Felvidéki Ujság, 1943. október (6. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-29 / 245. szám
943 október 29. — 245. szám FFlvinÉki Újság, Kassa, október 29. Kegyeletes ünnepséggel emlékezett meg ma délelőtt Kassa város közönsége a Nagyságos Fejedelemnek, II. Rákóczi Ferencnek és bujdosó társainak hazahozataláról és kassai temetéséről. Már jóval a gyászistentisztelet megkezdése előtt megtelt a kassai Szent Erzsébet székesegyház. A templom előtt, a Rákóczi-emléktáblánál két díszbe öltözött városi hajdú állott őrséget. Előttük, a derűs, napsugaras őszi reggelben hatalmas emléktűz lobogott és lobogása mintha azt a múlhatatlan szeretetet jelképezte volna, mely a Nagyságos Fejedelem iránt minden időkben eltöltötte a kunnéváros közönségét. A gyászistentiszteleten, melyet Tost Barna prelátus-plébános, felsőházi tag tartott nagy papi segédlettel, megjelent dr. PSeifer Miklós pápai prelátus, püspöki helynök dr. Madarász István megyéspüspök képviseletében, vitéz báró Schell Péter főispán, Zachár István kir. ítélőtáblai elnök, vitéz Ujváry Lajos tankerületi kir. főigazgató, dr. Pohl Sándor polgármester, dr. Beke Gyula főjegyző Abauj-Torna vármegye alispánjának képviseletében, dr. Dányi József miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató, dr. Stolpa Károly, a kereskedelmi főiskola igazgatója, a honvéd tisztikar küldöttsége, a közhivatalok és a társadalmi egyesületek küldöttségei és még sokan mások. Az ünnepi requiem után az egybegyűltek nagy része levonult a Rákóczikriptába, ahol elsőnek dr. Pohl Sándor polgármester helyezte el Kassa város társaA szónok mélyhatású beszédében mesteri rajzát adta II. Rákóczi Ferenc nemes egyéniségének s az utókorra gyakorolt hatásának. Történettudósok és írók — úgymond — boncolgatták egyéniségét, szónokok és politikusok hirdették nagyságát és gondolatait, de mi ez mindahhoz képest, ami a magyar nép lelkében róla él. Ez a kép egységes és változatlan s csak az utána való sóvárgás és felidézésének hevessége ölt folyton uj meg uj alakot. S vájjon a szeretet és lelkesedés, lángjai csaphatnak-e valahol magasabbra, mint éppen itt Kassán, Rákóczi városában? Köztudatban élő alakja lehet-e szebb, fenségesebb valahol, mint itt, ahol legtöbbet tartózkodott szabadságharca idején? E város géniusza 1894 óta, mióta polgárai kitörő lelkesedéssel hamvai hazahozatala érdekében szálltak síkra és sok évtized lappangó és elfojtott vágyait akarták valóra váltani, 1906 óta pedig Rákóczi kassai sírja a magyarság Mekkája. Kétszer feküdt idegenben, egyszer idegen földben, egyszer idegen rabságban. Kétszer volt időszerű rodostói sírfelirata: Hfc requiescit — a matre avulsus — per carceres, per exilia et per varia vitae discrimina aductus... — elszakítva édes szülőföldjétől, bilincsekben. S a nyugalmat, melyet életében nem ismert, halálában pedig hosszú ideig nélkülözött, végre megtalálta. — Mi, késői utódok — folytatta a szónok “ megállunk sírjánál s e sírból nem a halál lehellete csap felénk, hanem a nemzeti felébredés barázdáinak tavaszi illata. Sötétben vagyunk, próféták után kívánkozunk. Nehéz napokban ő volt a lelkesedés forrása s a reménykedés biztatója, lobogója köré sereglett az ellentálló nemzet s emléke köré gyűlt mindig a komor vésszel küzködő magyarság. A magyarság életereje volt s ha valamikor, hát most kell, hogy fölsirjon lelkünkben a kuruc érzések tárogatója. — Numen adest... Idézem az élő Rákóczit! Elevenedjék meg alakja előttünk, hirdessük és tanuljunk tőle. — Emlékirataiban mondja: „Az isteni Gondviselés elküldött a pusztába, hogy fegyverre és szabadságra hivó szózat legyek“. Isten eszközének , tekinti