Felvidéki Ujság, 1944. április (7. évfolyam, 78-96. szám)
1944-04-06 / 78. szám
Ara 1 © finer fllife évfolyam, 78. szám Politikai napilap. Előfizetési éra tetónapra 4*30 P, negyedévre 12*40 P, félévre 24.80 P, egész évre 49.60 P. Főmunkatársi Forgách Géza Felelős szerkesztő: Kassai Zoltán Gsüürtök, 1944 április 6 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, rotates SS • Szerkesztőségi telefon: 31-11 . Kiadóhivatali telefon: 24«» Tizenöt törvényhozó kilépett a Magyar Élet Pártjából Ploesti fölött is súlyos veszteségek érték az amerikai repülőket Elvégeztetett írta: Mohr Gedeon, evangélikus lelkész Krisztusnak szava ez a keresztfán. Amikor ezt mondja, akkor már csak néhány pillanat választja el attól, hogy hangosan kiáltva kibocsássa a lelkét. A földi élet végéhez érkezik. De végéhez érkezik és egyben dicsőséges csúcspontjára hág megváltói küldetése is. Amiről a próféták szóltak, amit kegyelemre és megbocsátásra szomjúhozó évszázadok olyan bizalommal és sóvárogva vártak, az beteljesedett. Krisztus mindent elvégzett. Az írás Őbenne valósággá lett. Mint áldozati bárány magára vette a világ bűnét és engesztelő áldozatként ontja tiszta, drága vérét. De már a szenvedés is véget ér. Elvégeztetett. Nagypéntek napján hálaadó szívvel állunk meg a Krisztus keresztje alatt. Hálát adunk azért, hogy van a világnak Megváltója, hálát adunk azért, hogy bűnös életünknek van szabadítója. Hálát adunk azért, hogy megváltásunkat a keresztfán Jézus elvégezte. Ennél örvendetesebb, boldogítóbb és drágább nincs is sem a vallásban, sem azon kívül. Ezért írja Dal apostol a Korintusban élő keresztyéneknek, hogy hittérítő útján hozzájuk nem azért ment, hogy „nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel az Isten bizonyságtételét“ hirdesse nekik. „Mert nem, végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.“ Ezt az egykori farizeus Saul mondja, aki korának teológiáját, vallásos ismereteit kisgyermek kora óta tanulta, aki a törvény vallásának minden kötelezését örvendezéssel hordozta és aki előtt azelőtt sem volt idegen az imameghallgatások boldog elragadtatása. S ő nem akar egyébről tudni. Elég számára és a megtérésre váró korintusi gyülekezet számára annyi, hogy a megfeszített Jézus Krisztusban Megváltójára találjon. És ebben a hitvallásban Pál apostol nem egyedüli. Akkor és azóta is az évszázadokon keresztül milliók és milliók boldog tapasztalata, hogy „nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk!" A megfeszített Krisztus a legdrágább számunkra. A legdrágább azért, mert halála és szenvedése szabadulást és új életet jelent. Amikor Jézust sokan elhagyják, mert e földi várakozásaikat nem teljesítette . Jézus a tanítványokat is megkérdezi, hogy nem akarnak-e tőle eltávozni, Péter azt válaszolja: „Uram, hová mehetnénk? Örök életnek beszéde van Tenáiad!“ Péternek és a tanítványoknak lelkében a kereszt alatt még ennél is több világosodott meg. Nemcsak az örök életről szóló beszédet hozta magával Jézus, hanem az örök életet ártatlan halálával meg is szerezte. Nemcsak rámutatott az új életre és az Isten gyermekeinek eljövendő boldogságára, hanem azt biztosította is. Aki odaáll az ő keresztája alá, annak lelkét hívő bizonyosság járja át. Igen, Jézus a világ megváltója. De értem is, énértem is meghalt. Énértem is szenvedett és engem is megbékéltetett az Atyával. Drága számunkra a megfeszített Krisztus, mert nála kegyelmet találunk. De drága számunkra azért is, mert a keresztfáról mentő szeretet szólongat bennünket. Krisztus a keresztfán sem hallgat. S az ő szava vádbeszéd ellenünk. Nem lehet alatta szótlanul és válasz nélkül elhaladnunk. És ha konok megátalkodottsággal egyre távol tartják magunkat tőle, az ő szava akkor is elhatol hozzánk. Amikor vergődő haláltusája kínzó szomjú?r>t kiáltja a magasba, amikor gyötrődésének és bánkódásának órájában egyedül marad és lelkéből felszakad a sóhaj: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?