Felvidéki Ujság, 1942. május (5. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-30 / 121. szám

1942 május 30 — 121. szál » Felvidéki Újság Három földrészen és hét világtengeren tombol a történelem legnagyobb mérkőzése. Hét világtenger harci­ eseményei fölött tér mindennap szó nélkül napirendre a „kávé­házi Konrád“, csak azért, mert a tengeri há­ború világa idegen világ neki, nem tud mit kezdeni vele. Igen, a haditengerészet külön világ, sajátos hagyományokkal és sajátos ro­mantikával, külön törvényekkel és külön tit­kokkal. Csábító feladat ezekbe a titkokba be­tekintést keresni, azonban nem könnyű szak­avatott vezetőre találni. Ám ahol más nem, a vállalkozószellemmel irányított véletlen még mindig segíthet. Már régóta feltűnt a német sajtóban Brüninghaus ellentengernagy neve, aki a legjobb berlini lapokban szokta szakértelmét csillogtatni. Aki ilyen szívesen forgatja a tollat, az nem akarhat megköze­líthetetlenségbe burkolózni, gondoltam re­ménykedve — és nem csalódtam. Nem mindennapi dolog érdemes ellenten­gernaggyal beszélgetni, Brüninghaus ellenten­gernagy egyénisége azonban hamarosan fel­old minden elfogódottságot. Megnyerő, köz­vetlen modorú öregúr, a katonát csak hatá­rozottsága és pontossága árulja el benne. Katonaember nem szívesen beszél politikáról, ezért „captatio benevo­entiae“-ként mindjárt elöljáróban bejelentem, hogy csak tengerész­technikai kérdésekre kívánok szorítkozni. A tengernagy úr barátságos mosollyal nyug­tázza tartózkodásomat, de azért odaülteti az írógéphez kisasszonyát. Csak azért,­­hogy megkönnyítse dolgomat — mondja —, de az érzésem, hogy óvatosságból is. A lehető legártatlanabb technikai kérdés­sel kezdem: — Igaz-e, hogy a sokáig vizen levő ha­jókra moszat rakódik le és az ilyen hajókat költséges tisztításnak kell alávetni? — Különösen a forró égöv alatti vizeken, a hajótesten növények és állatok teleped­nek meg. A „benőtt“ hajók veszítenek sebességükből és ezzel harci erejükből is. A benövés ellen mérgező festékanyagok­kal szoktak védekezni, a festést azonban időnkint meg kell újítani, ezt a munkát pedig csak dokkokban lehet elvégezni — diktálja Brüninghaus ellentengernagy a fele­letet. íme, a naivnak látszó kérdés milyen fontos felvilágosítást hozott! Új­ megvilágításba ke­rül az elveszett hongkongi, szingapúri és a megbénított máltai támaszpont jelentősége! Ha a nagy angol-amerikai egységeknek akár évente egyszer is angol vagy amerikai kikö­tőbe kell vonulniuk, bizony alig marad sok ideje a messzi távolkeleti vizeken való tar­tózkodásra, vagy ha kényszeríti őket a hadi­helyzet erre, az időnyereségért harcképes­séggel kell fizetniük. Úgy látszik, érdemes továbbra is a techni­kai titkokat feszegetni.­­ Az angol flotta már évek óta üzemben van. Az állandó szolgálat feltehetően erős el­­használási folyamatot indít meg,­ úgy, hogy az angol hadihajóknak bizonyára mind gyak­­rabban van szükségük javításra. Ezek sze­rint Angliának az elvesztett támaszpontokra ebből a szempontból is még nagyobb szük­sége lenne, mint valaha. Nem tévedek tehát, ha feltételem, hogy ilyenformán a japán flotta számára az angol flottá­val szemben már maga az is nagy előny, hogy frissen lépett be a háborúba? Brüninghaus tengernagy jóváhagyja az elgon­dolást és utal arra, hogy Jeliicoe tengernagy, az első világháború flottafőnöke a tengeralattjáróháborúról irt sokat emlegetett könyvében maga is panaszos szavakkal emlékezett meg kü­lönösen a hajókaravánokat kísérő hadi­hajók elhasználódásáról. Egyébként, teszi még hozzá a pontosság és teljesség kedvéért, a legénység „elhasználó­dása“ sem elhanyagolható tényező. A hadi­­tengerész szolgálata nem gyerekjáték és nin­csen olyan viharedzett tengeri medve, akinek ne lenne szüksége tartós üdülésre. Tehát már itt vagyunk a legaktuálisabb kérdésnél, a tengeralattjáróháború kérdésé­nél. • Miképpen befolyásolja a nappalok hos­­­szabbodása a tengeralattjáróháborút? Nem véletlen, hogy eddig minden