Felvidéki Ujság, 1943. július (6. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-12 / 154. szám
1943 Július 12. — 154. Siam rEIVIDÉKI ÚJSÁG, A londoni emigráns kormányok írta: Dr. Orkonyi Attila Sikorszkinak, a lengyel emigráns kormány vezetőjének halála különböző gondolatokat ébreszt fel bennünk az emigráns kormányok helyzetéről. Bizonyos fokban természetes az, hogy a katonailag megszállt államok felelős kormányai külföldre menekülnek. Teszik ezt részben a megtorlástól való félelemből, de másrészt azért is, hogy népüknek érdekét továbbra is szolgálják, csak nem otthon, hanem más államok támogatása alatt. Az egész játék tulajdonképpen arra megy, hogy abban az esetben, ha az az államcsoport győz, melynél ők a védelem köpönyegét keresték, akkor ők mint elhagyott államuk tényleges vezetői térnének vissza azokon a diadalkapukon keresztül, amelyeknek felállításáról ők annak idején gondoskodnának. Nem is az első eset, hogy egy katonailag megszállt állam felelős vezetői külföldön keresnek menedéket. Kossuth Lajos maga is azért keresett a francia és angol fővárosokban, majd Amerikában menedéket, hogy az idegen kormányok rábeszélése útján tegyen meg minden lehetőt az osztrák-orosz haderőtől elfoglalt Magyarország érdekében. Az emigráns kormányoknak mai londoni menedékhelye azonban azért oly feltűnő a múlt századbeli szórványos, majd az első világháború utáni esetekkel szemben, mert a tengelyhatalmak csapatai elől elmenekült kormányok egytől-egyig Londonban keresték székhelyüket — kik egy pazarul berendezett palotában, kik egy egyszerű szállodában. Anglia ugyanis szívesen fogadta őket. A brit birodalom vezetői t. i. az ő részükről arra számítanak, hogy győzelmük esetén ezeket a kormányokat, melyek már most kézinél vannak, igen jól fel tudja használni annak a mozaiktáblának kirakásánál, melyet az európai háború lezárásakor Londonban összeállítanának. Minthogy magyar szempontból is fontos az, hogy tudjuk, min törik a fejüket a Londonban székelő emigráns kormányok, néhány sorban foglalkozni fogunk az ő terveikkel. Nemrég jelent meg egy „Európa újjárendezése“ címen kiadott könyvük, melyekben ezeknek a kormányoknak fejei nyilatkoznak a háború utáni Európa új képéről. Természetes, hogy ez a kép nagyon hasonló ahhoz a képhez, amelyet a brit birodalom festett Európáról — természetesen angol győzelem esetén. A könyvhöz maga az angol külügyminiszter, Eden írta az előszót, s többek között azt, hogy ezek a kormányok béketerveiket szabad elhatározásukból alkották meg. Mi tudjuk, hogy ez a szabad elhatározás azt jelenti, hogy ők szabadon és minden ellengondolat nélkül elfogadták azt, amit angol részről nekik tanácsoltak. Nlncsics és Benes A holland és norvég londoni kormányelnököknek felfogását még könnyű megérteni, hiszen ők akkor, amikor Hollandiának és Norvégiának a tengerentúli és így elsősorban az angolszász államokkal való együttműködésüket hangsúlyozzák, akkor csak természetes tényekről írnak. Ezek az Atlanti- óceáni parton fekvő államok kiútjukat, gazdagságukat, politikai irányukat is abban az irányban fogják keresni, amerre és ahonnan hajóik a gazdagságot hozzák. Magyar szempontból azonban nagyobb jelentősége van annak, amit például a cseh emigráns kormány elnöke, Benes mond elképzeléseiről. Ezeket az elképzeléseket ugyan gyakorlatban már ismerjük. Tudjuk azt, hogy Benes az általa remélt cseh-szlovák államnak, sőt továbbmenőleg Közép- Európának jövőjét nem Európa természetes közepében, azaz az európai középnek államában, Németországban keresi, hanem távolabb fekvő hatalmakban. Elsősorban Angliában és ugyancsak elsősorban Oroszországban. Benes béketervében természetesen benne van Németországnak felosztása is, magát Poroszországot is három vagy négy államra kívánja felosztani. Moncsilo Nincsicsnek, a jugoszláv emigráns kormány külügyminiszterének fejtegetései már