Felvidéki Ujság, 1940. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1940-09-21 / 216. szám
n A népi elv Európában/és Magyarországon I. Az Anschluss elve és az élettér — A népcsoportjog megalkotása Az 1940. augusztus 30.-i magyar-német népcsoportszerződés Csáky István gróf külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottságában elmondott expozéja utolsó részében, melyben a békés építő munkáról szólott, utalt arra, hogy a magyar kormány a hazai románsággal nemcsak jól, hanem nagylelkűen fog bánni. Ugyancsak a Bécsben hozott döntőbírói ítélet során Magyarország és Németország között kötött kisebbségi szerződés, amely kimondottan a német „népcsoport“ jogait körvonalazza, világos bizonyítéka annak, hogy a XX. század közepén a nemzetközi politikának egyik legnagyobb mozgató tényezője és elvi alapja: a nemzetiségi elv. A két bécsi döntés, valamint az azt megelőző müncheni konferencia, melynek során megkötött egyezményben kifejezetten a népi elvre történt utalás, mint az egyezmény alapjára, s ezt megelőzően Ausztriának, majd a Szudéta-vidék átcsatolását követően a Memel-vidéknek s végül legújabban Eupen és Malmédy-nek Németországhoz való csatolása (Anschluss) szintén azt mutatják, hogy a határváltozásokban, de általában az államok külpolitikájában a népi adottságok fontos szerepet játszanak. Mi tehát a népcsoportjog, s az azt magában foglaló népi elv? S mennyiben érvényesül ez elv a Kárpátok medencéjében, a magyar hazában? E két kérdésre vetünk rövid pillantást az alábbi sorokban, hogy tisztán, álljon előttünk, mi volt az elvi alapja a német birodalom külpolitikájának és mily alapokon nyugszik a Kárpátok medencéjének politikai rendje. A A népi elv megjelenése szükségszerű volt. versaillesi diktátumban Németországnak, az ott húzott megcsonkított határokkal szétszakított német népnek legelső politikai törekvése volt a németek által lakott földet egy birodalomban egyesíteni. Ez volt a német birodalom külpolitikájának kiinduló pontja. De ezen túlmenően a népi elv nemcsak az államhatárok kitolását szorgalmazta egészen addig, amíg azok a népi határokkal össze nem estek, hanem ráirányította a figyelmet a népben rejlő értékekre is. A népiséget, egy nép kultúráját, így nyelvét, szokásait fenntartani az előbbiekből folyóan a legelső feladat, melyet az államnak szem előtt kell tartani. Ebből következik az, hogy az állam határain túl, a határok mentén élő népet az államhoz kell csatolni (Anschluss, a népi területi elv), míg azoknak a népszigeteknek, kik az állam határaitól messze élnek, s így rájuk az előbbi elv nem alkalmazható, népiségük fenntartása végett különleges autonómiát kell biztosítani a népcsoportjog (Volksgruppenrecht) formájában. Ez elvek megjelenése nem történt egyszerre. Ahhoz, hogy a nép (nemzetiség) olyan értéket képviseljen, melynek jogairól lehet beszélni, hosszú fejlődés kellett. Maga a szó: „nép“, minden korban mást és mást jelentett. A mai népfogalom, mely a nemzeti szocialista Németország által hirdetett népi elvnek szolgál alapul, a múlt században fejlődött ki. Elsősorban a német romantikusok, mint Herder, Fichte voltak azok, kik a nép értékeire, a népdalokra, a népviseletekre stb. irányították rá a német nép figyelmét. Ez a szemlélet egyhamar megjelenik politikai téren is: így Arndt már 1813- ban kiadott füzetében a német nép által lakott területeknek egy államban való