Felvidéki Ujság, 1897 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-07 / 1. szám

Zsolnán, 1897„ A Fel­vid­ék­i Ú­rsé­g"­január hó 7. Állatbiztosítás. A socialis kérdés olyan mint a monda sze­rinti ama bizonyos kő, melyet hajdan helyéről egy földmives elemeit és a melynek nyomán feltóduló víztömegből keletkezett a Balaton tava. Jó-rossz irányban, minden socialista ilyen köveket hengerget. Lehet, hogy többet találunk tervezni, mint a­mennyit anyagi erőnk megbír, de jusson eszébe mindenkinek a természet örök és változhatatlan törvénye, mely millióm és milliomszorta több ma­got, több csirát termel, mint a­mennyi valósággal életre kelhet. Ez az örök törvény az eszmék világában is érvényesül, mert igen-igen sok eszmét kell termel­nünk, hogy azokból egyet-kettőt megvalósíthassunk. Üres óráimban én is erre az eszme­gyár­tásra vállalkozom, a jövő fogja majd megmutatni, hogy az elemeit kő nyomában felfakadt nagy tö­mege a víznek nyugodt, csendes Balatont fog-e képezni, vagy romboló vízáradást? Azt hiszem, hogy Balatont, melyben a jólét­nek örvendő halak — a földmívesek és földbirto­kosok — megelégedetten fognak nem tengeni, mint ma, de megerősödve, megizmosodva a maguk, családjuk, hazánk és az egész emberiség javára élni és dolgozni. Azt mondják az ellenzéki emberek és az el­lenzéki lapok, hogy a királyi trónbeszéd üres. Én az ellenkezőt állítom és azt mondom, hogy oly sokat ígérő és mondó trónbeszédet talán sohasem halottunk a magyar király ajkairól. Minden szó egy-egy megvalósítandó nagy esz­mét rejt magában, csak tudni kell azt olvasni. Példaképen, vaktában kiveszem a sok közül az abban előforduló következő szót : „Állatbiztosítás“, — és megkísérlem azt meg­magyarázni, hogy azok is megértsék, a­kik a trón­beszédben mit sem láttak eddig. Akár államilag, akár megyeileg, akár közsé­­gileg, akár szövetkezeti úton, akár bármely más alkalmas módon fogják azt eszközölni, a mai gaz­dasági rendet teljesen meg fogja változtatni. Hiszen nem fog a kétökrös szegény gazda — ha egyik ökre el is pusztul — soha ökör nélkül maradni. Az a pár krajczárja, a­mibe az álatbiz­­tosítása fog kerülni, busásan meghozza kamatját abban, hogy a többi gazdák aránylag az ő kárát pótolni fogják. Nem fognak parlagon heverni azok a határ­széli havasi legelők, a­hová eddig csak elvétve mertek állatokat legelni hajtani, mely az elkároso­­dás veszélyének voltak kitéve. Hiszen ha egy-egy ökröt a farkas el is fogna, azt — mert a kár közös — könnyen viselnék el. Az állatbiztosítást okvetlenül követni fogja a gazdák összes állatainak törzskönyvezése, és ha­tismussal együtt. Nap-nap után tele vannak a la­pok új meg új botrányokkal, melyek közéletünkre szomorú, igen szomorú világot vetnek. Ez a hang már a sajtót és a társadalom szellemét is hatja át, megmérgezvén nemcsak a jó, finomabb ízlést, de a tisztességes harcz fegyvereit is. A­merre csak lépünk, lábaink alatt inog a talaj — a tiszta, önzetlen patriotismusnak lángja, tüze kialudni látszik a nemes eszmények oltárán ; holott mégis épen ezekből meríteni kellenne lelke­sedést az ifjúságnak, erélyt a férfiúnak és reményt az aggastyánnak! Elvek, meggyőződés, meglehetősen elavult fogalmak, mintha már eltűntek volna