Felvidéki Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-96. szám)

1894-11-08 / 83. szám

XIX. évfolyam. ■ Kassa, 1894. november 8. FELVIDÉKI KÖZLŐÉ Megjelen minden csütörtökön s vasánapon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos . .. Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel: _ . ucrnov DrDT»i am özv. H. Selmeczi Berta dohány tőzsdéjében Kassán, Fő-utcza Előfizetési ára egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., HhUHY íánHTALAN. 40 sz Kemény-féle házban, negyedévre 1 frt 25 kr. Egy számára 6 kr. Főmunkatárs: ifj. Ressler István. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassán Mészáros-utcza 18. wann 111 ii i i wauaaa muamaavtarmmr^msua •riyttmmit^m-«~’yr»yiMxi^~‘tr-«mivmvw<mr'-m^.vear.~^m^jsímn^.~<^-rurr-.'rvniiFriixcBaainv'rji’.juwsajBii: masnaejmni n»wnnMiiw»mm»«iri.impi -nnnrir»^-.'.Tin ■■!■ n i »■ nmn »mi mim ran i— !■■ — na—»n n i ■inán ipm iii»»ii ■■ mn mn n iiiMiniai 11. um IIII ■ni IHM Ilii I Adóleengedés a Felvidéken. Tisztában áll immár az egész országban a folyó év terméseredménye és most már tisztában áll előttünk az is, hogy az elmúlt gazdasági év hazánkra nézve a legrosszabbak egyike volt, mert az ország legnagyobb részében és különösen annak éléstárában az alföldön oly nagy volt a szárazság, amely már csaknem az 1863-iki aszályt közelítette meg, sőt e mellé sok helyen, főleg a felvidéki részekben roppant jégverések és áradások jáultak s ezen helyeken, a mit meghagyott a szárazság elvitte a jég és víz. Ebben a vigasztalan helyzetben, amelyeket nagyban súlyosít a gabonaáraknak rendkívüli alacsonysága is, megmozdult a gazdaközönség, hogy magán lehetőleg segítsen. A kívülről várható legközelebbi segély rá nézve természetesen az adóleengedés és az adóbehajtások felfüggesztése. Törvény biztosítja a gazdák ebbeli igényét, mert ha nincs termés, nincs miből fizetni. Ilyen irányban legközelebb Csongrád vármegye közigazgatási bizottsága már megtette a lépéseket, hogy t. i. a gazdák adóleengedésben részesüljenek és pedig megtette saját fixitialivájából, nem várva meg a gazdák megmozdulnak. Helyesen. A vármegyéknek tudniok kell a területükön létező bajt s annak megszüntetésére elsősorban kell fellépniük. Csongrád vármegye mindenekelőtt megtette azt, hogy a hozzá adóleengedésért beérkezett kérvényeknek helyet adott már most, daczára a pénzügyigazgató abbeli ellenvetésének, hogy adóleengedésnek csak akkor van helye elemi csapások czímén, ha kellően konstatáltatik, miszerint egész határok és határrészek szenvedtek a csapás által. Azt is helyesen tette, mert habár a pénzügyigazgatónak törvényes szempontból igazsága van, de az alföldi szárazság oly nyilvánvaló volt, hogy annak külön bizonyítása nem szükséges. De beszéljünk most a magunk dolgáról a felvidéki megyékben. Az időjárás nem volt olyan kedvezőtlen, hogy a termények nagy részét megsemmisítette volna, azonban mégis volt akkora, hogy karöltve a búzaárak alacsonyságával, a mostan folyó esztendőt gazdáinkra nézve a legrosszabbak közzé sorozhatjuk. Ebből kifolyólag vármegyénknek is előáll azon kötelessége, hogy a gazdák érdekében az adóleengedés és adóbehajtás felfüggesztése iránt a lépéseket megtegyék. Az adóleengedés nagy mérveket nem fog ölteni, mert mint mondánk, vármegyéinkben általános aszály nem volt. Lehetnek mégis egyes határok, vagy határrészek, amelyek e czímen igényelhetik az adóleengedést. El kell tehát rendelni ezen területek összeírását, sőt legczélszerűbben tennék maguk az érdekelt községek, ha határaikban a szükséges becslő eljárást megtartanák s a közigazgatási bizottságtól határozatot provokálnának. Az adóbehajtás felfüggesztése azonban már szélesebb körben szükséges. A kisebb gazdák között, ugyanis tudomásunk szerint nem sok van, aki adóját most megerőltetés nélkül ki tudná fizetni. Vizsgálat és megfontolás tárgyává kellene tehát tenni, vajjon nem lenne-e szükséges