Felvidéki Ujság, 1914. október-december (9. évfolyam, 223-298. szám)
1914-10-23 / 242. szám
2 Boroevics, Kassa, október 22. / Boroevics Szvetozár hadseregparancsnok történelmi nyilatkozata lett most központjává minden háborús érdeklődésnek. Szavai fölemelték és megvilágositották a lelkeket s a közvetlen megösmerés monumentálissá emelte a zseniális hadvezér békeidőben sokaktól félreismert alakját. És valóban, a szavak e tökéletes összecsengésében frappánsan szól hozzánk egy uj stílus, a modern hadvezér még sosem hallott stílusa, mely Boroevics Szvetozár ajkán született meg. Elér mindenki értelméhez, megacélozó bizonyosságot nyújt és a szív áradó melegével megnyugvást, amikor katonáiról szól. A csodálatnak, tiszteletnek és szeretetnek nyilvánulásaiból közöljük ezt az egyik országos lapunkban megjelent cikket: Sajátságos az élet szeszélye. Boroevics neve másodszor kerül abból a körből, melyhez hivatása kötötte s melyben bizonyára fölebbvalóinak teljes megelégedésére dolgozott, a nagy nyilvánosság szélesebb rétegei és a kiváncsi közönség fürkésző szeme elé. Egyszer, mint egy munkácsi katonaleány igaztalan támadásának célpontja, az újságok a botrányok rovatában hurcolták meg tiszteletreméltó nevét. A világrenditő háború zűrzavarában másképpen fest e nagyrangú katona alakja. A galíciai hadjárat első fázisában, mint hős és mint hadtestparancsnok, a hit édesszava alakára került. Részese volt azoknak a titáni mérkőzéseknek, bravúros és diadalmas harcoknak, melyekben hadvezéreink és seregeink egy háromszoros ellenséggel szemben képességüknek, vitézségüknek és mindennemű katonai erényeiknek fényes próbáit adták. Azt mondják hozzáértők, akik látták is, hogy mi történt odafönt, hogy amit vezéreink és seregeink Galíciában műveltek, arról a katonai tudósok könyveket fognak írni az utódok okulására és elévülhetetlen érdemek megörökítésére. Ezekben a könyvekben benne lesz Boroevics Szvetozár tábornok neve is és talán fel fogják róla jegyezni, hogy a sötét háttérről vitéz alakja csak annál jobban emelkedjék ki, fel fogják jegyezni azt a kínos epizódot is, amely annak idején nevét a nyilvánosság elé vetette, valamint azt is, hogy a sajtó amaz alantas része, mely a végletekig tudja a botrányt kiaknázni, még akkor sem bocsátotta ki ezt a katonát körmei közül, mikor már az ágyuk javában szóltak s Boroevics, úgyszólván, mint egy modern Szent György lovag, vitézlő kardjával volt kénytelen a botrány hidrájának a fejét leütni. Most pedig ez a katonaember a harctéren fogadja az újságírók, haditudósítók táborát és röviden, tömören, majdnem epigramatikusan előadást tart nekik a háborúról, amilyen volt; a háborúról, amilyen ma; a hadviselésről, a katonákról s mindarról, ami ma izgatott fantáziánkat foglalkoztatja, oly egyszerűen, oly természetesen, oly világosan, hogy hallgatója és aki olvassa, megkönnyebbül és fölemelkedik, egyszerre kiszélesedett látókörre tesz szert, megérti, amit eddig nem volt képes megítélni, úgy hogy rövid beszéde, mellyel a haditudósítóknak szolgált, inkább egy elhatározott katonai cselekedet, mint egy kigondolt beszéd benyomását teszi. A csatatéren vitéz katona, ahol pedig magyarázni kell, az elmélet terén, katonás tudós. Minket, újságírókat igen kellemesen lepett meg, a közönséget, azt hiszem, Lekötelezte s amennyiben valamikor a sajtó kellemetlen érzéseket okozott neki, nekünk kedves az a perc, amelyben az immár hadseregparancsnokká előlépett hadtestparancsnok ur erényeit és érdemeit ennyire ünnepelhettük. FELVIDÉKI UJSA'viiy14. október 23. Abauj a háborúban. Vármegyei közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt tartotta a háború óta első közgyűlését. A közgyűlés, mely nagyobbrészt a háborúval kapcsolatos intézkedésekről határozott, megritkult sorok előtt folyt le. Mindössze 65 bizottsági tag volt jelen, a többi a csatasorból gondolhat most csak a nemes vármegyére, vagy visszatartották a nehéz közlekedési viszonyok. Sziklay Ede főispán a következő beszéddel nyitotta meg a csöndes közgyűlést: Komoly időkben üdvözlöm a bizottság t. tagjait. Megnehezült az idők viharos járása felettünk. Egy ezredév létküzdelmeiben bő sokszor nehezült meg s mi még itt vagyunk Európa közepén idegenül, rokontalanul a nagy népfajok közt, amelyeknek fejkarcait öntestünkkel kell felfognunk, ha itt élni akarunk. Az isteni gondviselés ezer éven át megőrizte hazánkat, nemzeti létünket. Bízzunk benne, hogy az óriási nagy küzdelemben sem fogja elhagyni Isten ember és történelem előtti ,igazságos ügyünket. A nagy megpróbáltatás belőlünk is kiváltotta a tiszta honszerelem magasztos erényét: az egyetértést! s nemzetünk olyan egységben — melyre múltunkból példa alig van — erejének teljes egészében és elszántságában vette fel a harcot hazánk megtámadóival. Ifjaink, véreink határtalan lelkesedéssel vonultak zászló alá s az eddigi harcok is már tanúságot tesznek a magyar nemzet hadi erényei és