Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-09-14 / 74. szám

A király Miskolczon. Naplójegyzetek. — Közli: Garamvölgyi G. I Szept. 9. — Akárcsak valami „fűzfa udvarló” én is azzal kezdem, hogy : jaj de rossz időnk van Átláthatlan ködlepel borult városunkra, csurgóra ál az idő; úgy látszik, hogy a fellegek ura próbára akarja tenni hazafiságunkat. Mindennek daczára már korán reggel tömegekben hullámzik a nép az utczá­­kon, robogó fogatok szállítják a dísz­magyarba öltö­zött városatyákat gyülekezésük helyére, virágcsokro­kat vivő hófehérbe öltözött leánykákkal és „szalon­­messzig“ kinyalt férfiakkal találkozik az ember lép­ten nyomon. Köztük az idegen arczok szép számma vannak képviselve — de nincsenek mégse 4-500000-en, mint azt a hirdetéssóvár „Borsodmegyei lapok“ új­­donsági rovatvezetője kürtölte. Az ittlevő vidékiek száma a 6-7000-et semmi esetre sem haladja felül. Városunk már tegnap teljes díszben állott. Hal­vány ecsetelését megkísérlem . Bejövet a városba az országút fölött óriási diadal­kapu vonja magára a figyelmet, homlokzatán mind­két oldalról „Éljen a király“ felirattal; tetején há­rom csoportozatban hadi jelvényekkel együvé erősített nemzeti, osztrák s belga szinü zászlók lobognak. Az országúton kimért távolságokban dísz-oszlo­­pok magaslanak fenyőgaly girlandokkal körülcsavarva — tetejükön nemzeti szinü zászlókkal. A városba érve, a Lichtenstein ház előtt diadal­ívek vannak felállítva, középen roppant koronával; belül jobb oldalt: „Isten áldd meg a magyar királyt“ bal oldalt: „Miskolcz hű népe üdvözöl“ feliratok ol­vashatók biborszőnyegen arany betűkkel. E diadal­iv alul tekintve impozánsul néz ki a város, falai alig látszanak a sok lobogó miatt. Sárga­fekete zászló csak a megyeházán, a honvédlaktanyán és az itt állomásozó ezred parancsnok lakosztályán látható. A házak többnyire fenyőlomb — guirland — s nemzeti­ szinti drapériákkal vannak dekorálva. Kü­lönösen említésre méltók díszítésük miatt: a „három rózsa“ szálloda, hol ő felsége lakosztálya van beren­dezve, megyszin-bársony drapériáival a kir. család az ország, a megye, s város czimereivel ékítve, s ezek­nek megfelelőleg fel­lobogózva. Ez épülettel szemben egészen nemzeti-szinü díszben áll Horváth Lajos orsz. képviselő háza. A megyeháza és ezzel szemben a városháza,­erkélyein fejedelmi piros baldachinumaival a legszembeötlőbben néznek ki. A négy emeletes gőzmalmi épület ablakaiból magyar, osztrák, bajor, belga színü drapériák csüngenek alá a megfelelő czi­­merekkel, a tetőtől földig érő nemzeti lobogókkal ját­szik a szellő. A színház kiálló épülete a korona ven­déglő, a Debreczenyi, Pollák, Lichtenstein-féle házak díszítései is igen jó ízlésről tanúskodnak, kijáraton átmenve felült udvari kocsijára s kevés vár­­tatva a menet megindult. A menetet két ünnepi díszbe öltözött megyei lovas hajdú nyitotta meg kivont karddal kezében, ezeket a 60 tagból álló lovas bandérium követte Ku­bacska István által vezényelve, utánok robogott né­gyes fogatán a polgármester, azután jött a király balján gr. Szapáry pénzügyőrrel, a következő udvari kocsikban ültek Szende, br. Orczy miniszterek, gróf Thurn-Taxis és a király szárnysegéde, utánuk az egri érsek, a kassai, eperjesi püspökök, a munkácsi gör. püspök, a megyei s városi főurak az ide érkezett no­­tabilitások stb. stb. Midőn a király a diadalkapuhoz ért újból dö­rögtek az Avason az üdvlövések. Erre egy pillanatra elhalványultak az arczok, elnémultak az ajkak, s az­tán egetverő „Éljen“ kiáltás törté be a léget. A me­net csendesen méltóságteljesen haladt, a tribünekről virágokat szórtak az útra s az ablakokból kendőlo­­bogtatással üdvözölték a felséges vendéget. Mint villamfolyam terjedt a tömegben utcza­­hosszant tovább tovább a lelkes éljenzés. Az Ava­son szakadatlanul dörögtek a mozsarak, a tornyok összes harangjai meghúzattak. így fogadta Miskolcz városa a legelső magyar embert, jótevőjét, atyját, ki a gyászos emlékű 