Felvidéki Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-103. szám)
1887-01-01 / 1. szám
Stttaa VodecU v Krfu,„„u ÉAlii ✓UöM IX. évfolyam. Kassa 1887. szombat, január 1. 1. szám. •-------------MEGJELI minden SZERDA Nejfysdévre 1 ., 7|\| | Egész évr« « írt a legsutyoíbb irt Fél évre 3 ., mellett vétetnek fel ! .... Bernovits Gusztávnakr. könyvnyomdájában malom-utcza 14. sz. a. SZERKESZTI ÉS KIADJA: Dr. HOHENAUER IGNÁCZ. Egy pÍut ő u. . .. 9------------------------ Egy színi 8 kr. Felhívás előfizetésre, a FELVIDÉKI KÖZLÖVI czimü társadalmi, közgazdasági és mulattató tartalmú, regénymelléklettel ellátott netenkint kétHscei* megjelenő lapra Előfizetési ár: Előfizethetni Kassán a Felvidéki Közlönyt kiadó hivatalában, ma'om utc.a 14. szám alatt. Vidékié* legalkalmasabban postautalvány használatával, A „Felvidéki Közlöny“ újonnan belépő előfizetői az utoljára megjelent regényt „A sors csillaga“ vagy „A gyónás titka“ ingyen kapják , úgy szinte a folyamatban levő érdekfeszítő regény „A csodaember“ kezdetét. Lejárván a negyedév, kérjük tisztelt olvasóinkat az előfizetést ideje korán megújítani, nehogy a lap szétküldésében akadályok támadjanak. A kiadóhivatal, Kassa, malomutcza 14. sz Negyedévre Félévre Egész évra 1 frt 50 kr. 3 frt — kr. 6 frt — kr. Egy kártyás sylvestere. Irta : Berlin... Rónássy Ákos a főváros ismert alakja volt. Ott lehetett látni mindennap 12 órakor a régii kávéimban, hol reggeli beáját rendesen 2—3 valósan öltözött fiatalember társaságában költé el. pinczérek örökös sürgése-forgása a rendes látogatók ott fel sem tűnt már, hisz megmagyarázta ezt a gusás borravaló..., sőt természetesnek látszott, mert Ákos a theához sódart, tojást s egy kis palaczk serryt is hozatván naponta; rendesen néhány forintot hagyott ott. Utolsó divat szerinti öltözéke, költekezése, társasága első tekintetre sejteté a vagyonos embert. s Sápadt, bágyadt arcza, nagy kék szemei, választékosan fésült szőke haja, mely a fodrász kezét eláruló, kis oldalszakálla, vékony, gondosan ápolt selyemszerü bajusza, melyet hosszú vékony ujjaival idegesen pedergetett, a nők előtt a csinos, vagy legalább is az érdekes emberek sorában helyet biztosítottak Ákos számára. S hogy ő sem idegenkedett a nőnemtől, talán az is bizonyíthatja, hogy a pinczér a thea mellett 1—2 gyöngéd irású levelet is hozott, — s hogy Ákos a hírlapokban csak az „Apró hirdetések“ rovatot találta elolvashatónak, s egy-két czimet mindég kijegyeztetett magának.... Ákos régi, egykor gazdag család sarja volt, melyre végzetként nehezedett, hogy a család férfi tagjai a 30 évet sohasem érték p«l, mindegyik önkezűleg vetett véget életének. Ákos nagyatyja egy sestélyen legjobb barátjával összeveszett a kártya fölött felhevülésében először barátját, azután magát lőtte szivén. Fia, Ákos atyja, örökölte előszeretetét a kártya B. u. é. k. Újévi csevegés. Egy évtizeddel azelőtt uj év reggelén ki akartam menni szobámból ; amint nyitom az ajtót, hát rengeteg papírhalmaz közepette találom magamat. Semmi baj ; ajtómat csak a kihordók által lehajigált előfizetési ívek torlaszolták el. Hja úgy van az, ha a czéhek korában még a szögcsinálónak is remekelni kellett,ha a baromorvostól is megkívánják a diplomát, hát az író sem maradhat hátra , hiszen jól mondta Petőfi, hogy az irodalom olyan, mint a templom, ahová