Felvidéki Ujság, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-19 / 162. szám
ft felvidéki Ulsig Aranyida ünnepe A községből Perecesre származó bányászok zászlót adtak testvéreiknek Aranyida, julius 18. Nincs kassai ember, aki ne tudná, hogy Aranyida környékünk egyik legvirágzóbb bányatelepe volt. A nagy világégés előtt élet, erő sugárzott ki a kis hegyek közé dugott községből s még akkor is, mikor az ezüst bányászata nem fizette ki magát, a magyar állam ráfizetett, de nem hagyta elpusztulni a virágzó községet és derék, becsületes bányász lakosságát A kegyetlen, anyagias cseh megszállók ^szociális“ állama megszüntette a virágzó bányászatot, 1918-ban Aranyidán a húsz éves éhezés és nyomor keserves korszaka kezdődött el. 1939 márciusában felvirradt Aranyida napja is. A határkiigazítás folyományaképpen a becsületes bányászok, akiket a kegyetlen cseh politika földönfutókká tett, újból a magyar állam polgárai lettek. A magyar csapatok bevonulása március idusán könnyfakasztó módon folyt le s az aranyidaiak újból remélni kezdtek, a község újra belekapcsolódott a magyar vérkeringésbe. S most, húsz év múltán, az Aranyidéről elszármazott, de a közközség hagyományaihoz mindig hű, Perecben élő bányászok nemzeti szinü zászlót ajándékoztak a falunak. A zászló átadása megható ünnepség keretében történt s fényes bizonyítéka volt annak, hogy mesterséges és kegyetlen határokkal nem lehet a lélek egységét elszakítani, hogy határon innen és határon túl egy dobbanása volt az emberi szívnek, még akkor is, ha nem magyarul szólt az ima az ajkakon. Ez volt az alapgondolata annak a magasan szárnyaló beszédnek, amelyet Liktor Endre aranyidai lelkész az ünnepi mise után zászlóavatási ünnepségen mondott. Aranya ida nyomorgott és szenvedett húsz éven keresztül, de most, a húsz éves szenvedés elmúltával jó esik elgondolni, hogy voltak testvérei, fiai a határon innen és határon túl, akik szivükön viselték a sorsát Majd dr. Sziklay Ferencné zászlóanya kötötte fel a nemzeti szinü zászlóra a selyemszalagot a következő szavakkal: „A felszabadulás örömére a testvéri összetartozás és a szülőföldhöz való ragaszkodás jelképeként.“ Szederényi Cecilia és Oravetz Etel koszorúslányok megkoszorúzták a zászlót Sziklay Ferenc dr. tanügyi tanácsos mondotta el ezután ünnepi beszédét. Arangida szülötte s igy szivből meghatotta a megtiszteltetés, amely őt kérte föl az ünnepség szónokául. De tudatában van annak, hogy ez nem neki szól, hanem az édesapjának, Sziklay Alfonznak, aki hosszú időn keresztül vezette a leányát és hű népét. Ez a hűség és szeretet még most is, az elszenvedett húsz év után is virágot fakaszt a nagy vezető sírján: ez a hűség és szeretet emeli Arányidét az egyszerű bányászközséget fogalommá. — Aranyida tól nem lehet elszakadni: kis gyerek korától ismeri a falut s életének minden értékét neki köszönheti. Itt, a bányászok nehéz munkájának láttán tanulta meg a hitet és a munka szeretetét. De Aranyida megmutatta azt is, hogy mit jelent a magyar haza gondoskodása gyermekeiről. Ráfizetett a bányatelepre, de fenntartotta, mert a lakosság életét tartotta elsősorban szem előtt. — A cseh-szlovák pusztítás alatt minden összeomlott: romokban hevert a virágzó bányatelep, csak a templom - a kis falusi házak álltak őrt a szenvedés idején is. — Most feltámadt a község. S ezt elsősorban Horthy Miklós kormányzónak és Teleki Pál miniszterelnöknek köszönhetjük, aki lépésről-lépésre követelte vissza Aranyida határának minden értékesebb részét. Hosszas és lelkes éljenzéssel ünnepelte a hálás lakosság a magyarság két nagy vezérét. Ugyanilyen éljenzés harsant fel Szedelényi Márton Aranyidáról elszármazott perecesi segédtiszt beszámolóján a zászló jelentőségéről, aki magyarul és szlovákul üdvözölte a