a modern polit. szótárból. s­arczolunk egymás ellen a hatalom elnyeré­séért s birtokáért; a polit. pálya igen soknál csak üzletté s investicióvá lesz, hogy a kapaszkodás felszínre juthasson. Jaj nekünk, ha reánk is alkalmazható lesz a rettenetes: Tremae omnia venalia sunt, —­si emp­­torem hriveneris! ez meg van, feltétlenül meg fogja teremteni , az ingó jelzálog forgalmát. Ez pedig megmérhetetlenül nagy lépés lenne a gazdák helyzetének javítása útján. A határszéleken a marha csempészet megaka­dályozásáért az állatok törzskönyvezése már ke­resztül van vive. Ott minden gazda kap egy takarékpénztári betéti konchoz hasonlító kis könyvecskét, abban állatai körül vannak írva és ennek megfelelőleg vezeti a törzskönyvvezető egy-két krajczárnyi díjért az állat törzskönyvet és mindkét könyvbe a mar­hákra vonatkozó minden változást, gyarapodást és apadást közhitelességgel bevezet. Magam tapasztaltam a havasalján, hogy bírói végrehajtó a bírói végrehajtást úgy eszközölte, hogy a több mint egy napi járó havasi legelőre kihajtott ökrökre vonatkozólag úgy foganatosította a bírói zárt, hogy ennek megtörtént a törzskönyvbe és könyvecskébe leendő bejegyzés czéljából a ki­nevezett könyvvezetőnél jegyzőkönyvbe adta. És ezzel a bírói végrehajtás be lett fejezve. Ha gyakorlatilag jól beválik az ilyen ügyek­ben, miért ne lehetne az állati törzskönyvek se­gélyével az ingó kézi jelzálogbaadást foganatosí­tani ? A törzskönyvvezető rendes közhitelű beveze­téssel foganatosítaná azt, körülbelül úgy, mint az ingatlanoknál, csak kevesebb formasággal. Például: nem kellene kérvény; elég lenne, ha a közokiratot a hitelező felmutatja, azt a törzs­­könyvvezető záradékolná, e záradékot a törzs­­könyvbe is bevezetné , és a­mikor a marha leveleket kiállítja, e záradékot arra is rávezetné. A vevő a vásárkor tájékozva lenne azonnal, hogy az az állat, melyet megvesz, esetleg többek­kel együtt, bizonyos összeg erejéig kézi jelzálog tárgya és a vételár kifizetése előtt előbb a hitele­zővel jönne tisztába. Ma a gazdák személyes hiteles szinte két olyan drága, mint a kereskedőké. Azzal védekeznek a hitelezők: ha nincs jelzálogilag biztosítva, minden személyes hitel, mit a gazda igénybe vesz, több rizikóval jár, mint a kereskedőknél. Mert előbb a per, azután jön a végrehajtás és addig, míg a dolog annyira érik, túladhat a gazda ingó vagyonán, és az ingatlan rendszerint már dologi teherrel van terhelve , gyakran nem szükséges ingatlanokat kell a hitelezőnek megszereznie, ha nem is pénzéhez de annak egyenértékéhez akar jutni. A fent röviden kifejtett módon a hitelező előnyösebb helyzetbe fog jutni, el fogja engedni a rizikóért követelt kamat­többletet és ezzel nemcsak a földműveseken,, de a csak ingó vagyonnal, gaz­dasági beruházásokkal és felszerelésekkel bíró bérlő­osztályon is segítve lesz. A kivitel módjainak megállapítása, az erre vonatkozó törvényjavaslat megszerkesztése és mego­­kolása, egy szóval az előkészítés és gyakorlati keresztülvitel munkája a magyar gazdák dolga, hiszen nem értek én a politikai dolgokhoz. Elvég­zik azt nálam jártasabbak, tapasztaltabbak, buz­góbbak. Én inkább csak megfigyelő állás elfogla­lására kényszerítve szorultam. Ez állásban láttam