mezítláb is be lehet lépni. Újévkor hullnak az előfizetési ívek garmadaszámra. Megvallom, én ennek az élénkségnek, mozgalomnak mindenesetre örülök, mert, ami haszontalan, az mind elvész, aminek czélja, iránya nincs, elpárolog, mint a pocsolya, amely magának medret ásni nem tudott. De így legalább ez a „csillaghullás“ alkalmat ad, hogy közülök kiválogathatják az igazi alakokat, a kedves vonásokat, a becsületes jellemeket, ezek képezendik aztán vonzalmunk és kedves ismeretségeink tárgyait. Tüzeli szellemükkel mintegy szükségesekki teszik magjukat, s alig várjuk az időt, hogy ismét találkozhassunk. Ez okból üdvözlöm én most ujévkor e lapok nyájas olvasóit. E bevezetés után új évre kellene gratulálnom. Egyszer engemet, úgy január idke táján is meggratulált valamelyik könyvárusi szolga, akinek egy forintból 66 krajczárt kellett volna számomra visszaadnia . . . egy darabig csak keresgélt a zsebében, hanem miután nem látszott elég apró pénzzel bírni, mosolygó inventióval hozzám fordult s azt mondta : „wintschilmen a glickiiches neues sjafyr“ t. i. január 16-én . . . ezzel aztán quíttek voltunk. Oh ezekből az uj évi gratulácziókból nem lehet kifogyni . . . volt idő, mikor engem meggratuláltak még a bakterek s a szeméthordók is. A baktereknek valaha ifjú koromban csak ismerőse lehettem, de most már bizony az esteli so óra rendesen az ágyban talál. No az igaz, hogy vannak kiiránt, mely valóságos szenvedélyévé nőtte ki magát,. Borzasztó összegeket nyert össze, a kártyaasztalnál tölte el nappalát, éjjelét. Elvakulatva szerencséjétől, Monacóban vágyott megkísérleni szerencséjét, de midőn elhagyta hazáját, az eddig kitartóan kisérő szerencséje is hűtlenül elhagyta, s mint számtalan mások, ő is egész vagyonát áldozá fel szenvedélyének. Egy jól talált lövés vetett véget életének, tette özveggyé a csecsemő Ákos anyját. Megtartani fit az életnek, a családi átok elől megmenteni, távoltartani minden szenvedélytől, főkép a kártyától, ez volt Ákos anyjának minden vágya, összes tettének czélzata , ezért nem gondolt szépségére, feledkezett meg ifjúságáról, ezért kerülte a világot, s lázas, mondhatni beteges szeretettel függött gyermekén. Neveltetése költségeit egy nagybátyja viselte, kinek bőkezűsége lehetővé tette annak a legjobb mesterek által való befejezte:ését. Midőn Ákos 12 éves volt, s anyjának hol kedvencz darabját játsza elő a zongorán, hol franczia vagy angol hírlapokat olvasott fel.... anyja egészen boldog volt, s hálát adott az egeknek, hogy vágya teljesülni, az átok megtörni fog. A lomha idő alig haladt 5 évet, midőn a szegény nő a legkeserűbben csalatkozott; fia kerülte a könyveket, elhanyagolta a zenét, t; lázas izgatottsággal csak a kártyajáték szenvedélyének hódolt, teljes mértékben öröklé családja hibáját, a szenvedély csak elfojtva, de nem elnyomva volt, hogy annál nagyobb erővel törjön ki. Szegény asszony közel volt az őrüléshez, midőn belátta, hogy eddigi fáradozása hasztalan volt, szépségét s ifjúságát egy elérhetlen phantomnak áldozá, s minden kísérlete kárba vesz. Ekkor hirtelen megfordítva nevelési rendszerét, a másik végletbe csapott át: fiát maga kezdi a kártyajátékra oktatni. Vele játszott, nyilt házat vitt, a zajos élvezeteket mintha kárpótolni akarná ifjúságát, teljes mértékben élvező vételek ... de épen azért, mert