egységesítését, így a Rajna vidék visszacsatolását követeli. A napóleoni háborúk után az elnyomott népek függetlenségi törekvései is nagyban hozzájárultak a népi elv kikristályosodásához. A múlt század folyamán ennek az elvnek ,a népi területi elvnek hatalmas szószólója akadt Manciniben, ki a torinói egyetem katedrájáról hirdette azt a tételt, hogy egy népnek, a határoktól sok államra szaggatott olasz népnek — egy államot kell alkotnia, („egy nép — egy állam, s egy állam — egy nép“). Érdekes az, hogy Mancini előadásainak látogatását az olaszlakta területeket magában foglaló Ausztriának császára eltiltotta, s könyvét Nápolyban, mely szintén külön államnak volt fővárosa, elégették. Az Unita Italia mégis létrejött, mert az akkori olasz államférfiak Szardíniából kiindulóan az olasz külpolitikát, az olasz népet egy államban egyesítő nemzetiségi elvre építették. Azóta az olasz birodalom, a fasiszta Olaszország már más elvekre építi az olasz birodalom külpolitikáját. Amikor ugyanis az állam határai a népi határokat már elérték, az állam külpolitikájának, mely az érdek alapján áll, nem lesz többé érdeke az, hogy tovább is a népi elvet kövesse. A népi területi elv tehát ideiglenes elv, amely egy nemzet egységesítésének munkájában nagyszerű szolgálatokat tehet. A német birodalom — midőn minden abból folyó követelményt végrehajtott — más elvvel, így a „nagytér“ elvével váltotta azt fel. A nagytér (Grossraum) elve azonban, amely az inkább gazdasági vonatkozású élettérrel (Lebensraum-mal) szemben jogi jellegű, szintén a népi adottságokhoz idomul, minthogy ebben a térben (Grossraum) a nemzeti szocializmus felfogása szerint a népek jogainak feltétlen érvényt kell szerezni. A német birodalom legelső államjogásza, Carl Schmidt a Grossraum elvét a Monroe-doktrinához hasonlítja, mert úgy, amint az amerikai kontinensen az Egyesült Államok kizárnak minden külső befolyást, ugyanúgy a német birodalom e , nagytéren“ kizárja minden téridegen (raumfreud) hatalomnak — tehát Angliának és Franciaországnak — befolyását. A népek sajátos értékéből (Eigenwert des Volkes) folyik a népcsoportjog, tehát a népi elvnek másik követelménye is. Azoknak a népszigeteknek, melyek az állam határaitól távol élnek és így rájuk az Anschluss elve nem alkalmazható, feltétlen joguk van népiségük fenntartásához, népi kultúrájuk fejlesztéséhez. A népi elv felfogása szerint a népcsoportnak az állam ezeket a jogokat nem is biztosíthatja, mert azok mint eredeti jogok a népcsoportnak minden körülmények között kijárnak. Ez különbözteti meg a népcsoport ugyanis jogot a kisebbségi jogtól. Míg az előbbi tágkörű eredeti jog, melyben a népcsoport népi kultúrájának fenntartásával nagy szerepet játszik annak az anyaországgal fenntartott kapcsolata, addig a kisebbségi jogot a rendszerint többséget kitevő, államfenntartó nemzetiség által vezetett állam biztosítja a számbelileg alárendelt „kisebbségnek“. A népcsoportjog új jog, ezért tartalma is még csak nehezen határozható meg. A bécsi döntés során, ez év augusztus 30-án a Magyarország és Németország között kötött népcsoportszerződés nagyban és egészében azokat az elveket tartalmazza, melyeket német jogászok, mint Werner Hasselblat, Kurt D. Rabi stb. könyveikben fejtegettek. Legfeljebb a Magyarországon élő német népcsoportnak, mint közjogi szervnek (Verband) való megszervezése nem szerepel e népcsoportegyezményben. A