Felvidéki Ujság, 1943. szeptember (6. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

fl-ik évfolyam, 197. szám Ára 16 fillér Szerda, 1943 szeptember 1 Felvidéki Újság Politikai napilap.­­ Előfizetési ára 1 hónapra 4*30 P, negyedévre 12*40 P, félévre 24.80 P, egés évre 49.60 P. Főmunkatárs: Forgách Géza Felelős szerkesztő: Kassai Zoltán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Fő­ utca 96 • Szerkesztőségi telefon: 31-11­­ Kiadóhivatali telefon: 34-27 Dániában a német csapatok főparancsnoka vette át a király és a kormány hatalmát Őrizetbe vették a kormány tagjait és a dán hadsereg tisztikarát . A polgári lakosság nyugodt — Ártalmatlanná tették a brit ügynököket Stockholm, szeptember 1. (Bud. Tud.) A dán sajtószolgálat jelenti, hogy a német ka­tonai hatóságok rendeletére a dán tényleges és tartalékos tiszteket internálták. A hadse­reg internált tisztjeinek száma körülbelül ezer, a tengerészeké körülbelül kétszáz. A németek ezenkívül letartóztatták a zsidó hit­község elnökét és 50 fontosabb zsidó sze­mélyiséget. A dán rádióban proklamációt olvastak fel, amelynek értelmében Hannecken tábornok, a dániai főparancsnok kezébe vette az uralmat, a kormányhatalmat, törvényhozást és tör­vénykezést beleértve. Az intézkedés követ­keztében Hannecken tábornoknak jogában áll az eddig érvényben lévő dán törvények megváltoztatása. Egyúttal utasította a rend­őrséget, hogy rendelkezéseit haladéktalanul hajtsa végre. A városi és községi tisztviselők német ellenőrzés alatt kötelesek folytatni munkájukat. __ Stockholm, szeptember 1. (MTI) Hivatalo­san jelentik Dániából: A katonai intézkedéseket minden különö­sebb nehézségek nélkül végrehajtották. A la­kosság teljes megértéssel fogadta az intéz­kedéseket és megőrizte nyugalmát. Az or­szágban teljes a nyugalom. A posta-, távbe­szélő- és táviróforgalom ismét megnyílt. A városok közötti és külfölddel való telefonbe­szélgetést csak rendkívül fontos esetekben engedélyezik. A svéd lapok összetűzésekről számolnak be a dán helyőrségnek lefegyverzésénél. A király és a Scavenius-kormány nem gyako­rolja jogait. A kormány tagjai őrizet alatt vannak. Sok politikus, különösen konzerva­tív pártiak és újságírók rendőri felügyelet alatt vannak. A király helyzetét Lipót belga királyéval hasonlítják össze. A Stockholm Tidmingen jelenti, hogy ber­lini jólértesült körök értesülése szerint az elkövetett német katonaellenes szabotázs­cselekményeknek voltak egyenes következ­ményei a katonai intézkedések. A külföldről szított szabotázscselekmények következté­ben a helyzet különösen komollyá vált a mostani inváziós lehetőségek között. Berlin­ben mindennél inkább valószínűbbnek tartják azt, hogy az Invázió nem Norvégiában, ha­nem Dániában várható. Norvégia megtáma­dása nehézségbe ütközne, ezzel szemben egy eredményes dán vállalkozás elvágná a norvégiai német csapatokat. Dániában csak katonai óvóintézkedésekről van szó. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint a dán haditengerészet egy része a legutóbbi események következtében elsüllyesztette ön­magát, a flotta másik része pedig megszö­kött, illetve szökést kísérelt meg. Egyébként a dán haditengerészet a követ­kező egységekből állt: egy 3500 tonnás part­védő páncélos, egy 3800 tonnás cirkáló (a Niels Jul), 19 torpedónaszád, 12 búvárhajó, 2 aknarakó hajó, továbbá számos kisebb hadijármű. Berlin, szeptember 1. A Nemzetközi Tájé­koztató Iroda jelenti: A dániai német csapa­tok parancsnokának fellépése következtében néhány óra alatt megsemmisült annak az uszító munkának az eredménye, amelyet brit ügynökök és cinkosaik hónapok óta nagy tömegek felhasználásával folytattak. A német hatóságok a legapróbb részletek­ben is tájékozottak voltak ezeknek az ügy­nököknek és cinkosaiknak tevékenységéről. Felügyeletük annyira feltűnés nélkül történt, hogy mind bátrabban és mind