Felvidéki Közlöny, 1883 (5. évfolyam, 78-102. szám)

1883-10-27 / 84. szám

V. évfolyam. Kassa, szombat, 1883. oktús 27. 84. szám. MEG.f.LEN* IlTlT TT ¥ Ht TI TF T TF A­n­d AITTT * “T* Fim Dm Fil7I (ÍNY fraETís,“: 1 K­ill lil 11 ILI IllMlIlUli 1 b hirdetések Cigesz erre b frt a legjutányosabb ár Fél évre 3 „ mellett vitetnek fel > Negyedévre 1 „ 50 kr. pannoni* könyv­Egj.s szám­ára 8 kr. SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁCZ. nyomda-részvénytár-■*----------------------* *----------------------^ Figyelmet érdemel. ti. van (t.sz) Hogy egyéb­ példát ne mondjak : itt Magyarországon a homoki gazdálkodás. Nem lehet azt kimondani, hány milliót nyerne a nemzetgazdaság, állam és a birtokos osztály, ha a czélszerű homoki ga­dálkodásra rá­jöhet­nénk, ha ez által megismerhetn­ük a homok föld becsét, mely jelenleg annyira csekély, a homok föld híre annyira rosz,­­hogy ezer mil­liókra megy a különbség az ár és a valódi ér­ték közt, amely valódi érték azonban csak ak­kort jöhet meg, ha azt a helyes gazdálkodás napfényre hozta. Ezt a helyes gazdálkodást azonban csak­is az állam ismertetheti meg áta­­lánosságban, m­­ert a­míg az egyesek által ter­­jed el, ahol egy, vagy több évszázad szüksé­ges. Megismertetheti pedig az állam, e czélra felállított mintagazdaságok által. A debreczeni gazdasági intézetnek, ha jól emlékszem, 6oo hold földje van a homokon, a­mely 6oo hold föld egyik debreczeni gazdasági tanár előadása után, egyre másra 20 forintot jövedelmez holdanként, tisztán. Ez, 600 hold homok után, 12,000 forint tiszta jöve­delem. Melyik kötött föld hoz ennél többet ? És pedig nagyon egyszerű, nagyon könnyen el­hiheti. Mert mi kerül a gazdaságnál legtöbbe ? A munka , már pedig tudva levő, hogy a homok fél annyi erővel, munkálható. Először könnyebb, és másodszor a fagyot kivéve, minden időben munkálható. Mikor a kötött földet nem lehet munkálni az esőtől mert lágy ; a homok mun­kálható ; mikor a kötött földet nem lehet mun­kálni a szárazságtól, mert kemény, a homok munkálható. Ezen felül jobban birja a nedves időt is, a szárazságot is, és ez által takarmány növényekre igen alkalmas. Sok marhát meg­bir és a sok marha, mert heverő, kevesebbe kerül, mint a kötött földön a kevesebb. Trá­gyát e szerint többet produkálhat, rendesebben trágyázhat, s ha­bár rendkívüli nagy termése­ket nem hoz, sokkal biztosabban terem mint a kötött föld. És mindezen tulajdonságai daczára megvetett és lenézett, amennyiben ezen tulaj­donságait a magyar gazdák legtöbbje nem ké­pes kiaknázni, amennyiben a legtöbb embernek útmutatóra van szüksége, ilyen útmutató pedig kevés van, általános állami Útmutató pedig, ne­vezett gazdasági intézetet kivéve, talán egy sincs. És mért nincs? Mert nincs, aki vele gondolhasson, mert gazdasági minisztériumunk nincs, a jelenleg fennálló vegyes minisztérium­nak pedig, mert elegendő ereje nincs, tehát ele­gendő ideje sincs hozzá. Pedig az, amit itt a homoki gazdálkodás­ról felhoztunk, csak egy példa a számos kö­zül, és mondhatom, száz­milliókra megy ezáltal nemzetgazdaságunkban a különböz­et. Hát ha mind­azt fel akarnók említeni (egy vaskos kötet lenne belőle) ami a gazdasági minisztériumot igényli ? ! Íme tehát, ezért voltunk bátrak, igen tisz­telt képviselőink becses figyelmét felhívni, és felkérni őket arra, méltóztassanak parlamenti úgy magán után, oda hatni, hogy a kormány ez eszmét ne adja fel, sőt mielőbbi testesítését, feladatának és kötelességének ismerje. Mél­­tóztassanak oda hatni, hogy a kormány, ha lehet, még a most bekövetkező budget vita alkalmával ígéretet tegyen, hogy a gazdasági minisztérium mielőbbi szervezését feladatának fogja tekinteni.­­ Legyen legalább kimondva és megígérve mielőbb, mert amennyivel később mondatik ki, annyival későbbre marad a szer­vezés is. Levelezés: Bodókőváralja 1883. októb­. 