Felvidéki Közlöny, 1895 (20. évfolyam, 1-59. szám)

1895-01-03 / 1. szám

2-ik oldal, tovább vezetik a minisztériumokat. A főispánok közül ellenben senki sem adta be lemondását s ebben nincs se politika, se taktika, se fifika; mert az a dolgok természetes rendje, hogy az összes főispánok az uj kormánynak fogják — ennek ki­nevezése után —rendelkezésre bocsátani állásaikat. A Nemzet „A válság kulcsa“ czím alatt azt mondja, hogy a válság parlamentáris megoldá­sára mindenkor a parlamentáris többség, az egye­­dü­l hivatott és illetékes tényező. Állítja, hogy a válság kulcsa egyedül a szabadelvű pártban ke­resendő, mert rajta kívü­l bárhol kerestetnék is, az adott visszonyok között föltalálható nem lesz. Az Egyetértés. „A veszélyes kormányválság„ czím alatt azt írja, hogy alkotmányos életünk­ben nem képzelhető kormányválság csak azért, mivel a királynak nem tetszik egy minisztérium. Alkotmányos országban két szuverén van: a ko­rona és a nép."A nép akarata az országgyűlésben nyilvánul, ez hoz törvényeket. A korona hozzájá­rul vagy vétójogát gyakorolja. De hogyha a ko­rona jelöli ki a felelős kormányt­, azt kérdi, ki­nek felelős a kormány ? Hol van a másik szuve­rén, a nép képviselete, és mikép lehet felelős egy kormány a nép képviselőinek, ha nem e kép­viselet többségének kifolyása­­? Az alkotmányos király uralkodik és nem kormányoz, így szól. Óhajtaná, ha találkoznának olyanok, kik a ko­ronának megmondanák az igazat. A Pesti Hírlap Fúzió az előtérben czím alatt azt mondja, hogy ha a jelekből jól tud olvasni, akkor a fúzió ma az eshetőségek között az első sorba került. A jelekből ítél, melyek elég világosak. Folytatólag elmondja ezen jeleket. A fúziónak csak egy jogos formáját helyeselhetné. Azt, a­mely a lelépő kormány reformprogrammját tel­jesen biztosítja s nem a hatalomban való osztoz­kodás, hanem a liberális elvek s a velük szorosan összeforrott 67-iki alkotmány erősségére szolgál minden destruktiv próbálkozás ellen. A válság. „A M.­Hírlap“ írja: A kihallgatá­sok véget értek, a király elutazott, a helyzet egyelőre nem változott. Minden napnak megvan a maga miniszterelnök-jelöltje, akiről másnap ki­tűnik, hogy még­sem egészen biztos. Tegnap­előtt Khuen-Héderváry volt a favorit, aki tegnap is erősen tartotta magát, de melléje nyomul új­ból Bánffy Dezső báró, akit a félhivatalos Bud, Tud, protegál teljes erővel és valószinüleg a szabadelvű párti inspiráczióval. Sokkal határo­zottabban fejlődött a fúzió kérdése, amely a mai jelentések szerint, különösen Apponyi gróf merev állásfoglalása következtében, egyelőre lehetetlenné vált. FELVIDÉKI KÖZKÖNY 1-ső szám. H­i­r­e­k, és az árvaház karácsonyfájára szinte 100 forintot adományozott. A kassai tiz krajczáros egy­letnek pedig, szegény gyermekek felruházására szinte 100 irtot küldött át. Esküvő. Gróf Hadik-Barkóczy Endre f. hó hó 8-án tartja Budapesten esküvőjét Zichy Klára grófnővel. A boldog párt Bubics Zsigmond me­gyés püspökünk fogja egybeadni. * Hymenhirek. Dr. Mayer Géza bpesti orvos eljegyezte Molitorisz István törvényszéki biró kedves leányát Zsófi kisasszonyt. — F. hó 8-án tartja esküvőjét dr. Trattner Sándor ezredorvos Kuffler Gizella kisasszon­nyal. — F. hó 15-én tartja esküvőjét Schaffer Miklós Pollacsek Ilona kisasszon­nyal. * Az abaujtornamegyei gazdasági egylet választ­mánya Kassán, m. hó 20-án tartott értekezletet Lovak díjazására 300 frtot, egy szőlőojtó tanfo­lyam költségeire 250 frtot, az ezredéves kiállítás költségeire 500 frtot és a tenyész bika vásárlási alapnak 1000 frtot