Felvidéki Ujság, 1943. október (6. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-18 / 235. szám

6 Nétfi KASSA • or: A 21-ik honvéd gyalogezred zenekara játszik, vezényel Hadányi Antal. 1. Pécsi József: Petőfi nyitány. 2. Erkel: Hunyadi László — rész­­let. 3. Pongrácz Géza: Kis szvit. 4. Forrás: Szín­házi emlékek — egyveleg. 5. Kéler: Bokréta csárdás. 16.45—17. időjelzés és hírek Budapest I-ről. 17—17.30: Hírek német, román, szlovák, ruszin­ és horvát­ nyelven Budapest II-ről. 17.30: Bisztriczky Tibor hegedül. 1. Hubay: Preghiera. 2. Zsolt: Őszi levelek. 3. Paganini: XIII. caprice. 4. Reger: Románc. 5. Wieniawszki: Scherzo tarantella. 17.55-kor. ..Anya kell...“ Mécs László saját verseiből ad elő. 18.15-kor: A Szimfonietta szalonhatos műsora. 1. Móry János: Spanyol sze­­renád. 2. Rust: Bécsi dallam. 3. Czernik: Szere­nád. 4. Mahr: Bravúr tangó. 5. Josef Strauss: Ábrándképek — keringő. 6. Pécsi József: Szer­vusz — induló. 18.50—végig: Azonos Budapest I. műsorával. BUDAPEST I. 16: Székely fazekasok. Gáspár Gyula előadása. 16.20: Németh Anna énekel. 16.45: Időjelzés, hí­rek. 17: Mindenből egy keveset. 17.45: Nagy kortársaink. Halász Gábor beszél Huizingáró­l. 18: A Magyar Nemzeti Bank dalárdája. 18.20: Legkedvesebb verseink. Elmondja Jávor Pál. 18.35: Solymossy Lajos táncszámokat zongorá­zik. 18.50: Hirek. 19: Gounod. Papp Viktor elő­adása hanglemezekkel a szerző halálának 50. év­fordulója alkalmából. 19.50: A kígyókról, kaland­jaimról. Irta Kittinger Kálmán. Felolvasás. 20.10: Operaházi zenekar. 21.40: Hirek. 22.10: Hírek német, angol és francia nyelven. 22.40: Operett­­részletek. 23.45: Hirek. BUDAPEST II. 17: Hirek német, román, szlovák, ruszin és horvát nyelven. 19: Német nyelvoktatás. 19.30: Sallay Józsa és Millinkovich Gemma kettősöket énekel. 19.55: Rim­szkij-Korzakov: Orosz h­úsvét — nyitány. 21.10: Régi magyar színészet. Fel­olvasás. 20.35: Pertis Pali cigányzenekara muzsi­kál. 21.15: A filozófia mesterművei. Előadás. — 21.40: Szalonötös. 22.40: Hírek. Ke^fiS: KASSA 6.00—11.40: Azonos Budapest 1. műsorával. 1L40-kor: Hírek magyar és szlovák nyelven, műsorismertetés. 12-kor: Déli harangszó, him­nusz. 12.10—15.50: Azonos Budapest 1. műsorával. 15.50-kor: Művészlemezek. 1. Mozart: Török induló (zongoránál: Mikita Magaloff). 2. Schu­bert: Rondo (hegedű-gordonka-zongora). 3. Sibe­lius: Susogj nád — dal (Marian Anderson). 4. Tarrega: Tremolo tanulmány (gitár: Andres Segovia). 5. Grieg: Eris — dal (Karl Schmitt Walter). 6. Ricciardi: Velencei karnevál (fuvola: Hochstrasser Ferenc). 16.15-kor: Ruszin hallgatóiknak: I. Takarmány­­hiány_ Kárpátalján és annak okai. Doh­anics Pál előadása. II. A Ruszin Együttes ruszin népdalo­kat­ ad elő. — Peredacsa dlya podkarpaszkich ru^giflov: I. Pál Dohanics: Nedosztatok paszi v hoszpodársztvi na podkarpaszkoj territoriji i jeho pricsine. Dokiad: II. Ruszjki narodnyi pisznyi v iszpovnyenju ruszjkoho orkesztra. 16.45—17: Időjelzés és hírek Budapest I-ről. 17—17.30: Hí­rek német, román, szlovák, ruszin és horvát nyelven Budapest II-ről. 17.30 :kor: A Hangulat­­zenekar játszik. 18.05-kor: Kiket adott a Felvidék a magyarságnak: Mikler Sámuel, őrhegyi Emil előadása. 18.25-kor: Lementis Klára zongorázik. 1. Bach: Solfeggio. 2. Händel: Chaconne. 3. De­­bussi: a) Doctor gradus ad Parnassum. b) Baba szerenád: c) La plus que lento. 4. Saint-Saens: Desz-dur tanulmány keringő formában. 5. Bar­tók: Rondo. 