Felvidéki Ujság, 1942. július (5. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-22 / 164. szám

Felvidéki Újság. A nap krónikájához kezdetben úgy volt, hogy a Szovjet Fekete­­ngeri flottája az odesszai kikötőben várta a pa­­ncsot, hogy befuthasson a Boszporuszba és egteremtse azt a második frontot, amelyet a­ásodik világháború kitörése óta állandóan sűr­ít a szövetséges angolszász hatalmak közvélm­­énye. Ugyanekkor a görög kikötőkben horgony­­ó brit hadihajók szerepe az lett volna, hogy a ardanellák felől biztosítsák a hadműveletek sí­rét. Kezdetben mindent nagyon okosan, bölcsen fundáltak, a stratégák előre dörzsölték kezüket, így milyen végzetes csapás leszen mindez a ten­­lyhatalmak számításaira. A kezdet kezdetén ronban másként alakultak az események. Tör­­­t valami a Balkánon, ami felborította a ponto­­m kidolgozott terveket. A történtek mellett Tö­­rkország, meg Bulgária is résen állt, nehogy a­zovjet megvethesse lábát ennél a létfontosságú nigeri átjárónál, amelynek birtokáért századok­ra versengenek már a világhatalmak. Ahol Dárius és Xerxes is hidat veretett már, úgy elérte a Balkánt és rajta keresztül Európa zivét, most aknamezők állanak, naszádok és cir­­álók készenléte őrködik a tengerszorosokon, zázadokkal ezelőtt Oleg orosz fejedelem kétezer asóval és nyolvanezer katonával kelt át a 27 ki­­lo­éter hosszú Boszporuszon, amelynek partjai egyenként 660 méteresre szűkülnek össze, ahol edig a legszélesebb a víztükör, ott sem nagyobb parttávolság három kilométernél. A seregek ott­­ álltak már Konstantinápoly kapujánál, azonban város megmenekült környékével együtt. A apzsi fejedelem megszédült, amikor váltságdíj­­ért töméntelen ékszert, aranyat, drágakövet és tőnyeget ajánlottak fel a városlakók. Csupán­­ Ige pajzsa hirdette a városkapun, hogy milyen veszedelem fenyegetett. Ezután a középkori kísér­et után Oroszország minden alkalmat megraga­­dott, hogy hadihajói kiköthessenek a partok kö­dében, hogy megrohamozzák az erődöket. Ebben a versengésben Anglia volt a legnagyobb vetély­­ársa, amely 1807-ben ki is erőszakolta, hogy csa­­k hajói átjárhassanak a szorosokon és ellenőriz­tessék a török partokat. És még mindannyiunk emlékezetében benne él az a világraszóló telep­­ezés, amely az 1913-ban megtartott angol és orosz vezérkari megbeszélésen történt megálla­­podásról lebbentette fel a titok fátyolét. A Nord­­deutsche Allgemeine Zeitung hozta nyilvánosságra ennek a megállapodásnak szövegét, amely szerint Anglia szabad kezet biztosított Oroszországnak arra, hogy flottáját a Boszporusznál és Darda­nelláknál alkalmazhassa. A tengerszoros partvidé­kének megszállására történt is egy kísérlet az első világháború folyamán. Ez volt az a kísérle­tezés, melyet gallipoli kaland néven jegyzett fel a hadtörténetem. 