Felvidéki Ujság, 1942. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1942-05-30 / 121. szám
1942 május 30 — 121. szál » Felvidéki Újság Három földrészen és hét világtengeren tombol a történelem legnagyobb mérkőzése. Hét világtenger harci eseményei fölött tér mindennap szó nélkül napirendre a „kávéházi Konrád“, csak azért, mert a tengeri háború világa idegen világ neki, nem tud mit kezdeni vele. Igen, a haditengerészet külön világ, sajátos hagyományokkal és sajátos romantikával, külön törvényekkel és külön titkokkal. Csábító feladat ezekbe a titkokba betekintést keresni, azonban nem könnyű szakavatott vezetőre találni. Ám ahol más nem, a vállalkozószellemmel irányított véletlen még mindig segíthet. Már régóta feltűnt a német sajtóban Brüninghaus ellentengernagy neve, aki a legjobb berlini lapokban szokta szakértelmét csillogtatni. Aki ilyen szívesen forgatja a tollat, az nem akarhat megközelíthetetlenségbe burkolózni, gondoltam reménykedve — és nem csalódtam. Nem mindennapi dolog érdemes ellentengernaggyal beszélgetni, Brüninghaus ellentengernagy egyénisége azonban hamarosan felold minden elfogódottságot. Megnyerő, közvetlen modorú öregúr, a katonát csak határozottsága és pontossága árulja el benne. Katonaember nem szívesen beszél politikáról, ezért „captatio benevoentiae“-ként mindjárt elöljáróban bejelentem, hogy csak tengerésztechnikai kérdésekre kívánok szorítkozni. A tengernagy úr barátságos mosollyal nyugtázza tartózkodásomat, de azért odaülteti az írógéphez kisasszonyát. Csak azért,hogy megkönnyítse dolgomat — mondja —, de az érzésem, hogy óvatosságból is. A lehető legártatlanabb technikai kérdéssel kezdem: — Igaz-e, hogy a sokáig vizen levő hajókra moszat rakódik le és az ilyen hajókat költséges tisztításnak kell alávetni? — Különösen a forró égöv alatti vizeken, a hajótesten növények és állatok telepednek meg. A „benőtt“ hajók veszítenek sebességükből és ezzel harci erejükből is. A benövés ellen mérgező festékanyagokkal szoktak védekezni, a festést azonban időnkint meg kell újítani, ezt a munkát pedig csak dokkokban lehet elvégezni — diktálja Brüninghaus ellentengernagy a feleletet. íme, a naivnak látszó kérdés milyen fontos felvilágosítást hozott! Új megvilágításba kerül az elveszett hongkongi, szingapúri és a megbénított máltai támaszpont jelentősége! Ha a nagy angol-amerikai egységeknek akár évente egyszer is angol vagy amerikai kikötőbe kell vonulniuk, bizony alig marad sok ideje a messzi távolkeleti vizeken való tartózkodásra, vagy ha kényszeríti őket a hadihelyzet erre, az időnyereségért harcképességgel kell fizetniük. Úgy látszik, érdemes továbbra is a technikai titkokat feszegetni. Az angol flotta már évek óta üzemben van. Az állandó szolgálat feltehetően erős elhasználási folyamatot indít meg, úgy, hogy az angol hadihajóknak bizonyára mind gyakrabban van szükségük javításra. Ezek szerint Angliának az elvesztett támaszpontokra ebből a szempontból is még nagyobb szüksége lenne, mint valaha. Nem tévedek tehát, ha feltételem, hogy ilyenformán a japán flotta számára az angol flottával szemben már maga az is nagy előny, hogy frissen lépett be a háborúba? Brüninghaus tengernagy jóváhagyja az elgondolást és utal arra, hogy Jeliicoe tengernagy, az első világháború flottafőnöke a tengeralattjáróháborúról irt sokat emlegetett könyvében maga is panaszos szavakkal emlékezett meg különösen a hajókaravánokat kísérő hadihajók elhasználódásáról. Egyébként, teszi még hozzá a pontosság és teljesség kedvéért, a legénység „elhasználódása“ sem elhanyagolható tényező. A haditengerész szolgálata nem gyerekjáték és nincsen olyan viharedzett tengeri medve, akinek ne lenne szüksége tartós üdülésre. Tehát már itt vagyunk a legaktuálisabb kérdésnél, a tengeralattjáróháború kérdésénél. • Miképpen befolyásolja a nappalok hosszabbodása a tengeralattjáróháborút? Nem véletlen, hogy eddig minden nagyobbszabású