magát és mélységes hittel lát neki és végzi munkáját. Az istenhitből táplálkozott lelkivilága, innen eredtek eszméi és Istennel akarja megvívni szabadságharcát. Krisztust hordozta szivében, szerette és gondozta lelki üdvét, szent ágostoni vallomásokban tárta ki bűneit, imákat szerkesztett. Hitét nem homályositotta hazájának borús ege, nem tikkasztotta a francia udvar légköre, nem vitte el a török pártokon hullámzó kétségbeesés és reménytelenség hideg vize, sőt ekkor emelkedett legmagasabbra, a keresztényi hit fönséges csúcsára. A Homo proponib Deus disponit-elvet mindig vallotta s ha végrendeletét olvassuk, ámulva nézünk fel rá: „Kérlek bocsáss meg dalma nevében koszorúját a Fejedelem koporsójára és a következőket mondotta: — Eszményképünk, sötét reménytelenségünkben napsugarunk, elveszettségünkben bátorítóak voltál és leszel mindaddig, míg egyetlen magyar él a földön! Ezután a Társadalmi Egyesületek Munkaközössége nevében vitéz báró Schell Péter főispán, a Munkaközösség elnöke a következő szavak kíséretében tette le koszorúját: — Nagyságos • Fejedelem, kinek lelke a magyar szabadság felett virrasztott, bátoríts, segíts, hogy elérhessük az örök magyar szabadságot! Most özvegy Pausz Béláné lépett a márványkoporsó elé és néhány kegyeletes szó kíséretében helyezte rá a Pro Hungária és a kassai magyar hölgyek szalaggal díszített virágcsokrát. A koszorúzás után Tost Barna prelátus-plébános mondott rövid imát. Tíz órakor sor került a gyászünnepségre a Dóm északi falában elhelyezett Rákócziemléktábla előtt. A magyar Hiszekegy és a Himnusz elhangzása után, melyet a levente-zenekar adott elő, Bakó Endre II. éves főiskolai hallgató szavalta el Prónai Antal „Rákóczi lobogója“ című költeményét. A nagyhatású vers egyes részleteit Papp László gépipari középiskolai IV. osztályú tanuló kisérte tárogatón előadott Rákóczi-dalokkal. Ezután Csanád Vilmos premontrei gimnáziumi tanár lépett az ünneplő közönség elé és elmondotta ünnep beszédét. azoknak, akik engem leginkább üldöztek és rágalmaztak — nem tudták, mit cselekedtek ...“ Ez a Rákóczi-hit tesz bennünket fáradhatatlanná a közösségért végzett munkában, e nélkül minden küzdelem hiábavaló, eszmei megalapozás és hivatástudat híján csak vergődés. A hit táplál és lelkesít, ez ad megnyugvást, ha minden elveszett s bukások közben is élteti az eszményt és sikertelenségekben nekibuzdulásokat fogan. — A nemzet egyesítése volt politikája. Boldog, független Magyarországot akart, ahol nem ismernek különbséget szegény és gazdag, nemes és nem nemes, katolikus és protestáns, magyarajku és idegenajkú között. Mikor a kérgestengerü tarpai jobbággyal, Esze Tamással a határon kezet fogott, főur és paraszt ölelkezett össze s ez a kézfogás örök szimbólum a magyarság történetében. A szegény népért fogott fegyvert az idegen elnyomás ellen s a szegény nép sorsa idézte lelkébe a magyarság szörnyű tragédiáját. „Mindenütt úgy várja a szegénység, mint a Messiást“ — mondja az egykorú feljegyzés. A bécsi udvar összeverődött rablócsőcseléknek nézte seregét, melyből a magyar összefogás született meg. Lehet-e különbség magyar és magyar között, főként, ha a nemzeti erők összesítéséről van szó éppen háború idején? — A buzgó katolikus Rákóczi, aki vallásos iratokat szerkesztett és órákat tölt térdenállva az oltár előtt, a templomokat látogatja, miként itt Kassán is és kolostorba készül, a korlátlan fejedelem XIV. Lajos eszméje idején a vallásszabadságot nemzeti erőnek vallotta. „Concurrunt, ut alant“ — mondotta s a szécsényi országgyűlés emlékérmén katolikus, kálvinista és luteránus pap közösen élesztik a hazaszeretet tüzet. Ez a kép fogjon össze minden vallású magyart, legyen terv a hazaszeretet kupolájának közös felépítésében. — Egy másik kép elevenedik meg előttem. Rákóczi emlékirataiban olvashatjuk: Mikor az országba jött, hogy a felkelés zászlait kibontsa, ruszin parasztok mentek elébe, kik meglátván térdre ereszkedtek előtte és ruszin módra keresztet vetettek magukra. Karddal, vasvillával, kaszával álltak Rákóczi felszabadító kuruc seregébe s mint Rákóczi mondja: „Élni, halni akartak velem.