Felvidéki Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-103. szám)

1887-12-03 / 95. szám

Az emberi szívnek és léleknek egyik szép vi­rága és tulajdonsága, hogy megemlékezzék azokról, kik velünk jót tettek, fejezzük ki hálánkat azok iránt, kik tényezői voltak boldogságunknak. Mint ezen egy­házmegye püspöke, kötelességemnek érzem poharat emelni annak tiszteletére, kinek itteni jelenlétemet köszönhetem, ki engem állásomban megerősített és nekem áldását küldte, ki egyházam atyja, a szentsége« római pápára, (Éljenzés) ki világi gondjai között egyedül csak azt óhajtja és kivanlja életében teljesí­teni, hogy a nemzetek között a békét és szeretetet előmozdítsa. Adja Isten, hogy ezen törekvésének és erre irányuló imájának, lássa felséges gyümölcsét, a népek egy­ességében. (Élénk éljenzés). Nagy köszönettel tartozom még felséges urunk­nak, apostoli királyunknak, (szűnni nem akaró él­jenzés) ki szent István koronájával ékesítve, a ke­reszt ragyogó diszével diszesitve, őrködik fölöttünk. Legyen ezen ragyogó kereszt hitének boldogsága s reményének teljesülése, legyen ezen fejét ékesítő korona védője minden ellenség ellen, hogy dicsősé­gesen uralkodva lássa hű népeit, hű magyarjait az erkölcsökben, a vallásban és szabadságban virágozni. (Élénk éljenzés.) Tartsa meg a Mindenható, a női erényekben tündöklő királynénkat (hosszas éljenzés), a trónörököst egész családjával és az egész uralkodó­házat.“ (Szűnni nem akaró éljenzés.) A katonai zenekar erre a himnuszt eljátszván, szónok ekép foly­tat­ja: Kötelességem még szeretett hazánkról és azok­ról is megemlékezni, kik ő felsége bizalma folytán Magyarország sorsát tartják kezükben. (Éljenzés.) Kívánom, hogy kormányunk bölcsesége és odaadása a magyar népet a békesség, a jólét és boldogság révpartjaira vezesse. (Élénk éljenzés.) Nem akarok hálátlan lenni Kassa városa és ezen lelkes felsővidék iránt, mindenekelőtt Kassa városával és polgáraival szemben kell tiszteletemnek, s hódolatomnak kifejezést adnom, kívánva , hogy valamint ősrégi czimerében az angyal tartja czime­­rüket, úgy az isteni gondviselés angyala adjon nekik jólétet és boldogságot. Engedjék meg végre, hogy megemlékezhessem mélyen tisztelt és szeretett vendé­geimről is, óhajtva, hogy Isten tartsa meg mind­nyájukat távol levő családjaikkal együtt. (Hosszas éljenzés.) Utána Szalad Ferencz kassai nagyprépost ál­lott fel s a következő beszédet mondotta: Ha a tör­ténelem fel szokta jegyezni a jelesek neveit, kik ki­rály fiukat nevelnek, nem különben fontos hivatás jut azoknak is, kik herczegfiakat nevelnek, s a kik azok vallásos és hazafias oktatásával bízatnak meg. Hogy a képesség, munkásság és szerzett érdemek gyakran egyházi és világi kitüntetéssel jutalmaztat­nak, természetes, de az, hogy a kiérdemesült nevelő, mint ritka tulajdonok, kiváló tudományosság és fé­nyes erények birtokosa egy kitűnő káptalan tagjává neveztessék ki és annak fődiszét képezze, hogy meg­állja a helyét a parlamentben, hová polgártársai bizalma juttatta, hogy a felsőbb helyen oly figyel­met ébresszen, hogy megyei püspökké szemeltessék. ez a mai székét elfoglalt püspök kizárólagos érdeme és dicsősége. Hogy pedig ő a mi egyházmegyénknek jutott főpásztorul, a mi szerencsénk és hasznunk, kik ennélfogva örömtelien és lelkesedéssel óhajtjuk hogy Isten főpásztorunkat sokáig éltesse. (Éljenzés.] Ezután Éder Gyula Kassa város főjegyzője emelt szót: Mint e város főjegyzőjének, nekem jutott azon kiváló szerencse, hogy ez alkalommal, midőn nemcsak e város közönsége, hanem az egyházmegye összes lakossága, valláskülönbség nélkül, örömünnepet ül, Kassa szab. kir. város törvényhatóságának és közön­ségének nevében szólhatok és poharat emelhetek. ten­óra, minden