tengeralattjáró offenzíva megindítása éppen tavaszra esett? — A tengeralattjáróháborúnak legjobban a hosszú éjszaka és a nyugodt tenger kedvez. A tengeralattjáró ugyanis legszívesebben éjjel, mégpedig elölről támad, hogy a hajó ne siethesen el a torpedó elől. Nappal nehezebb a hajót megközelíteni, viharos időben pedig nehezebb megelőzni. Ám télen, amikor az éjszakák hosszabbak, az idő is rendszerint viharosabb, úgyhogy végeredményben a tengeralattjáró függetlenebb az évszaktól, mint ahogyan sokszor fel szokták tételezni. Az offenzívák megindításának idejét nem az évszak, hanem a hadihelyzet határoza meg. A német tengeralattjárók az év minden részében szerepeltek már nagy sikerrel. • A hadijelentésekben gyakran esik szó bomba- vagy torpedótalálat következtében féloldalra dőlt hajókról? Milyen mértékben lehet ezeket a hajókat sérültekének vagy éppen elveszetteknek tekinteni? — A féloldalra dőlt hajó ágyúinak egy része a vízre néz, másik része a magasba mered. A magasabb szögbe került ágyúk holttere erősen megnövekszik és ennek megfelelően a hajó harcképessége csökken. Ehhez járul még, hogy a megdőlt hajó kormánylapátja nem merül már el egészen a vízben, így a hajó kormányozhatósága is veszedelembe kerül. A hajó megdőlése tehát nagyon komoly következményekkel járhat, különösen egyszerű tehergőzösöknél, melyeket fel lehet ugyan fegyverezni, költséges megdőléselhárító berendezésekkel azonban természetesen nincsnek felszerelve. Ezzel szemben a hadihajók a betódult vízmennyiség kiegyensúlyozásával bizonyos határok között megkísérelhetik a hajó harcképességének és kormányozhatóságának helyreállítását. Ez mindenesetre nagy szakértelmet és felelősségvállalást kívánó feladat, ezért csak a parancsnoknak van joga a megsérült oldal ellentétes pontján való vízbebocsátást elrendelni. Nehéz művelet, mely megizzasztja bizony a parancsnokot. „Bizony“? Talán Briminghaus ellentengernagynak is volt már dolga ezzel a művelettel! — Tud tengernagy úr saját tapasztalásból is példát mondani? Igen, Brüningshaus tengernagy valóban nem mindennapi példára tud hivatkozni: — A skagerraki csatában a parancsnokságom alatt álló „König“ csatahajó, a német zöm élhajója, tíz súlyos találatot kapott, köztük oldalt elöl egy 38 centiméteres találatot az oldalpáncálzat alatt, mely felrobbantotta az egyik lőszerkamrát. A betóduló víz négy fokkal döntötte meg a hajót. Csata közben nem veszélytelen az ilyesmi — elég lehet egy újabb találat és a súlygyarapodás következtében egyébként is mélyebbre süllyedt hajóval hamarosan végleg búcsút mondhatunk a világnak, — ha azonban nem akartam magamat szégyenszemre kivonni a csatából meg kellett kockáztatnom : elrendeltem a jobboldali hátsó rekesz megnyitását. A hajót csakugyan sikerült majdnem teljesen egyensúlyba hozni és a „König“ harcképességét visszanyerve, továbbra is csatában maradhatott. Brüninghaus tengernagy, ha magáról van szó, szófukar ember, csak annyit mond, amenyi a példa megértéséhez szükséges, azonban ennyi is elég! Tehát a skagerraki csata egyik csatahajóparancsnokával ülök szemben! Nem tudok a gondolattól elszakadni és mig a következő kérdésre diktálja a választ, inkább az embert figyelem már benne. — Mi a magyarázata annak, hogy az angolok a sok lesújtó kritika ellenére — itt van például Yarnell amerikai tengernagy kíméletlen leleplezései nem tudták megvalósítani a három fegyvernem szoros együttműködését? Nem lenne-e túl merész az az állítás, hogy mindhárom fegyevernem tökéletes együttműködését nagy méretekben először a japánok valósították meg? Váljon a légihaderő színrelépése nem forradalmasította-e a tengeri stratégiát oly mértékben, hogy az angol hadiflotta, mely eddig egyedül is fenn tudta tartani az angol világbirodalmat, a légiflotta által elégtelenné vált? Brüninghaus tengernagy csak egy röpke pillanatig gondolkozik és már kész is a válasz: Az angolok jól értenek a