“ s amikor a halál szorongató ölelésekor kimondja, hogy „Elvégeztetett!“, ezekben a kiáltásokban benne van mind az a megaláztatás, mind az a kín, melyet el kellett szenvednie. Benne van az ostoroztatás, a benne vannak az arculcsapások, benne van töviskorona és végül benne vannak a gúnyosan fennhéjázó szavak is, melyekkel haláltusáját keserítették ellenségei. A gúnyolódás talán még mélyebben járta át, mint a kegyetlenül testébe kalapált szögek. Azok a becsmérlések, melyek mindig ezzel kezdődnek: „Ha Isten Fia vagy!“ Másokat megtartottál, miért nem tartod meg most saját magadat? A templomot három nap alatt felépíted? Most mutasd meg! Csak annyit! Szállj le a keresztről! Ha Isten Fia vagy, ha annyira bíztál Istenben, miért nem ment meg most téged? — Kegyetlen dolog, szó nélkül eltűrni mindezt. S ő nem nyitotta meg száját. Ennek a némaságnak és a fájdalom kiáltásainak vádbeszéde érj el a!.?, nem akar tudni az Úrról. Hiszen Krisztus éppen miértünk szenved, a nekünk kijáró ostoroztatást, a bennünket illető arculcsapásokat, a mi gyalázatunkat, a mi bűneinket hordozza el. Ezek a bűnök vádolnak bennünket a Krisztus szenvedésével. De őneki ott is van megbocsátó és hívogató szava a bűnösök, a kereszt ellenségei számára: „Atyám! bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek!“ Hát nem látod? Érted könyörög! Nem lehetsz olyan messze Tőle, nem lehetsz olyan mélyen a bűnben, hogy hozzád is ne hangozhatnék az ő ígérete: „Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban!“ Ezért olyan drága nekünk a megfeszített Krisztus, mert a keresztfán is megtérésre, új életre szólít, a megbékélés örömére. De drága nekünk azért is, mert Ő a diadalmas élet Ura. Mégpedig éppen a keresztfán. Ellenségei azt hitték, hogy végeztek vele. Azt hitték, hogy azért nem cselekszik, azért nem válaszol, mert legyőzött, mert tehetetlen. Pedig ez a bizalom nyugalma és hallgatása volt. Ö nemcsak rövid időre, hanem „mindhalálig“ bízott Istenben és mindhalálig volt neki engedelmes. Tudta, hogy idáig mindvégig kitart, az veszi át az életnek koronáját Tudta, hogy „aki győz, örökségül nyer mindent“. S az ő győzelmes élete igazi dicsőségét itt éri el. A kínok között, az éjszakában, az elhagyatottságban, amikor tanítványai is szétszélednek mellőle, itt diadalmaskodik az ő igazsága. Csöndes tűrésével és szenvedésével kivívta a diadalt s ezután már fölenged a sötét erők hatalma. A bűn, az ördög és halál lábainál van. S közben nem tesz egyebet, mint hogy csöndesen szenved. Megrázó Krisztusnak ez a szilárdsága. Megrázó, mennyire ráhagyatkozik — még a halálon keresztül is — az Isten cselekvésére. Mert tudja, hogy van feltámadás. Mert tudja, hogy ő a zsengéje azoknak, akik új életre kelnek. Ezért olyan drága nekünk a megfeszített Krisztus, mert halálával bennünket is a hit diadalútjára szólít. Elvégeztetett! Fennszóval kiált az Úr és meghal. De előbb a lelkét mennyei Atyja kezébe teszi le. Az Isten magához vette az Ö lelkét. S ez a lélek azóta is a »fegyelemnek és az örök életnek Lelke. Valamikor a nép Pilátus előtt elvakultan vállalta magára a szörnyű átkot: „Az ö vére mi rajtunk és a mi magzatainkon!“ Ma, a K------' Krisztus népének fohásza gyen az Ö lelke miraj keviken!“ ■> A honvédek Sztaniszlautól északra megsemmisítették a Dnyeszteren átkelő bolsevista csapatokat A megszilárdult új arcvonalak messze a Kárpátok előtt alakulnak ki • Nagy sikerrel folytatódnak a német ellentámadások Tarnopol és Kevel vidékén Berlin, április 6. (MTI) Az április 2-ikára virradó éjjeli heves hóvihar kihasználásával sikerült a bolsevistáknak mintegy zászlóaljnyi erővel Sztaniszlautól északra átkelniök a Dnyeszteren. Az itt álló magyar biztosító csapatokat visszaszorították, úgy hogy az ellenség a következő nap több kilométer szélességű és körülbelül három kilométer mélységű hídfőt tudott alkotni. Az ezen a szakaszon álló honvédzászlóalj azonban ellentámadásba lendült, mielőtt a szovjet az elfoglalt terepet megtisztogathatta és ide erősítéseket küldhetett volna. Bár a