Felvidéki Ujság, 1943. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-15 / 157. szám

A Tosca a római Operaház előadásában Az Operaház színpadán, nézőterén egy­aránt nyári csend honol, de az operakedvelő közönség, a magyar Rádió útján a leghíre­sebb külföldi művészek és zenekarok előadá­sában, egymásután hallgathatja meg a leg­népszerűbb operákat. A magyar Rádió nyári operasorozatának legközelebbi estje pénte­ken, július 16-án lesz, amikor 19 óra 50 perc­kor Puccini „Tosca“ című operája kerül Bu­dapest 1. műsorán közvetítésre. A világhírű énekesgárda élén Gigli és Caniglio neve áll, közreműködik a római kir .Operaház zene- és énekkar igen sok kiváló művésze, míg az előadást de Fabritiis vezényli. Csütörtök: KASSA 16- kor: Jazzdalok. 16.20—17: Hírek Budapest 1-ről. 17-kor: Ruszin hallgatóinknak: A Ruszin együttes népdalokat ad elő. — Peredacsa dlya Rodkarpaszkih­ ruszinov; Ruszikij Orkeszter iszpovnity narodnyi pisznyi. 17.30-kor: Fráter Lorand Kassán. Keller Imre előadása. 17.55-kor: Rajczy Ilona énekel. 1. Liszt: a) Mily bűvös szent csodás való. b) Szerenád. 2. Noszeda Ká­roly: Még egy napot. 3. Székács: a) Valaki el­­ment. b) Sapho. 4. Móry János: Szivem. 5. Mol­­nár Antal: Lea dala. 6. Vannay János: Alkonyati tűzben. 18.20-kor: Schumann: a-moll gordonka­­verseny. (Enrico Mainardi, a berlini állami ope­raház zenekarának kíséretével, vezényel Paul Kempen). Hanglemez: 18.50-től végig: Azonos Budapest I. műsorával. BUDAPEST I. 16. Zrínyi Ilona. Dr. Pataky Mária előadása. 16.20: Hírek idegen nyelven. 16.45: Időjelzés,, hírek. 17: Rádiózenekar. 17.50: A világirodalom gyöngyei. „Csalóka házasság.“ Cervantes elbe­szélése. Felolvasás. 18.20: Magyar nóták. 18.50: Hírek. 19: Holéczy-Együttes játszik. 19.35: Egy­kor és most. Képek a múltból és a jelenből. — (Május 15-i adásunk megismétlése hangfelvétel­ről). 21.40: Hírek, lóversenyeredmények. 22.05: Hangképek a stockholmi svéd—magyar atlétikai mérkőzésről. Beszél Pluhár István. 22.25: Nagy mesterek, örök művek. 23.30: Táncoló billentyűk. 23.45: Hirek. BUDAPEST II. 17— 18.50: Azonos Kassa műsorával. 19: Kis­faludy Károly, a festő. Dr. Kopp Jenő múzeum­­igazgató előadása. 19.20: A Waldbauer—Kerpely vonósnégyes Csajkovszkij F-dur vonósnégyesét adja elő (22. mű). 20: A Budapesti Bolgár Inté­­zet. Mitajev Péter dr., a Budapesti Bolgár Inté­zet , igazgatójának előadása. 20.35: Kereszthy Jenő játszik a belvárosi templom orgonáján. Utána: Hírek.­­ Péntek: KASSA 5.30—9: Azonos Budapest I. műsorával. 9-kor: I. Operarészletek. II. Kedvelt szalonzenekarok műsorából. 10—11.40: Azonos Budapest I. műso­rával 11.40-kor: Hírek magyar és szlovák nyel­ven, műsorismertetés. 12-kor: Déli harangszó. Rákóczi fohásza és himnusz. 12.10—15.30: Azo­nos Budapest I. műsorával. 15.30-kor: Kuruc Kassa Ostroma 1706-ban. Szabó Adorján előadása. 16-kor: Kurc dalok és táncok. Hanglemezek. 16.20—17: Azonos Budapest I. műsorával. — 17-kor: Weixelgärtner Egon zongorázik. 1. Brahm: g-moll rapszódia. 2. Dohnányi: fisz-moll rapszódia. 3. Liszt: Magasan repül a daru. — 17.25-kor: A Hangulatzenekar játszik. Közremű­ködik Keresztessy Mária (ének). 18-kor: Élhe­tek-e a háborúban úgy mint békében? Dr. Or­­kényi Attila előadása. 18.20-kor: Kivánságleme­­zek. 1. Rossini: Tell Vilmos —t nyitány. (Berlini állami opera zenekara). 2. Johann Strauss: Ta­vaszi hangok (Barabás Sári). 3. Lehár: Fride­­rica — Oh lányka, óh lánykám (Udvardy T.). 4. Vecsey Ferenc: Aratás c. filmből „Emlékszel-e még“ (Eggert Márta). 5. Pryor: A füttyös és a kutyája (Hans Bund zenekara). 6. Buday Dénes: Trópusi éj — lassú fox (Ács Ágnes). 