Felvidéki Közlöny, 1895 (20. évfolyam, 1-59. szám)
1895-01-03 / 1. szám
2-ik oldal, tovább vezetik a minisztériumokat. A főispánok közül ellenben senki sem adta be lemondását s ebben nincs se politika, se taktika, se fifika; mert az a dolgok természetes rendje, hogy az összes főispánok az uj kormánynak fogják — ennek kinevezése után —rendelkezésre bocsátani állásaikat. A Nemzet „A válság kulcsa“ czím alatt azt mondja, hogy a válság parlamentáris megoldására mindenkor a parlamentáris többség, az egyedül hivatott és illetékes tényező. Állítja, hogy a válság kulcsa egyedül a szabadelvű pártban keresendő, mert rajta kívül bárhol kerestetnék is, az adott visszonyok között föltalálható nem lesz. Az Egyetértés. „A veszélyes kormányválság„ czím alatt azt írja, hogy alkotmányos életünkben nem képzelhető kormányválság csak azért, mivel a királynak nem tetszik egy minisztérium. Alkotmányos országban két szuverén van: a korona és a nép."A nép akarata az országgyűlésben nyilvánul, ez hoz törvényeket. A korona hozzájárul vagy vétójogát gyakorolja. De hogyha a korona jelöli ki a felelős kormányt, azt kérdi, kinek felelős a kormány ? Hol van a másik szuverén, a nép képviselete, és mikép lehet felelős egy kormány a nép képviselőinek, ha nem e képviselet többségének kifolyása? Az alkotmányos király uralkodik és nem kormányoz, így szól. Óhajtaná, ha találkoznának olyanok, kik a koronának megmondanák az igazat. A Pesti Hírlap Fúzió az előtérben czím alatt azt mondja, hogy ha a jelekből jól tud olvasni, akkor a fúzió ma az eshetőségek között az első sorba került. A jelekből ítél, melyek elég világosak. Folytatólag elmondja ezen jeleket. A fúziónak csak egy jogos formáját helyeselhetné. Azt, amely a lelépő kormány reformprogrammját teljesen biztosítja s nem a hatalomban való osztozkodás, hanem a liberális elvek s a velük szorosan összeforrott 67-iki alkotmány erősségére szolgál minden destruktiv próbálkozás ellen. A válság. „A M.Hírlap“ írja: A kihallgatások véget értek, a király elutazott, a helyzet egyelőre nem változott. Minden napnak megvan a maga miniszterelnök-jelöltje, akiről másnap kitűnik, hogy mégsem egészen biztos. Tegnapelőtt Khuen-Héderváry volt a favorit, aki tegnap is erősen tartotta magát, de melléje nyomul újból Bánffy Dezső báró, akit a félhivatalos Bud, Tud, protegál teljes erővel és valószinüleg a szabadelvű párti inspiráczióval. Sokkal határozottabban fejlődött a fúzió kérdése, amely a mai jelentések szerint, különösen Apponyi gróf merev állásfoglalása következtében, egyelőre lehetetlenné vált. FELVIDÉKI KÖZKÖNY 1-ső szám. Hirek, és az árvaház karácsonyfájára szinte 100 forintot adományozott. A kassai tiz krajczáros egyletnek pedig, szegény gyermekek felruházására szinte 100 irtot küldött át. Esküvő. Gróf Hadik-Barkóczy Endre f. hó hó 8-án tartja Budapesten esküvőjét Zichy Klára grófnővel. A boldog párt Bubics Zsigmond megyés püspökünk fogja egybeadni. * Hymenhirek. Dr. Mayer Géza bpesti orvos eljegyezte Molitorisz István törvényszéki biró kedves leányát Zsófi kisasszonyt. — F. hó 8-án tartja esküvőjét dr. Trattner Sándor ezredorvos Kuffler Gizella kisasszonnyal. — F. hó 15-én tartja esküvőjét Schaffer Miklós Pollacsek Ilona kisasszonnyal. * Az abaujtornamegyei gazdasági egylet választmánya Kassán, m. hó 20-án tartott értekezletet Lovak díjazására 300 frtot, egy szőlőojtó tanfolyam költségeire 250 frtot, az ezredéves kiállítás költségeire 500 frtot és a tenyész bika vásárlási alapnak 1000 frtot