Felvidéki Ujság, 1940. március (3. évfolyam, 50-72. szám)

1940-03-13 / 60. szám

4 60. szám 1940. március 13. Történelmi napok a Pillvax kávéházban A negyvennyolcas márciusi forradalom napjai Petőfi és köre — Március 15-ike A magyar történelmi események egyik leg­nevezetesebb emléke fűződik a pesti „Pill­­vax“ kávéházhoz A negyvennyolcas fiatal­ság szükségét érezte annak, hogy naponként megbeszélje mindama politikai és irodalmi kérdéseket, melyek a kiválóbb elméket izgat­ták és kiválasztotta magának találkozási helyül ezt a kávéházat. Petőfi a középpontja az itt folyó életnek és a körülötte csoporto­suló fiatal írók, költők és jurátusok alkották a nevezetes társaságot, melynek az 1848. március 15-ike előkészítésében örökké felejt­hetetlen szerep jutott. * * * Valamennyi kávéház között ennek volt a legnagyobb nevezetessége. Hírhedtsége meg volt azelőtt is jóval, hogy Petőfiék tanyát vertek benne, irodalmi híre azonban csak 1842-ben kezdődik, amikor Lisznyai Kálmán és Dobsa Lajos az első írói asztalt megalakí­tották. Ha fiatal jurátusok Pestre érkeztek, első útjük a Pillvaxba vezetett. A falak" Bezerédy, Deák, br. Eötvös, Fáy, Kos Klauzál, Széchenyi, Wesselényi függtek, de a pincérek németek v" ? kiszolgálás is németül történt rendes látogatói, voltak: Dobsa, Degré, Tompa, Béri , Pálffy, Emődy, Berecz Jókai csatlakozott. ' állandóan hangos v. irodalomról. 1848 suth felirati mely vihar Pillvaxba a refo’­A fű esti ör­izentul Júliának is a élet, de ami­ Mett, panaszolta, Illvaxban, mint őri­jéről azonban Petőfit ,am­i. A Pillvax ugyanaz szónokoknak a fórum vagy a diéta. Első Pesten léte alkal­­ugy megkedvelte,* hogy mikor kinek 1843 julius 21-én ir, a választ abba kéri cimeztetni. 1847 február­a pedig Aranynak is hasonlóképen: „La­­^som Hatvani utca..., azonban ha írsz, mégis inkább a Pillvax kávéházba címezd; ott könnyebben hozzájutok, minthogy itthon nagy néha szoktam lenni.“ * * * Mikor a Pillvax-társaság és az Ellenzéki Kör tagjai a pozsonyi országgyűlés tétova magatartását tapasztalták, elhatározták, hogy a párisi reformbankettek mintájára, lakomá­val egybekötött népgyülést szerveznek Rá­koson, a nemzet kívánságait pontokba fog­lalják és így kényszerítik majd az ország­gyűlést a szabadságjogok­­ kivívására. Az Ellenzéki Kör Irányi Dánielt bízta meg, hogy Kossuthal való személyes megbeszélés alap­ján állapítsák meg a további teendőket. Irányi Pozsonyba utazott és kifejtette Kos­suth előtt a pesti ifjúság elégedetlenségét az ellenzék erélytelen magatartása miatt. Kos­suth meghallgatta Irányit és így válaszolt: „Mint Önök, én sem vagyok megelégedve a dolgok lassú folyásával. Legutóbb az ellen­zék tagjait egybehívtam. Ajánlatot tettem ne­kik, mely egy kicsit túlment a parlamenti szokásokon. Csak hét vagy nyolc merte se­gítségét megígérni.“ Iványi erre megkér­dezte, vajjon nem volna-e célszerű, ha a re­formok életbeléptetésére az országban nagy­szabású mozgalmat kezdenének, mire Kos­suth helyeslőig bólintott: „Bizony, ez na­gyon üdvös volna. Próbálják meg, hátha ezáltal nyom­ást gyakorolhatnának a csökö­nyös mágnásokra.