Felvidéki Ujság, 1940. április (3. évfolyam, 73-98. szám)

1940-04-01 / 73. szám

SÁSSÁ, 1940 április 1. Hétfő Ára 10 fillér III. évfolyam, 78. szám Főmunkaíárs: Dr. PAJOR MIKLÓS POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. BÁRCZAY JÁNOS *2720465234* IdöMsfás s A meteorológiai intézet jelen­tése szerint mérsékelt szél,­­ a nyugati és az északi megyékben felhősödés, néhány helyen eső várható. Az éjszakai fagy gyen­gül, a nappali hőmérséklet alig változik. A mi politikánk nyitott könyv: a „pillanatnyi” békét fenntartjuk A Rómából hazatért minisztereinek nyilatkozata olaszországi tárgyalásairól ás a magyar külpolitikáról Budapest, április 1. (MTI) Teleki Pál miniszterelnök vasárnap este majdnem két hetes olaszországi útjáról visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök fogadta a Magyar Távirati Iroda munkatár­sát és olaszországi útjáról a következőket mondotta: “ Amidőn elutaztam, azt mondottam, hogy utazásom magánjellegű, mert nem különös okból mentem Olaszországba és nem volt sajátos, előre meghatározott célja utazásom­nak. Azért utaztam­ húsvétkor, mert ilyenkor, vehetem ki legkönnyebben szabadságomat. Azt mondottam, hogy Mussolinival és Ciano gróffal is beszélni fogok és ez természetes, mert az lett volna a természetellenes, ha olaszországi tartózkodásom alatt nem be­széltem volna velük. Hogy politikáról beszéltem velük, az ma­gától értetődik, hogy hosszúak voltak a beszélgetések, ez azt jelenti, hogy sok­féléről beszélgettünk. Rendkívül értékesek voltak ezek a megbe­szélések, különösen ránk nézve, mert sok fon­tos felvilágosítást kaptam és megerősödött felfogásom a jelenlegi helyzetről. Azt tartom, hogy sokkal gyakrabban kellene így a ve­zető­­ államférfiaknak találkozniok. — Az olasz-magyar barátság nem lépett semmiféle új fejezetbe, mint azt az egyes la­pok írták, mert e barátság természetes adott­ságokon épült fel. A mi barátságunk felesle­gessé tesz minden megállapodást. A nemze­tek és vezetői igazi barátságán és egyetérté­sén felépülő kapcsolatok sokkal erősebbek, mint a formai kapcsolatok nehézkessége és lekötöttsége. A magyar és az olasz nép meg­érti egymást, hagyományainak ,tisztelete és lelki alkatának hasonlósága révén is. A ha­gyományok soha fel nem adása jellemzi mindkét népet. Az ilyen népek gondolkodá­sának, felfogásának lényege soha nem válto­zik és nem változnak leglényegesebb problé­máik sem. Ugyanazok maradnak a mi prob­lémáink, ugyanaz marad felfogásunk és nem változik olasz barátságunk sem. A mi politikánk és célunk nyitott könyv és ezen nem változtatunk­ Évek óta hangsúlyozzuk, hogy célunkat, hacsak lehet, békés úton kívánjuk elérni és ugyanúgy megmondottuk mindig, hogy Európa egyetemleges érdekét szem előtt tartjuk, mert ha egy nép ebbe az európai életközösségbe lépett, saját és Európa érde­kében is az egyetemes érdekeket kell, hogy szolgálja.. Mi így fogjuk fel a dunai térben lévő helyzetünket is.. Lehetünk erősek, vagy gyengék a különféle korszakokban, lelkileg mindig elég erőseknek éreztük magunkat ahoz, hogy a Duna m­edencében magasabb hivatást töltsünk be. A békét kívánjuk szolgálni és itt két dolgot kell szem előtt tartanunk: a pillanatnyi békét és azt a békét, amelynek a nagy európai kibékülés után kell létrejönnie. A pillanatnyi békét fenntartjuk, mert sok okból káros volna az európai konfliktust kiterjeszteni. A délkelet európai béke fenntartása az euró­pai országok közös érdeke. A végleges béke tekintetében minden, az európai nemzetkö­zösségben hivatást érző nemzetnek olyan békére kell törekednie, amely megszünteti az igazságtalanságokat és lehetővé teszi az eu­rópai népnek fenntartás nélküli békés együtt­élését. Az egyezményeket nem pillanatnyi érté­kükben, de oly szempontokból kell meg­ítélni, amelyek az állandó békét szolgálják. Aki részt akar­ ebben a munkában venni, kell hogy el legyen telve bizonyos hivatástudat­tal és kötelességérzettel. A mi hivatástuda­tunk magában foglalja nemzetünk megerősí­tésének kötelezettségét, hogy hivatásunkat teljesíthessük Európa e részében és hivatás­­tudatunk magában foglalja európai kötele­zettségünket is az ezredéves Szent Istváni