nagyobbszabású tengeralattjáró offenzíva megindítása éppen tavaszra esett? — A tengeralattjáróháborúnak legjobban a hosszú éjszaka és a nyugodt tenger kedvez. A tengeralattjáró ugyanis legszívesebben éjjel, még­pedig elölről támad, hogy a hajó ne siethesen el a torpedó elől. Nappal nehe­zebb a hajót megközelíteni, viharos időben pedig nehezebb megelőzni. Ám télen, amikor az éjszakák hosszabbak, az idő is rendsze­rint viharosabb, úgyhogy végeredményben a tengeralattjáró füg­getlenebb az évszaktól, mint ahogyan sokszor fel szokták tételezni. Az offen­­zívák megindításának idejét nem az év­szak, hanem a hadihelyzet határoza meg. A német tengeralattjárók az év minden ré­szében szerepeltek már nagy sikerrel. • A hadijelentésekben gyakran esik szó bomba- vagy torpedótalálat következtében féloldalra dőlt hajókról? Milyen mértékben lehet ezeket a hajókat sérültekének vagy éppen elveszetteknek tekinteni? — A féloldalra dőlt hajó ágyúinak egy része a vízre néz, másik része a magasba mered. A magasabb szögbe került ágyúk holttere erősen megnövekszik és ennek megfelelően a hajó harcképessége csökken. Ehhez járul még, hogy a megdőlt hajó kormánylapátja nem merül már el egészen a vízben, így a hajó kormányozhatósága is veszedelembe kerül. A hajó megdőlése tehát nagyon ko­moly következményekkel járhat, különösen egyszerű tehergőzösöknél, melyeket fel lehet ugyan fegyverezni, költséges megdőléselhá­­rító berendezésekkel azonban természetesen nincsnek felszerelve. Ezzel szemben a hadihajók a betódult vízmennyiség ki­egyensúlyozásával bizonyos határok kö­zött megkísérelhetik a hajó harcképessé­gének és kormányozhatóságának helyre­­állítását. Ez mindenesetre nagy szakértelmet és fele­lősségvállalást kívánó feladat, ezért csak a parancsnoknak van joga a megsérült oldal ellentétes pontján való vízbebocsátást elren­delni. Nehéz művelet, mely megizzasztja bi­zony a parancsnokot. „Bizony“? Talán Brim­inghaus ellentenger­nagynak is volt már dolga ezzel a művelet­tel! — Tud tengernagy úr saját tapasztalásból is példát mondani? Igen, Brüningshaus tengernagy valóban nem mindennapi példára tud hivatkozni: — A skagerraki csatában a parancsnok­ságom alatt álló „König“ csatahajó, a né­met zöm élhajója, tíz súlyos találatot kapott, köztük oldalt elöl egy 38 centi­­méteres találatot az oldalpáncálzat alatt, mely felrobbantotta az egyik lőszer­kamrát. A betóduló víz négy fokkal döntötte meg a hajót. Csata közben nem veszélytelen­ az ilyesmi — elég lehet egy újabb találat és a súlygyarapodás következtében egyébként is mélyebbre süllyedt hajóval hamarosan vég­leg búcsút mondhatunk a világnak, — ha azonban nem akartam magamat szégyen­szemre kivonni a csatából meg kellett koc­káztatnom : elrendeltem a jobboldali hátsó rekesz megnyitását. A hajót csakugyan sikerült majdnem teljesen egyensúlyba hozni és a „König“ harcképes­ségét visszanyerve, továbbra is csatában ma­radhatott. Brüninghaus tengernagy, ha magáról van szó, szófukar ember, csak annyit mond, amenyi a példa megértéséhez szükséges, azonban ennyi is elég! Tehát a skagerraki csata egyik csatahajóparancsnokával ülök szemben! Nem tudok a gondolattól elszakad­ni és mig a következő kérdésre diktálja a­ választ, inkább az embert figyelem már benne. — Mi a magyarázata annak, hogy az ango­lok a sok lesújtó kritika ellenére — itt van például Yarnell amerikai tengernagy kímé­letlen leleplezése­i nem tudták megvalósí­tani a három fegyvernem szoros együttmű­ködését? Nem lenne-e túl merész az az állí­tás, hogy mindhárom fegyevernem tökéletes együttműködését nagy méretekben először a japánok valósították meg? Váljon a légi­­haderő színrelépése nem forradalmasította-e a tengeri stratégiát oly mértékben, hogy az angol hadiflotta, mely eddig egyedül is fenn tudta tartani az angol világbirodalmat, a légi­flotta által elégtelenné vált? Brüninghaus tengernagy csak egy röpke pillanatig gondol­kozik és már kész is a válasz:­­ Az angolok jól