magyarok nehéz fegyverekkel fel voltak ugyan szerelve és az időközben erősen behavazott terepen csak nagy nehézségek árán tudták magukat előre küzdeni, rövid harc után kivetették az ellenséget a hídfő nyugati részéből. Erre a szovjet csapatok tüzérségi és gránátvető tűz alá vették a honvédeket a folyó északi partjáról, hogy megtörjék a magyarok harci erejét. A magyarok azonban a tűzszüneteket kihasználva tovább törtek előre és az ellenséges hídfőnek még megmaradt részeit Zsupol községnél körülbelül 500 méter átmérőjű kis körzetre szorították össze. Április 4-ikén azután megkezdődött a végleges tisztogatási művelet. A magyar csapatok rohammal betörtek az ellenséges állásokba és a bolsevistákat lövészállásaikban megsemmisítették vagy elfogták. Csak a gyorsan szétugrasztott bolsevista csapatmaradványok tudtak a folyón átmenekülni. Ezzel a Dnyeszter déli partja a magyar hadosztály szakaszán ismét szilárdan a kezünkbe került. Berlin, április 6. (TP) A Wilhelmstrasse katonai szóvivője hangsúlyozta, hogy a keleti arcvonal déli szakaszán változatlanul a német-román ellenállás megszilárdulása figyelhető meg. Az ellenállásnak erre a megszilárdulására vezethető az is, hogy a szovjet dél felé irányuló lökését sikerült felfogni és visszaverni. Ilyen irányú kérdésre válaszolva a katonai szóvivő megjegyezte, hogy a Kárpát-szorosokért folyó harcokról szóló, szövetséges forrásokból eredő jelentések tökéletesen légből kapottak. Szovjet részről eddig még meg sem kísérelték, hogy a Kárpátok szorosait megközelítsék, vagy azokat megtámadják. A szovjet csapatok még mindig a síkságon állanak, messze a Kárpátok vonulataitól. Berlin, április 6. (MTI) Illetékes német katonai helyen kijelentették, hogy a helyzet megszilárdulása a keleti arcvonal déli szakaszán is folyamatban van. Ebben a főterhet viselő német csapatok hősiességén kívül a magyar és román csapatok bajtársi segítségének is szerepe volt. A német állások megerősítéséhez az is hozzájárult, hogy tekintélyes német tartalékok kerültek bevetésre. Ezeket a nyugateurópai készültség gyengítése nélkül sikerült rendelkezésre bocsátani. Berlin, április 6. (Interinf.) A keleti harctér déli szakaszán további német hadosztályok bevetése és újabb román és magyar kontingensek részvétele legközelebb még nagyobb hatással domborodik ki. A keleti harctér fontos déli szakaszán messze a Kárpátok előtt gyors kialakulóban van a harcviszonyok megszilárdulása. A szovjet csapatok kedden sem tudták folytatni előrenyomulásukat dél, illetve nyugat felé. A Dnyeper alsó folyásától keletre még heves harcok dúlnak ugyan, de az ellenséges előretöréseket mind elhárították. Sztaniszlau és Tarnopol között az ellentámadások jó eredménnyel jártak. A németek továbbra is erősen tartják Tarnopolt. Bródytól délre és nyugatra német csapatok helyi sikereket tudtak elérni. Kovel helyőrsége szembeszállt minden ellenséges támadással. A várostól északra tovább halad a német hadosztályok támadó vállalkozása. Kedden jelentős területnyereségre tettek szert. Odesszától északkeletre a bolsevistáknak aránytalanul nagy véráldozattal kellett megfizetniük csekély területnyereségüket. Jassytól északra a német és román csapatok folytatták támadásaikat. A nagy csata a Prut mindkét oldalán még teljes hevességében tart. A bolsevistáknak a Dnyeszter középső folyásánál történt megkötése folytán a német és magyar csapatok ki tudták terjeszteni hadmozdulataikat a folyó felső részénél keleti és délkeleti irányban való előretörésekkel. Ezek az előretörések Sztaniszlautól keletre néhány szovjet harci kötelékre végzetessé váltak. Az északi szakaszon Pszkovtól délre tovább tartottak a súlyos elhárító harcok a számbeli fölényben lévő bolsevista kötelékekkel. A német vonalak szilárdan német kézen vannak. Bukarest, április 6. (MTI). A román főparancsnokság jelenti az április 5.iki hadműveletekről: A Krími-félszigeten, a Fekete-tenger vidékén, valamint Besszarábia középső részén nem voltak különösebb események. A roma»