Felvidéki Ujság, 1914. október-december (9. évfolyam, 223-298. szám)
1914-10-06 / 227. szám
Kassa, 1914. IX. évfolyam, 227. szám. Kedd, október 6. FELVIDÉKI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP, Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. emelet Előfizetési ár: Egy szám ára 6 fill. Kiadóhivatal: Fő-utca 34. Bejárat a Szathmáry György utca felől (ezelőtt Szegfű-utca.) Felelős szerkesztő: Dzurányi László. Egy évre . . . helyben Fél évre ... . Telefon: 211. K 14.— vidéken K 18.— .7. . . 9.Negyed évre . . . 3.50 . , 4.50 A Havasi Harcok. Budapest, okt. 5. Az Esti Újság máramarosi menekültekkel való beszélgetés alapján közli, hogy az orosz portyázó csapatok Máramarossziget körül megállották. Előbbre nyomulni nem mertek és a várost csak kisebb csapatok szállották meg. Az orosz katonák eddig nem bántottak senkit és a város nyugodt lehet. Még ma komoly harc készül Hosszumezőnél, ahol a mi csapataink bevehetetlenül kedvező pozíciót foglaltak el. Az Est közlése szerint Máramarosszigetről északnyugatra Taracköz mellett az egyik orosz sereget véresen visszavertük. Máramaros és Bereg veszélyeztetett helyeit áttörhetetlen fal fogja közre. Polena Orok és Aklos között nagyobb csatározás volt, amelynek végével az oroszok súlyos vereséggel menekültek Bereg megye területéről. Vocsitelep és Szaszoka között egész délelőtt ütközet folyt. Az ágyuszót egészen Munkácsig lehetett hallani. Munkács lakossága aránylag nyugodt maradt, később pedig a biztonság érzése teljesen visszatért, amikor tüzérségünk feladatát fényesen megoldva visszatért Munkácsra. Máramarosszigeten az orosz parancsnok előtt Dobay helyettes polgármester jelentkezett. Az a hír, hogy a rabbi bórával jelent volna meg, valótlan. Október 6. Emlékezzünk ! 65 esztendős gyásznapja a magyarnak . . . De a most folyó világháborúval ez a dátum új jelentőséget nyer. Akkor még egymást meg nem értve szemben álltak egymással nemzet és dinasztia; a muszka tömeg súlyával szólt bele hősi küzdelmünkbe és felállította számunkra az aradi bitófát. Ám azóta a moszkovita kapzsiságban ismertük fel közös, kérlelhetetlen veszedelmünket. És ma mintha megengesztelődnék az a tizenhárom . . . mintha a kapucinusok sírboltjában szeretett királynénk koporsóját most még nagyobb buzgalommal állná körül az a tizenhárom ... Mert győzött boldogult királynénk jóságos szelleme. Annyi szenvedés és annyi köny után egy érzésben forrt össze az ősz király és nemzete. Kölcsönös a bizalom a királyhű magyar nemzet és a legelső magyar ember, a király között. És a most folyó gigászi küzdelemben ez a fő. Ütött a leszámolás órája. 1848—49-ben tágabb értelemben vett, monarchikus, belügyünkbe avatkozott bele a muszka zsarnokság, de ma belügyünk a legegységesebb a közös külső veszedelemmel szemben. Csak most tudjuk igazán felfogni apáink hősiességét, kik annyi ellenséggel szemben magukra maradva, saját nemzetiségi testvéreiktől is megtagadva, mégis meg nem rendülve a végsőkig küzdöttek a magyar nemzet nagy érdekeiért. Hát a mai magyar méltatlan volna dicső apáihoz, amidőn az egyetlen muszkatömeggel szemben Európa leghatalmasabb fegyveresei állanak egységes seregeink mellé!? Nem ! Történelmi időkben leomolnak az évtizedek, évszázadok válaszfalai. Csatamezőinken ma is Árpád, Szent László, Nagy Lajos, Mátyás, Rákóczi, Mária Terézia és Kossuth Lajos magyarjai forgatják a hősi kardot. Huszárjaink, honvédeink máris kivívták a világ bámulatát s a magyar nevet megint méltóvá tették „régi nagy híréhez." Félre tehát minden kishitüekkel, akik még mindig kételkedni mernek győzelmünkben. Győznünk kell, mert mellettünk az Isten. S ha az Isten mellettünk van, csodák történnek . . . Most is kikelt sírjából az a tizenhárom. Ahol legnagyobb a veszedelem, ott vannak mindannyian. Ellenállhatatlan szuronyrohamainkban bátorságot ők éreznek rettenthetetlen hős katonáink keblében; muszka tömegrenditő csatakiáltásukban az ő harsány riadójuk hallatszik: Rajta ! Előre! Erdélyi Alajos dr. Futnak a Kozákok. Budapest, október 5. A Pester Lloyd jelenti: Ma reggel néhány száz kozák Hosszúmező felé előnyomulást kísérelt meg. Éber előőrseink talpon voltak és erősen tüzeltek az ellenségre. A hatás nagyszerű volt. A kozákok egy része elesett, a többi pedig őrült vágtatással galopozott vissza Mármarosszigetre. Tisztjeink előléptek. Budapest, okt. 5. Hadseregünk összes tisztjei főhadnagytól lefelé — kivéve a fogságban levőket, súlyos betegeket és szabadságoltakat — egy rangfokozattal előléptek. A cél a harctéren. Budapest, okt. 5. A Magyar Hírlap értesülése szerint Pétervárott azt beszélik, hogy a cár a harctérre utazott. A galíciai Harcok Kezdetén. Budapest, okt. 5. A Magyarország írja: Galíciában megkezdődött a harmadik nagy küzdelem. Csapataink kitünően védett pozíciókban a németekkel együtt felkészülve állanak. Ezzel szemben az orosz hadsereg a kimerülés jeleit mutatja. A magyarországi betörés meghiúsultnak tekinthető. Az oroszok helyzetét súlyosbítja, hogy egyesült offenzivánk következtében előkészített határok között kénytelen a harcot felvenni. Antwerpen ostroma, Budapest, okt. 5. A Nap tudósítása szerint az antwerpeni küüső vonal elesett. Az ostromban a magyar-osztrák mozsarak kitűnő szolgálatot teljesítettek. A németek 330 belga ágyút zsákmányoltak. A londoni belga követség azt a hírt kapta, hogy a belgák visszavonulnak a németek elől. Antwerpenben óriási a pánik. Proklamációban nyugalomra intik a lakosságot. A Dardanellák. Budapest, okt. 4. A Vossische Zeitung közlése szerint az entente hatalmak ultimátumban követelték a török kormánytól a Dardanellák megnyitását.