értenek a rögtönzés­hez, a legapróbb részletekig kidolgozott és átgondolt hadműveletekhez azonban nincsen érzékük. Ez a helyzet most is és ez volt például az 1915. évi gallipoli kudarc végső oka is. A hadsereg és tengeri haderő együttműködése a kívülálló részéről elképzelhetetlenül gon­dos élőmunkát kíván, legelső alapfeltételül pedig egységes vezetést és jól összefogott szervezettséget. Erre az igazságra —­ termé­szetesen már későn — az angolok és ame­rikaiak is rájöttek. Sir Gerald Ellison, a sze­rencsétlen vállalkozás angol történetírója jellemző módon ezt a címet: „The Perils of Amateur Strategy“ (Az amatőrstratégia ve­szedelmei), Poulson amerikai kapitány pedig minden haditenegrészetnél nagyrabecsült mű­vében (The Dardanelles Expeditions) e sza­vakban összegezte ítéletét: „Nagyon kétséges, hogy még maga Nagybritannia is­­ át tudna élni még egy világháborút és egy második­­ Churchillt“. Nos, a második világháború már itt van, még­pedig ugyanazzal a Churchillel súlyosbítva. Ez elég magyarázat arra, hogy miért mon­dott a most folyó háborúban eddig minden nagyobb angol vállalkozás csődöt. Ha az angolok erejét már a haditengeré­szet és szárazföldi hadsereg együttműkö­désének megszervezése is meghaladta, a nehézségek a légihaderő színrelépésé­vel természetesen még jobban megsoka­sodtak számukra. Olyan tökéletes precizitással kidolgozott és végrehajtott kombinált vállalkozásra, mint amilyen német részről a balti szigetek elfog­lalása és japán részről az ottani szaksajtó beismerése szerint erre a mintára megszer­vezett csendesóceáni hadműveletek voltak, az angolok nézetem szerint aligha lesznek valamikor is képesek.­­ Ami pedig a kérdés utolsó részét illeti, az angol világhatalom támasza sohasem egyedül a haditengerészet, hanem a tá­maszpontokkal rendelkező haditengeré­szet volt. Minden tengeri stratégia tá­maszpontrendszereken épül fel és ezen a tételen a légihaderő fellépése csak annyit változtatott, hogy a haditengerészetnek— mint ahogy ez a háború már számos vi­lágos példával bebizonyította — nagyobb szüksége van támaszpontokra, mint valaha. A távolkeleti támaszpontjaitól megfosztott Apgüát nem lehet világhatalomnak tekinteni. Míg a tengernagy ezt a tömör, határozott, meggyőző, csakugyan parancsnokra valló vá­laszt diktálja, csak őt figyelem már. A „Kö­nig“ csatahajó parancsnoka diktál... gyor­san diktál. A titkárnő alig bírja az iramot, különösen az angol nevek és könyvcímek nem mennek neki. A tengernagy úr kissé zsörtölődik, de nem veszti el türelmét: ezen­túl betűzi az angol neveket: ...Ella, Lajos, Lajos, Ingeborg, Szigfrid, Otto, Nándor... de olyan szálsebesen, mintha olvasná a se­gédszavakat. Pedig közben­ a feleleten is kell gondolkodnia. Aki már a világháborúban is csatahajóparancsnok volt, bizonyára jó­ né­hány évtizedet tud maga mögött, ilyen szel­lemi frisseség azonban fiatalabb korban sem mindennapi. Brüninghaus ellentengernagy egyszerre két dologra is tud gondolni! Most, amikor tudatára ébredek annak a sokolda­lúságnak, gyorsaságnak, határozottságnak és mindenre kiterjedő figyelemnek, melyet Brü­ninghaus ellentengernagy diktálása elárul, most tudom meg valójában, mi egy csatahajó­parancsnok! A kihallgatás sokáig tartott, illenék indulni. Egy pillanatig azonban összehajtott jegyze­tekkel ülve maradok még és Brüninghaus úr kérdés nélkül is megérti, mit szeretnék még tőle hallani. Most lassan különös gonddal beszél: " — Horthy. tengernagyot sajnos, nem volt alkalmam közvetlenül megismerni. Mint a német „Loreley“ parancsnoka csak akkor érkeztem Konstantinápolyba, amikor Horthy tengernagy a „Taurus“ állomáshajó parancs­nokságát már másnak adta át. Már akkor is sajnáltam, hogy nem találhattam ott, mert mint tengerésztiszt és mint ember egy­aránt kitűnő hírnévnek örvendett. Kon­stantinápolyi körökben sok csodálat tár­gya volt nagy nyelvtehetsége is. Igen, a tengerésztiszti pályán nagy előny a nyelvtehetség, már­pedig a Kormányzó úr