Felvidéki Ujság, 1943. március (6. évfolyam, 59-71. szám)

1943-03-13 / 59. szám

sä------ 1943 március 13. — 59. Szám Márciusi ifjúság Lenyűgözően nagyszerűek a történelem lapjain önként kínálkozó párhuzamok! A ma­gyar történelem utolsó száz esztendejében kilencvenöt március tizenötödikét számlál­tunk meg eddig s mindeniknél ott látjuk a nemzet virágát, jövendő reménységét: az ifjúságot Ez a nap a magyar ifjúság sorsdön­tően nagy napja, lelket nemesitő, szívet me­lengető, szépséges ünnepe. Kilencvenötször lobbant fel a magyar ifjúság ajkán a legszen­tebb, a legforróbb szó: szabadság! Egyszerű, kicsi szó ez, de a magyar élet célja és létünk értelme izzik benne soha ki nem alvó lobo­­gással. Egy egész évezred dicsőségének ujjongó öröme és megpróbáltatásainak, hősi szenvedéseinek fájdalma lebeg e szó zsarát­noka fölött Nem véletlen, hogy 1848 márciusának ifjai, a nemzeti álmok, vágyak és tervek legszila­­jabb szószólói e szóban kimondott fogalomért nemsokára cselekedettel és véráldozattal, harccal és hősi halállal álltak helyt. A sza­badság és függetlenség hitéért, vágyáért epe­­dező Európában magyar és európai tett volt a magyar március. És nem véletlen, hogy az európai szabadságálmok magyar zsarátno­kát Európán­ kívüli nyers erő taposta szürke hamuvá akkor is. Ez az idei kilencvenhatodik március is újra felénk sodorja friss, életet adó tavaszi szel­lőiben a haza, a szabadság, a függetlenség s az emberiség gyönyörűséges szellemét A haza és a szabadság ma is veszélyben van. Európaszerte. Európa ismét forrong. Uj ke­resztes hadjáratra szólaltatta meg a lárma­fákat: csatasorba állítani a szellem és az erő minden tartalékát mert Kelet felől az Euró­pán kívüli vad és zabolátlan erő, az erkölcs­­nélküliségben fogant rémuralom minden bor­zalmát ránk akarja erőszakolni. Az európai szabadság, a haza és emberiség minden értéke s a kereszt erkölcsi uralma kockán forog a történelem megdöbbentő ismétlődé­sében. És kockán forog újra a magyar sza­badság és függetlenség ügye is! Mérhetetle­nül nagy ez a tét, akár a magyar haza és a magyar nemzet, akár a keresztény emberi­ség mérlegén mérjük le jelentőségét. Csak költői kép, hogy Keletről jön a fény. Nem fény jön onnan felénk, magyarok és Európa felé, de a legszörnyűbb megsemmisülés. A történelem beszédes párhuzamában a szabadság szó egy évszázad minden tanul­ságával ékesen most nyerte el igazi értelmét és jelentőségét. A szóban rejlő vágy és szán­­­­dék most tetté vált. Fiatal népek, erős népek, a márciusi erők lelkétől és lendületétől átha­tott nemzetek összefogásában születik meg az európai szabadság valóságos cselekedetté érett végső fogalmazása és végső formája. S ahogy ezelőtt, majdnem egy évszázad­dal, ama bizonyos március idusán, a fiatal­ságé volt a legöntudatosabb és legszilajabb szó, az önmagát ismétlő történelem új lap­jain ismét tündöklő fénnyel világít felénk az a sorsdöntő szerep, amelyet Európa ifjúsága — elsősorban a magyar ifjúság — vállalt a haza és emberiség jobb jövendőjéért s a sza­a­badság és függetlenség kivívásáért. Ha most, kilencvenhatodik március tizenötödikén ünnepelünk, az örök magyar ifjúságot ünne­peljük. A nemzet és a nép virágjának, re­ménységének soha csalódást nem