Felvidéki Közlöny, 1883 (5. évfolyam, 78-102. szám)
1883-10-27 / 84. szám
V. évfolyam. Kassa, szombat, 1883. oktús 27. 84. szám. MEG.f.LEN* IlTlT TT ¥ Ht TI TF T TF And AITTT * “T* Fim Dm Fil7I (ÍNY fraETís,“: 1 Kill lil 11 ILI IllMlIlUli 1 b hirdetések Cigesz erre b frt a legjutányosabb ár Fél évre 3 „ mellett vitetnek fel > Negyedévre 1 „ 50 kr. pannoni* könyvEgj.s számára 8 kr. SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁCZ. nyomda-részvénytár-■*----------------------* *----------------------^ Figyelmet érdemel. ti. van (t.sz) Hogy egyéb példát ne mondjak : itt Magyarországon a homoki gazdálkodás. Nem lehet azt kimondani, hány milliót nyerne a nemzetgazdaság, állam és a birtokos osztály, ha a czélszerű homoki gadálkodásra rájöhetnénk, ha ez által megismerhetnük a homok föld becsét, mely jelenleg annyira csekély, a homok föld híre annyira rosz,hogy ezer milliókra megy a különbség az ár és a valódi érték közt, amely valódi érték azonban csak akkort jöhet meg, ha azt a helyes gazdálkodás napfényre hozta. Ezt a helyes gazdálkodást azonban csakis az állam ismertetheti meg átalánosságban, mert amíg az egyesek által terjed el, ahol egy, vagy több évszázad szükséges. Megismertetheti pedig az állam, e czélra felállított mintagazdaságok által. A debreczeni gazdasági intézetnek, ha jól emlékszem, 6oo hold földje van a homokon, amely 6oo hold föld egyik debreczeni gazdasági tanár előadása után, egyre másra 20 forintot jövedelmez holdanként, tisztán. Ez, 600 hold homok után, 12,000 forint tiszta jövedelem. Melyik kötött föld hoz ennél többet ? És pedig nagyon egyszerű, nagyon könnyen elhiheti. Mert mi kerül a gazdaságnál legtöbbe ? A munka , már pedig tudva levő, hogy a homok fél annyi erővel, munkálható. Először könnyebb, és másodszor a fagyot kivéve, minden időben munkálható. Mikor a kötött földet nem lehet munkálni az esőtől mert lágy ; a homok munkálható ; mikor a kötött földet nem lehet munkálni a szárazságtól, mert kemény, a homok munkálható. Ezen felül jobban birja a nedves időt is, a szárazságot is, és ez által takarmány növényekre igen alkalmas. Sok marhát megbir és a sok marha, mert heverő, kevesebbe kerül, mint a kötött földön a kevesebb. Trágyát e szerint többet produkálhat, rendesebben trágyázhat, s habár rendkívüli nagy terméseket nem hoz, sokkal biztosabban terem mint a kötött föld. És mindezen tulajdonságai daczára megvetett és lenézett, amennyiben ezen tulajdonságait a magyar gazdák legtöbbje nem képes kiaknázni, amennyiben a legtöbb embernek útmutatóra van szüksége, ilyen útmutató pedig kevés van, általános állami Útmutató pedig, nevezett gazdasági intézetet kivéve, talán egy sincs. És mért nincs? Mert nincs, aki vele gondolhasson, mert gazdasági minisztériumunk nincs, a jelenleg fennálló vegyes minisztériumnak pedig, mert elegendő ereje nincs, tehát elegendő ideje sincs hozzá. Pedig az, amit itt a homoki gazdálkodásról felhoztunk, csak egy példa a számos közül, és mondhatom, százmilliókra megy ezáltal nemzetgazdaságunkban a különbözet. Hát ha mindazt fel akarnók említeni (egy vaskos kötet lenne belőle) ami a gazdasági minisztériumot igényli ? ! Íme tehát, ezért voltunk bátrak, igen tisztelt képviselőink becses figyelmét felhívni, és felkérni őket arra, méltóztassanak parlamenti úgy magán után, oda hatni, hogy a kormány ez eszmét ne adja fel, sőt mielőbbi testesítését, feladatának és kötelességének ismerje. Méltóztassanak oda hatni, hogy a kormány, ha lehet, még a most bekövetkező budget vita alkalmával ígéretet tegyen, hogy a gazdasági minisztérium mielőbbi szervezését feladatának fogja tekinteni. Legyen legalább kimondva és megígérve mielőbb, mert amennyivel később mondatik ki, annyival későbbre marad a szervezés is. Levelezés: Bodókőváralja 1883. októb. 