magyar kormány ez egyezmény értelmében a német népcsoportnak mindazt a lehetőséget megadja, amely a népcsoport népiségének fenntartására irányul és őket, mert nemzeti fogást képviselnek, semmilyen szocialista felhátrányban nem részesíti. Az itt élő német népcsoport tagjai mindazok, kik magukat a német néphez tartozónak vallják és akik a német népcsoport vezetőitől mint németek (Volksdeutsche) nyertek elismerést. A magyarországi német népcsoportnak joga van különböző célú, mint ifjúsági, sport, művészeti stb egyesületeket alakítani, s a német népcsoport tagjai a magyar állami (önkormányzati) hatóságok kebelében számarányuknak megfelelően nyernek beosztást. Megilleti őket a szabad iskoláztatás, a nyelvhasználat, folyóiratok, napilapok kiadásának joga. Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a német népcsoport az össznépességnek egyharmadát teszi ki, hivatalos érintkezésben is a német nyelvet használhatják. A kényszer-névmagyarosítást mindenképpen el kell kerülni. A német népcsoport tagjai kulturális vonatkozásban a nagynémet anyaországgal szabadon érintkezhetnek. Viszont az előbb felsorolt jogok — mint az az egyezmény második felében áll — semmiképpen sem érintik a népcsoport tagjait kötelező hűséget és lojalitást a magyar állammal szemben. A visszatért Észak-Erdély területén élő németeknek azonkívül — az egyezmény különleges rendelkezése szerint — a magyar állam biztosítja azt a lehetőséget, hogy két éven belül a német birodalomba átköltözzenek. Látjuk tehát, hogy a népcsoportjog abból a meggondolásból született, hogy a világháború után a Nemzetek Szövetsége ellenőrzése alatt kiépített kisebbségvédelmi jogrendszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a kisebbségek jogait biztosítani nem tudta. A nemzetiségek védelmének ezt az új formáját tehát ebben a tekintetben csak örömmel üdvözölhetjük, mert számot vet a népeknek elemi jogaival, azok elemi kulturális igényeivel. Orkényi Attila dr. FERENC JÓZSEF KESERŰ VIZ 1940. szeptember 21 — 216. szám Alvidéki Újság regeteruszkai vason baleset okozói a kassai törvényszék előtt Kassa, szeptember 21. Ez idén április elsején a Legenye alsómihályi felől jövő tehervonat, amely megállás nélkül haladt át Nagyszalánc állomáson, Regeteruszkára érkezve nem tudott lefékezni, rászaladt egy csonka vágányra, melyet vasbak zárt el. A vonatot ez a vasbak feltartotta, de a mozdony felborult, megsérült s a kocsik is megrongálódtak. Emberekben kár nem történt. A vizsgálat megállapította, hogy a vonatot azért nem lehetett lefékezni, mert a fékezők nem tartózkodtak helyükön, hanem a vonatvezető kocsijában ültek, ott falatoztak és beszélgettek. Ezért az ügyészség vádat emelt a tehervonat vezetője Szabó András, továbbá Cselei Miklós és Szabados István fékezők, valamint Tyukodi József mozdonyvezető ellen az állami vagyonnak gondatlanságból okozott rongálása miatt. Az üggyel most foglalkozott a kassai törvényszék Kászonyi büntető tanácsa. Szabó András és Cselei Miklós vádlottak védekezésükre előadták, hogy 66 órás szolgálat után Sátoraljaújhelyről küldték tovább őket. Ezért Legenye alsómihályi után felszálltak a paksi kocsiba, hogy legalább megreggelizzenek. Mivel Nagyszaláncig a pálya emelkedik s addig a vonatot egy tolómozdony is tolta, nem volt fontos, hogy a fékházban tartózkodjanak, mert munkájuk nem akadt. Nagyszaláncon azonban, ahol a tehervonatnak meg