Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-12-03 / 96. szám
Jutalomjáték. Locsarekné N. Gizella, színtársulatunk kedvelt komikai-énekesnője jövő héten tartja jutalomjátékát, melyre előre is felhívjuk a t. közönség figyelmét. Rendőri kimutatás. November hóban letartóztatva volt 114 férfi 82 nő és 2 gyermek, összesen 201 egyén, ezekből átadatott a kir.ügyészségnek 25, a kir.biróságnak 10 és pedig: lopás bűntett miatt 18, csalás 1, lopás gyanú 4, lopás vétség 5, testi sértés 2, emberölés 1, utánállás és rablás 3, hamis bizonyitványnyali szegődés 1. — EltolomczoItatott 51, kényszer útlevéllel kiutasittatott 13, rendőrileg fenyittetett 87, kórházba utasíthatott 4, igazolás után elbocsátatott 11. Október hóval szemben tehát a letartóztatottak száma 26-al több volt. A tömöri rablók. Azon álarczos rablókat, a kik október 31-én este Braun Lázár, tömöri lakos és földbirtokos házára, annak távollétében törtek a család tagjait megfaggatták, minden pénzt, ezüstneműt elvittek, s a közben hazaérkező házigazdát is megkínozták és kifosztották. — Dózsa Endre, kassai törvényszéki vizsgáló bírónak immár sikerült kifürkészni, sőt egyikük, Szabó István, tisza-dobi lakos már el is fogatott és a lopott tárgyak egy részével Kassára be is hozatott. Érdekes azon körülmény, mely részben a rablók nyomára vezetett. Ezek ugyanis a bűntett után egy kovácsműhelybe mentek azon czélból, hogy a rablott ezüstneműket megolvasztván, ismeretlenné tegyék. A kovács nem volt már műhelyében, a tűz azonban még ki nem aludott; ezt újra felélesztették és az ezüstneműt az izzó szén közé dobván, oly erősen fújtatták, hogy az nemcsak összeolvadt, hanem részben a roston keresztül le is csepegett. Ez utóbbi körülményt ők nem vették tekintetbe és a, kovács, ki utólag a hamu közt találta a nemes erezet, tetemes szolgálatot tett feljelentésével, mert a hatóság gyanúba foghatta azokat, kiknél egybeolvasztott holmik találtattak vagy kik azt eladni szándékoztak. A gyanús egyének, számra hatan, s mint tiszadobi lakosok, kiknek feje Fodor Gyuri, a megyei közegek által már egyszer ki is lettek hallgatva, de bizonyítékok hiányában újra szabad lábra helyezve, a kik azután szabadságukat fel is használták és Tisza-Dobot elhagyván, eltűntek. Dózsa Endre vizsgáló bírónak eddig ugyancsak az egyik bűnrészest, Szabó Istvánt sikerült elfogatni, kinél számos bűnjegy találtatott, s ki körülményes vallomást is tett, — remélhető azonban, hogy a többiek is, kik Gömör megyében bujdosnak, a legrövidebb idő alatt kézre fognak kerülni. Szívtelen nagyanya, Macsó Mihályné bátyúi lakos elhagyván férjét, anyja házához ment, ahol is gyöngélkedő egészsége miatt hoszabb ideig tartózkodott, mialatt elhagyott férjével folytonosan rossz viszonyban állott. A férjét elhagyót nőt azonban anyjának idézése allatt „Kakuk-fiút“ hozott napvilágra, mit nem anyira ő, mint inkább a nagyszülő szégyellett, ki is a csecsemőt, a szülésznő tudta és közreműködése mellett egy nagy fazékba rejtve s valami ronggyal befödve, ínnek idején kitette a falu melletti temetőbe. Azonban valószínűleg bántotta a lelkismeret s pár óra múlva ismét visszatért a temetőbe, de már akkor a „hamvvedei “ szerepére kárhoztatott fazekat üresen taláta. A némileg rejtélyes természetű eset a fenyitő törvényszék elé került, ahol is a gyermek elvesztésével vádolt nő tettét beismerte , de azt, hogy a csecsemő halála hová lett a fazé aOU 1, kideríteni nem lehet. — A helybeli törvényszék elé egyik közelebbi napon volt kiűzve a végtárgyalás, ahol a gyermek anyja meg sem jelnhetett, mert épp e napon elhalt. Újabban felhívott tanuk kihallgatása indokából a végtárgyalás elnapoltatolt Zemplén. Dalmát felkelés. A dalmáthoni felkelés ránk nézve nem jól kezdődik. Cattaroból nov. 30-áról a következő távirat érkezett : A felkelők az