Felvidéki Ujság, 1942. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1942-05-22 / 115. szám
1<*42 május 22 — 115. szám ——MMiwmiMMin-nrrinM.iHMmMM Kállay Miklóst véglegesen megbízták a külügyminisztérium vezetésével A Magyar Távirati Iroda jelenti: Magyarország főméltóságú kormányzója a következő legfelsőbb elhatározást, illetőleg kéziratot méltóztatott kibocsátani: A külügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnököt előterjesztésére a külügyminisztérium vezetésével véglegesen megbízom. Budapest, 1942 május 20. napján. Horthy s. k. Kállay Miklós s. k. Kedves Kállay dr. Előterjesztésére önt a m. kir. külügyminisztérium vezetésével véglegesen megbízom. Budapest, 1942 május 20. napján. Horthy s. k. Kállay Miklós s. k. * * ♦ Kétmillió lakost elszállítottak Leningrádból Bern, május 22. (MTI) A Stefani-iroda jelenti: A Svájcba érkező jelentések megerősítik azt a hírt, hogy Leningrád lakosságának kétharmad részét, mintegy kétmillió embert a tél folyamán a Szovjetunió belsejébe szállították. A brazíliai partok mentén megtorpedóztak egy mexikói hajót Mexikó, május 22. (MTI) Az OFI jelenti: A Maya nevű mexikói tartályhajót a brazil partok magasságában megtorpedózták. Az északamerikai tengerészet megkezdte a négerek besorozását Amszterdam, május 22. (MTI) Knox tengerészeti miniszter bejelentette, hogy az északamerikai tengerészet megkezdte a négerek besorozását katonai szolgálatra. Közölte ezenkívül, hogy előkészületeket tesznek a Normandia kiemelésére. Kétszáz halottja van az ecuadori földrengésnek Buenos Aires, május 22. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Az ecuadori kormány hivatalosan közli, hogy az e héten pusztító földrengésnek kétszáz halálos áldozata van. Az anyagi kár két és fél millió dollár. Eőare növekszik az amerikai italötérhiány Buenos Aires, május 22. (MTI) A Stefani-iroda jelenti: Az Egyesült Államok vezetőségének a legtöbb gondot a kereskedelmi hajózásban mutatkozó hiány okozza. A helyzet ezen a téren nagymértékben romlott 1939 óta, különösen a búvárhajók fokozott tevékenysége miatt december 7-ike óta. Az Egyesült Államok nagy erőfeszítéseket tesznek a bajók orvoslására, de a tengelyhatalmak tengeralattjárói ezt lehetetlenné teszik, mert az elsüllyesztett hajók száma legalább eléri a most épülés alatt álló hajók számát. Bramöa úiság Az angol alsók vitája a hadi helyzetről Berlin, május 22. A TP diplomáciai levelezője az angol alsóházban a háborús helyzetről lefolyt vitához a következőket jelenti: Miután a kedd délután lefolyt vitában a miniszterelnök helyettese, Attlee igen kényelmetlen helyzetbe jutott, szerdán megjelent a Zordpecsétőr Cripps a parlamentben, hogy a kormány politikáját védelmébe vegye. Cripps egyébként is meg van bízva azzal, hogy a kormány nevében az alsóházban beszéljen és ha ezt a tisztségét a vita első napján nem látta el, akkor ez minden valószínűség szerint az ő kettős szerepével függ össze, hiszen a kormányba történt belépése után továbbra is az országos ellenzék vezetője maradt és párthíveitől mint jövendőbeli miniszterelnök ünnepelteti magát. A vita második napján ennek dacára is kénytelen volt azonban megjelenni, nehogy túlságosan elkülönítse magát Churchilltől. Mindenekelőtt végighallgatta a volt hadügyminiszternek, Hoare Belishanak beszédét, aki kifejezetten bizalmát nyilvánította Cripps iránt, de őt egyúttal megkérte, vizsgálná meg egy új