1. Schön­feld: Mindig vidáman — polka (Falusi zenekar). 18.50-től végig: Azonos Budapest I. műsorával. BUDAPEST I. 5.40: Üzen az otthon. 6.40: Ébresztő. Torna. Hirek. Közlemények. Reggeli zene. 10: Hírek. 10.15: Weidinger Ede szalonzenekara. 11.10: Nemzetközi vízjelzőszolgálat. 11.15: Két vonós­négyes. 11.40: Fodor József. Születésének 100. évfordulóján. Irta Csajkás Bódog dr. Felolvasás. 12: Harangszó. Fohász. Himnusz. 12.10: Melles Béla-zenekar. 12.40: Hirek. 13.20: Időjelzés, víz­állásjelentés. 13.30: Honvédeink üzennek. 14: Folyamerők fúvószenekara. 14.30: Hirek. Műsor­­ismertetés. Árfolyamh­írek, piaci árak, élelmiszer­­árak. 15.05: Hubert Lajos gordonkázik, zongorán kiséri Szirányi János. 15.30: Az uj magyar ott­hon. Szablya János, az Iparművészeti Társaság elnökének előadása. 15.45: Horváth Dudás József cigányzenekara muzsikál. 16.20: Hirek idegen nyelven. 16.45: Időjelzés, hírek. 17: Erdei hangulat, madárdal. Rádiózene­kar, közreműködik Madaras Gizella (fütty). 18: Török Erzsébet népdalfeldolgozásokat énekel. Zongorán kísér Földes László. 18.40: Sportköz­lemények. 18.50: Hirek. 19: Filmdalok. 19.35: Hitvány ponyva, nemes ponyva. Dr. Molnár Sándor előadása. 19.50: Tosca. Teljes opera há­rom felvonásban. 21.40: Hirek. 22: Hangképek a stockholmi svéd-magyar atlétikai mérkőzésről. Beszél Pluhár István. 22.20: Szórakoztató zene. 23.45: Hirek. BUDAPEST IL 17.—18.50: Azonos Kassa műsorával. 19: Elfelej­tett­­ magyar hadvezérek. III. rész. Markó Árpád ny. ezredes előadása báró Ott Károlyról, báró Meskó Józsefről és gróf Hadik Károlyról. 19­25: Magyar nóták. Rissay Pál énekel, kiséri Gáspár Lajos cigányzenekara. 20­15: A jávai Borobudur. Kie-Lien-Nio művészettörténeti útirajza. Felolva­sás: 30.38: A Hungária­ Park tánczenekara ját­szik. Közvetítés a Bark ««emviHonjáinL <— Bápa,: HkéL > ^ _________Felvidéki Újság________________________ Kerekesházy József:­­­AVILÁG UPAí 11 Minden jog a „Griff" könyvkiadóé Mint császári és királyi kamarás, szolgálaton kívüli táborszer­nagy fejezte be utóbb életét Bolla Kálmán. Fia ma is él és sok érde­kes anekdotát ismer híres édesapjáról. Kár, hogy nem teszi őket közzé. * * * Végül még egy harmadik magyar férfiúról is szóljon króni­kánk, aki II. Sándor unokájának, II. Miklósnak, az utolsó Roma­­nov-cárnak összeomló trónját próbálta megmenteni. Ki volt ez a csodálatos férfiú? Elmondjuk. Szakállas, okostekintetű Pasics-fej tekint ránk a nagy magyar hadifogolytörténelem egyik lapjáról. A magyar hadifogolynapló gyűjteménye a világháborúból hazatért hadifoglyok hőstörténete, amelyhez meleg megértő hozzászólást írt annak idején Zilahi Lajos. Ez a Jupiter-homlokú, erős tekintetű Pasics-fej egy magyar tábornok feje. Egy magyar tábornoké orosz cári egyenruhában. A pekingi fehérorosz ellenkormány elnöke ez a férfi, aki úgy ke­rült bele a hadifoglyok történetébe, hogy a vörös-fehér zavarok kellős közepébe csöppent magyar hadifoglyoknak segítségére sietett. Nagy része volt a kétméteres, erélyéről híres cári generá­lisnak abban, hogy hazánkfiai valahogy mégis csak hazakerültek Turkesztánból, Szibériából. Ennek a csodálatos embernek az élettörténetét nagyon keve­sen ismerik Magyarországon. Pedig Horváth tábornok megérdemli a figyelmünket, már csak azért is, mert magyar ember volt. Ma­gyar ember, egyik legszebb példája a messze idegenbe szakadt ősi magyar tehetségeknek. Ahol most honvédeink harcolnak, azon az úton jutott az 1848— 1849-iki szabadságharc leverése után Horváth János Oroszországba. Megelőzőleg végigverekedte az egész függetlenségi háborút és akkor, amikor Paskievics seregei bevonultak Magyarországra, szu­ronnyal a kezében találták az