Felvidéki Ujság, 1942. május (5. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-22 / 115. szám

1<*42 május 22 — 115. szám ——MMiwmi­MMin-nrrinM.iHMmMM Kállay Miklóst véglegesen megbízták a külügyminisztérium vezetésével A Magyar Távirati Iroda jelenti: Magyarország főméltóságú kormányzója a következő legfelsőbb elhatározást, illető­leg kéziratot méltóztatott kibocsátani: A külügyminisztérium ideiglenes vezeté­sével megbízott m. kir. miniszterelnököt elő­terjesztésére a külügyminisztérium vezeté­sével véglegesen megbízom. Budapest, 1942 május 20. napján. Horthy s. k. Kállay Miklós s. k. Kedves Kállay dr.­ Előterjesztésére önt a m. kir. külügymi­nisztérium vezetésével véglegesen megbízom. Budapest, 1942 május 20. napján. Horthy s. k. Kállay Miklós s. k. * * ♦ Kétmillió lakost elszállítottak Leningrádból Bern, május 22. (MTI) A Stefani-iroda jelenti: A Svájcba érkező jelentések megerősítik azt a hírt, hogy Leningrád lakosságának kétharmad részét, mintegy kétmillió embert a tél folyamán a Szovjetunió belsejébe szállították. A brazíliai partok mentén megtorpedóztak egy mexikói hajót Mexikó, május 22. (MTI) Az OFI jelenti: A Maya nevű mexi­kói tartályhajót a brazil partok magasságá­ban megtorpedózták. Az északamerikai tengerészet megkezdte a négerek besorozását Amszterdam, május 22. (MTI) Knox tengerészeti miniszter bejelen­tette, hogy az északamerikai tengerészet megkezdte a négerek besorozását katonai szolgálatra. Közölte ezenkívül, hogy előké­születeket tesznek a Normandia kiemelésére. Kétszáz halottja van az ecuadori földrengésnek Buenos­ Aires, május 22. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Az ecuadori kormány hivatalosan közli, hogy az e héten pusztító földrengésnek kétszáz halálos áldozata van. Az anyagi kár két és fél millió dollár. Eőare növekszik az amerikai italötérhiány Buenos­ Aires, május 22. (MTI) A Stefani-iroda jelenti: Az Egyesült Államok vezetőségének a legtöbb gondot a kereskedelmi hajózásban mutatkozó hiány okozza. A helyzet ezen a téren nagymérték­ben romlott 1939 óta, különösen a búvárha­­jók fokozott tevékenysége miatt december 7-ike óta. Az Egyesült Államok nagy erőfe­szítéseket tesznek a bajók orvoslására, de a tengelyhatalmak tengeralattjárói ezt lehetet­lenné teszik, mert az elsüllyesztett hajók száma legalább eléri a most épülés alatt álló hajók számát. Bramöa ú­iság Az angol alsók vitája a hadi helyzetről Berlin, május 22. A TP diplomáciai levelezője az angol alsó­házban a háborús helyzetről lefolyt vitához a következőket jelenti: Miután a kedd dél­után lefolyt vitában a miniszterelnök helyet­tese, Attlee igen kényelmetlen helyzetbe jutott, szerdán megjelent a Zordpecsétőr Cripps a parlamentben, hogy a kormány politi­káját védelmébe vegye. Cripps egyébként is meg van bízva azzal, hogy a kormány nevében az alsóházban be­széljen és ha ezt a tisztségét a vita első nap­ján nem látta el, akkor ez minden valószínű­ség szerint az ő kettős szerepével függ össze, hiszen a kormányba történt belépése után továbbra is az országos ellenzék veze­tője maradt és­ párthíveitől mint jövendőbeli miniszterelnök ünnepelteti magát. A vita második napján ennek dacára is kénytelen volt azonban megjelenni, nehogy túlságosan elkülönítse magát Churchilltől. Mindenekelőtt végig­hallgatta a volt hadügy­miniszternek, Hoare Belishanak beszédét, aki kifejezetten bizalmát nyilvánította Cripps iránt, de őt egyúttal megkérte, vizsgálná meg