21 a szegedi ünnepélyek azok, de mindamellett, tekintve városunk helyi és társadalmi viszonyait, emlékezetes és fontos jelentőséggel bírnak. A múlt hó 30-án volt a helybeli r. katholikus népiskola növendékeinek zászlószentelése, mely napra a város érdemdús esperes plébánosa, sőt, Medveczky Ede ur áldozárságának 25. évfordulója is esett. E kettős alkalom arra bírta a lakosságot, hogy úgy a zászlószentelést, valamint a 25 éves jubileumot fényesen megülje. Ezt akarom bár kissé elkésve, amennyire lehet röviden leírni. Szombaton az az szept. 29-én este kereset 8 előtt Bodókőváralja északi részén levő tágasabb téren, kisebb nagyobb népcsoportok hullámzottak föl s alá, várván a történendőket. Pontban 8 órakor megdördültek a várhegyen fölállított mozsarak, melyek után a vár és Cserág nevű hegyeken az örömtüzek gyultak ki, s a lobogók és nagyszámú lampionokkal ellátott ünnepélyes menet, a Rákóczy induló hangjai mellett, megindult a város főutczáján keresztül, a plébánia elé. A mit sem sejtő plébános ur, ki a szokatlan sürgés és zajra lakását odahagyta, megtudandó annak okát, meglepetve szemlélte a gyönyörűen világított hegyeket, s az utczán felvonulók számos lampionjait. Korom sötét volt az est, mely fokozta a hatást. A plébánia előtti tért ezalatt városunk értelmisége, valláskülönbség nélkül foglalta el, s a kivilágításban gyönyörködő, s mindeddig mit sem sejtő jubiláns plébános urat fogta körül, és üdv kivánatait fejezte ki a bámulónak. Erre a menet vig énekszó mellett, s közbe, közbe harsányan éljenezve a plébánia elé ért, hol félkört alakítván elhelyezkedett. Rövidke szünet után a száz tagot meghaladó vegyeskar alkalmi éneke zengett föl, melyet a város egy tehetős gazdájának, Jaczenkó Mihálynak üdvözlő beszéde követett. Megindulástól reszkető hangon előadott beszédét az ünnepelt válasza követé, mely visszasugárzá ama meghatottságot, melyet híveinek eme tisztelet nyilvánítása benne előidézett. A szemeket a pillanat hatása öröm könyökkel borita. A jubiláns beszédét hatalmas éljen és taraczkdörgés fejezte be, mely után fölharsant a „Szózat“ nagyszerű dallama. Ez esti ünnepélyt két ének fejezte be, mely után a menet vissza indult előbbeui helyére, s ezzel az ünnepély véget ért. Vasárnap az az szeptember 30-án volt az iskolai zászló szentelése, mely a jubileumi ünnepély hátralévő részével rövid vonásokban jelezve, következőkép folyt le. Reggel az iskolás gyermekek szép rendben, s az ünnepély méltóságához képest fehér öltözetben, úgy a koszorús leányok, valamint a zászló díszőrségét és az én véleményem az, hogy az otthon nevelt gyermekekben soha sincs meg az a kellő erély, mellyel az életet okvetlenül meg kell ragadni, ha sikert akarunk elérni ; igen, a lyceum reátok és rám nézve is előnyös volt. Különösen te, kedves Helénám, különösen te örvendhetsz annak, hogy ily praktikus neveltetésben részesültél! Emberi és praktikus gyárai kettős minőségemben már akkor küldtelek titeket a lyceumba, midőn tizenkét évesek voltatok . . . egy távoleső, a bretagnoi partokon levő iskolába ; pompás fekvés, tiszta levegő, tengeri szél, korlátlan pihenési idő, milyen a nyugalom érdekében okvetlenül megkivántatik ! Plongadec-le-Comoranban igen jól voltatok elhelyezve. — A húsz év előtt foganatosított általános reformáczió máris megtermi gyümölcseit, szól Pontour barátainak egyike; a nevelés rendszere most kizárólagosan praktikus, gyakorlati ! — A mennyiségtanból egy kicsit sok is, mond Heléna mosolyogva. — Sohasem sok, kisasszony, válaszol Pontour tábora. Száz év múlva.*) Irta: Robida A. (Folytatás.) II. Ponto Rafael úr, kitűnő apa lévén, elhatározta, hogy az estét gyermekeinek szenteli, még arról is lemondott, hogy a telefonos kép utján egy-két felvonást hallgasson a franczia, német vagy olasz dalszínház előadásaiból, amit máskülönben mindennap meg szokott tenni, hogy az emésztést elősegítse; ma azonban karos székében szundikált és szabad folyást engedett leányai elbeszéléseinek. Tiszta családi kör. Nem volt más jelen, mint a bank főpénztárnoka, két-három jóbarát és a bankár egy nagybátyja, ki nagyon vén, nagyon megtörött már és majdnem a második gyermekkorát éli .