Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-09-10 / 73. szám
képességüket tetemesen meggyengítették. Hogy a hölgyek közül, akik a nőipar egyik másik ágát művelik, hányan emelhették volna részvétükkel e felvidék székhelye nőiparának tekintélyét, annak megbírálását azon egyénekre bízzuk, akik az ott helyi viszonyokat ismerik. Mi ezúttal erre nem reflektálunk. A kassai kiállítók tárgyait egyenként e lapok hasábjain most még nem ismertethetjük, ha a jury ítélete nyilvánosságra hozatik, alkalmunk lesz az egyes kitüntetett tárgyakról megemlékezni, most csak a szemlélet és összehasonlítás alapján azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a kassai osztály női munkái az otthelyi iparűzés tiszta képét nem nyújtják. Ezzel szemben az egyes munkák a készítők ízlését és képzettségük fokát igazolják. Ha a községi tanintézet részéről bemutatott munkákból a tanmenetre és az elért átlagos eredményre lehet következtetni, úgy a két rendbeli iskolától, ha tanmenetét a módszertan legújabb követelményeihez fogja alkalmazni, a jövőben szép eredmény várható. A mostani több iskolát felülmúl ugyan, de viszont egyesekkel ki nem állja a versenyt. Szolgáljon ezerjó akaratú megjegyzésünk buzdításul! A tanítónők munkálatai azon szakképzettségről tesznek tanúbizonyságot, amelynél alapján növendékeik képzését sikerrel eszközölhetik. Jövőre talán több tanítónőt lesz szerencsénk a kiállításon üdvözölhetni. Végül legyen szabad Kassának Budapesten a kiállításon elfoglalt helyére vonatkozólag reprodukálnom az elnök következő szavait: — Ha az ország valamennyi városa oly mérvben vett volna részt a kiállításban, mint Kassa, teljesen meg volnék elégedve a jelennel, mert az itt szerzett tapasztalatok buzgalomra, kitartásra és igy nagymérvű haladásra ösztönözné a résztvevőket! Kassa a női parkiállításon ezúttal nem foglal el első rendű helyet, de nem is kell pirulnia. Azon esetben pedig, ha adandó alkalommal haladva a korral, egyetértve és egyesülten fog a versenytéren megjelenni, oly eredményt lesz képes felmutatni, mely méltó leend azon névhez, melyet a cultur törekvések sorában eddigelé sohasem nélkülözött, és igy következetesen Gombos Alajos pernyertes lett. Bayer Laja ellen a hamis tanuzás vádja emeltetett. Mindkét fél kihallgatása után, miközben vádlott vallomásához állandóan ragaszkodik, kijelentvén, hogy Gombos Alajos Lefkovicsnak a bérösszeg elengedését akkor jelentette ki, midőn saját lakásáról lekísérte, mely alkalommal a másik két tanú jelen nem volt, mit azonban Gombos Alajos határozottan tagad, — a vád és vádbeszédek tartatnak meg. Dr. Heil Fausztin közvádló a hamis tanuzás bűnténye miatt hivatkozva uj büntetőtörvénykönyvünk e tekintetbeni paragraphusára vádlottat az előlrt büntetésben t. i. 1 évi börtön és 1000 frt pénzbírság vagy ez összeg le nem fizethetőségére 2 évi börtönben elmarasztaltatni kéri. Védő dr. Glück Lipót átgondolt, s mély szakismeretről fényes tanúságot tevő beszédjében először is kifogásolja újabb büntetőtörvénykönyvünk a hamis tanúzást illetőleg hozott törvényczikkelyekre való hivatkozást azért is, mert a tanúvallomás a 79. év folyamán tétetett, s így ez esetben a kiszabandó büntetés mértékáül csakis régibb törvénykönyvünk szolgálhat, mely utóbbi alapos állítást még uj büntető törvénykönyvünk kezdőczikkelye is megerősít. Amellett hogy régibb törvénykönyvünk e tekintetbeni §-ai sokkal enyhébbek, egyszersmind nyíltan kifejezik, hogy hamis tanuzás miatt bünfenyítő eljárásnak csak ott van helye, hol a hamis vallomás mások jogainak csorbítását vagy megsértését eredményezi. Jelen esetben pedig Gombos Alajos pernyertes fél jogai teljes épségükben érvényesítettek is, s igy a hamis tanuzás tényálladéka ezen essentiell kellék hiánya miatt egyáltalában meg nem állapítható. Különben