“ Minden harmadik ruszin követte a fejedelmet és a fegyverhordozóknak mintegy fele esett el a kuruc hadseregben. Rákóczi nevezte el őket „gens fidelissima“-nak. Utolsó éjszakáját egy budapalóci rutén, Duzsán János házában töltötte egyszerű bükkfaasztalnál. A szlovákok ezrével siettek táborába s harcoltak ők is a közös szabadságért. Mivel sokan közülük magyarul nem tudtak, szlovák nyelven esküdtek. A fönnmaradt esküforma szerint, hogy a „Haza javát“ fogják munkálni. De akkor még nem jártak közöttük bujtogatók, a haza egységbe tömörítette őket, a független, szabad Magyarország eszméje s nem rajtunk múlott, hogy elestünk ettől. Önkéntelenül is felötlik bennünk a kérdés: mennyivel máskép alakult volna minden, ha Rákóczi harca győzelemmel végződik s az idegen udvar nem hinti el nemzetiségeinkben az egyenetlenkedés magvait. Igen, akkor valósult volna meg a szentistváni magyar eszme újból, mikor Draguly Farkas románjai kurucok voltak és ezredének egy része még a bujdosásba is követte a fejedelmet, mikor az erdélyi szászok Rákóczi országgyűlésén képviseltették magukat, s szepesiek álltak be seregébe. A nép a lényegre vonatkozó általános igazságban gondolkozik . Ítéletét a szlovákok és egyéb nemzetiségek között felcsendülő és fönnmaradt Rákóczi-dalokat és kurucdalokat, a közös gondolatot, mely akkor mindenki hite szerint a megvalósulás küszöbén állott, nem tudják politikusok kiirtani. Ezt az együvétartozó érzést, mely hamuval van behintve, nem tudja az idő eloltani. így beszél a közös múlt, erre a munkálkodásra szólít fel a közös történelmi hagyomány, ezért is küzdött Rákóczi. — A ma gondterhes idők sodrában Rákóczi egyénisége a mi vezércsillagunk. Igazi történelmi nagyság. Már a neuhausi kolostor jezsuita nevelője írta az ifjú Rákócziról: „Egész valójában semmi középszerű, szavai, magatartása, járása csupa méltóság, úgyhogy minden fejedelemre emlékeztet benne, de kevélység nélkül.“ Készült is erre a munkára, a legmagyarabb vezér s a legműveltebb magyar volt. Ismerte a lelkeket s a lelkek ismerete alapján indult azok meghódítására, de először magát tette hőssé, lázadó testét a fegyelem erejében a szabadság tiszteletére szoktatta. — Idézem a rajongó Rákóczit, hazájának nagyságán ábrándozó Rákóczit, ki a merész gondolatra rátette életét, ki élhetett volna nyugalomban, gazdagságban, az udvar kápráztató pompájában, de mindent eldobott magától, mert előtte egy nemzetnek sorsa állt. Ünnepeljük benne az erkölcsi és társadalmi felelősségnek, az önzetlenségnek és becsületességnek meg nem alkuvó harcosát az elégedetlenekkel, a hitetlenekkel, bizalmatlanokkal és kétségbeesőkkel szemben. — És hivatása van ma is Rákóczinak. Kizárta e kicsinységbe rögzött nemzet számára a nagyobb, magasztosabb élet távlatait. Lehet-e ennek a városnak dicsőségesebb eszményképe s fordulhat-e inkább valakihez, ha a magyar élet kifejtését akarjuk, mint Ő?! Meleg otthon maradjon itt továbbra is számára és mindaz, aki elmegy sírja mellett, tanuljon meg az eszményekben hinni és nagy nemzetölelő föladatokra hevülni. Ne a miért is?, — csak azért is! — embereket hivja Rákóczi lelke. Ma el kell hallgatnia a pártos kicsinyességnek, a