Felvidéki Közlöny, 1883 (5. évfolyam, 78-102. szám)

1883-10-10 / 79. szám

V. évfolyam. Kassa, szerda, 1883. október 10. 79. szám. megjelent — tt f tv Ti Tf T Ä 17 T AUTTT1 Vrl VMIVk I Kfl7í flNY = ELŐFIZETÉSI DÍJ : ^ JJj ff jJ ^ 11 J­ jj j^Jj 11 HIRDETÉSEK Egész évre tí frt a legjutányosabb ár fél évre 3 „ mellett vétetnek fel a Negyedévre 1 „ 50kr. ~ Pannónia könyv­nyomda-részvénytér-Kg.:S mm ára 8 kr. SZERKESZTI : ÜK. HOHENAUER IGNÁCZ. 4----------------------* 4----------------------4 A munkát adó társulatokról. (t—sz) A Bach és Schmerling korszak annyira megviselt bennünket, annyi volt Ma­gyarországban a kenyörtelen, nyomort szenvedő kabátos ember, hogy bizony bizony­­ már alig birtuk, de tovább talán már nem is bírtuk volna vinni 1867-nél, mikor aztán majd minden­kinek jutott valami. A szegénység és pénzte­lenség azonban nem szűnt meg. A jobbágysá­gát elvesztett földbirtokos osztály sebe nem oly' csekély volt, hogy azt egyszerre, avagy rövid idő alatt be lehetett volna heggeszteni, sőt e sebek egy része halálos volt, avagy még ma is sinlik igen sokan. Hanem ami magát a köz­népet, a földmives osztályt illeti, annak jóléte a jobbágyság felszabadulása óta, mondhatni hogy folytonosan gyarapodóban van, úgy an­­­nyira, hogy ma már alig lehet igényeiket ki­elégíteni, cselédek, munkások és napszámosok oly követelésekkel lépnek fel, hogy a cseléd­tartók és munkaadók e követeléseknek megfe­lelni már már alig képesek. Mindazon­által ez a szó hogy „nyomor“ ; „Ínség“ ; „a nép nyo­mora“;­sat. Soha sem volt még annyit hangoz­tatva mint ma, de talán soha sem is volt még ily alaptalanul hangoztatva. Ugyan kérdjük : hol van ma nyomor ? Hol van ma Ínség ? És ha­bár hazánk túlnépesedett vidékein, mint a székelyföldön és a felsőbb ma­gyar megyékben kivándorlások történnek, azt hisszük, e kivándorlásokat sem annyira a nyomor mint inkább azok a kilátások idézik elő, melyekkel a kivándorlók részint Amerikát, részint Romániát illetőleg bírnak, s kik a ma­gyar alföldön mindkettőt feltalálhatnák, ha an­­­nyi fáradságot vennének maguknak a termé­keny magyar vidékekre való költözésre, mint amennyi fáradságot az Amerikába és Románi­ába való költözésre vesznek. És ha én az úgy­nevezett „nép­nyomor“­ kifejezésnek ma már adok jogot Magyarországban, ezt a kifejezést egészen a jólétig lehetne fokozni, ha az ország termékeny vidékein „munkát adó társulatok“ alakulnának. De bámulatos is, hogy a mun­ka közben annyira szűkölködő alföldön még senki sem jött e gondolatra A munkát adó társulatok jövője, nemcsak hogy biztosítva lenne és a befektetett tőkének nemcsak kamatja jönne meg, hanem azonfelül annyira hazafias lenne e vállalat, hogy méltán kiérdemelné, sőt talán ki is nyerné a kormány támogatását. És mielőtt a csángók behozattak volna, én ily munkát adó társulat alakításon törtem fejemet, közöltem is az eszmét több ba­rátommal és ismerősömmel, kik szintén életre­valónak találták. Kinyertem volna a kormány támogatását is, ha egyszerre közbe nem lépnek Somsichék, és se szó se beszéd, be nem telepí­tik a csángókat, biztos munka nélkül a puszta földre. Holott ha előbb munka­adó társulatok alakulnak, melyek munkás kézzel igyekeznek ellátni az ezekben szenvedő vidékeket, a­mely vidékek tudnák, hogy hova forduljanak, nem csak a csángókat lehetett volna munkával el­látni, hanem tízszer oly számú embert is. A dolog mindazonáltal nincs elkésve. A munkát adó társulatra nézve Magyarországban még mindig nagy jövő kínálkozik. Nem ártana tehát, ha ehez az eszméhez a felföldről is, az alföldről is hozzá szólnának és diskusszió tár­gyává tennék, mert az eszme nem csak haza­fias, hanem azonfelül ki is fizethetné magát. TÁRGYA. Népdal. Fél­homály száll le az esti szellőben Hüs álomra hajlik minden csendesen. Csak a réten szól a pásztor furulya : „Kétszer is nyilt az akáczfa virága.