perez meghozta a maga titokzatos szépségeit. Elhatározták, hogy Gamonard asszony még két hónapig marad falun, Aurora teljes felépüléséig. A városba való visszatérés után kellett volna az okta­tást folytatnunk. Két hó leforgása után egy levelet kaptam, me­lyet emlékezet után a következőkben írok le : Tisztelt uram ! a városban vagyunk, holnap is­mét órát adhat. — Azonban legyen oly szives, s ha­tározzon más órát. A hajdani pajkos gyermek meg­érdemli, hogy vele a látogatások idejét megosszam. Két órakor elmentem, s korábbi szokásomhoz híven a pavilion felé tartottam. A tanulószobában senkit sem találtam, tehát a házba tértem vissza. — Aurora a pavillont nagyon melegnek találta, mondá Gamonard asszony, s a szalonban maradt. Az asztalt a látogatás előtt elvittem. Megkezdődött óránk. Elmondjam-e? A nevelő minden buzgalma kár­ba veszett. Minden hidegen hagyta. Nem figyelt a helyesírási hibákra, s minden ok nélkül ösztönözve érezte magát arra, hogy megszorítsa azt a kezet, mely a hibát elkövette. napra A tanítvány és a tanár szórakozottsága napról­­nagyobb lett. A tanár kezei reszkettek az írásnál, a hang torkán akadt, a magyarázatok nem akartak sikerülni s gyakran módfelett zavartak vol­tak. Ily körülmények közt tisztességes ember nem veszi el a pénzt, mert tudja, hogy nem érdemelte Megbízatásomnak egész készséggel és örömteli kebellel felelek meg, mert nemcsak az általános örömnek lehetek itt tolmácsa, hanem az általános közérzületnek is adhatok kifejezést. Örömünnepet ülünk uraim, magasztos ünnepet, mert elárvult egyházunk látható kormányzó fejedel­met nyert, s a „sacerdos magnus“ elfoglalta díszes püspöki székét. Midőn a kassai püspöki szék legközelebb meg­ürült, mindnyájunk óhaja abban összpontosult, vajha a gondviselés oda irányítaná a királyi kegyet, hogy e méltóság oly férfiúra ruháztatnék, kinek szivjósága oly nagy, hogy az igazságos bíró, a rettenthetlen ve­zér mellett tudjon egyszersmind a reá bízott nagy embercsaládok szerető atyja is lenni. Örömünk és lelkesedésünk annál nagyobb, mert reményeink beteljesültek, sőt a püspöki széken oly, országszerte köztiszteletben és közszeretetben álló nagy főpap foglalt helyt, a­ki magasztos hiva­tásában és a szeretet vallása erényeinek gyakorlásá­ban sem feledkezett meg nemzetünk kulturmissiójáról, hanem annak, mint kiváló tudós és hírneves festő­művész, egyaránt kimagasló tényezője. Nem csoda tehát, hogy a harangok felülhaladja a nép ezreinek örömriadara, mely zúgását azon szívből fakadó kiáltásban töri ki, mindenütt és min­denkinek ajkáról, hogy éljen az uj püspök. Engedjék meg, hogy a város törvényhatósága ne­vében ez érzületnek kifejezést adhassak, s azért, miután az öröm érzete mindig az önzés némi mértékét feltéte­lezi, akkor kívánjak e város összes lakosságának boldogságot, megelégedést és jólétet, midőn őszintén azt kívánom, hogy a Mindenható Bubics Zsigmond kassai püspök ur ő méltóságát egészségben és erő­ben még sokáig éltesse. (Lelkes éljenzés.) Ezután Zajnay nagyváradi kanonok szólalt fel A szivek rokon érzelmes barátságának, kölcsönös sze­retőjének nem utolsó szimbóluma — úgymond — az egymásnak nyújtott, egymást melegen szorító kézpár; ha két jó barát találkozik, csak úgy kezet szorit egy­mással, mint mikor válik, így fejezi ki érzelmét, így nyilvánítja rokonszenvét, barátságát, kölcsönös sze­retőjét: ha festő volnék, úgy ma két egymásba tett kezet festenék, egyet „Kassa“, egyet „Nagyvárad“ felírással. A szónok igazi lelkesedéssel jellemezte Bubics püspököt. Az ő múltja — úgymond — útvesztő, mert ha nézed papi jellemét, mellette látod fényes ismereteit, ha látod szerénységét, megakadsz bölcse­­ségén ; ha keresed a műpártolót, megleled a raec­e­­nást is ; ha feltűnik a leereszkedő emberbarát, nem siklik el szemed előtt az igazságos elöljáró ; ha ke­resed a kanonokot, püspököt találsz, ha kérdezed mit adott eddig Bubics püspök a hazának ? Melegen érző, magát soha meg nem tagadó lelkületét; mit a szegény éhezőknek, szegényeknek, szenvedőknek ? Kincseket, melyeket már tolvaj el nem visz, rozsda meg nem emészt. (Szűnni nem akaró tetszés és taps). Útvesztő az ő múltja, útvesztője a legnemesebb ér­zelmeknek, az elévülhetlen érdemű jótetteknél. De hát ily múlt mellett, mi marad a jövőnek ? Mit ad, mit hoz Bubics püspök Kassának, egyházmegyéjének, pap­jainak, híveinek ? Elhozta, odaadja mindenét, mert el­hozta, odaadja önmagát. (Hosszas éljenzés.) Légy tehát üdvöz­ló atya tieid, gyermekeid közepette. Oda­­nyujtottad Váradon társaidnak felszentelt búcsúzó jobbodat, fogadd el itt tieid között a mi üdvözlő jobbunkat. De nyújtjuk ezen üdvözlő jobbunkat azon lelki kapocsnál fogva, mely szentegyházunk tagjait a világ négy tájékáról összeköti, nektek káptalani és paptársaink ; üdvözlünk benneteket annak közelében, kit mi adtunk nektek , annak kormánya alatt, kinek igája édes, terhe könnyű lesz nektek. Mi elbúcsúzunk a kortárstól, hogy nektek és nálatok hagyjuk a meg. És különben is, Aurora kisasszony tizenhét éves fejecskéje nemsokára más dolgokkal s nem leczkékkel lesz tele. Tehát semmi kifogás, tanár úr, csak távozzék, nyújtsa be lemondását. Midőn öt órakor szépen felöltözve a szalonba léptem, Gamonard asszony azt hitte, hogy valami különöst akarok neki mondani. — Aurora, gyermekem, hagyj magunkba ! Aurora eltávozott, de észrevettem, hogy arczát pir öntötte el. Még két szót sem ejtettem ki, már Gamonard asszony szavamba vágott, — de hát jobb is volna így. Hogy jött reá? Titok. A­nélkül, hogy csak egy szót is mondtam volna, Gamonard asszony kitudta, hogy szerelmes vagyok unokahúgába. Meg­kértem tehát kezét a leánynak, a­ki életem üdvét képezte s megesküdtem, hogy Aurorát tőle elválasz­tani soha sem fogom. Ah­­monda végül, — azt hiszi ön, drága barátom, hogy mi itt Martignesben huszonhárom éves nevelőket egyedül hagyunk fiatal leányokkal, ha utógondolatunk nincsen? — Hogyan, asszonyom, ön tudta ? — Igen bizony, édesem, s már az első naptól kezdve. Minden tervezve, előkészitve s elrendezve volt. Gamonard asszony csöngetett. — Mondja meg Aurora kisasszonynak, hogy a szalonba várom, s hozzon ön madeirát Aurora ismét belépett. Charles Brissac. legjobb atyát, a püspököt, kinek legyen kormánya boldog, a milyen áldott emléke nálunk ; legyen élete hosszú, a milyen elvithatatlan fényben fog ragyogni neve és emlékezete nálunk. Legyetek boldogok ti és ő. Az uj kassai püspök urat az isten éltesse. (Hosszas élénk éljenzés.) Utána Jókai Mór beszélt nagy figyelem és tet­szés között, később Czobor Béla nagy­váradi papnöveldei igazgató. Igen szép pohárköszöntőket mondtak még a püspökre dr Klekner Alajos, Deil Jenő, Kostaházy és Pletényi apátplébános. A püspök 5 órakor távozott. Sarasaié hangversenye. Tulajdonkép el sem nevezhető hangversenynek, a­mit kassai zenészetileg is műveit intelligentia f. hó 1-én a a Schalkház szálló dísztermében élvezett. — Ver­seny? -- ki versenyezhetne a lángelméjű spanyol hegedűművés­szel, Pablo de Sarasate úrral! Azt, a­mit hallottunk mennyei zengemény volt és nem hang­verseny. Sarasate tudvalevőleg 1846-ban született Sara­­gossában, s már mint 10 éves fiú magára vonta a műértők és művészek figyelmét, kik a fiú tehetsé­gét váltig bámulták és neki fényes jövőt jósoltak. Nem is csalódtak, mert Pablo a párisi conservatori­­umba fölvétetvén, onnan mint első rangú hegedű­művész lépett a bámuló világ elé, diadal útban hódít­ván meg a legmagasabb igényeket tápláló