osztrák-magyar csapatokkal tegnapelőtt összeütköztek. A csata szerencsétlen kimenetelű volt. Veszteségünk körülbelül 20 ember. A felkelők 350-nél többen voltak. Előfizetési felhívás az orsz. m. kir. statistikai hivatal felügyelete alatt megjelenendő „A magyar korona országainak helységnévtára“ czimű munkára. A törvénykezés, pénzügyi és honvédelmi igazgatás, az uj politikai beosztások és a legközelebb a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztérium által az országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatok alapján eszközlendő községi kikerekitések, valamint a postai, távirdai és vasúti állomások tekintetében, 1876. óta létesített számos változás, de különösen az 1880. évi LII. t. cz. által elrendelt népszámlálás immár feldolgozott adatai folytán szükségessé vált egy olyan helységnévtár kiadása, mely különben alkatában az 1873. illetve 1876-ban megjelent e nemű munkához alkalmazva, az említett, számos és jelentékeny változások számbavételével, a hiányok pontos kiigazításával és az egyes községeknél feltalálható minden néven nevezendő hatóság, hivatal, társulat és egyletek pontos jegyzékével kibővítve a jelennek hű és hiteles képét nyújtsa. Ezen indokok nyomán alulírott az orsz. m. kir. statistikai hivatal felügyelete alatt és ezen hivata több tisztviselőjének közreműködése mellett egy, jelzett követelményeknek megfelelő helységnévtár szerkesztésére vállalkozott. A mű tartalma fentebbiekben körvonalazva van ; mindamellett tüzetesb ismertetésére jelezhető, hogy ezen helységnévtár két részből fog állani, u. m. az általános és betűrendes részből. Az általános részben lehetőleg kimerítően és áttekinthető alakban ismertetve lesz az ország föld és alaprajzi, állam, had- és tanügyi, egyházi, törvénykezési, politikai, pénzügyi, közlekedési beosztásán kívül az ügyvédi és közjegyzői kamarák, mindennemű hivatalok és hatóságok, szóval mindaz, mi egy ilynemű segédkönyv használhatóságát és értékét emelni képes. A betűsoros rész tartalmazni fogja betűrendben az országban létező összes községeket, pusztákat, telepeket és önálló névvel biró majorokat, fürdőket, bánya vagy ipartelepeket és pedig minden egyes községnél ki lesz tüntetve : a) a községnek minősége, jellege és czime és a hivatalos nyelv mellett még használatos elnevezések ; b) az illető megye ; c) járás ; d) adóhivatal ; e) járásbíróság ; f) hadkiegészítő kerület ; g) a házak száma ; h) a lélekszám (a legutóbb végrehajtott népszámlálási adatok alapján) ; i) a községben használt nyelvek ; k) az illető anya- és fiókegyházak ; 1) a terület kat. holdakban (a legújabb adatok alapján); m) az utolsó posta. Ezenkívül az esetleg egy-egy községben létező : a) vasúti, távirdai és gőzhajózási, pénzügyőri biztosi állomások és fémjelző hivatalok ; b) a püspöki székhely, káptalan, szentszék, papnövelde, szerzet stb, c) tanfelügyelőség ; d) bánya- és sajtóbíróság, törvényszék, szolgabírósági székhely, bányakapitányság, csendőrség, hadfogadó parancsnokság, honvédzászlóaljak és ezredállomások ; e) ipar- és kereskedelmi, közjegyző és ügyvédi kamarák ; f) pénzügy-, kincstári jószág-, vasút-, távirda-, posta- és középtanodai igazgatóságok; g) adó és dohánybeváltó felügyelőség, államépítészeti, folyammérnöki, vám, fém, bélyeg, lottó, bánya, erdészeti, dohánybeváltó, adó-, só és gazdasági hivatal ; h) köz- és körjegyzőség; i) az egyes nyilvános és magántanintézetek, iskolák és könyvtárak; k) a megjelenő hírlapok czimek szerint, könyvnyomdák és könyvkereskedések stb. 1) árva-, men-, és kórházak, tudományos és szépirodalmi, művészeti testületek és intézmények, társas körök és minden néven nevezendő egyletek ipartársulatok, pénzintézetek, gyártelepek stb. Szóval a betűrendes részben minden egyes községnél az ott létező hatóság, hivatal, egylet, társulat stb. részletesen