■ „Has-Orvos bácsi !“ mondá a tisztelt bankár úr, midőn róla beszélt, ezzel a bácsi hasára és kissé fitos orrára czélozván, a mi azonban egy csöppet sem ártott az öreg úr rokonszenves modorának. A bácsi egy hintaszékben kényelmesen elhelyezkedve kezdett húgaitól egyet-mást kérdezni a csak imént megtett utazás felől. — Tehát gyermekeim, ti Parisba négy órakor érkeztetek ? ... és elutaztatok Plongadecből ? — Igen, bácsikám, elutaztunk Plongadecből egy negyed négykor, már az előbb is mondtam, tetszik tudni . . . Igen ? — három negyed óra kell mindössze Bretagne legvégéről Parisig ! Az órák persze most is csak hatvan perczből állanak ? Minden megváltozott! Három negyed óra! és ha elgondolom, hogy az én koromban . . *) Mutatvány a „Regényvilágból.11 Tekintetes szerkesztő ur! Hírlapjaink telve ünnepélyekkel, s én azok számát akarván gyarapítani, kérem a tek. szerkesztő urat legyen szives közzé tenni ama ünnepélyeket, melyeknek színhelye kisded városunk vala. Igaz, hogy nem jól vagyunk már, szól Ponto, már megint rákezdi ! a mi találmányaink egészen elhódítják . Hagyja Has-Orvos bácsi a régi emlékeket. — Ha elgondolom, hogy mikor én még fiatal ember voltam, 1890-ben, a vasúton tíz óra alatt lehetett Párisból Bordeauxba jutni! — és a nagyapa . . . ti nem ismertétek nagyapát ? — Nem , ti még fiatalok vagytok, no hát a nagypapa beszélte nekem, hogy a delizsánczczal négy nap kellett! és most a tubavasút háromnegyed óra alatt Bretagne legvégétől Párisba lódít titeket! — Háromnegyed óra a vegyes vonaton mond Barnabette nevetve; a futárvonatnak csak huszonnyolcz perezre van szüksége, ha Brestben szállt be az ember, a villanyosság és a sűrített levegő a tubacsőben irtóztató gyorsasággal szállítja az utasokat! Rettenetes sóhajt a tisztelt nagybácsi és félelmében kabátja szárnyaiba kapaszkodik. Pontour felkaczag. — Öt a tubavasut tette tönkre ép úgy, mint nagyatyját, ki a delizsáncz társaság részvényese volt, a vasutak tönkretették . . . már az végzete a családnak . . . Engem is ugyanez a sors fog érni, mihelyt a villanyosságot és légnyomást valami hatalmasabb és gyorsabb erővel fogják pótolhatni ! Has-Orros bácsi sóhajtott még egynéhányat, de nem beszélt többet és a század uralkodó szelleme ellen csak fejbólintásokkal tiltakozott, melyek csakhamar teljes álomba meriték őt. — Nézzük csak, kicsikéim, kezdő most Pontour leányaihoz fordulva, beszéljünk a régi vasutaknál és mesebeli delizsánczoknál fontosabb és komolyabb dolgokról ! Mondjátok csak praktikus ember vagyok-e én? Mindenesetre, papa, válaszolt Barbe és Barnabette, maga praktikus ember. Roppant, felette, különösen praktikus mond a bankár, praktikus apa, praktikus gyám ! Az iskolai élet nem való egyébre, mint az ifjúság megedzésére; a családi nevelés igen elpuhitja a gyermekeket, komolyan. — Természettan, vegytan, mértan, mindig és mindig csak ez . . . egész a kétségbeejtésig mond Heléna, ezzel kifejezni akarván hogy a Plongadec-le- Comoran által nyújtott kedvezmények iránt nem valami különösen lelkesedik. — Annyi számtan, hogy az ember meg sem emésztheti! jegyzé meg Barnabette. — Hát még a jogtudomány, nagy Isten! folytatá Heléna, ez még a kedves tanulmány! Hetenkint két teljes délután az Instutióknak és a Pandektáknak van szentelve . . és a mi kódexeink, Diipen, Murton és Sirej ... oh, nagy isten ! ha valaha álmatlanságban szenvednék, csak a jogtudományra kell visszaemlékeznem és azonnal elalszom ! — Osztályzatod nem is volt a legjobb, édes Helénám, sokszor boszankodtam miatta, jogtudományból pedig sohasem mentél többre, mint hogy egyszerűen átbocsátottak.