Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-01-21 / 1. szám
A hamisság országa nem lehet tartós, drága ménlovat, sok ott felállított paripát, igás lovat és marhát elraboltak és magokkal hurczoltak. Ezen hallatlan gonosztettek méltó megboszulására rendelem , hogy Kossuth Lajos czinkosainak és pártján lévőknek ingó és ingatlan vagyonuk tüstént zár alá vétessék, hogy ebből a cs. kir. kincstár, úgy szinte egyes, királyuknak ha egyének által szenvedett kár megtéríttethessék a nélkül, hogy ezen kárpótlással a jó gondolkozása és nyugot szegényebb sorsú földmivelő osztály terheltessék. Kelt kocsi tábori főhadi szállásomon, boldogasszonyhó 1-ső napján 1849. — Herczeg Windischgraetz Alfréd s. k. cs. kir. tábornagy. Rövid előszó. A 63. számmal múlt december 10-dikén megszűnt ,,Figyelmezem már több, mint egy hónapja, hogy hallgat s én szükségleti elvonulásom miatt még magam számára sem figyelmezhettem a történtekre. Azóta nevezetes fordulópontra jutott Magyarország, mit előre csak az elámítottak és örültek nem láthattak. A királyság ügye diadalmasan halad elő — fájdalom, hogy fegyverek élén! — s véggyőzelemről okos ember nem kételkedhetik. A Figyelnezéről is lehullott a megfutamodott zsarnokság által rávert bilincs , s újra hangosan emelheti fel szavát a királyság, a haza igaz ügye mellett. Mielőtt ezt elkezdené, legyen szabad visszatérnünk e lapnak múlt december 10-dikén történt betiltására. Ezzel részint magunknak tartozunk, hogy igazolva legyünk a rajtunk kihallgatás nélkül végrehajtott erőszakos ítélet ellen — mellynek igen érdekes históriáját olvasóink mulatságára majd elő fogjuk adni — részint olvasóinknak, hogy őket a dolog mivoltáról felvilágosítsuk. Ha az idő illy komoly nem volna, csípős satyrát lehetne irni azon rendeletekre, mikkel a magát hibásan ,,honvédelmidnek keresztelt bizottmány —mert voltaképen csak a „hon veszedelmi“ név illenék reá, mivel egynéhány hónap alatt több veszedelmet és kárt okozott a honnak, mint 160 éves török iga — kezünkből a tollat kicsavarta. Már csak a bevezetése is e rendeleteknek tökéletesen jellemzi e Madarász-regiment: „egyrészt a sajtószabadságot hőn tisztelve, másrészt a törvényeket mindenki által tiszteletben kivánván tartatni“ — ezek motívumai a 186. és 187. sz. Közlönyben olvasható három rendeletnek. Oh szent igazság ! Azok tisztelik hőn a sajtószabadságot, kik a legszerényebb ellenészrevételt sem tűrik el ? azok kívánják a törvény tiszteletét fentartani, kik azon egyetlen ujságlapot is erőszakosan tiltják be, melly a törvényt egyedül tartotta tisztidésben ? Kik e végre azon szembetűnő koholmányhoz folyamodnak, hogy a Figyelmezőnek biztositéka nincs------mert a Vida Károly édes atyja a Budapesti Híradóért állott jót! ? Milly nyomom tekervény ! Hiszen az apa fiáért és nem lapja czimeért állott jót; a biztosíték nem a czimért, hanem a felelős szerkesztőért van. És ha július 19-dikén, mikor a ,,B. Híradó“ czimet— mihez Borsos Márton úr jogot tartott— a „Figyelmező“ váltotta fel, miért nem volt ez ellen a budai polgármesternek, kihez a biztosíték volt beadva, semmi kifogása egész 26- káig, meddig t. i. a Figyelmezö még Budán nyomatott ? és miután egy pesti nyomdába jött által, miért hallgatott az ottani hatóság mindvégig? talán, mert nem tudott a Figyelmezöröl semmit? Hiszen ha a városi hatóság hivatalosan nem is kapta volna meg a Figyelmezöt — amint ezt a budai nyomda folyvást és pontosan tette is —mi úgy sem volna a mi hibánk, mert a nyomdai ügyvivőnek általunk ki volt adva a rendelés, hogy egy lapot mindig aláírás alá terjesszen s azt a városi kapitánynak be küldje, — a mint az egyik perbe idéző, de végre nem hajtott rendeletben látogatik — de ő azzal utasított el, hogy szükségtelen, mert a nála nyomtatott