hozó, min­dig helyt­álló, küldetését a végső következ­ményekig betöltő fiatalság ünnepét üljük a magyar március idusán. Büszkeségtől fénylő homlokkal idézzük a szó és a tett magasztos összhangját meg­­csendítő régi márciusi ifjakra való emléke­zésben a mai magyar ifjuság örök hivatás­­tudatát és kötelességteljesitését. Ezt a hiva­tástudatot és kötelességteljesitést fogja idézni és ehhez az ifjúsághoz fog szólni holnapután a rádióhullámok szárnyain a Legelső Magyar Ember. Az egész ország, elsősorban városok és falvak ifjúsága fogékony, szomjas lélekkel fogja hallgatni ezt a szózatot, amely a leg­­hivatottabban fogja megállapítani azt, hogy ma „mit kíván a magyar nemzet“. Roppant nehéz, a kilencvenöt év előttieknél is nehezebb viszonyok között ünnepeljük ma a szabadság márciusi napját. Amint két nap előtt Kállay Miklós miniszterelnök mondotta: Büszkeségünk, a magyar hadsereg súlyos harcokon esett át, de ma is ott küzd a fron­ton. Sok a veszteség, de azt, ami a legna­gyobb veszteségünk volna, hitünket és bizal­munkat nem vesztettük el, s nem veszthetjük el soha. Tele vagyunk a jövő iránt hittel és bizalommal, s rendületlenül kitartunk ott, ahová minket a sors, a magyar nemzeti ér­dek, a magyar becsület átütött. Nem véletlen, hogy ebben az idei március­ban ismét az ifjúság emeli fel messzehangzó szavát a magyar szabadságért és a keresz­tény Európa szabadságáért. Törvény ez, íratlan, de nagy erejű, kötelező törvénye a magyar léleknek s a márciusok új tavaszt hozó szellemének. Ez a lélek és ez a szellem szól és cselekszik, amikor pelyhesállú diák­jaink már az iskolapadokban felajánlják éle­tüket és vérüket a szebb magyar jövendő ki­verekedésére. Ez a lélek és ez a magyar tör­vény hat és cselekszik a leventék lelkes hon­védelmi felkészülésében. A márciusi ifjak szellemköddé foszlott harcos, hitvalló és vér­tanú serege ölt a mai ifjúságban új testet és új életet. Az élők, a mai márciusi ifjak elszán­tan sorakoznak fel és mindent vállalva mene­telnek a dicső, példát adó régi márciusi ifjak nyomában. Nem veszhet el az a nemzet, amelynek ilyen ifjai vannak!... •* A nap krónikáiéhoz Napokkal ezelőtt foglalkoztunk azzal, hogy mi­lyen szándékai voltak a Szovjetnek a téli offen­iva megindításával. Következtetéseinkben oda értünk, hogy a szovjet hadvezetés Ukrajna visszaragadá­­sát tűzte ki célul, mert Ukrajna mezőgazdasági termékei és bányakincsei nélkül megállhat a szov­jet háborús gépezet. Ezeket a következtetéseket igazolta most a Német Távirati Iroda katonai szakértője is, amikor a szovjet célokat ismertette. Ez a hely hivatkozott arra, hogy a moszkvai szán­dék az volt, hogy a német hadsereget visszaszo­rítsák a Dnyeper vonalra és február 5-én Moszkva úgy nyilatkozott, hogy a helyzeten csak valami váratlan fordulat változtathat. És ez a váratlan fordulat már folyamatban van, — állapította meg a Német Távirati Iroda katonai szakértője. Ehhez hozzátehetjük: ez a váratlan fordulat a legnagyobb mértékben befolyásolja is a háború kimenetelét. Churchill, akit Angliában ma is a leg­nagyobb katonai és gazdasági szakértőnek tarta­nak, már az első világháború alatt rámutatott arra, hogy Németország Ukrajna birtokában le­győzhetetlen. Az angol sajtó természetesen