Felvidéki Ujság, 1941. május (4. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-01 / 99. szám

A flftring hadsereg maradványa Burása szigetén i­élgyg aa utolsó ellenállásra Óriási vesztességeket ismer be a középkeleti angol főhadiszállás Fontos diplomáciai tárgyalások Europa d­él­keleti részének sorsáról Athén, május 1. (MTI) Hivatalosan közlik, hogy a görög hadsereg maradványai megérkeztek Kréta szigetére és itt készülnek az utolsó ellen­állásra. Rómából jelentik, hogy az általános véle­mény szerint a háború a tengeri ütközete­ket kivéve most olyan fázishoz érkezett el, amelyet többé-kevésbbé diplomáciai elő­késztésnek lehet nevezni. Nem lehet meg­mondani, hogy ez az előkészítés melyik ol­dalon folyik a legnagyobb intenzitással, de hogy Európa délkeleti részén történnek bi­zonyos intézkedések, azt meg lehet állapí­tani. A középkeleti angol főhadiszállás jelenti: Midőn nyilvánvalóvá vált, hogy a görög had­sereg ellenállása véget ért, a görög kormány kérte az angol csapatok visszavonását Gö­rögországból. A brit csapatok ekkor szoros érintkezésben voltak az ellenséggel a ter­­mopilei állásokban. Az ellenség nagy mennyi­ségű repülőgéppel kivívta magának a teljes uralmat a légitérben és ismételt támadások­kal használhatatlanná tette az egyedül alkal­mas kikötőt, Pireust. Ennek következtében a hajóraszállást nyílt partokról kellett végre­hajtani, miközben az ellenség folytatta nyo­mását szárazföldön és levegőben. Ilyenfor­mán ez csak nagy veszteségek árán történ­hetett meg, amelyet szállító kocsikban és legénységben egyaránt elszenvedtünk, mia­latt a visszavonulást fedező hátvédek kény­telenek voltak önmaguk feláldozásával bizto­sítani más csapatrészek hajóraszállását. A hajóraszállás az elmúlt héten a legsúlyosabb körülmények között folytatódott, hogy mi­lyen eredménnyel, azt még végérvényesen nem lehet megállapítani. Bázelből jelenti a KH: Szmirnából jelenti a Basler Nachrichten, hogy az ott elterjedt hírek szerint a németek megszállták Nikaria és Naxos szigetét. — Ezáltal — mondják Szmirnában — az Égei-tenger déli bejárata is német ellenőrzés alá került. Zürichből jelenti a KH: Szerdán délután beérkezett jelentések szerint az olasz csapa­tok Korfu elfoglalása után a keddi napon meg­szállották Zante szigetét, Korfutól délre a Jóni-tengerben. (NT) A londoni rádió közlése szerint Chur­chill miniszterelnök és Eden külügyminiszter szerdán nyilatkozott az angol alsóházban a görögországi angol expedíciós hadseregről. Churchill többek között kijelentette, hogy mintegy 60 ezer főnyi brit katonaság szállt partra Görögországban, közöttük újzélandi és egy ausztráliai hadosztály. Eddig mintegy 45 ezer főnyi katonasá­got távolítottak el ismét Görögország­ból A brit légierő e kiürítési művelet­nek, sajnos, csak csekély részét fedez­hette. A legnagyobb dicsérettel kell szólanunk a brit csapatok tevékenységéről — mondotta Churchill. Brit részről a veszteség mintegy 3000 halott és sebesült volt. Kijelentette ezután Churchill, hogy pilla­natnyilag nincs abban a helyzetben, hogy teljes beszámolót adjon. Az eltávolított csa­patok száma még emelkedhet. Magától érthetődő — fűzte hozzá —, hogy a brit hadsereg nehéz felszerelését nem vihette el. Németország számára azonban ez a felszere­lés csak csekély értékű, mert a német had­sereg nem szenved hiányt felszerelési cik­kekben. Eden kijelentette, hogy a görögök számára lehetetlenné vált a harc folytatása a fölény­ben lévő német hadserggel szemben. A brit kormány a görög kormánnyal teljes egyet­értésben határozta el, hogy visszavonja Gö­rögországból a brit csapatokat. A véderő főparancsnoksága közli: Tengeralattjáróink elsüllyesztettek 25.26­ tonna ellenséges kereskedelmi hajóteret és egy