Felvidéki Ujság, 1944. július (7. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-05 / 149. szám

1944 .nílus S. — 149. szám. RÁDIÓ Szerda: KASSA 16—16.15: Tánczene. Hanglemezek. 16.15-kor: Szlovák hallgatóinknak: „Orient Express“ Víg­játék egy felvonásban. Irta Barabás Pál. Szlovák nyelvre fordította Szekeres István. Előadja a Kassai Rádió szlovák együttese. — Pre sloven­­ských posluchácov: „Orient Expres­s. Rozhlasová líra v jednom dejstve. Napísal Barabás Pál. Do slovenciny prelozil Stefán Szekeres. Zahrajú d­enovia slov. dram, krúzku. 16.45—17: Időjelzés és hírek Budapest 1-ről. 17—17.30: Hírek német, román, szlovák, ruszin és horvát nyelven Buda­pest II-ről. 17.30-kor: Beethoven: V. Sors-szim­fónia (Amsterdami Concertgebouw zenekar, ve­zényel Mengelberg). Hanglemez. 18.05-kor: Ipa­rosok és kereskedők. Qrusetzky Ferenc, előadása: 18.20-kor: Magyar nóták. 1. Repülj fecském — népdal (Magyari Imre cigányzenekara). 2. Sán­dor Jenő: Sohse hittem volna (Kalmár Pál). 3. Murgács Kálmán: a) Köröszturi nagyvásáron. b) Mindig mondtam veszedelmes a lány (Cse­lényi József. 4. a) Bankó: Szőke kislány csitt, csitt, csitt, b) Édes, kedves feleségem — népdal (Magyari Imre cigányzenekara). 5. Dóczi: Hull a zápor künn a pusztán (Cselényi József). 6. Thegze Qerber Miklós (Sági Ilona): Gyógyítga­­tom a lelkemet (László Imre). 7. Dankó (Szávai!: Ugye most már (László Imre). 8. Hild László: Ki a cigányt nem szereti (Cselényi József). 9. a) Tele van a csipkebokor virággal — népdal, b) Sándor Jenő: Vadvirágos erdő szélén rózsabokor — népdal, és Friss csárdások (Körösi Dudás cigányzenekara). 18.50—végig: Azonos Budapest I. műsorával. BUDAPEST , 16: Kirándulás az Alföld madaraihoz. A köz­vetítést Fehértó védett területéről vezeti Bu­­dinszky Sándor. 16.45: Időjelzés, hirek. 17: „A varázsló megérkezik“. — Wagner Budapesten. Thurzó Gábor előadása hanglemezekkel. 17.40: Honvédek műsora. 18.40: Világpolitikai kérdések, vélemények. 18.50: Hirek. 19. Ébred a puszta. Horti Lajos énekel, kiséri Horváth Dudás József cigányzenekara. 19.35: Új magyar költők. — Sértő Kálmán. — Bevezeti Gombos Gyula. Köz­reműködik Pataky Jenő. 19.55: Ünnepélyesen fel­avatják a Magyar Művészek Házát. A közvetí­tést vezeti Budinszky Sándor. 21: Zsidókérdés Magyarországon. XVI. rész: Zsidó térhódítás a szabad pályákon. Bosnyák Zoltán a Zsidókérdés Kutató Magyar Intézet igazgatójának előadása. 21.15: Halk melódiák. 21.40: Hirek. 22.10: Hirek német nyelven. 22.20: Szivek szimfóniája. Köz­reműködik Gyurkovics Mária, Lukács Margit, Solthy György, Szabó Miklós, Vécsey Ernő. A Rádiózenekart vezényli Paul Tibor. Rendező Böhm László. (Június 3.-i adásunk megismétlése). 23.45: Hírek, Csütörtök: KASSA 6.00—8.30: Azonos Budapest I. műsorával. 10—11.40: Azonos Budapest I. műsorával. 11.40: Hírek magyar és szlovák nyelven, műsorismer­tetés. 12-kor: Déli h­arangszó, Rákóczi fohásza és himnusz. Utána 15.45-ig: Azonos Budapest I. mű­sorával. 15.45-kor: Dalos, zenés tarkaságok. 1. Suppé: A költő és paraszt — nyitány (Berlini filharmonikusok zenekara). 2. Buday (Babay): Csodatükör — Katinka dala (Barabás Sári­. 3. Paul Lincke: Nászmenet — keringő (Vonószene­­kar)). 4. Lehár: Cárevics — Volgadal (Udvardy Tibor). 5. Kossovits: Lavotta szerelme (Első honvéd gyalogezred zenekara). 6. Kistenmacher: Erdei virágok — dal (Herbert Ernst Grob). 