Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-09-14 / 74. szám
A király Miskolczon. Naplójegyzetek. — Közli: Garamvölgyi G. I Szept. 9. — Akárcsak valami „fűzfa udvarló” én is azzal kezdem, hogy : jaj de rossz időnk van Átláthatlan ködlepel borult városunkra, csurgóra ál az idő; úgy látszik, hogy a fellegek ura próbára akarja tenni hazafiságunkat. Mindennek daczára már korán reggel tömegekben hullámzik a nép az utczákon, robogó fogatok szállítják a díszmagyarba öltözött városatyákat gyülekezésük helyére, virágcsokrokat vivő hófehérbe öltözött leánykákkal és „szalonmesszig“ kinyalt férfiakkal találkozik az ember lépten nyomon. Köztük az idegen arczok szép számma vannak képviselve — de nincsenek mégse 4-500000-en, mint azt a hirdetéssóvár „Borsodmegyei lapok“ újdonsági rovatvezetője kürtölte. Az ittlevő vidékiek száma a 6-7000-et semmi esetre sem haladja felül. Városunk már tegnap teljes díszben állott. Halvány ecsetelését megkísérlem . Bejövet a városba az országút fölött óriási diadalkapu vonja magára a figyelmet, homlokzatán mindkét oldalról „Éljen a király“ felirattal; tetején három csoportozatban hadi jelvényekkel együvé erősített nemzeti, osztrák s belga szinü zászlók lobognak. Az országúton kimért távolságokban dísz-oszlopok magaslanak fenyőgaly girlandokkal körülcsavarva — tetejükön nemzeti szinü zászlókkal. A városba érve, a Lichtenstein ház előtt diadalívek vannak felállítva, középen roppant koronával; belül jobb oldalt: „Isten áldd meg a magyar királyt“ bal oldalt: „Miskolcz hű népe üdvözöl“ feliratok olvashatók biborszőnyegen arany betűkkel. E diadaliv alul tekintve impozánsul néz ki a város, falai alig látszanak a sok lobogó miatt. Sárgafekete zászló csak a megyeházán, a honvédlaktanyán és az itt állomásozó ezred parancsnok lakosztályán látható. A házak többnyire fenyőlomb — guirland — s nemzeti szinti drapériákkal vannak dekorálva. Különösen említésre méltók díszítésük miatt: a „három rózsa“ szálloda, hol ő felsége lakosztálya van berendezve, megyszin-bársony drapériáival a kir. család az ország, a megye, s város czimereivel ékítve, s ezeknek megfelelőleg fellobogózva. Ez épülettel szemben egészen nemzeti-szinü díszben áll Horváth Lajos orsz. képviselő háza. A megyeháza és ezzel szemben a városháza,erkélyein fejedelmi piros baldachinumaival a legszembeötlőbben néznek ki. A négy emeletes gőzmalmi épület ablakaiból magyar, osztrák, bajor, belga színü drapériák csüngenek alá a megfelelő czimerekkel, a tetőtől földig érő nemzeti lobogókkal játszik a szellő. A színház kiálló épülete a korona vendéglő, a Debreczenyi, Pollák, Lichtenstein-féle házak díszítései is igen jó ízlésről tanúskodnak, kijáraton átmenve felült udvari kocsijára s kevés vártatva a menet megindult. A menetet két ünnepi díszbe öltözött megyei lovas hajdú nyitotta meg kivont karddal kezében, ezeket a 60 tagból álló lovas bandérium követte Kubacska István által vezényelve, utánok robogott négyes fogatán a polgármester, azután jött a király balján gr. Szapáry pénzügyőrrel, a következő udvari kocsikban ültek Szende, br. Orczy miniszterek, gróf Thurn-Taxis és a király szárnysegéde, utánuk az egri érsek, a kassai, eperjesi püspökök, a munkácsi gör. püspök, a megyei s városi főurak az ide érkezett notabilitások stb. stb. Midőn a király a diadalkapuhoz ért újból dörögtek az Avason az üdvlövések. Erre egy pillanatra elhalványultak az arczok, elnémultak az ajkak, s aztán egetverő „Éljen“ kiáltás törté be a léget. A menet csendesen méltóságteljesen haladt, a tribünekről virágokat szórtak az útra s az ablakokból kendőlobogtatással üdvözölték a felséges vendéget. Mint villamfolyam terjedt a tömegben utczahosszant tovább tovább a lelkes éljenzés. Az Avason szakadatlanul dörögtek a mozsarak, a tornyok összes harangjai meghúzattak. így fogadta Miskolcz városa a legelső magyar embert, jótevőjét, atyját, ki a gyászos emlékű 