Felvidéki Ujság, 1942. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-08 / 127. szám

1942 Jnning 8 — 127. szál A kassai mozgószinházak műsora CAPITOL: Bűnös vagyok. (Mezey Mária, Kamarás, Csortos, Koós Zsófi, Rácz Vali, Somogyi, Greguss.) Csak felnőtteknek! Előadások: K5, *1*7, %9 órakor. TIVOLI: Bors István. (Páger, Tolnay Klári, Eszenyi O., Pethes.) Mérsékelt helyárak! Előadások: 145, 147, 3­9 órakor. CENTRAL: Táncoló Bécs. (Hans Moser, Paul Hörbiger, Elfie Mayerhofer.) Előadások: AS, xl*7, A9 órakor. TÁTRA: Bob herceg. (Szilassy, Simor Erzsi, Kovács Kató, Rajnay, Makláry, Bilicsi.) Keddtől: A megvádolt asszony. (Fer­dinand Marian, Maria Landrock.) Előadások: AS, A 7, A 9 órakor. RÁDIÓ Négy ország rádiójának ad zenét Budapest Az elmúlt hetekben néhány európai állam rádiójának képviselői — azok, amelyek a mai viszonyok között kábelösszeköttetéssel ren­delkeznek — megbeszélésre gyűltek össze Budapesten. Többek között megállapodtak, hogy kéthetenként egy-egy félóra, könnyű, szórakoztató vagy népi zenéből összeállított műsort cserélnek. A sort a magyar Rádió kezdi meg június 9-én. Egy félóra .magyar operett és filmzenét vesz lemezekre Berlin, Róma, Pozsony és Zágráb rádiója. A magyar cserehangversenyt, amelyen Farkas Ilona, Kelly Anna, Nagypál László, Weigand Tibor, a Rádió zenekara és egy vegyes kar működik közre, a külföldi adóállomások mihamarább műsorra tűzik. A magyar Rádió ugyancsak lemezekre rögzíti ezt a hanversenyt és még június hó folyamán közvetíti hallgatóinak. A következő cserehangversenyt Berlin adja. 2ó szerencsét! A külföldön élő magyar bányászok levelet írtak a budapesti Rádiónak, azt kérve, hogy kívánságaikból összeállított hanglemezmű­sort közvetítsenek. A Rádió készséggel tett eleget az idegenben kemény munkával be­csületet szerző magyar bányászt* kívánsá­gának és „Jó szerencsét“ címmel június 6-án, szombaton este 19 óra 20 perckor külön mű­sort ad számukra, amelyre a hírek keretében külön is felhívja valamennyi idegenben dol­gozó magyar bányász figyelmét. üosifa Serrano hens versenyét közvetíti a rádió A magyar Rádió közönsége eddig csak hanglemezekről ismerte a Berlinben élő ki­váló chilei énekesnőt, Rosita Serranot, aki középeurópai művészkörútja során Buda­pestre is ellátogat. Hangversenyét június 10-én, szerdán este­­ 20 óra 10 perckor közve­títi a Rádió Budapest I. műsorán. Kedd: KASSA MŰSORA. 6.40—9: Azonos budapest 1. műsorával. 9: I. rész: Operarészletek. II. rész: Tánczene. 10—11.40: Azonos Budapest I. műso­­rával. 11.40: Hírek magyar és szlovák nyelven, műsorismertetés. 1?: Déli harangszó a kassai Dómból, utána Rákóczi fohásza és himnusz. — 12.10— 3.20: Azonos Budapest I. műsorával. 3.20: „Boldog Margit, az áldozat szentje.“ Semetkay József előadása szemelvényekkel. Előadja Isépy Natália és Marossy Lajos. 3.45: Magyar nóták. 4.10— 5.15: Azonos Budapest I. műsorával. 5.15 — 5.40: Azonos Budapest II. műsorával. (Ruszin). 5.40: „Kallódó magyarok“. Szabó Pál előadása. 5.55: „Diákmóka...“ A bárcai háziasszonyképző intézet növendékeinek szórakoztató műsora. — 6.35—7: Azonos Budapest II. műsorával. (Föld­­mívelés). 