kérni a kormánytól az adóbehajtások felfüggesztését, természetesen csupán a kisgazdák ellenében. Azt hisszük, hogy e lépés sikerrel járna. A gazdaközönség nyomasztó helyzete igazán olyan, hogy sopánkodáson kívül egyebet is kell irányában tennünk. Ajánljuk indítványunkat az illetékes körök figyelmébe. TAECZA: A polgári házasság Francziaországban. A Szajna-prefektura értesített levél utján, hogy reggel 10 órakor jelentkezzem a „Commis princzipal de l’Etat Civil du IVe iirrondissement“nál. Mathematikai időre ott voltam. A polgármester (maire) távol volt és igy annak első helyettese (premier adjoint) Callet urnák mutattak be. A legnagyobb szívességgel fogadott az öreg úr. „Ön mindent megmutat ennek az idegen urnak — fordult a fő anyakönyvvezetőhöz — s minden nyomtatványból ad neki egy példányt, az irományokból pedig másolatot készíttet a számára; aztán fél 11 órakor bevezeti a „Salle des mariages“-ba, ahol előtte fogom ma a párokat összeadni.“ Ai „Commis principal“ azon kezdte, hogy végig vezetett a szebbnél-szebb fogadó termeken ; megmutatta a mairo dolgozószobáját stb. Aztán bementünk a saját hivatali helyiségébe, melynek ajtaján fel volt írva nagy betűkkel: „Házasság.“ „3 hivatalnokom és 2 hivatal szolgám van ez osztályban, — azért 2 hivatalszolga, mert olykor nagy násznép jön ide!“ — jegyző meg. Egy hosszú asztalon feküdtek az anyakönyvek, kemény bőrkötésben, átfűzve és nyomatott betűkkel számozva minden oldal, így : „Première page.“ — „Seconde page.“ Az a kötet, melyet kezembe vettem, 137 oldallal birt, minden második oldalon egy 3 frank 30 centimos bélyeg volt a papírra rányomtatva; ezt a bélyeget a község fizeti az államnak ; azon egy kötet bélyege tehát 226 fr 50 c-ra rúgott s miután az anyakönyvi kivo Podmaniczky báró a szabadelvű pártról. A Politikai Hetiszemle most megjelent számában Podmaniczky Frigyes báróról közöl aktuális czikket. Podmaniczky báró a szabadelvű párt elnöke a mai napokat két hiteles példányban kell vezetni, az illeték voltaképpen megkétszereződik. Minden oldalon rendosan két, legfeljebb három bevezetés fér el. Az anyakönyvek egyike zöld a másik fehér táblával bír; a zöld a városházán marad, a fehér az év végén elküldetik az államügyészségnek ; mindegyiket külön-külön őrzik ezekben a hivatalokban. Eltérés esetén a városházán őrzött példány hiteles. Az államügyészségnél őrzött példányban pót-feljegyzéseket (mindig marginális feljegyzések mint házasság-felbontás, törvényesítés a születéseknél stb.) csakis a polgármester írásbeli értesítésére a törvszéki elnök vezethet be. Kiigazítás a szövegben, a legcsekélyebb módosítás (p. o. egy téves név, kor) csupán bírói ítélet alapján igazítható ki. Egyetlen betűnek sem szabad az anyakönyvben keresztül húzva vagy vakarva s minden bevezetés, kiigazításnak eredeti aláírásokkal kell bizonyítva lenni. A büntető törvénykönyv 5 évig terjedhető fegyházzal bünteti az anyakönyvben előfordulható hamisításokat. Miután mindezeket körülményesen megmagyarázta volna a fő-anyakönyvvezető, a polgármester-helyetteshoz vitt vissza. Galtot úr levetette a rokkját, mellére húzta az ezüst rojtos (a makekó arany rojtos) háromszínü selyem charpe-t, felvett egy újdonatúj frakkot, fehér nyakkendőt kötött, mialatt mosolyogva jegyezte meg: „Ne higyje ám, hogy mindig igy kicsipem magamat !