7. Niel (Böszörményi): Búcsút intünk — induló (Légierők zenekara és a Pátria énekkar). 16.15—16.45: Ruszin hallgatóinknak: A ruszin együttes ruszin népdalokat játszik. — Peredácsá dljá podkárpászkich ruszinov: Ruszkij orkeszter hráje ruszki národnyi pisznyi. 16­45—17: Időjelzés és hirek Budapest I-ről. 17—17.30: Hirek német, román, szlovák, ruszin és horvát nyelven Buda­pest II-ről. 17.30-kor: A Szimfonietta szalonhatos műsora. 1. Lehár: Éva keringő. 2. Siede: Aforiz­mák. 3. Krómé: Szerenád. 4. Winkler: Velencei virágok. 5. Hámori Béla: Tangószerenád. 6. Pol­­dini Ede: Keringő intermezzo. 7. Pécsi József: Szervusz — induló. 18.05-kor: Csengő rímek, zengő ritmusok. A költeményeket elmondja Vá­­radi Gyöngyi. 18.50—végig: Azonos Budapest I. műsorával. BUDAPEST I. 6:_Üzen az otthon. A Vöröskereszt bajtársi rádiószolgálata. 6.25: Ébresztő. Torna. 6.45: Reg­geli zene. Közben 7: Hírek. Közlemények. 8: Hirek német, román, szlovák, ruszin és szerb nyelven. 8.30: Országos Postászenekar. Vezényel Eördögh János. 9.40: Ilse Werner és Herbert Ernst Groh filmdalokat énekel. 10: Hirek. 10.10: Séta operettországban. 11.10: Népszerű közzenék. I1. 40: Horák úr. — Rákosi Viktor elbeszélése. 12: Harangszó. Fohász. Himnusz. Utána: Ilniczky László szalonzenekara. — Közben 12.40: Hirek. 13.25: Időjelzés. 13.30: Honvédetek üzennek. A Vöröskereszt bajtársi rádiószolgálata. 14: Mű­vészlemezek. 14.30: Hirek. 14.45: Se szó, se beszéd — muzsika. 15.45: Balatoni népművelés. Bisztray Gyula dr. egyetemi magántanár elő­adása. Közművelődési előadássorozat. 16.05: Tárogató négyes cimbalomkisérettel. — Tagjai: Egervári József, Sólyomvári Lajos, Osz­­folk János, Arató Géza és Hanzik András (cim­balom). 16.20: A százéves nemzeti ima. Vécsey Zoltán dr. előadása. 16.45: Időjelzés, hírek. 17: Füzesséry Mária zongorázik. Cesar Franck: Pre­­lüd, korai és fuga. 17.20: Mondaképződés. Han­­kiss János dr. egyetemi tanár előadása. 17.35: Magyar nóták. Doby Julianna énekel, kiséri Radics Béla cigányzenekara. 18: Német hallga­tóinknak. — Für unsere deutschen Hörer. 18.35: Éljen a haza. — Indulók. 18.50: Hirek. 19: Arab­kérdés és olajprobléma. Dr. Stomfai Stitz János előadása. 19.15: Cserebogár, sárga cserebogár. Közvetítés az Erzsébetvárosi Színházból. Operett három felvonásban. Irta és zenéjét szerzette Erdélyi Mihály. A Rendőrzenekart vezényli Bán­falvi Miklós. Rendezte Nádor Jenő. — Szemé­lyek: Honthy Hanna, Kertész Dezső, Fejes Teri, Csortos Gyula, Somogyi Nusi, Bilicsi Tivadar, Rév Erzsi, Csányi László, Török Ilona, Nádor Jenő stb. 21.40: Hírek. 22.10: Hírek német nyel­ven. 22.20: Mesterművek —­­mesterekkel. (He­gedű: Zathureczky Ede és a Budapesti Filhar­monikusok zenekara, vez. Ferencsik János). 23.15: Magyar zeneszerzők félórája. 23.45: Hírek. Felvidéki Újság. Mi van a La Manche-alaguttal? Kellermann, a híres német író, eredeti téma után írta világhírű regényét, az Alagutat. Ebben a regényben az Európát Amerikával összekötő tengeralatti útról ír ugyan, de a tanulmányokat és főkép­pen az ötletét a múlt századból merítette, az Anglia és Franciaország között létesí­tendő földalatti vasútról, melyet 62 évvel ezelőtt kezdtek építeni s amelyik akkor, az egész világ érdeklődését magára vonta. A párisi Louvreban még ma is őr­zik annak a rácsnak a kulcsát, mellyel az 1882-ben megkezdett alagútnak a bejára­tát