számos lap közül egyikkel sem történik hasonló ) de a rendőrhivatal tőlünk egyenesen megkapta s különben is többet zajgottak a forradalmasok és uszították ellenünk a hatalmat és közönséget, hogy sem a városi hatóságnak híte és tudta nélkül lehetett volna. Miután tehát egész journalistikai működésünkben egyetlen egy törvénysértést vagy sajtóvétséget feltalálni nem bírtak, nyílt erőszakhoz pedig a főváros színe előtt nyúlni, a boszóló igazság karjától rettegve, nem mertek, tekervényhez folyamodtak. — Nem gyávaság ez ? — mindenben törpék, csak egyben voltak nagyok. óriások — — a hazudásban ! Nem rég figyelmeztettük volt őket egy jó franczia királynak AN III. Lajosnak — szavaira: ..le regne de I iniquité ne pent durer" *). Hamar beteljesedett rajtuk e jóslatunk is, mint sok más. Most már eltakarodtak. Ez utolsó budapesti hivatalos cselekedetükben is hívek maradtak jellemükhöz : amini ámításból éltek, úgy nyilvános hazugságok fedezése alatt is szöktek meg a gyávák. Az egykor józan öntudatra ébredő magyar népnek átka fogja kísérni őket ! Ezen öntudat felébresztésére törekedni, a királya iránt leg vakmerőbb csalárdságok által hűtlenségre csábított jó magyar népet az igazság és valódi érdekei iránt felvilágosítani s a rá nézve egyedül üdvözítő királyi hűség útjára visszatéríteni, lesz ezentúl is feladásunk , mint volt eddig is változhatatlanul. És e szent feladás minél sikeresebb megolhatására segédül szólítunk fel minden jó hazafit és értelmes embert. Járuljon kiki tehetsége szerint a szent czélhoz , ékesenszólásával vagy irótollával és ne kímélje a fáradságot, sőt ne rettegjen képzelt veszedelmektől is, mert a fáradságjutalma , ha sikerül , nagy lesz , nem kevesebb , mintMagyarország és a magyar nemzetiség fentartása. Az ámító zsarnokok terrorizmusának vége! Már többé nem játszik fejével és vagyonával, ki a törvények szentsége mellett egy szerény szót mer emelni. Ostrom- és így kivételes állapotban vagyunk ugyan. De ennek éppen az a czélja, ami a mienk és minden becsületes emberé is: t. i. a zendülés elnyomása, az elcsábított népnek a törvényes engedelmesség útjára visszatérítése és a szívszakadva óhajtott békének helyreállítása. Csak munkára hát, nyitva van a tér a legtermékenyebb munkára! Eddigi olvasóinknak a múlt havi kénytelen hátramaradás pótlására e hó végéig megküldjük lapunkat, miből azon kedvezés hárul rájuk, hogy az alatta tovább is megvagy nemtartás iránti szándékukat szabad tetszésük szerint kijelenthetik. Egyszersmind nem mulaszthatjuk el forró kitszünetünket nyilvánítani a jó ügyhöz kitartó hű ragaszkodásukért, mellyel egy olly nehéz időszakban hozzánk viseltetni bátrak voltak. — A szer k e sz tő ség. B u d a p est január 16-án. — Mióta hírlapírói tollunkat letenni kényszerülünk — öt nehéz hét vonult el nemzetünk felett. Azóta beteljesedett, mit megjósolunk. Egyesek hiúsága, uralkodási vágya, ábrándos álmai által felizgatott, félrevezetett nemzetünk belátni tanulta, mikép a szó még nem erő ! A ragyogó építmény, mellyel ámítás és zsarnokság tarthatott rövid néhány hónapig össze, mint álomkép, mintegy alföldi délibáb eltűnt, szétfoszlott. Minél nagyobb volt az ámulás, annál kínosabb az ébredés. Mi, kik az okot következményivel együtt tisztán felfogtuk, meg nem lepeténk. Mégis fájdalomtól szorul öszsze keblünk, midőn annyi milliók boldogságát feldúlva szemléljük , midőn elgondoljuk a nyomort sínséget, mellyel a polgárháború e szegény félrevezetett, elámított nemzetre felidézett, midőn tapasztaljuk , miként a háború következményeit bűnös és ártatlan együtt viselni kénytelen, sőt talán inkább ártatlanokra nehezedik annak súlya, mert az „omnia viecum porto“-féle kalandorok a veszély elöl gyáván tovább állottak. És mégis a háború okozta bajok még