Felvidéki Közlöny, 1898 (23. évfolyam, 1-36. szám)

1898-01-06 / 1. szám

2-ik oldal tokát. Ezeknek letárgyalása az 1899. esztendőben a törvényhozás legfontosabb feladata.­­ A jegybank-provizórium. Azt az egyezményt, mely az Osztrák-magyar Bank szabadalmának érvé­nyességét az 1898-ik év­ végéig meghosszabbítja — értesülésünk szerint — a magyar pénzügy­miniszter, épp úgy, mint az osztrák pénzügyminisz­ter deczember 30-án aláírta. Ennek következtében a jegybank a mai naptól kezdve ennek az egyez­ménynek alapján működik. FELVIDÉKI KÖZLÖNY _______________________________________l­ső szám­­ nek egyesek a függetlenségi pártnak közeli lesze­relésében, sőt egyesek nyíltan hirdették, hogy nem­esz szükség a házszabályok módosítására, mert a vitának pár nap alatt úgy is vége lesz s akkor azután nem fog kifejteni a szélsőbal újabb erősebb támadást. I , APSZ 10 TU I . 10 A Budapesti Hírlap. „A végleges döntés­" ez. a. írja, hogy mit határoz a szélsőbal, az obstrukczió folytatását-e, vagy pedig a leszerelést, tüntető kivonulással, vagy anélkül, személyes támadások­kal Bánfffy ellen, vagy nyugodt méltósággal s elnöke, Kossuth Ferencz nyilatkozatával, az szinte mind mellékesnek látszik. Az önálló vám­terület elve meg volna, vagy mondjuk, meg van mentve, ha minden egyéb elveszett. Az obstruk­czió folytatásának az az értelme, hogy Bánffy megbukjék, nagyon valószínűtlen , hogy vájjon meg­szavazzák-e a javaslatot a szélsőbal kivo­nulásával, vagy pedig egy hét múlva kevés és részletes vita után, a dolog lényegére nézve egyre megy. És mi nem hiszünk sem a hosszú küzde­lemben, sem az obstrukczió folytatásában az újonczjutaléknál, vagy a budgetnél, mivel mind­ezekből hiányzik a komoly, az országos akár anyagi, akár erkölcsi érdek és mivel — tán éppen ezért — a függetlenségi párton nincs meg hozzá az egyetértés, az erő és kitartás. A nemzeti párt pedig nem azért mondott le az ellenzékiségről, hogy újra felvegye. Az országos Hírlap „Ujterc“ ez. a. Írja. A függet­lenségi pártban, mint szavahihető forrásból vesszük a hírt, új csatatervet kombináltak ki. Azaz még egyszer föleresztik a Polónyi el nem sült ötletét. Ugyanis határozati javaslat­­ dalijában adják­ be az Apponyi második beszédjét vagyis annak esszen­­cziáját, hogy ezáltal kényes szituáczió elé állítsák, a szabadelvű pártot, akár elfogadja, akár el nem fogadja a határozati javaslatot és az utóbbi eset­ben lehetetlenné tegyék a szabadelvű és a nemzeti pártnak együttes szavazását. Lám a kis ravaszok. Ezzel kapcsolatban egyébiránt arról is értesülünk, hogy ilyen esetre nézve Apponyi maga fogja kiparírozni beszédjének elmagyarázását. Az Egyetértés „A helyzet“ ez. a. Írja a­mennyire a politikai pártkörök hangulatából meg lehet ítélni, változatlan, sőt a miniszterelnök támadó hangú új­évi h­ős'/ AcpvjJArt»! tn óqjtfs- TfjTfíbh'. Ujjödi éTSib­líjSZ ÓVták. Január 2-án hirtelen igen pozitív formában beszéltek már a házszabályok revíziójáról, a klotürról. Ezek a megfélemlítésre való hírek kormánypárti képviselők részéről bocsáttattak világgá, de természetesen korántsem érték el czéljukat a függetlenségi párt­tal szemben. A párt szónokai megadják a leg­közelebbi beszédeikben a választ Bánffy támadá­sára, sőt a párt - értesülésünk szerint - most már a legcsekélyebb kíméletet sem fogja tanúsítani Bánffval szemben. A szabadelvű­ pártkörben f. hó 2-án este több miniszter megjelent, de csak ritimusaikkal beszél­tek. A pártban csodálatos képen még most is bisz­tos a férje felől, csodálatos a boldog bizalma. Álta­lánosságban nem bigott, de van vallása. Mindenkihez szives a kaczérságnak még árnyéka nélkül is Amikor érettsége közeledik, akkor a legbájosabb. Aztán jöhet már az öregség! nem fog a rezfostókhoz fordulni! Oh ! bár sok ily nőt mutatna az a nyugtalanító század, mely most fog születni!" Mar ez el Prévost nagyon fél attól, hogy a XX-ik század a Doppóe által rajzolt női típusból nem sokat fog felmutatni. „A vén világrész már­is nehezen nyögi a férfiaknak egymással való mér­téktelen konkurrencziáját; az asszonyok versenye növelheti a nyomort.