szavazott meg. Még 1000 frtot megszavaztak a megyében levő és még ezután alakuló oly egyletek és szövetkezeteknek, amelyek az elpusztított szőlők újbóli beépítését czélozzák, azon kívül az egylet birtokában levő 2000 drb gyökeres vesszőt is díjtalanul azok rendelkezésére bocsátja. A kassai falka társulatnak az ez évben versenyzők hiánya miatt visszamaradt 200 koronán felül, még 500 koronát bocsát rendelkezésére, hogy azt a jövő évi verseny alkalmával a csupán Abaújtorna megyében nevelt versenyző lovak részére ossza ki illetve díjat tűzze ki. Kovácsy B. a gazdasági intézet igazgatója tudomására hozza a választmánynak, hogy a Czigória termelés Kassa vidékén örvendetes módon terjed. Azért kéri a választmányt, hogy kérvényt intézzen a magyar államvasút és az oderbergi vasút igazgatóságához az iránt, hogy a czigória szállítását tarifa kedvezményben részesítse. Ezenfelül kéri egy bizottság kiküldését, mely a sertéstenyésztés emelése tekintetében a megye különböző vidékeire szóló javaslatokat mentül elébb megtegye. Zemplén vármegye közgyűlésén Molnár István főispán Wekerle Sándor apósa, bejelentette, hogy nemsokára megválik az állásától. Nem a politikai helyzet kényszeríti, úgymond, erre, hanem öregsége amely nem engedi a tovább való munkálkodást. Kijelentését nagy sajnálattal vették tudomásul a törvényhatóság tagjai, de egyúttal fölhasználták ezt az alkalmat s lelkes ovácziókban részesíttették a főispánt, a kit az egész vármegye osztatlan szeretben s tiszteletben tart. Utódjának,a megbízható forrás szerint Dókus Gyula zempléni vármegyei főjegyzőt szemmelték ki. * Kassa színészet nélkül. A felvidék fővárosában csakhamar bekövetkezik az az állapot, hogy a színészetet három-négy esztendeig csak hírből fogják ismerni. Az új színház felépüléséig ugyanis Rakodczay kapott játékengedélyt, s ő saját költségén ideiglenesen berendezett helyiségben óhajtotta a közönség kívánalmait kielégiteni. Szándéka azonban meghiúsult a város közönyösségén, amely miatt ezreket vesztett, s minthogy a Schalkház-társulat fölbontotta a szerződést s követeli az ideiglenes színház végleges eltávolítását, Rakodkezét az Ella sima selyemhajára, jobbját pedig az Ödön hullámos fürteire, mint egy gondolatolvasó összegyüjtötte ideges ujjaiba s közté innen finoman organizált agyával mindazt, amit tudni érdemes volt erről a két gyermekéről az Istennek, s aztán megszólította őket azzal a különös módjával a beszédnek, amely jellemzi a pápa franczia szólását, — hangosan, ropogtatva minden szótagot, jelentőséget adva minden hangnak. E kérdésekre folyton Ödön felelt, mert Ella nem tudta szólásra nyitni az ajkait. Amint a fején érezte ezt a gyöngéd, hosszúkás, fehér, szent kezet, egyszerre úgy érezte, mintha összeszorítaná valami a torkát. A tudat, hogy a világ leghatalmasabb uralkodója előtt térdel, aki már jóformán nem is ember, hanem maga az Isten fehér reverendában, s hogy ez a nagyhatalmú lény se segíthet rajta, hogy ez a csalhatatlan, mindenek fölött álló fejedelem se teheti boldoggá őt, a boldogtalant, — ez a tudat még kétségbeesettebbé tette a szerencsétlen asszonyt. S elkezdett zokogni, egészen hangosan, keservesen, görcsösen fuldokolva, minden udvari etikett ellenére, mint egy beteg gyermnek. A szentséges atya pediglen, mindjobban közeledvén a közönséges emberinek közönséges érzetéhez, részvéttel szólította meg Ellát, miközben karcsú keze lecsúszott a bánatos asszony hajáról annak meleg, könnyes arczára: — Mi baja, gyermekem? S ezt olyan