18.50—végig: Azonos Budapest I. műsorával. BUDAPEST L 6: Üzen az otthon. 6.25: Ébresztő. Torna. 6.45: Reggeli zene. Közben 7: Hirek. Közlemények 8: Hirek német, román, szlovák, ruszin és szerb nyelven. 8.30: A vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium rádióiskolája. 10: Hirek. 10.15: Wei­­dinger Ede szalonzenekara. 11.10: Nemzetközi vizjelzőszolgálat. 11.15: Kamarazene. 11.40: Di­­vattudósitás. 12: Harangszó, Himnusz. 12.10: Rendőrzenekar. 12.40: Hirek. 13.20: Időjelzés, vízállásjelentés. 13.30: Honvédőink üzennek. 14: Finn dal és zene. 14.30: Hírek. Műsorismertetés. 15: A Fólyamerők zenekara. 15.50: Gyermek­­délután. „Marika katona lesz.“ Előadják a gyer­mekszereplők Harsányi Gizi vezetésével. 16.20: Tárogató négyes cimbalomkísérettel. — 16.45: Időjelzés, hírek. 17: Magyar nóták. Töl­­gyessy Júlia és László Imre énekel, kiséri Hor­váth Jancsi cigányzenekara. 17.45: Ady-antho­­lógia. Közreműködik Tasnády Ilona, Medgyasszay Vilma és Somlay Artúr. 18.30: Géczy Barnabás zenekarának műsorából. 18.50: Hírek. 19: A Fil­harmóniai Társaság rendkívüli hangversenyének közvetítése a Vigadó nagyterméből. 20.15: Benéz a havas. Reményik Sándor versei Kolozsvárról. A verseket elmondja Tímár József. 20.35: Orlay tánczenekara játszik a Vörös malomból. 21.10: Hadszínterek földrajzi szemmel. Szardínia. Men­­döl Tibor egyetemi tanár előadása. 21.30: Csár­dások. Hanglemezek. 21.40: Hirek. 22.10: Hirek német, angol és francia nyelven. 22.40: Szóra­koztató zene. 23.45: Hirek. BUDAPEST II. 17—17.30: Hirek német, román, szlovák, ruszin és horvát nyelven. 19: A földművelésügyi mi­nisztérium mezőgazdasági félórája. 19.30: Halk melódiák. 20.10: Török Gyula emlékezete. Halála 25. évfordulója alkalmából. Dénes Tibor dr. elő­adása. 20.25: A Filharmóniai Társaság rendkívüli hangversenyének közvetítése a Vigadó nagyter­méből. II. rész- 21.30: Melles Béla zenekar. 22.40: Hirek. A „FELVIDÉKI ÚJSÁG“ előfizetési ára a m. kir. minisztérium 10.400/1943. M- E. sz. rendelete alapján egy hónapra .... 4.30 pengő negyed évre .... 12.40 pengő Postatakarékpénztári csekkszámla 71.151 1943 október 18. — 235. szint Felvidéki Újság Negyven éve égett le a Párisi Áruház Sorozatos halálugrások a mentőponyva mellé A király meglátogatta a sebesülteket Az 1903. év örökké emlékezetes évszám lesz a főváros tűzoltóságának és közrendé­szetének történetében. Negyven esztendővel ezelőtt két olyan hatalmas tűzkatasztrófa pusztított Budapesten, olyan szörnyű, végze­tes elemi csapás, amilyenhez fogható kevés történt ezeket megelőzően, de utánuk is. Az első nagy tűz a Newyork-palota égése volt, a másik pedig az ennél is hatalmasabb, bor­zalmasabb tűzkatasztrófa, a Párisi Áruház égése. És a szörnyű tüzet még az is súlyos­bította, hogy egész sereg áldozat ártatlan életét követelte meg: tizenegyen meghaltak, öten súlyosan és negyvenen könnyebben megsebesültek a tűz és a mentés folyamán. A Párisi Áruház akkor a Rákóczi-út és a Klauzál­ utca sarkán lévő négyemeletes pa­lotában volt, amely Szénássy Sándor dr. fő­városi orvos tulajdonát képezte. A Budapes­ten akkor még egyedülálló hatalmas áruház rendkívül népszerű volt a lakosság minden rétegében, helyiségei és termei állandóan zsúfolásig voltak vásárlókkal és nézelődők­­kel. Az áruház a bérpalota egész földszintjét és első emeletét foglalta el, sőt még a hatal­mas pincéket is bérelte áruraktárak céljaira. 