zárták el. Ha ugyan azóta ki nem nyi­tották ismét... Mert a világsajtóban fel­röppent, de meg nem erősített hírek sze­rint, az utóbbi hónapok alatt különös és megmagyarázhatatlan morajlást figyeltek meg a La Manche-csatorna környékén, mintha fúrógépek zúgnának és aknák robbanának a föld alatt... NAPOLEON KEZDTE MEG AZ ALAGÚT ÉPÍTÉSÉT Az alagút tervét teljesen kidolgozva, egy francia mérnök, Thomé de Damond nyújtotta be először a francia mérnöki ka­marának azzal az indokkal, hogy Fran­ciország anyagilag és erkölcsileg is jól járna, ha létrehozná Angliával a földalatti összeköttetést. De most is az történt, ami ilyen esetekben történni szokott. Gamond mérnököt kinevették a kortársai, fantasz­tának tartották s ő csalódásoktól és gú­nyolódásoktól megalázva, abbahagyta a földalatti csatorna terveinek részletes kidolgozását és visszavonult vidéki ott­honába. III. Napóleon azonban — a min­den újszerű után érdeklődő francia csá­szár — mikor tudomást szerzett a kor­szakalkotó ötletről, magához hivatta Ga­mond mérnököt és részletesen kidolgoz­tatta vele a La Manche alatt húzódó alag­út tervét. Az újabb tervek szerint az alag­út francia földön, Cap Gris Neznél kezdő­dött volna és egészen Folkestoneig veze­tett volna, több mint har­minc kilométer hosszúságban. A császár személyesen részt vett a helyszínen tartott mélyf­ég­­méréseken. Rengeteg mérnököt rendeltek ki Gamond mellé s ezek az ő vezetésével kezdtek hozzá a nagyarányú munkához. Már-már úgy látszott, hogy a gigantikus építkezés zavartalanul befejeződik, mikor közbejött a véletlen: a háború. Az építke­zés megkezdésének első szakaszában ki­tört a francia-porosz háború és egy időre ismét megszakította a munkát. De nem merült feledésbe, mert 1872-ben egy rész­vénytársaság alakult, amely megfelelő tő­kével folytatta a nagyszabású munkát. ELKÉSZÜLT AZ ALAGÚT ELSŐ SZAKASZA Nagy tőkeérdekeltséggel és a szaksze­rűen felszerelt munkások ezreivel kezdett hozzá a részvénytársaság a munkához. Száz méterrel a tenger alatt kezdték meg a fúrásokat egy kis francia majornál, Mon­­ronnál. Ez a kis major abban az időben a legtöbbet hangoztatott név volt. Itt szál­lásolták el a munkásokat is és a konyhát is itt állították fel a­ részükre. A geológusok, alapos vizsgálat és több hétig tartó mérés után megállapították, hogy a tengeralatti száz méteren megkö­vesedett krétaréteg fekszik, amit nem tilánosan nehéz robbantani és emellett kitűnő „alagutanyag“ is, mert minimum­ra csökkenti a víz átszivárgását. Pontosan, 1888-ban indította meg a „Submarine Continental Railway Limi­ted“ az alagút fúrását, egyenesen erre a célra szerkesztett fúrógéppel. A világ leg­jobb mérnökeit vonták bele a munkába azokat, akik ezelőtt a legnagyobb vasút­építéseknél dolgoztak. A nagyarányú hoz­­zákezdés arra mutatott, hogy négy év alatt készen lesz a világ legelső és leg­nagyobb alagútja, a La Manche-alagút, újságírók buktatták meg? Már több mint egy kilométernyit halad­tak előre, bebizonyítva a kételkedő vi­lágnak, hogy nemcsak fantasztikus terv, hanem kézzel fogható valóság is, ami las­san, de biztosan halad a megvalósulás felé. A nagy napilapok munkatársait már az első útszakasz építkezésénél meghív­ták, ezek lifttel szálltak alá a százméte­res mélységbe és végigsétáltak az eddig már elkészített útszakaszon. Hasábos ri­portokban számoltak be a látottakról, a