rögtönzéshez, a legapróbb részletekig kidolgozott és átgondolt hadműveletekhez azonban nincsen érzékük. Ez a helyzet most is és ez volt például az 1915. évi gallipoli kudarc végső oka is. A hadsereg és tengeri haderő együttműködése a kívülálló részéről elképzelhetetlenül gondos élőmunkát kíván, legelső alapfeltételül pedig egységes vezetést és jól összefogott szervezettséget. Erre az igazságra — természetesen már későn — az angolok és amerikaiak is rájöttek. Sir Gerald Ellison, a szerencsétlen vállalkozás angol történetírója jellemző módon ezt a címet: „The Perils of Amateur Strategy“ (Az amatőrstratégia veszedelmei), Poulson amerikai kapitány pedig minden haditenegrészetnél nagyrabecsült művében (The Dardanelles Expeditions) e szavakban összegezte ítéletét: „Nagyon kétséges, hogy még maga Nagybritannia is át tudna élni még egy világháborút és egy második Churchillt“. Nos, a második világháború már itt van, mégpedig ugyanazzal a Churchillel súlyosbítva. Ez elég magyarázat arra, hogy miért mondott a most folyó háborúban eddig minden nagyobb angol vállalkozás csődöt. Ha az angolok erejét már a haditengerészet és szárazföldi hadsereg együttműködésének megszervezése is meghaladta, a nehézségek a légihaderő színrelépésével természetesen még jobban megsokasodtak számukra. Olyan tökéletes precizitással kidolgozott és végrehajtott kombinált vállalkozásra, mint amilyen német részről a balti szigetek elfoglalása és japán részről az ottani szaksajtó beismerése szerint erre a mintára megszervezett csendesóceáni hadműveletek voltak, az angolok nézetem szerint aligha lesznek valamikor is képesek. Ami pedig a kérdés utolsó részét illeti, az angol világhatalom támasza sohasem egyedül a haditengerészet, hanem a támaszpontokkal rendelkező haditengerészet volt. Minden tengeri stratégia támaszpontrendszereken épül fel és ezen a tételen a légihaderő fellépése csak annyit változtatott, hogy a haditengerészetnek— mint ahogy ez a háború már számos világos példával bebizonyította — nagyobb szüksége van támaszpontokra, mint valaha. A távolkeleti támaszpontjaitól megfosztott Apgüát nem lehet világhatalomnak tekinteni. Míg a tengernagy ezt a tömör, határozott, meggyőző, csakugyan parancsnokra valló választ diktálja, csak őt figyelem már. A „König“ csatahajó parancsnoka diktál... gyorsan diktál. A titkárnő alig bírja az iramot, különösen az angol nevek és könyvcímek nem mennek neki. A tengernagy úr kissé zsörtölődik, de nem veszti el türelmét: ezentúl betűzi az angol neveket: ...Ella, Lajos, Lajos, Ingeborg, Szigfrid, Otto, Nándor... de olyan szálsebesen, mintha olvasná a segédszavakat. Pedig közben a feleleten is kell gondolkodnia. Aki már a világháborúban is csatahajóparancsnok volt, bizonyára jó néhány évtizedet tud maga mögött, ilyen szellemi frisseség azonban fiatalabb korban sem mindennapi. Brüninghaus ellentengernagy egyszerre két dologra is tud gondolni! Most, amikor tudatára ébredek annak a sokoldalúságnak, gyorsaságnak, határozottságnak és mindenre kiterjedő figyelemnek, melyet Brüninghaus ellentengernagy diktálása elárul, most tudom meg valójában, mi egy csatahajóparancsnok! A kihallgatás sokáig tartott, illenék indulni. Egy pillanatig azonban összehajtott jegyzetekkel ülve maradok még és Brüninghaus úr kérdés nélkül is megérti, mit szeretnék még tőle hallani. Most lassan különös gonddal beszél: " — Horthy. tengernagyot sajnos, nem volt alkalmam közvetlenül megismerni. Mint a német „Loreley“ parancsnoka csak akkor érkeztem Konstantinápolyba, amikor Horthy tengernagy a „Taurus“ állomáshajó parancsnokságát már másnak adta át. Már akkor is sajnáltam, hogy nem találhattam ott, mert mint tengerésztiszt és mint ember egyaránt kitűnő hírnévnek örvendett. Konstantinápolyi körökben sok csodálat tárgya volt nagy nyelvtehetsége is. Igen, a tengerésztiszti pályán nagy előny a nyelvtehetség, márpedig a Kormányzó úr nagy