reálisabbak az előbbi terveknél. Jugoszlávia külpolitikája alapjának a jugoszláv-görög egyezményt jelöli meg. Kétségkívül a balkáni népeknek vannak érdekközösségeik. Itt is azonban az a fő kérdés, hogy mily nagyhatalmi csoportosulás felfogása szerint oldják meg a balkáni kérdéseket. Sikorszki Sikorszki halála elsősorban a lengyel emigráns kormány terveit helyezi az érdeklődés előterébe. A lengyel eset amúgy is egyike a legnehezebb kérdéseknek. Sőt nehéznek találták azt már a XVIII. és a XIX. században is. Ezek mind abból a tényből fakadnak, hogy a lengyel nép egy olyan síkságon él, amely átmenet nélkül folyik bele azokba a tájakba, amelyeknek egyikén a német, a másik oldalon pedig az orosz nép foglal helyet A lengyel emigráns kormánynak ma is igen nehéz helyzete van Londonban, minthogy az egyik ellenséges szomszédja London ellenfelei, a másik szomszédja pedig London barátai között foglal helyet. A lengyel emigráns kormány megkísérelte a lengyel-orosz ellentétek elsimítását. Akkor, amikor orosz részről kijelentették, hogy az orosz-német szerződést, tehát a lengyel határokat sem tekinti érvényesnek, akkor lengyel részről hozzáfűzték azt, hogy ezzel a Szovjet tulajdonképpen a régi Lengyelországot ismerte el. Moszkva azonban igen rideg hangon válaszolt ezekre a próbálkozásokra. A katini sírok feltárása, valamint Kornejcsuknak helyettes külügyi népbiztossá való kinevezése, ki Keletlengyelország ukrán-orosz jellegének képviselője is, a szovjet és az emigráns lengyel kormány között igen súlyos helyzetet teremtettek. Tény az, hogy ezen az összefolyó síkságon a népek is összefolynak és sok helyen nehéz is eldönteni, hogy ki melyik nemzetiséghez tartozik. Több helyütt a népnek nincs tiszta nemzetiségi öntudata sem. Annál nehezebb tehát azt a politikai formát megtalálni, amelyben a lengyel népnek méltányos helyet lehet biztosítani. Az előbb említett kiadványban Raczinszki lengyel emigráns külügyminiszter egy olyan államszövetségre gondol, amely magában foglalná Finnországtól kezdve egészen Görögországig valamennyi kisállamot. Ennek magvát ugyanis a lengyel-csehszlovák egyezményben találja meg. Ezek a próbálkozások mind csak arra vetnek fényt, hogy minden fővárosban másként vélekednek a háború utáni Európa politikai formáiról. Egyáltalában nem jelentik azonban azt, hogy ezek a tervek életképesek-e, legkevésbbé pedig, hogy ezek valaha is a megvalósulás szakába fognak jutni. Békés időkben minden pénteken éjfélkor indult egy hajó Palermóból, hogy tizenkét óra múlva letegye utasait Marsala kikötőjében. Négy óra állott a turista rendelkezésére, hogy szétnézzen a városban, ha nem akart a következő péntekig várni. A nyolcvanezer lakosú városban olyan városházát talált a turista, amely még az ókorban épült, a kikötőben megmutatták neki azt a helyet, ahol Garibaldi 1860 május 11-én partraszállt, hogy megteremtse az egységes Olaszországot. A szicíliai angolszász partraszállás legközelebbi célja most is Marsala kikötője. Szombaton reggel, amikor a helyzetet mérlegelve papírravetettük, hogy Szicília szigetén várható az első partraszállás, a hadműveletek ezen a vidéken már folytak. Eisenhower tábornoknak sikerült elhitetni katonáival, hogy a nagy olasz szigeten tárt karokkal fogadják és felszabadítókként fogják őket üdvözölni. Még a hely kiválasztásánál is gondosan ügyelt arra, hogy Garibaldi útján induljon el. Az amerikai tábornok azonban igen sok tekintetben tévedett. Elsősorban arról feledkezett el, hogy Garibaldi olasz volt, aki Olaszország felemelkedéséért küzdött, nem pedig azért, hogy megalázott gyarmatként kezeljék. Tévedett, amikor az olasz nép felfogását úgy ítélte meg, hogy hajlandó lesz Málta sorsát vállalni, ahonnan az olasz lakosság kénytelen volt kivándorolni, kénytelen volt eltűnni az idegen népek tengerében, mert az angol uralomnak nem tetszett a hagyományaihoz, nemzeti