ma igyekszik leplezni ezt a valóságot. Ukrajna birtok­lásának jelentősége pedig letagadhatatlan. Közvet­lenül a második világháború kitörését megelőző évek egyikében a kőszéntermelés itt 60, a vasérc 16, a nyersvas 8.8, az acél pedig 8.4 millió tonnára rúgott. A szovjet birodalom nem nélkülözheti azt sem, hogy Ukrajnával elvesztette búzatermelésé­nek 32, rozstermelésének 21, az árpának 13, a zab­nak 10, a kukoricának 9, a köles- és burgonyater­melésének pedig 6—6 százalékát, nem is beszélve azokról a végtelen kiterjedésű napraforgó mezők­ről, melyeknek olaja szintén számottevő a mai hadviselés számára. Német félhivatalos jelentés közölte, hogy a né­met páncélosok újra a h­arkovi Vörös-téren áll­nak. Három hét után újra német kézen van ez a stratégiailag is annyira fontos város s a szovjet csapatoknak most már minden reményük elve­szett arra, hogy eljuthassanak a Dnyeper vona­láig. De rombadőltek azok a tervek is, hogy az Izjum vidékén és Szlavjanszk körül álló német hadseregrészek mögött jussanak el a Krím­-fél­­szigetig. A váratlan fordulat egészen bizonyosan nem­csak a moszkvai körök terveit zúzta szét, hanem meggondolásokra késztette az angolszászok had­vezetését is. Még teljességükben ki sem bonta­koztak a keleti front hadászati sikerei, amikor Willkie sietett kijelenteni, hogy az amerikai had­vezetés lemondott az európai invázióról. Kétség­telen, hogy a januári Casablanca­ tanácskozás után az angolszász közvéleményt nagy reményekre jogosították fel az invázióra célzó kijelentések, melyek minden bizonnyal Brooke tábornoknak, a birodalmi vezérkar főnökének tudtával hangzottak el. Miután az angolszász hadvezetőség rájött arra, hogy az idő most már nem számukra dolgozik, minden bizonnyal meg volt benne a hajlandóság arra, hogy nagyobb méretű vállalkozásba kezdjen és pedig párhuzamosan a szovjet térfoglalásával. Aminthogy annak idején a gorlicei áttörés sok számítását áthúzta az antantnak, úgy most is olyan meggondolást eredményeztek az ukrajnai német sikerek, melyek valószínűtlenné teszik, hogy megkíséreljenek olyan partraszállást, amely csak kudarccal végződhetnék. Emlékeznünk kell Chur­chill szerencsétlen gallipoli vállalkozására, amikor kétszázezer főnyi angol és francia haderő nem tudott eredményt elérni s az oroszokra várt az a feladat, hogy 150 ezer főnyi haderővel támogas­sák ezt az akciót. A gorlicei áttörés keresztezett minden szándékot, Hamilton angol tábornok had­ereje annak ellenére alulmaradt, hogy az Égei­­tenger minden számottevő szigetét flottabázisnak építették ki. Ma még ezt sem tehették meg, mert Lemnosz-szigetén például német erők állnak, me­lyek éppen olyan szilárdan őrzik a Fekete-tenger bejáratát, mint Gibraltár a Földközi-tengert. Amikor Doenitz vezértengernagy átvette a né­met flotta főparancsnokságát, az angolszász sajtó kézlegyintéssel intézte el a német tengeri hadvi­selésben várható változást Már­pedig ezzel új korszaka kezdődött a búvárhajó harcnak. Amint a jelentések mondják, a szövetségesek utánpótlá­sát szállító hajók közül az elm­p 24 óra alatt 11 fejezte be útját a tenger fenekén. Hetvenötezer bruttó regisztertonna esett ezzel ki egyy nap alatt a szövetségesek utánpótlásából. Ezzel a sikerrel csupán