kitűnően felszerelt szellőző készülékek­ről, a tizenkét méter hosszú fúrógépről, melyet gépi erővel hajtottak előre, min­dig oda, ahol éppen szükség volt rá. Óránkint — minden gyorsasága ellenére is — csak két méternyi krétaréteget mor­zsolt fel, éppen ezért haladt ilyen lassan az építkezés. Az újságírók a látottaktól elragadtatva, megírták lapjaiknak, hogy ez a nagyszabású építkezés új korszakot nyit majd meg a világtörténelemben. Ta­lán ezeknek a politikai hátterű fejtegeté­seknek volt köszönhető, hogy az angol közvélemény egyöntetűen az építkezés ellen fordult. A konzervatív angol pártok nyílt interpellációkban fejtegették, mi tör­ténne akkor, ha esetleg Anglia és Fran­ciaország ellenséges viszonyban kerülne egymással?... Ez az alagút akkor mó­dot adhatna arra Franciaországnak, hogy a legrövidebb után behatoljon az angol szigetországba. A szakértők megállapí­tása szerint ugyanis a doveri erődök ágyúi nem lesznek elégségesek arra, hogy megakadályozzák a francia partok­ról érkező betörést. Emiatt maradt abba az építkezés, az angol kormány erélyes beavatkozására azonnal abbahagyták a franciaországi alagutat, egy angol bizott­ság jelenlétében pecstelték le és zárták el a bejáratot. De nem falazták be, mint sokan gondolják, az út elkészült szakasza érintetlenül megmarad, a kirándulók nem mulasztották el a megtekintését. De mos­tanában már nem lehetett közel jutni a be­járathoz, mert mindig szigorúan őrizték... Letartóztattak egy nyolcvenórás kuruzslóasszonyt Csodaszer, melytől majdnem meghalt a páciens Kassa, július 5. Szerencsétlenséget oko­zott egy jászómindszenti öregasszony gyógymódszere. Vályi Nagy László kas­sai (Takács Menyhért­ utca 30.) asztalos felesége ideges fejfájásra panaszkodott, de bajával nem orvoshoz fordult, hanem többek ajánlatára egy falusi javasas­­­szony segítségét vette igénybe. Hilyov­­szky Jakabné 80 éves jászómindszenti lakos 15 deka ismeretlen port adott át a hiszékeny asszonynak azzal, hogy ebből minden nap egy kávéskanálnyit kell be­vennie. A „gyógyszerért“ 15 pengőt kért és kapott. Vályi Nagy Lászlóné boldogan vitte haza a csodaszert s azonnal használatba is vette azt. A kúra alatt azonban egyre rosszabbul lett s néhány nap múlva már olyan gyomorgörcsöket kapott, hogy sú­lyos állapotban beszállították a kórházba. A nagybeteg asszony itt beismerte, hogy kitől kapta a csodaszert, mire férjének fel­jelentésére a rendőrség megindította az eljárást a kuruzsló asszony ellen, akit őrizetbe vett majd, beismerő vallomása után előzetes letartóztatásba helyezett. A nyomozás során kiderült, hogy a ku­ruzsló asszony szombatista. Ezeknek egy része — a zsidótörvény rendelkezései szerint — a zsidókhoz hasonló eljárás alá tartozik, úgyhogy a rendőrség ebbe az irányba is kiterjesztette a vizsgálatot. HA VALAMIT VENMNÉ VAGY ELADNI AKAR, ha alkalm­­­azottat vagy állást keres, ha bútorozott szobát kiad, hirdessen a FELVIDÉKI UJSAC apróhirdetési rovatábanI Egy magyar tudós már 1895-ben feltalálta a szikratávírót­ A huszadik század utolsó néhány év­tizede nagy lendülettel vitte előre az elektromosság fejlődését. Ezt a folyama­tot Faraday vizsgálatai indították el, Maxwell tudományos megállapításai foly­tatták és Hertz korszakos munkái emel­ték a legmagasabb pontra. Amikor Hertz­­nek sikerült kimutatni az elektromosság hullámszerű terjedését, világszerte