nyájasan, oly melegséggel kérdezte, hogy Ella fölbátorodva, visszanyerte a hangját s könnyek között felelte: — Oh, Santissimo Padre, nagy bajom van nekem. Meghalt a gyermekem! — Boldogok, akik picziny korukban térnek, vissza az Úrhoz, — felelte vigasztalóan a nagy pap — mert nem érzik a világ semminemű gonoszságait, s az anyai szeretet melegétől egyenesen vissza a menyekbe szállnak. czay végképpen búcsút vett Kassától. Rakodczayt az is elkeserítette nagyon, hogy mig a város azoknak a direktoroknak, akik a régi színházban játszottak, kétezer forint szubvencziót adott, addig ő csak nyolczszáz forintot kapott. A városban nagy az elégületlenség ezért a részvétlenségért s követelik, hogy a város új ideiglenes színházat építsen • * Tűzrendészet. Kassa város törvényhatóságának jogügyi bizottsága Kozora Vincze főjegyző elnöklete alatt legközelebb tűzrendőri szabálytervezetet alkotott, amelyet a képviselő-testület a január havi közgyűlésben fog tárgyalás alá venni. A legéberebb custozzai katona, Waldman Hermann zsidó magántanító e napokban Abauj- Szántón meghalt. Waldman a szabadságharczot mint fiatal önkéntes végigküzdötte. Schlick ellen a Kassa előtti csatában sebet is kapott, de abból kiépülvén, újból zászlóaljához vonult. A világosi fegyverletétel után besorozták a császári hadseregbe a tüzérséghez, amelyben sokáig szolgált. Részt vett az 1859-iki és 1866-iki harczokban. Custozza előtt mint maga gyakran kedvteléssel beszélte — önkéntelenül nagy vitézi tettet követett el, amelyért azonban nem ő, hanem a kapitánya kapott arany vitézségi érmet. Egy erdei ösvényen, fáktól eltakarva, egy üteg ágyú volt felállítva. A katonák végképpen ki voltak már merülve s a kapitánytól kezdve az utolsó emberig mindnyájan nyugalomra dőltek az erdő hűvös árnyékában és elaludtak. Csak Waldman köztüzér őrködött az üteg előtt, nem merve ott hagyni az ágyukat. Egyszerre csak az országúton nagy csapat ellenséges lovas tartott éppen az erdei ösvény felé, nyilván, hogy a hadsereget a fedetlennek vélt ösvényen megkerülje. Waldman, nem tudva hirtelenében jobbat tenni, egymásután sütögette el valamennyi ágyúját. Leírhatatlan zavar támadt erre az ellenség soraiban, számosan el is hullottak. Az üteg legénysége felriadt, a kapitány is rémülve rohant elő, de látva a szituácziót, új sortüzet adatott az immár eszeveszetten visszavonuló ellenségre. A csata után az ütegparancsnok az arany vitézség érmet kapta éberségéért és azért, hogy a legalkalmasabb időben tüzet adott. Waldman is kapott jutalmat: a csata után hazabocsátották. * A miskolczi közművelődési egylet véglegesen, megalakult. Soltész N. Kálmán főpolgármester k.-elnök lendületes beszédben adta elő a nagyszámú intelligens gyülekezetnek az egylet magasztos és hazafias czéljait és bejelentvén, hogy eddig 12 alapító és 309 rendes tagja van az egyletnek, a tisztikar megválasztására hívta fel. Az egylet közfelkiáltással a polgármesteri elnöknek dr. Gencsi és Tóth Pál urakat alelnököknek választotta meg. Sajtóper. Úgy értesülünk, hogy Rogozsán Antal, volt kassai rendőrőrmester, ki többnemű szabálytalanságok miatt a szolgálatból elbocsáttatott, a „Felsőmagyarország“ czimü napilap ellen sajtópert tett folyamatba. * Szerencsétlenség egy építkezésnél. A középső külsétányon épitik most az állam felsőbb leányiskola épületét, melynél a téli idő daczára is sok munkás van most is elfoglalva. Nagy és erős áll-Ella ráemelte könnyektől nedves szemeit az Isten szolgájára, s ezt a pár szót rebegte