“ Kin­t szabadban állok mostan hallgatva. Hallgatózom furulyának hangjára, Annyi fájó érzelem száll dalába: „Szerettelek kedves babám hiába.” Távoznék én, de kötve tart valami, Szomorúbban kezd a dallam szólani Megragadja, búval födi szivemet: „Vissza sírsz még, vissza rísz még engemet." Hallgatózva dalra kelek én magam, Visszhangozza bus énekét ajakam. Tépi, zúzza ama tudat keblemet, Hogy „Szivemnek kétszer nyílni nem lehet, Peczkó Gyula Gazdasági kiállítás. Ivány Gyula, Radányi József már 1871-ben is mi­niszteri elismerő oklevéllel kitüntetett számos igen szép fajú, nemű és izü körte és alma kiállításaik, ugyszinte özv. Óváry Pálné, Gedeon Lajos, Halmy Lajos, Szobonya Katinka szebbnél szebb kitűnő fajú gyümölcsei, úgy hogy a szem nem tudta melyiket nézze, melyiket bámulja, melyiknek adja ez első­séget Igen szépen, igen bőven és igen ízletesen volt kiállítva és képviselve a szőlészet is. Első helyen dicséretet érdemel Kassa város kiállítása, a fehér és fekete muskotály, furmint, hárslevelű s több más ne­­mesfaju szöleivel. Ugyszinte B. Beust Mária, B. Maj­­lát György, Iruskovszki Gyula, Jászai Sámuel, Blau Herman és Blau Gyula, Maurer János, Boros József, Puska József, Csepregi Pál, Dr­rvas Béla, Pósa Gá­bor igen szép, igen sok válfaja kitünően kezeli kiál­lításaikat, kik egytől egyig méltán kiérdemelték a dicséretet és méltánylást. A kerti vetemények szintén szépen voltak kép­viselve a kassai gazdasági tanintézet, karaláb, czékla, zeller, torma és sárga­répa kiállítása által. Irus­kovszki Gyula, szék­ely tengerije, többfaju krumplija méltán feltűntek. Puska Józsefné saláta, paradicsom és sárgarépa, Blau Herman burgundi répája, Ra­­kovszki Mihály nagy tökje, Hajós Mária olasz tökje, fél­­méter angol dinnyéje szépen képviselték és mutatták, mit lehet szorgalommal és munkássággal kertileg is előállítani. Gedeon Dezső varbői alagcsövei, melyekkel kí­sérletek és mutatványok is tótettek, közérdeklődésben részesültek. Voltak kosár­fonatok Szegedről Bennis János­tól, taposó zsákok Debreczenből, kerti eszközök Blau Herman kereskedéséből kiállítva. Általában a ..kiállítás iránt a megye és vidék ré­széről igen nagy érdekeltség mutatkozott, a megye legfőbb tisztviselője, fő- és alispánja, kitűnő gazdái nagybirtokosai, számos intelligencziája mind jelen vol­tak. De bejöttek a szomszéd község lakosai is, s csodálkozva és örömmel szemlélték a kiállított tár­­gyakat, s dicsekedve beszélték el odahaza a látotta­kat. De nagy elismerés és dicséret illeti a rende­zőket is, mind az ízléses és széles beosztásért, mind az érdekeltség fel­teltéséért. Szántó városa valóban ünnepi kinézést mutatott s mindenkinek öröm sugár­zott szeméből. A vidám hangulatot emelte a város és vidék szép nőinek, két bazárban való csemege, sütemény és frissítők árulása, kik a csekélységeket busásan fi­zettették meg a férfi közönséggel, a helybeli tűzoltók egy nagyobb fecskendőjének megszerzésére. Végre az egészet közebed, ízletes ételekkel és köszöntőkkel fűszerezve, este pedig díszes és jókedvű báli mulatság zárta be. Az ilyen vándor­gyűlések, vidéki kiállítások valóban jobban tanítják a népet, jobban ösztönzik gondolkozásra a látotttak felett megpróbálni a ma­ga részéről is, kiskörében és gazdaságában valam­i Csak rajta édes barátom, szólott egész nyu­godtan s különös mosol­lyal Gyula, de vigyázz, jó lesz e nőt először kiismerni. Józsi egész komolyan fogott kitűzött czéljához de Irmánál semmi eredményre nem tudott jutni, míg végre Gyula avatkozott közbe. — Ha megengeded, — mondá, — hogy beleele­gyedjem a dologba, meg fogom tudni, váljon milyen érzelmekkel van irántad? — Szívesen beleegyezem — felese Józsi, — csak ügyesen vidd végyez, nehogy zavarba hozassam. Egy este Gyula