sajátosságaihoz hű és olasz mivoltára büszke őslakosság. Így történt azután, hogy szombaton hajnalban a Marsala közelében partraszállt angolszász erőket egészen más fogadtatás várta, mint aminőben bíztak. A fogságba került ejtőernyősök — amint arról a római jelentések beszámolnak — éppen erre utalnak. A Szicília ellen induló angol, amerikai, kanadai katonáknak egészen különös elképzeléseik voltak. Azt mondották nekik, hogy ott szabotál a lakosság, alig várja a pillanatot, hogy keblükre ölelhesse őket. Azon is csodálkoztak, hogy a sziget nem védtelen s végeredményben jól felszerelt erődbe kerültek. A védők és a partraszállt erők között heves harcok folynak — állapítják meg a jelentések. A harcok színhelyeként a sziget délkeleti kiszögelését jelölik meg, ahol Marsala is fekszik. Elsősorban ezt a kikötővárost akarják az angolszász erők megszállni, hogy kirakodásra alkalmas kikötőjük lehessen. Egyelőre azonban — mint a MTI jelentése megállapítja — csupán partraszállás történt, nem pedig behatolás. Az ejtőernyősöket fogságba ejtették, vagy megsemmisítették. Figyelemreméltó, hogy a légi gyalogság átszállításával már nem is kísérleteztek. Valószínű, hogy ennek a kiképzését még nem sikerült befejezni, de az is lehetséges, hogy az uralkodó széljárás miatt maradt el ezeknek a kötelékeknek harcbavetése, amire pedig olyan sokat építettek. Meg is állapítja a MTI, hogy függőleges átkarolás nem mutatkozik. A már említett Marsala különben Tunisztól körülbelül 230 kilométerre fekszik. A személyszállító gőzösök megállás nélkül rendes viszonyok között mintegy húsz óra alatt teszik meg az utat Tunisz és Marsala között, míg a hadijelentésekben szereplő másik, jóval kisebb kikötő, Gela körülbelül 130 kilométerre fekszik Málta támaszponttá kiépített kikötőjétől, La Valettától. A legkeményebb harcok még csak ezután kezdődnek. Rómában máris megállapították, hogy a mozgó háborúnak egy különös fajtája folyik itt. A sziget belsejében nagy tengely erők álltak készenlétben, melyek bevetésére ezután kerül sor. Megkönnyíti a helyzetet, hogy a sziget belsejéből úgy a Feto-fok környéke, mint Gela vidéke, ahol a hadműveletek folynak, könnyen megközelíthető. Enna felől kitűnően kiépített autóút vezet Gela felé a tengerpartra, a közeli Shalánál pedig a vasút jut ki a tengerpartra. Hasonló a helyzet a másik szárnyon, a Fetofoknál is. Ide a sziget védettebb részéből két vasúti vonal is kifut, melyek Castelvetranónál találkoznak a tengerpart szegélyén végigfutó vasúti vonallal. Ez a vasút a sziget északnyugati sarkában lévő Trapaninál ér véget, ahol az 1109 méteres Monte S. Giuliano akadályozza, hogy tovább futhasson Palermo felé. Angol mértékadó körök véleménye szerint ezzel a partraszállással „a legmerészebb és legnehezebb vállalkozás vette kezdetét Gallipoli óta.“ Ez a megállapítás előre figyelmezteti az angol közvéleményt arra, hogy könnyű sikerekre ne számítsanak, bár igen jelentős tengerészeti erők támogatják a partraszállt rohamosztagokat. A helyzet ugyanis az, hogy a partraszállás után a hajóágyuk legfeljebb a hátsóbb, fel nem derített területeket vehetik tűz alá, mert a partszegélyen saját csapatok mozognak. Gallipoli különben nem a legkedvezőbb kilátásokra emlékeztet. Az első világháború alatt az antanthatalmak 1915 februárjától 1916 januárjáig sikertelen támadásokat intéztek ez ellen a félsziget ellen. Churchill agyában született meg az a terv, hogy a Dardanelláknak ezt a párkányát meg kell szállni, azonban tizenegy hónapon keresztül éppen ilyen körülmények között hiába folyt az ostrom. A keleti fronton akkor is nagy támadás indult, de mindez nem javított az erődöket ostromló csapatok helyzetén. Több, mint százezer angolszász katona veszett el a félsziget ostromában, végül is fel kellett adni a reménytelen küzdelmet. A Corriere della Sera a partraszállás előtt foglalkozott azzal, hogy