“ Irányi Pestre visszatér­ve, a beszélgetés értelmében referált az ifjú­ság vezetőinek és indítványozta egy nemzeti kérvény (petíció) szerkesztését. Március 12-én este Irányi, Petőfi, Jókai, Vasvári és Bulyovszky megszövegezték a 12 pontot. Éjjel ért végett a bizottság munkája. Március 14-én délután 2 órakor megtartot­ták végre a tervezett népgyűlést az Ellen­zéki Körben. Az elnöki emelvényen Klauzál, Nyáry Pál, Fényes, Irányi, Petőfi, Jókai, Egressi, Vasvári, Oroszhegyi, Vahot, Vörös­marty, Garay, Percei foglaltak helyet. Irányi volt a vezérszónok. Vázolta a politikai hely­zetet és a főváros közönségének hangulatára utalt, mely immár odáig emelkedett, hogy a Kör elodázhatatlannak tartja a nemzet kíván­ságait magába foglaló petíció előterjesztését elfogadás végett az országgyűléshez felter­jeszteni. Felolvasta a petíciót a tizenkét ponttal, melyet rinalgó éljenzés között elfo­gadtak. Az ifjúság vezetői a Kör gyűlése után összegyűltek a Pillvaxban, hogy meg­beszéljék a további teendőket. Este felé a nagy lármát félbeszakította egy Koplánszky nevű fiatalember hangja: „Uraim! Most jöt­tem hajóval Pozsonyból. A pozsonyi ifiú r küldöttje vagyok. Nagy hirt hozok. F' tegnap kiütött a forradalom, megbukott. A nép barrikádok , fegyverkezik.“ Pár percre csend állott be, de azután szerű zugás a jurátusok nagyszerűségének hat' kit, ekkor Petőfi ha­­lekedjünk, uraim’ polgártársak!“ „Petőfi S' mellén öt egyszer­' melé' öté az gyűlt .ebbentő eben, mint március 15-iki­indent elvégeztek, aratva, tudatja, hogy amivel hatást fog el­­, hogy mutassa, de nem Ferenc jurátus véletlenül jltemény első sorát, mely igy a magyar, most vagy soha! , talpra kell állítani a magyart, csak rajta“ — szól közbe a jurátus, kinek .olagos tanácsára megváltoztatta Petőfi az első sort és igy született meg a Talpra magyar kezdéssel a Nemzeti Dal első sora. * * * Másnap, március 15-én reggel az ifjúság vezetői az előre megbeszélt terv szerint összegyűltek a Pillvaxban. Esős idő volt. De a vezérek pontosan megjelentek a kávéház­ban, ünnepe volt ez a nap a Pillvaxnak. Az utca mindinkább élénkült és az emberek cso­portokba verődve a Pillvax felé húzódtak, kíváncsian várták az eseményeket. Reggel n­yolc óra tájban tele volt a kávéház. Min­denki beszélt, vitatkozott és ebben az általá­­­nos zajban alig lehetett a távolabb álló ve­zérek eszmecseréit hallani. A lárma azonnal megszűnt, amit Jókait megpillantották, aki egy asztalra állva, rövid és lelkes beszéd kíséretében bemutatta a tizenkét pontot. — Testvéreim! — kezdte Jókai. — A pil­lanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság, egyet­értés. Követeljük jogainkat, melyeket tőlünk elvontak és kívánjuk, hogy­ legyenek azok közösek mindenkivel. Ezután felolvasta a tizenkét pontot és beszédét így fejezte be: És ezen jogokat követelni tartozik a nemzet, bizva önerejében és az igaz ügy istenében. Petőfi következett, de várnia kellett, míg az éljenzés lecsilapodik. Asztalra emelték. Elszavalta a Talpra magyart. Harangok zú­gásánál,­­ trombiták harsonázásainál erősebb szava volt e költeménynek. Napok alatt szét vitte az ország minden zugába a tavaszi szél. Az utolsó strófák elhangzása után va­lóságos tombolás tört ki a kávéházban. Az eskü szavai leírhatatlan hatást tettek a kedé­lyekre s az ifjúság Petőfit vállára emelte és folytonos éljenzések között körülhordozta a kávéházban. Vasvári kiadta a jelszót: „Men­jünk az egyetemre, menjünk a nyomdába!“ Petőfi ugyanis kijelentette, hogy ki kell nyo­matni a tizenkét pontot. Egy hang a tömeg­ből figyelmeztette: „Előbb Budára kell vinni a cenzorhoz!“ Petőfi visszakiáltotta: „Cen­zorhoz nem megyünk. Nem ismerjük el többé. Fel a nyomdába!“ A Kossuth Lajos utcában állott Länderer és Heckenast nyomdája. A heves eső újra megeredt és egész után verte a tömeget, amely a nyomda előtt megállt és várta a fej­leményeket. Petőfi, Vasvári, Irányi a nyom­dába mentek és Petőfi az ott lévő Landerer­­hez e szavakkal fordult: „Azért jöttünk, hogy a két kéziratot kinyomtassuk.“ — Landerer átvette a kéziratokat és miután nem találta rajta a cenzor engedélyét, visszaadta: „Le­hetetlen, uraim, — mondta. — Nincs rajta a cenzor engedélye.