események Horváth honvéd őrmes­tert is. A világosi fegyverletétel után az oroszok igen sok magyar foglyot hurcoltak magukkal. Egy részü­ket Szibériába vitték, hogy ennek az akkor még lakatlan tájnak népességét velük is szaporítsák. Horváth János hadifogságba került, de iskolázott ember lévén, itt is irodai munkát végzett. Idővel a cár ezeknek az ezernyolcszáz­­negyvennyolc-negyvenkilences hadifoglyoknak megkegyelmezett és megengedte, hogy az ország másik részeiben is telepedjenek le. Horváth János is polgári existenciát teremtett magának. Bár nem sok sikert mutat fel a kettétört élete, azért azt mégis elérte, hogy fiából, Elekből diplomás embert nevelt. A kis Horváth-gyerek bekerült az egyik cári katonai akadémiára, amelynek sikeres elvégzése után ösztöndíjra ajánlották. A fiatalemberben sok becsvágy volt. Ennek kielégítésére akkor n­yilt alkalom, amikor a kilencszázas évek elején kitört az orosz­japán háború. A japán háború súlyos kudarcot hozott Oroszország­nak. Az orosz hadmozdulatoknak fő akadálya az volt, hogy az ázsiai frontra nem­ tudtak csapatokat szállítani. Horváth katonai mérnökre is az a szerep várt, hogy elősegítse az orosz csapatok­nak vladivosztoki és portarturi arcvonalaira való szállítását. Vasúti szakértővé képezte ki magát. Szakismeretei révén aztán elérte azt, hogy Kuropatkin tábornok kinevezte a cári honvédelmi minisztérium vasútosztályának a főnökévé, így ismerte meg Hor­váth Szibériát. Hamarosan újra előlépett és néhány év múlva már az orosz hadmérnökkar legnagyobb jövőjű emberei közé tartozott. Feltétlen híve volt a cárnak és beosztása révén alaposan meg­ismerte Mongóliát, Kínát, Turkesztánt és Szibériát. A mongol nép­törzsek előtt szívesen említette, hogy ő is turáni származású és távoli rokonuk. A kínai forradalom, amely a mandzsu császári dinasztiát elsö­pörte és a forradalmi diktátort tette meg köztársasági elnöknek, a keletázsiai szakértővé lett orosz vasúti mérnöknek is meghozta a nagy lehetőséget. A „Nagy Lehetőség“-et, amely minden ember életében legalább egyszer kínálkozik, Kelet-Kínában új vasúttársa­ságot szerveztek, szükség volt elsőrangú szakemberekre. A cári birodalom szívesen vállalta azt a kellemes szerepet, hogy a saját embereit adja oda erre a szervezésre. Így lett Horváth, aki ekkor már cári mérnöktábornoki rangban volt, ennek a keletkínai vasút­társaságnak a főigazgatója. Átköltözött Mongóliába és mint felje­gyezték róla, „teljesen autokrata módon uralkodott“. A békés fejlődés éveit a világháború és annak az oroszok szá­mára oly megrázkódtató befejezése szakította meg. Horváth tábor­nok azonban nem nyugodott bele Leninék sikereibe. Állomáshelyén fehérorosz hadtestet szervezett; nagyszakállú, szálfatermetű, tábor­noki egyenruhás alakja ott volt mindazoknak a megmozdulásoknak az élén, amelyek megkísérelték, hogy az ellenforradalmat juttassák hatalomra és II. Miklóst újra trónra ültessék. Igen sokat tett Hor­váth tábornok a Szibériában rekedt magyar hadifoglyok kétség­beejtő sorsának enyhítésére is, akiket az orosz forradalom a béke­kötés ellenére, hosszú ideig képtelen volt hazaszállítani. Mikor a kommunisták később ezt a vidéket is elfoglalták, Horváth tábornok egész törzskarával kénytelen volt kínai területre menekülni, ahol Pekingben megalapította az úgynevezett pekingi orosz ellenkor­mányt. Egyik támogatója a nagyvagyonú Putyilov orosz nagyipa­ros volt. Az antanthatalmak is rokonszenveztek a fehérorosz tábor­nokkal. Horváth később „Oroszország diktátora“ címet is fölvette. Az idő azonban elmosta reményeit és hatalmát is. Az emigráció névtelenségében fejeződött be Horváth tábornok csodálatos orosz­­országi történelmi szereplése. Dr. Mezey István, a neves orientalista néhány évvel ezelőtt még beszélt Pekingben Horváth Elek özvegyével. Azt­ mondja, tel­jesen elszegényedett, lerongyolódott asszonyt talált egy pici szo­bácskában. Néhány kínai pénzdarabot adott neki — az asszony hálásan megköszönte... — íme, ez lett a sorsa annak a magyar férfiúnak, aki a Roma­­novok trónját próbálta megmenteni. A történelem kereke elé azon­ban hiába feküdt, őt magát is legázolták az események. 