1878. Augusztus 31-iki catastropha alkalmával legelőször s igy kétszeresen volt segélyére a romjaiban heverő vá­rosnak. E fogadtatásból is meggyőződhetett lelke mé­­yében a király arról, hogy királyát jobban szerető, királyához hűbb és hálásabb népe a magyarnál — nincs. A mindenfelé katonásan köszönő királyon ész­revehető volt a meghatottság. Az egész bevonulás határtalan lelkesedéssel és jósdás rendben ment végbe. Egy csöppet sem csodálkozom azon, hogy Me­zőkövesden létekor egy matyók asszony megveregetve a felség legmagasabb vállait ily szókra fakadt: „jaj de örülök lelkem, hogy ilyen jól néz ki“ — mert daczára annak, hogy már egy pár év óta „nagyapa“ Ő felsége még mindig „helyre legény,“ s adja a mindenható, hogy még számtalan éveken át az is maradjon. Fél öt órakor kezdődött az udvari ebéd, melyre a város előkelőbbjei is hivatalosak voltak. Tekintve a gazdasszonyok kíváncsiságát, szívesen, elbeszélném azt is, hogy mely és mily izfi étkek hordattak fel ez alkalommal — de levelezői meghatalmazásomnak nincs annyi ereje, hogy ezekről is személyesen m­eggyőződ­­hettem volna. Hét órakor kezdődött programm szerint a kivi­­ágitás­ kis idő múlva az egész város fényözönben úszott. A megyeház falán óriási betűkkel: „Éljen a király“ felirat volt olvasható, a betűk világító poha­rakkal voltak kirakva. A színház kiálló előépületén a homlokzat há­rom ablakában a király s királyné élet­nagyságú arczképei, közepén az ország czimere, az oldalabla­­kokban Borsodmegye s Miskolcz város czimerei lát­­hatók transparenteken ki­feszítve. A Diószegi ház ablakában E. F J. E. S. betűk lángolnak. A Máhr láz közép gömbölyű ablakaiban a király, királyné, Rudolf és Stephánia arczképei között a magyar czi­­mer „Éljen“ vérpiros betűkkel körülírva látható. A gazdag is meggyújtatta csillárjait a szegény mé­csesét. Az Avason bengáli tüzeket gyújtottak, vörös fehér, zöld szintieket. A legmagasabb hegycsúcson óriási magyar czimer ragyogott. Közel hozzá a tüz­­őrhely úgy nézett ki, mintha tűzoszlopokból lett volna építve­ egymásnak; lehet, hogy a bemutatandó áldozatot áb­rázolják vagy pedig Ármány udvaronczaira czéloznak, a jó lábú ördög vagy ördöng létezése már akkor is a keleti népeknél közös hit vala. Mellettük két izmos :férfi áll magasra emelt buzogán­nyal, mintha párbajt vívnának, az egyik már tántorog, midőn egy fensé­ges nő alak, talán a béke nemzóte hosszan lengő fá­tyollal, felemelt fáklyával eléjök áll és betiltani lát­szik a viaskodást. A nő mellett szintén egy férfi áll elemeit pálczával, fáklyával vagy fegyverrel, nem ehet biztosan meghatározni, de úgy tetszik, hogy ez a hölgy lovagja ,és védője. E jelenet Ármány viszályt előidéző versengését jelentheti, vagy azt, hogy a vallásos ünnepélyeken fajvivások is voltak, midőn is a lovagias nemzet ál­tal mindig kiváló tiszteletben részesített nő parancs­szava vagy esedezése akadályozta meg a legyőzött fél meggyilkoltatását. ,, E mellett két félmeztelen akrobata áll, egyik felemelt karjával egy gyermeket sarkánál fogva tart markában, ki egy más férfi szája és fogai által egyen­súlyban tartott rúdra igyekszik felkapaszkodni,­­a rúd oly hosszú, hogy egész a harmadik sor csoportig felér és tetejében egy másik nagyobb gyermek him­­bálózik. E torna jelenet mindenesetre azt bizonyítja, hogy a torna mesterség mily magas fokán állott őseinknél; ily mutatványokban ma is gyönyörködünk, csakhogy az óriási rúd sokkal rövidebb, az egyensúly­­ban tartó deréköven és nem fogával tartja a rudat és nem két, hanem csak egy egyén kúszik fel rá. A hatodik és hetedik sor két arabeszk abron­csot képez, egyik gyűrűkből alkotott lánctalat, a másik apró koczkákból van szerkesztve. A férfiak ruhái térdig érő zekékre­­ mutatnak, zsinór vagy paszománt diszitéssel, a táltos papok alakja és a nőké igen is méltóságos, a gyermekek m­eztelenek. Vájjon e dombormű csoportozat csak a művész gazdag képzelődésének szüleménye, vagy mély ór­ A kivilágítás késő