is a lekisérés alkalmával Gombos Alajos a 710 frt elengedése iránt feltétlenül nyilatkozhatott, mit különben meg nem dönthet, miután vádlotton kívül csupán a két érdekelt fél volt jelen. S miután igy a tényálladékot, a tiszta világításba hozta és meggyőző érvelésével a közvádló támadását nemes után visszautasította, felhívja a birói collegiumot, miszerint védenczét a jogos alapot nélkülöző vád alól felmentse. A birói testület Bayer Saját tekintettel védőjének felhozott indokaira 6 havi börtönre ítélte, mi ellen a közvádló apugy, mint a védő felebbezést jelentettek be. Levelezések. Eperjes, 1881. szeptember 6. Tekintetes szerkesztő ur ! Az eperjesi kir. törvényszéknél f. hó 2-án lefolyt érdekes tárgyalás sok tekintetben megérdemli, hogy a nyilvánosság színe elé hozassák. Elnökként szerepelt Tahy István törvényszéki bíró, jegyző Szeredinszky Sándor. A vádlottak padján ott láttuk Bayer Saja hanusfalvi lakost, ki ellen a hamis tanuzás vádja alatt bünper támasztatott. A tényállás a következő : Bayer Saja egy haszonbér iránti perben tanúként szerepelvén, azt vallotta, hogy Gombos Alajos Lefkovics bérlőjétől járó 750 frtnyi bérösszegről lemondott. Miután az 1879. évben megtartott tanúkihallgatás alkalmával a beidézett másik két tanú épen ellenkezőjét vallotta annak : ötödik egy izmos bika emberfejjel és karokkal, jobbra balra tőle az az a negyedik és hatodik, két lenge ruhájú nő, kik szemben ülnek egymással, egyik jobb, másik bal lábát melléhez húzva, mintha saruját akarná lehúzni. E nyolcz numizmatikai alak érdekes talánya a magyar nemzet hajnal korának. Vajjon nem égi jegyeket, évszakokat, nevezetesebb időváltozásokat jelentenek, mint az ösmertes égi jegyek, a bika, kettős, oroszlán, stb. vagy csillagászati képletek ? Lugosy, jeles tudósunk, ki az ősmagyar világ csillagászati mondaköltészetet oly nagy gonddal tanulmányozza és e tekintetben páratlan specialista, világosan meg tudná magyarázni. Én azt képzelem, habár ez csak egyéni nézetem, hogy ez értek a hun-magyar nemzet tündér regékbe burkolt történetét rajzolják allegorikus képekben. Ott van először az óriás turul, a tündéri szent madár, a vándor népek kalauza és vezér csillaga, ott áll középen a telivér emberfejű bika, a nagy Nimród, a dúsan tenyésztő ősapa, kinek két nejétől, két hatalmas oroszlán, Hun és Magyar, vagyis Atilla és Árpád őse származott, a két kakas az ébredés világosság, szabadság, viaskodás jelképei, a napot tisztelő, szabadság és harczot kedvelő népnek méltó kedvencze. Nimrod két ülő neje, két tündéri nemzőt is jelenthet, kik a két nemzet sorsát a magasból intézik és rájuk gondot viselnek. Lejebb öt sor alakcsoportozat következik; az ős pogány mythologia itt szemmel láthatón tárul fel előttünk és ezer meg ezer eszmét ébreszt képzeletünkben ; ez egy vallásos menetet ábrázol, a mint őseink valami nemzeti ünnepély alkalmával szép rendben zarándokolnak a forrásokból öntözött zöld berkek mellé, hogy áldozzanak az egyedüli Istennek, ének szóval magasztalják dicsőségét, aztán vig áldomás, torna és bajvivással fejezik be az ünnepélyt. (Vége köv.) Hírek. Üdvözlő küldöttség, Kassa egyházmegye részéről dr. Schuster Konstantin püspök ő méltósága, Danilovics, Wandracsek, Weisz és Kópászky kanonok urak indultak f. hó 10-én Miskolczra király ő felsége üdvözletére. József főherczeg, ki f. hó 7-én a kassai sátortáborban egybegyült honvédség fölött tartott szemlét, mely alkalommal teljes megelégedését nyilvánító 8-án Bánkra rándult ki Graef Ede altábornagy és báró Nyáry Adolf vezérőrnagy kíséretében, 9-én reggel pedig Miskolczra utazott. Károly Lajos főherczeg f. hó 7-én esti 11 órakor Tátrafüredről Kassára érkezett fiával, az éjt Schalkház szállodában töltötte, másnap reggel pedig 10 órakor tovább utazott Budapest felé. — Ferencz Ferdinand d’ Este és Ferencz főherczegek ugyan ezen utat tették. Windischgrätz herczeg és a polgármester a távozásnál tisztelegtek ől fenségeiknek. Regénymelléklet a mai számhoz nem csatoltatott. Elavult felirat. A városház tanácsterme fölött ott áll a felirat: „ Kassa sz. k. város tanácsának és törvényszékének terme.