Fényszóró, 1945 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1945-07-27 / 1. szám
HETI KISLEXIKON Arim. A rómaiak szabadtéri játékhelyeinek arondját vörös homokal szórták fel. Harena ennek a vörös pornak a neve. Ettől kapta később a nevét maga az aréna is. Csehov. Volt idő, amikor ezt a nagy orosz írót nálunk tréfából a legnépszerűbb magyar novellistának nevezték. Apró humoros írásait ugyanis roppant előszeretettel ollózták ki a közkézen forgó fordítás-kötetekből hírlapjaink, kivált a vidékiek, amelyek állandó tárca-színeiben szenvedtek. Állítólag akadt szerkesztő, aki, ha kevéssé ismert novellistától kapott kéziratot, kihúzta a cím alól a magyar nevet nagyobb »hitelesség” kedvéért odafirkantotta , írta Csehov Antal. Így sem sikerült elcsépelni és kompromittálni ezt a nagyszerű írót, akit méltán emlegetnek orosz Maupassant-nak. A modern novella műfajának legalább olyan nagy és tökéletes művelője, mint francia kortársa. A színpad is sokat köszönhet neki. Nálunk is emlékezetes sikerrel játszott darabjai (Vanja bácsi, a Cseresznyés-kert, Ivanov, Három nővér), bámulatosan mély léleklátással és költői hangulatérzéssel tükrözik az orosz kispolgári életet. Legutóbb, a Kamaraszínház előadásában, »Medve« című egyfelvonásosát és »A dohányzás ártalmasságáról« szóló magánjelenetét élvezte közönségünk. Csehov Anton Pavlovics 1800-tól 1901-ig élt. Taganrogi marhakereskedő fia volt, orvosi diplomát szerzett, de egyetemi évei után teljesen az irodalomnak élt. Utolsó éveit elmezavara homályosította el. Gluck Kristóf Willibald (1714—1787) a 18. sz. nagy operaköltője, akit a francia zene épúgy magáénak vall, mint a német. Ha őt említjük, elsősorban Páris számára írt »reformoperáira« (Orpheus, Alceste, Iphigenia) gondolunk. Ezekkel forradalmasította Gluck másodízben — Monteverdi után és Wagner előtt — a zenedrámai gondolat jegyében az opera műfaját. Gluck rengeteg kisebb jelentőségű alkotás lépcsőfokain jutott el az említett remekművek eszmei magaslatára. Fiatal korától kezdve becsült és ünnepelt mesterként járta a világot (főbb állomásai Bécs, Milano, London, Páris voltak) s valósággal ontotta a kor uralkodó ízléséhez simuló, többnyire olasz szövegű, olaszos stílusú operákat. A könynyed francia daljáték terén is sikerrel próbált szerencsét. Ilyen irányú terméséből a Rászedett Kádi c. vidám egyfelvonásos bizonyult leginkább időállónak. Szövege bohózatos, naív móka : az ifjú pár, hogy egymásé lehessen, ravasz ötlettel becsapja a szerelmi sikerre öreg fejjel pályázó főbíró urat. A keleti környezet széles teret ad a csörgő-zörgő »janicsár« muzsikának, amit a barokk és rokokó opera szerzői a zenei komikum divatos eszközeként sokszor és szívesen alkalmaztak. A törökös alapszövetbe hímzett lírai ária-virágok egyszerű mintázatúak, de igénytelenségükben is nem egyszer rávallanak a nagy mester hatalmas képzelő és kifejező erejére. Olyan az egész, mint mikor egy súlyemelő bajnok szórakozásból gumilabdával dobálódzik. Kaldus-opera. A városligetből Kőszínházba, az Erzsébetvárosiból a Magyar Színházba került, át, ezért újból aktuális most ez a furcsa műfajú színpadi alkotás. Nem mindenki tudja a húszas évek óta Bert Brech és Kurt Wreil szerzők neve alatt játszott műről, hogy egy 18. sz.-beli angol »ballada-operá«-nak modernizált alakban való fölelevenítése. Annakidején Gay írta a szövegét, a zenét Pepusch szerezte hozzá. 1728-ban mutatta ,be egy londoni színház, óriási sikert aratott s ezt a sikert nem kisebb nagyság sínylette meg, mint a lángeszű Himndel. Miatta bukott meg másodszor nagyszabású operavállalkozása. A londoniak ugyanis a Himndel-féle nagyoperáig koburnusos, túl komoly stílusának kifigurázását látták a Koldus-operában a csúfondáros szerzők alkalmasint annak is szánták. A közönség tódult Gay-ék színházába és cserben hagyta Händelt, akit a rossz pénztári bevételek csakhamar a csőd szélére juttatták. Színházát kénytelen volt bezárni és az operaszerzésről át is tért végleg az oratóriumra. Ennek köszönheti halhatatlanságát. Ilyen a sors ! A Koldus-opera nélkül a Messiás, a Sámson, az örökbecsű Händel-alkotások egész sora talán sohasem született volna meg.