7-től végig: Azonos Budappst I. mű­sorával. BUDAPEST I. 6.40: Ébresztő. Torna. 7: Hirek. Reggeli zene. 10: Hirek. 10.15: Szórakoztató zene. 11.10: Vizjelző szolgálat. 11.20: Hegedüszámok. 11.40: Divattudósitás. 12: Harangszó. Himnusz. 12.10: Postászenekar. 12.40: Hirek. 1.20: Időjel­zés, vízállásjelentés. 1.30: Honvédőink üzennek. 2: Tánczene. 2.30: Hirek. 2.45: Műsorismertetés. 3: Árfolyamhirek, piaci árak, élelmiszerárak. 3.20: Szórakoztató zene. 4.10: Gyermekdélután. A dal varázsa. Mesehangjáték. 4.45: Időjelzés, hirek. 5: Hirek idegen nyelven. 5.15: Virágzás. — Dalok. 5.40: A legnagyobb spanyol festő. 6.05: Szövet­ségeseink indulói. 6.30: A hal gy­rmek voltam. Németh László beszél Szilasbalhásról. 7: ikrek magyar és idegen nyelven. 7.20: Magyar nóták. 8.10: Mozart-hangverseny. 9.40: Hirek. 10.10: Üzen az otthon. 11: Hirek idegen nyelven. 11.25: Népszerű hanglemezek. 12: Hirek. BUDAPEST II. 5.15: Ruszin hallgatóinknak. Ruszin népdalok. 5.40: Orgonahang­verseny. 6.05: Olasz nyelvoktatás. 6.35: Mezőgazdasági félóra. 7: Liszt-művek. 8: Hirek. 8.10: Melles Béla-zene­­kar. 9.30: Macska van a kertben. 10.10: Cigány­zene. 10.40: Kétzongorás jazz-műsor. 7 ______Felvidéki Újság_______ Az országút a háború felére A babiloni úthálózattól a modern utánpótlási vonalig (MN) Egy jövőbelátó katonai szakértő írta néhány évvel a második nagy világmérkő­zés kitörése előtt: „A jövő háborújában a győzelem perceken fog eldőlni. Ha már eddig néhány csomó különbségen fordult meg a tengeri csaták sorsa, a jövőben a szárazföl­dön sem lesz más a helyzet. Az a hadvezér fog győzedelmeskedni, aki a rendelkezésére álló erőket jól átgondolt és szakszerűen ki­épített úthálózaton a leggyorsabban tudja a harctér döntő pontján csatába vetni.“ A szakértőnek — történetesen egy francia tábornok volt — a most folyó háború igazat adott. Az országutat a századforduló idején feltörő vasút egy kissé háttérbe szorította ugyan, a legutóbbi két és fél év azonban ismét visszaadta neki azokat a jogokat, me­lyeket évezredek óta, amióta csak nagy birodalmak és nagyszabású fegyveres össze­ütközések vannak a földön, mindig élvezett. A nagy hadvezérek és nagy katona­népek mind nagy útépítők voltak. Az egyiptomiak és babiloniak országukat részben gazdasági, részben katonai célokat szolgáló utakkal hálózták be, sőt védelmükre veszélyeztetettebb pontokon külön helyőrsé­geket is létesítettek. A perzsák a biroda­lomnak messze a Tigris mögött fekvő fővá­rosát, Szuzát 2300 kilométer hosszú katonai úttal, az úgynevezett Király-úttal kötötték össze Sardessel, a­h­ol hűbérállam fővárosá­val Ez az út volt a Kis-Ázsia és Görög­ország felé irányuló perzsa hódító törekvé­sek stratégiai előfeltétele. Rómában az úgy­nevezett „malarium aureum“, a Fórumon fel­állított mérföldkő messzeágazó úthálózat középpontja volt, melynek az volt az elsőd­leges célja, hogy háborúk vagy belső zava­rok esetén lehetővé tegye a légiók gyors átcsoportosítását. Legrégibb része a híres Via Appia, melyek Krisztus