mindent jobban tudni akaró fontolgatásnak és bírálgatásnak, ma ugyanúgy kell összesereglenie a nemzetnek, mint egykor Rákóczi zászlaja alá, ugyanaz a felirat áll a mi zászlónkon is: üum Deo pro Patria et Libertate! — Rákóczi ezt a harcot hirdeti a mai kor emberének is, harcot az egyéniség kialakításában, harcot a nemzeti eszmékért, harcot a munkahelyen, lendülő, küzdelmes akaratot. És hirdeti a szószerinti harcot, addig, míg a haza teljes szabadságát és nagyságát nem biztosítottuk. Bercsényi irta egyszer a Fejedelemnek: ..Fegyverrel kezdtük, a nélkül ki nem traktálhatjuk a békességet.“ — Mikor a császári sereg a kuruc Kassát ostromolta, a város közgyűlése parancsot adott ki polgárainak: „Az idő úgy hozván magával, minden ember állandó legyen maga hivatalában, szófogadó és serény és akit mire és hová fognak szükség idején rendelni, életfogytig ott álljon... és senki a város feladása felöl feje elvesztése alatt ne beszéljen.“ Kell-e lélekbenjarkolóbb szózat a mai időkben? A lemondás, kétség, bizonytalanság őszi ködében, midőn a haza szabadságát a hitből élő, testvérszerető, erős jellemű és harcias nemzedék síkraállásától remélhetjük, kell-e szebb elhatározás, melyet a Rákóczihoz mindvégig hűséges Kassa polgárai saját anyanyelvükön 1705-ben esküvel és aláírásukkal pecsételtek meg: „Az ügyet el nem hagyom, azt mindenkor minden tehetségemmel elősegítem és terjesztem, az egyenetlenséget eltávoztatom, az egyességet mint az Szövetségnek Lelkét megtartom — a Haza javát munkálkodom, annak oltalmára igyekszem.“ — Ehhez segítsen mindannyiunkat a körülöttünk lebegő Rákóczi szelleme... A nagyhatású emlékbeszéd után a leventezenekar eljátszotta a Szózatot és ezzel a kegyeletes emlékünnepség, melyen Kassa város közönsége nagy számmal vett részt, 1 véget ért. 1- 1 99 A mai gondterhes idők sodrában Rákóczi a mi vezércsillagunk” Rákóczi városa lelkes megemlékezéssel és hálás kegyelettel hódolt a Nagyfejedelem örökké élő szellemének Csanádi Vilmos ünnepi beszéde Számtalan emberen segít a Pyramiden tabletta. Ön sem kivétel! TABKTTAKIBAYERJ . R . készen áll „A bolgár hadsereg ara, hogy megvédje az ország Szófia, október 29. (MTI) A bolgár parlament ülésszakát tegnap nyitották meg ünnepélyesen. Az ülésen részt vettek a királyi régensek és jelen voltak a diplomáciai testület tagjai is. A régenstanács nevében Cirill herceg felolvasta a megnyitó trónbeszédet. A trónbeszéd kegyelettel emlékezik meg Borisz cárról, majd az ország külpolitikájáról a következőket mondja: — Áthatva a Balkán békéje megőrzésének vágyától, Bulgária külpolitikája az eddigi irányban halad tovább. E külpolitika célja Bulgária érdekeinek biztosítása és annak a politikai egységnek megszilárdítása, amely a nagy Német Birodalom és szövetségesei segítségével, valamint nagy áldozatok árán elérhető volt. Hadseregünk éberen áll őrhelyén, készen arra, hogy megvédje az ország határait, — mondja a bolgár képviselőházat megnyitó trónbeszéd. Légi támadás pusztulással fenyegette Szent Benedek hamvait Berlin, október 29. A Szent Benedek-rendi szerzetesek világhírű anyarendházát a Cassino-egyen amerikai repülők támadták meg. A repülők bombáikkal eltalálták a püspöki palotát és szétrombolták a sodronypályát is. Gregorio Diomra püspök, a kolostor főapátja kijelentette, hogy a rend székháza a legnagyobb veszélyben van s pótolhatatlan értékeit az a veszély fenyegeti, hogy a bombák következtében elpusztulnak. A kolostor egyik szerzetese Szent Benedeknek és nővérének, Szent Skolasztikának hamvait a Hermann Göring hadosztály védelme mellett Rómába szállította, hogy legalább a nagy szent hamvait megvédjék a pusztulástól.