1915 februárjától 1916 januárjáig tartott az erődök ostroma,­amely a szövetsége­sek részére a legteljesebb kudarccal végződött. A nyolcvan kilométer hosszú és helyenként 17 ki­lométer széles Gallipoli-félszigeten végrehajtott erőfeszítések eredménytelensége ingatta meg Winston Churchill helyzetét is, aki a hadügyi tár­cát volt kénytelen átadni miatta. A sokszázados erőfeszítések után most elérke­zett az a történelmi pillanat, hogy az orosz Fe­kete-tengeri flotta minden veszély nélkül bejuthat a Márvány-tenger valamelyik kikötőjébe. Nem lesz belőle nemzetközi bonyodalom, jegyzékvál­­tás, az ágyuk sem fognak eldördülni a partvédő ütegeknél. Ez az egyik legnagyobb eredménye ez idő szerint a Szovjet hadviselésének. Mert, amint Ankarából jelentik, a török kormány engedélyt adott arra, hogy a flotta maradványa kiköthessen a Márvány-tenger valamelyik kikötőjében. Itt azonban internálják a hadihajók tisztjeit és le­génységét. Pár hónappal ezelőtt aligha így kép­zelte el Sztálin és vezérkara a Márvány-tengeri látogatást... * * * Winston Churchill minden bizonnyal azért vette át annak idején a brit erők főparancsnokságát, mert az angol szakértők a legkiválóbb stratégá­nak ismerték el. Valóban, Churchillnek voltak már haditapasztalatai. Harcolt már Szudánban, a Morning Post haditudósítója volt a búr háború idején, az első világháború kitörése az admirali­­tás élén találta, volt leszerügvl, azután hadügy­miniszter, míg azután a gallipoli végzetes kaland ki nem emelte a miniszteri székből. Stratégiai tu­dománya azonban csak angol mérték szerint lehet a legtökéletesebb, mert a második világháború minden eddigi haditénye azt bizonyítja, hogy va­lamit kihagyott a számításból. Sorozatos csapá­sok jelentkeztek, amelyek Churchill tudományát illetően az angol közvéleményben is kiábrándító­­lag hatottak. Nem is olyan régen bizonyosnak látszott, hogy Churchill lesz az angolszász had­erők főparancsnoka. Az események azonban úgy hozták magukkal, hogy ezt a pozíciót Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke kapta meg, akiről eddig csak azt tudta a világ közvéleménye, hogy elsőrendű üzletember, jól tud bánni a pénzzel, a tengeren túl gazdasági körökben is meg van a tekintélye, amit ugyan alaposan megtépázott a New Deal, az egészségesebb vérkeringés megte­remtésére tett kísérletének kudarca. Az egykori katona helyett tehát az ügyes üzlet­ember veszi át a legfőbb irányítást az angolszász seregek felett. A jelek azt mutatják, hogy a teljes katonai kudarcok nyomán Anglia ellátása forog a legnagyobb veszedelemben. Az a blokád, melyet a tengelyhatalmaknak szánt Churchill, s amely éhínségre ítélte volna Európa minden államának népét, nem járt eredménnyel, sőt a szigetország­ban vannak a legnagyobb bajok. Churchill hadve­­zéri működését felidézve valahogyan az az érzé­sünk, hogy túl magasan kezdte az éneklést és a kiválasztott dalt nem tudja végigénekelni. Ezért hallgat már hosszabb idő óta, ezért hiányzik az angol alsóház titkos üléseiről, vagy ha jelen is van, mások beszélnek helyette. Körülbelül tíz esztendővel ezelőtt jelent meg Churchillnek az a munkája, amelyben az első vi­lágháború haditapasztalataihoz fűzte hozzá maga véleményét. Ebben a német hadvezetésnek a hibájául rótta fel, hogy nem végzett előbb a gyen­gébb ellenféllel, hogy azután minden erejével az erősebb ellen forduljon. Az is nagy hiba volt sze­rinte, hogy Romániát nem szerezte meg a német hadvezetés. Nos, ezeket a túloldalról megállapí­tott hibákat is kiküszöbölte most a német hadse­reg vezérkara. Egymásután intézte el azokat az ellenfeleket, melyek az angol hadüzenet nyomán