itt is, ott is dolgokat, melyek tiszteletet, sőt bá­mulatot s láttam olyanokat, melyek undort, sőt megvetést keltettek lelkemben. Tiszteltem, bámul­tam a nagy buzgóságot, az önfeláldozó egészséget, sőt életet veszélyeztető fáradozást egyesek részé­ről, hogy saját és társaik elvét győzelemre segít­sék. De ugyanazon időben láttam másoknak, hiva­tottaknak cinikus nembánomságát, sőt kisebb, na­gyobb ügyeséggel tanusított kaczérkodásukat az ellenféllel. Itt beszéltek s beszélnek csúnya visszaélé­sekről, a legpiszkosabb önzést eláruló nyereség­­vágyról, az úgynevezett alkotmányos költségek ro­vására ; ott megint az elvállalt kötelesség és a tisztességérzet teljes elhangolásáról. Itt említenek egyet, a­ki ezt vagy azt az összeget vette át a törvényesen megengedett kon­­stituc­ionális költségek fedezésére; a leszámolást pedig röviden csinálta azon nyugtával: — kiadtam ! Ott megint említettek egyet, a­ki egy ebédért 800 vagy nem tudom hány iztot számolt. Ez különben sok is, kevés is lehet; az ebéd minőségétől függ! Olyant is halottam említeni, a­ki mind a két párt alkotmányos költségeiben részesülhetni czél­­szerűnek s hasznosnak vélte, és azt is, hogy a szegény választók, már a választás befejezése után sem akarták az eső­s hideg daczára eltávozni várva várván az „atyáink“ által ígért 5—5 irtokat. Ügyetlen sutyira az, ha Markovics néppárti­jelölt nyomtatásban panaszolja el, hogy őt sok pénzétől megfosztották a liberálisok. Beszéltek még holmi adósságok kifizetéséről az ellenfél részéről s nem tudom, milyen dolgokról. De hát mindezekkel én bizony nem igen gondolok, de fáj az, ha azután épen az esetleges saját jól felfogott érdekükben szerkesszék meg az erre vonatkozó törvényjavaslatokat és ter­­jeszszék azokat az országgyűlés elébe, mert ott kérelmük, követelésük nem lesz elhangzó szó. Hiszen a király, midőn trónbeszédében erre egye­nesen felhívta a gazdákat, már kitűzte a dolgot a haladás zászlójára. Dr. Gidófalvy István. * * * * E kis eltérésre szinte kényszerítettek a kéz­zel fogható tények, az el nem tagadható viszonyok. Csak néhány hét előtt mellékesen tettem említést azon benyomásról, melyet akkor az épen lezajlott országgy. képviselőválasztásoknál szerzett tapasz­talatok­­ nyert, úgy hiszem, hiteles értesítések reám tettek. Nem jól esett hallani s némileg látni is, ott a képmutatatást, utilitarismust, a férfi mél­tóságát lealacsonyító opportunismust, önzést, ha­szonlesést, csúnya perfidiát, melyek egyesek ki­­sebb-nagyobb mérvben, több-kevesebb szemérme­­tességgel, ügyesen s ügyetlenül tanúsítottak. Már akkor mondtam: ignotos fallunt, notis sunt — miserationi, despectus! Tudják barátaim, tudják esetleg ellenfeleim is, hogy én a mozgalmakban részt alig veszek. C) Orvosrendőri adatok. A halottkémi tisztet, mint eddig, úgy a le­folyt évben is arra külön kiszemelt egyének vé­gezték, nagyközségekben az orvosok, községekben a bírák és tanítók. Orvosrendőri hullaszemlék következő esetek­ben foganatosíttattak: 1) január hó 3-án Turo-Tridvori községben gondatlanság miatt égési sebekben elszenvedett 3 éves fiú hulláján, 2) február hó 5-én tizsinai földmives meg­fagyott hulláján, 3) január 31-én Felső-Hricsen erőszakos ha­lálai kimúlt