cseh uralmat átvészelt testvéreit. Apró aranyidai gyerekek szavalata egészítette ki a műsort Megható volt hallgatni ezeket a kis emberpalántákat, amint tört magyar beszéddel, de annál lobogóbb tűzzel tettek hitet nemzethűségük mellett a maguk módján. Fenyőházi András m. segédtiszt szavaival az ünnepség véget ért Azután a leventék felvonulása következett. Feszültek az izmok, lobogtak a szemek s bennük: a jóreménység. A jóreménység abban hogy az újonnan felfedezett vasérc újra virágzó teleppé avatja a sokat szenvedett falut, amely újra a hit és munkakészség erőforrása lesz a magyar haza, életet, áldást osztogató keblén. Rossz szíve volt, mégis kétszer mászta meg a Himaláját Meghalt a makacs turista, aki Anglia számára akarta meghódítani a Mount Everestet London, július 18. Nemcsak Angliának, hanem az egész tudományos világnak gyásza van: meghalt Londonban Charles Granville Bruce, tábornok, aki arról volt nevezetes, hogy ő vezette azt a két nagy expedíciót 1922-ben és 1924-ben, amelynek célja a Mount Everest megmászása volt. Erről az izgalmas kísérletről az öreg úr évekkel ezelőtt könyvet írt s a beszámoló egyike a legérdekesebb földrajzi munkáknak. A brigadéros a világháború után nyugalomba vonult és újból visszatért régi, kedvelt passziójához, a földrajzi tudományokhoz. Elhatározta, hogy a Föld legmagasabb hegyét, amelyen eddig ember még nem járt, Anglia számára meghódítja. Az expedíció megszervezése több mint három évig tartott. Granville Bruce tábornok abban az időben közel járt hatvanadik esztendejéhez és egészségileg nagyon gyenge lábon állott s orvosai azt mondták róla, hogy valóságos két lábon mozgó betegséggyűjtemény. Ez még nem lett volna baj, hanem mielőtt Indiába indult, híres professzorok konzíliumot tartottak felette s megállapították, hogy nagyon előrehaladott szívbaja is van óvakodnia kell' minden felesleges thoz................. " ■ ‘ gáStől. f ' * Ráparancsoltak, hogy ezentúl tartózkodjék 1939. július 19. — 162. szám AUTO-ELEKTRO-LACKNER Mágnes, ahonna Iá tárgyú Jtók, önindítók, világító berendezések, kürtök, irányjelzők, ablaktörlők, keresőlámpák, gyertyák, fényszórók és alkatrészek raktáron. BOSCH-SZolgálat Tel.: 34-07 még a legkisebb domb megmászásától is. Rögtön ellátták orvossággal és lelkére kötötték, hogy ha a legkisebb rosszullétet érzi, a medicinát azonnal vegye be. Ezenfelül minden tiltakozása ellenére elvitték egy magaslati szanatóriumba. Itt ágyban fekve tovább dolgozott az expedíció megszervezésén s amikor elbocsátották, egyenesen Indiába utazott. Ott már vártak rá társai és megkezdődött a Himalája legmagasabb csúcsának megmászása. Az öregúr együtt haladt bajtársaival. Fel is ért nyolcezer méter magasságba. Alig volt még pár száz méter hátra, hogy kitűzzék az angol lobogót a Mount Everest tetejére. De balszerencse üldözte őket, mert az expedíció fiatalabb tagjai sorra megbetegedtek és meghaltak, — egyedül az orvosok által annyira óvott öreg katona bírta a megpróbáltatásokat. Végül ő is összeroppant s nagy nehézségek közepette leszállították Indiába, ahol kórházba került A balsiker nem törte meg vállalkozókedvét és az eddigi tapasztalatok alapján hozzálátott a második felfedező út megszervezéséhez. Ez az expedíció 1924-ben indult el útjára. A tábornok akkor tényleg beteg volt, — saját beismerése szerint, így a kutatásokat csak az első táborhelyig kísérte. Nagy segítségére volt azonban az expedíciónak az a sok hasznos utasítás és térkép, amelyet Granville Bruce generális két év előtt készített. Ez a kutató társaság szerencsésebb volt, mint az első, noha ők se tudták megközelíteni a legmagasabb csúcsot, de legalább nem jártak olyan szerencsétlenül, mint amikor maga a tábornok is részt vett a Himalája megmászásában. Granville Bruce