még: — Igen, igen ... de ő egyetlen gyermekem Újévi üdvözletek. Az újév alkalmával az egyes hivatalok tisztviselői, mint rendesen megvitték főnökeiknek újévi üdvözleteiket, így Póchy Zsigmond főispán és Fábián János alispánnak, Münster Tivadar polgármesternek, Berczely Árpád kir. táblai és Póchy Aurél törvényszéki elnöknek. Fluck Gusztáv pénzügyügyi és Bonc Róbert posta és távirda igazgatónak. * Jótékonyság. Bubics Zsigmond megyés püspök a kassai munkás betegsegélyző egyletnek 100 — Nehéz dolog, nehéz dolog ... — mormogta egyre. De a szép magyar asszony oly szomorúan, kivánólag nézett az elegáns római papra, hogy ez megigérte, mikép két hét alatt kieszközli a privata udienzát. Ez a remény egy kissé izgatta, sőt fel is villanyozta a mi Róma-járóinkat. Volt egy közös tárgyuk, amiről szívesen beszélgethettek egymással. Mindennap elkocsiztak a Péter-térre, hol a Bernini kolonádjai terjesztik ki karjaikat a kereszténység felé, benéztek az apostol óriás templomába, bekukkantak a Vatikán egy-egy udvarába, az útvesztős épületváros különböző folyosóira és termeibe. Végre megérkezett mintegy két hét múlva a Hótól Quirinálba Jadray Ödön úr czimére a permesso-levél, mely meghatározta a napot és az órát (másnap déli egy óra), amikor La Sua Santitá fogadni óhajtja magyarföldi zarándokait. Ezen a napon hát Ödön frakkban, feltűzve rá a vaskoronarend jelvényét, Ella pedig a világi kalap helyett az előírt fekete fátyollal, amelyet különben is hord már félesztendő óta, ünnepies arczczal léptek be a trónterembe, hol néhány pápai kamarás fogadta őket. Jadragékat az a kiváló kitüntetés érte, hogy Krisztusnak földi helytartója egészen külön „udionza“ szerencséjében részesbe őket. Ő szentsége bánatosan nyájas tekintettel nézte ezt a szomorú párt, s mintha csakugyan többet tudna a többi embereknél s valóban csalhatatlan lenne, okos szemeivel ennek a két embernek a titkát látszott leolvasni az előtte térdelők arczáról. Talán eszébe is jutott neki. Neki, a legmagasabb hatalom birtokosának, hogy valaha ő is, aki most pápa, ember volt, csak ember, s hogy mikor még a voili hegyek közt Carpineto Romano-ban élt és még Gioacchino Pocci-nek hívták, tőle se volt idegen és távolvaló az a mi emberi . . . S amint rátette kezét a fejükre, bal volt S a pápa így szólt: — Az Isten jó. Az Úristen nagyon jó. Majd küld helyette másikat. 8 „amikor ezt mondta, egyforma szeretettel nézett Ödönre is, aki az egyházfő intésére már régebben fölemelkedett térdeplő helyzetéből és Ellára is, aki még mindig ott térdelt a karosszék előtt. Aztán a nyájas Gioacchino Pecci, XIII. Leó gyenge, nőies kezével, mélyen a világ egyik legszebb zafirköve szórja fényes sugarait, felemelte Ellát, aki Ödönnel együtt megcsókolta a kékkövű gyűrűt. A kihallgatásnak vége volt. Ella és Ödön hátrafelé csoszogva, hajlongások közt léptek ki Európa legmisztikusabb terméből, s amint a Vatikán szélős lépcsőin karöltve haladt le a két fekete alak, sokkal ruganyosabb volt a lépkedésük, mint amikor egy órával előbb kihallgatásra jelentkeztek. A tekintetük csodálatosan ellentétben volt szomorú viseletükkel; majdnem derült volt. A két alak pedig egymáshoz simult, mint évekkel ezelőtt, amikor nászutazást jártak. És újra szerették egymást, mint évekkel ezelőtt : a pápai csalhatatlanságnak kevés olyan híve vagyon Európában, mint a Jadray-pár. Mert az a fiúcska, aki Rómából hazatérésük után háromnegyed évre született, most már egy esztendős és olyan édes, olyan okos, hogy valóságos csoda