hősiességéről ! Az nem lehet, hogy ez a szent, nemes felbuzdulás s fényes hadi erények ki ne vívják a véggyőzelmet! Istenünkbe vetett hittel, nemzetünk erejébe, kitartásába, csüggedetlenségébe vetett bizalommal kérem a Mindenhatót : áldja meg fegyvereinket, királyunkat, hazánkat! A napirend során Horváth Elemér főjegyző bejelentette, hogy néhai Ferenc Ferdinánd kir. herceg és neje tragikus halála alkalmából a törvényhatóság részvétét fejezte ki Őfelsége előtt. E részvétnyilvánításra Őfelségétől köszönet érkezett, mit a gyűlés hódolatteljesen vett tudomásul. A közgyűlés ezután elfogadta a vármegye háztartási alapjának 1915. évi költségvetését és megszavazta a tisztviselői nyugdíjalap javára az eddigi 2,5%-os pótadót. A vármegyei alapok, valamint a gyámoltak és gondnokoltak feles pénzének a jövő évben való gyümölcsöző elhelyezésénél Vitéz Győző dr. az állandó választmány javaslatával szemben indítványozza, hogy a megyei pénzintézetek nagyobb arányban részesüljenek a betétekből, mivel ezek nyújtják nagyobbrészt a vármegye népének a hitelt, azonfelül a betétjeik után fizetett pótadóból a megyére közvetlen haszon is háramlik. Indítványozza továbbá, hogy a Magyar Általános Hitelbank kassai fiókjánál elhelyezett betétösszeget 300 ezer koronáról 500 ezerre emeljék, méltányolva az intézetnek az ország közgazdasági életében elfoglalt előkelő szerepét s különösen azt a jótékony hatású működést, melyet a bank a vármegye területén, nemes altruizmustól vezéreltetve, legutóbb az árvíz idején is kifejtett. Paky Endre dr. alispán megerősítve, hogy az intézet és kassai vezetője a vármegyei jótékonyságban előljár, hozzájárul az indítványhoz, melyet egyhangúlag határozattá emeltek. Horváth Elemér főjegyző a hadbavonultak és azok családtagjainak támogatása érdekében megindult mozgalom eredményéről számolt be. A vármegye területén a hadbavonultak családtagjai részére eszközölt gyűjtés eddigi eredménye 21 ezer 399 kor. 81 fillér. Ez összegből 20 ezer koronának kiosztását megkezdik, mégpedig olyképen, hogy a segélyezés márciusig, tehát az egész téli időszakon át tartson. A segélyösszegek nagyságát a járási bizottságok állapítják meg. Ugyancsak mozgalom indult meg a megyében a hadbavonultak meleg ruhával való ellátása érdekében. Nyolc métermázsa pamut dolgozható föl, melynek értéke 6000 korona. Kétezer koronát a Kulturegyesület és a Vöröskereszt adtak, a még szükségeltető 4000 koronát pedig a megye betegápolási adójából szavazta meg a közgyűlés. A többi ügyet azután gyorsan letárgyalták s a gyűlés fél 11 órakor véget ért. Kórházi séták, Kassa, október 22. Ha a minap elsorolt 16 vöröskereszti kórházintézményekhez hozzászámítjuk a katonai hatóságok vezetése alatt álló betegápoló telepeket, Kassán már közel harminc menhelyet számláljuk a szenvedésnek és vigasztalásnak. Lapunk, mint ezen történelmi nagy időknek lelkiismeretes krónikása, kötelességének tartja ezen szamaritánus telepeknek ismertetését s emléküknek minden jövő idők számára való megörökitését. A Hunyadi-utcai elemi iskola egyike volt az első kassai tanintézeteknek, melynek helyiségei a katonai betegápolás céljaira átadattak. Nemsokára két hónapja lesz, hogy ezen iskolában s a vele egy telken álló állami kisdedovó-intézetben sebesült és egyéb beteg katonák vannak ápolás alatt. Az orvosi teendőket Neuwirth Elek dr. közegészségügyi felügyelő végzi Fodor dr. edelényi járási orvos segítségével. A szakavatott orvosi kezelés már több oly örvendetes eredményt mutatott fel, mely számot tesz az orvosi kezelés történetében. Mindjárt az első napokban egy Krasniknál megsebesült bécsi dragonyos volt a figyelem, részvét és aggodalom központja. Egy kozák lándzsa ment keresztül a nyakán, gégéje mellett a füle tövéig. A nyak és arc alaktalan hústömeg volt, még csak tejet is alig tudott cseppenként bevenni. Egész ünnep volt a kórházban, midőn a beteg talán a hatodik napon az iskola nemeslelkű háziasszonya, dr. Vargóczi Jánosné igazgatóné kezéből egy kis darab tortát elfogadott és apró morzsánként megevett. A beteget a gondos orvosi kezelés és női ápolás megmentette, most már szabadságon van Bécsben s övéi körében bizonyára hálásan emlegeti kassai orvosait és dr. Vargóczi Jánosné ápolónői gárdáját. Jelenleg a kórház kedvence Kanya József tizenhét éves lengyel légionárius. A kórházat gyakran látogató megyéspüspöknek a beteget Neuwirth Elek dr. mint a legerősebb tüdőgyuladás „iskolai példáját“ mutatta be. A gyermekifjú most már túl van minden bajon és vígan ül az ágya szélén, csak akkor komorodik el, ha édesanyjára gondol, kinek hollétéről sejtelme sincs. Annyit tud, hogy Keletgaliciából az oroszok elől elmenekült, de hogy hová, azt nem is sejti; a fiú nem adhat hírt anyjának, mert nem tudja, hogy hol van s az anya viszont nem tudja, hogy fia Kassán van. A kórház 6-ik számú termében oltár van felállítva, melynél a püspöki udvar papjai mondanak gyakrabban szentmisét.