kivételek, még jobban megerősítik a szabályt. A bakter lassan jár, mint a csiga, én gyorsan szeretek előre menni, bár az ily gyors séta következtében lábamat már többször megütöttem. Már a szeméthordók gratulácziója más. ők ellenségei a szemétnek s a mindenféle bogárnak, mely a szemétben megterem, őket a kollegialitás vonzotta hozzám. Szívesen adtam nekik pár hatost, s biztattam őket, hogy csak üldözzük a piszkot ez után is, mert aki nem vak, láthatja, hogy van több is az elégnél. Ha nem igaz, nekem is gratulálnom kellene, de ebben én igen tartózkodó vagyok, mert például, ha állandó jó egészséget kívánnék olvasóimnak, hát okvetlenül megharagudnának rám az — orvos — prenumeránsok ; ha áldást, békességet kivánnék, a lányos mamák azt mondanák, hogy ime én a házasodás ellen izgatok ; sok nehézséggel jár most még a jókivánat is. giben Barcljrézia kedves jó barátom nem réegy albummal ajándékozott meg ; nota bene tisztelt barátom az emberi állatismének régtől fogva kiváló tanulmányozója. Föltett szándékom, hogy ez ajándék albumot fogom e lap olvasóinak bemutatni uj évi ajándék gyanánt. Nyissuk föl tehát, az albumot, melynek alakjai élnek, mozognak s addig vannak csak az albumban, míg ezt zárva tartjuk; mihelyt kinyitjuk, kirepülnek s mint „Figaro itt, Figaro ott !“ a mindennapi életben jelentkeznek s alkotják az úgynevezett „ember-menazsériát“. Csitt-csatt ! az album nyitva van , nézzünk bele. Mit látnak emberi gyarló szemeink ? Látják önök a kávéházban azt az öreg „Ha már kártyásnak kell lennie, legalább tudjon játszani!“ ez volt az uj nevelési rendszer alapeszméje, a mullatságok zajában feledni a múltat, feledni a szenvedéseket, menekülni a sötét agyrémektől, eltemetni a komor gondolatokat — ez volt új élete. De gyenge szervezete megtört a szertelen élvezetek mámorában, s hirtelen meghűlés ágyba vetette, melyből csak a halál szabadul ki. Szemeit azzal a tudattal zárhatta örök nyugalomra, hogy 18 éves fia „kártyázni tud“ Ákos csakhamar talált társakat; a szerencse pedig mintha társául szegődött volna, folyton kegyelte , nyert, folyton nyert. A legelegánsabb negyedben tartott lakást, melyet pazarul rendezett be. Előszobájában libériás inas fogadta látogatóit s vezette be a szalonnak berendezett első szobába. Vastag, drága szőnyegek fogták fel a léptek zaját, a délszaki növényekből mesteriig összeállított csoportozat közt alacsony bársony székek puffadtak, középen pedig kis szökőkút lövelé a kölni vizet, kellemes illata törte be a jeget. A falakat hírneves mesterek remekei fedték, apró chinai asztalokon mindenféle csecsebecsék és képecskék, albumok, nyújtottak szórakozást, a széles alacsony pamlagok tarkaszínü szőnyegekkel befedve önkénytelenül leülésre bírták a vendégeket. A festett ablaktáblákon átszűrődő napsugarakat nehéz damaszt függönyök mérsétték, kellemes félhomályt okozva. Itt fogadta Ákos az idegeneket, kiket barátai nagy számmal hoztak magukkal. Egy kis frisitő, s egy szivar után a vendégek átmentek a „dolgozó szobába.“ Ennek főbútorát egy hosszú, zöld posztóval bevont asztal képezé gazdag faragványokkal, mely körül néhány magas, bőr ülésű szék volt elhelyezve. Kisebb asztalokon hírlapok, sakk játékok, kis könyvtár, szivarok s dohány állott a nem játszók számára; az egyik szegletben foglalt helyet egy kisebb pamlag,