sorompóba álltak Németország, majd később a tengelyhatalmak legyűrésére. Mindezeken felül végzetszerűen jelentkezett Japán hadbalépése. A jövő tehát nem lehet kétséges. Egyen azonban csodálkozunk. Hogyan történ­hetett az, hogy a sorozatos balsikerek hőse után éppen Roosevelt lesz a legfőbb irányító. Az az ember, aki a kínai üzlet kedvéért, mohóságától hajtva Anglia oldaláról eltávolította Japánt. Ha azonban az Egyesült Államok felfogását vizsgál­juk az elnök szerepét illetően, meg tudjuk fejteni annak titkát, miért kapta Roosevelt ezt a fontos megbízatást. Az amerikai kongresszus ugyanis — a kongresszus termeiben függő feliratok bizony­sága szerint — az Egyesült Államokat a világ „legkitűnőbb" részvénytársaságának tekinti. Az elnököt azért válasszák, hogy az jól vezesse a részvénytársaságot. Most, amikor a részvénytársaságot a világtör­ténelem legnagyobb „jön“-je reszketteti, a vezér­­igazgató nem menekülhet a felelősség elől. Ott kell állnia az összecsapó „bessz"-hullámok kö­zött, amíg azok össze nem csapnak felette... (s. k.) Az el$ő sikeren felbuzdulva, újabb lopást kísérelt meg egy fiatalkorúakból álló tolvajbanda, de rajtavesztett Kassa, julius 22. Ferkó Ferenc bányász lakásából a napok­ban egy pár fekete csizmát, egy pár fekete bakancsot, egy pár női barnaszínü cipőt, egy asztalterítőt, egy lepedőt és egy ponyvát a lopás színhelyén talált zsákba gyömöszölve, ismeretlen tettesek elloptak. A károsult gya­núja arra a három fiatalkorú fiúra esett, akiket a lopást megelőzőleg a ház körül lá­tott ólálkodni. A lopás után néhány nappal, úgy látszik az első sikeren felbuzdulva, újból megjelent a három fiatalkorú a házban. Közülük ketten figyelőállást foglaltak el, míg társuk a ház udvarán körülnézett a zsákmány után. Vesz­tére, mert ezúttal észrevették és elfogták, de két társának még sikerült elmenekülnie. A rendőrség bűnügyi osztályára előállított fiatalkorú tagadta, hogy lopási szándékkal ment be a ház udvarára, de a károsult hatá­rozottan felismerte egyikét a három fiatal­korúnak, akik a pár nap előtti lopás előtt a ház körül ólálkodtak. A károsult pótfeljelen­tésében előadta még, hogy az általa gond­nokolt kertben történt gyümölcslopásokat is valószínűleg a három fiatalkorú bűnöző kö­vette el. Az elfogott fiatalkorú megnevezte két el­menekült társát, úgyhogy a rendőrség nyo­mozása nemsokára fényt derít a háromtagú fiatalkorú tolvajbanda garázdálkodására. BIKSZADI Víz üdít, gyógyító borral vegyítve kitűnő Ital, a gyomorégést azonnal megszünteti. Kapható minden fűszerkereske­­désben, gyógyszertárban stb . Szállítja: Bikszád Gyógyfürdő és Ásványvízforrás ti.. Bikszád­­fürdő, Szatm­ár megye. 898 A német-magyar pudding Kis tragikomédia a keleti frontról írta: Schubert Ottmar dr. A német Nemzetiszocialista Kurírban jelent meg ez a kis jóízű elbeszélés. Ferenc a mi legújabb magyar barátunk. Rangjára nézve káplár és mellékesen még a konyhafelügyelő szerepét is betölti. Termé­szetesen nagyszerűen megértjük egymást, amiben valószínűleg annak is van némi sze­repe, hogy németül is éppen jól beszél, mint magyarul. A vízhordásnál ismerkedtünk ös­­­sze. A szomszédságunkban táborozó magya­roknak volt kutjuk, nekünk nem. Egyébként