1878. Augusztus 31-iki catastropha alkalmával legelőször s igy kétszeresen volt segélyére a romjaiban heverő városnak. E fogadtatásból is meggyőződhetett lelke méyében a király arról, hogy királyát jobban szerető, királyához hűbb és hálásabb népe a magyarnál — nincs. A mindenfelé katonásan köszönő királyon észrevehető volt a meghatottság. Az egész bevonulás határtalan lelkesedéssel és jósdás rendben ment végbe. Egy csöppet sem csodálkozom azon, hogy Mezőkövesden létekor egy matyók asszony megveregetve a felség legmagasabb vállait ily szókra fakadt: „jaj de örülök lelkem, hogy ilyen jól néz ki“ — mert daczára annak, hogy már egy pár év óta „nagyapa“ Ő felsége még mindig „helyre legény,“ s adja a mindenható, hogy még számtalan éveken át az is maradjon. Fél öt órakor kezdődött az udvari ebéd, melyre a város előkelőbbjei is hivatalosak voltak. Tekintve a gazdasszonyok kíváncsiságát, szívesen, elbeszélném azt is, hogy mely és mily izfi étkek hordattak fel ez alkalommal — de levelezői meghatalmazásomnak nincs annyi ereje, hogy ezekről is személyesen meggyőződhettem volna. Hét órakor kezdődött programm szerint a kiviágitás kis idő múlva az egész város fényözönben úszott. A megyeház falán óriási betűkkel: „Éljen a király“ felirat volt olvasható, a betűk világító poharakkal voltak kirakva. A színház kiálló előépületén a homlokzat három ablakában a király s királyné életnagyságú arczképei, közepén az ország czimere, az oldalablakokban Borsodmegye s Miskolcz város czimerei láthatók transparenteken kifeszítve. A Diószegi ház ablakában E. F J. E. S. betűk lángolnak. A Máhr láz közép gömbölyű ablakaiban a király, királyné, Rudolf és Stephánia arczképei között a magyar czimer „Éljen“ vérpiros betűkkel körülírva látható. A gazdag is meggyújtatta csillárjait a szegény mécsesét. Az Avason bengáli tüzeket gyújtottak, vörös fehér, zöld szintieket. A legmagasabb hegycsúcson óriási magyar czimer ragyogott. Közel hozzá a tüzőrhely úgy nézett ki, mintha tűzoszlopokból lett volna építve egymásnak; lehet, hogy a bemutatandó áldozatot ábrázolják vagy pedig Ármány udvaronczaira czéloznak, a jó lábú ördög vagy ördöng létezése már akkor is a keleti népeknél közös hit vala. Mellettük két izmos :férfi áll magasra emelt buzogánnyal, mintha párbajt vívnának, az egyik már tántorog, midőn egy fenséges nő alak, talán a béke nemzóte hosszan lengő fátyollal, felemelt fáklyával eléjök áll és betiltani látszik a viaskodást. A nő mellett szintén egy férfi áll elemeit pálczával, fáklyával vagy fegyverrel, nem ehet biztosan meghatározni, de úgy tetszik, hogy ez a hölgy lovagja ,és védője. E jelenet Ármány viszályt előidéző versengését jelentheti, vagy azt, hogy a vallásos ünnepélyeken fajvivások is voltak, midőn is a lovagias nemzet által mindig kiváló tiszteletben részesített nő parancsszava vagy esedezése akadályozta meg a legyőzött fél meggyilkoltatását. ,, E mellett két félmeztelen akrobata áll, egyik felemelt karjával egy gyermeket sarkánál fogva tart markában, ki egy más férfi szája és fogai által egyensúlyban tartott rúdra igyekszik felkapaszkodni,a rúd oly hosszú, hogy egész a harmadik sor csoportig felér és tetejében egy másik nagyobb gyermek himbálózik. E torna jelenet mindenesetre azt bizonyítja, hogy a torna mesterség mily magas fokán állott őseinknél; ily mutatványokban ma is gyönyörködünk, csakhogy az óriási rúd sokkal rövidebb, az egyensúlyban tartó deréköven és nem fogával tartja a rudat és nem két, hanem csak egy egyén kúszik fel rá. A hatodik és hetedik sor két arabeszk abroncsot képez, egyik gyűrűkből alkotott lánctalat, a másik apró koczkákból van szerkesztve. A férfiak ruhái térdig érő zekékre mutatnak, zsinór vagy paszománt diszitéssel, a táltos papok alakja és a nőké igen is méltóságos, a gyermekek meztelenek. Vájjon e dombormű csoportozat csak a művész gazdag képzelődésének szüleménye, vagy mély ór A kivilágítás késő éjfélig