1903 augusztus 24-én délután háromnegyed 7 óra körül egyszerre vad riadalom keletke­zett a Rákóczi-úton. A sétálók és dolgaik után igyekvők észrevették, hogy az áruház két első emeleti, az Orient-szálló felőli abla­kán sűrű füstoszlopok, majd nagy lángnyel­vek csapnak ki az utcára. PERCEK ALATT SZÉTROHAN A TŰZ A forgalmas utcában nagy lárma és jajve­székelés támadt. A Nemzeti Színház előtt, ahol ma Tinódi Lantos Sebestyén ércszobra áll, a kiváncsiak százai szorongtak és féle­lemmel vegyes kíváncsisággal nézték a mind nagyobb erőre kapó bolttüzet. A tűz, mint ki­szikkadt legelőn végigszaladó gyeptüz, per­cek alatt végigrohant a hatalmas áruházban. Mint később a legnagyobb pontossággal meg­állapították, a villamosvezeték egy helyen — éppen a textiláruk osztályán — nem volt kel­lőképen szigetelve és e ponton szikrák pat­togtak ki a gyúlékony anyagok közé. A finom textiláruk azonnal lángra lobbantak és a tűz oly sebesen rohant végig az osztályon, hogy szó sem lehetett a személyzet megmentésé­ről. A szerencsétlen véletlen — hogy minél több halálos áldozat legyen — úgy végezte, hogy éppen a kijáratoknál volt a legdühön­­gőbb a tűz. Menekülni tehát nem lehetett az ajtókon át, a lépcsők felé. Egyetlen kijárat volt csak szabad: az utca felé, az ablakon keresztül... De arra egyelőre senki sem mert távozni... A tűzvész közben végigfutott az egész áruházon, a földszinten is, az emeleten is. A tűz mindent felfalt, megemésztett, elpusztí­tott, felperzselt. A jól égő anyagok óriási hő­séget fejlesztettek. Az irtózatos meleg átha­tolt a falakon és mennyezeten is úgy, hogy az égő áruház felett, a második emeleten lakók a kibírhatatlan hőség miatt kénytele­nek voltak felfelé, a harmadik és negyedik emeletre menekülni. Lefelé ők sem mehet­tek, mert a lépcsőház is égett. A menekültek a legfelső emeleten verődtek össze. Közben a megfeszített erővel dolgozó tűzoltók em­berfeletti igyekezettel próbálták elfojtani a tüzet, de azzal nem lehetett már megbirkózni. A tűzoltók, sőt a közönség is biztatni kezdte a tűzvész foglyait, ugorjanak le az égő ház­ból a lent tartott, kifeszített mentőponyvába. Értük menni ugyanis sem a tolólétrákon, sem a lépcsőkön nem lehetett. De senki sem mert elsőnek leugrani a tá­tongó, négyemeletnyi mélységbe. Egy as­­­szony kisérletképen ledobott egy széket, de amikor az pozdorjává tört a kövezeten, még jobban elirtóztak a leugrástól... AZ ELSŐ HALÁLUGRÁS Akkor a székdobó asszonynak láng kapott a ruhájába, mely lobogva kezdett égni. Si­koltozva szaggatta le magáról az égő ruhát. Ingre vetkezett. De az ing is meggyulladt. Erre végső szorongattatásában elszánta ma­gát a halálugrásra ... Repült a test, ívelve hasította a levegőt. A ponyvatartók ügyesen felfogták a ponyvával. Semmi baja nem tör­tént az égési sebeken kívül. Gyorsan átsza­ladtak vele a Rókusba. Ezután sorra ugrottak le a negyedik eme­letről a halálfélelemben lévő, a feléjük nyal­dosó izzó lángok között szorongó menekül­tek. Mindjárt a második ugró a nagy füsttől nem látta meg a ponyvát és célzás nélkül ve­tette le magát. A szerencsétlen melléje esett és összetört tagokkal, holtan terült el a zsa­rátnokok között. Közben gerendák zuhogtak alá az utcára, szikrák milliárdjai fröcsköltek szerteszét és a környék nappali fényben tündökölt. A tö­meg ezalatt sokezerre szaporodott és meg­­kövesedve állt a borzalmas tűzijáték köze­lében. Újabb ugrók úsztak lefelé, de ezek, szeren­csére, beletaláltak a ponyvába. A közönség helyeslően