semmik egyebekhez képest, miket e meggondolatlan vállalat reánk hárított. Amazokat az idő megorvosolja. Ámde kifejezhetlen keserűség s fájdalom nyomja a hazafi keblét, ha elgondolja a következményeket, mellyek reánk mint nemzetre háramolhatnak ! Nemzeti tételünk, országunk épsége, a magyar név fenmaradása áll koczkán. El lesz-e mindez játszva, örökre eljátszva? még talán tőled függ el v akitolt, elcsábított magyar nép ! Minket legalább éltet a remény , hogy azon királyi ház —melly iránt a magyar nemzet nehéz időkben, midőn csaknem mindenki elhagyd , tántorithatlan hűségét s ragaszkodást tanúsított — nehányak vétke miatt nem fogja az egész nemzetet még unokáiban is büntetni akarni s biztat a remény, hogy e honnak nem magyar ajkú népcsaládjaitól távol van a gondolat: örökre száműzni a testvéri szeretet érzelmeit, sőt inkább a kölcsönös kiengesztelődésben keresik s találják fel közös jóllétük biztosítékát. Reméljük ezt annyival is inkább, mert , bármint hollétért is e nemzet közé a királyság elleni lázadás s a testvérnépek közötti viszálkodás konkolya , a nagyobb rész mégis megőrző az uralkodó ház iránti hivséget. Élt az a szivekben, de a kényszerítés s jelleglelő zsarnokság miatt , mellyel egyesek a sajtót lebilincselék , nem nyilatkozhatott. A magyarnak századokon át állhatatosan megőrzött jellemvonása: a királyához s alkotmányáhozi hűség s ragaszkodás. Ennek nyilvánulását bizonyos varázsbűvölet s erőszak visszatarthatták néhány pillanatig, de kiirtani nem valának képesek. Bizonysága ennek a vetélkedés , mellyel siet az ország népe hódolatát bemutatni törvényes uralkodójának, miben sokakat addig is csak az elháríthatlan akadály hátráltatott. Bizonysága ennek az önkénytes megadás , mellyel a császári seregek a föld népe részéről eddigi útjukban mindenhol találkoztak. Mert sokkal ismeretesebb a magyar vitézség, mintsem csak távolról is fel lehetne tenni, hogy olly könnyen megadta volna magát a magyar nép,ha nem érezte volna az ellenlállás oktalanságát, ha nem tudta volna, hogy a háború czélja tovább nem terjedhet, mint visszaállítani a koronának törvényes hatalmát , mellyel egy bátor-merész párt kétségbe hozott. Reméljük ezt annyival is inkább, mert a felsége nyilatkozványában s a császári sereg fővezérének proclamátióiban ezen ígéretet világosan befoglalva találjuk. Más részről felteszünk az uralkodó ház tanácsadóiban annyi bölcsességet s előrelátást, hogy a királyi trónt nem kívánják imlékony alapra állítani, hanem a népek szeretdének rendületlen sziklájára akarják építeni. Mert király és nép jólléte , boldogsága v áldatlan kapcsolatban áll egymással! Nem is tartózkodunk , őszinte hódolattal járulni a királyi trónhoz s bocsánatért esdeme félrevezetett , elámított nemzetszármim. Az uralkodói jogok között nincs drágább gyöngy a kegyelem jogánál ! Midőn egyeseknek is kegyelmet oszthatni — édes élvezet, mennyivel inkább az, midőn egy eddig inly és lelkes nemzet forog kérdésben ! A királyi kegyelem örökre képes lesz azt újra lekötelezni az uralkodó házhoz , ellenkezőleg végképp elhidegülhet s elidegenedhetik. Téged pedig szerencsétlen nemzetünk, rokonunk, véreink, kikkel mi is mindenben egy sorsot osztunk, kiknek java tehát szivünk legforróbb vágya, arra kérünk, kényszerítünk , ne idézd fel magad ellen inkább inkább a boszúálló kéz büntető ostorát, a különben is hasztalan ellentállással ne súlyosítsd bajaid tömegét, add meg a királynak, a mi a királyé, igy remélheted, hogy tőled sem fog elvonatni, mi téged jog és igazság szerint megillet. Csak igy remélhető lehetőségig megtartani a jogot s szabadságot, mit néhányak könnyelmű gondolatlansága s bűnös szenvedélye kockára tön. Amitás és való. Talán mióta Magyarország fená 1t soha az igazsággal vakmerőbb, gonoszabb