kisérő járművet. Elsüllyesztettek három kereskedelmi hajót összesen 9000 tonna tar­talommal. Görögországban a német hadsereg gé­pesített erői üldözve az ellenséget, el­érték a Peloponnezosz déli kikötőit s megakadályozták a briteknek a tengeren való további menekülését. Ennek során eddig foglyul ejtettünk 5000 britet — köztük egy tábornokot —, valamint igen sok szerbet — köztük négy tábornokot­­ — és újabb 300 tisztet. Észak-Afrikában a német és az olasz zu­­­­hanóbombázók nehéz bombákat dobtak Tob­ruk kikötőjére, a Pilastro-erőd közelében el­helyezett tüzérségi állásokra. (MTI) Az angol kormány Plymouth váro­sát belevonta a kiürítési övezetbe. Az intéz­kedést azok a nagy német támadások tették szükségessé, amelyek Plymouth hadikikötő­jét és iparvidékét csupán az elmúlt tíz nap alatt ötször érték, valamint a lakosság töme­ges menekülése. Plymouthnak Devonport hadikikötőjével együtt 300 ezer lakosa van.­­(Reuter) Brown közegészségügyi miniszter szerdán közölte, hogy 1941 március végéig Nagybritannia területén ellenséges bomba­támadás következtében 29 ezer ember vesz­tette életét és 40 ezer ember sebesült meg. (Stefani.) Az olasz főhadiszállás közle­ménye: Olasz és német légi alakulatok ellen­séges hajóegységeket bombáztak a Földközi­tenger középső részén. Kirenaikában a tobruki arcvonalon tovább folyik az ostrom az angol erők ellen. A sol­­lumi arcvonalon az olasz és német támadá­sok érzékeny veszteségeket okoztak az el­lenségnek, amely több ponton visszavonu­lásra kényszerült. Az április 29-ére virradó éjjel ellenséges repülőgépek támadást hajtottak végre Ben­­gázi ellen. Kelet-Afrikában csapataink különféle sza­kaszokon tüzérségi és gyalogsági hadműve­letekkel állanak ellent az ellenség nyomásá­nak. (MTI) Hivatalos értesülés szerint Tobruk kerületében a német és olasz zuhanó bombá­zók erős kötelékei kedden nagy támadáso­kat intéztek a kikötőberendezések, az erő­dítések és katonai állások ellen. Egy 5000 tonnás kereskedelmi hajót a zuhanó­bombá­zók 5 perc alatt elsüllyesztettek. Sok talála­tot értek el az erődítések berendezéseiben és a brit rádióállomást is eltalálták. Jármű­­oszlopokat és gyülekező páncélkocsikat is megsemmisítettek. A zuhanó bombázók tevé­kenysége nyomán mindenütt tüzek mutatkoz­tak és a támadás általában megsemmisítő hatást ért el. Roosevelt Hadikölcsönt bocsát ki Amerika eddigi Bradifelszerelése csak „ócskavas”” Washington, május 1. Roosevelt elnök csütörtökön reggel hadi­­kölcsönfelhívást bocsátott ki. Az amerikai posta is olyan bélyegeket ad ki, amelyeknek a jövedelmét a hadseregnek kívánják jut­tatni. A hadikölcsön gyűjtésében az összes bankok részt vesznek és a tervek szerint 6,3 milliárd dollárt akarnak összegyűjteni. Roo­sevelt ezzel kapcsolatban beszédet is mon­dott, amelyben a következőket fejtette ki: Az Egyesült Államok népének össze kell fognia. A kormány csak akkor tud csele­kedni, ha a polgárok támogatják. Amit az utóbbi 10 év folyamán nemzetvédel­mi célokra készítettünk, az mind ócska­vas. A modern támadó háborúnak új fegyverei vannak, tehát a védelemnek is új fegyverekre van szüksége. Summer Welles helyettes államtitkár szin­tén beszédet mondott. Az idő rövid — mon­dotta — választanunk kell az utak között. A továbbiakban kifejtette, hogy 22 ezer hadi­­repülőgépet akarnak készíteni, ez azonban még távolról sem elegendő. Az amerikai hadügyminiszter közölte, hogy a Douglas-repülőgyárnak 43 és fél mil­lió dollár erejéig megbízást adott. Úgy vélik,­­ hogy ez a rendelés nehéz bombázók szállí­tására vonatkozik. (MTI) Knox tengerészeti miniszter a szer­dai sajtóértekezleten ezeket mondta: “ Sok moszkitó-naszádot építünk Anglia számára, az Egyesült Államok azonban na­gyobb hadihajókat nem engedhet