14. RHÉDEY CLAUDIA UNOKÁI AZ ANGOL TRÓNON Az 1800-as évek végén történt, hogy "Württemberg Sándor herceg, a württembergi király unokája — aki magyar huszár­tiszt volt és Erdélyben állomásozott, megismerkedett kisrédei Rhédey Claudia grófnővel, egy erdélyi nagybirtokosnak a leányá­val. Nemsokára feleségül is igytig. Ejtoere 3 házasságnak a gyerme­kei a Württemberg-Teck nevet vették fel és ennek a házasságnak az unokája V. György volt angol király felesége is, Teck Mary hercegnő. Amikor 1910-ben a koronázási ünnepségeket rendezték Londonban, az angol királyné súlyt helyezett arra, hogy meghívják a magyar rokonságát is: egynéhány erdélyi és magyar főurat, akikkel a királynő első- és másodfokú unokatestvéri viszonyb­­a­ állott. Anglia királynéjával így a Fráterek, Bárdossyak, Petriche­­vich-Horváthok, Ergeletek stb. ma is első-, illetve másodfokú uno­katestvérei, vagy egyéb rokonai, így Fráter Lóránd is, a nagyemlékű, híres dalköltő — akinek az édesanyja egy Rhédey grófnő volt, maga mesélte nekem, halá­­­­­láig kapta az angol udvartól az aranyszegélyű udvari jelentéseket, meghívókat. Édesanyja révén ugyanis éppen másodfokú unoka­­testvére volt az angol királynénak. Szegény fráter Lóránd néhai Plósz miniszternek a leányát vette el és házasságából csak egyet­len gyermeke maradt, aki bogdányi Farkas László biharm­egyei főszolgabíróhoz ment feleségül. Az angol királyi családnak íme, a kis Magyarországon, Nagy-Biharországon, egy eldugott kis pusz­tán él ma is egy harmadfokú, vér szerint unokatestvére: bogdányi Farkasné, Fráter Boriska, Fráter Lórándnak az egyetlen leánya. Az angol arisztokrácia érthetetlen ellenszenvvel viseltetik a kontinensbeli családok iránt, legyenek azok bármily előkelőek is. Ismeretes az a botrány, amit az robbantott ki, hogy a világháború előtt egy angol bárói család kinyomatta famíliája történetét és a család egy ifjú leány tagjának neve alá egyszerűen azt nyomatta: „Married to a stranger“ (férjhez ment egy idegenhez). Ez az idegen pedig egy majdnem ezeréves francia grófi­­ család tagja volt, aki aktív diplomata és később nagykövet is lett. Csak azért, mert ősei nem Hódító Vilmossal jöttek be Albionba, nem akarták befogadni az exkluzív angol házak. Annál nagyobb szó, hogy az angol királyi család mindig büszke volt magyar rokonaira, olyannyira, hogy a volt angol király másodszülött fia nyilvánosan is kijelentette, hogy „büszke arra, hogy magyar vér csörgedezik az ereiben“. Maga az angol királyné is hűen ápolta nagyanyjának, Rhédey Claudiának az emlékét. Ez a szerencsétlen Württemberg hercegné, Rhédey Clau­dia halálát egy nagy parádén lelte, amikor is rossz helyre állva, a megvadult lovak férje szeme láttára halálra taposták. Férjének egy ezredtársa, Török huszárkapitány hozta a holttestet kocsiján, amelyet saját maga hajtott, negyvennyolc óra alatt Bécsből a kis erdélyi falucskába, ahol a tragikus sorsú grófné holtteste ma is pihen. Az angol királyné mindig nagy szeretettel gondozta nagy­anyjának sírját és éppen nemrég jelent meg valamelyik erdélyi lapban egy magyar újságírótól szomorú hangú cikk, amelyben sze­mére hányja a román