egy új egyensúlynak a szükségességét és érvényesítené befolyását. Hoare Berisha nem fejtett ki új gondolatokat és nem tett konkrét javaslatokat, ezzel szemben számos olyan sajnálatos tényre mutatott rá, ame­lyek az utolsó háborús események kapcsán mutatkoztak. Feldicsérte Alexander tábornokot és a burm­ai balsikerért az illetékes londoni hatóságokat tette felelőssé, akiknek hibájából fakadt a csapatok hiányos fel­szerelése, a repülőkben való hiány és az élelmi utánpótlás csődje. Hogy mennyire igaza van a volt hadügymi­niszternek, az egy japán jelentésből derül ki, mely szerint a hadizsákmány megállapítása kapcsán a japán fegyverhivatal szakértői megállapították, hogy az angolok és ameri­kaiak legnagyobb részt olyan öreg fegyve­rekkel voltak ellátva, melyek részben az első világháborúból származtak. Hoare Berisha, akinek kritikájával tartóz­kodóbbnak kellene lenni, mert mint volt hadügyminisztert az általa kifogásolt hiá­nyokban ugyancsak nagyrészben felelős, vé­gezetül azt követelte, hogy „a modern háborúnak tanításait a leg­gyorsabban meg kellene tanulni“. Ez a felszólítás a harmadik háborús év kö­zepén élénk fényt vet azokra az állapotokra, amelyek az angol katonai vezetésben ural­kodnak. Cripps az ellenzéknek részben elmondott, részben elhallgatott azon követelésére, hogy a műkedvelő stratéga Churchillt, mint had­ügyminisztert egy megfelelő szakemberrel kell kicserélni, azt válaszolta, hogy egész Angliában nincs még egy ember, aki a hon­védelmi problémákban nagyobb és hosszabb tapasztalattal bírna, mint a miniszterelnök. Churchillnek ezen Gallipoliból Szingapúrba és Burmába érő „tapasztalataira“ vonatkozó megjegyzést tulajdonképen csípősnek lehet tekinteni, annál is inkább, mert Cripps ehhez hozzáfűzte, hogy a háborús kabinet tagjai Churchill terveit csak hosszas vitatkozások után szokták jóváhagyni és hogy ezek a vi­ták nem egyszer igen élénkek. Világos, hogy Cripps urnak saját jövőbeli tervei érdeké­ben nem kellemes az a gondolat, hogy egy katonának döntő befolyást engedjenek az elhatározásukra. Katonákat nem lehet mindig könnyen megnyerni olyan hazárd politika részére, mint aminőt Cripps a bolsevizmus megmentésére folytatni óhajt és ezen túlm­e­­nőleg rendesen olyan belpolitikai kísérleteket sem szoktak pártolni, amelyeknek végső célja a bolsevizálás. Ilyen beállítottság mel­lett Sir Stafford Cripps azt fejtegette, jobb lesz, ha egyelőre Churchill tovább szaporítja „tapasztalatait“, mint egy generálisnak döntő befolyást adni. Minden egyéb, amit Cripps még mon­dott, nem volt újdonság­ Csakúgy, mint előző napon Attlee, ő is azon nehézségre figyelmeztetett, amelyek tényleg fennforognak és kihangsúlyozta azt az előnyt, amely a tengelyhatalmak oldalán van azért, mert úgy Európában, mint Kelet­­ázsiában a belső vonalon hadakozhatnak. Ilyen körülmények között tulajdonképpen csodálatos, hogy a szövetkezett államokat eddig még nagyobb bajok nem érték. Cripps csak azt felejti el megemlíteni, hogy az euró­pai térnek Kéréstől az Északi-sarkig és Bia­­ricztől Bengáziig való uralmát a tengelyha­talmaknak mindenekelőtt meg kellett szerez­niük, éppen úgy, mint ahogy a japánok is csak Hátsóindiának meghódítása után lesz­nek abban az előnyös helyzetben, hogy az Indiai-óceán és a Pacifik között a belső vo­nalon operálhassanak. Ami végül a még na­gyobb bajokat illeti, amelyekkel a szövetke­zett államoknak Sir Stafford Cripps vélemé­nye szerint tulajdonképpen