születése előtt 300 körül Appius Claudius építtetett Róma és Capua között. A rómaiak útépítő művé­szete túlságosan közismert ahhoz, hogy ér­demes lenne sok szót vesztegetni rá. Elég arra utalni, hogy pompás bazalt­útjaikat, mint Magyarországon is sok példa van erre, majd két évezred viharai sem tudták nyom­talanul eltüntetni. A középkor nem törődött sokat az útépí­téssel és az utak karbantartásával. Egyes városok éppenséggel nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy a kapuikhoz vezető utak inkább riasztólag hatnak minden uta­zóra, így ellenséges rajtaütéstől kevésbbé kellett tartaniuk. Az utaknak Napóleon szentelt először ismét nagy figyelmet. Nagy tömegekre és villámgyors rajtaütésekre építő had­­vezető művészetének szüksége volt jó utakra. Nyugat- és Dél-Németországban máig is megvannak azok a nyílegyenes, nyárfákkal szegélyezett országutak, melyeket az újkor legnagyobb hadvezére építtetett. Az útépí­tés azóta is szívügye volt a francia állami és megyei közigazgatásnak és a tartós al- és felépítésű országutak már az­ első világ­háborúban is megkönnyítették a központi hatalmak francia földön harcoló csapatainak dolgát. Azóta a hadseregek motorizálásával az úthálózat katonai jelentősége még nagyobb mértékben emelkedett. Ennek már az abes­­­sziniai háború is kézzelfogható bizonyságát adta. Ha az olaszok nem lettek volna még jobb útépítők, mint katonák, a hadisikerek gyorsasága és nagysága, sőt talán a háború sorsa is veszedelembe került volna. A terep és éghajlat kedvezőtlensége ellenére a há­ború végéig több, mint 100.000 fehér és szí­nes munkás munkába állításával 3540 kilo­méter hosszúságú gépkocsiutat és mintegy 20 kilométer összhosszúságban 1114 hidat építettek. A folyamatban lévő­ háború csatái legna­gyobb részben szorosan az úthálózatra tá­maszkodva folytak le. A nyugati harctér ki­tűnő műútjai a gépesített német csapatok­nak bőséges alkalmat adtak gyorsaságuk és ebben rejlő fölényük teljes súlyával való kifejtésére és a nagyszabású bekerítő had­mozdulatok egész sorának végrehajtására. A legelkeseredettebb csaták éppen útkeresz­teződések és hídfők birtokáért fejlődtek ki. Ezeken a helyeken egész falvak és városok pusztultak el, míg öt-hat kilométerre tőlük a háború már alig hagyott nyomokat hátra. Nem volt más a helyzet északon, délkele­ten és keleten sem. A nagy megsemmisítő csaták terve és kivitelezése egyaránt az úthálózathoz igazodott, annak ellenére, hogy ezek az utak közelről sem feleltek meg azoknak a követelmények­nek, amelyeket a nagy katonai teherkocsik és hernyótalp­k az megkövetelnek. Az a fél, amelyik az utakat hatalmába kerí­tette, az ellenség oldalában vagy éppen há­tában már ura is volt a helyzetnek. Ez a fél mindig a német hadsereg volt és ez a nagy német győzelmek egyik titka. De nem játszanak kisebb szerepet az utak az európán kívüli harctereken sem. Líbiában az ellenség és barát gondolatai most is állan­dóan a Via Balbia és az északnyugatafrikai angol úthálózat körül keringenek. Azzal, hogy a japánoknak a burmai út átvágása sikerült, a jelek szerint