szavazott meg. Még 1000 frtot megszavaztak a megyében levő és még ezután alakuló oly egyletek és szövetkezeteknek, a­me­lyek az elpusztított szőlők újbóli beépítését czé­­lozzák, azon kívül az egylet birtokában levő 2000 drb gyökeres vesszőt is­ díjtalanul azok rendelke­zésére bocsátja. A kassai falka társulatnak az ez évben versenyzők hiánya miatt vissza­maradt 200 koronán felül, még 500 koronát bocsát ren­delkezésére, hogy azt a jövő évi verseny alkal­mával a csupán Abaújtorna megyében nevelt ver­senyző lovak részére ossza ki illetve díjat tűzze ki. Kovácsy B. a gazdasági intézet igazgatója tu­domására hozza a választmánynak, hogy a Czi­­gória termelés Kassa vidékén örvendetes módon terjed. Azért kéri a választmányt, hogy kérvényt intézzen a magyar állam­vasút és az oderbergi vasút igazgatóságához az iránt, hogy a czigória szállítását tarifa kedvezményben részesítse. Ezen­felül kéri egy bizottság kiküldését, mely a ser­­tés­tenyésztés emelése tekintetében a megye kü­lönböző vidékeire szóló javaslatokat mentül elébb megtegye. Zemplén vármegye közgyűlésén Molnár István főispán Wekerle Sándor apósa, bejelen­tette, hogy nemsokára megválik az állásától. Nem a politikai helyzet kényszeríti, úgymond, erre, hanem öregsége a­mely nem engedi a to­vább való munkálkodást. Kijelentését nagy saj­nálattal vették tudomásul a törvényhatóság tag­jai, de egyúttal fölhasználták ezt az alkalmat s lelkes ovácziókban részesíttették a főispánt, a kit az egész vármegye osztatlan szeretben s tiszte­letben tart. Utódjának,a megbízható forrás szerint Dókus Gyula zempléni vármegyei főjegyzőt szem­­melték ki. * Kassa színészet nélkül. A felvidék fővárosá­ban csakhamar bekövetkezik az az állapot, hogy a színészetet három-négy esztendeig csak hírből fogják ismerni. Az új színház felépüléséig ugyanis Rakodczay kapott játékengedélyt, s ő saját költ­ségén ideiglenesen berendezett helyiségben óhaj­totta a közönség kívánalmait kielégiteni. Szán­déka azonban meghiúsult a város közönyösségén, amely miatt ezreket vesztett, s minthogy a Schalk­­ház-társulat fölbontotta a szerződést s követeli az ideiglenes színház végleges eltávolítását, Rakod­kezét az Ella sima selyemhajára, jobbját pedig az Ödön hullámos fürteire, mint egy gondolat­olvasó ös­szegyüjtötte ideges ujjaiba s közté innen finoman organizált agyával mindazt, amit tudni érdemes volt erről a két gyermekéről az Istennek, s aztán megszólította őket azzal a különös módjával a beszédnek, amely jellemzi a pápa franczia szólását, — hangosan, ropogtatva minden szótagot, jelentőséget adva minden hangnak. E kérdésekre folyton Ödön felelt, mert Ella nem tudta szólásra nyitni az ajkait. Amint a fején érezte ezt a gyöngéd, hosszúkás, fehér, szent kezet, egyszerre úgy érezte, mintha össze­­szorítaná valami a torkát. A tudat, hogy a világ leghatalmasabb uralkodója előtt térdel, aki már jóformán nem is ember, hanem maga az Isten fehér reverendában, s hogy ez a nagyhatalmú lény se segíthet rajta, hogy ez a csalhatatlan, mindenek fölött álló fejedelem se teheti boldoggá őt, a boldogtalant, — ez a tudat még kétségbe­esettebbé tette a szerencsétlen asszonyt. S elkez­dett zokogni, egészen hangosan, keservesen, görcsösen fuldokolva, minden udvari etikett elle­nére, mint egy beteg gyermnek. A szentséges atya pediglen, mindjobban közeledvén a közönséges emberinek közönséges érzetéhez, részvéttel szólította meg Ellát, miköz­ben karcsú keze lecsúszott a bánatos asszony hajáról annak meleg, kön­nyes arczára: — Mi baja, gyermekem? S