fel lesz sorolva. Az előrebocsátottakból is eléggé kitűnik e mű használhatósága és minden e nemű munkáknál azon előnnyel is bír, hogy az itt felsorolt adatok hivatalos és hiteles forrásokból vannak merítve. Minthogy azonban ezen munka állami segélyben nem részesül, s annak szerkesztési, de különösen nyomatási költségei igen tetemesek, annak létesülése a találandó részvéttől és pártfogástól tételeztetek fel. Említett költségek fedezése ugyanis az alább kitett megrendelési ár mellett legalább 3000—4000 példánynak biztosított elkélését szükségli. Ennélfogva tisztelettel felkérem mindazon t. állami, hatósági és községi hivatalokat s községeket, azon testületeket, társulatokat, egyleteket és magánosokat, részvényes és egyéb vállalatokat, melyek ügykezelésükben egy ilyen segédkönyv szükségét érzik, hogy annak létrejöttét támogatásukkal elősegíteni szíveskedjenek. A munka megrendelési ára 6 (hat) forint. Megjelenésének határideje jövő év ápril hava. Megrendelések, a megrendelő aláírása mellett, elfogadtatnak 1. év végéig, amikor, ha elegendő számmal történtek a megrendelések, a munka sajtó alá kerül és az előfizetési pénzek beküldésére a megrendelők fel fognak kéretni. Gyűjtőknek tíz előfizető után egy tiszteletpéldánnyal szolgálok. Az előfizetési ivek az orsz. r. kir. statistikai hivatalhoz (Budapest, Donáti-utcza 2. sz.) czimzendők. A munka terjedelme mintegy 100 sűrűn nyomott nagy nyolczadrótü iv lesz. A munka bolti ára 7 frt 50 kr. Budapest, 1881. okt. 24-én. Kollerffy Mihály, miniszteri titkár az orsz. m. kir. statistikai hív. Lapunk mai számához Dívald Károly munkájára „A képzőművészet remekei“ első fizetési felhívása mint melléklet van csatolva. Megrendelések Maurer Adolf könyvkereskedésében eszközölhetők. Csütörtökön deczember hó 1 én Pailleron vígjátéké: „A hol unatkoznak“ harmadszor. Kutassi Janka Susanne szerepében művészies játékával imét elragadta a közönséget, úgyszinte Gerőfi (Raymond) és H. Szabó Ilka (Raymondné) kiknek szintén kijutott a bő tapsból, Vinczéné (herczegnő) nem volt oly jó, mint az első előadások alkalmával. Mészáros a régi Bellac volt, minden tekintetben kielégítő. Lenkeyről (Ceran Roger gróf) ismét csak szépet mondhatunk. Erdélyi Gizella minél többször játszó Wattson Lucyt annál inkább hagyja el emlékezőtehetsége. Az előadás egybevágó volt, közönség szép számmal. Színi szemle. Kedden november hó 29-én Lecocq itt már rég nem adott kellemes zenéjű, de frivol szövegű operetteje „Kis menyecske“ (Graciella) került színre. A czímszerepben P. Oroszi Georgina mutatta be magát másodszor, nagyobb tetszést aratva mint első fellépte alkalmával. A II. felvonás kettesében és több énekrészletekben megtapsolta a közönség. Andorfi (VII Rudolfo, podeszta) bebizonyította, hogy ha akar, tud túlzás nélkül is játszani, mikülönben is jó játékát csak nagyban emelé. Locsareknéről (Montefiasco neje) dicsérőleg kell megemlékeznünk, kinek erőteljes hangjáról ismét volt alkalmunk meggyőződni. Balogh (San Carlo) és Farkas (Montefiasco) emelték a darab sikerét. Liezenmayer Poldi (Peppó)és Liezenmayer Szidi (Beatrix) megfeleltek kis szerepüknek. A karok jól viselték magukat, a harmadik felvonás nagy fegyvertáncza is sikerült volt. November 30-án, Mészáros Lajos jutalomjátéka gyanánt „Sheridan“. Ezen gyönyörű színmű előadása egészben sikerült, s a színészek szerepeiket is jól tudták, (csak itt ott akadoztak). Méltó dicséretet érdemel Mészáros (Sheridan) és Szabó Ilka (Zsuzsanna) — Lenkey (Champrose) az első jelenetben kissé sokat mozgott, különben ő is, valamint a többi szereplő igen jól játszott. — Az inast be kellett volna tanítani, hogy az angol koronaherczeg czimét a bejelentésnél ne ejtse ki „gallesz herczeg“ hanem „gall herczeg.