át. Knox kijelentette még, hogy a be nem hí­vott tengerészeti tartalékot május 5-ike és 30-ika között fogják mozgósítani. Ez a moz­gósítás 230 tisztet és­ 4600 legénységi állo­mánybelit érint. Roosevelt elnök levélben arra kérte Lan­­dot, az állami hajózási hatóság főnökét, hogy legalább kétmillió tonna hajóteret bocsásson rendelkezésre az Angliának szánt hadiszállí­tások céljaira. (MTI) Argentina külügyminisztere rádió­ban és sajtóban cáfolta amerikai lapoknak azt a washingtoni jelentését, mintha állítólag valamennyi amerikai országnak közös terve lenne különböző külföldi nemzeteknek az amerikai kikötőben horgonyzó hajóinak le­foglalása kérdésében. Berlin és Moszkva viszonya Mint előrelátható és várható volt, a kül­földi sajtó a moszkvai japán-szovjetorosz semlegességi szerződéssel kapcsolatosan is­mét több figyelmet szentelt a Szovjetunió külpolitikai tevékenységének, mint rende­sen. A hadműveletkkel párhuzamosan a diplo­mácia vívja vértelen csatáit s a modern had­viselés kelléktárában az elhatározó jellegű katonai lépések előestéjén rendszerint diplomáciai „előkészítés“ szerepel. Távol áll a tőlünk a legcsekélyebb mértékben is jóslá­sokba bocsátkozni: ez ma kétélű kard és ép eléggé követik egymást a kézzelfogható események, céltalan azok jelentőségén túl­menő és hellyel-közzel mindig egyoldalú szemléleten alapuló nézetekkel megtömni az olvasóközönség gondokkal megterhelt agy­­tekervényeit. A megtörtént és hivatalos jelentésekben körvonalazott események összefoglalása és történeti egybevetése ezzel szemben tanul­ságos megállapításokra vezet. A moszkvai japán-orosz megállapodás, mint maga a japán külügyminiszter meg­­­­állapította, a háromhatalmi egyezmény szellemének kedvező légkört biztosítva, megelégedést keltett a tengelyhatalmak politikai köreiben. A demkokrata-plutokrata hatalmak letétemé­nyese, Anglia ugyanekkor keserű csalódás­sal gazdagodott. A londoni kormány ugyanis minden eszközt megragadott, hogy Német­ország és Oroszország korrekt és kölcsönö­sen értékelt viszonyát megzavarja. A három­­hatalmi egyezmény egyik tagállamának, Japánnak a balkáni háború fellángolásá­val egyidejűleg Moszkvában elért diplo­máciai sikere érthetően lehangolta azo­kat a köröket, melyek váltig azt hangoz­­tatták, hogy Moszkva semlegessége és be nem avatkozó magatartása a közel­jövőben módosulhat. Németország 1939 augusztus 23-án meg­nemtámadási egyezményt kötött a Szovjet­unióval. Katonai, illetve hadászati szempont­ból Németország számára a szovjetorosz semlegesség az Anglia ellen folytatandó had­viselés tekintetében ,oly helyzetet teremtett, aminek következtében a lengyelországi francia-brit befolyás megbénult, Belgium, Hollandia és Franciaország térdre kényszerí­­tése pedig, a nagy keleti szomszéd be nem­avatkozó magatartása révén, mint azt a be­következett események igazolják,­­az eredeti terveknek megfelelőleg történt. Oly gigászi harci vállalkozáshoz, aminő az angol világbirodalom megtörése, Né­metországnak feltétlen szüksége volt a Szovjetunió gabona, kőolaj és nyers­anyag-gazdaságának igénybevételére s az ezirányban folytatott moszkvai diplo­máciai csata ép akkor dőlt el Német­ország javára, amikor egy nagyszámú angol küldöttség is tárgyalt a szovjet­fővárosban. A német diplomácia moszkvai sikere világ­­történelmi jelentőségű s az anyagi termé­szetű kölcsönös megállapodás el nem ha­nyagolható körülménye­ az a tény is, hogy elvi tekintetben a Szovjetunió csak oly el­lenfele a demokrata-plutokrata hatalmak­nak, mint a nemzeti szocializmus. Hitler vezér és kancellár politikai éles­látására vall, hogy a Szovjetunióval szem­ben minden oly kérdésben megtalálta a meg­értés és­ megállapodás lehetőségeit, mely Ára fi fillér

Next