vigyázatla­­nabbul jártak el. Az a nagy fáradsággal ki­épített szervezet, amelyet Anglia pénzért, a kivételes állapot elrendelésével teljes egé­szében összeomlott. Az ellenséges ügynökö­ket, cinkosaikat és áldozataikat ártalmat­lanná tették és a készenlétbe helyezett esz­közöket, a propaganda és romboló tevé­kenység anyagi eszközeit lefoglalták. Az ezen túlmenő rendelkezések kizárólag a megelőzés célját szolgálják. A német csapa­tok parancsnoka által elrendelt intézkedé­sek végrehajtása simán ment végbe. A dán hadsereg és haditengerészet lefegyverzése során nem történtek említésre méltó súrlódá­sok. Kopenhága, szeptember 1. (MTI) A kopen­hágai rendőrfőnök tegnap este közölte, hogy tekintettel arra a nyugodt magatartásra, ame­lyet a dán lakosság a katonai kivételes álla­pot első napjaiban tanúsított, az eddigi ren­delkezéseken sorozatos könnyítéseket hajtot­tak végre és azonnal hatályba is lépnek. A többi között az utcán való közlekedés tilal­mát este 11 órától hajnali 5 óráig terjedő időre korlátozták. A vendéglők, színházak és mozik záróráját este 8 óra helyett este 10­­ órában állapították meg. A villamos- és­­ tár­sasgépkocsi közlekedés is ennek megfelelően tovább tart az­ esti órákban. A lakosság megelégedéssel fogadta a kön­­­nyítéseket.. • Churchill az orosz támadásoktól és a légi bombázások „lélektani” hatásától várja az európai háború gyors befejezését Jíz angol kormányfő rádióbeszédében a hármas értekezletről és a haditervekről beszélt Lisszabon, szeptember 1. Churchill angol miniszterelnök kedd délután a québeci felleg­várban rádióbeszédet mondott. A bevezető részben Churchill a québeci értekezlet egybe­­hívásának szükségességéről beszélt.­­Ezután Franciaországról beszélt Churchill. Hangsúlyozta, hogy Nagybritannia soha sem felejtette el, hogy mivel tartozik az emberi­ség Franciaországnak. Annak a biztos remé­nyének adott kifejezést, hogy Franciaország ismét mint szabad és egységes állam emel­kedik fel. A kanadai kormánnyal folytatott tárgyalá­sait említette, majd röviden utalt arra, hogy a szövetséges vezérkarok a québeci értekez­leten behatóan megvitatták a háború vala­mennyi kérdését. Churchill igen meleg és el­ismerő szavakkal emlékezett meg arról a szerepről, amelyet a kanadai hadsereg a há­ború kezdete óta betölt és külön felsorolta mindazt, amivel Kanada hozzájárult a háború sikeres folytatásához. Ezután a Szovjetunió és Nagybritannia kö­zötti viszonyról beszélt. Nem lett volna he­lyénvaló, ha Oroszország a québeci értekez­leten képviseltette volna magát. Ez az érte­kezlet ugyanis elsősorban a Japán elleni há­ború kérdéseit tárgyalta. Tekintettel arra, hogy a szovjet kormánynak öt éves szerző­dése van még a japánokkal, kínos és kelle­metlen lett volna a szovjet számára, ha részt vesz ezen az értekezleten. Churchill hangsúlyozta annak szükségét, hogy Nagybritannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között háromhatalmi értekez­let jöjjön létre. Ha ez az értek­elet — úgymond — eddig még nem valósult meg, ez nem jelenti azt, mintha nem lennénk hajlandók az értekezlet megtartására, hanem kizárólag arra vezet­hető vissza, hogy Sztálin marsall, aki szemé­lyesen áll az orosz hadak élén, ebben a pil­lanatban nem hagyhatja el harcoló frontját. Sztálin marsall bizonyára nem vesztegette el idejét, mint az orosz frontról érkező legújabb jelentések is bizonyítják. A jövő időre igen szükségesnek és sürgősnek látszott, hogy a három nagyhatalom külügyminiszterei, illetve felelős személyiségei értekezletet tartsanak és előkészítsék azt a másik értekezletet, ame­lyen majd a három állam feje is részt vesz és amely a jövő fontos problémáit fogja megvi­tatni. Nincs semmiféle ok arra, ami késztetné a szövetséges hatalmakat, hogy a Szovjet­unióval ne közöljenek mindent a legbizalma­sabban. Churchill hangsúlyozta, hogy az elmúlt