Felvidéki Ujság, 1944. április (7. évfolyam, 78-96. szám)

1944-04-06 / 78. szám

Ara 1 © finer fll­ife évfolyam, 78. szám Politikai napilap.­­ Előfizetési éra t­etónapra 4*30 P, negyedévre 12*40 P, félévre 24.80 P, egész évre 49.60 P. Főmunkatársi Forgách Géza Felelős szerkesztő: Kassai Zoltán Gsüürtök, 1944 április 6 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, rotates SS • Szerkesztőségi telefon: 31-11 . Ki­adóhivatali telefon: 24«» Tizenöt törvényhozó kilépett a Magyar Élet Pártjából Ploesti fölött is súlyos veszteségek érték az amerikai repülőket Elvégeztetett írta: Mohr Gedeon, evangélikus lelkész Krisztusnak szava ez a keresztfán. Amikor ezt mondja, akkor már csak néhány pillanat választja el attól, hogy hangosan kiáltva ki­bocsássa a lelkét. A földi élet végéhez érke­zik. De végéhez érkezik és egyben dicső­séges csúcspontjára hág megváltói küldetése is. Amiről a próféták szóltak, amit kegye­lemre és megbocsátásra szomjúhozó évszá­zadok olyan bizalommal és sóvárogva vár­tak, az beteljesedett. Krisztus mindent elvég­zett. Az írás Őbenne valósággá lett. Mint áldozati bárány magára vette a világ bűnét és engesztelő áldozatként ontja tiszta, drága vérét. De már a szenvedés is véget ér. El­végeztetett. Nagypéntek napján hálaadó szívvel állunk meg a Krisztus keresztje alatt. Hálát adunk azért, hogy van a világnak Megváltója, hálát adunk azért, hogy bűnös életünknek van szabadítója. Hálát adunk azért, hogy meg­váltásunkat a keresztfán Jézus elvégezte. Ennél örvendetesebb, boldogítóbb és drá­gább nincs is sem a vallásban, sem azon­­ kívül. Ezért írja Dal apostol a Korintusban­ élő keresztyéneknek, hogy hittérítő útján hozzájuk nem azért ment, hogy „nagy ékes­szólással, avagy bölcsességgel az Isten bizonyságtételét“ hirdesse nekik. „Mert nem, végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.“ Ezt az egykori farizeus Saul mondja, aki korának teológiáját, vallá­sos ismereteit kisgyermek kora óta tanulta, aki a törvény vallásának minden kötelezését örvendezéssel hordozta és aki előtt azelőtt sem volt idegen az imameghallgatások bol­dog elragadtatása. S ő nem akar egyébről tudni. Elég számára és a megtérésre váró korintusi gyülekezet számára annyi, hogy a megfeszített Jézus Krisztusban Megváltójára találjon. És ebben a hitvallásban Pál apos­tol nem egyedüli. Akkor és azóta is az év­századokon keresztül milliók és milliók bol­dog tapasztalata, hogy „nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott em­berek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk!" A megfeszített Krisztus a legdrágább szá­munkra. A legdrágább azért, mert halála és szenvedése szabadulást és új életet jelent. Amikor Jézust sokan elhagyják, mert e földi várakozásaikat nem teljesítette . Jézus a tanítványokat is megkérdezi, hogy nem akar­nak-e tőle eltávozni, Péter azt válaszolja: „Uram, hová mehetnénk? Örök életnek be­széde van Tenáiad!“ Péternek és a tanítvá­nyoknak lelkében a kereszt alatt még ennél is több világosodott meg. Nemcsak az örök életről szóló beszédet hozta magával Jézus, hanem az örök életet ártatlan halálával meg is szerezte. Nemcsak rámutatott az új életre és az Isten gyermekeinek eljövendő boldog­ságára, hanem azt biztosította is. Aki oda­áll az ő keresztája alá, annak lelkét hívő bizonyosság járja át. Igen, Jézus a világ megváltója. De értem­ is, énértem is meghalt. Énértem is szenvedett és engem is meg­békéltetett az Atyával. Drága számunkra a megfeszített Krisztus, mert nála kegyelmet találunk. De drága számunkra azért is, mert a ke­resztfáról mentő szeretet szólongat bennün­ket. Krisztus a keresztfán sem hallgat. S az ő szava vádbeszéd ellenünk. Nem lehet alatta szótlanul és válasz nélkül elhaladnunk. És ha konok megátalkodottsággal egyre távol tartják magunkat tő­le, az ő szava akkor is elhatol hozzánk. Amikor vergődő haláltusája kínzó szomjú?r>­t kiáltja a magasba, amikor gyötrődésének és bánkódásának órájában egyedül marad és lelkéből felszakad a sóhaj: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?