ezt olyan nyájasan, oly melegséggel kér­dezte, hogy Ella fölbátorodva, visszanyerte a hangját s kön­nyek között felelte: — Oh, Santissimo Padre, nagy bajom van nekem. Meghalt a gyermekem! — Boldogok, akik picziny korukban térnek, vissza az Úrhoz, — felelte vigasztalóan a nagy pap — mert nem érzik a világ semminemű gonoszságait, s az anyai szeretet melegétől egye­nesen vissza a menyekbe szállnak. czay végképpen búcsút vett Kassától. Rakodczayt az is elkeserítette nagyon, hogy mig a város azoknak a direktoroknak, akik a régi színházban játszottak, kétezer forint szubvencziót adott, ad­dig ő csak nyolczszáz forintot kapott. A város­ban nagy az elégületlenség ezért a részvétlen­­ségért s követelik, hogy a város új ideiglenes színházat építsen • * Tűzrendészet. Kassa város törvényhatóságá­nak jogügyi bizottsága Kozora Vincze főjegyző elnöklete alatt legközelebb tűzrendőri szabály­tervezetet alkotott, a­melyet a képviselő-testület a január havi közgyűlésben fog tárgyalás alá venni. A legéberebb custozzai katona, Waldman Hermann zsidó magántanító e napokban Abauj- Szántón meghalt. Waldman a szabadságharczot mint fiatal önkéntes végigküzdötte. Schlick ellen a Kassa előtti csatában sebet is kapott, de abból kiépülvén, újból zászlóaljához vonult. A világosi fegyverletétel után besorozták a császári hadse­regbe a tüzérséghez, a­melyben sokáig szolgált. Részt vett az 1859-iki és 1866-iki harczokban. Custozza előtt mint maga gyakran kedvteléssel beszélte — önkéntelenül nagy vitézi tettet köve­tett el, a­melyért azonban nem ő, hanem a ka­pitánya kapott arany vitézségi érmet. Egy erdei ösvényen, fáktól eltakarva, egy üteg ágyú volt felállítva. A katonák végképpen ki voltak már merülve s a kapitánytól kezdve az utolsó embe­rig mindnyájan nyugalomra dőltek az erdő hűvös árnyékában és elaludtak. Csak Waldman köztü­­zér őrködött az üteg előtt, nem merve ott hagyni az ágyukat. Egyszerre csak az országúton nagy csapat ellenséges lovas tartott éppen az erdei ös­vény felé, nyilván, hogy a hadsereget a fedetlennek vélt ösvényen megkerülje. Waldman, nem tudva hirtelenében jobbat tenni, egymásután sütögette el valamennyi ágyúját. Leírhatatlan zavar támadt err­e az ellenség soraiban, számosan el is hullot­tak. Az üteg legénysége felriadt, a kapitány is rémülve rohant elő, de látva a szituácziót, új sortüzet adatott az immár eszeveszetten visszavo­nuló ellenségre. A csata után az ütegparancsnok az arany vitézség­ érmet kapta éberségéért és azért, hogy a legalkalmasabb időben tüzet adott. Waldman is kapott jutalmat: a csata után haza­­bocsátották. * A miskolczi közművelődési egylet véglegesen, megalakult. Soltész N. Kálmán főpolgármester k.-elnök lendületes beszédben adta elő a nagy­számú intelligens gyülekezetnek az egylet ma­gasztos és hazafias czéljait és bejelentvén, hogy eddig 12 alapító és 309 rendes tagja van az egy­letnek, a tisztikar megválasztására hívta fel. Az egylet közfelkiáltással a polgármesteri elnöknek dr. Gencsi és Tóth Pál urakat alelnököknek vá­lasztotta meg. Sajtóper. Úgy értesülünk, hogy Rogozsán Antal, volt kassai rendőrőrmester, ki többnemű szabálytalanságok miatt a szolgálatból elbocsát­tatott, a „Felsőmagyarország“ czimü napilap el­len sajtópert tett folyamatba. * Szerencsétlenség egy építkezésnél. A középső külsétányon épitik most az állam felsőbb leány­iskola épületét, melynél a téli idő daczára is sok munkás van most is elfoglalva. Nagy és erős áll-Ella ráemelte kön­nyektől nedves szemeit az Isten szolgájára, s ezt a pár szót