karonfogva sétált Irmával s kérdést tett, váljon a régi baráti indulattal van-e most is iránta. Igen, — felesé Irma, — s mit akar ebből Szegény tatár Elbeszélés. (Vége.) Egy alkalommal fogadtam e nővel s két csókot nyertem tőle, de késtem a megvétellel, midőn később ő csábitott azzal a biztató ígérettel, hogy meg nem tudom venni, s ha megveszem, még kettőt ad. Ez teljes felhatalmazás volt az első két csók m­egvéte­Az abauj-tornamegyei gazdasági egylet vándor gyűlését, — mely gyümölcs, kerti vetemények, szán­tás verseny s gépek kiállításával volt összekötve szept. 29. és 30 napjait­ tartotta meg A bánj,­­Szántón. Gépek csak a Tarnóczy czégtől állíttattak, me­lyek vetőgép, rosták, trieurök, szecskavágók s kuko­­ricza-morzsolók többféle nemeiből, egyes, kettes és hármas ekékből állo­ak, s általában nagy figyelem­ben részesittettek. A próba-szántásnál a hármas ekék igen jól dolgoztak, de csak nagy erő alkalma­zása által lehetne js vidékünkön alkalmazni. Az egyes ekék kielégitőleg működtek. Verseny-szántásra csak Patay Sámuel nagybirtokos és Szilágyi István egy­­egy cselédje jelentkezett, kik az ekék eligazítása s többféle szántási ügyekben való kikérdezések után, kellő ügyességet és ismeretet mutatván fel, versenyre bocsáttattak, és bár az igen számos látogató és je­lenlevő járása kelése, beszéde és lármája úgy látszott a versenyzők ökreire is hatott, mindazonáltal a ki­jelölt pont felé egész szabatossággal és biztosan ha­ladtak, s mindketten jutalomban részesíttettek. Nagy mértékben és terjedelemben volt képvi­selve a gyümölcsészeti kiállítás. Különösen kitűntek a kassai gazdasági tanintézet, Laczáról Semsey Jenő Bárczay József, B. Vay Sándorné, Bodnai Péter, Pa­tay Etelka, Hunyor Sámuel, Soltész Gábor, Szent­iére s ezzel kifejezte mennyire szeret engemet, mire képes érteni. Képzeld, mit nyertem, midőn a két csókot meg akartam venni! összeszidott, vakmerőnek, szem­telennek nevezett s oly gyalázó szavakkal élt, melyet egy férfi el nem viselhet, ezzel ott hagyott bámulá­som közepette. E nő Irma volt. Ha tudtam volna talán később szeretni, ekkor megelégedtem vele s ér­zelmeim teljesen hűtlenek lettek hozzám. — Brávó ! brávó ! — kiált fel Józsi, — igy szeretem én Irmát, azaz . . . nem-nem­ . . . tisz­telem. Tehát te szereted, Józsi barátom, nem én s előbbi vádadból a féltékenység szólt, — monda Gyula. A barátok nevettek e fogáson, Józsi pedig dü­hös haraggal mondá, — mert elárulva látta titkát szerelmét s féltékenységét: — No hát igen, szeretem s ki parancsol ne­kem, hogy ne szeressem. — Látod barátom, pedig az egész csak tréfa — nem akarta Gyula az igazságot elárulni, — a mely nem is igaz s vége csak kigon­dolt vala. — Megfogtál, az igaz, de felelj nekem, szere­ted-e te e nőt. — Nem, ezt határozottan mondom, barátságos indulattal voltam Irma iránt, de ő azzal visszaélt oly követelményekkel lépett fel s olyanokkal dicse­s­kedett, melyeket én sohasem teljesítettem volna. Köszönöm, igy. — mint én hibásan gondol­tam, — nem leszek utadban s bátran léphetek fel a nő szerelméért, mert meg akarom azt nyerni, — mondá Józsi, kihozni ! Kérdezni akarom, — milyen érzelmekkel van Koracsi iránt, s ha, amint mondja kegyed a régi én hozzám, lesz szives őszintén megmondani mily indulattal van eltelve, tetszett-e azelőtt is, vagy csak most? — Azelőtt nem, ideálom más volt, de most tetszik s lehet, hogy bensőbb érzelemmel is vagyok iránta Gyula nem szólt semmit, de azt susogta magá­ban jól nevetve: „Szegény tatár!“ Karacsit értesítette ezekről, a­ki most egész határozottan lépett fel Irmával szemben s bátorsá­got vett magának szerelmének kifejezést is adni, s kérte őt, hogy szóljon, váljon viszonozhatja-e azt vagy nem, s az utóbi esetben vissza fog vonulni s szerelmével nem ostromolja ! S mi lett a felelet ? í

Next