gondolat értelmében és magában foglalja változatlanul hivő kereszténységünket és ezért minden magyar embernek élmény, ha Rómába mehet és ha a pápa Őszentsége előtt megjelenhet. Mély meghatottsággal tölt el a Szentatya irántunk érzett szeretete és hazánk min­den fontos kérdése iránt való élénk érdeklődése. Nagy szó ez egy kis ország számára a mai idők nagy problémái és gondjai között. A Szentatya látogatásomkor áldását adta ha­zánkra és minden fiúra. K*Rt­a Ugatáson a kormán­yzónál Teleki Pál gróf miniszterelnök m­a délelőtt fél 11 órakor kihallgatáson jelent meg a kor­­­­­iányzónál. A miniszterelnök jelentést tesz a kormányzónak olaszországi útjáról Fenn a gáton Emberemlékezet óta nem volt oly ke­gyetlen, kínzó tél, mint amelynek mér­hetetlen tömegű hava és jege most olvad a talpunk alá, elöntve földjeinket, elmosva házaink alapzatát s létre­hozva e nehéz magyar életben az amúgy is problémák­kal és súlyos gondokkal küzdő magyar­ság számára az erőfeszítéseknek olyan fokát, amilyenekkel magyar generáció még alig viaskodott. Miközben egy ször­nyű háború minden veszedelme itt lihegi körülöttünk a megpróbáltatások leheletét s ebben az áporodott világkonszernáció­­ban szükségrendeletekkel emelünk gátat a magyar élet biztosítása felé. reánk ront az áradat a folyók medréből s isza­pos posványával elönti a múlt esztendei magyar munka sok-sok vetését. Ugy­e rá kell döbbennünk a tényre: ember le­gyen ám most a magyar gáton. Bármily nagy a csapás s a veszedelem áradata nem szűnik meg zúdulni felénk, az igaz­ság az, hogy olyan katasztrófával, amely­nek pusztulásából nem volna tavaszi rügyfakadás, nem kell számolnunk. A min­den bajért a kormányt felelőssé tevő könnyű vádaskodás hangját, hála Isten­nek, még eddig nem hallottuk. De nem is hallhattuk és ne is halljuk, mert ugyan ki volna felelőssé tehető azért, hogy a mai magyar életben soha még be nem kö­vetkezett elemi csapás tökéletes elhárítá­sára nem voltunk felkészülve. A normális időkhöz mért védelmi eszközök, a gát­építések, és a szivattyútelepek, a víz sza­bályozása és normális levezetése most elégtelennek bizonyult. Úgy zúdult ránk ez az árvízveszedelem, mint nagy föld­területeket megmozgató rengés, amely­nek elindulási pontját és bekövetkezhető méreteit a gyarló agy kimérni nem tudja. Mégis, e megpróbáltatásos nehéz idők­ben megnyugvást ad számunkra az a kö­rülmény, hogy a kormány és a hatóságok, a hadsereg és az igénybe vehető minden erő biztosítja számunkra az elérhető leg­messzebbmenő védelmet. Nem úszunk az árral, hanem ha kell, eleven testünkkel fekszünk elé­be annak, hogy a rombolás­nak gátat vessünk. El kell ismernünk, hogy a hatóságok a helyzet magaslatán állnak s amit emberileg tenni lehet, azt mind megteszik. Az árvízveszedelem és az árvizek okozta károk elhárítása céljá­ból rendkívüli intézkedésekre volt szük­ség. A belügyminiszter elnökletével rend­kívüli­ minisztertanácson tágyalták le a kormány tagjai ezeket a ránkszakadt sú­lyos problémákat s az egész ország meg­nyugvásával találkozott az a megoldási mód, hogy országos kormánybiztost ne­veztek ki az árvízveszedelem elhárítása céljaira s a kormánybiztos személyét a rendkívül agilis, fáradhatatlan, a legnehe­zebb munkától sem visszarettenő fiatal belügyi államtitkárra, Bonczos Miklósra ruházták. Az árvízvédelmi országos kor­mánybiztos teljes hatalommal bír az in­tézkedések megtétele céljából. Legfőbb feladata lesz a belvizek levezetéséről való gondoskodás, a romok eltakarítása felőli intézkedés, de gondoskodnia kell az ár­­víz sújtotta lakosság megsegítéséről is. Az egyes miniszteri tárcák kebelén belül is nagy feladatok várnak megoldásra, az árvízveszedelemmel kapcsolatban. A föld­művelésügyi minisztérium legsürgősebb teendője lesz a vízmentesítés és a ta­vaszi nagyszabású vetőmagakció. De neki kell gondoskodnia a mezőgazdasági munkásság megsegítéséről is. A keres­kedelemügyi minisztérium feladata körébe tartozik az utak, hidak és vasúti pályák helyreállítása, viszont a belügyminiszté­rium országos viszonylatban meg a szükséges munkálatokat­ szervezi És az adott határokon belül ki fogja nyitni a pénzügyminisztérium is az