“ Miután a városi hatóságától már rég elvétetett a törvényszék, e feliratot is meg lehetne változtatni. Kineveztetések. A közmunka és közlekedési m. k. minister Balzsay Jenő postatisztet postaigazgatósági pénztárnokká, Schmidt Ede pedig postapénztári ellenőrré nevezte ki postatisztet a kassai postahivatalhoz. Beküldetett a kir. kassai jogakadémiai Segélyegylet és olvasókör 1880/81 évi jelentése. A segélyegyletnek volt 23 rendes tagja, a segélyzettek száma volt 10, kik 316 frtban részesültek. A pénztári kimutatás szerint bevétel volt. 681 frt 50 kr. kiadás 330 frt 37 kr. fenmaradt tehát 351 frt, 13 kr. mely összeg az alaptőkéhez csatoltatott. Áll pedig az alaptőke takarékpénztári könyvecskében 9367 frt 73 kr. Államkötvényekben 300 frt teszen tehát a fent emlitett 351 frt 13 krral 10018 frt 86 krt. Az olvasókörnek volt rendes tagja 37. pártoló tag 4. tiszteletbeli 2. A körnek szellemi munkássága felolvasások és pályázatokban nyilvánult. Nyilvános estélyt a kör ez évben egyet tartott, még pedig 1880. évi deczember hó 17-én a főgymnázium nagy termében. Ez estélyt a kör a dalkör közreműködésével rendezte, mely alkalommal Wahlner Aladár Jókai Mór „ A lengyelek fehér asszonya“ czimü költeményét szavalta, és Kaminszky Győző, Wahlner Aladárnak „A kik egymást igazán szerették“ czimü elbeszélését olvasta fel. A szellemi munkásságot oly nagy mértékben ébresztő és fejlesztő nemes versengés élénkítése végett a kör 1880. évi november hó 26-án 3 pályadijat tűzött ki, melyek Steller Árpád, Répászky Béla és Lehoczky Sándor joghallgatóknak ítéltettek oda. Az olvasó körnek bevétele volt 712 frt 98 kr. kiadása 324 frt, fenmaradt e szerint 388 frt 98 kr. Rendőri hírek. Kazsimir István ács és Aradi István kömives társaikkal együt csütörtök este fél 10 órakor megtámadták Lang Ferenczet a kálvária utczán és minden ok nélkül megverték. Ugyanők több hidat szedtek szét a kukoricza és tégla utczában és ez utóbbit el is torlaszolták kövekkel. Wawrek Andrásné csütörtök délután bement Laszner Lipót kereskedésébe, kiméretett magának 39 frt 57 kr árán különféle fűszert, ezt be is csomagoltatta, ezután elment más vásárlás ürügye alatt, majd visszatért két idegen asszonnyal, megittaak és megettek 3 frt árán liqueurt és czukorféléket, midőn pedig fizetni kellett volna, azt állította, hogy a gazdájától kapott pénzt, 125 frtot elveszté. Miután kitűnt a csalási szándék, szédelgő nő elzáratott. Auguszt. 8-tól szept. 8-ig 71 egyén utazott Amerikába, ezek közt volt 6 kassai. Népimnnep. (Rendeztetett a kassai jótékony nőegylet által szeptember hó 8-án). Fényesen sikerült ! azzal kezdhetjük és végezhetjük be recensiónkat, de lehet e az máskép, hisz a nőegylet rendezte, s itt igaza van a nagy német költőnek „ki tud a nőknek ellentállni?“ Nem ám, senki se , de még a dörmögő Isten se ott fent. Vasárnapra szept. 4-ére volt a népünnepély megtartása, kitűzve, de a kedvezőtlen idő miatt el kellett halasztani és ma — miután a nőegylet fohászait felküldte a mogorva öreg ur se tudott ellentállani és mosolyogva nézte az ünnepély kimenetelét. Délelőtt nagy falragaszok hirdették : „ A népünnepély ma megtartatik.“ És igen kevesen voltak, kik a falragaszokat elolvasva nem nézték volna meg a nép, illetve aratási ünnepélyt. Már 2 órakor sereglett a közönség a rét felé és én is az ügy is unalmas időt kellemesen eltöltendő a rét felé ballagtam. Az első meglepetés a malom utczában ért. Szemlélve a sétáló közönséget, egy gyöngéd női hang szólít meg: „ Szolgálhatok egy szép rózsával ?