Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-12-03 / 96. szám

Jutalomjáték. Locsarekné N. Gizella, szín­­társulatunk kedvelt komikai-énekesnője jövő héten tartja jutalomjátékát, melyre előre is felh­ívjuk a t. közönség figyelmét. Rendőri kimutatás. November hóban letar­tóztatva volt 114­ férfi 82 nő és 2 gyermek, össze­sen 201 egyén, ezekből átadatott a kir.ügyészség­nek 25, a kir.­­biróságnak 10 és pedig: lopás bűn­tett miatt 18, csalás 1, lopás gyanú 4, lopás vétség 5, testi sértés 2, ember­ölés 1, utánállás és rablás 3, hamis bizonyitványnyali szegődés 1. — Eltolom­czoItatott 51, kényszer útlevéllel kiutasittatott 13, rendőrileg fenyittetett 87, kórházba utasíthatott 4, igazolás után elbocsátatott 11. Október hóval szemben tehát a letartóztatottak száma 26-al több volt. A tömöri rablók. Azon álarczos rablókat, a kik október 31-én este Braun Lázár, tömöri lakos és földbirtokos házára, annak távollétében törtek a család tagjait megfaggatták, minden pénzt, ezüstne­­műt elvittek, s a közben hazaérkező házigazdát is megkínozták és kifosztották. — Dózsa Endre, kassai törvényszéki vizsgáló bírónak immár sikerült kifür­készni, sőt egyikük, Szabó István, tisza-dobi lakos már el is fogatott és a lopott tárgyak egy részével Kassára be is hozatott. Érdekes azon körülmény, mely részben a rab­lók nyomára vezetett.­­ Ezek ugyanis a bűntett után egy kovácsműhelybe mentek azon czélból, hogy a rablott ezüstneműket megolvasztván, ismeretlenné tegyék. A kovács nem volt már műhelyében, a tűz azonban még ki nem aludott; ezt újra felélesztették és az ezüstnem­űt az izzó szén közé dobván, oly erő­sen fújtatták, hogy az nemcsak össze­olvadt, hanem részben a roston keresztül le is csepegett. Ez utóbbi körülményt ők nem vették tekintetbe és a, ko­vács, ki utólag a hamu közt találta a nemes erezet, tetemes szolgálatot tett feljelentésével, mert a ha­tóság gyanúba foghatta azokat, kiknél egybeolvasz­tott holmik találtattak vagy kik azt eladni szándé­koztak. A gyanús egyének, számra hatan, s mint tisza­­dobi lakosok, kiknek feje Fodor Gyuri, a megyei közegek által már egyszer ki is lettek hallgatva, de bizonyítékok hiányában újra szabad lábra helyezve, a kik azután szabadságukat fel is használták és Tisza-Dobot elhagy­ván, eltűntek. Dózsa Endre vizsgáló bírónak eddig ugyan­csak az egyik bűnrészest, Szabó Istvánt sikerült elfogatni, kinél számos bűnjegy találtatott, s ki körülményes vallomást is tett, — remélhető azonban, hogy a töb­­biek is, kik Gömör megyében bujdosnak, a legrövi­debb idő alatt kézre fognak kerülni. Szívtelen nagyanya, Macsó Mihályné bátyúi lakos elhagyván férjét, anyja házához ment, a­hol is gyöngélkedő egészsége miatt hoszabb ideig tartózkodott, mi­alatt elhagyott férjével folytonosan rossz viszony­ban állott. A férjét elhagyót nőt azonban anyjának­ idé­zése allatt „Kakuk-fiút“ hozott napvilágra, mit nem anyira ő, mint inkább a nagyszülő szégyellett, ki is a csecsemőt, a szülésznő tudta és közreműködése mellett egy nagy fazékba rejtve s valami rong­gyal befödve, ínnek idején kitette a falu melletti temetőbe. Azon­ban valószínűleg bántotta a lelkismeret s pár óra múlva ismét visszatér­t a temetőbe, de már akkor a „hamvve­­dei “ szerepére kárhoztatott fazekat üresen taláta. A némileg rejtélyes természetű eset a fenyitő törvényszék elé került, ahol is a gyermek elvesztésével vádolt nő tettét beismerte , de azt, hogy a csecsemő halála hová lett a fazé aOU 1, kideríteni nem lehet. — A hely­beli törvényszék elé egyik közelebbi napon volt ki­űzve a végtárgyalás, ahol a gyermek anyja meg sem jelnhetett, mert épp e napon elhalt. Újabban felhívott tanuk kihallgatása indokából a végtárgyalás elnapol­tatolt Zemplén. Dalmát felkelés. A dalmáthoni felkelés ránk nézve nem jól kezdődik. Cattaroból nov. 30-áról a következő távirat érkezett : A felkelők az