tartott. Nyolcz óra felé a király udvari fogaton indult a város megtekintésére, az emberek sokasága miatt csak lassan haladhatott. Több ház előtt megállóit s figyelemél szemlélte a gyönyörűnél gyönyörűbb kivilágítást. Útjában a nép harsány éljenzése követe őt mindenfelé. József főherczeg ismeretes magyar, makra szipkájával szájában, Károly Lajos főherczeggel karöltve gyalog gyönyörködött a kivilágításban. A nép több helyütt lelkesen megéljenezte a főherczegeket. Éjfélkor kioltották a tüzeket s a nép háza széled! Tiz óra felé a köd felszállt, s a nap őszi verőfénynyel mosolygott alá. Ne mondja azt senki, hogy az idő nincs befolyással az emberek kedélyére. A jó kedv s megelégültség tükröződött vissza az idő miatt aggodalommal teli arczokról. Egymásután lobogóval élükön kezdtek kirendelt helyükre indulni a különféle egyletek, a tisztviselői kar, a tűzoltók, aztagg harczosok, a gymnasiumi ifjúság stb. stb. Az Ő Felsége fogadására szervezett küldöttségek teljes magyar díszben, felsallangozott fogatokon robogtak az indóházhoz, mely szintén az ünnepélyhez méltóan dekoráltatott. Tizenkettőkor pontban eldördültek az Avason a felség jöttét jelző mozsár-üdv lövések. Az indóháznál Soltész II. Kálmán polgármester fogadta kerekded üdvözlő beszéddel a királyt; ő felsége röviden megköszönte. Az ez alkalomra készült kinek épen ünnepét ülik és áldozatokat mutatnak be. E mellett két csodálatos táltos, szárnyas paripa, homlok egyenest egymásra akar rohanni, míg közöttük lecsap röptében az óriás turul és útjában áll a viaskodóknak. A turul magatartása kevély és méltóságos, parancsoló, mintha mondaná ne tovább ! a két táltos ló csipkézetes roppant hosszúságú farka félkört képez a turul feje fölött és bojtjaik mint levegőben repülő két kígyóé egymással összefonódnak. Az ötödik sor nyitányát egy nagyfejű, kis, törpe férfi képezi, kezében olyan hárfaszerű húros hangszert penget, e nagy agyú, nagy eszü zenész bizonyára a garaboncziás; ezek nemcsak a jóslásra szánt állatokat bonczolák, de az áldozatok és nagy áldomásokon ének és zenével gyönyörködteték a népet, kikből a dalnokok rendje, vagy hegedűsök keletkeztek, palotában kunyhókban szívesen látott vendégek valának éé mint egy élő hírlap fél ezredévig a hírlapokat és könyveket pótolták, a közvéleményre roppant befolyást gyakoroltak. A krónikások is megemlékeznek róla, hogy a‘ magyarok mennyire lelkesültek a harczi dalokért, melyek őseik dicsőségét magasztalák ütközet előtt, utána pedig zajos diadal ünnepeken, fényesen szerepeltek. Meg van írva, hogy midőn Árpád Etel várát elfoglaló 40 napig harsogott a kürt, zengett a czitera és dal.A zenész mellett egy nagy homályos alaktalan tömeg látható számos polypszerű karokkal és nyujtvánnyal, talán ez is szittya iás, minthogy épen alatta fekszik a fentebbi sor szép tiszta monogrammszerű vonalaival — és ha az Isten nevét jelenti ez Ármány a sötétség és bűn hatalmas szellemének neve lehet. Mert a magyar szeretett jó lábon állani a gonoszság fejedelmével, ki az Örök jóság és örökfény forrásának ellenlábasa sok romlást, zenebonát, csapást és vihart bocsáthat a népekre, kitől féltek, kinek bősz haragját és üldözését néha véres áldozatok bemutatása által is akarták kiengesztelni és lefegyverezni. E mellett ismét két emberfejü ló áll, olyan mint a fentebbi, kezet nyújtva Paulikovics Lajos, Hírek. Királyi válasz. Ő felsége a király Darvas Imre abaujvármegye főispán üdvözlő beszédére a következő választ adá: „Kedves emlékezetben tartván az őszinte ragaszkodás és szeretet jeleit, melyeket néhány év előtt megyéjükben tapasztaltam, valamint a népességnek ez időben hasonló alkalomból tanúsított készségét, csak örvendve üdvözletét. fogadhatom e megye küldöttjeinek hódoló Biztosítják ennélfogva niiléteiket változatlatlan jóakaró hajlamomról s fogadják önök is köszönetemet idejövetelükért. Őszinte köszönettel viszonozom az imént kifejezett