kellett volna állnia, le akartak szállni. Mivel azonban a vonat tovább haladt, nem volt módjukban elfoglalni helyüket a féknél A lejtős pályán azután hallották, amint a mozdonyvezető vészjeleket adott le, de már nem tudtak segíteni. Szabados István ugyanígy védekezett, azzal a különbséggel, hogy őt állítása szerint 72 órás szolgálat után rendelték a balesetet szenvedett tehervonatra. Tyukodi József mozdonyvezető arra nézve tett vallomást, hogy a vonat azért nem állt meg Nagyszaláncon, mert erre a szolgálatot tevő forgalmi hivatalnok adott utasítást. A tanúként kihallgatott Bárdos József fékező, aki a helyén maradt a vonaton, arról tett vallomást, hogy ő egyedül nem tudta lefékezni a lejtőn a rendesnél nagyobb sebességgel haladó tehervonatot. Kosáros István pénzügyőri vigyázó, aki hivatalos küldetésben utazott a tehervonat csomagkocsijában, látta a kocsiban a két fékezőt, amint reggeliztek és beszélgettek. Mint szakértő megjelent a tárgyaláson Csink Elemér MÁV műszaki tanácsos, a kassai fűtőház főnöke. A bíróság felhívta a szakértőt, hogy 15 nap alatt terjessze be írásban a törvényszékhez szakértői véleményét s ettől teszi függővé, váljon szükség lesz-e helyszíni tárgyalás tartására. Sorsjegy Uramfia, e héten kihúzták végre a sorsjegyemet! No, nem éppen a főnyereményt ütöttem meg, ne tessék felizgulni. Még a tízezer pengősök között is hiába keresnék a nevemet. Valljuk be, ötven huncut pengőt is sajnált tőlem a zsugori sors. Csak éppen annyit nyertem, ami annak idején a sorsjegynek volt az ára. Nem éppen méltányos dolog, hiszen esztendők óta várok egy kis anyagi felvirágzást, lelki felfrissülést a sorsjegyemtől. De azért nem csüggedek ám el, nem eresztem le az orromat, nem szórok átkot a sorsjegyárusok fejére. Hiszen a jószerencse lám, már mutatkozni kezd. Már integet felém, huncutul, kacsintgat, felém küldi biztató mosolyát. Az életben mindennek van érési ideje. A születésnek és a halálnak éppen úgy, mint az anyagi áldásnak. Nálam, úgy látszik, már megindult a szerencse folyamata, már útban van felém a bőség, a pöttömnyi nyeremény lassan előkészít a gondtalan életre. A hirtelen örömben úgy sincs áldás, az árt a szívnek és a gyomornak, így szép az, mikor a boldogság lassan érkezik, tapintatosan, lábujjhegyen, nehogy megriassza az embert. Értelmes teremtmény vagyok én, kevés szóból is értek. Nekem a célozgatás is elegendő. Ha a sors figyelmeztetni akar a kis nyereménnyel, hogy szerencsés szériába fordultam, hogy jövőmet rózsaszirmokra ágyazza az ég, én bizony nem állok útjába. Az intés azt jelenti, hogy vásároljak újabb sorsjegyet? Ám legyen! Kérem, sorsjegyárus űr, adjon csak ide gyorsan egy jófajta nyerőszámot. A sorsjegyárus csak hümmög, mosolyog, sajnálkozva fordítja kifelé a tenyerét. „Sajnos, nincs több sorsjegyem. E héten mind kifogyott.“ — Kifogyott? Akkor jónapot. Megyek a másik boltba, hogy eleget tegyek az égi intésnek. ■— Kérek szépen egy jó kis sorsjegyet. Legyen benne tizenhármas szám, mert az nekem szerencsét hoz. Az első és utolsó szám tegyen ki tizet, mert annyi éves a gyerekem. A többit a szerencsére bízom. — Boldogan adnék, — udvariaskodik az árusító, — de nem maradt e héten egyetlenegy sorsjegy sem. Különös dolog, de így van: minden sorsjegy kifogyott. — Kifogyott, kifogyott. Akkor jó napot, így tesz próbára a sors. Nem hagyom magam, megyek a harmadik üzletbe. — Kaphatnék, kérem, sorsjegyet? Ha