Felvidéki Ujság, 1914. október-december (9. évfolyam, 223-298. szám)

1914-10-23 / 242. szám

2 Boroevics, Kassa, október 22. / Boroevics Szvetozár hadseregparancs­nok történelmi nyilatkozata lett most köz­pontjává minden háborús érdeklődésnek. Szavai fölemelték és megvilágositották a lelkeket s a közvetlen megösmerés monu­mentálissá emelte a zseniális hadvezér bé­keidőben sokaktól félreismert alakját. És valóban, a szavak e tökéletes összecsengé­­sében frappánsan szól hozzánk egy uj stílus, a modern hadvezér még sosem hallott stílusa, mely Boroevics Szvetozár ajkán született meg. Elér mindenki értel­méhez, megacélozó bizonyosságot nyújt és a szív áradó melegével megnyugvást, ami­kor katonáiról szól. A csodálatnak, tiszteletnek és szeretet­nek nyilvánulásaiból közöljük ezt az egyik országos lapunkban megjelent cikket: Sajátságos az élet szeszélye. Boroe­vics neve másodszor kerül abból a kör­ből, melyhez hivatása kötötte s melyben bizonyára fölebbvalóinak teljes megelége­désére dolgozott, a nagy nyilvánosság szé­lesebb rétegei és a kiváncsi közönség für­késző szeme elé. Egyszer, mint egy mun­kácsi katonaleány igaztalan támadásának cél­pontja, az újságok a botrányok rovatában hurcolták meg tiszteletreméltó nevét. A vi­­lágrenditő háború zűrzavarában másképpen fest e nagyrangú katona alakja. A galíciai hadjárat első fázisában, mint hős és mint hadtestparancsnok, a hit édesszava alakára került. Részese volt azoknak a titáni mér­kőzéseknek, bravúros és diadalmas harcok­nak, melyekben hadvezéreink és seregeink egy háromszoros ellenséggel szemben ké­pességüknek, vitézségüknek és mindennemű katonai erényeiknek fényes próbáit adták. Azt mondják hozzáértők, akik látták is, hogy mi történt odafönt, hogy amit vezé­reink és seregeink Galíciában műveltek, arról a­­ katonai tudósok könyveket fognak írni az utódok okulására és elévülhetetlen érdemek megörökítésére. Ezekben a köny­vekben benne lesz Boroevics Szvetozár tá­bornok neve is és talán fel fogják róla je­gyezni, hogy a sötét háttérről vitéz alakja csak annál jobban emelkedjék ki, fel fog­ják jegyezni azt a kínos epizódot is, amely annak idején nevét a nyilvánosság elé ve­tette, valamint azt is, hogy a sajtó amaz alantas része, mely a végletekig tudja a botrányt kiaknázni, még akkor sem bocsá­totta ki ezt a katonát körmei közül, mikor már az ágyuk javában szóltak s Boroevics, úgyszólván, mint egy modern Szent György lovag, vitézlő kardjával volt kénytelen a botrány hidrájának a fejét leütni. Most pe­dig ez a katonaember a harctéren fogadja az újságírók, haditudósítók táborát és rö­viden, tömören, majdnem epigramatikusan előadást tart nekik a háborúról, amilyen volt; a háborúról, amilyen ma; a hadvise­lésről, a katonákról s mindarról, ami ma izgatott fantáziánkat foglalkoztatja, oly egy­szerűen, oly természetesen, oly világosan, hogy hallgatója és aki olvassa, megkön­­­nyebbül és fölemelkedik, egyszerre kiszé­lesedett látókörre tesz szert, megérti, amit eddig nem volt képes megítélni, úgy hogy rövid beszéde, mellyel a haditudósítóknak szolgált, inkább egy elhatározott katonai cselekedet, mint egy kigondolt beszéd be­nyomását teszi. A csatatéren vitéz katona, ahol pedig magyarázni kell, az elmélet te­rén, katonás tudós. Minket, újságírókat igen kellemesen lepett meg, a közönséget, azt