állam kincstá­rát, hogy pénzügyi támogatást nyújtson, a honvédelmi minisztérium pedig gondos­kodik a munkálatokhoz szükséges kar­hatalom biztosításáról, az árvízmentesitő munkákhoz a munkaszolgálatos zászló­s­aljak rendelkezésre bocsátásával. Folyóink medrében és árterületein höm­pölyög a mérhetetlen tömegű viz s van­nak még nagy folyóink, amelyeken nem pattantak meg még a jégpáncélok. A Kár­pátok hegygerincein méteres hó várja az olvadást s igy el lehetünk készülve arra, hogy a viz nem szűnik meg egy­­egy hullám eltakarodásával. Éppen ezért csak helyeselem lehet, hogy a kormány idejekorán felállította az Árvédelem Or­szágos Kormánybiztosságát s Bonczos Miklós államtitkárt olyan hatalommal ru­házta fel, amellyel az emberi­ teljesítő­képességnek határain belül mindent meg lehet tenni, hogy mentsük, ami menthető. Mindenesetre nehéz esztendő tavasza felé haladunk. Ha a naptári dátumokhoz alkalmazkodna a természet, akkor máris üdvözölnünk kellene az uj élet rügyfaka­­dását, de nem igy van. Gond, bánat és megpróbáltatás szorongó érzése üli meg a lelkünket s amikor már azt hittük, hogy átvészeltük a magyar élet egyik legnehe­zebb telét, újabb gondok és bajok áradata szakadt ránk. Sok kis magyar községben s vizparti városkában húzták meg mos­tanában az árvizet jelző harangokat. Nem akarjuk mi is fél­everni a mi harangjain­kat és az amúgy is elcsigázott lelkek ré­mületét fokozni nem áll szándékunkban. Annál kevébé tesszük ezt, mert minden tény azt igazolja, hogy urai vagyunk még és urai is leszünk az árvízveszedelem hul­lámainak. Mégis figyelmeztető szóval kell a közvéleményhez fordulnunk s meg kell mondanunk, hogy a magyar élet mai nagy problémái között a múlt ősszel még nem vettük számításba azt, hogy egy példátlanul kegyetlen telet és ezt köve­tően, ily pusztító árvizet kell átvészel­nünk. Mérje tehát mindenki a maga és a társadalmi osztályok, de az egész ország igényét is ezekhez az eseményekhez. Ne kívánjon ma senki lehetetlent a köztől s különösen a pártpolitika ne férkőzzön ki­csinyes célok érdekében olyan lelkekhez, amelyek amúgy is keresztül mentek egy példátlanul álló meggyötörtetésen. Két­ségen kívül áll, hogy elmúlnak fejünk felől ezek a nehéz idők is. S ha ezt megérjük, amiben nincs okunk kételkedni, akkor sor kerülhet sok olyan problémára, amelyek­kel nem foglalkozhat az az árvízi hajós, aki összedőlt házakból dermedt tagú em­bereket vesz ladikjába, hogy mentse leg­alább azt, ami a legnagyobb értékű: az emberi életet, egyetemességével így vagyunk a­­ nemzet is. Amikor Európa­­­ szerte élet-halál harcra felsorakozott nemzeteket látunk egymással szembe­állítva, a magyar nemzetnek legfőbb fel­­adat csak az lehet, hogy mentse azt, ami számára a legértékesebb: a nemzet életét. Ezért pedig mindannyian ott állunk a cáton* Vitéz Jaross Andor hétfő délután lemond Szilassy Béla kormány­biztos lesz? Budapest, április 1. Hétfő délután vitéz Jaross Andor tárca­nélküli miniszter benyújtja lemondását. Miután a felvidéki minisztérium munkája március végével befejeződött, normális következményként vitéz Jaross Andor be­fejezettnek érzi küldetését. A tárcanélküli miniszter már szombaton nyilvánosságra hozta lemondó szándékát, de természetesen lemondására Teleki Pál gróf miniszterelnök távolléte miatt csak ma kerülhetett sor. Vitéz Jaross Andorral együtt — hír sze­rint — bejelenti lemondását Szilassy Béla államtitkár is. Szilassy Béla lemondása után állítólag kormánybiztosi megbizatást kap és a miniszterelnökségen tovább fogja intézni a felvidéki birtokpolitikai ügyek irányítását. MM0 Romániának választania kell Magyarország jOindulatú ajánlata és a Szovjet fenyegetése között — írja az olasz sajtó Róma, április 1. (MTI) Az olasz lapok csak most fűznek kommentárt Molotov szovjet külügyi népbiz­tos beszédéhez. A Stampa azt írja, hogy Szovjetoroszország magatartása Molotov be­széde után is ismeretlen marad, nem látszik azonban valószínűnek, hogy a Szovjet akár a Balti tengeren, akár az Északi vagy Fekete tengeren újabb ka­tonai vállalkozásba bocsátkoznék. Molotov Besszarábiára vonatkozó kijelenté­sei semmi irányban nem kötik le a szovjet

Next