egyensúlynak a szükségességét és érvényesítené befolyását. Hoare Berisha nem fejtett ki új gondolatokat és nem tett konkrét javaslatokat, ezzel szemben számos olyan sajnálatos tényre mutatott rá, amelyek az utolsó háborús események kapcsán mutatkoztak. Feldicsérte Alexander tábornokot és a burmai balsikerért az illetékes londoni hatóságokat tette felelőssé, akiknek hibájából fakadt a csapatok hiányos felszerelése, a repülőkben való hiány és az élelmi utánpótlás csődje. Hogy mennyire igaza van a volt hadügyminiszternek, az egy japán jelentésből derül ki, mely szerint a hadizsákmány megállapítása kapcsán a japán fegyverhivatal szakértői megállapították, hogy az angolok és amerikaiak legnagyobb részt olyan öreg fegyverekkel voltak ellátva, melyek részben az első világháborúból származtak. Hoare Berisha, akinek kritikájával tartózkodóbbnak kellene lenni, mert mint volt hadügyminisztert az általa kifogásolt hiányokban ugyancsak nagyrészben felelős, végezetül azt követelte, hogy „a modern háborúnak tanításait a leggyorsabban meg kellene tanulni“. Ez a felszólítás a harmadik háborús év közepén élénk fényt vet azokra az állapotokra, amelyek az angol katonai vezetésben uralkodnak. Cripps az ellenzéknek részben elmondott, részben elhallgatott azon követelésére, hogy a műkedvelő stratéga Churchillt, mint hadügyminisztert egy megfelelő szakemberrel kell kicserélni, azt válaszolta, hogy egész Angliában nincs még egy ember, aki a honvédelmi problémákban nagyobb és hosszabb tapasztalattal bírna, mint a miniszterelnök. Churchillnek ezen Gallipoliból Szingapúrba és Burmába érő „tapasztalataira“ vonatkozó megjegyzést tulajdonképen csípősnek lehet tekinteni, annál is inkább, mert Cripps ehhez hozzáfűzte, hogy a háborús kabinet tagjai Churchill terveit csak hosszas vitatkozások után szokták jóváhagyni és hogy ezek a viták nem egyszer igen élénkek. Világos, hogy Cripps urnak saját jövőbeli tervei érdekében nem kellemes az a gondolat, hogy egy katonának döntő befolyást engedjenek az elhatározásukra. Katonákat nem lehet mindig könnyen megnyerni olyan hazárd politika részére, mint aminőt Cripps a bolsevizmus megmentésére folytatni óhajt és ezen túlmenőleg rendesen olyan belpolitikai kísérleteket sem szoktak pártolni, amelyeknek végső célja a bolsevizálás. Ilyen beállítottság mellett Sir Stafford Cripps azt fejtegette, jobb lesz, ha egyelőre Churchill tovább szaporítja „tapasztalatait“, mint egy generálisnak döntő befolyást adni. Minden egyéb, amit Cripps még mondott, nem volt újdonság Csakúgy, mint előző napon Attlee, ő is azon nehézségre figyelmeztetett, amelyek tényleg fennforognak és kihangsúlyozta azt az előnyt, amely a tengelyhatalmak oldalán van azért, mert úgy Európában, mint Keletázsiában a belső vonalon hadakozhatnak. Ilyen körülmények között tulajdonképpen csodálatos, hogy a szövetkezett államokat eddig még nagyobb bajok nem érték. Cripps csak azt felejti el megemlíteni, hogy az európai térnek Kéréstől az Északi-sarkig és Biaricztől Bengáziig való uralmát a tengelyhatalmaknak mindenekelőtt meg kellett szerezniük, éppen úgy, mint ahogy a japánok is csak Hátsóindiának meghódítása után lesznek abban az előnyös helyzetben, hogy az Indiai-óceán és a Pacifik között a belső vonalon operálhassanak. Ami végül a még nagyobb bajokat illeti, amelyekkel a szövetkezett államoknak Sir Stafford Cripps véleménye szerint tulajdonképpen számolni