más nincs, legalább olyan legyen, amelyikben az első szám az utolsóval megszorozva negyvenkilencet tesz ki. Annyi esztendős ugyanis a sógornőm. — Sajnos, nem szolgálhatok. Ezen a héten nem maradt meg egyetlenegy sorsjegyem. Legközelebb legyen szerencsém. Megyek boltról-boltra, ugyanaz a válasz mindenütt. Minden sorsjegy elfogyott. A kassai sorsjegyüzletekben e héten egy fia sorsjegyet nem hagytak a türelmetlen szerencsevadászok. Nem tudom, meglehet, hogy máshol is így fogynak a sorsjegyek mostanában. A kassai eset bizonyára nem különálló jelenség. A történelem nagy átalakulási idején, változó világrend küszöbén, izgatott és zsúfolt esztendőkben mindig igy szokott lenni. Az ember rendezettség, nyugalom és anyagi egyensúly után áhítozik. S miután egyebet nem tehet a boldogulása érdekében, legalább sorsjegyet vásárol, hogy utat engedjen az égiek kegyének ... Anya és csecsemővédelem Hazánkban, — mint olvassuk — a jövőben teljesen a zöldkeresztes intézmények veszik át a magánegyesületek kezéből a magyar anya és csecsemővédelmet. Ez annyit jelent, hogy az állam maga veszi védőszárnyai alá a legnemesebb mozgalmat. A társadalom csak segítője és gyámolítója lehet az anyák és kisdedek világának, de a főpatrónus, a teljhatalmú gyám az állam lesz. Odaadással és áldozatkészséggel ügyel majd rá, hogy ez a feladat Istennek tetsző módon és az ország érdekeit követve végeztessék el. Nem is ismerünk nagyobb problémát, mint a legifjabb magyar nemzedék problémáját, őket védeni, támogatni, edzeni, pártfogolni mindennél fontosabb, érdemesebb, sürgetőbb. Ez a munka nem a jótékonykodás irgalmatos hatáskörébe tartozik, az önvédelem, az államépítés perzselő munkája ez. A magyar anya és a magyar csecsemő jólétéről, egészségéről és virágzásáról gondoskodni nagyobb arányú és kézzelfoghatóbb teljesítmény, mint erődítményeket és ágyukat építeni. Az ország áttörhetetlen, igazi erődítménye az egészséges anya és az ellátott gyermek. Régi megállapítás ez. A kis karok, amelyekbe oltóanyagot fecskendez a Zöldkereszt orvosa, munkába lendülnek egyszer, a pityergő szájacskák zengő nyelvre nyílnak, a lábak, amelyek az állami pólyapárnák pihéi közt rúgkapálnak, egykor a honvédelem szent útjain fognak menetelni. Kamatos kamatával térül majd vissza az államnak minden, amit a népi családvédelem szent ügyére áldoz. A cipók, tejesflaskák, a fehér pelenkák, az anya orvossága, a lázas homlokocskára simuló, hűvös, ápoló kéz, a vidám nyaralások, ajándék olvasmányok, baráti szóval adott tanácsok önmagukban hordják jutalmukat. Elmúlik tíz és húsz esztendő és a megnagyobodott Magyarország megerősödött népével foglal teret Európa népei között. Évtizedek óta ez a terv, ez a cél: Magyarország foglalja el vezető szerepét a Duna medencében. Mi más vezethet e célhoz, mint a nép testi és anyagi jóléte? Mi más lehet e vezető szerepnek biztosabb záloga, mint az egészséges anya és a gondozott gyermek?... A Zöldkeresztes nővérek feladata így lendül az élvonalbeli feladatok közé. Mennyi jóság, tudás, áldozatkészség, lelkesedés és türelem kell ehhez a munkához. Mennyi bölcsesség, lélek, hazafias hevület. Mennyi találékonyság és erő Nehogy szem elől tűnjék a sürgető cél és az anya és csecsemővédelem szent ügyét elnyelje a bürokratizmus ingoványa ... Napról-napra Útitervet készít, költségvetéssel szolgál nyaralásához az Ibusz Menet jegyiroda (Fő utca 51).