éjfélig tartott. Nyolcz óra felé a király udvari fogaton indult a város megtekin­tésére, az emberek sokasága miatt csak lassan haladha­tott. Több ház előtt megállóit s figyelemél szemlélte a gyönyörűnél gyönyörűbb kivilágítást. Útjában a nép harsány éljenzése követe őt mindenfelé. József főherczeg ismeretes magyar, makra szip­kájával szájában, Károly Lajos főherczeggel kar­öltve gyalog gyönyörködött a kivilágításban. A nép több helyütt lelkesen megéljenezte a főherczegeket. Éjfélkor kioltották a tüzeket s a nép háza szé­led! Tiz óra felé a köd felszállt, s a nap őszi verő­fénynyel mosolygott alá. Ne mondja azt senki, hogy az idő nincs befolyással az emberek kedélyére. A jó kedv s megelégültség tükröződött vissza az idő miatt aggodalommal teli arczokról. Egymásután lobogóval élükön kezdtek kirendelt helyükre indulni a különféle egyletek, a tisztviselői kar, a tűzoltók, aztagg harczosok, a gymnasiumi ifjú­ság stb. stb. Az Ő Felsége fogadására szervezett küldöttségek teljes magyar dísz­ben, felsallangozott fo­gatokon robogtak az indóházhoz, mely szintén az ün­nepélyhez méltóan dekoráltatott. Tizenkettőkor pontban eldördültek az Avason a felség jöttét jelző mozsár-üdv lövések. Az indóháznál Soltész II. Kálmán polgármester fogadta kerekded üdvözlő beszéddel a királyt; ő fel­sége röviden megköszönte. Az ez alkalomra készült kinek épen ünnepét ülik és áldozatokat mutatnak be. E mellett két csodálatos táltos, szárnyas paripa, hom­lok egyenest egymásra akar rohanni, míg közöttük lecsap röptében az óriás turul és útjában áll a vias­­kodóknak. A turul magatartása kevély és méltóságos, parancsoló, mintha mondaná ne tovább ! a két táltos ló csipkézetes roppant hosszúságú farka félkört ké­pez a turul feje fölött és bojtjaik mint levegőben re­pülő két kígyóé egymással összefonódnak. Az ötödik sor nyitányát egy nagyfejű, kis, törpe férfi képezi, kezében olyan hárfaszerű húros hangszert penget, e nagy agyú, nagy eszü zenész bi­zonyára a garaboncziás; ezek nemcsak a jós­lásra szánt állatokat bonczolák, de az áldozatok és nagy áldomásokon ének és zenével gyönyörködteték a népet, kikből a dalnokok rendje, vagy hegedűsök ke­letkeztek, palotában kunyhókban szívesen látott ven­dégek valának éé mint egy élő hírlap fél ezredévig a hírlapokat és könyveket pótolták, a köz­véleményre roppant befolyást gyakoroltak. A krónikások is meg­emlékeznek róla, hogy a‘ magyarok mennyire­­ lelke­sültek a harczi dalokért, melyek őseik dicsőségét ma­­gasztalák ütközet előtt, utána pedig zajos diadal ün­nepeken, fényesen szerepeltek. Meg van írva, hogy midőn Árpád Etel várát elfoglaló 40 napig harsogott a kürt, zengett a czitera és dal.­­A­ zenész mellett egy nagy homályos alaktalan tömeg látható számos polypszerű karokkal és nyujtván­nyal, talán ez is szittya i­ás, minthogy épen alatta fekszik a fentebbi sor szép tiszta monogrammszerű vonalaival — és ha az Isten nevét jelenti ez Ármány a sötétség és bűn hatalmas szellemének neve lehet. Mert a magyar szeretett jó lábon állani a gonoszság fejedelmével, ki az Örök jóság és örökfény forrásának ellenlábasa sok romlást, zenebonát, csapást és vihart bocsáthat a né­pekre, kitől féltek, kinek bősz haragját és üldözését néha véres áldozatok bemutatása által is akarták ki­engesztelni és lefegyverezni. E mellett ismét két em­­berfejü ló áll, olyan mint a fentebbi, kezet nyújtva Paulikovics Lajos, Hírek. Királyi válasz. Ő felsége a király Darvas Imre abaujvármegye főispán üdvözlő beszédére a következő választ adá: „Kedves emlékezetben tartván az őszinte ra­gaszkodás és szeretet jeleit, melyeket néhány év előtt megyéjükben tapasztaltam, valamint a népességnek ez időben hasonló alkalomból tanúsított készségét, csak örvendve üdvözletét. fogadhatom e megye küldöttjeinek hódoló Biztosítják ennélfogva niiléteiket vál­­tozatlatlan jóakaró hajlamomról s fogadják önök is köszönetemet idejövetelükért. Őszinte köszönettel vi­szonozom az imént kifejezett