Felvidéki Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-101. szám)

1889-02-23 / 16. szám

XI. évfolyam Kassa, 1889. szombat, február 23. f ■ ■ ■ [UNK] 16 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal Malom-utcza 14. hová a M­egjelen minden kedden és szombaton. Előfizetési Szerkesztő Dr Hohenauer IgTlácz. lapot illető minden közlemény czimzendő dii- egész évre 5 frt fél évre 2 frt fő kr. negyed Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel . Laptulajdonos Hedry Bertalan. Bernovits Gusztáv könyvnyomdájában malom-utcza 14 evre I frt 25 kr. Egy szám 0 kr. r d * sz. alatt sajat h­azában. Administració és a helyi érdekek. Az eszmeirány, mely állami admi­nistratiónkat mindinkább a centrali­sálié telljes megvalósítása felé tereli közéletünkben oly erős gyökeret vert hogy majd mint általánossá vált a né­zet, hogy az autonómia már saját ügyeinek vitelére is képtelen, hogy helyes és jó administratió csak egy erős központi kormány által lenne megteremthető. Nem lehet feladatunk e helyütt az állami igazgatás centralisatiójának vagy decentralisatiójának helyességét vitatni, jelen sorainknak czélja kivá­­lólag annak kimutatása lesz, hogy a fentebb vázolt helyzettel miként va­gyunk a helyi érdekek szempontjá­ból? Hogy minden vidéknek, így a me­gyéknek és városoknak is vannak sa­ját külön érdekeik, a­melyek megva­lósítása a vidéki körök létfeltételét képezi, annak bizonyítása azt hisszük teljesen felesleges. Hogy ezen külön helyi érdekek jogosultak, az szintén az állam organicus természetétől kö­vetkezik, mert az egész csak úgy le­het erős, hatalmas ha, a részek ma­guk erősek és hatalmasak A helyi érdekek megvalósítása te­hát úgy magának az illető körnek mint az államnak érdekében áll és el­mondhatjuk, hogy ha helytelen a lo- 1 ÍEGSA. 3 £ a!au<l a kígyóval. „Az én hazára, — kezdó alkalmilag e következő történetet egy vendég a w....i fürdőben, egy herculesi termetű férfiu, — Kanada. Anyámnak nagy terjedelmű farmja­­ volt. Ott töltöm ifjúságomat, Bátyám és én leginkább szerettünk a irtokunkat határoló tavon csalnakázni. Volt egy könnyű kis ladikunk, különösen vadászatokra igen alkalmas. Szorgalmasan használtuk, bár apánk jobb szerette volna, ha valami hasznosabb dologgal töltjük az időt, mint a­milyen a vadkacsa hajhászása. Tudva volt előttünk, hogy a tó partján, különösen egy mocsáras, süppedéses helyen, nagy fű és nád közt, kígyók szoktak tar­tózkodni. Közönséges vizi­kígyók voltak, hanem nem egyformák. Némelyiknek nya­kát örvszerü sárga csik vette körül. Ezek a legnagyobbak és legerősebbek voltak. Egy délután egy csoport vadkacsát lát­tam házunk felett elszállani. Will, a bátyám, nem volt otthon, én tehát — mert tudtam, hogy a tavon le fognak ereszkedni, — pus­kát ragadok s egy­magam sietek a csónak­hoz A partra érve, látom, hogy a kacsák ugyancsak kedv szerint lubiczkolnak a túlsó nádas-érben. I­gy pártold gályát vágtam le s a csó­nak orrára tűztem, hogy az egész olyan volt, calpatriotismus, a­mely felfogás sze­rint a helyi érdekek fontosságra nézve minden más érdeket, magát az állami érdeket is megelőzik, és oly helyte­len sőt helytelenebb az a felfogás, a­mely a helyi érdekeket kicsinyli, an­nak megvalósítására súlyt nem fektet, azt támogatás nélkül hagyja elveszni, elpusztulni. A további kérdéssel is könnyen tisztába jöhetünk t.­i. hogy ezen helyi érdekek, kik által valósíthatók meg a legsikeresebben ? Kétségtelenül maguk az illető helyi körök, a vármegye, a város és a községek által, mert el­ső­sorban ezekről leginkább feltehető az, hogy érdekeiket felismerni képesek, legjobban tudják az eszközöket, a­me­lyek a megvalósításnál rendelkezésre állanak és mert a valószínűség szerint a saját érdekükben ők maguk járnak el, a legtöbb ügybuzgósággal. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy önkormányzási köreink ezen feladatu­kat miként oldják meg, kénytelenek vagyunk beismerni, hogy e tekintet­ben a lehető legrosszabbul állunk. Ön­kormányzó testületeink működését a lehető legnagyobb bágyadság, érdek­telenség jellemzi, olyan ügyek iránt a melyek tisztán helyi érdeknek kevés az érdeklődés úgy hogy azok megva­lósításáról e miatt alig lehet szó. Hogy ez igy van azt, alig lehetne mint­ha egy letört faág úsznék a vizen. A gályák mögött megvontam magam, óvato­san evezni kezdek, s midőn jó közel voltam, közéjük durrantak a kacsáknak. Egy pár fel­fordult a vizen, a többi fölrepült. A­ lőfegy­ver másik csövét az elszállók után sütöm s ismét szerencsés voltam, kettőt leejteni. Alig véve időt a vizben vergődőket csónakba szedni, a partra esettek után siet­­­tem, mert tudtam a vadkacsa természetét, hogy úgy el tud bújni a nád közt, miszerint kutya nélkül az ember nem bírja megtalálni. A­mennyire lehetett, kitoltam a csónakot, s midőn nem ment tovább, kiugrottam a zsombékos ingoványba, s gázoltam, a­merre a kacsákat leesni láttam. Egy kissé emeltebb helyen, a­honnan víz lefutott, megtaláltam zsákmányomat. Ör­a­vendre kinyujtám kezemet utána, midőn a sűrű gaz közül egy kígyó veti elő magát s az élettelen kacsát könnyű prédának nézve, egyik szárnyát megragadta szájával. — Hohó, koma, igy nem alkuszunk, — gondolám magamban s öklömmel, mert pus­kámat a csónakban hagyva, fegyver vagy ütőeszköz nem volt nálam, hatalmasan csap­tam a kígyó fejére, úgy, hogy láthatólag megdöbbenve, visszavonta magát. Csak fejét és nyakát láttam a hüllőnek és sejtelmem sem­ volt óriási nagyságáról, de még ha tudtam volna, sem volt szokásom: bármitől megijedni, a kígyóktól pedig épen nem. Tovább akartam menni, hogy a másik megtagadni. Távol áll tőlünk, ezért az önkormányzati testületeket tennmi felelőssé, ellenkezőleg tudjuk azt, hogy az érdektelenségnek, mely jelenleg önkormányzati igazgazgatásukat jel­lemzi, első és legfőbb oka éppen az, hogy jogkörük az utolsó időben na­gyon meg lett nyirbálva, de nem te­hetjük másrészt azt sem, hogy ezen állapot ellen tiltakozó szavunkat fel ne emeljük, mert nagyon fáj az nekünk, a­kik az autonómia hívei vagyunk, ha azt látjuk, hogy az autonómia egyre többet veszít életképességéből, hogy maguk az autonómia lelkes hi­vei kénytelenek belátni, hogy ha ez így halad, rövid időn nem lesz sem vármegyei, sem városi sem­ községi igazgatás, hanem mindezek az állami igazgatásba bele fognak olvadni A baj megállapítása után első­sor­ban az a kérdés, hogy ennek az ér­dektelenségnek a közönyösségnek mi hát a valódi oka? Nézetünk szerint első és legfőbb oka a tájékozatlanság. Az igazgatás napjainkban már annyira szövevényes lett, annyi sokféle ága­­boga van, hogy abban útmutató nél­kül eligazodni nem lehet. Első­sorban tehát közéletünket kellene átalakítani, helyes és egészséges közvéleményt te­remteni, oda hatni, hogy a közönség­gel minden érdek megismer­tessék s előtte minden kérdés megvitassák, kacsát is megkeressem. Azt hittem­, a kígyó­val elvégeztem dolgomat. A kígyó azonban nem ezt hitte, s alig tettem­ két lépést, mint a nyíl csapott ismét a kezemben lóbált vadkacsára. Elragadtam előle s így épen lábam elé esett. Rögtön fejére hágtam. A talaj süppedő volt s a káka gyökerei jó támaszpontul szolgáltak a kígyó testének, hogy fejét kivonja talpam alól. Dühösen sziszegni kezdett s ágaskodott felém. Még akkor sem láttam mekkora, hanem — mondom, megijedni valamitől nem volt szokásom. — Ejnye gazkópé! — gondolám magam­­ban s daczosan nevetni kezdek, — hát te hadat szensz a zsákmányért. No megállj ! Vissza akartam térni a csónakban hagyott puskámért, hogy agyával az undok csúszó­mászót agyonverjem. Alig fordultam meg, midőn fájdalmas ütést éreztem lábamon. Mintha valami kö­téllel csaptak volna oda. A kötél azonban nemcsak ütött, hanem szorítani is kezdett. Oda tekintek. A kígyó volt, mely farkát lábamhoz csapva, reá te­kergette, s azt támpontul használva, többi testét és fejét föl akarta emelni. Letettem a kacsát s még mindig öklöm­mel egypárszor minden erőmből ráütöttem a kigyó farkára, az azonban nem mozdult, hanem erősen tartá lábamat. Másik lábammal, mely szabadon maradt, (a jobb volt) akartam lerugdalni magamról az utálatso bilincset. Törekvésem eredmény-

Next