hiszem, Lekötelezte s amennyiben valami­kor a sajtó kellemetlen érzéseket okozott neki, nekünk kedves az a perc, amelyben az immár hadseregparancsnokká előlépett hadtestparancsnok ur erényeit és érdemeit ennyire ünnepelhettük. FELVIDÉKI UJSA'vi­iy14. október 23. Abauj a háborúban. Vármegyei közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt tartotta a háború óta első köz­gyűlését. A közgyűlés, mely nagyobbrészt a háborúval kapcsolatos intézkedésekről ha­tározott, megritkult sorok előtt folyt le. Mindössze 65 bizottsági tag volt jelen, a többi a csatasorból gondolhat most csak a nemes vármegyére, vagy visszatartották a nehéz közlekedési viszonyok. Sziklay Ede főispán a következő be­széddel nyitotta meg a csöndes közgyűlést: Komoly időkben üdvözlöm a bizott­ság t. tagjait. Megnehezült az idők vi­haros járása felettünk. Egy ezredév lét­küzdelmeiben bő sokszor nehezült meg s mi még itt vagyunk Európa közepén idegenül, rokontalanul a nagy népfajok közt, amelyeknek fejkarcait öntestünk­kel kell felfognunk, ha itt élni akarunk. Az isteni gondviselés ezer éven át megőrizte hazánkat, nemzeti létünket. Bízzunk benne, hogy az óriási nagy küz­delemben sem fogja elhagyni Isten em­ber és történelem előtti ,igazságos ügyünket. A nagy megpróbáltatás belőlünk is kiváltotta a tiszta honszerelem magasz­tos erényét: az egyetértést! s nemze­tünk olyan egységben — melyre múl­tunkból példa alig van — erejének teljes egészében és elszántságában vette fel a harcot hazánk megtámadóival. Ifjaink, véreink határtalan lelkese­déssel vonultak zászló alá s az eddigi harcok is már tanúságot tesznek a ma­gyar nemzet hadi erényei és hősiessé­géről ! Az nem lehet, hogy ez a szent, ne­mes felbuzdulás s fényes hadi erények ki ne vívják a véggyőzelmet! Istenünkbe vetett hittel, nemzetünk erejébe, kitartásába, csüggedetlenségébe vetett bizalommal kérem a Mindenhatót : áldja meg fegyvereinket, királyunkat, hazánkat! A napirend során Horváth Elemér fő­jegyző bejelentette, hogy néhai Ferenc Fer­­dinánd kir. herceg és neje tragikus halála alkalmából a törvényhatóság részvétét fe­jezte ki Őfelsége előtt. E részvétnyilvání­­tásra Őfelségétől köszönet érkezett, mit a gyűlés hódolatteljesen vett tudomásul. A közgyűlés ezután elfogadta a vár­megye háztartási alapjának 1915. évi költ­ségvetését és megszavazta a tisztviselői nyugdíjalap javára az eddigi 2,5%-os pótadót. A vármegyei alapok, valamint a gyá­­moltak és gondnokoltak feles pénzének a jövő évben való gyümölcsöző elhelyezésé­nél Vitéz Győző dr. az állandó választmány javaslatával szemben indítványozza, hogy a megyei pénzintézetek nagyobb arányban részesüljenek a betétekből, mivel ezek nyújtják nagyobbrészt a vármegye népének a hitelt, azonfelül a betétjeik után fizetett pótadóból a megyére közvetlen haszon is háramlik. Indítványozza továbbá, hogy a Ma­gyar Általános Hitelbank kassai fiókjánál elhelyezett betétösszeget 300 ezer koroná­ról 500 ezerre emeljék, méltányolva az in­tézetnek az ország közgazdasági életében elfoglalt előkelő szerepét s különösen azt a jótékony hatású működést, melyet a bank a vármegye területén, nemes altruiz­mustól vezéreltetve, legutóbb az árvíz ide­jén is kifejtett. Paky Endre dr. alispán megerősítve, hogy az intézet és kassai vezetője a vár­megyei jótékonyságban előljár, hozzájárul