ordítozott. A következő ugró egy tűzoltó fejére esett. Súlyosan megsebe­sítette, úgyhogy eszméletlenül rogyott össze. TIZENEGY HALOTT A hatalmas tűzvész majdnem virradatig égett. Amikor pedig elhunyt a legutolsó ru­binvörös zsarátnok is, irtózatos kormos, bű­zös, égett romok, füstölgő gerendavégek, törött tetőcserepek és egyéb lim-lom hevert szanaszét, vastagon egymás hegyén-hátán. I. Ferenc József akkor éppen a fővárosban tartózkodott A királyt nagyon megdöbben­tette az­­ irtózatos szerencsétlenség. Naponta jelentést tétetett magának a történtekről, a sebesülteket meglátogatta a Rókus-kórház­­ban és a kabinetiroda útján állandóan érdek­lődött állapotuk iránt. A király megrendült részvétnyilatkozatot juttatott el az áldoza­tok családjának. A főváros rendkívüli köz­gyűlést tartott a szerencsétlenség miatt és ezen megállapították a nyomorba jutott áldo­zatok felsegítésére indított széleskörű akció irányvonalait. A Párisi Áruház leégése, amely több száz­ezer korona tűzkárt jelentett, azon a helyen végleg megszüntette ezt a hatalmas keres­kedelmi vállalkozást, amely azután a főváros más helyén, sokkal nagyobb méretekben virult ki újra. Péchy-Horváth Rezső Nagy érdeklődés mellett nyílt meg a német szín­es fénynyomat kiállítás Egy érdekes és a maga nemében egyedül­álló kiállítás nyílt meg vasárnap délelőtt a TESZ-ház nagytermében. A német lektorá­tus mutatta be azokat az új nyomdatechnikai eljárással készült színes fénynyomatos képe­ket, melyeknek céljuk, hogy a német festő­művészet azon felbecsülhetetlen értékű mű­kincseit, melyeket a jelenlegi légitámadások­kal zsúfolt háborús idők arra kényszerítettek, hogy bombabiztos óvóhelyeken és földalatti katakombákban várják meg a háború végét, eredeti szépségükben tárják a közönség elé. A XIX. század legnagyobb mestereinek al­kotásai sorakoznak itt a falakon olyan tö­kéletes művészi reprodukciókban, hogy a szemlélő szinte észre sem veszi, hogy nem eredeti festményt, hanem másolatot lát maga előtt. A kiállítást ünnepélyes keretek között nyi­tották meg. Elsőben dr. Ninov Ottó, a lekto­rátus vezetője üdvözölte a megjelenteket. Majd dr. Polli Sándor polgármester mondott Kassa város közönsége nevében meleg, szívből jövő szavakkal köszönetet azért, hogy ez a kiállítás itt létrejött. Szavai, további során a legnagyobb csodálat hangján emlékezett meg a baráti német nemzetről, amely akkor, ami­kor milliós hadseregekkel harcol, arra is tud időt szakítani, hogy a múzsákat szolgálja. A polgármester szavai után dr. Hackel Ernst professzor a budapesti német akadémia vezetője ismertette néhány szóban az új nyomdatechnikai eljárást.* Majd gróf Ma­­tuschka János német konzul megnyitotta a kiállítást. Ezután a szép számban jelenlévő megje­lentek, élükön dr. Madarász István megyés­püspökkel, megtekintették a mintegy ötven képből álló kiállítást és elragadtatással szem­lélték a szebbnél-szebb képeket, melyek ra­gyogó színeikkel és tökéletes fényhatásukkal újabb bizonyságát adták a német nyomda­ipar páratlan teljesítőképességének. f. j. Jubilál a spanyolnátha Az emberiség történetében a háborúk pusz­títása sohasem járt egyedül, hanem azok nyo­mában mindenütt ott settenkedett a betegség, a járvány. Huszonöt esztendővel ezelőtt ősszel a tiroli harcterekről indult útnak az a náthaláz, amely következményeiben valóban borzalmas mó­don pusztított végig a háborúban megrokkant Európán. An­nak ellenére, hogy ez a náthaláz Tirolból