hűséges érzelmeket s itteni megjelenésüket. Adja az ég, hogy a természet által becses adományokkal megáldott szép megyéjük tartós anyagi jólétének, valamint a közművelődés és jó közigazgatás előmozdítása által teljes megelégedésnek örvendhessen. Ezt kívánom szivemből önöknek és küldőiknek mindenkor jóakaró kegyes indulattal“ Münster Tivadar polgármesternek pedig e szavakkal felelt : „Kegyesen fogadom hódolatukat s hinni akarom hogy imént kifejezett szavaik Kassa város lakosainak valódi érzelmeit tolmácsolják, melyeknek mindenkor tetteik is meg fognak felelni. Mondják meg egyébiránt küldőiknek, hogy kedves emlékben tartom még legutóbbi időzésemet városukban s vigyék meg nekik köszönetemet, hogy jelen alkalommal sem készek hű érzelmeiket nyilvánítani. Rudolf trónörökös. A múlt számban közölt hír, hogy a trónörökös f. hó 9-én utazott városunkon keresztül Miskolcba; téves information alapult, mert a fensége csak 10-én utazott Prágából Bécsen keresztül Miskolczra. Gerőfy Andor kassai színigazgató f. hó 11-én utazott Kassán keresztül Eperjesre, ahol 10—12 előadást szándékozik tartani; ezek után Kassára jő, hogy a téli színi évadot megkezdje. Örömmel várjuk. Kinevezés: Dr. Szentléleky László a kassai kir. törvényszékhez aljegyzőnek neveztet ki. Visszaélések: Igen gyakran történik, hogy a járdákon targonczákkal, talicskákkal járnak és a sétáló közönséget onnan leszorítják, vagy hogy nagyobbféle holmikat visznek rajta végig, gerendákat, deszkákat, ajtókat stb. s a sétáló alig tud menekülni a kellemetlen karamboltól. Jó lenne az erre vonatkozó rendeletet a rendőrök emlékezetébe hozni, hogy a szerint járjanak el az áthágok irányában. Kézre került. Kozsuhár Katalin, ki már egy ízben Mandl Dávid korcsmárosnál végbevitt csalások és lopások miatt meg volt büntetve, ki azután Kikta Mari könyvével; mit ettől ajándékba kapott újra Bujnovszky Ferencznél szolgálatba állt, s itt gazdája és más házbeliek kárára több boltban csalásokat vitt végbe, ki végre Büggler Jánosnét is rá akarta szedni, midőn Hóki névre öt forintot kért kölcsön, tegnap éjjel elfogatott és a kir. ügyészségnek átadatott. telmű allegóriás jelvények ? Én azt hiszem ez ereklye képleteivel világosan beszél; egy nyitott könyv az, csak olvasni kell benne, ha értenők és tudnók a régi pogány vallás titkait, homályba borult hitregéit ; igazolja véleményemet azon kürülmény is, hogy nem szétszórt alakokat, de egy összefüggő egész csoportozatot képeznek, egy vallásos körmenetet, áldozatot, áldomást, zenét, bajvivást, tornát, melyek a harczias magyar nemzetnek egész társadalmi életét betöltötték. A közbe szőtt hitrege állat-növény világa, melyeknek oly szent jelentőségük volt, mint a kereszténységnél a szentek arczképeinek, szintén támogatják állításomat. Merészség volna tőlem azt állítani, hogy a 45 alakot teljesen megfejtettem és érthetővé tettem ; ebben magam sem bizakodom; különösen az elsősor 8 éremszerű alakja titok előttem, pedig ezt tartom a talány kulcsának és a legérdekesebb és legfontosabb allegóriás ábráknak. Czélom csak az vala, hogy leirjam,1 szóval lerajzoljam a Lehel kürt dombornyivű alak csoportját, felhívjam rá a régészek figyelmét. Szép a hajdankori emberiség múltját kutatni. fe mégis legszebb, legszentebbnek tartom, saját nemzetünk arany hajnalát, tanulmányozni és megismerni. Ne feledjék tehát a magyar hős mondakörnek, az ős pogány vallásnak ez egyedüli megmentett kincsét, a kilenczedik század e remek minű ázsiai unicumát alaposabb tanulmány tárgyává tenni és több alapossággal és szakavatottsággal szerencsésen megmagyarázni tartalmát és a műtörténelem számára megmenteni. Búvárkodásaikat bizonyára fényes siker fogja koronázni, s a nemzeti kegyeleti és tudomány hálás elismerésben fogja részesíteni; nevük Lehel kürtijéhez fűződve halhatatlan lesz, valamint Eberse Egyiptom, Schliemanné Trója őstörténetével és kincseivel, Tormáé pedig Aquincummal.