“ „A szerelmük majd kép­mutató lesz. A szerelmeseket megmosolyogják, a szenvedélyes hév lejárja magát. Az angol­szász ideált fogadja majd az egész világ: tenni mindent, nem mondani semmit. A házasság is átalakul. Az otthon helyébe a háztartás fogalma lép. Megválto­zik a becsület fogalma is. Helyét elfoglalja a fele­lősség érzete.»­­ Megnövekszik az asszonyok értel­misége és megerősödik a függetlenség érzete, kevesebb lesz benne a szenvedélyes hév, és keve­sebb a tartózkodó szemérem is. Önző lesz, de józan. “ Adolphe Brisson úgy látja a jövőt, hogy az „asszony minden báját elveszti e durva­ kü­zde­­lemben, a férfi pedig udvariasságát.“ Camille Flammarion, a poéta csillagász, egye­nesen és nyíltan kimondja, hogy a nőt az eman­­czipáczió utáni törekvések „nem vezetik a boldogság feléé‘ A biczikliző nőkben látja a jövő század asz­­szonyi típusait s elfordul tölüik.’ Mert többet ér egy csinos boka a csipkék közt, mint egy egész láb az otromba pantallonban.“ — Abban a mér­tékben, ahogy férfiasodik az asszony, mind rú­tabb lesz és elveszti bájának titokzatos és gyö­nyörűséges glóriáját.“ — „A nő a­ virág, most fa akar lenni! micsoda kép!“... És csodás! —­­Flammarion a mostani haladás ellenében a reakezi­­nak jöttét látja a jövő században, ebben az üdvös reakezióban reméli a nőkre nézve a­­ boldog­ságot. A népoktatás államosítása* Csanád vármegye törvényhatósági bizottságá­nak közgyűlését illeti meg az elismerés azért, mert kezdeményezőként lépett fel egy régen vajúdó, vitális kérdésnek, a népoktatás államosításának keresztülvitele érdekében. Legutóbb elhatározta ugyanis a közgyűlés, hogy a kormányhoz és az országgyűlés képviselőházához a népoktatás álla­mosítása érdekében feliratot intéz, feliratát támo­gatás végett közli az ország valamennyi törvény­­hatóságával. A kezdeményezés — bár nem új dolog, mert hiszen a kérdés állandóan foglalkoztatja a tanügyi kormányzatot,­­­ rendkívüli súllyal bír azért, mert a tanügyi körök figyelmét felhívta a kérdés meg­oldásának immár elodázhatatlan sürgősségére. A sürgősségét nem kell külön indokolnunk. A­kinek csak a legcsekélyebb fogalma van azokról az állapotokról, amelyek a nemzetiségek felekezeti iskoláiban évek hosszú sora óta rendszerré fejlődtek ki, s az külön kommentálás nélkül is örömmel üdvözli Csanád megye kezdeményezését. Érdemileg és végeredményében is óriási hord­­ereje van a kérdésnek különösen nemzeti köz­művelődésünk szempontjából. A felekezeti iskolák — tisztelet a kivételek­nek — csaknem valamennyien valóságos meleg­ágyai a magyar nyelv elleni hazafiatlan agitácziók­­nak, az oláh, szerb és pánszláv felekezeti tanítók pedig nyíltan csinálják a nemzetiségi propagandát a népoktatás hangzatos szegére alatt azokban az iskolákban, a­melyekre a magyaroknak a nemze­tiségekkel szemben nyilvánuló túlságos lojalitása reászabadította őket. Hogy ilyen népoktatás mellett micsoda magyar honpolgárokat nevelnek az iskolában, azt semmi sem dokumentálja annál eklatánsabb módon, hogy a nemzetiségek valósággal irtóznak az államosítás tervétől és hogy a tanítóikkal túlságosan meg van­nak elégedve A másik szempont, amely a népoktatás álla­mosítását nap-nap után sürgeti, a néptanítók hely­zete. A nemzetiségek felekezeti iskoláiban a tanítóknak csak