tábornokot nagy katonai pompával temetik majd el, mert nemcsak kitűnő tudós, hanem nagyszerű katona is volt. 1888-ban már részt vett egy hadjáratban Burmában, utoljára 1919-ben említette meg a nevét az afgán határon folyó harcokról kiadott hadparancs. A világháborúban Egyiptomban harcolt, majd később a Dardanelláknál is, ahol megsebesült. Temetésére a világ legelőkelőbb földrajzi társaságai és akadémiái elküldik megbízottaikat Igazi gentleman távozott vele el az élők sorából. KASSAI SZÁZADOK Egy százéves kassai krónika Kéziratból közli: PÉTERFY JÓZSEF dr. 1695. 1696. 1701. 1703. Nigrelli commendánsnak tétetik. (14) A jezsuiták Göncznek (6észt vévén azt zálogba Csáky István ország birájától) furfangosan birtokába jutván, az ottani évektől, és 8 hónapoktól ólta csendesen virágzó Reformatura Collegiumot elfoglalják mart 18-án. A tanítók negyed félszáz tanulókkal elszéledvén, a volt rektor Cséry János a városba jőve, és az ide való oskolák igazgatását által vette március 20-án. Templomjoktól megfosztott reformátusoknak gróf Csáky István az alsó hostáton elegendő helyet kiadni rendelt, mellyen az egyház és oskola fából mihamar elkészülvén, benne a tanítások a városnak 1703-iki ostromáig folytattattak, de akkor is fegyver csattogását nem szenvedhető murák elszéledni kéntelenittettek. Eleonora császárné pártfogása és Fenessy György iparkodása által az Ursulina apáczák Pozsonból ide szállitatnak, adódván nékiek a reformátusok vólt temploma és parochialis és oskolabéli épületek. XVIII. SZÁZAD. 1700. A Sz. Domonkos szerzete bujdosásából megtér, s által vévén hajdani templomát, azt földozgatni kezdé. A jezsuiták padján julius 8-án tűz támadt, a collegiumot más 40 házzal megemészté. 1706. Rákótczy fejedelem a várost különösen érteiti, ásatván a legszélső sánczokat, mellyeknek némely része máig is fentáll. Ekkor találtatott a felső kapu mellett lévő árokban a most is használtatott kellemetes itallu forrás, mellynek napkelte előtt ivott vize epetisztitásra hasznosan vétetik. Rabutin generál a várost ostrom alá vévén, azt, de kivált a Forgách bástyáját keményen löveti, mindazon által puskapor és élés dolgában megfogyatkozván minden siker nélkül elszáll, mellyről igy szól a magyar krónika: A hires Rabutin Kassa városát, sűrűn löveti Forgách bástyáját. Uram segély! s küldé az úr szolgáját — Esze Tamást — nem mást — s megtartá Kassát. 1707. Ámbátor a múlt évi Széchényi gyűlés minden jezsuiták kiüzetet és őket rendelné is, mindazon által a fejedelem szemeit behunyva sürgetvén a dolgot 23 közül csak 7 vándorolt ki. Rákótczy gyűlést hirdet Kassára, hová maga is megérkezett decemberbe Szalánczról és királyi pompával fogadtatott. Olly nagyon óhajta a nép látását, hogy nem csak az ablakok, de fedelek is rakva valának nézőkkel. A fejedelem kijővén a Sz. egyházból Eszterházy Antalhoz szállott négy napi vigságok után kihirdeti czélját jövetelének, és ollyan rendtartással kezdődött a gyűlés, hogy 1-szer Azsalay Ferenc neveik felolvastatnának, kiknek titoknok által a gyűlésbe kellett volna lenni. Meg is jelenének mindnyájan Borsod és Liptó vármegyéken kívül. Ezután Bercsényi és a tanácsosok a fejedelmet mentek meghívni, ki megérkezvén, a számára készített magosabb széken foga helyet s jeles szivreható beszédjét szokott, nyájas szelídséggel adá elő. Radics András commendánsnak tétetik. 1709. Decemberben a döghalál uralkodni kezd, mellynek meggátlására a másik esztendőben a város, kívül, egy dombon a Sz. Rozália tiszteletére templomot épített pártfogásának megnyerésére egy századig tartó búcsújárásokat fogadván. Potoczky kiávai Palatínus 5000 lengyelekkel a fejedelem segédjére jön, maga a városban marad, seregei pedig Tornára szállának. 