évi jelentése. A segélyegyletnek volt 23 rendes tagja, a se­­gélyzettek száma volt 10, kik 316 frtban részesültek. A pénztári kimutatás szerint bevétel volt. 681 frt 50 kr. kiadás 330 frt 37 kr. fenmaradt tehát 351 frt, 13 kr. mely összeg az alaptőkéhez csatoltatott. Áll pedig az alaptőke takarékpénztári könyvecs­kében 9367 frt 73 kr. Államkötvényekben 300 frt teszen tehát a fent emlitett 351 frt 13 krral 10018 frt 86 krt. Az olvasókörnek volt rendes tagja 37. pártoló tag 4. tiszteletbeli 2. A körnek szellemi munkássága felolvasások és pályázatokban nyilvánult. Nyilvános estélyt a kör ez évben egyet tartott, még pedig 1880. évi deczember hó 17-én a főgym­­názium nagy termében. Ez estélyt a kör a dalkör közreműködésével rendezte, mely alkalommal Wahlner Aladár Jókai Mór „ A lengyelek fehér asszonya“ czimü költeményét szavalta, és Kaminszky Győző, Wahlner Aladárnak „A kik egymást igazán szerették“ czimü elbeszélését olvasta fel. A szellemi munkásságot oly nagy mértékben ébresztő és fejlesztő nemes versengés élénkítése vé­gett a kör 1880. évi november hó 26-án 3 pálya­dijat tűzött ki, melyek Steller Árpád, Répászky Béla és Lehoczky Sándor joghallgatóknak ítéltettek oda. Az olvasó körnek bevétele volt 712 frt 98 kr. kia­dása 324 frt, fenmaradt e szerint 388 frt 98 kr. Rendőri hírek. Kazsimir István ács és Aradi István kömives társaikkal együt csütörtök este fél 10 órakor megtámadták­ Lang Ferenczet a kálvária ut­czán és minden ok nélkül megverték. Ugyanők több hidat szedtek szét a kukoricza és tégla utczában és ez utóbbit el is torlaszolták kövekkel. Wawrek Andrásné csütörtök délután bement Lasz­­ner Lipót kereskedésébe, kiméretett magának 39 frt 57 kr árán különféle fűszert, ezt be is csomagoltatta, ezután elment más vásárlás ürügye alatt, majd vissza­tért két idegen asszon­nyal, megittaak és meget­tek 3 frt árán liqueurt és czukorféléket, midőn pedig fizetni kellett volna, azt állította, hogy a gaz­dájától kapott pénzt, 125 frtot elveszté. Miután ki­tűnt a csalási szándék, szédelgő nő elzáratott. Auguszt. 8-tól szept. 8-ig 71 egyén utazott Amerikába, ezek közt volt 6 kassai. Népimnnep. (Rendeztetett a kassai jótékony nőegylet által szeptember hó 8-án). Fényesen sikerült ! azzal kezdhetjük és végez­hetjük be recensiónkat, de lehet e az máskép, hisz a nőegylet rendezte, s itt igaza van a nagy német költőnek „ki tud a nőknek ellentállni?“ Nem ám, senki se , de még a dörmögő Isten se ott fent. Va­sárnapra szept. 4-ére volt a népünnepély megtartása, kitűzve, de a kedvezőtlen idő miatt el kellett halasz­tani és ma — miután a nőegylet fohászait felküldte a mogorva öreg ur se tudott ellentállani és m­oso­­lyogva nézte az ünnepély kimenetelét. Délelőtt nagy fal­ragaszok hirdették : „ A népünnepély ma megtartatik.­­“ És igen kevesen voltak, kik a falragaszokat elolvasva nem nézték volna meg a nép, illetve aratási ünne­pélyt. Már 2 órakor sereglett a közönség a rét felé és én is az ügy is unalmas időt kellemesen eltöl­tendő a rét felé ballagtam. Az első meglepetés a ma­lom utczában ért. Szemlélve a sétáló közönséget, egy gyöngéd női hang szólít meg: „ Szolgálhatok egy szép rózsával ?