nyelvtehetség, vagy inkább merem állítani, nyelvzseni! Határozottan nyelvzseni! — állapítja meg végérvényesen a pontosságkedvelő ellentengernagy a helyes kifejezést — Magyarország kormányzója a német haditengerészet köreiben már pályája kezdetétől különös nagyrabecsülést élvez. Az ottantói győzelem megmutatta, hogy valóban az átlagot messze meghaladó tengerésztiszt volt. Nem mindennapi stratégiai és taktikai képességei személyes bátorsággal és hidegen mérlegelő elhatározóképességgel párosultak. Soron kívüli előléptetése akkoriban a német haditengerészetnél is általános örömet váltott ki. Azzal az érzéssel távozom Brüninghaus ellentengernagytól, hogy olyan embert ismertem meg benne, akinek érdemes meghallgatni véleményét arról a tengernagyról, aki a hadihajó fedélzetéről egyenesen egy egész ország parancsnoki hídjára lépett. Beszélgetés Brüninghaus ellentengernaggyal A skagerraki csata egyik parancsnoka nyilatkozik a tengeri háború műhelytitkairól és Horthy tengernagyról Irta : Dr. Némathy László Rejtélyes gépkocsi kirándulás bírósági következményekkel Vakmerő betörés az egyik környékbeli grófi kastély garázsában A sofőrt is elítélte a törvényszék Kassa, május 30. Bartha Imre és Szűcs Ferenc kassai lakosok az egyik este bérautót fogadtak és egy környékbeli községnek vették útjukat. A község határában megállíttatták az autót, az autóvezetőnek meghagyták, hogy várjon rájuk, majd eltűntek a sötétben. Mint később kiderült, Bartha és Szűcs a grófi kastély garázsát feltörték és abból két tank benzint, egy vadászpuskát és három darab autógumit magukhoz véve már éppen távozóban voltak, amikor tettüket észrevették, de a két betörőnek még sikerült elmenekülni a csendőrök elől. A csendőrök üldözés közben észrevették az országúton várakozó autót, megkérdezték az autóvezetőt, hogy mit csinál, az autóban ülő sofőr elmondta, hogy egy férfit és egy nőt hozott idáig, akik a postamesterhez mentek. A csendőrök gyanúsnak találták a dolgot, mert a községben csak postamesternő van, beültek az autóba és utasították az autóvezetőt, hogy lassú menetben haladjon a község felé és ha kívánják álljon meg. Amint az autó a község mellett elterülő erdőhöz ért, halk fütty hallatszott, mire a csendőrök megállásra szólították fel a gépkocsivezetőt. A csendőrök ezután a kocsiból figyelték a történteket; észrevették, hogy a sötétből egy alak lopakodik az autóhoz, mire kiugrottak a kocsiból és megragadták az illetőt. Rövidesen kiderült, hogy a garázsbetörők egyikét sikerült elfogni a csendőröknek. A másik betörő ezután már nem ment a gépkocsihoz, hanem megszökött és gyalog tette meg az utat Kassáig, de másnap lakásán letartóztatták. Az ügyben most tartották meg a törvényszéki tárgyalást dr. Sipos Zoltán egyesbiró előtt. A kir. törvényszék a rovott multu Szűcs Ferencet betörés bűntettéért 1 évi és 8 hónapi börtönre, társát, Bartha Imrét ugyanezért 1 évre ítélte el. De elitélte a bíróság a bérautótulajdonosgépkocsivezetőt is és pedig 3 hónapi fogházra. A bérkocsivezető ugyan váltig hangoztatta, hogy nem tudott a készülő betörésről, utasai azt mondták neki, hogy egy ismerős autóvezetőhöz mennek, akitől benzint akarnak kérni. A betörők sem vallottak a gépkocsivezető ellen, a bíróság mégis bűnösnek találta őt, mert jóllehet — védekezése szerint — az utasai hagyták meg neki, hogyha valaki kérdezné, mondja meg, hogy egy férfit és egy nőt hozott a postamesterhez. Azzal azonban, hogy ezt a csendőröknek mondotta, a bíróság a bűnpártolás tényét állapította meg. Szűcs és Bartha az ítéletben megnyugodtak, ezzel szemben a gépkocsivezető felebbezést jelentett be a bűnösség megállapítása miatt. Ezt az ítéletet azonban megfelebbezte dr. Kurovszky László ügyészségi elnök, a vád képviselője is. Az ítéletnek ez a része tehát még nem jogerős. I MEGNYÍLT az EURÓPA szálloda Nagyszerű kényelem. Elsőrendű szobák. — Hideg-meleg folyóvíz. Telefon: 34-29 és 34-30 m