1710. A németek a várost környékezik és a faluk népét a fa és élelem behordásától eltiltják. Radics András commendáns pestisbe meghalt s a helyette kinevezett Berthóldy Ferenc szinte követi és ennek helyébe gróf Eszterházy Dániel tétetik. Bercsényi Miklós a dög miatt háza népestől itt hagyja a várost. December 28-án reggeli 11 órakor 4000 vegyes nemzetekből álló sereg az akasztófa dombján megtelepedik, azok közül a magyar és lengyel lovasok mindjárt a város körül kezdenek száguldozni, s a jezsuiták kertjéből a legelő marhát elhajtották, kikre kiütvén az őrség, azokat Hernádcu át szorítják, és a szőlők alatt egészen Széplakig kergetik. A dombon lévők űzött pajtásaikon egy kis diversio által kívánván segíteni, az alsó hóstátra ütnek, és a császár malmát felgyújtották, s északa újra visszatérvén azt egészen elpusztították. Ez napon kevés vagy éppen semmi halál nem történt. 1711. januárius 1-én a sárga hatzukás németek Bárczáról kijővén a városból reájuk tett ágyúzással nem gondolván, a császár malmánál a Hernádon keresztül mennek, és a Kassaujfalussy dombokat elfoglalják. Januárius 3-án más német seregek Eperjes felöl érkezvén Tihanyba megtelepednek és a Hernád zsilipjeit elbontják, hogy a malmoktól a vizet elszoríthassák. Januárius 7-én megengedtetett a polgároknak a külső városnak elbontása, s a városba való behordatása. Januárius 14-én Munkácsról 300 fegyveres érkezett segédül a városba, ugyanaznap a takarmány* szűke miatt a lovak a városból kivezettettek. Januárius 22-én határoztatok, hogy a városba lévő kertek kivágassanak. Februáriusban a császári vezérek először kérték fel a várost, jelentvén egyszersmind a kötött fegyvernyugvást, s a fejedelemnek Lengyelországba történt futását, de ki sem hallgatattak. Márciusban is folytattaik a városnak lassú ostroma. Áprilisban Krucsay János és Szathmári János, Károlyi Sándornak küldöttjei a városban érkeztek, hozván a fővezérnek ezen jelentését, hogy ha a város a most előterjesztett pontok szerint való alkuban megnyugszik, tehát azok szerint Pálfy Jánossal meg fog egyezni. Ezen szenetre a városiak is az ostromlókkal szünést kötöttek, azonban a Viard general kormánya alatt lévő német seregek erről nem tudván semmit. Jászóról, Szepsiből és Hilyóról a miszlókai patakon rendbe szedik magukat, s a külső városra ütnek, holott egynéhány pásztor és kertészkedő embereket megölnek, sőt egy bizonyos Dúl Ferenc nevezetű vakmerő gyerkőcze a felső kapuig bátorkodóik s annak nyílásain bélövöldözött, melly után mindig hirtelen félre húzta magát, míg puskáját megtölthető, és azt mindaddig próbálgatta, mig végtére készen várattatván oldalról baltával torkon öletetett Az őrsereg is idő vártáiva kiütött, ezen ragadozókat megtámadván, a Csermely völgyébe kergette, megölvén közülök 40, és elfogatván 7. Április 25-én Ebergényi László, Leffelholtz és Viardt király vezérek a városba bementek adódván kezesül Pethes András egri praepost, s egy főtiszt. Megszállottak Eszterházy Dániel commendánsnál, holott ebéd után elkezdvén az alkudozást, azt éjjel be is fejezték. Április 26-án 200 nemes Bárczáról reggel megindulván, ugyan egy időben az alsó kapun bé a Rákótczy seregei kiballagtak. Commendánsnak pedig a felsőn tétetett Flue német generál. Május 10-én Te Deum tartatott a Szatmári békeért. 1713. A citadella 3-ik Károly király parancsára széthányattatik Pálfy János commendánsnak tétetik. Keczer Sándor és felesége Sándor Sophia a jezsuiták adományát uj adományokkal öregbítik. Telekessy István püspök a semináriumot innen Egerbe szállítja. 1715. A Neoaquistica Commissio felállittatik, melly iránt minő érzet uralkodott a tagjairól készített vers bizonyítja: • Nikházy de Reste ki Abaujt jól megnyeste Fáy fajzotta. Palásthy palástolta. Semsey semmire tette, a kutya teremtette. (Folytatjuk)