“ — A visszautasítás azon­ban puszta formalitásból történt, mert nyom­ban odasúgta Irányinak: „Foglaljanak le egy sajtógépet.“ — Mire Irányi jelképesen a leg­nagyobb gépet ezekkel a szavakkal lefog­lalta: „E sajtót a nép nevében ezennel lefog­laljuk és követeljük a kéziratok kinyomtatá­sát.“ — „Az erőszaknak nem állhatok ellent“ — volt Länderer válasza és a következő pil­lanatban a darabokra vágott kéziratot tíz munkás, tíz lelkesült ember szedni kezdte, hogy a szabad sajtó első termékét a népnek bemutathassák. Irányi rohant az első pél­___„ XXX/Í.” és felmutatta a tizenkét pontot. — „Március 15-ike délelőtt féltizen­­kettő, — mondotta — nagy időszak a ma­gyarok történetében. Íme! Itt van a sajtó­­szabadságnak első példánya, a nép hatalmá­nak első műve. Akármi szabadsága fog is lenni a magyarnak, azon dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet: a saj­tószabadságot magunk vívtuk ki!“ — Alig fejezte be Irányi beszédét, megjelent a nyomda ajtajában Petőfi s ő is magasan lo­bogtatta a felszabadított sajtó legújabb ter­mékét: a Nemzeti Dalt. A néptömeg hallani kivána a verset s nem törődve esővel, csípős széllel és a szorongással, lebocsátott ernyők mellett, krigyult arccal várta Petőfi szavala­tát. Az első strófa után nem birt uralkodni magán s esküre emelt kezekkel mondta utá­­n költővel: A magyarok Istenére Esküszünk, Vüszü­nk, hogy rabok tovább leszünk! .A harangszó ünnepélyes zúgásába ve­­t ek el az eskü szavai. A program na­­, óbbik része ekkor már be volt fejezve. Minthogy a nyomda munkásai ebédre men­tek, a példányok kiosztására csak délután kerülhetett a sor, amit a Nemzeti Múzeum kertjében hajtottak végre. Délután óriási néptömeg jelent meg, a gyűlést Vasvári nyi­totta meg és a tömeg a Talpra magyart kívánta hallani és Petőfit látni. A közóhaj­ elől nem lehetett kitérni. Petőfi a múzeum­ baloldali lépcsőfalának ama kiálló részén,­ mely a­ Sándor utca felé néz és emléktáblá­val van megjelölve, rendkívüli hatás mellett f­elszavalta a Nemzeti Dalt. * * * Az eseményeknek, mozgalmaknak és ter­­­veknek nem volt olyan mozzanata, melynek gyökerei ne a Pillvaxból vezettek vagy nem onnan indultak volna ki. Ez a történelmi ne­vezetességű kávéház volt a parlament he­lyett parlamentje az ifjúságnak. Az abszolu­tizmus kezdetével azután váratlanul meg­­­­szűnt a Pillvax nevezetessége is. Rendőri felügyelet alá került és indexre tették. A ki­egyezés megkötésével a Pillvaxnak nem volt többé aktív szerepe. Sem a politikában, sem az irodalomban. A magyar szív kegyelete nyilatkozott meg 1900-ban, amikor a kávé­házi ajtó fölé emléktáblát illesztettek a kö­vetkező felírással: „Ez a kávéház volt 1848-ban a Szabadság Csarnok. — Itt gyűltek össze a szabad­ságért lelkesülő ifjak. — Itt szavalta Petőfi Sándor először a Nemzeti Dalt: Talpra magyar, ki a Haza. ‘ Gerenday Géza. 13.209 adag ebéd Beszédes számok a Kassán folyó szociális munkáról Kassán a hatósági munkaközvetítő és a szegénygondozó csendben,, de annál nagyobb eredménnyel végzi munkáját. Erről a mun­káról mindennél többet mondanak azok a számok, melyek havonként a polgármesteri jelentésbe kerülnek, hogy a közigazgatási bi­zottság és a törvényhatósági bizottság tagjai megfelelő képet kapjanak a szociális viszo­nyokról. A legutóbbi jelentés arról számol be, hogy a hatósági munkaközvetítő február végén 940 férfi, 112 női, összesen 1052 munkakeresőt tartott nyilvántartásban. A munkakeresők száma egy hónap alatt 143-al emelkedett. Munkához 77 munkakeresőt juttattak, míg a szegénygondozó 604 ínségest állított szük­ségmunkába. A szegénygondozó 539 munképtelen Ínsé­ges családfőről (754 lélek), 1244 munkaképes Ínségesről (4808 lélek) és 869 csökkent mun­kaképességű egyénről vagy női családfenn­tartóról (2432 lélek) vezetett nyilvántartást.