az indítványhoz, melyet egyhangúlag hatá­rozattá emeltek. Horváth Elemér főjegyző a hadbavo­­nultak és azok családtagjainak támogatása érdekében megindult mozgalom eredmé­nyéről számolt be. A vármegye területén a hadbavonultak családtagjai részére eszközölt gyűjtés ed­digi eredménye 21 ezer 399 kor. 81 fillér. Ez összegből 20 ezer koronának kiosztását megkezdik, még­pedig olyképen, hogy a segélyezés márciusig, tehát az egész téli időszakon át tartson. A segélyösszegek nagyságát a járási bizottságok állapítják meg. Ugyancsak mozgalom indult meg a megyében a hadbavonultak meleg ruhával való ellátása érdekében. Nyolc métermázsa pamut dolgozható föl, melynek értéke 6000 korona. Kétezer koronát a Kulturegyesület és a Vöröskereszt adtak, a még szükségel­tető 4000 koronát pedig a megye beteg­ápolási adójából szavazta meg a közgyűlés. A többi ügyet azután gyorsan letár­gyalták s a gyűlés fél 11 órakor véget ért. Kórházi séták, Kassa, október 22. Ha a minap elsorolt 16 vörös­kereszti kórházintézményekhez hozzászámítjuk a ka­tonai hatóságok vezetése alatt álló beteg­ápoló telepeket, Kassán már közel harminc menhelyet számláljuk a szenvedésnek és vi­gasztalásnak. Lapunk, mint ezen történelmi nagy időknek lelkiismeretes krónikása, kö­telességének tartja ezen szamaritánus tele­peknek ismertetését s emléküknek minden jövő idők számára való megörökitését. A Hunyadi-utcai elemi­­ iskola egyike volt az első kassai tanintézeteknek, melynek helyiségei a katonai betegápolás céljaira át­adattak. Nemsokára két hónapja lesz, hogy ezen iskolában s a vele egy telken álló ál­lami kisdedovó-intézetben sebesült és egyéb beteg katonák vannak ápolás alatt. Az orvosi teendőket Neuwirth Elek dr. közegészségügyi felügyelő végzi Fodor dr. edelényi járási orvos segítségével. A szakavatott orvosi kezelés már több oly örvendetes eredményt mutatott fel, mely számot tesz az orvosi kezelés történetében. Mindjárt az első napokban egy Krasniknál megsebesült bécsi dragonyos volt a figye­lem, részvét és aggodalom központja. Egy kozák lándzsa ment keresztül a nyakán, gé­géje mellett a füle tövéig. A nyak és arc alaktalan hústömeg volt, még csak tejet is alig tudott cseppenként bevenni. Egész ünnep volt a kórházban, midőn a beteg talán a hatodik napon az iskola nemeslelkű háziasszonya, dr. Vargóczi Já­­nosné igazgatóné kezéből egy kis darab tortát elfogadott és apró morzsánként meg­evett. A beteget a gondos orvosi kezelés és női ápolás megmentette, most már szabad­ságon van Bécsben s övéi körében bizo­nyára hálásan emlegeti kassai orvosait és dr. Vargóczi Jánosné ápolónői gárdáját. Jelenleg a kórház kedvence Kanya Jó­zsef tizenhét éves lengyel légionárius. A kór­házat gyakran látogató megyéspüspöknek a beteget Neuwirth Elek dr. mint a legerő­sebb tüdőgyuladás „iskolai példáját“ mu­tatta be. A gyermekifjú most már túl van minden bajon és vígan ül az ágya szélén, csak akkor komorodik el, ha édes­anyjára gondol, kinek hollétéről sejtelme sincs. Annyit tud, hogy Keletgaliciából az oroszok elől elmenekült, de hogy hová, azt nem is sejti; a fiú nem adhat hírt anyjának, mert nem tudja, hogy hol van s az anya viszont nem tudja, hogy fia Kassán van. A kórház 6-ik számú termében oltár van felállítva, melynél a püspöki udvar pap­jai mondanak gyakrabban szentmisét.

Next