Csunkingkína sorsa is véglegesen megpecsételődött. Ám bármily fontosak is legyenek az utak, a had­vezetőségnek nem szabad az úthálózat rabszolgájává válnia. Ha a taktikai helyzet úgy kívánja, a tengelyhatalmak csapatai le is tudtak mondani az utakról, így például amikor a nyugati háború első szakaszá­nak lezárulása után Weygand tábornok az úthálózat különös gonddal való meg­erősítésére építette fel védelmi rendsze­rét, a német páncélos erők nem az uta­kon vonultak fel, könnyű zsákmányául az útkereszteződéseken elrejtett páncél­­elhárító ütegeknek, hanem az utak kö­zött szabad terepen törtek előre és ol­­daltámadással emelték ki az ellenállási gócokat. Ez a módszer volt gyakran Norvégia és a Balkán rnka úthálózata hegyvidékén is az előnyomulás egyedüli lehetősége. A Maláj-félszigeten a japánok elsősor­ban annak köszönhették ragyogó sike­reiket, hogy nem a gumiü­ltetvényekhez vezető nagyszerű műutakon, hanem tel­jesen váratlanul a járhatatlannak hitt dzsungelen és mangrove őserdőkön át lepték meg az angolokat. Ezek az esetek azonban mégis csak kivéte­lek és a támadó élcsapatokra vonatkoznak: a felvonulás és az utánpótlás, végeredmény­ben tehát az egész hadműveleti terv lelke mindig az országút marad. Kassai honvédtisztek győzelmei a kerületi vívóversenyen Ungvár, június 8. A katonai kerületi vívóbajnokságban pom­pásan szerepeltek a kassai honvédtisztek. A kassaiak a három bajnokság közül kettőt megnyertek, ezenkívül értékes helyezéseket értek el. ✓ A verseny végeredménye: Kardvívásban: 1. Cserjés Kassai HTVK, 2. Gerő Miskolci HTVK, 3. Krasznai Kassai HTVK, 4. Kelemen Miskolci HTVK, 5. Szalai Miskolci HTVK, 6. Kacsó Ungvári HTVK, 7. Pintér Kassai HTVK, 8. Tabóczi Munkácsi HTVK, 9. Major Ungvári KISOK. Tőrvívásban: 1. Gács Nagybereznai HTVK 2. Krasznai Kassai HTVK, 3. Gerő Miskolci HTVK, 4. Kelemen Miskolci HTVK, 5. Ta­bóczi Munkácsi HTVK, 6. Zámbor Kassai HTVK. Párbajtőrvívásban: 1. Zámbori Kassai HTVK, 2. Gács Nagybereznai HTVK, 3. Ka­csó Ungvári HTVK, 4. Platt­ Ungvári HTVK, 5. Sör Ungvári HTVK. A RENDŐRTISZTEK BAJNOKSÁGA Budapesten rendezte a RAC a főkapitány­ság dísztermében a Solthy Béla-emlékver­­senyét. A verseny győztese Nedeczky László, dr. lett és ezzel egyben megszerezte a rendőrtiszti kardbajnok címet is. A végső sorrend: Nedeczky dr. 6 győze­lem, Lator dr. 6 gy., Rónay dr. 5 gy., Pálin­kás dr. 4 gy., Csobály dr. 3 gy., Takács dr. 2 gy., Hevesi 2 gy. A döntő asszók levívása után Nedeczky László és Lator György 6—6 győzelemmel holtversenyben végzett. A holtversenyt el­döntő asszót Nedeczky nyerte meg 5:3 arányban. Csepe megnyerte a bajnokságot, Szolnok lecsúszott harmadiknak Budapest, június 8. Csepel—Gamma 8:4 (3:3). Csepel 3:0-ra vezetett, a Gamma még egyenlíteni tudott, de azután erősen visszaesett. Gólok: Sza­badkai 7, Pintér, illetve Tagányi, Patkoló, Sütő, Tóth I. Szögletarány 10:1. Vezette: Szőke II. Nagyvárad—Szolnok 2:1 (0:0). A csepeliek bajnokjelölt társa ezzel a vereséggel a har­madik helyre csúszott. Gólok: Sárvári, Tóth III., illetve Selmeczi. Szögletarány 