­ Az összes nyilvántartott ínséges családok­ száma 2652, az eltartott családtagokkal együtt 7997 lélek. Egy hónap alatt a nyil­vántartott ínségesek száma 26 családdal­ emelkedett. A városi­ népkonyhán egy hónap alatt 13 ezer 209 adag ebédet osztottak ki. Ugyan­ezen idő alatt egyenként 1362 darab, 2.26] pengő értékű élelmiszerutalványt küldtek­ szét az ínségeseknek. Orvosi vizsgálatra 130 jelentkezőt utaltak. A Magyar Norma javára a spenitnichi kimu­tatás elkést a város pén nővér a mai tanulmányok ellenére bei gondozásba-! konyhakerti­, sz Kassai Magtermelő és Magkereskedelmi Társ., Honvédek ttja (Pesti út) 9. szám. j Miért nem támadják a németek Londonit Wedgwood ezredes érdekes helyzetképet ad az angol főváros tömeghangulatáról Wedgwood ezredes érdekes cikket irt a „Daily Express“-ben. — A háború kitörése előtt egy nappal — írja — pánikszerűen terjedt el a hír London­ban, hogy az első német légitámadásnál az angol főváros kétszázezer halottra és sebesültre számíthat. Megindult a kiürítés. Szeptember elsején minden képviselő bizalmas értesítést kapott, hogy a parlamentet is átköltöztetik egy ké­sőbb megállapítandó helyre. Mindent elintéz­tek. Még csak meg sem kérdezték a parla­ment tagjait, hogy mit szólnak ehhez. Én azonnal megtagadtam az engedelmességet. Pártom vezérének is bejelentettem, hogy nem megyek el Londonból, mert ez csak tö­meghisztéria: Hitlernek esze ágában sincs Londont bombázni. A képviselők egymásután tagadták meg, hogy vidékre menjenek parlamentesdit ját­szani. Valamennyien azt hangoztattuk, hogy nem segítünk növelni a pánikot. — A háború első hete kapkodással és rémülettel telt el. Véleményem szerint a légügyi minisztérium ezen a héten intézkedéseivel többet használt a né­meteknek, mint az angoloknak. — Azoknak, akik Blitzkrieget hirdettek, azt válaszoltam, hogy a háború legalább há­rom esztendeig tarthat. — Amikor néhány pesszimista képviselő azt állította, hogy bombázni fogják Londont, én bármilyen magas összegű fogadást aján­lottam fel ennek az ellenkezőjére. Pontosan elmondom, mire alapítottam vélekedésemet. 1. Légügyi szempontból London a világ legvédettebb városa. 2. Páris közelebb van Németországhoz. 3. Az angol közvéleményt rettenetesen fel­bőszítené egy polgári lakosság ellen folyta­tott háború. 4. A németek takarékoskodni akarnak a benzinnel komolyabb csatákra. 5. Az angol repülőgépeknek könnyebb a helyzete a csatában, mert nem nyolcszáz mérföldet kell repülniük, hanem csak száz mérföldet. 6. A bombavetőgépeknek kissé messze fekszik London. 7. A légvédelmi ballonok már a háború első napján készen álltak. 8. Hitler nem kockáztathatja meg, hogy az angol és francia légi flotta válaszképpen Ber­lint is bombázza. — Annyire biztos voltam abban, hogy légi­támadás nem lesz London ellen, hogy még gázálarcot sem vásároltam magamnak. — Szívesebben fogadok arra­, hogy ismét eltelik hat hónap, amíg német repülők bom­bázzák Londont, bár attól tartok, hogy az angol légügyi minisztérium kénytelen lesz egyes németországi katonai bázisokat bom­bázni és ezért aztán válaszképpen a német repülők megtámadják az­ angol fővárost. — Akiknél a szükséges testmozgás hiányzik és ezért szokványos székre­kedés, megzavart gyomoremésztés és teljes étvágytalanság esete áll fenn, igyanak reg­gelenként felkeléskor egy-egy kis pohár ter­mészetes „Ferenc József“ keserűvizet, mert ez egy régóta bevált háziszer, amely lénye­­gesen hozzájárulhat ezen rendellenességek megszüntetéséhez. Kérdezze meg orvosát

Next