“ Aztán megkérdezte, hogy hány házasulandó pár jelentkezett ma; „13“ volt a „Commis principal“ felelete. Ekkor az egyik szolga a teremnek a lépcsőházba szolgáló nagy ajtaját tárta fel, és pedig mind a két szárnyát, a házassági aktus nyilvános lévén — ennek az ajtónak mindig tárva-nyitva kell maradni a közönség számára. A másik szolga (a szolgák parádéban, kék 83-ik szám. LAPSZEMLE: jubileumos világról írván, érdekes dátumot hoz szóba: a szabadelvű párt keletkezésének dátumát, amelynek husz éves jubileumát három hónap múlván, februárban, szerinte akár meg is lehetne ünnepelni. De Podmaniczky báró — ismertetvén a párt húsz éves küzdelmeit, eredményeit és sikereit — most még nem hajlandó a jubileumot megünnepelni, ő huszonöt éves jubileumot akar csinálni, a hátralevő öt év kiváló feladatául az igazságszolgáltatás, az állami közigazgatás és az adózási rendszer reformálását szabván meg. „Ha mindezt megcsinálja a párt és megüli jubileumát, akkor én, ha ugyan életben leszek még, azt fogom kiáltani: „E pur si muovo“, — fejezi be czikkét Podmaniczky báró. A Pesti Hírlap Az igazságügyi reformok czím alatt azt mondja, hogy Szilágyi Dezső a kormányba lépése alkalmával a jogreformok sorának hosszú tervét hozta magával, melyeken szakemberei ma is szakadatlanul dolgoznak. Elszámolja folytatólag, hogy a megkezdett nagy alkotása, ha lehet egészen, de mindenesetre azok java részét maga vigye keresztül, mivel nélküle a műnek nagyobb része el fogna veszni a kedvezőtlen politikai áramlatokban. Az Egyetértés A fúzió kísérlete czím alatt azt beszéli, hogy fúzió van a levegőben, a 67-es alapon álló pártok között. A nemzeti párt, úgymond, érzi, hogy az egyházpolitikai küzdelmekben meglehetősen eljátszotta azt az elvi hitelt, azt a népszerű bázist, melyre egy ellenzéki pártnak föltétlenül szüksége van. Miután pedig a kormánypárt és a nemzeti párt dühös vagdalkozásaiban szerinte egyik bénává, másik vakká lőtt, Wekerle és Apponyi gróf nagyon ajánlatosnak találhatják a bénának és vaknak üzleti szövetségét, melyet már az ősrégi mese is oly hasznosnak hirdetett. Ajánlja a nemzeti pártnak, hogy lépjen át a függetlenségi pártprogramja alapjára. Ha ez nem egyeznek is meg teljesen eddigi elveivel, szerinte annál felsőbb erkölcsi szentesítést nyerne a közvélemény helyeslése által. A Nemzeti Újság Non est pax inpiis. Az istenteleneknek nincs békességük czim alatt írva, különös jelenségnek találja, hogy a szabadelvű párt megváltójának gróf Apponyi Albertet szemelnék ki. Apponyinak úgymond — nem piros bársonyszék kell és nem osztozkodás a szabadelvű párttal, hanem hazánk jóléte, az igazságnak diadala. A politikai pletykának súlyt nem tulajdonít, de azt tartja: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fű. Elmondja folytatólag, hogy egyik ős frakkban voltak) ezután felnyitott egy oldalajtót s harsányan bekiáltotta a nagy teremben „Monsieur le Maire!“ A széppen dekorált terem vagy 200 embert fogadhat be. A harmadrésze el van korláttal rekesztve, itt az első sorban vörös bársony karszék áll, a két középső díszesebb, ebbe ül a vőlegény és mennyasszony, a vőlegény mindig jobbról, a mennyasszony balról; ugyancsak az első sorban ülnek a mátkapár szülei, ezek nem létében az öreg szülők, vagy kiskorúaknál a tutor (t. i. conseil de famillie delegáltja) mindig úgy, hogy a vőlegény mellé ennek, a menyasszony mellé annak a hozzátartozói kerüljenek. A második sorban helyet foglalnak a házassági tanuk, mindig 4 nagykorú, franczia honpolgár; nők nem lehetnek házassági tanuk. A közönség vagy egyébb násznép a korláton kivül lévő padokon foglal helyet. A szolgák szigorúan ügyelnek erre a sorrendre. A mairo-helyettes felmegy most a szőnyeggel borított emelvényre, mely felett egy, a köztársaságot ábrázoló nagy márvány női fej függ, majd elhelyezkedik trónushoz hasonló curullusi székébe, — aztán egész erővel odakiált a terem legvégén álló szolgához : „Faites entrer ceux, qui veulent se marier". Eressze be azokat, akik házasodni akarnak! A terem háta mögött van egy kisebb előterem ; innét jönnek be a házasulandók, de csak egyik pár a másik után, az egész násznéppel ; mindegyik „noce“ megvárja, míg az előtte való párt összeadták, csak azután lépnek be A beiratkozási sorrend a határozó ; a favágó előbb jöhet be, mint a herczeg. Ma az első házasulandó egy közrendőr volt, czivilbe öltözve, a tanúi is, kik közül egy pedig szintén rendőr volt. A menyasszony szakácsnő. Egyszerű fekete ruhát viselt, meglátszott külső-