az elmúlt három nap alatt elsüllyesztett angolszász szolgálatban álló hajók száma negy­venhétre, bruttó regisztertonna tartalmuk pedig 282 ezerre emelkedett. Ez az eredmény felér egy olyan hónapnak a teljesítményével, amikor az időjárás is befolyásolja a tengeri hadműveleteket. Természetesen a sorozatos kudarcnak meg van a visszahatása úgy Angliában, mint az Egyesült Államokban. A hatás igen lesújtó s nem véletlen, hogy az amerikai közvélemény hite megingott a búvárhajók elleni harc eredményességében is. A kudarcok nyomán a legutóbb például az egyik amerikai hivatalos tengerészeti tényező azzal mentegetődzött, hogy sohsem tudják bizonyosság­gal, mikor süllyesztették el a megtámadott német tengeralattjárót. Megtörténik, hogy bizonyosra ve­szik az elsüllyesztést s csak egy későbbi támadás során derül ki, hogy a harcból mégis csak épség­ben került ki a német tengeralattjáró. Az ilyen kijelentések azonban az Óceánon aligha erősítik a szövetségesek győzelmébe vetett hitet. (s. k.) A firenzei ifjúsági olimpiász dlingertes budapesti leventéi szerepeben Kassán a vasárnapi matinén Kassa, március 13. A hétfői nemzeti ünnep méltó bevezetése lesz az az ünnepi matiné, amelyet a kassai Levente Egyesület holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor a Nemzeti Színházban rendez. A matiné legnagyobb eseménye annak a budapesti leventecsoportnak szerep­lése lesz, amely tavaly a Firenzében tartott ifjúsági szellemi olimpiász nyer­tese volt. Ez a művészegyüttes, amely a magyar név­nek a külföldön oly nagy dicsőséget szer­zett, méltó képviselője a leventeifjúság ré­széről annak a megújuló magyar szellemnek, amely az ősi népi forrásokból táplálkozik. Az együttes által bemutatott énekek, táncok és játékok magukba foglalják azokat a kor­szerű magyar nemzeti elemeket, amelyek kell, hogy a magyar ifjúság mai nevelésében uralkodjanak. A matiné műsora keretében a budapesti leventeegyüttes valamennyi magyar táj (Alföld, Felvidék, Erdély, Délvidék, Dunántúl) dalaiból ad elő­, majd pedig bemutatja az új leventetáncot, végül színre hozza Muharay Elemér „Igazmondó juhász“ című népi játékát. A műsor további számaiban a kassai Le­vente Egyesület fúvószenekara kuruc zene­számmal, Wurm András, a premontrei gim­názium leventéje szavalattal (Somogyváry: Márciusi ének Ukrajnában), a premontrei gimnázium leventéinek színjátszó csoportja egy drámai költeménnyel, Varga Béla és Heczkó László, a Hunfalvy gimnázium le­ventéi melodrámával, Papp László kassai levente tárogató­ számmal, végül a pre­montrei gimnázium leventéinek szavaló­kórusa egy Petőfi-költeménnyel szerepelnek. A matiné pontosan délelőtt 11 órakor kez­dődik s jegyek a színház pénztáránál kap­hatók. (A jegyek lényegesen olcsóbbak a rendes színházi jegyek áránál). A budapesti leventeegyüttes ma, szomba­ton délután 5 órakor érkezik meg Miskolc felől, közöttük tizenöt leventeleány is. Foga­dásukra kivonul a Levente Egyesület elnök­sége, a leventezenekar és a díszszázad. —* Szombaton és vasárnap a leventeegyesületi vezetők részére a Levente Egyesületek Or­szágos központja értekezletet tart. Erre az értekezletre már Kassára érkezett Muharay Elemér és Balla Péter, akik e munkát irá­nyítják országos viszonylatban. Ugyancsak Kassára jön erre az alkalomra az a hatalmas gépkocsi is, amely vetítőgéppel, rádióval, hanglemezekkel, vándorkönyvtárral stb. van felszerelve, hogy leventéinknek magyar és hazafias, valamint leventetárgyú filmeket vetítsen. Chlorodont fogpaszta vakító fehér fogakról, üde és tiszta leheletről gondoskodik. 