az Inváziós tervek hol kerülnek először alkalmazásra. Három inváziós Irány lehetőségeit latolgatta s megállapította, hogy a dél-franciaországi és olaszországi partraszálláshoz szükség lenne Szicília, Szardínia és Korzika, a balkáni partraszállás esetén pedig Krétának és Dodekonezosz szigetcsoportnak és az égei-tengeri görög szigeteknek előzetes megszállására. Katonai szakértők megállapították, hogy a délfranciaországi támadás nem kínálkozik alkalmas helyül a második arcvonal számára, a szigetek előzetes elfoglalását illetően egyezők a vélemények, azonban ezen túlmenően úgy vélekednek, hogy a támadás továbbfejlesztésének igen nagy akadályai vannak. A hadműveletekhez igen nagy erők szükségesek. A szicíliai partraszállás észrevehetően eltérítette a figyelmet a keleti front eseményeiről, pedig a Kurszk körül, a bjelgorodi és orell térségben folyó nagy páncélos csatáknak éppen Európa ellátása szempontjából nagy a jelentősége. A szövetségeseknél Churchill ismerte fel leghamarább Ukrajnának, ennek a nagy gabona tárháznak jelentőségét s alighanem ő kívánta a szovjet szövetségestől, hogy minden lehetőt kövessenek el azért, hogy ezidén ne a németek arathassanak itten. A termőföldek 92 százalékát ősszel és tavasszal bevetették ezen a területen, ami az éhségblokád közömbösítését fogja eredményezni A nagy szovjet erők felmorzsolása folyamatban van, a támadó ékek az orosz hadosztályok oldalában vannak. A visszavonulás egyetlen útja Jeljec és Voronyezs felé van, a szovjet erők azonban semmi áldozattól nem riadnak vissza, hogy tartsák a frontot (S, kJ 3 Amerika hadügyminisztere Londonba érkezett A brit hírszolgálat jelentése szerint Stíluson, az Egyesült Államok hadügyminisztere, fontos megbeszélésekre Angliába érkezett. Amerika nem ismer el francia kormányt Washingtoni értesülés szerint Roosevelt elnök kijelentette,, hogy amíg a tengely erői megszállva tartják Franciaországot, az Egyesült Államok nem ismernek el semmiféle francia kormányt. Gyilkosság gyanúja miatt letartóztatták Plarigny grófot Buenos Aires július 12. (MTI) Nassau Bahamasban vizsgálati fogságba vetették Marigny grófot. Azzal vádolják, hogy agyonlőtte apósát, Harry Oakert, az „aranyásó-királyt“, hogy 200 millió dollár örökség birtokába jusson. háborús vesztesége Genf, július 12. Washingtoni jelentés szerint az Egyesült Államok hadseregének összes vesztesége a háború kitörése óta 92.704 fő. Ebből elesett 16.997 ember. A m. kir. osztálysorsjáték negyedik húzása Július 13 és 14-én » Liskó Elemér bank és váltóüzlete, Kassa, Fő u. 12. ||elefon 23-07 M Csangkaisek követeli a kínai kommunista pártok feloszlatását Csangkaisek tábornagy követeli az összes kommmunista szervezetek feloszlatását Kínában és a kommunista uralom alatt álló területek visszaadását — közli Nankingból származó jelentés alapján a Német Távirati Iroda. A csungkingi kormány felszólította a kínai kommunista pártot, hogy a kommunista forradalmi katonai bizottság és a kommunista hadsereg vesse alá magát Csangkajsek parancsnokságának. A balkáni emigránsok az angolszászoktól Balkán-frontot követelnek Szófia, július 12. (TP) A Zora jelenti Ankarából, hogy Kairóból származó hírek szerint a görög és a szerb emigráns-kormány Churchilltől ás Roosevelttől közösen követelte, hogy haladéktalanul állítsák fel a már régen beígért Balkán-frontot. A két emigráns kormány azzal indokolta meg követelését, hogy partizánjaik Görögországban és Szerbiában eddigi tevékenységük végrehajtása során nagy akadályokba ütköztek. Kairóból úgy értesül a Zota, hogy Draza Mihailovicsot, a szerb bandavezért, egy Kairóban felállítandó új szerb emigráns-kormány élére kívánják állítani. A „FELVIDÉKI ÚJSÁG" előfizetési ára a m. kir. minisztérium 7570/1942. M. E. sz. rendelete alapján egy hónapra . . . 3.20 pengd negyed évre . . . 9.20 pengd Postatakarékpénztári csekkszámla 71.151