osztrák-ma­gyar csapatokkal tegnapelőtt összeütköztek. A csata szerencsétlen kimenetelű volt. Veszteségünk körülbelül 20 ember. A felkelők 350-nél többen voltak. Előfizetési felhívás az orsz. m. kir. statisti­­kai hivatal felügyelete alatt megjelenendő „A magyar korona országainak helységnévtára“ czimű munkára. A törvénykezés, pénzügyi és honvédelmi igaz­gatás, az uj politikai beosztások és a legközelebb a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztérium által az országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatok alapján eszközlendő községi kikerekitések, valamint a postai, távirdai és vasúti állomások tekintetében,­ 1876. óta létesített számos változás, de különösen az 1880. évi LII. t. cz. által elrendelt népszámlálás immár feldol­gozott adatai folytán szükségessé vált egy olyan hely­ség­névtár kiadása, mely különben alkatában az 1873. illetve 1876-ban megjelent e nemű munkához alkal­mazva, az említett, számos és jelentékeny változások számbavételével, a hiányok pontos kiigazításával és az egyes községeknél feltalálható minden néven ne­vezendő hatóság, hivatal, társulat és egyletek pontos jegyzékével kibővítve a jelennek hű és hiteles képét nyújtsa. Ezen indokok nyomán alulírott az orsz. m. kir. statistikai hivatal felügyelete alatt és ezen hivata több tisztviselőjének közreműködése mellett egy, jelzett követelményeknek megfelelő helységnévtár szer­­­kesztésére vállalkozott. A mű tartalma fentebbiekben körvonalazva van ; mindamellett tüzetesb ismertetésére jelezhető, hogy ezen helységnévtár két részből fog állani, u. m. az általános és betűrendes részből. Az általános részben lehetőleg kimerítően és áttekinthető alakban ismertetve lesz az ország föld és alaprajzi, állam, had- és tanügyi, egyházi, törvény­kezési, politikai, pénzügyi, közlekedési beosztásán kí­vül az ügyvédi és közjegyzői kamarák, mindennemű hivatalok és hatóságok, szóval mindaz, mi egy ily­nemű segédkönyv használhatóságát és értékét emelni képes. A betűsoros rész tartalmazni fogja betűrendben az országban létező összes községeket, pusztákat, te­lepeket és önálló névvel biró majorokat, fürdőket, bá­nya vagy ipartelepeket és pedig minden egyes köz­ségnél ki lesz tüntetve : a) a községnek minősége, jellege és czime és a hivatalos nyelv mellett m­ég használatos elnevezések ; b) az illető megye ; c) járás ; d) adóhivatal ; e) já­­rásbíróság ; f) hadkiegészítő kerület ; g) a házak száma ; h) a lélekszám (a legutóbb végrehajtott nép­számlálási adatok alapján) ; i) a községben használt nyelvek ; k) az illető anya- és fiókegyházak ; 1) a te­rület kat. holdakban (a legújabb adatok alapján); m) az utolsó posta. Ezenkívül az esetleg egy-egy községben létező : a) vasúti, távirdai és gőzhajózási, pénzügyőri biztosi állomások és fémjelző hivatalok ; b) a püspöki szék­­hely, káptalan, szentszék, papnövelde, szerzet stb, c) tanfelügyelőség ; d) bánya- és sajtóbíróság, törvény­szék, szolgabírósági székhely, bányakapitányság, csend­­őrség, hadfogadó parancsnokság, honvédzászlóaljak és ezredállomások ; e) ipar- és kereskedelmi, közjegyző és ügyvédi kamarák ; f) pénzügy-, kincstári jószág-, vasút-, távirda-, posta- és középtanodai igazgatóságok; g) adó és dohánybeváltó felügyelőség, államépítészeti, folyammérnöki, vám, fém, bélyeg, lottó, bánya, erdé­szeti, dohánybeváltó, adó-, só és gazdasági hivatal ; h) köz- és körjegyzőség; i) az egyes nyilvános és magántanintézetek, iskolák és könyvtárak; k) a meg­jelenő hírlapok czimek szerint, könyvnyomdák és könyvkereskedések stb. 1) árva-, men-, és kórházak, tudományos és szépirodalmi, művészeti testületek és intézmények, társas körök és minden néven nevezendő egyletek ipartársulatok, pénzintézetek, gyártelepek stb. Szóval a betűrendes részben minden egyes köz­ségnél az ott létező hatóság, hivatal, egylet, társulat stb. részletesen fel lesz