13:5. Ve­­• Balázsfi , Újvidék—MÁ­VAG 3:0 (3:0). Az UAC meg­menekült a kieséstől! Gólok: Badics 2, Pálfi. Szögletarány 6:4. Vezette: Nagy. Kispest—Elektromos 2:1 (1:0). Egyenlő ellenfelek. Gólok: Mészáros (11-esből), Kaj­­dácsi, illetve Tőrös. Szögletarány 6:11. Ve­zette: Thomas dr. Újpest—Sal. BTC 4:1 (2:0). Az újpestiek Salgótarjánban csak Laczkónak szünet után a 29. percben történt kiállítása után tudtak felülkerekedni. Gólok: Zsengellér 3, Szusza, illetve Trenka. Szögletarány 5:3. Vezette: Moldoványi, Dr. Mávag—Kolozsvár 2:0 (0:0). Gólok: Turbéki. Szögletarány 4:2. Vezette: Ujváry. Ferencváros—Lampart 9:1 (0:1). Gólok: Füstös, Kiszely 3—3, Jakab 2, Lukes, illetve Lukács. Szögletarány 5:4.­ Vezette: Lantos. Szeged—SzVSE 4:1 (2:0). Gólok: Nagy 2, Toldi, Kalmár, illetve Kecskés. Szögletarány 4:6. Vezette: Égner. Ez a­ helyzet. • Az NB I állása a 29. forduló után: Csepel 46 pont, Újpest 42, Szolnok 41, Szeged 3S, Nagyvárad 34, Ferencváros 33, Gamma 32, Diósgyőr 29, Salgótarján 27, Kispest 27, Elektromos 25, Újvidék 24, Kolozsvár 21, Lampart 19, MÁVAG 13, Sz. Vasutas 13 pont. Az Aranykerék negyedik ford­ulójában az MPSE, az FTC és BSzKRT győztek Budapest, június 8. A kerékpárosok értékes vándordíjáért, az Aranykerékért szóló küzdelem negyedik for­dulójának ezek az eredményei: Törekvés—MPSE 25:21. Vágtafutamok: I.: Varga MPSE 13:2­2 p. — II.: Nagy Tö­rekvés 14 2­2 p. — III.: Németh Törekvés 13.4 2 p. — IV.: Nagy Törekvés 13.2 2 p. — 1000 méteres időfutam: Nagy Törekvés 1:17.8 5 pont, Jónás MPSE 1:19.9 3 pont, Stenzel MPSE 1:21.2 2 pont, Lakatos Tö­rekvés 1:21.8 1 pont. — Csapatverseny 4000 m: MPSE 5:34.4, Törekvés 5:35.4. — Két­üléses futam 2000 m: Varga—Jónás MPSE 5 pont, Nagy—Lakatos Törekvés 3 pont, Fülöp—Bacsk­a MPSE 2 pont, Németh—Far­kas Törekvés 1 pont. A Törekvés veresége nagy meglepetést jelent. FTC—Sólyom KE 31:15. Vágtafutamok: I.: Morvay FTC 13.2­2 p. — II.: Bardik FTC 13.8­2 p. - III.: Bardik FTC 14.8­2 p. — IV.: Morvay FTC 14.6­2 p. — 1000 m időfutam: Morvay FTC 1:19 5 p., Kucsera­ FTC 1:19.6 3 p., Irházy Sólyom KE 1:20 2 p., Tóbiás Sól­yom KE 1:21 1 n. — Csapatverseny 4000 m: FTC 5:31, Sólyom KE 5:37. — Kétüléses futam 2000 m: Morvay—Bardik FTC 5 p., Jahoda—Irházy Sólyom KE 3 p., Fehérvári —Vida FTC 2 p., Tóbiás—Kovács Sólyom KE 1 pont. BSzKRT—WMTK 24:22. Vágtafutamok: I.: Karaki BSzKRT 13.2­2 p. — II.: Rajczy WMTK 13.2­2 p. — III: Biró BSzKRT 13 2 p. — IV.: Rajczy WMTK 14.8 2 p., Karaki BSzKRT 1 p. — 1000 m időfutam: Zselen­­szka WMTK 1:18.2 5 p., Rajczy WMTK 1:19.1­3 p., Karaki BSzKRT 1:14.5­2 p., Bíró BSzKRT 1:20.8­1 p. — Csapatverseny 4000 m: BSzKRT 5:27.6, WMTK 5:32.8. — Két­üléses futam 2000 m: Karaki—Biró BSzKRT 5 pont, Rajczy—Zselenszka WMTK 3 pont, Breuer—Kőszegi BSzKRT 2 pont, Gulyka— Droba WMTK 1 pont. — Rosszak a kölykök... Fegyelmi eltiltások a kölyköknél. Varga A. TLK 1942. június 12-ig és Hochstein A. KTK 1942 december 31-ig nem játszhat. Fegyelmi eltiltások az ifiknél. Csókás I. HAC, Molnár F. PTSC és Mester­házi I. P. Juta 1942 junius 26-ig nem játszhat

Next