“ s amikor a halál szorongató öle­lésekor kimondja, hogy „Elvégeztetett!“, ezekben a kiáltásokban benne van mind az a megaláztatás, mind az a kín, melyet el kel­lett szenvednie. Benne van az ostoroztatás, a benne vannak az arculcsapások, benne van töviskorona és végül benne vannak a gúnyosan fennhéjázó szavak is, melyek­kel haláltusáját keserítették ellenségei. A gúnyolódás talán még mélyebben járta át, mint a kegyetlenül testébe kalapált szögek. Azok­ a becsmérlések, melyek mindig ezzel kezdődnek: „Ha Isten Fia vagy!“ Má­sokat megtartottál, miért nem tartod meg most saját magadat? A templomot három nap alatt felépíted? Most mutasd meg! Csak annyit! Szállj le a keresztről! Ha Isten Fia vagy, ha annyira bíztál Istenben, miért nem ment meg most téged? — Kegyetlen dolog, szó nélkül eltűrni mindezt. S ő nem nyitotta meg száját. Ennek a némaságnak és a fájda­lom k­iáltásainak vádbeszéd­­e érj el a!.?, nem akar tudni az Úrról. Hiszen Krisztus éppen miértünk szenved, a nekünk kijáró ostoroztatást, a bennünket illető arculcsapá­­sokat, a mi gyalázatunkat, a mi bűneinket hordozza el. Ezek a bűnök vádolnak bennünket a Krisztus szenvedésével. De őneki ott is van megbocsátó és hívogató szava a bűnö­sök, a kereszt ellenségei számára: „Atyám! bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek!“ Hát nem látod? Érted kö­nyörög! Nem lehetsz olyan messze Tőle, nem lehetsz olyan mélyen a bűnben, hogy hozzád is ne hangozhatnék az ő ígérete: „Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban!“ Ezért olyan drága nekünk a megfeszített Krisztus, mert a keresztfán is megtérésre, új életre szólít, a­­ megbékélés örömére. De drága nekünk azért is, mert Ő a diadal­mas élet Ura. Mégpedig éppen a keresztfán. Ellenségei azt hitték, hogy végeztek vele. Azt hitték, hogy azért nem cselekszik, azért nem válaszol, mert legyőzött, mert tehetetlen. Pedig ez a bizalom nyugalma és hallgatása volt. Ö nemcsak rövid időre, hanem „mindhalálig“ bízott Istenben és mind­halálig volt neki engedelmes. Tudta, hogy idáig mindvégig kitart, az veszi át­ az életnek koronáját Tudta, hogy „aki győz, örökségül nyer mindent“. S az ő győzelmes élete igazi dicsőségét itt éri el. A kínok között, az éj­szakában, az elhagyatottságban, amikor ta­nítványai is szétszélednek mellőle, itt diadal­maskodik az ő igazsága. Csöndes tűrésével és szenvedésével kivívta a diadalt s ezután már fölenged a sötét erők hatalma. A bűn, az ördög és halál lábainál van. S közben nem tesz egyebet, mint hogy csöndesen szenved. Megrázó Krisztusnak ez a szilárdsága. Meg­rázó, mennyire ráhagyatkozik — még a ha­lálon keresztül is — az Isten cselekvésére. Mert tudja, hogy van feltámadás. Mert tudja, hogy ő a zsengéje azoknak, akik új életre kelnek. Ezért olyan drága nekünk a meg­feszített Krisztus, mert halálával bennünket is a hit diadalútjára szólít. Elvégeztetett! Fennszóval kiált az Úr és meghal. De előbb a lelkét mennyei Atyja ke­zébe teszi le. Az Isten magához vette az Ö lelkét. S ez a lélek azóta is a »fegyelemnek és az örök életnek Lelke. Valamikor a nép Pilá­tus előtt elvakultan vállalta magára a ször­nyű átkot: „Az ö vére mi rajtunk és a mi magzatainkon!“ Ma, a K­------' Krisztus népének fohásza gyen az Ö lelke miraj keviken!“ ■> A honvédek Sztaniszlautól északra megsemmisítették a Dnyeszteren átkelő bolsevista csapatokat A megszilárdult új arcvonalak messze a Kárpátok előtt alakulnak ki • Nagy sikerrel folytatódnak a német ellen­támadások Tarnopol és Kevel vidékén Berlin, április 6. (MTI) Az április 2-ikára virradó éjjeli heves hóvihar kihasználásával sikerült a bolsevistáknak mintegy zászlóalj­­nyi erővel Sztaniszlautól északra átkelniök a Dnyeszteren. Az itt álló magyar biztosító csapatokat visszaszorították, úgy hogy az ellenség a következő nap több kilométer szé­lességű és körülbelül három kilométer mély­ségű hídfőt tudott alkotni. Az ezen a szaka­szon álló honvédzászlóalj azonban ellentáma­dásba lendült, mielőtt a szovjet az elfoglalt terepet megtisztogathatta és ide erősítéseket küldhetett volna. Bár