számolni lehetett, erre vonatkozólag csak némi kis további tü­relemre van szükség, eljönnek még ezek is. Az amerikai ipar háborús rekord nyeresége Róma, május 22. (MTI) A Tribuna buenosairesi jelentése szerint most váltak ismeretessé az első ada­tok az amerikai ipar múlt évi háborús nye­reségéről. Az adatok szerint 758 hadiipari vállalat 3442 millió dollár tiszta hasznot ért el. Ez a haszon túllépi az 1929. évi nyeresé­get, pedig köztudomású, hogy az amerikai iparnak fennállása óta akkor volt a legna­gyobb haszna. 3 A Japán tengerészeti megbízott újabb részleteket közölt a Korall-tengeri csatáról (MTI) Hiraido, a japán tengerészet megbí­zott tájékoztatója újabb részleteket közölt a Korall-tengeri csatáról. Kijelentette, hogy ha szükségesnek mutatkozik, Japán hajlandó kétséget kizáró anyagot szolgáltatni arra, hogy a csata a japánok fölényes győzelmé­vel végződött. Az angolszász szövetségesek veresége abból a tényből is kitűnik, hogy ha­jóhadukat nagy sietve dél felé vonták vissza. Nagy meglepetés volt a japánok számára, hogy az angolszász szövetségesek megma­radt hajóikat visszavonták. Ezt csak teljes vereség után teszi meg az ellenfél. A japá­nok sajnálják, hogy bár napokig kutattak a megmaradt angolszász hajók után, még­sem tudták felfedezni azokat. VISSZA A TERMÉSZETHEZ! ".............■" ■ i ...........................■...■ [UNK] [UNK] [UNK] ! Természetes gyógymód és táplálkozás Irta: DR. BUCSÁNYI GYULA egészségügyi főtanácsos. Ez a mű tartalmazza mindazon tanácsokat, melyek a családi életben előforduló betegségek ter­mészetes gyógykezelésénél okvetlen szükségesek. — A természetes gyógymód alapfogalma. — Természetes táplálkozás. — Vegetarizmus. — A vér megromlása. — A hús. — Tojás. — Zsírok. — A vitaminok. — Főzelék. — Gyümölcs — Alkohol — Fürdés, mosakodás. — Alvás. — Ideg­ápolás. — Gyógynövények. — Betegségek házi gyógyítása stb., stb. Szerző a modern természetes gyógymódok úttörője és mestere, n­égy évtizedes gyakorlat tapasztalatai alapján irta meg élete e főművét 230 d­u„. Ára csak P 4.80. Kapható: a Felvidéki Ujság kiadóhivatalában Kassa, Fő-utca 96. Sztálin a „gyermekbarát” Irtás Dr. Koppány Vilmos Az Angliában és Amerikában lábrakapott szovjetbarátság, mely a bolsevizmust minden keserű tapasztalatról megfeledkezve hirtelen a család, egyház és közszabadságok védel­mezőjének kiáltotta ki, Sztálint mindig újabb álarcok felvételére bátorítja. Kegyetlen tré­fának látszik, de igaz: az emberi jogok ügyvédje szerepében tetszelgő szovjet legújabban már mint gyermekbarát is a többi nemzetek min­taképének tekintélyét követeli magának. A moszkvai „Pravda“ a napokban rikító Cikkben fordult „a világ asszonyaidhoz, hogy segítséget kérjen tőlük „a fasiszták szervezett gyermekgyilkossága“ ellen. „Nem halljátok a fasiszta uralom alatt szenvedő gyermekek zokogását és sírá­sát? A kínok kelyhe már túlcsordult!“ mondja a cikk. A szovjet paradicsom áldásai ott, ahol szán­dékos öncsalás nem teszi vakokká a szeme­ket, már untig ismeretesek ahhoz, hogy ne legyen fölösleges idézni a jó magyar közmon­dást: „Az kiabál, akinek a háza ég“, de ta­lán mégsem árt még eszer szembenézni a va­lósággal, már csak azért is, mert a „Pravda“ cinizmusa kitűnő alkalmat ad lemérni azt a feneketlen szakadékot, mely a szovjet valóság és szovjet propaganda között tátong. A természettől fogva ártatlan gyermekek er­kölcsi és testi nyomorúsága már a kezdet kezdetén is egyik legmegrendítőbb