lehetett, erre vonatkozólag csak némi kis további türelemre van szükség, eljönnek még ezek is. Az amerikai ipar háborús rekord nyeresége Róma, május 22. (MTI) A Tribuna buenosairesi jelentése szerint most váltak ismeretessé az első adatok az amerikai ipar múlt évi háborús nyereségéről. Az adatok szerint 758 hadiipari vállalat 3442 millió dollár tiszta hasznot ért el. Ez a haszon túllépi az 1929. évi nyereséget, pedig köztudomású, hogy az amerikai iparnak fennállása óta akkor volt a legnagyobb haszna. 3 A Japán tengerészeti megbízott újabb részleteket közölt a Korall-tengeri csatáról (MTI) Hiraido, a japán tengerészet megbízott tájékoztatója újabb részleteket közölt a Korall-tengeri csatáról. Kijelentette, hogy ha szükségesnek mutatkozik, Japán hajlandó kétséget kizáró anyagot szolgáltatni arra, hogy a csata a japánok fölényes győzelmével végződött. Az angolszász szövetségesek veresége abból a tényből is kitűnik, hogy hajóhadukat nagy sietve dél felé vonták vissza. Nagy meglepetés volt a japánok számára, hogy az angolszász szövetségesek megmaradt hajóikat visszavonták. Ezt csak teljes vereség után teszi meg az ellenfél. A japánok sajnálják, hogy bár napokig kutattak a megmaradt angolszász hajók után, mégsem tudták felfedezni azokat. VISSZA A TERMÉSZETHEZ! ".............■" ■ i ...........................■...■ [UNK] [UNK] [UNK] ! Természetes gyógymód és táplálkozás Irta: DR. BUCSÁNYI GYULA egészségügyi főtanácsos. Ez a mű tartalmazza mindazon tanácsokat, melyek a családi életben előforduló betegségek természetes gyógykezelésénél okvetlen szükségesek. — A természetes gyógymód alapfogalma. — Természetes táplálkozás. — Vegetarizmus. — A vér megromlása. — A hús. — Tojás. — Zsírok. — A vitaminok. — Főzelék. — Gyümölcs — Alkohol — Fürdés, mosakodás. — Alvás. — Idegápolás. — Gyógynövények. — Betegségek házi gyógyítása stb., stb. Szerző a modern természetes gyógymódok úttörője és mestere, négy évtizedes gyakorlat tapasztalatai alapján irta meg élete e főművét 230 du„. Ára csak P 4.80. Kapható: a Felvidéki Ujság kiadóhivatalában Kassa, Fő-utca 96. Sztálin a „gyermekbarát” Irtás Dr. Koppány Vilmos Az Angliában és Amerikában lábrakapott szovjetbarátság, mely a bolsevizmust minden keserű tapasztalatról megfeledkezve hirtelen a család, egyház és közszabadságok védelmezőjének kiáltotta ki, Sztálint mindig újabb álarcok felvételére bátorítja. Kegyetlen tréfának látszik, de igaz: az emberi jogok ügyvédje szerepében tetszelgő szovjet legújabban már mint gyermekbarát is a többi nemzetek mintaképének tekintélyét követeli magának. A moszkvai „Pravda“ a napokban rikító Cikkben fordult „a világ asszonyaidhoz, hogy segítséget kérjen tőlük „a fasiszták szervezett gyermekgyilkossága“ ellen. „Nem halljátok a fasiszta uralom alatt szenvedő gyermekek zokogását és sírását? A kínok kelyhe már túlcsordult!“ mondja a cikk. A szovjet paradicsom áldásai ott, ahol szándékos öncsalás nem teszi vakokká a szemeket, már untig ismeretesek ahhoz, hogy ne legyen fölösleges idézni a jó magyar közmondást: „Az kiabál, akinek a háza ég“, de talán mégsem árt még eszer szembenézni a valósággal, már csak azért is, mert a „Pravda“ cinizmusa kitűnő alkalmat ad lemérni azt a feneketlen szakadékot, mely a szovjet valóság és szovjet propaganda között tátong. A természettől fogva ártatlan gyermekek erkölcsi és testi nyomorúsága már a kezdet kezdetén is egyik legmegrendítőbb