21 a szegedi ünnepélyek azok, de mindamellett, tekintve városunk helyi és társadalmi viszonyait, emlékezetes és fontos jelentőséggel bírnak. A múlt hó 30-án volt a helybeli r. katholikus népiskola növendékeinek zász­lószentelése, mely napra a város érdemdús esperes plébánosa, sőt, Medveczky Ede ur áldozárságának 25. évfordulója is esett. E kettős alkalom arra bírta a lakosságot, hogy úgy a zászlószentelést, valamint a 25 éves jubileumot fényesen m­egülje. Ezt akarom bár kissé elkésve, a­mennyire lehet röviden leírni. Szombaton az az szept. 29-én este kereset 8 előtt Bodókőváralja északi részén levő tágasabb téren, kisebb nagyobb népcsoportok hullámzottak föl s alá, várván a történendőket. Pontban 8 órakor megdör­dültek a várhegyen fölállított mozsarak, melyek után a vár és Cserág nevű hegyeken az öröm­tüzek gyul­­tak ki, s a lobogók és nagyszámú lampionokkal el­látott ünnepélyes menet, a Rákóczy induló hangjai mellett, megindult a város főutczáján keresztül, a plébánia elé. A mit sem sejtő plébános ur, ki a szo­katlan sürgés és zajra lakását odahagyta, megtudandó annak okát, meglepetve szemlélte a gyönyörűen vi­lágított hegyeket, s az utczán felvonulók számos lam­pionjait. Korom sötét volt az est, mely fokozta a hatást. A plébánia előtti tért ezalatt városunk értelmisége, valláskülönbség nélkül foglalta el, s a kivilágításban gyönyörködő, s mindeddig mit sem sejtő jubiláns plébános urat fogta körül, és üdv kivánatait fejezte ki a bámulónak. Erre a menet vig énekszó mellett, s közbe, közbe harsányan éljenezve a plébánia elé ért, hol félkört alakítván elhelyezkedett. Rövidke szü­net után a száz tagot meghaladó vegyeskar alkalmi éneke zengett föl, melyet a város egy tehetős gaz­dájának, Jaczenkó Mihálynak üdvözlő beszéde köve­tett. Megindulástól reszkető hangon előadott beszédét az ünnepelt válasza követé, mely vissza­sugárzá ama meghatottságot, melyet híveinek eme tisztelet nyilvá­nítása benne előidézett. A szemeket a pillanat hatása öröm könyökkel borita. A jubiláns beszédét hatal­­­mas éljen és taraczkdörgés fejezte be, mely után föl­­­harsant a „Szózat“ nagyszerű dallama. Ez esti ün­nepélyt két ének fejezte be, mely után a menet vis­­­­sza indult előbbeui helyére, s ezzel az ünnepély vé­get ért. Vasárnap az az szeptember 30-án volt az isko­lai zászló szentelése, mely a jubileumi ünnepély hát­ralévő részével rövid vonásokban jelezve, következő­­kép folyt le. Reggel az iskolás gyermekek szép rendben, s az ünnepély méltóságához képest fehér öltözetben, úgy a koszorús leányok, valamint a zászló díszőrségét és az én véleményem az, hogy az otthon nevelt gyermekekben soha sincs meg az a kellő erély, mel­­­lyel az életet okvetlenül meg kell ragadni, ha sikert akarunk elérni ; igen, a lyceum reátok és rám nézve is előnyös volt. Különösen te, kedves Helénám, kü­lönösen te örvendhetsz annak, hogy ily praktikus ne­veltetésben részesültél! Emberi és praktikus gyárai kettős minőségemben már akkor küldtelek titeket a lyceumba, midőn tizenkét évesek voltatok . . . egy távoleső, a bretagnoi partokon levő iskolába ; pompás fekvés, tiszta levegő, tengeri szél, korlátlan pihenési idő, milyen a nyugalom érdekében okvetlenül meg­­kivántatik ! Plongadec-le-Comoranban igen jól volta­tok elhelyezve. — A húsz év előtt foganatosított általános re­­formáczió máris megtermi gyümölcseit, szól Ponto­ur barátainak egyike; a nevelés rendszere most kizá­­rólagosan praktikus, gyakorlati ! — A mennyiségtanból egy kicsit sok is, mond Heléna mosolyogva. — Sohasem sok, kisasszony, válaszol Ponto­ur tábora. Száz év múlva.*) Irta: Robida A. (Folytatás.) II. Ponto Rafael úr, kitűnő apa lévén, elhatározta, hogy az estét gyermekeinek szenteli, még arról is lemondott, hogy a telefonos kép utján egy-két felvo­nást hallgasson a franczia, német vagy olasz dalszín­ház előadásaiból, a­mit máskülönben mindennap meg szokott tenni, hogy az emésztést elősegítse; ma azonban­ karos székében szundikált és szabad folyást engedett leányai elbeszéléseinek. Tiszta családi kör. Nem volt más jelen, mint a bank főpénztárnoka, két-három jóbarát és a bankár egy nagybátyja, ki nagyon vén, nagyon megtörött már és majdnem a második gyermekkorát éli .