elenyészően csekélyke része élvezi az állami tanítók fizetésének a minimumát. A , , ^ -c' OA ítO v 1 •• Bk-*-,, ’­­ A V­VL csökkenti munkakedvét, meg&onftja"' toroktfSsIft. megosztja gondoskodását az iskolai és a létfentar­­tás küzdelmei között. Mi lehet már most ennek a népoktatásnak az értéke? Semmi! Vagy csak merő látszat! A magyar népoktatás államosítását halogatni immár nem lehet, mert — ha halogatjuk — ön­magunk ellen vétkezünk. Nincs már a mivolt világban olyan állam, a­hol az oktatásügy socularizálva ne volna. Így van ez Oláhországban és Horváthországban is a magyar * E lap nézete ismeretes a kérdésben és nem egyezik czikkiróéval. Szerk. birodalom területén, nem is szólva a miveit nyu­gatról. Magyarországnak ezt már 1868-ban meg kellett volna tenni, mert Magyarországnak erre egygyel több oka van, mint a többi államnak, tudni­illik a nemzetiségi kérdés. Hogy az iskola miként hat, annak a példája mindnyájunknak a szeme előtt áll a fővárosban s ezen kívül még számos más hazai községben és külföldi államban. Bpest ma harmincz éve, mikor én lakója lettem, csaknem tiszta német város volt, az összes isko­láknak és templomoknak a nyelve is, kivéve a kálvinistákét, német volt; ma pedig, 25 évvel az iskolák magyarosítása után, itt minden magyar s a német szó ritkasággá vált. Oláhország nemzeti létének megalapítását a nemzeti iskola megalapí­tásával kezdte a nem egészen három évtized alatt beolvasztott egy félmillió magyar és ugyanannyi szláv és német lakóját. Horvátország, mihelyt autonómiáját megkapta, mindjárt államosította tanügyét s a szintén soknyelvű kis országát egé­­szen horváttá tette, jóllehet addig csak a fele volt horvát Ragadják meg az összes törvényhatóságok kínálkozó, kedvező alkalomként Csanád megye kezdeményezését, támogassák a feliratát hason­­szellemű petícziókkal s akkor lehetetlen, hogy az államosítás kérdése lehető sürgősen meg ne oldassák hiszen akkor a szükség egyhangú óhajaként jelentkezik az ország lakosságának véleményét képviselő törvényhatóságoknak. Semmi kételyünk sincs az iránt, hogy vala­mennyi törvényhatóság igazi lelkesedéssel fogja felkarolni a népiskolák államosításának ismét napirendre került kérdését. Úgy legyen? Az egyedüli vigasztaló képet a XX-ik század asszonyáról Paolo Mantegazza nyújtja jóslatában : nem várja a boldogságot a reakcziótól, hanem a természetes haladás útján látja a nőt a jövő században odafejlődni, hogy különb lesz a jelen­leginél. „Ami a XX-ik század asszonyát fizikailag illeti, sem sovány nem lesz, sem idegbeteg. Okos higiéniai szabályok szerint élve, bájos lesz a­nél­kül, hogy gyönge lenne, mozgékony, erős lesz, a­nélkül, hogy atlétává válnék. A görög Venus lesz, de megerősödik a latin vérrel. Nem lesz Sarah Bernhard. „Ma idegesebb, mint a férfi. Sok búskomor­ságban, tébolyban szenvedő, és öngyilkosságra predesztinált nő van. Mert a mi századunk be­teg , a férfiak búskomorak, az asszonyok hisztérikusak.“ „A XX-ik század asszonya Malthusnak okos tanítványa lesz. Férjét tudással és lelkiismerete­sen fogja választani, és nem megy az oltár elé telve tudatlansággal és kétszinűséggel. Az ókor­ban Rómában az volt a törvény, hogy az as­­­szonyt mikor először lépett a férje házába, így szólít­otta meg az ura: „Eris tu Caia ? (Caia Ce­cilia a becsület mintaképe.) Mire az asszony így felelt: „Si tu Caius, ego Caia.