5 Megszakad a diplomáciai kapcsolat Amerika és Finnország között Stockholm, március 13. (MTI) A Times washingtoni tudósítója attól tart, hogy megszakad a diplomáciai kapcsolat az Egyesült Államok és Finnország között. Washingtonban­­— írja a tudósító — nem lát­ják világos bizonyítékát annak, hogy az új finn kormány demokratikusabb volna, mint elődje és hogy finn részről üzenet érkezett volna, amely békekötésre vonatkozna. üzen a front . A Vöröskereszt Rádió Bajtársi Szolgálata útján a legutóbb honvédeink közül a követ­kezők üzentek a Felvidékre: Perei N. sza­kaszvezető a 231/14 tábori postaszámról arról panaszkodott üzenetében, hogy felesé­gétől régen nem kapott levelet. Hallgatását nem tudja mire vélni. Kisfiúk elhunytét mély megrendüléssel vette tudomásul. Lehoczky Endre főhadnagy a 223/65 tábori postaszám­ról Sárospatakra üzent. Megnyugtatta hoz­zátartozóit, egészséges, szeretettel csókolja mindannyiukat. Egyben megnyugtatta 223/65 tábori postaszám alatt lévő honvédek a hozzátartozóit, hogy valamennyien jól van­nak és semmi bajuk. Hernádvécsére üzent Mikó János a 195/95 tábori postaszámról. Feleségét és édesapját megnyugtatja, hogy semmi baja. Vitéz Karvaly őrnagy Kassára üzent. Családját és ismerőseit nyugtatta meg, hogy egészséges, Magduskának pedig felgyógyulást kiván. E. Papp János Husztra üzent feleségének a házasságuk évfordulója alkalmából. Dr. Mészáros Gáborné Kassára üzent az állami kórházba. Férjét és gyerme­keit köszöntötte. Uj tábori postaszáma 134/28. Miskolcra és Diósgyőrbe üzent Fo­dor János hadnagy a 191/41 tábori posta­számról. Szüleit, feleségét, rokonait és isme­rőseit üdvözölte és megnyugtatta. Hubay László tizedes a 291/141 tábori postaszám­ról szintén Miskolcra üzent. Feleségét és kisfiát szeretettel csókolja. Szili János a 220/42 tábori postaszámról Bodrogra üzent. Feleségét és rokonait üdvözölte. Boros Jó­zsef karp. őrvezető Tállyára üzent feleségé­nek és édesanyjának. Megnyugtatja őket, egészséges, uj tábori postaszáma 202/140. Fraknói Vilmos főhadnagy Miskolcra üzent. Egészséges. Fábián Ferenc szakaszvezető a 233/63 tábori postaszámról közli hozzátar­tozóival, hogy a róla elterjesztett hírek tel­jesen alaptalanok. Vitéz Sala Bertalan őr­mester a 233/02 tábori postaszámról felesé­gét és gyermekeit üdvözölte. Valamen­­­n­yien arra kérik hozzátartozóikat, ne aggód­janak, ha hosszabb ideig nem írnak. Meg­nyugtató üzenetek érkeztek a 291/41, 229/06, 202/66, 257/13, 241/81, 202/65, 296/02, 291­ 49, 230/01 241/72, 222/81, 220/48, 202­­ 40, 220/131, 229/51, 222/70, 229/51, 217/60, 241/55, 220/101, 241/77­, 202/11, 202/17, 241/18, 241/71, 202/01 tábori postasz­ámokról. Gedeon Pál szakaszvezető szüleit, rokonait és ismerő­seit üdvözli Ózdon a 291/41 tábori posta­számról. Papír-, írószer-, könyv­szakmában szakképzett segédet vagy elad­ón­őt felvesz Ecker Kálmán, Budapest, Vas-utca tizenkettő. 1654

Next