■ „Has-Orvos bácsi !“ mondá a tisztelt bankár úr, mi­dőn róla beszélt, ezzel a bácsi hasára és kissé fitos orrára czélozván, a mi azonban egy csöppet sem ár­tott az öreg úr rokonszenves modorának. A bácsi egy hintaszékben kényelmesen elhe­lyezkedve kezdett húgaitól egyet-mást kérdezni a csak imént megtett utazás felől. — Tehát gyermekeim, ti Parisba négy órakor érkeztetek ? ... és elutaztatok Plongadecből ? — Igen, bácsikám, elutaztunk Plongadecből egy negyed négykor, már az előbb is mondtam, tetszik tudni . . . Igen ? — három negyed óra kell mindössze Bretagne legvégéről Parisig ! Az órák persze most is csak hatvan perczből állanak ? Minden megváltozott! Három negyed óra! és ha elgondolom, hogy az én koromban .­­ . *) Mutatvány a „Regényvilágból.11 Tekintetes szerkesztő ur! Hírlapjaink telve ünnepélyekkel, s én azok szá­mát akarván gyarapítani, kérem a tek. szerkesztő urat legyen szives közzé tenni ama ünnepélyeket, melyek­nek színhelye kisded városunk vala. Igaz, hogy nem jól vagyunk már, szól Ponto, már megint rákezdi ! a mi találmányaink egészen elhódítják­­ . Hagyja Has-Orvos bácsi a régi emlékeket. — Ha elgondolom, hogy mikor én még fiatal ember voltam, 1890-ben, a vasúton tíz óra alatt le­hetett Párisból Bordeauxba jutni! — és a nagyapa . . . ti nem ismertétek nagyapát ? — Nem ,­­ ti még fiatalok vagytok, no hát a nagypapa beszélte nekem, hogy a delizsánczczal négy nap kellett! és most a tubavasút háromnegyed óra alatt Bretagne legvégétől Párisba lódít titeket! — Három­negyed óra a vegyes vonaton­­ mond Barnabette nevetve; a futárvonatnak csak huszon­­nyolcz perezre van szüksége, ha Brestben szállt be az ember, a villanyosság és a sűrített levegő a tuba­csőben irtóztató gyorsasággal szállítja az utasokat! Rettenetes­ sóhajt a tisztelt nagybácsi és félelmében kabátja szárnyaiba kapaszkodik. Ponto­ur felkaczag. — Öt a tubavasut tette tönkre ép úgy, mint nagyatyját, ki a delizsáncz társaság részvényese volt, a vasutak tönkretették . .­ . már az végzete a csa­ládnak . . . Engem is ugyanez a sors fog érni, mi­helyt a villanyosságot és légnyomást valami hatal­masabb és gyorsabb erővel fogják pótolhatni ! Has-Orros bácsi sóhajtott még egynéhányat, de nem beszélt többet és a század uralkodó szelleme el­len csak fejbólintásokkal tiltakozott, melyek csakha­mar teljes álomba meriték őt. — Nézzük csak, kicsikéim, kezdő most Ponto­ur leányaihoz fordulva, beszéljünk a régi vasutaknál és mesebeli delizsánczoknál fontosabb és komolyabb dolgokról ! Mondjátok csak praktikus ember vagyok-e én? Mindenesetre, papa, válaszolt Barbe és Bar­­nabette, maga praktikus ember. Roppant, felette, különösen praktikus mond a bankár, praktikus apa, praktikus gyám ! Az isko­lai élet nem való egyébre, mint az ifjúság megedzé­­sére; a családi nevelés igen elpuhitja a gyermekeket, komolyan. — Természettan, vegytan, mértan, mindig és mindig csak ez . . . egész a kétségbeejtésig­­ mond Heléna, ezzel kifejezni akarván hogy a Plongadec-le- Comoran által nyújtott kedvezmények iránt nem va­lami különösen lelkesedik. — Annyi számtan, hogy az ember meg sem emésztheti! jegyzé meg Barnabette. — Hát még a jogtudomány, nagy Isten! foly­­tatá Heléna, ez még a kedves tanulmány! Hetenkint két teljes délután az Instutióknak és a Pandektáknak van szentelve . . és a mi kódexeink, Diipen, Murton és Sirej ... oh, nagy isten ! ha valaha álmatlanság­ban szenvednék, csak a jogtudományra kell visszaem­lékeznem és azonnal elalszom ! — Osztályzatod nem is volt a legjobb, édes Helénám, sokszor boszankodtam miatta, jogtudomány­ból pedig sohasem mentél többre, mint hogy egy­szerűen átbocsátottak.

Next