Fényfüggöny, 1996
1996 tavasz - Fehér Zaj
„Liberated sounds, liberated creativity” A 90-es évek progresszív zenéjének egyik fontos feladata az improvizáció és a kompozíció viszonyának újragondolása. Kovács Zsolt írása A két alkotói attitűd kettéválása a 70-es évekre tehető. Ennek az elkülönülésnek egyik oka az volt, hogy egy adott kompozíciós struktúrán belül a rögtönzés bizonyos elemei meghatározottá váltak, és nem fejlődhettek tovább. A tradicionális dzsesszben ez elsősorban a harmóniai vázat, a ritmikai és stiláris kötöttséget jelentette. A 60-as évek elején kiteljesedő free-dzsessz már az improvizáció tudatos átgondolását tette szükségessé, keresve az abban rejlő, speciálisan arra jellemző lehetőségeket. Ornette Coleman, John Coltrane játéka a mai napig fontos inspirációs bázist jelent. Az első szabad improvizációs műhely az évtized második felében kezdte meg működését: az AMM zenészei a rögtönzés folyamatát szabadították fel a stiláris, intonációs kötöttségek alól, átértelmezve/elvetve a mű egész fogalmát. Az első megszólaltatott hang és az azt lereagáló válaszok generálják a hangképet. A muzsikus eldöntheti, hogy a már kialakult karakterhez viszonyul vagy megváltoztatja azt, így a verbális kommunikációhoz hasonló reflexiósorozatok jönnek létre. A megváltozott játékmód új hangszerkezelési technikák kialakítását tette szükségessé, és az instrumentumok preparációs lehetőségeit is kiaknázta. Az így megszülető zene már semmilyen notációs rendszerben nem volt lejegyezhető. A 80-as évekre két jelentős irányzat körvonalazódott: az egyik a Derek Bailey nevével fémjelzett, akusztikus orientáltságú angol iskola (Evan Parker, Roger Turner, John Russel stb.), a másik a Lower East Side mozgalom inspirálta amerikaijapán iskola, amely elsősorban a technika és az elektronizáció fejlődése által kialakult lehetőségeket kutatja (John Zom, Otomo Yoshihide, Ruins stb.). Mivel a kompozíció alapfeltétele a lejegyezhetőség, a zeneszerzői attitűd változása más irányú volt, mint az improvizátoroké. A 70-es éveket még a nagy ívű, gondosan megformált művek jellemezték (Henry Cove, Univers Zéró). A nagy formáktól az út a kisebbek felé folyamatos volt, míg a 80-as években megjelent a talán John Zorn életművére legjellemzőbb mozaikzene. Az egymás mellé helyezett, egymással látszólag semmilyen zenei kontaktusban nem lévő kis egységekkel (sokszor az egymásmellettiségük érthetetlenségével) feszes, dinamikus struktúrák hozhatók létre. A hagyományos rendező elvek (ív, mondat, variáció) helyett a zeneszerzőnek az éppen aktuálisan használt mozaikdarabkák lehetséges összekapcsolási módjait kell megvizsgálnia. A 90-es évek elején jelentkezett Jim O’Rourke ún. landscape kompozícióival. A hangkép sokszor percekig nem változik, alig észlelhető, nyugodt mozgásokkal jut el másik karakterig. Az új kompozíciós technikák és a szabad improvizáció konfrontációjára már a 80-as évek végén voltak kísérletek (pl. a God zenéjében), de a két alkotói forma egyidejű megjelenítésének eredményeit csak a következő évtizedek fogják megmutatni. A sampler, a számítógép, a digitalizálási eljárások (akár ezek összekapcsolása, együttes használata) még fel nem mérhető lehetőségeket biztosítanak mind a komponálásban, mind az élő rögtönzésben. A magyarországi helyzet áttekintésekor több évtizedes lemaradást tapasztalhatunk. Az egyetlen karakteres improvizációs iskola (Szabados György, Dresch Mihály) csak a 80-as évek elején jelentkezett, de erős etno-dzsessz orientációja miatt nem volt képes a megújulásra. 1992-től két éven keresztül működött a S°KaPaNaSZ csoport. Tagjai nagyrészt autodidakta zenészek voltak, Mezzofoszfát című kazettájuk az előre rögzített struktúrák és a rögtönzés lehetséges kapcsolódási felületét vizsgálja. Márkos Albert (cselló) és Dóra Attila (fúvósok) a zene és a performansz kapcsolatával is foglalkoznak. A hangköltészet elemeit is alkalmazó improvizációs csoport a Spiritus Noisier, míg az egyetlen noise-music zenekar a Mesék stb. trió. A magyarországi komponált zenében - eltekintve a kortárs „akadémikus” zeneszerzőktől (Kurtág György, Ligeti György, Dukay Barnabás) - az utóbbi években nem született említésre érdemes mű. A cím, amelynek magyar fordítása Megszabadított hangzás, felszabadított alkotás lehetne, utalás az AMM nevű, három évtizede folyamatosan működő szabad improvizációs csoport 1995. október 8-án Brnóban elmaradt koncertjére, amelyre lapunk munkatársai közül is többen - potyára! - kiutaztak. 38 B A Magyarországon teljesen ismeretlen zenei irányzatok közül a legfájóbb hiányt a francia nyelvterületen virágzó rock-hangszerelésű kortárs zene okozza. Bár születése nagyjából egybeesik az angolszász progresszív rock megjelenésével a hatvanas évek végén, az irányzat mégis külön utat járt be az elmúlt két és fél évtizedben. Művelői angolszász sztárok majmolása helyett az európai kontinens kulturális hagyományait igyekeznek átültetni a hangszerek erősítése révén megnyíló hangtérbe. Zenei világukban egyes népi motívumok mellett a század nagy hatású zeneszerzői köszönnek vissza. Műveik témáját és hangulatát általában a fantasztikum határozza meg: a francia Magma összes lemezén egy Kobai nevű képzelt világ képzelt nyelvén énekelnek, a Shub Niggurath H. P. Lovecraft Cthulhumítoszát dolgozza fel, az Art Zoyd olyan némafilmeket kísér zenéjével, mint a Nosferatu és a Faust, az Univers Zéró pedig a belga fantasztikus hagyományt folytatja. Úgy tűnik, a különböző kultúrák keveredése stimulálólag hatott erre a zenei gondolatkörre Belgiumban. Az ország kis területéhez és lélekszámához képest meglepően sok az említett zenét játszó, flamand és vallon zenészeket felvonultató együttes, mint például a Cos, a Julverne, az X-legged Sally, az Avenue Louise, a Fukkeduk. A szintén belga Présent együttest 1980- ban alapította az Univers Zéróból kilépett gitároszeneszerző, Roger Trigaux. Folytonosan változó felállású, többnyire instrumentális zenekara azóta kibővült még egy állandó taggal - fia, Reginald Trigaux személyében. Kettejük gitárduóját mindig más-más dobos és basszusgitáros egészíti ki. Budapesten az előbbi szerepét David Kerman, az amerikai dobfenomén, aki tagja még az UU’s és a U Totem zenekaroknak is, az utóbbiét Bruno Bernas töltötte be. Az akusztikus koncertekre berendezkedett Fonó Roger Trigaux, David Kerman, Bruno Bernas