“ A hangforrás felé tekintek és egy kedves angyali szőke lánykát pillantok meg, ki feleletemet be se várván gomblyukamba tűzte a rózsát. Csodálkoztam, miként jutok én e szerencséhez, mit a szőke mindenesetre észrevett s megjegyezte, hogy ő azt a jótékony czél iránti tekintetből teszi és kéri, hogy azt az összeget, amit netalán a kertésznél virágokra adtam volna ki, szenteljem inkább a nőegyletnek. Megígértem a szép Jozefinnek — kinek nevét később tudom meg — hogy akarata szerint fogok cselekedni és újólag megköszöntem. Ezzel ő is eltünt mint a szellem — de mint a jó szellem, így felszerelve jutottam a Szt-István hídra, hol a rendes egy „hatos“ belépti dijat megfizetvén a rétre értem. A rétre érve úgy álltam ott, mint Herkules a vasuton. Nem tudtam jobbra-e vagy balra forduljak. Mig végre egy ismét szőke — igen nagy előszeretettel viseltetem a szőkék iránt — hölgyet, ki egyszersmind pinczérnő is volt — pillantok meg, kivel egyidejűleg a csárdába értem. „Lelkem legkedvesebb mulatótanyája“ mondja Petőfi „a csárda romjaiban“; én is bevallom, hogy a csárdában nagyon, de nagyon jól éreztem magam. El se mentem volna onnan Ítélet napig se megjegyzendő, ha a szép csárdás leány is ott marad ha nem terjed el a hir, hogy jön a menet, jön a menet! És csakugyan jött az aratási menet kiindulva a lövölde teremből. A menetet nehány „legény“ és „leány“ hában nyitotta meg, mind magyar ünnepi paraszt raA legények kaszákat, a leányok gereblyéket, sarlókat vittek kezökben. Ezt követte a czigánybanda. A czigánybanda után következett ismét egy arató csapat, mig végre a menetet egy nagy, ökrök által vont és élettel megrakott szekér zárta be, melyen vagy húsz „arató“ ült, vállukon gereblye vagy kasza, egyeseknél korsó volt a kézben. Az aratási menetet Varga Antal rendezte, ki egyszersmind az aratási koronát is készítette. Bent a teremben Schusterné Lujza asszony és Schwarz Irén kisasszony segítettek a lányoknak, nehogy a pruszli, fodros szoknya, ránczos csizma vagy pedig a varkocs rosszul álljon. A menet összeállításánál Klimkovics Béla rajztanár segédkezett, ki a kis és nagy gyermekekből egy igen szép festői csoportozatot állított össze. Készen állva a menet, Gaskó úr, ki az aratókat néhány magyar nótára betanította, jelt adott és az aratók rágyújtottak az „Ezt a kerek erdőt járom én“ nótára. Folytonos danolás és kurjongatás közt ment a menet kétszer körül a réten, kisérve és körülvéve nagy néptömeg által, mely a szép csoport szemlélésével sehogysem tudott eltelni. A csárda melletti pázsiton következett az aratási lakoma melyet táncz zárt be, melyben azonban csak az aratóknak volt szabad részt venni. Valamint az utolsó népünnepélynél, úgy ez alkalommal is a „csárda“ volt a legjobban látogatva. Hogy miért volt a legjobban látogatva? Azt talán csak a jó étel és ital és azok a tüzesszemü pinezérnők mondhatják meg. A czukrászdában is sok volt a dolog és nagy a sürgés-forgás. A csárdában a következő hölgyek szolgáltak ki mint pinezérnők: Schwarz Irén, Schwarz Lujza, Edelényi Olga, Lukachich Jolán, Német nővérek, Vidélyi Ilka, Eies Teréz, Chrzanovszky Etelka, Alapfi Irén, Kenedics Irma, Illés Ilka, Fiedler Irén. — Susternó (mint magyar menyecske) Schirger Tivadarné és Pausz Tivadarné mint háziasszonyok szerepeltek. A czukrászdában kiszolgáltak : Fabinyi Gyuláné, Kepesné, Dunkelné, Bernovicsné, Wandraschek Károlyné, továbbá: Seemann Bertha, Butter Hermin, Wiesenthal Mariska, Novák Margit, Gerster k. a. Weinberger Laura, Corzán Gizela, Feldmann Gizela, Mihály k. a. és Fuchs Ilka. A felállított árboczfa, melyen szép tárgyak voltak feltűzve és melyre felmászni nem egy próbált szerencsét, továbbá a katonazene, végre a zsákfuttatás nagyban mulattaták a sétálókat,