“ (Ha te Cajus le­szel, én is Caia leszek !) Georg Brandes a nő boldogságát a jövő szá­­zadban attól teszi függővé, hogy a nő munkája jobban legyen megfizetve és hogy a féltékenység kipusztuljon belőle. „A féltékenység mindenféle for­mában jó felét teszi ki az asszonyi érzéseknek, s nincs rútabb érzés, mint az. Elrémit a­helyett, hogy megnyerjen. Minden más érzésnél keményebb bi­lincseket rak annak lábaira, akire irányul, s ösz­­tönszerűleg gyűlöli mindenki azt, ami bilincseket rak szabadságára. S a féltékenység nagyrészben mesterségesen és művészien fölnevelt érzelem, amely tönkre megy oly társadalomban, mely nem biztatja s nem tűri.“ H­írek. A pápa gyémántmiséje. A katholikusok mil­lióinak hálaimaival egyesülve január hó 1-én ünne­pelte XllI­ ik Leó pápa hatvanéves papi jubileumát A bölcs pápa, a­kit fejedelmek és nemzetek tisz­telettel öveznek, ez alkalommal ismét fogadta a katholikusok hódolatát, mely magas méltóságának és kiváló személyes tulajdonságainak egyaránt szól. — XIII. Leó pápa gyémántmiséjét kegyele­­tesen ünnepelte meg Kassa város katholikus papsága és a nagy számú hivő közönség. Az ünnep már előtte való este kezdődött, a­mikor megkon­­dultak az összes templomokban a harangok. E hó 2-án délelőtt 9 órakor a szent Erzsébetről nevezett székesegyházban ünnepi nagy mise volt, melyen Bubics­­ Zsigmond dr. püsnök pontifikált fényos papi —0caií,i.i.i. Bt Mbfreczky F.do kanonok olvasta fel a püspöknek ez alkalomra kiadott pásztrorlevelet. Ugyancsak a mise előtt, énekelték a „Te Deum‘‘-ot. A nagymise alatt a templomi zene- és énekkar működött. A város valamennyi templomában hasonló módon folytak le a jubiláns isteni tiszteletek. * Újévi üdvözlések. Mint minden óron, ez alka­lommal is az uj esztendő első napján a hivatalok­ban siettek a hivatalnokok felebbvalójukat, főnö­küket üdvözölni. A kassai közhivatalokban is üdvözölte a személyzet főnökét. A városi hivatal­nokok újév reggelén testületileg tisztelegtek Münster Tivadar polgármesternél, hogy tiszteletöknek és jókivánataiknak a szeretett főnök iránt kifejezést adjanak. Kozora Vincze főjegyző szép szavakban üdvözölte a polgármestert, a­ki meghatott szavak­kal fejezte ki köszönetét és viszont üdvözletét. A hivatalnok-kar lelkes éljenzés közben hagyta el a polgármesteri irodát.­­ A városi tanács is kifejezte tiszteletét és jókivánatait Babics Zsigmond püspö­künk ő exczollentiájánál és Péchy Zsigmond főis­pánunk ő méltóságánál. Mindketten nagyon szíve­sen és barátságosan fogadták a tanácsot, biztosí­tották jóindulatukról és szívélyesen viszonozták az üdvözleteket. A királyi ítélőtáblánál Berczelly Jenő táblai elnököt üdvözölték, a megyénél Hammersberg Jenő főjegyző vezetése alatt Fábián János alispánnál majd a főispánnál tisztelgett a megyei tisztviselő­­ház. A törvényszék elnökét is fölkereste a tör­vényszék hivatalnok-kara, hogy jókivánataiknak kifejezést adjon. * Rendkívüli közgyűlés. Abauj-Tornavármegye törvényhatósági bizottsága f. évi január hó 12-én délelőtt 12 órakor a vármegyei székház nagyter­mében rendkívüli közgyűlést fog tartani, melynek tárgyát a honvédelmi minisztériumnak a honvéd nevelő és képző intézetekről szóló 1897. évi XXIII. tcz. §-a értelmében a Ludovica-akadémiára vonat­kozó alapítvány jövőbeni gyakorlásának módjai s a leiratban közölt feltételekhez való hozzájáru­lás fogja képezni. Ezen ügy előkészítő tárgyalá­sára az állandó választmány tagjait január hó 11-én délutáni 3 órára hívta meg Fábián János alispán. Dr. Bubics Zsigmond, kassai megyés püspök ur ő nagyméltósága a paulai sz. Vinczéről neve­zett irgalmas nővérek vezetése alatt álló Sátor­­alja-Ujhelyi róm. kath. polgári leányiskolának 1897. deczember 15-éről 2472. sz. n. kelt főpász­tori intézményével a nyilvánossági jogot kegyesen m­egadni méltóztatott. * Királyi megelégedés. A király megengedte, hogy Dualszky Gyulának, a kassai királyi Ítélő­tábla birájának saját kérelmére történt, nyug­díjazása alkalmából a birói pályán szerzett

Next