is főuriasan voltak berendezkedve. Egy né­hai mosókonyha volt a konyhájuk és bará­tunk ott tett-vett az ő sajátos fölényes nyu­galmával. Működésének eredménye a legjobb magyar konyha volt. Csak a paprika, csak a paprika hiányzik neki, sopánkodott mindun­talan, paprikával nagyon kell takarékoskod­nia. No, ami minket illet, nekünk mindig elég volt, amink paprikából volt. Az első alkalommal, amikor megvendégelt minket, szegedi gulyás szerepelt az étlapon, egy másik alkalommal malacpecsenye és amikor közösen néhány birkát vágtunk le, szintén nyomban meghívással állott elő, egy kis „Nachtmahlra“, amint hamisítatlan bé­csiességgel kifejezte magát. Amikor pedig egyszer jutányosan beszerzett tyúkjainkat az ő tűzhelyén akartuk elkészíteni, ezt a gondot is levette vállainkról, sőt önzetlenségében még arról is le akart mondani, hogy velünk egyék. — Te, az az érzésem, — szólt hozzám egyszer Sepp barátom, — nekünk is illenék Ferenc vendégségeit viszonoznunk. — Természetesen, de hogyan? Ha a jóakarat meg van, sikerül megoldást is találni. Seppnek volt egy féltve őrzött kincse, néhány puddingpor-csomag. Erre várt a megtiszteltetés, hogy a német-magyar baj­­társiasság oltárán ünnepélyes keretek között áldozatul szerepeljen. Ünnepélyes keretek kö­zött már csak azért is, mert Ferenc és baj­társai előtt a puddingkészítésnek ez a módja teljesen ismeretlen volt. Az érdeklődés ilyen­formán érthető módon már a forrponton volt, amikor két liter tejjel és a többi hozzávaló­val megrakodva este megjelentünk a kony­hában. Az összegyülekezett magyar bajtár­sak száma máris lényegesen több volt, mint egyébkor, csak azért, hogy a szenzációs ese­ménynek tanúi lehessenek. Megkezdődött az ünnepi ceremónia. A te­jet a petróleumlámpa fényében valódi arany­ként csillogó alumínium­­edénybe töltöttük és a tűzhelyre tettük. Magamban már csupa aggodalomtól eltelve számolgattam a jelen­levőket és kénytelen voltam megállapítani hogy éppen háromszor annyi tejre lett volna szükségünk, hogy mindenkit kielégíthessünk. Töprengésemet, hogy milyen többé-kevésbbé tapintatos úton-módon csökkenthetném le a résztvevők számát, Ferenc barátunk haragos szitkozódása szakította hirtelen félbe. A te­ összement Puddingról természetesen már szó sem lehetett A kiváncsiak egy része elvonult, nem min­den káröröm nélkül. Csak egy kis lehango­lódott társaság maradt vissza és még mindig a szomorú eseményt tárgyaltuk, amikor Sepp hirtelen szó nélkül felugrott és eltűnt hogy kis idő múlva egy csinos sárga-rózsaszínü csomagocskával térjen vissza. — Találjátok ki, mim van... Málna pud- MOST JELENT MEG! Minden fiatal anya olvassa el! A GYERKEI gondozása, táplálása és ápolása születésétől 6 éves koráig írta: dr. Preisich Kornél gyermekorvos, egyet­m. tanár. Ez a kitűnő mű alaposan kioktatja az anyákat arra, miként bánjanak, gondozzák, ápolják, táp­lálják az újszülöttet majd a csecsemőt és a fiatal gyermeket A 100 oldalas könyv ára csak 3.— pengő. Kapható: a Felvidéki Ujság kiadóhivatalában. Kassa. 