jelensége volt a szovjet világ mindennapi életének. Moszkva sohasem mulasztotta ugyan el, hogy a külföldi tanulmányi bizottságokat és gya­nútlan utazókat néhány mintaintézménnyel, gyermekkertekkel, iskolákkal, szünidei tábo­rokkal, üdülőotthonokkal stb. kísérelje meg elápráztatni, az orosz Potemkin-módszerek azonban már túlságosan ismertek ahhoz, hogy az őszinte igazságot kereső embert lépre csal­­hatták volna. Körmönfontabb propagandafo­gás volt az úgynevezett bolsevista önkritika, mely azzal a látszattal akarta megtéveszteni, mintha a szovjet élet el nem rejthető sebeit csupán az alsóbrendű közegek helyenkinti hanyagságával lehetne menteni. A hiba gyö­kere természetesen magában a szovjetrend­szerben volt, az önkritika taktikája pusztán ennek az igazságnak leplezésére szolgált. A szovjetparadicsom boldogtalan ifjúságá­nak reménytelen helyzete mindenekelőtt a beszpiizornikok, a családtalan gyermekcsa­vargók millióinak alakjában öltött elrémítő méreteket A szüleiktől megfosztott vagy hazulról megszökött gyermekek megszámlálhatat­lan tömege kóborolt a mammauthbiroda­­lom végtelen utain lerongyolódva, ki­éhezve, erkölcsileg lezüllve, minden go­­nosz tette készen. Számukat hivatalos becslések is 6,8, sőt 9 millióra tették. Az alkoholizmustól kezdve minden elkép­zelhető lélek- és egészégromboló hajlam tizedelte ezt a szóm­om sereget éveken ke­resztül, mások büntetőtáborokban össze­zsúfolva tömegesen estek a „likvidálás” áldozatául. A háború megindulása idején a csavargók még a szovjet utca mindennapos képéhez tartoztak. Mindez tehát nem­ volt átmeneti jelenség, egy forradalmi fejlődési folyamat közbeeső állomása. Maga Lenin özvegye, Krupskaja asszony állapította meg, hogy ezek a hordák nem a múlt öröksége, hanem a „jelen ter­méke“ voltak. Itt már csak a gyökérig ható erkölcsi felbomlás külső tünetei nyilvánultak meg, a nevelés teljes csődje. A szovjet köz­vélemény előtt a beszprizornikok problémá­ján túl is sok panasz hangzott el az ifjúság elvadulásáról, elállatiasodásig fajuló eldur­vulásáról. Erkölcsi tartalmat adó ösztönzésekre képtelenül a kormány végül is csak egyetlen felvezető utat látott a pusztító járvány megfékezésére: a hasonló durva erőszakot, a halálbüntetés bevezetését. Az 1935 április 7-én kibocsátott rendelet a 12 éves kortól kezdve a gyermekekre is ki­fejezetten kiterjesztette mindazokat a bün­tetéseket, amelyek addig csak felnőttekkel szemben voltak érvényben: „Ha 12 éves vagy ennél idősebb fiatal­korúak bűnösnek találtatnak lopásban, erőszak alkalmazásában, testi sértésben, gyilkosságban vagy gyilkossági kísérlet­ben, a büntetés valamennyi fajtájának alkalmazásával törvényszéki eljárás alá kerülnek.“ Abban a közösségben, mely az anyagelvű­­ség gondolatvilága szerint rendezkedik be, amely minden nemesebb és magasabb rendű ösztönt erőszakkal nyom el, a gyilkos pos­­vány levegőjében felnövő ifjúságnak is szük­ségszerűen a lelki eltompultság áldozatává kell lennie.­­ Abban a társadalomban, mely a gyermek és család között cinikus tervszerűséggel min­den kapcsolatot megszakított, ma hiába hi­vatkozik a „Pravda“ az anya és gyermek természetes kapcsolatára. Évtizedes halálos bűnöket nem lehet egy nap alatt levezekelni. Moszkvában ezt bizonyára tudják, legfel­jebb most rövidlátó politikai okokból szabad­kezet adnak a bolsevista propagandának, de eljön majd az idő, amikor ezek is rájönnek, hogy azt a dudvát aratják, melyet most ve­tetett el

Next