magzat hulláján, bűnösök szidják az intéző köröket, tényezőket; holott épen ezeknek alapos joguk s okuk van panaszkodni s neheztelni az illető közegek köte­lességérzete hiánya, kötelesség teljesítése elmu­lasztása miatt. Én sem a helyek, sem a személyek neveit, a­melyekre egyik-másik művelet vonatkozhatnék, nem tudom, tudni se akarom. Ha ismerném, akkor se venném figyelembe, mert tudom a diskreczió határait nemcsak a nők, de férfiak dolgaiban is. És azután úgy is nomina sunt odiosa. Én csak a puszta tényeket vettem tudomásul s bizalmas megkeresés folytán említést tettem ró­luk sine ira et studio. Nem vezérel a személyes­kedés, azt látják, egyedül a közjó, irányadó előt­tem és a közmorál. Ezt ha arczul csapják azok, a kiknek védőinek, őreinek lenniük kellenne: ez azután már nemcsak bű­n, de — nagy hiba. Ez az a — sértés, a mely elégtételt, megtorlást kö­vetel; és ezt meg is kell adni; mert ezt paran­csolja a nagy, szigorú — kódex, a lelkiismeret, a tisztességérzet s a salus reipublicae. * * * A kik a dolgokhoz nálam jobban értenek, s jobban is érdeklődnek az ügyek iránt, mint én , azok úgy vannak meggyőződve, hogy az illető in­téző körök, tudomást szerezve a dolgok állására a helyzetről, az igazságos ügy, a jobb s biztos a­ jövő érdekében, bölcseségük s tiszta önzetlen szeretetük által indíttatva, kellő időben intézkedni fognak azon elv szerint: fiat justitia! Bocsánat ezen kis reflexióért, melyet telki­­ismeretem diktált! Térjünk most vissza! * * * Talán elnézésre számíthatok, ha tisztelettel megjegyzem, hogy a közerkölcsiség állami felügye­letének egyik fő feladata a fiatalság erkölcseit éber figyelemmel kisérni. S itt nem volna-e kötelességük Járás orvosi jelentés — az 1896-ik évről. — A) Körforgalmi adatok. A lefolyt évben az egészségügyi állapot igen kedvezőnek mondható. A megbetegedések legna­gyobb számát a mellkas és hasül szerveinek meg­betegedései szolgáltatták. Légzőszervek igen nagy részt, kevésbbé a tüdő- és gyomorbántalmak, ép úgy a szív- és vesebántalmak, még kisebb mérték­ben a bőr és vérbetegségek, elenyészőleg az agy- és gerinczagy megbetegedései adták az alkalmat az orvosi gyógykezelésre, mely utóbbiak között az elmebetegségek (kiváltképen idiotismus és kipeti­­nismus) is érdemelnek megemlítést. A­mi a fertőző betegségeket illeti, úgy különösen megemlítendő, hogy a lefolyt évben a hasi hagymát (typhus ab­dominalis), mely különben előbbi években ritkábban jelentkezett, idén különösen Sztrázsán és környé­kén megfészkelte magát, hol csupán hatóságilag 7 bejelentett eset volt, mi arányban a község lakói­nak számával 2­ 1%-nak felel meg. Ezen fertőző betegség ily nagyfokú, rohamos előfordulása, nagyon valószínüleg Sztrazsó község környékén levő talaj­vizek és a nedves föld által van feltételezve. — Stoncsoló toroklob és torokgyík leginkább Várnán és környező községekben, torokgyík Zsolnán, vör­­heny Zsolnán és Uj-Zsolnán szedte áldozatait. B) Halálozási adatok. Az 1896-iki évben konstatált halálozási lét­szám az előbbi évhez képest kisebbedett. A halál okai gyomor és bélrendszer megbetegedése, tüdő­­láb és gümőkor kisebb mérték agy és szívbántal­­mak. Legkedvezőtlenebb hónapok márczius és feb­­ruárius voltak.

Next