sorolva. Az előrebocsátottakból is eléggé kitűnik e mű használhatósága és minden e nemű munkáknál azon előn­nyel is bír, hogy az itt felsorolt adatok hivata­los és hiteles forrásokból vannak merítve. Minthogy azonban ezen munka állami segélyben nem részesül, s annak szerkesztési, de különösen nyom­atási költsé­gei igen tetemesek, annak létesülése a találandó rész­véttől és pártfogástól tételeztetek fel. Említett költ­ségek fedezése ugyanis az alább kitett megrendelési ár mellett legalább 3000—4000 példánynak biztosí­tott elkélését szükségli. Ennélfogva tisztelettel felkérem mindazon t. ál­lami, hatósági és községi hivatalokat s községeket, azon testületeket, társulatokat, egyleteket és magá­nosokat, részvényes és egyéb vállalatokat, melyek ügykezelésükben egy ilyen segédkönyv szükségét ér­zik, hogy annak létrejöttét támogatásukkal elősegíteni szíveskedjenek. A munka megrendelési ára 6 (hat) forint. Meg­jelenésének határideje jövő év ápril hava. Megrende­lések, a megrendelő aláírása mellett, elfogadtatnak 1. év végéig, a­mikor, ha elegendő számmal történtek a megren­delések, a munka sajtó alá kerül és az előfizetési pén­zek beküldésére a megrendelők fel fognak kéretni. Gyűjtőknek tíz előfizető után egy tiszteletpél­dán­­nyal szolgálok. Az előfizetési ivek az orsz. r­. kir. statistikai hivatalhoz (Budapest, Donáti-utcza 2. sz.) czimzendők. A munka terjedelme mintegy 100 sűrűn nyo­mott nagy nyolczadrótü iv lesz. A munka bolti ára 7 frt 50 kr. Budapest, 1881. okt. 24-én. Kollerffy Mihály, miniszteri titkár az orsz. m. kir. statistikai hív. Lapunk mai számához Dívald Károly munká­jára „A képző­művészet remekei“ első fizetési felhí­vása mint melléklet van csatolva. Megrendelések Maurer Adolf könyvkereskedésében eszközölhetők. Csütörtökön deczember hó 1 én Pailleron víg­játéké: „A hol unatkoznak“ harmadszor. Kut­ass­i Janka Susanne szerepében művészies játékával imét elragadta a közönséget, úgyszinte G­e­r­ő­fi (Raymond) és H. Szabó Ilka (Raymondné) kiknek szintén kijutott a bő tapsból, V­i­n­c­z­é­n­é (herczegnő) nem volt oly jó, mint az első előadások alkalmával. Mészáros a régi Bellac volt, minden tekintetben kielégítő. Lenkey­ről (Ceran Roger gróf) ismét csak szépet mondhatunk. Erdélyi Gizella mi­nél többször játszó Wattson Lucyt annál in­kább hagyja el emlékezőtehetsége. Az előadás egybe­vágó volt, közönség szép számmal. Színi szemle. Kedden november hó 29-én Lecocq itt már rég nem adott kellemes zenéjű, de frivol szövegű operetteje „Kis menyecske“ (Graciella) került színre. A czímszerepben P. Oroszi Georgina mutatta be magát másodszor, nagyobb tetszést aratva mint első fellépte alkalmával. A II. felvonás kettesében és több énekrészletekben megtapsolta a közönség. A­n­d­o­r­fi (VII Rudolf­o, podeszta) bebizonyí­totta, hogy ha akar, tud túlzás nélkül is játszani, mi­különben is jó játékát csak nagyban emelé. L­o­c­s­a­­reknéről (Montefiasco neje) dicsérőleg kell megemlékeznünk, kinek erőteljes hangjáról ismét volt alkalmunk meggyőződni. Balogh (San Carlo) és Farkas (Montefiasco) emelték a darab si­kerét. Liezenmayer Poldi (Peppó)és Li­­ezenmayer Szidi (Beatrix) megfeleltek kis szerepüknek. A karok jól viselték magukat, a har­madik felvonás nagy fegyvertáncza is sikerült volt. November 30-án, Mészáros Lajos jutalomjátéka gyanánt „Sheridan“. Ezen gyönyörű színmű előadása egészben sikerült, s a színészek szerepeiket is jól tudták, (csak itt ott akadoztak). Méltó dicséretet ér­demel Mészáros (Sheridan) és Szabó Ilka (Zsuzsanna) — Lenkey (Champrose) az első jelenetben kissé so­kat mozgott, különben ő is, valamint a többi sze­replő igen jól játszott. — Az inast be kellett volna tanítani, hogy az angol koronaherczeg czimét a beje­lentésnél ne ejtse ki „gallesz herczeg“ hanem „gall herczeg.