“ A hangforrás felé tekintek és egy kedves angyali szőke lánykát pillantok meg, ki fele­letemet be se várván gomblyukamba tűzte a rózsát. Csodálkoztam, miként jutok én e szerencséhez, mit a szőke mindenesetre észrevett s megjegyezte, hogy ő azt a jótékony czél iránti tekintetből teszi és kéri, hogy azt az összeget, a­mit netalán a kertész­nél virágokra adtam volna ki, szenteljem inkább a nőegyletnek. Megígértem a szép Jozefinnek — ki­nek nevét később tudom meg — hogy akarata sze­rint fogok cselekedni és újólag megköszöntem. Ez­zel ő is eltünt mint a­ szellem­ — de mint a jó szel­lem, így felszerelve jutottam a Szt-István hídra, hol a rendes egy „hatos“ belépti dijat megfizetvén a rétre értem. A rétre érve úgy álltam ott, mint Herkules a vasuton. Nem tudtam jobbra-e vagy balra fordul­jak. Mig végre egy ismét szőke — igen nagy elő­szeretettel viseltetem a szőkék iránt —­ hölgyet, ki egyszersmind pinczérnő is volt — pillantok meg, kivel egyidejűleg a csárdába értem. „Lelkem leg­kedvesebb mulatótanyája“ mondja Petőfi „a csárda romjaiban“; én is bevallom, hogy a csárdában na­gyon, de nagyon jól éreztem magam. El se mentem volna onnan Ítélet napig se megjegyzendő, ha a szép csárdás leány is ott marad ha nem terjed el a hir, hogy jön a menet, jön a menet! És csakugyan jött az aratási menet kiin­dulva a lövölde teremből. A menetet nehány „le­gény“ és „leány“ hában nyitotta meg, mind magyar ünnepi paraszt ra­A legények kaszákat, a leányok gereblyéket, sarlókat vittek kezökben. Ezt követte a czigánybanda. A czigánybanda után következett is­mét egy arató csapat, mig végre a menetet egy nagy, ökrök által vont és élettel megrakott szekér zárta be, melyen vagy húsz „arató“ ült, vállukon gereblye vagy kasza, egyeseknél korsó volt a kézben. Az aratási menetet Varga Antal rendezte, ki egyszersmind az aratási koronát is készítette. Bent a teremben Schusterné Lujza asszony és Schwarz Irén kisasszony segítettek a lányoknak, nehogy a pruszli, fodros szoknya, ránczos csizma vagy pedig a varkocs rosszul álljon. A menet összeállításánál Klimkovics Béla rajztanár segédkezett, ki a kis és nagy gyer­mekekből egy igen szép festői csoportozatot állított össze. Készen állva a menet, Gaskó úr, ki az ara­tókat néhány magyar nótára betanította, jelt adott és az aratók rágyújtottak az „Ezt a kerek erdőt já­rom én“ nótára. Folytonos danolás és kurjongatás közt ment a menet kétszer körül a réten, kisérve és körülvéve nagy néptömeg által, mely a szép csoport szemlélésével sehogysem tudott eltelni. A csárda melletti pázsiton következett az ara­tási lakoma melyet táncz zárt be, melyben azonban csak az aratóknak volt szabad részt venni. Valamint az utolsó népünnepélynél, úgy ez al­kalommal is a „csárda“ volt a legjobban látogatva. Hogy miért volt a legjobban látogatva? Azt talán csak a jó étel és ital és azok a tüzesszemü pinezér­­nők mondhatják meg. A czukrászdában is sok volt a dolog és nagy a sürgés-forgás. A csárdában a következő hölgyek szolgáltak ki mint pinezérnők: Schwarz Irén, Schwarz Lujza, Edelényi Olga, Lukachich Jolán, Német nővérek, Vi­­délyi Ilka, Eies Teréz, Chrzanovszky Etelka, Alapfi Irén, Kenedics Irma, Illés Ilka, Fiedler Irén. — Susternó (mint magyar menyecske) Schirger Tivadarné és Pausz Tivadarné mint háziasszonyok szerepeltek. A czukrászdában kiszolgáltak : Fabinyi Gyuláné, Kepesné, Dunkelné, Bernovicsné, Wandraschek Ká­roly­né, továbbá: Seemann Bertha, Butter Hermin, Wiesenthal Mariska, Novák Margit, Gerster k. a. Weinberger Laura, Corzán Gizela, Feldmann Gizela, Mihály k. a. és Fuchs Ilka. A felállított árboczfa, melyen szép tárgyak vol­tak feltűzve és melyre felmászni nem egy próbált szerencsét, továbbá a katonazene, végre a zsákfutta­tás nagyban mulattaták a sétálókat,

Next