meg­indultak a kísérletezések. Azok között, akik Hertz nyomán az elektromos rezgé­sekkel kezdtek foglalkozni, ott találjuk Károly Irén Józsefet is, aki a nagyváradi premontrei gimnázium szertárának volt őre és 1883 óta foglalkozott az elektro­mos rezgésekre vonatkozó vizsgálatok­kal. 1854 március 6-án született. Előbb az innsbrucki egyetemen végezte tanulmá­nyait, majd visszatért Jászóvárra, 1880 január 1-én letette az ünnepélyes fogadal­mat és ezzel a jászóvári premontrei ka­nonokrend tagja lett. 1881-ben a rend nagyváradi főgimnáziuma fizikai szertá­rának őre lett, ahol bő alkalma nyílt a kí­sérletezésre. 1895 április 25-én a nagyvá­radiakat igen meglepte a „Tiszántúl“ köz­leménye:... Agliardi (olv. algardi) pápai követ... ezután megtekintette a fizikai szertárt, ahol Károly Irén bemutatta neki új találmányát, a vezetéknélküli telefont. Agliardi a legnagyobb figyelemmel hall­gatta Károly érdekes magyarázatát, ma­ga is kézbe vette a telefon kagylóját és megfigyelte az érdekes experimentumot“. Károly Irén tanár ugyan megcáfolta ezt a hírt, de csak annyiban, hogy Aliardi An­tal pápai nuncius „a drótnélküli telegráfia jeleit hallgatta meg a telefonban“. Károly tehát már 1895 áprilisában elké­szítette a drótnélküli távírót, amellyel 20 méterre lehetett jeleket küldeni. Ez a táv­iró egészen a román megszállásig egyik büszkesége volt a nagyváradi premontrei gimnázium fizikai szertárának. A romá­nok azonban szétdobálták a szertárt és bizonyára akkor kallódott el a magyar technikatörténet szempontjából oly fontos közel 50 éves drótnélküli táviró. Röntgen Konrád az általa 1895-ben fel­fedezett sugarakból 1896 január 23-án tar­totta meg híres előadását Würzburgban. Ezen az előadáson nevezték el az új su­garakat Röntgen-sugaraknak. Károly azonnal megértette ennek óriási jelentő­ségét a gyógyászat terén, elhatározta, hogy vizsgálatait ezekre is kiterjeszti és hatalmas energiával hozzálátott ahhoz, hogy megalkossa hazánkban az első mo­dern Röntgen-laboratóriumot. Gyűjtést indított s 1114 forint gyűlt ös­­­sze, úgyhogy komolyan hozzá lehetett látni a laboratórium berendezéséhez. Szeptemberben Károly párhetes németor­szági tanulmányútra ment, hogy a hely­színen tanulmányozza a Röntgen-készü­léket. Fáradozása nem volt hiábavaló, mert a nagyváradi premontrei gimná­ziumban legkorszerűbb gépekkel felsze­relve megnyílt Magyarország első Rönt­gen-laboratóriuma. Károly azonban tudományos munkás­sága mellett középiskolai tanári köteles­ségét is híven teljesítette, sőt, Nagyvárad városának különböző, helyiérdekű kérdé­seivel is foglalkozott.­­ 1900-tól kezdve a város viszonyainak figyelembevételével a villamosvilágítás érdekelte. (Nagyvá­radon ugyanis 1872 óta gázvilágítás volt). Az elektromos energia olcsó kihasználá­sára tervet dolgozott ki, amely haszno­sította volna a város közelében lévő Jád patak vizét. Fizikai kísérleteit mindvégig szeretettel végezte. Még 1928-ban is újfajta koherer­­rel kísérletezett és heteken át vizsgálta a kristálydetektorok működését. 1928 vége felé korábban szerzett betegsége ros­­­szabbra fordult, míg hosszas betegség után — tizenöt esztendővel ezelőtt — 1929 március 13-án meghalt. Azóta eltelt már másfél évtized, de Ká­roly Irénről, a kiváló premontrei papról és tanárról, aki egyaránt volt nagy, mint filozófus és fizikus, rr­gfeledkeztek, /

Next