kedé­lyeket. A fönt említett napon a kassai értelmiségnek jutott azon ritka szerencse Sarasate isteni játékában gyönyörködhetni, bámulni technikájának non plus ultráját, előadásának déli tüzet és játékának elegan­­cziáját. S daczára annak, hogy a bravour hegedűs minden tehetségét magában foglalja, nemes mérsék­lete tökéletesen képesíti épúgy a legmagasabb classi­­cus zene szellem és kegyelet teljes előadására, vala­mint a szellemdus salon composítiora. Mondanunk sem kell, hogy Sarasate ez este csak hódított, elbájolt, elragadott, s hogy gyönyör­teljes játéka a tetszésnyilatkozatok valóságos viharát idézte elő minden egyes szám után. Kísérője a zongorán, Marx Berta asszony, mint tökéletesen gyakorlott, nagy ügyességet és mély zeneértelmet tanúsító művésznő mutatta be magát. A terem zsúfolásig megtelt és a művész babér­koszorúval lett kitüntetve. A pénzkiosztás Püspökünk e méltósága által a polgármester kezeihez adott kegyes adomány szét­osztására vonatkozólag azon szerény megjegyzésünk lenne, hogy a rendőrség útján kellett­ volna kipuha­tolni a valóban szükséget szenvedő házi, úgynevezett szégyenlős szegényeket, sinlődő özvegyeket, s ezeket valamivel nagyobb összegekben részesíteni, így leginkább csak tolakodó koldusok fognak részesülni adományokban, a­kik, kevés kivétellel egyenesen a korcsmába viszik a kapott pénzt. Lopások. A lopások napi­renden vannak. Fá­bián megyei ügyész úr lakásából egy kabátot és sző­nyeget emeltek el, ezeket azonban a rendőrség, mi­után a dolog mindjárt fel lett jelentve, már meg is találta a zálogházban. F. hó 2-án korán reggel Winklerné úrnő villá­jából ellopatott egy négyszögű, fedeles ezüst czukor­­tartó M. A. jeg­gyel, továbbá egy rövid ablak­­pokrócz. F. hó 1-én egy urasági kocsis betért a Szerencsi házban lévő czukrászdába két szép bőrvánkossal, a ki is 72 kr árát fogyasztván, a két kocsi­ vánkos hátrahagyása után eltávozott.­­ Ezek, valamint egy gyanús embertől átvett kaput a kapitányságnál meg­tekinthető. A népkonyha. Az izraelita nőegylet, valódi felebaráti szeretettől indíttatva, a kovács utcza 4. számú házban, a szegények számára — valláskülönb­ség nélkül, — népkonyhát nyitott, a­hol egyszer­smind több szegény tanuló is kap ebédet. Felhívjuk városunk nemesszivü polgárait, hogy az izraelita nőegyletet e nemes tevékenységében pénz vagy természetbeli adományokkal segélyezni szíveskedjenek. A városi tanács is elhatározta, hogy a városi szegények közt utalványokat fog kiosztani, hogy azok is részesüljenek nevezett népkonyhában eledel­ben, mely utalványok után egyenkint 10 krt fog fizetni a szegények alapjából. Gyászhir. November hó 29-án hunyt el Breit Józsefné született Köhrs Gizella asszony. Temetése deczember 2-án tartatott. Az igazság érdekében. Lapunk múlt szá­mának színi szemléjében a „Nap és hold“ kritikájá­ban említés tétetett, hogy T. Szentessy Vilma asszony azért nem érvényesíthette kellően szép hangját, mert túlságosan volt befűzve. Jól értesült forrás után közölhetjük, hogy a hang elfátyolozásának oka torok­baj volt, s a művésznő csakis azért lépett fel, hogy a már hirdetett darab miatta el ne maradjon. Tárnoki Gizella színházunk szendéje f. hó 19-én tartja jutalomjátékát „A csók“ czimü vígjáték­ban, mely érdekes estére a műpártoló közönség becses figyelmét felhívjuk Jutalomjáték. Társulatunk legkiválóbb, leg­tehetségesebb, legszorgalmasabb tagja : A­r­d­a­i Ida kisasszony f. hó 9-én veszi jutalomjátékát, mely alkalommal Birchpfeiffer kitűnő színműve „Alowoodi árva“ kerül színre. Már előzetesen is figyelmeztetjük a közönséget, ez élvezetes estvére, mely valódi ünneppé fog válni, a mennyiben mint biztos fúrásból értesül­tünk a közönség rendkívüli kitüntetésben kíván-

Next