nagy nyelvtehetség, vagy inkább merem állítani, nyelv­zseni! Határozottan nyelvzseni! — állapítja meg végérvényesen a pontosság­kedvelő ellentengernagy a helyes kifejezést — Magyarország kormányzója a német haditengerészet köreiben már pályája kezde­tétől különös nagyrabecsülést élvez. Az ottantói győzelem megmutatta, hogy valóban az átlagot messze meghaladó tengerésztiszt volt. Nem mindennapi stratégiai és taktikai képességei szemé­lyes bátorsággal és hidegen mérlegelő elhatározóképességgel párosultak. Soron kívüli előléptetése akkoriban a német haditengerészetnél is általános örömet vál­tott ki. Azzal az érzéssel távozom Brüninghaus ellentengernagytól, hogy olyan embert ismer­tem meg benne, akinek érdemes meghall­gatni véleményét arról a tengernagyról, aki a hadihajó fedélzetéről egyenesen egy egész ország parancsnoki hídjára lépett. Beszélgetés Brüninghaus ellentengernaggyal A skagerraki csata egyik parancsnoka nyilatkozik a tengeri háború műhelytitkairól és Horthy tengernagyról Irta : Dr. Némathy László Rejtélyes gépkocsi kirándulás bírósági következményekkel Vakmerő betörés az egyik környékbeli grófi kastély garázsában A sofőrt is elítélte a törvényszék Kassa, május 30. Bartha Imre és Szűcs Ferenc kassai lako­sok az egyik este bérautót fogadtak és egy környékbeli községnek vették útjukat. A község határában megállíttatták az autót, az autóvezetőnek meghagyták, hogy várjon rájuk, majd eltűntek a sötétben. Mint később kiderült, Bartha és Szűcs a grófi kastély garázsát feltörték és abból két tank benzint, egy vadászpuskát és három darab autó­gumit magukhoz véve már éppen távozóban voltak, amikor tettüket észrevették, de a két betörőnek még sikerült elmenekülni a csend­őrök elől. A csendőrök üldözés közben észrevették az országúton várakozó autót, megkérdez­ték az autóvezetőt, hogy mit csinál, az autó­ban ülő sofőr elmondta, hogy egy férfit és egy nőt hozott idáig, akik a postamesterhez mentek. A csendőrök gyanúsnak találták a dolgot, mert a községben csak postamester­­nő van, beültek az autóba és utasították az autóvezetőt, hogy lassú menetben haladjon a község felé és ha kívánják álljon meg. Amint az autó a község mellett elterülő erdőhöz ért, halk fütty hallatszott, mire a csendőrök megállásra szólították fel a gép­kocsivezetőt. A csendőrök ezután a kocsiból figyelték a történteket; észrevették, hogy a sötét­ből egy alak lopakodik az autóhoz, mire kiugrottak a kocsiból és megragadták az illetőt. Rövidesen kiderült, hogy a garázsbetörők egyikét sikerült elfogni a csendőröknek. A másik betörő ezután már nem ment a gép­kocsihoz, hanem megszökött és gyalog tette meg az utat Kassáig, de másnap lakásán letartóztatták. Az ügyben most tartották meg a törvény­széki tárgyalást dr. Sipos Zoltán egyesbiró előtt. A kir. törvényszék a rovott multu Szűcs Ferencet betörés bűntettéért 1 évi és 8 hónapi börtönre, társát,­ Bartha Imrét ugyanezért 1 évre ítélte el. De elitélte a bíróság a bérautótulajdonos­­gépkocsivezetőt is és pedig 3 hónapi fog­házra. A bérkocsivezető ugyan váltig hangoz­tatta, hogy nem tudott a készülő betörésről, utasai azt mondták neki, hogy egy ismerős autóvezetőhöz mennek, akitől benzint akar­nak kérni. A betörők sem vallottak a gép­kocsivezető ellen, a bíróság mégis bűnösnek találta őt, mert jóllehet — védekezése sze­rint — az utasai hagyták meg neki, hogyha valaki kérdezné, mondja meg, hogy egy férfit és egy nőt hozott a postamesterhez. Azzal azonban, hogy ezt a csendőröknek mondotta, a bíróság a bűnpártolás tényét állapította meg. Szűcs és Bartha az ítéletben megnyugod­tak, ezzel szemben a gépkocsivezető feleb­­bezést jelentett be a bűnösség megállapítása miatt. Ezt az ítéletet azonban megfelebbezte dr. Kurovszky László ügyészségi elnök, a vád képviselője is. Az ítéletnek ez a része tehát még nem jogerős. I MEGNYÍLT az EURÓPA szálloda Nagyszerű kényelem.­­ Elsőrendű szobák. — Hideg-meleg folyóvíz. Telefon: 34-29 és 34-30 m

Next