időben igen sokat beszéltek a második front szükségességéről. Tekintettel arra, hogy mind mostanáig az oroszok vállára neheze­dett az ellenállás legnagyobb súlya, egy pil­lanatig sem kárhoztatja az oroszokat azért, mert sürgetik a második frontot. Előretekint arra a napra, mikor a szövet­séges hadseregek átkelnek a Csatorna part­­­ján és teljes erejükkel rávetik magukat kö­zelharcban a Franciaország földjére betört ellenségre. Bizonyára nem kívánják tőle, hogy megmondja, hol és mikor csapnak le. A miniszterelnök ezután hangsúlyozta, hogy ilyen nagyszabású támadás igen kényes és sokoldalú bonyolult kérdések szövevényét hozza magával. A maga részéről ugyanúgy hisz a harmadik, mint a második frontban. A beszéd következő része visszapillantás volt az afrikai harcokra. Churchill hangsú­lyozta, hogy az afrikai kampány sikere nagy­ban megkönnyítette a további hadművelete­ket. A hadifoglyok számát félmillióra teszi Churchill. Mind az Atlanti-óceánon, mind pedig a Föld­közi-tengeren kezükbe ragadták a sztraté­­giai kezdeményezést és az ellenség nem tud­hatja, hogy melyik órában és hol fogják ki­használni ezt a sztratégiai kezdeményezést. Churchill rámutatott a Németország elleni bombatámadásokra és ezeket mondotta:^ A bombázások mérve és pontossága állandóan növekszik és növekedni fog. Churchill röviden érintette a balkáni hely­zetet és eközben kijelentette: Bizakodással várjuk azt a napot, amikor Jugoszlávia és Görögország ismét szabadon és függetlenül élheti a maga életét Jugoszlávia és Görög­ország uralkodói a háború után ismét elfog­lalják trónjukat, ha a két nép szabad válasz­tással kívánja ezt. A következő részben ismét a québeci érte­­kezel­re tért vissza. Rámutatott arra, hogy Nagybritannia számára a japánok elleni há­borúban a kérdés súlya az indiai fronton és az Indián Óceánon fekszik. Sokszor kérdeztek engem, várjon azt hi­szem-e, hogy a németeket még ebben az év­ben le fogjuk győzni, vagy pedig később. — Nem tudjuk pontosan mérlegelni azoknak a csapásoknak a hatását, amelyeket orosz szö­vetségeseink mérnek a németekre, valamint mérlegelni a német területek bombázásának hatását és azt a lélektani hatást, amelyet mindez a német népre gyakorol. A tömeglé­lektan még sohasem volt annyira fontos kö­rülmény, mint ebben a modern háborúban. Churchill hangsúlyozta, hogy nem szabad túlságosan befolyást engednünk a külső kö­rülményeknek, így feleslegesnek és meddő­nek találok minden találgatást arról, hogy a háború hamarosan véget ér-e. A befejező szavakban az egyesült nemze­tek törhetetlen akaratáról beszélt és megál­lapította, hogy az egész világot reménység tölti el, hogy sikerül kivívni a háború utáni valódi és tartós békét. A BESZÉD NÉMET VISSZHANGJA Berlin, szeptember 1. A Német Távirati Iroda diplomáciai szerkesztője Churchill be­szédéről a következőket írja: “ Churchillnek ezt a legújabb beszédét, úgy látszik, az a kívánság sugalmazta, hogy megteremtsék az előfeltételeket egy közös értekezlet számára, amelyen Sztálin képvi­seltetné magát. Ezt a célt szolgálná az a megbeszélés is, amelyet Churchill javasla­tára a külügyminiszterek tartanának. Chur­chill, aki egyúttal Roosevelt nevében is be­szélt, sejtetni engedte, hogy Anglia és Ame­rika hajlandó messzemenő politikai enged­ményekre. Churchill az európai arcvonalat is kilátásba helyezte, hogy Sztálin számára az ajánlatot kecsegtetőbbé tegye. ''' " . Churchillnek azt az ígéretét, hogy Francia­­országot a behatolás következtében újabb felemelkedéshez segítik, a franciák valószí­­nüleg vegyes érzelmekkel fogadják. Tudják ugyanis, hogy országuk olyan , véres küzdel­mek színhelye lesz, amelyekhez képest az 1940. évi harcok és pusztulások gyermek­játékszámba mennek. Egyébként ez a beszéd nem mondott újat. Ki kell emelni, hogy Churchill óvta hallgatóit a helyzet túlságo­san vérmes megítélésétől.

Next