“ — Frizurák és costumek több tekintetben nem voltak korszerűek. — A szinlapon ismét több személy volt, mint a színpadon. Ha fölöslegesek, a mit megengedünk, minek a szinlapra írni ? 30 OSABNtt*. Egy szép délután. Elbeszélés. Samarov után. — Tihanyi Benő (Folytatás.) Dujardin és Signor Nicolo hosszú sétát tettek az olasz buzgón beszélt ; — néha meg a művész füléhez hajolva gyöngítette hangját, mintha attól félne, hogy maguk a levegő szellemei leshetnék meg beszédét. Dujardin tekintete mindig ragyogóbb lett — arczára mindinkábbb visszatért a boldogság, a remény és öröm sugara, — azon arczra, melyen eddig csak bubánat fészkelt. Végre hevesen az olasz, markába ütött s aztán mindketten Braucht mester korcsmája felé mentek, ahol a művészek társasága már össze volt gyűlve. Ma az egész társaságban, a tegnapi nappal ellentétben, nagy boldogság honolt. Cuyp Albert úr boldog volt, mert nagy Rembrandt műtermében lehetett és a mestert teremtése közben megleshette. Roos Tivadar Dujardint nagy élvezettel ölelte, — tehn volt örömmel és vigsággal, mert éppen mielőtt ide jött, Hobbema barátja Marten Dórától levelet hozott számára és hogy mindezen öröm meg is legyen koronázva, megjelent a nagy Rembrandt és elbeszélte — miközben szemeiben a boldogságtól csillogó könyek remegtek — hogy mialatt ő távol volt, egy csinos ládácskát hoztak lakására, telve aranynyal; — csak egy kis darabka papiros volt hozzá mellékelve a következő tartalommal: „Egy méltatlan csodáló, kinő’; szerencsés osztályrészül jutott, hogy műveit bámulhassa — kéri a nagy mestert, hogy fogadja el határtalan hálájának e csekély nyilvánulását.“ — Egész családomat, mely más külömben gyűjteményem sorsára jutott volna, föntarthatom vele — kiáltá Rembrandt boldogan. — Örülök ugyan az ajándéknak, de még jobban annak, hogy van még e nyomorult világban szív, amely érti, hogy kell — adni. — A legjobb rajnait hozza most ide Brandt mester, igyatok ma mindnyájan jóttevőm egészségére, a ki adománya után ítélve csakis beteg lehet, de még több ennél, az adás módja után ítélve, a ki annyira visszahúzódik a köszönet nyilvánítástól. A bor a serlegekben ragyogott — lelkesedve koczintottak mindnyájan a mesterrel. — Mily boldog vagyok — kiáltá Signor Nicolo — hogy ezt a nemes társaságot ma, menten találom minden gondtól, mely tegnap még minden homlokot sötét fellegekkel borított. Az ég ismét kiderült és én tiszta szivemből iszom ma a szép délutánra. — Igen, igen, a szép délutánra! — Kiáltá Roos Tivadar ujongva; Rembrandt is kaczintott — Signor Nicolo pedig Dujardinhoz hajolt és mig a poharak hangosan csengtek, ő csöndesen súgta . A szép délutánra — de még inkább ama szép reggelre, mely reá következni fog, ÖTÖDIK FEJEZET. Azon szép délutánra, mely Amsterdamban annyi sok szívnek örömet hozott és ez elmúlt nap annyi baját elűzte, következett három hét, mely csendesen, váratlanul folyt le és mely alatt Maaten asszonyság házában a barátságos összhangot semmi sem látszott megzavarni. Dujardin Károly előbbi erejét ismét visszanyerte — üde pirosság jött ismét arczába, szemeiből megelégedett életkedv sugárzott, kora reggeltől fogva, fáradhatlanul állványa előtt ült, — festményén a levegő mindig tisztább és átlátszóbb lett, mindig erősebb és elevenebb a mező és erdő füve, mindinkább ragyogott a napsugár, mely a termékeny tájékon végig húzódott, a víz tükörsima melyen keresztül az állatok és az emberek csoportja vonult. — A női alak, mely a előtérben a vizen átmenve, kecsesen megfordítva fejét hátra nézett, karjain kis gyermekkel, mig egy ugató kutya a part felé ugrik — mindig több életet és mozgást nyertek. Habár félre fordított fejének vonásai alig látszottak, mégis mindenki az alakban a szép Marten Dórát ismerte föl, és csodálatos módon egész tartásában gúnyos csintalanság látszott, melylyel a parasztra hátra tekintett, a ki, egy szamáron ülve, a túlsó parton