1942 július 22 — 164. szám r j BUCSÁNYt rf>IAS­SI A-BETEGSÉGEK MEGELŐZÉSE­ TERMÉSZETES TÁPLÁLKOZÁSSAL Kapható a FELVIDÉKI ÚJSÁg kiadóhivatalában, Kassa. ding! Ezt megfőzhetjük, vízzel kell beha­barni. Egy negyedóra alatt készen volt a hamisí­tatlanul málnaszínű és málnaillatú pép. No most a fazekat gyorsan jéghideg vízbe, hogy ne kelljen sokat várnunk! Kint a kútnál éppen ott állott egy jókora vi­zesvödör. Fazekunk úgy úszkált benne, mint egy sorhajó a nyílt tengeren. Ismét visszaültünk a tűzhelyhez és alig tud­tuk kivárni, mikor érkezik el a pillanat, hogy végre nekiláthatunk a sokáig nélkülözött nya­­lánságnak. Egyesek már kanalukat is kéznél tartották. Mély megelégedéssel állapíthattam meg, hogy a jelenlevők száma észrevehetően megfogyatkozott. Most már mindenkinek juthatott tisztességes adag. Nos... Tulajdonképpen már ki kellett hülnie. Senki sem akarta az ünnepélyes pilla­natot elmulasztani és mindannyian kivonul­tunk, hogy a puddingnak illő kíséretet ad­hassunk. Alig lépünk ki az ajtón, éppen egy fekete árnyat látunk a kúttól elugrani. Csak kutya lehetett, gondoltuk, nyilván az a ku­vasz, amely már napok óta itt ólálkodik. Sö­tét sejtelem vesz erőt rajtunk. Ejnye, csak nem éppen a puddingot dézsmálta meg! Lé­lekszakadva ragadja fel Ferenc az edényt és a világosságra siet. Hej, a teremtettét! Az a csapás a háromnegyed részét kinyalta! A ma­gyar-német káromkodást, mint amilyen most a szerencsétlen fejére lezúdult, sem azelőtt, sem azóta nem halottam. Ezen az estén már másodszor tréfált meg minket a balszerencse, ó1 sors, mivel érde­meltük ezt meg? Végül is kacagás szaladt ki az egyik magyar száján és vidám, könnyű öniróniával fűszerezett hangulatban ért véget az összejövetel. Másnap azonban mégis csak sikerült meg­tartani a puddinglakomát. (MN) Zsidó házaspár halálra kínozta ötéves kislányát Budapestről jelentik: A rendőri nyomozás bestiális kegyetlenséggel végrehajtott gyer­mekgyilkosságra vetett fényt. Még néhány héttel ezelőtt történt, hogy a budapesti Fehér Kereszt gyermekkórházba beszállították a mentők Zweig Éva 5 éves leánykát, a Mexi­­kói­ út 7. számú házból. A szerencsétlen le­ányka 13 és fél kiló volt és testét 33 sérülés borította. Kihallgatni nem lehetet, eszmélet­len állapotban volt és másnap meghalt A boncolás megállapította, hogy a kis Zweig Éva halálát ütlegelésből eredő sérülések okoz­ták, azonkívül hosszabb ideje enni sem ad­tak neki. Az ügyészség utasítására a rendőr­ség széleskörű nyomozást indított s ez meg­döbbentő eredménnyel végződött. Megállapí­tották, hogy Zweig Andor 32 éves zsidó iro­daszolga, aki közös háztartásban élt Szalai Józsefné, szül. Feuerstein Szeréna 43 éves nővel, meg akart szabadulni a gyermektől, aki a férfi első feleségétől származott és ezért kínozták halálra. A szomszédok vallomása szerint az utolsó este Zweigék későn mentek haza, a kisleány felriadt álmából, ennivalót kért, mire Zwei­gék rugdalni kezdték a vézna gyermeket. A leányka a konyha egyik sarkából a másikba zuhant, a szomszédok a nagy jajveszékelés­re berohantak a lakásba és kérték Zwei­­géket, hogy ne bántsák a kis Évát, de azok gorombán kijelentették: azt csinálnak a gyer­mekkel, amit akarnak. Zweig Andor vad házastársát, a nála 11 év­vel idősebb Feuerstein Szerénát szándékos emberölés büntette miatt letartóztatták.­­• Zweig Andort egyelőre nem tudják felelős­ségre vonni, mert rou­katáborban van

Next