“ — Frizurák és costumek több tekin­tetben nem voltak korszerűek. — A szinlapon is­mét több személy volt, mint a színpadon. Ha fölös­legesek, a mit megengedünk, minek a szinlapra írni ? 30 OSABNtt*. Egy szép délután. Elbeszélés. Samarov után. — Tihanyi Benő (Folytatás.) Dujardin és Signor Nicolo hosszú sétát tettek az olasz buzgón beszélt ; — néha meg a művész füléhez hajolva gyöngítette hangját, mintha attól félne, hogy maguk a levegő szellemei leshetnék meg beszédét. Dujardin tekintete mindig ragyogóbb lett — arczára mindinkábbb visszatért a boldogság, a remény és öröm sugara, — azon arczra, melyen ed­dig csak bubánat fészkelt. Végre hevesen az olasz, markába ütött s aztán mindketten Braucht mester korcsmája felé mentek, a­hol a művészek társasága már össze volt gyűlve. Ma az egész társaságban, a tegnapi nappal ellentétben, nagy boldogság honolt. Cuyp Albert úr boldog volt, mert nagy Rembrandt műtermében lehetett és a mestert teremtése köz­ben megleshette. Roos Tivadar Dujardint nagy él­vezettel ölelte, — tehn volt örömmel és vigsággal, mert éppen mielőtt ide jött, Hobbema barátja Marten Dórától levelet hozott számára és hogy mindezen öröm meg is legyen koronázva, megjelent a nagy Rem­brandt és elbeszélte — miközben szemeiben a bol­dogságtól csillogó könyek remegtek — hogy mialatt ő távol volt, egy csinos lád­ácskát hoztak lakására, telve aranynyal; — csak egy kis darabka papiros volt hozzá mellékelve a következő tartalommal: „Egy méltatlan csodáló, kinő’; szerencsés osz­tályrészül jutott, hogy műveit bámulhassa — kéri a nagy mestert, hogy fogadja el határtalan hálá­jának e csekély nyilvánulását.“ — Egész családomat, mely más külömben gyűjteményem­ sorsára jutott volna, föntarthatom vele — kiáltá Rembrandt boldogan. — Örülök ugyan az ajándéknak, de még jobban annak, hogy van még e nyomorult világban szív, a­mely érti, hogy kell — adni. — A legjobb rajnait hozza most ide Brand­t mester, igyatok ma mindnyájan jóttevőm egészségére, a ki adománya után ítélve csakis b­­­­eteg lehet, de még több ennél, az adás módja után ítélve, a ki annyira visszahúzódik a köszönet nyilvánítástól. A bor a serlegekben ragyogott — lelkesedve koczintottak mindnyájan a mesterrel. — Mily boldog vagyok — kiáltá Signor Nicolo — hogy ezt a nemes társaságot ma, menten találom minden gondtól, mely tegnap még minden homlo­kot sötét fellegekkel borított. Az ég ismét kiderült és én tiszta szivemből iszom ma a szép délutánra. — Igen, igen, a szép délutánra! — Kiáltá Roos Tivadar ujongva; Rembrandt is kaczintott — Signor Nicolo pedig Dujardinhoz hajolt és mig a poharak hangosan csengtek, ő csöndesen súgta . A szép délutánra — de még inkább ama szép reggelre, mely reá következni fog, ÖTÖDIK FEJEZET. Azon szép délutánra, mely Amsterdamban an­­­nyi sok szívnek örömet hozott és ez elmúlt nap an­nyi baját elűzte, következett három hét, mely csen­desen, váratlanul folyt le és mely alatt Maaten as­­­szonyság házában a barátságos összhangot semmi sem látszott megzavarni. Dujardin Károly előbbi ere­jét ismét visszanyerte — üde pirosság jött ismét arczáb­a, szemeiből megelégedett életkedv sugárzott, kora reggeltől fogva, fáradhatlanul állványa előtt ült, — festményén a levegő mindig tisztább és átlát­szóbb lett, mindig erősebb és elevenebb a mező és erdő füve, mindinkább ragyogott a napsugár, mely a termékeny tájékon végig húzódott, a víz tükörsima melyen keresztül az állatok és az emberek csoportja vonult. — A női alak, mely a előtérben a vizen át­­menve, kecsesen megfordítva fejét hátra nézett, kar­jain kis gyermekkel, mig egy ugató kutya a part felé ugrik — mindig több életet és mozgást nyertek. Habár félre fordított fejének vonásai alig látszottak, mégis mindenki az alakban a szép Marten Dórát is­merte föl, és csodálatos módon egész tartásában gú­nyos csintalanság látszott, melylyel a parasztra hát­ra tekintett, a ki, egy szamáron ülve, a túlsó parton

Next