rebegte még: — Igen, igen ... de ő egyetlen gyermekem Újévi üdvözletek. Az újév alkalmával az egyes hivatalok tisztviselői, mint rendesen meg­­vitték főnökeiknek újévi üdvözleteiket, így Póchy Zsigmond főispán és Fábián János alispánnak, Münster Tivadar polgármesternek, Berczely Ár­pád kir. táblai és Póchy Aurél törvényszéki el­nöknek. Fluck Gusztáv pénzügyügyi és Bonc Róbert posta és távirda igazgatónak. * Jótékonyság. Bubics Zsigmond megyés püs­pök a kassai munkás betegsegélyző egyletnek 100 — Nehéz dolog, nehéz dolog ... — mor­mogta egyre. De a szép magyar asszony oly szomorúan, kivánólag nézett az elegáns római papra, hogy ez megigérte, mikép két hét alatt kieszközli a privata udienzá­t. Ez a remény egy kissé izgatta, sőt fel is villanyozta a mi Róma-járóinkat. Volt egy közös tárgyuk, amiről szívesen beszélgethettek egy­mással. Mindennap elkocsiztak a Péter-térre, hol a Bernini kolonádjai terjesztik ki karjaikat a kereszténység felé, benéztek az apostol óriás templomába, bekukkantak a Vatikán egy-egy udvarába, az útvesztős épületváros különböző folyosóira és termeibe. Végre megérkezett mintegy két hét múlva a Hótól Quirinálba Jadray Ödön úr czimére a permesso-levél, mely meghatározta a napot és az órát (másnap déli egy óra), amikor La Sua San­­titá fogadni óhajtja magyarföldi zarándokait. Ezen a napon hát Ödön frakkban, feltűzve rá a vaskoronarend jelvényét, Ella pedig a világi kalap helyett az előírt fekete fátyollal, amelyet különben is hord már félesztendő óta, ünnepies arczczal léptek be a trónterembe, hol néhány pápai kamarás fogadta őket. Jadragékat az a kiváló kitüntetés érte, hogy Krisztusnak földi helytartója egészen külön „udionza“ szerencséjében részesbe őket. Ő szentsége bánatosan nyájas tekintettel nézte ezt a szomorú párt, s mintha csakugyan többet tudna a többi embereknél s valóban csal­hatatlan lenne, okos szemeivel ennek a két em­bernek a titkát látszott leolvasni az előtte térdelők arczáról. Talán eszébe is jutott neki. Neki, a leg­magasabb hatalom birtokosának, hogy valaha ő is, aki most pápa, ember volt, csak ember, s hogy mikor még a voi­li hegyek közt Carpineto Romano-ban élt és még Gioacchino Pocci-nek hívták, tőle se volt idegen és távolvaló az a mi emberi . . . S amint rátette kezét a fejükre, bal­ volt S a pápa így szólt: — Az Isten jó. Az Úristen nagyon jó. Majd küld helyette másikat. 8 „amikor ezt mondta, egyforma szeretettel nézett Ödönre is, aki az egyházfő intésére már régebben fölemelkedett térdeplő helyzetéből és Ellára is, aki még mindig ott térdelt a karosszék előtt. Aztán a nyájas Gioacchino Pecci, XIII. Leó gyenge, nőies kezével, mélyen a világ egyik legszebb zafirköve szórja fényes sugarait, felemelte Ellát, aki Ödönnel együtt megcsókolta a kékkövű gyűrűt. A kihallgatásnak vége volt. Ella és Ödön hátrafelé csoszogva, hajlon­­gások közt léptek ki Európa legmisztikusabb ter­méből, s amint a Vatikán szélős lépcsőin kar­öltve haladt le a két fekete alak, sokkal ruga­nyosabb volt a lépkedésük, mint amikor egy órával előbb kihallgatásra jelentkeztek. A tekin­tetük csodálatosan ellentétben volt szomorú viseletükkel; majdnem derült volt. A két alak pedig egymáshoz simult, mint évekkel ezelőtt, a­mikor nászutazást jártak. És újra szerették egymást, mint évekkel ezelőtt : a pápai csalhatatlanságnak kevés olyan híve vagyon Európában, mint a Jadray-pár. Mert az a fiúcska, aki Rómából hazatérésük után háromnegyed évre született, most már egy esz­tendős és olyan édes, olyan okos, hogy valóságos csoda

Next