hűséges érzelmeket s itteni megjelenésüket. Adja az ég, hogy a természet által becses adományokkal megáldott szép megyé­jük tartós anyagi jólétének, valamint a közművelődés és jó közigazgatás előmozdítása által teljes megelé­gedésnek örvendhessen. Ezt kívánom szivemből önöknek és küldőiknek mindenkor jóakaró kegyes indulattal“ Münster Tivadar polgármesternek pedig e sza­vakkal felelt : „Kegyesen fogadom hódolatukat s hinni akarom hogy imént kifejezett szavaik Kassa város lakosainak valódi érzelmeit tolmácsolják, melyeknek mindenkor tetteik is meg fognak felelni. Mondják meg egyéb­iránt küldőiknek, hogy kedves emlékben tartom még leg­utóbbi időzésemet városukban s vigyék meg nekik köszönetemet, hogy jelen alkalommal sem kés­zek hű érzelmeiket nyilvánítani. Rudolf trónörökös. A múlt számban közölt hír, hogy a trónörökös f. hó 9-én utazott városunkon keresztül Miskolcb­a; téves information alapult, mert a fensége csak 10-én utazott Prágából Bécsen keresz­tül Miskolczra. Gerőfy Andor kassai színigazgató f. hó 11-én utazott Kassán keresztül Eperjesre, a­hol 10—12 előadást szándékozik tartani; ezek után Kassára jő, hogy a téli színi évadot megkezdje. Örömmel várjuk. Kinevezés: Dr. Szentléleky László a kassai kir. törvényszékhez aljegyzőnek neveztet­ ki. Visszaélések: Igen gyakran történik, hogy a járdákon targonczákkal, talicskákkal járnak és a sé­táló közönséget onnan leszorítják, vagy hogy nagyobb­­féle holmikat visznek rajta végig, gerendákat, desz­kákat, ajtókat stb. s a sétáló alig tud menekülni a kellemetlen karamboltól. Jó lenne az erre vonatkozó rendeletet a rendőrök emlékezetébe hozni, hogy a sze­rint járjanak el az áthágok irányában. Kézre került. Kozsuhár Katalin, ki már egy ízben Mandl Dávid korcsmárosnál végbevitt csalások és lopások miatt meg volt büntetve, ki azután Kikta Mari könyvével; mit ettől ajándékba kapott újra Buj­­novszky Ferencznél szolgálatba állt, s itt gazdája és más házbeliek kárára több boltban csalásokat vitt végbe, ki végre Büggler Jánosnét is rá akarta szedni, midőn Hóki névre öt forintot kért kölcsön, tegnap éjjel elfogatott és a kir. ügyészségnek átadatott. telmű allegóriás jelvények ? Én azt hiszem ez erek­lye képleteivel világosan beszél; egy nyitott könyv az, csak olvasni kell benne, ha értenők és tudnók a régi pogány vallás titkait, homályba borult hitregéit ; igazolja véleményemet azon kürülmény is, hogy nem szétszórt alakokat, de egy össze­függő egész csopor­­tozatot képeznek, egy vallásos körmenetet, áldozatot, áldomást, zenét, bajvivást, tornát, melyek a harczias magyar nemzetnek egész társadalmi életét betöltötték. A közbe szőtt hitrege állat-növény világa, me­lyeknek oly szent jelentőségük volt, mint a keresz­ténységnél a szentek arczképeinek, szintén támogat­ják állításomat. Merészség volna tőlem azt állítani, hogy a 45 alakot teljesen megfejtettem és érthetővé tettem ; ebben magam sem bizakodom; különösen az elsősor 8 éremszerű alakja titok előttem, pe­dig ezt tartom a talány kulcsának és a legérdekesebb és legfontosabb allegóriás ábráknak. Czélom csak az vala, hogy leirjam­,1 szóval leraj­zoljam a Lehel kürt dombornyivű alak csoportját, fel­hí­vjam rá a régészek figyelmét. Szép a hajdankori emberiség múltját kutatni. f­e mégis legszebb, legszentebbnek tartom, saját nem­zetünk arany hajnalát, tanulmányozni és megismerni. Ne feledjék tehát a magyar hős mondakörnek, az ős pogány vallásnak ez egyedüli megmentett kin­csét, a kilenczedik század e remek minű ázsiai uni­­c­u­m­á­t alaposabb tanulmány tárgyává tenni és több alapossággal és szakavatottsággal szerencsésen megmagyarázni tartalmát és a műtörténelem szá­mára megmenteni. Búvárkodásaikat bizonyára fényes siker fogja koronázni, s a nemzeti kegyeleti és tudomány hálás elismerésben fogja részesíteni; nevük Lehel kürtijéhez fűződve halhatatlan lesz, valamint Eberse Egyiptom, Schliemanné Trója őstörténetével és kincseivel, Tor­máé pedig Aquincummal.

Next