a magyarok nehéz fegyverekkel fel voltak ugyan szerelve és az időközben erősen behavazott terepen csak nagy nehézségek árán tudták magukat előre küzdeni, rövid harc után kivetették az ellen­séget a hídfő nyugati részéből. Erre a szov­jet csapatok tüzérségi és gránátvető tűz alá vették a honvédeket a folyó északi partjáról, hogy megtörjék a magyarok harci erejét. A magyarok azonban a tűz­szüneteket kihasz­nálva tovább törtek előre és az ellenséges hídfőnek még megmaradt részeit Zsupol köz­ségnél körülbelül 500 méter átmérőjű kis kör­zetre szorították össze. Április 4-ikén azután megkezdődött a végleges tisztogatási műve­let. A magyar csapatok rohammal betörtek az ellenséges állásokba és a bolsevistákat lövészállásaikban megsemmisítették vagy el­fogták. Csak a gyorsan szétugrasztott bolse­vista csapatmaradványok tudtak a folyón át­menekülni. Ezzel a Dnyeszter déli partja a magyar hadosztály szakaszán ismét szilár­dan a kezünkbe került. Berlin, április 6. (TP) A Wilhelmstrasse ka­tonai szóvivője hangsúlyozta, hogy a keleti arcvonal déli szakaszán változatlanul a né­met-román ellenállás megszilárdulása figyel­hető meg. Az ellenállásnak erre a megszilár­dulására vezethető az is, hogy a szovjet dél felé irányuló lökését sikerült felfogni és vis­­­szaverni. Ilyen irányú kérdésre válaszolva a katonai szóvivő megjegyezte, hogy a Kárpát-szoro­sokért folyó harcokról szóló, szövetséges forrásokból eredő jelentések tökéletesen lég­ből kapottak. Szovjet részről eddig még meg sem kísérelték, hogy a Kárpátok szorosait megközelítsék, vagy azokat megtámadják. A szovjet csapatok még mindig a síkságon álla­nak, messze a Kárpátok vonulataitól. Berlin, április 6. (MTI) Illetékes német katonai helyen kijelentették, hogy a helyzet megszilárdulása a keleti arcvonal déli sza­kaszán is folyamatban van. Ebben a főterhet viselő német csapatok hősiességén kívül a magyar és román csapatok bajtársi segítsé­gének is szerepe volt. A német állások meg­erősítéséhez az is hozzájárult, hogy tekin­télyes német tartalékok kerültek bevetésre. Ezeket a nyugateurópai készültség gyengí­tése nélkül sikerült rendelkezésre bocsátani. Berlin, április 6. (Interinf.) A keleti harctér déli szakaszán további német hadosztályok bevetése és újabb román és magyar kontin­gensek részvétele legközelebb még nagyobb hatással domborodik ki. A keleti harctér fontos déli szakaszán messze a Kárpátok előtt gyors kialakulóban van a harcviszo­nyok megszilárdulása. A szovjet csapatok kedden sem tudták folytatni előrenyomulá­sukat dél, illetve nyugat felé. A Dnyeper alsó folyásától keletre még heves harcok dúlnak ugyan, de az ellenséges előretöréseket mind elhárították. Sztaniszlau és Tarnopol között az ellentámadások jó eredménnyel jártak. A németek továbbra is erősen tartják Tar­­nopolt. Bródytól délre és nyugatra német csapatok helyi sikereket tudtak elérni. Kovel helyőrsége szembeszállt minden ellenséges támadással. A várostól északra tovább halad a német hadosztályok támadó vállalkozása. Kedden jelentős területnyereségre tettek szert. Odesszától északkeletre a bolsevisták­nak aránytalanul nagy véráldozattal kellett megfizetniük csekély területnyereségüket. Jassy­tól északra a német és román csapatok folytatták támadásaikat. A nagy csata a Prut mindkét oldalán még teljes hevességében tart. A bolsevistáknak a Dnyeszter középső folyásánál történt megkötése folytán a német és magyar csapatok ki tudták terjeszteni hadmozdulataikat a folyó felső részénél ke­leti és délkeleti irányban való előretörések­kel. Ezek az előretörések Sztaniszlautól ke­letre néhány szovjet harci kötelékre végze­tessé váltak. Az északi szakaszon Pszkovtól délre tovább tartottak a súlyos elhárító har­cok a számbeli fölényben­ lévő­ bolsevista kötelékekkel. A német vonalak szilárdan német kézen vannak. Bukarest, április 6. (MTI). A román főpa­rancsnokság jelenti az április 5.iki hadműve­letekről: A Krími-félszigeten, a Fekete-tenger vidé­kén, valamint Besszarábia középső részén nem voltak különösebb események. A roma»

Next