és kártékonyabb visszaélés nem űzetett, mint azon néhány hónap alatt, mióta ezen szerencsétlen ország a terroristikus párt urasága alá volt kénytelen büszke nyakát görbíteni. A külföldről, mintha pestis uralkodott volna szegényhazánkban , saját kormányunk — vagy jobban : a hatalmat bitorló párt — zárt el és tartott olly szigorú contumáciában , hogy onnan az igaznak semmi sugára sem hathatott át hozzánk. Ben pedig a hazugságnak és istentelen, antisociális tanoknak olly özönével boríttatott el az ország, hogy a nemzet öntudatának benne el nem merülni lehetetlen volt. És még most is, mikor az igazság szemeik előtt áll az embereknek , olly nehezen esik kijózanodniok , mintha a tévelygés kiírthatatlan gyökeret vert volna elméjükben. A kárt, a veszedelmet, mibe ez anyagi és szellemi zsarnokság e szegény hazát keverte, ne számitgassuk most; arra még rá fogunk érni. De mindazon álnokságot, hamisságot, ámítást és csalást, mellyeknek segélyével e hűségében hires nemzet királyától — ha véleményében nem is, de fettleg — elpártolásra bivatott s ezzel csaknem a végenyészet örvényének szélére sodortatott, felfedezni s mint első lépést a baj némileges elhárítására, a közvélemény felvilágosítására szolgáltatni, hazafiéi kötelesség. E czélra nyitunk egy állandó rovatot a fenebbi czim alatt. A czél elég nemes , mert az, egy elcsábított és rutul rászedett népnek a hűség , becsület, igazság és józanság útjára térítése. A tárgy semszegény, mert gyom, irtani való, elég van. Felhívunk tehát minden értelmes és jó hazafit e hasznos rovatot tudomásukban levő tények és adatok által gazdagítani. Reméljük is, hogy felhívásunk nem lesz pusztában kiáltó szó. CSÖRGETTYÜ. * Azon időben, mikor a halhatatlan emlékű honvédelmi bizottmány legbővebben szórta ki a banknótát s mikor a Csörgettyű nyelve, mintha a guta ütötte volna meg, úgy el volt zsibbadva, s az emberek csak négy szem közt vagy magukban csürdilettek egyet néha a dicsőséges zenebona ellen. — Így szólott hozzánk egy valaki: „Nobarátom, már nemsokára paradicsomban leszünk“. — Micsoda paradicsomban ? Kérdek, bámulva azon csudálatos ötleten, hogy most valakinek a mennyei boldogság helye juthat eszébe. — „No hát elfelejtene, amit Kossuth a pozsonyi országgyűlésen ígért volt, hogy Magyarországból rövid idő alatt paradicsomot csinál ? Lássa ön, ő két kézzel dologhoz fogott, már vetkeztet le s nem sokára paradicsomi öltözetben leszünk.”. A minap kire futamodott, milly nagy seregekkel indul Kossuth Budapest elfoglalására. Éppen egy állodalmi titkár elött folyt a beszéd, hogy az előcsapatban jó több ezer vad ökör, a corps d' armée-ban 8000 kutya és hátul a honvédek, szegények! „Hát a szamarak hol lesznek?“ szól közbe az egyik. ..A general-stabban“ felel a volt álladalmi titkár. * A Festi Hírlap oda magyarázza a mi, két legjobb vidéki levelezőnknek ígért, aranyóra-jutalmunkat, mintha mi azt hinnék, hogy ott a vidéken nem tudják hányat ütött az óra. A Festi Hírlapnak igaza lehet és ez éppen nem csudálatos, miután az előbbi F. Hírlap és többi kollegái mindent elkövettek a politikai óramutatónak elcsavarására. HIRFÜZÉR Hitelesen értesíthetjük a tisztelt közönséget, hogy a királyi ügy iránt hódolók tiszttelkedései a múlt héten egymást érték a cs. királyi felsége teljes hatalmú képviselőjénél, Windischgrätz Alfred herczegségénél. Hivatalos testületek és magánosok vetélkednek hódolatuk bemutatásában. A hétszemélyes és királyi táblát a napokban az egész pestmegyei tisztikar követte, melly királyunk ő felségéhez való hű ragaszkodását írásban és egyenkénti aláírással is megerősítette. Őegségének, a király teljes hatalmú képviselőjének nyájas módja mindent elbájol és — azt mondják a körében forgottak — teremett mindenki nyugottabban hagyja el.