Fényszóró, 1945 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1945-07-27 / 1. szám

nem a politika irányítja, de a művészi teremtésnek is épp oly nagy élmé­nyei közé tartozik a politika, mint az életnek. A művészetet nem lehet levágni az élet gyökereiről, tehát nem lehet a politika életformáló ténye­zőjétől sem elválasztani. Azt mondják, propaganda? Ettől sem ijed meg a művészet. Szépet, jót és igazat propagál, az örök feladatot teljesíti. A szocialista lelkiismeret felszabadulásának korában, a haladás és demokrácia nagy életformáló erői között rendkívül fontos szerepe van a művészetnek is. Sokan azt mondják: a művészet játék­a válságos történelmi pillana­tokban nem érünk rá játszani... Akik ezt állítják, nem ismerik a játék titokzatos és örök hatalmát, életformáió erejét s nem ismerik magát az életet sem. Mutasd meg a játékaidat és megmondom, ki vagy! Mit játszottál a vasárnapi kiránduláson? Ismeretséget kötöttél-e a széllel, mely csodálatos játékot játszott táncoló füvekkel, virágokkal, vagy figyelted-e a napfényt, amely játékos árnyékokat, megfoghatatlan, testetlen alakokat rajzolt a porba? Hogy játszottál otthon, szobád magányában, a könyveiddel, mikből eléd lépett egy ember, egy világ és eléd öntötte titkait? Mit játszottál ön­magaddal, a magányosság édes vagy keserű csöndjében? Mit játszottál a lövészárokban, a robbanó aknák pokoli zsivajában? Mit játszottál az óvó­helyen két repülőtámadás között, hogy ne halljad a vad zenebona közt beálló iszonyatos csöndet? Mutasd meg a játékaidat, a lelkedet fogjuk meglátni bennük!... A játék komolyságát és életfenntartó erejét mindenki ismeri, aki az emberek és a népek lelkét csak egy kicsit is megismerte. Nemcsak gaboná­ból készült kenyérrel él az ember... A játék a lélek kenyere. A játékuktól megfosztott lelkek éhinsége is halált hoz. A lelkek halálát. A művészet, a nagy játékos varázsló, a lelkek táplálója, nevelője, orvosa is. A művészet ügye ezért közügy. A mi lapunk, a Fényszóró a művészetek ügyét kívánja szolgálni. A A művészet ügye a legegyetemesebb emberi közügy, tehát a Fényszóró mindenki lapja, nemcsak a művészeké. A Fényszóró épp ezért nemcsak azokhoz szól, akiket a művészet ügye már érdekel, hanem azokhoz is, aki­ket érdekelni kell a művészet ügyének. Tehát mindenkihez. A még közö­nyösek, a fáradtak, a még hozzá nem értők seregéhez is. A Fényszóró misz­­sziót vállal és hivatást teljesít. Hirdeti, hogy a műveltség nemcsak min­denki joga, de kötelessége is. Nemcsak a szellemi foglalkozásúaké, hanem a munkásoké és a parasztoké is. A legnagyobb elnyomatás az volt, amikor az örömhöz való jogát is elvették az embertől. Minden embernek legele­mibb szellemi létszükséglete az öröm és a szépségek világának megisme­rése, meghódítása. A Fényszóró munkatársai nemcsak az írók, művészek, szakemberek, hanem a közönség is. Kiváló szakemberek mellett­­az élő közvélemény is megszólal lapjain. Az önmagára eszmélő lelkek szellemi újjászületésének kíván fóruma lenni ez az újság, amely játszani és nevelni akar egyszerre. A játék örömére és az öneszmélkedés erkölcsi komolyságára akar nevelni. S mint minden igaz nevelő, nemcsak tanítani, de tanulni is akar. A jó tanító mindig tanul és legtöbbet épp azoktól tanulja, akiket látszat szerint tanít. A magyar társadalom legszélesebb rétegeit kívánjuk belevonni ebbe

Next