indult el pusztító útjára, a köztudat­ban mégis mint spanyolnátha vésődött be, noha egyéb köze nem volt az ibériai félszi­gethez, mint az, hogy amíg Európában egy országban sem volt szabad ennek a kórnak létezéséről írni a sajtóban, akkor legelőször a spanyol kormány engedte meg hogy a sajtó cenzuramentesen írjon a század legna­gyobb járványáról és pusztításairól. A spanyolnátha a valóságban nem egyéb erős, szövődményes influenzánál és koránt­sem modern betegség, új járvány volt, hanem a mindenkori háborúk állandó kísérő jelen­sége, csak egyszer ilyen, máskor olyan for­mában ütötte fel a fejét és az akkori orvos­­tudomány még nem tudta pontosan megne­vezni a betegséget és nem tudott ellene ha­tékonyan védekezni. A spanyolnátha, a különböző nevek és vi­szonyok alatt, az elmúlt kétszász évben nem kevesbb, mint hétszer szántott végig az eu­rópai kontinensen. És minden egyes megjele­nése pontosan a befejezett háborúk utáni időkre esett. Leghevesebben az 1918. esztendő augusz­tusa és 1919 augusztusa között pusztított az epidémia. 15 millió halottja volt. Országok szerint az áldozatok így oszlottak meg: Spanyolország 152 ezer, Franciaország 200 ezer, Anglia 151 ezer, Írország és Skócia 49 ezer, Brazília 150 ezer, Délafrikai Unió 150 ezer, Perzsia 200 ezer, Japán 250 ezer, Mexi­kó 400 ezer, Olaszország 450 ezer, Német­ország 400 ezer, Északamerikai Egyesült Ál­lamok 600 ezer és India 7 millió ember. A kínai pusztulásról csak hozzávetőleges ada­tok álltak rendelkezésre, éppen így sok más országról is. Az áldozatok száma kereken 15 millióra becsülhető tehát kétszer annyian pusztultak el a járvány következtében, mint amennyi áldozatot maga az első világháború követelt emberéletben. Peter Rosegger német költő születésének századik évfodulója A Német Akadémia kassai lektorátusa rendezésében, „Munkánk békében és hábo­rúban“ című előadássorozat keretében, dr. Hackel Ernő a Német Akadémia budapesti központjának vezetője egy egész estét be­töltő változatos előadásban szombaton, okt. 16-án megemlékezett Peter Rosegger stájer költőről születésének 100-ik évfordulója al­kalmából. Az előadó nagyszámú hallgatóság előtt vázolta a költő szellemi portréját és keresetlen szavakkal méltatta írói tevékeny­ségét, mely nemcsak szűkebb hazájának, Stájerországnak, hanem az egész németség­nek a javát és a fejlődését szolgálja. To­vábbá vázolta az utat, melyet a paraszti sorból feltörő egészséges népi gondolat hor­dozója kemény munka után szellemi téren megtett. Rosegger, az egyszerű pásztor­gyerek, majd szabótanonc éjszakákon át ta­nult, hogy a mulasztottakat pótolja. A sza­vakban való kifejező hajlam már kora ifjú­ságában jelentkezett nála. Írt kultúrtörténeti elbeszéléseket, mint pl. Az alpesiek (Die Alper), Séta a hazában (Spaziergänge in der Heimat), regényeket, mint pl. Az örök fény (Das ewige Licht), Márton, a férfi (Martin, der Mann) és a legkiválóbb Az utolsó Jakab (Jakob, der Letzte), mely a nagybirtok és a parasztság szociális harcát jeleníti meg- A legjellegzetesebb nála az emberábrázolás. Rosegger közvetlen személye és kiváló elő­adóképessége őt már életében népszerűvé tette. A mai németség és a német szellem tisztelői hódolattal idézik Peter Rosegger egyszerű tájszólásos mondásait, melyek az emberi lélek mélységét tárják fel. Az előadó három rövid elbeszélést is olvasott fel Ro­segger műveiből, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott

Next