hatóságoknak, hogy Rhédey Claudiának az unokája által állított és az angol királyi címerrel és a Rhédeyek emblémáival ékes márványtábláját hagyják elporladni, megrepe­dezni. Elpanaszolja a cikk azt is, hogy a kripta egész környéke sivár benyomást kelt és elmondja,­hogy ha az angolok az ő tradi­­­cionális őstiszteletükkel látnák ezt az elhanyagolt sírt, bizonyára"­­ felháborodnának afelett, minő balkáni nemtörődömség kell ahh­ozT4''" hogy ezt a romantikus síremléket így tönkre hagyják menni. Sehol a világon nincs a magyar arisztokráciának és a magyar uraknak oly jó hírük, mint éppen Angliában és ebben nem kis sze­repet játszik bizonyára az a momentum is, hogy magának az angol társadalmi élet csúcsának, a királyi párnak is m­agyar rokonsága van. Az Angliát járó magyar urak­­— ezek közt első helyen­­ néhai Festetich Taszilót és Patay Györgyöt kell említenünk — is termé­szetesen nagyban hozzájárultak gavalléros egyéniségükkel ahhoz, hogy az angol vezető körökben a magyarság a háború utáni kis­­antant propagandaúszításai ellenére is határozott szimpátiának örvend. Csak nemrégiben is számos esetben megtörtént, hogy a legelzárkózottabb, legfeudálisabb angol családok magyarokat fogad­tak be rokonságukba. így például mezőtelegdi Csanády István ma­gyar gazdasági főtanácsos és földbirtokos leányát Earl of Exeter vette nemrégiben feleségül és még mindenkinek emlékezetében él Márffy-Mantuano Juditnak, a lapok hasábjairól is ismert publicis­tának és előkelő pesti úrilánynak szenzációszámba menő esküvője Listowel lordjával * * * • •■"T.: Egy érdekes, Amerikába szakadt magyar embertől pedig érde­­kes dolgokat hallottam az angol királyi családdal való közvetlen benyomásairól. Ez a férfiú Pászthory Árpád báró, a harminc év óta Ameriká­ban élő híres magyar festő. Felkerestem a hatvanötéves festőmű­vészt Esterházy­ utcai lakásán és megkértem, mondjon el valamit érdekes élményeiből. — Nővéremet jöttem meglátogatni Magyarországra. Utoljára két évvel ezelőtt jártam itthon, amikor is Horthy kormányzóról fes­tettem egy egyenruhás és egy vadászkosztümös nagy portrét. Megkértem a bárót, mondja el, hogyan indult meg nagy karrierje. — Ez bizony már régen volt. Amerikában éltem és már nem egy társadalmi előkelőséget festettem, minden vágyam azonban egy nagystílű portré elkészítése volt, olyan, amelynek aztán az amerikai „high life“ is behódol. Az akkori angol királyra, VII. Edwardra gondoltam és elhatároztam, hogy az amerikai milliomo­soknak ezt az ideálját minden körülmények közt lefestem. — Három hét múlva — hiába, öt éve éltem már ekkor Ame­­rikában, egészen elamerikaiasodtam már, mindent feltettem erre az egy hétre — már a londoni osztrák-magyar nagykövetség palotájá­ban jelentkeztem az akkori nagykövetnél, Mensdorff-Pouilly gróf­nál, aki— mellesleg megjegyezve — Apponyi Albertnek volt a sógora. Átadtam a követnek a rokonomtól Szögyény-Marich­ berlini osztrák-magyar nagykövettől hozott ajánlósorokat és így más­­­­napra, dinerre, meghívást kaptam a követség palotájába. A diner ünnepélyes külsőségek közt folyt le és Mensdorff gróf eléggé megbarátkozott velem. Mindazonáltal nem tettem neki még ekkor szóvá a király portréját.­­Másodnap aztán, amikor zsakettben, „diner-coal‘‘-ön voltam és kettesben üldögéltünk a követségen Mensdorff gróffal az óriási bör­­karosszékben, rászántam magam az attakra. Németül beszéltünk és Mensdorff konzekvensen „magázott“. — Kegyelmes uram, van-e tudomása arról, hogy Edward király őfelségének, aki a magyar tizenkettes számú honvéd huszárezred» nek a tulajdonosa, a miskolci tiszti kaszinóban csak egy «asszat sikerü­lt, kis ceruzafajza fü­gg?

Next