jelensége volt a szovjet világ mindennapi életének. Moszkva sohasem mulasztotta ugyan el, hogy a külföldi tanulmányi bizottságokat és gyanútlan utazókat néhány mintaintézménnyel, gyermekkertekkel, iskolákkal, szünidei táborokkal, üdülőotthonokkal stb. kísérelje meg elápráztatni, az orosz Potemkin-módszerek azonban már túlságosan ismertek ahhoz, hogy az őszinte igazságot kereső embert lépre csalhatták volna. Körmönfontabb propagandafogás volt az úgynevezett bolsevista önkritika, mely azzal a látszattal akarta megtéveszteni, mintha a szovjet élet el nem rejthető sebeit csupán az alsóbrendű közegek helyenkinti hanyagságával lehetne menteni. A hiba gyökere természetesen magában a szovjetrendszerben volt, az önkritika taktikája pusztán ennek az igazságnak leplezésére szolgált. A szovjetparadicsom boldogtalan ifjúságának reménytelen helyzete mindenekelőtt a beszpiizornikok, a családtalan gyermekcsavargók millióinak alakjában öltött elrémítő méreteket A szüleiktől megfosztott vagy hazulról megszökött gyermekek megszámlálhatatlan tömege kóborolt a mammauthbirodalom végtelen utain lerongyolódva, kiéhezve, erkölcsileg lezüllve, minden gonosz tette készen. Számukat hivatalos becslések is 6,8, sőt 9 millióra tették. Az alkoholizmustól kezdve minden elképzelhető lélek- és egészégromboló hajlam tizedelte ezt a szómom sereget éveken keresztül, mások büntetőtáborokban összezsúfolva tömegesen estek a „likvidálás” áldozatául. A háború megindulása idején a csavargók még a szovjet utca mindennapos képéhez tartoztak. Mindez tehát nem volt átmeneti jelenség, egy forradalmi fejlődési folyamat közbeeső állomása. Maga Lenin özvegye, Krupskaja asszony állapította meg, hogy ezek a hordák nem a múlt öröksége, hanem a „jelen terméke“ voltak. Itt már csak a gyökérig ható erkölcsi felbomlás külső tünetei nyilvánultak meg, a nevelés teljes csődje. A szovjet közvélemény előtt a beszprizornikok problémáján túl is sok panasz hangzott el az ifjúság elvadulásáról, elállatiasodásig fajuló eldurvulásáról. Erkölcsi tartalmat adó ösztönzésekre képtelenül a kormány végül is csak egyetlen felvezető utat látott a pusztító járvány megfékezésére: a hasonló durva erőszakot, a halálbüntetés bevezetését. Az 1935 április 7-én kibocsátott rendelet a 12 éves kortól kezdve a gyermekekre is kifejezetten kiterjesztette mindazokat a büntetéseket, amelyek addig csak felnőttekkel szemben voltak érvényben: „Ha 12 éves vagy ennél idősebb fiatalkorúak bűnösnek találtatnak lopásban, erőszak alkalmazásában, testi sértésben, gyilkosságban vagy gyilkossági kísérletben, a büntetés valamennyi fajtájának alkalmazásával törvényszéki eljárás alá kerülnek.“ Abban a közösségben, mely az anyagelvűség gondolatvilága szerint rendezkedik be, amely minden nemesebb és magasabb rendű ösztönt erőszakkal nyom el, a gyilkos posvány levegőjében felnövő ifjúságnak is szükségszerűen a lelki eltompultság áldozatává kell lennie. Abban a társadalomban, mely a gyermek és család között cinikus tervszerűséggel minden kapcsolatot megszakított, ma hiába hivatkozik a „Pravda“ az anya és gyermek természetes kapcsolatára. Évtizedes halálos bűnöket nem lehet egy nap alatt levezekelni. Moszkvában ezt bizonyára tudják, legfeljebb most rövidlátó politikai okokból szabadkezet adnak a bolsevista propagandának, de eljön majd az idő, amikor ezek is rájönnek, hogy azt a dudvát aratják, melyet most vetetett el