Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-02-21 / 27. szám

hanem csak az előbbi alkotmánynak, mellyel Austria a bi­rodalom egységének veszélyeztetése nélkül 300 évig kor­mányzott — alapelveit a részből kimenteni, a benső és saját­ kormányt, a nemzetiséget, mellyről az ország nevez­tetik, megtartani; — ha ezen kivonatok tekintetbe nem vétetnek, úgy Magyarország nem lesz Magyarország, és szerb, oláh, tót és magyar vajdaságok minden ellenzéki elemeket újra föl fognak eleveníteni és egymás közt min­denütt örökös ellentörekvéseket előidézni. A nélkül hogy ítéletet igénylenek azon feleletre, melly a ministerek elhatározása által adathatnék a ,Presser febr. 9-ki számában foglalt azon kérdésre: mikép fogná­nak kormányoztatni a tót megyék? Jónak látom ama vádak ellenében, mellyek azon lapokban a magyarországi con­servatively ellen emeltetnek, a szerkesztőt az „Allgemeine Zeitung“ december 31-ki számában levő „Magyarország és jövője“ czimü czikkre uta­ltam­, mellyben Magyaror­szág nemzetiségek szerinti fölosztásának gyakorlati lehe­tetlensége terjedelmesen tárgy­a­l­tatik, és itt csak rövid váz­latban világítom meg a kérdés megoldását, a mint azt egy martius előtti conservativ az­­ alkotmánynak Magyaror­szágban maguk a magyarok általi lerontása után és az ösz­­szes birodalomnak jól értett érdekében gyakorlatilag le­hetőnek tartja ; majd ha aztán a „Presse“ a tagadás teré­ről a positiv teremtés terére lépvén, más inditványnyal áll elő, akkor a kettő között az értelmes közönség hozzon ítéletet. (Vége következik) CSÖRGETTYÜ. Egy mysterium megint. A napokban itt egy complettnak jöttek nyomába, mellynek czélja volna a cs. királyi katonaságnak egy siciliai vespert készíteni. Sze­rencse, hogy már minden rendszabály meg van téve a ve­szedelem elhárítására és igy a derék hadfiak semmitől sem félhetnek. Ezen merész rejtelmességű­ összeesküvésben legcsodálatosabb az, hogy asszonyságok és fiatal rangos leányok vitték benne a főszerepet, kik eddig semmiféle uniformis iránt nem viseltettek antipathiával. Hanem épen azért, mert asszonyságok fonták az összeesküvést, lehe­tetlen volt titokban maradni. A szépek a jelszó felett ösz­­szevesztek s igy jön elárulva a veszedelmes terv , melly­nek éppen akkor kellett volna teljesedésbe menni, mikor a Schlicket semmivé tett insurgensek már V­á­c­z­r­a érkeztek volna. Egy fiatal leány — ép­pen nem Charlotte Corday, nem is Jeanne d’ Acre — ki­ből , ha most nem siet letenni a párját, nem sokára vén leány is lehet, ezt akarta jelszavul választani: ,Kossuth és a haza egy !‘ — Egy fiatal asszony pedig, ,Élni és halni a hazáért!‘ — Ezen devise-el már egy nemzeti zászlót is varrott volt s valóban, ha nekünk szavunk lett volna belé, mi is éh­ez álltunk volna, hanem a makacs hajadon Kossuth­­imádásán megtörött a szende­nc minden erőködése s a szö­vetségnek fel kellett bomlani. — Egy valaki látván ama zászlót, ezt a szomorú észrevételt tette a rá varrott jel­szóra: Élni s halni a hazáért! Az igaz, az egyik fele meg fog halni, a másik pedig nyomorúságban élni az elsőnek pusztításai miatt. * Minap Ramberg altb. brigádája nehány honvéd fog­lyot hozván magával, midőn Ipolyságon mennének keresz­tül , kérdé egyiket egy ottani magyar lakos : ,Hát honnan jönek atyafi ?‘ Mire a honvédek mellett lovagló Cress-dhe­­vaux-legers : ,mit kérdi, hiszen nem tud az a marha ma­gyarul­ — felelé a meglepett földinek. Bécsi levéltöredékek.*­ 1. 1849. január 10. Kassáról S. Galliczián keresztül több ízben tudósított s panaszkodott, hogy éléskamaráját mennyire megzilálja a fegyveres vendég. Tegnap azt kez­­dék itt beszélni, hogy Kassát bevette Mészáros, s igy szegényeknek vendégi változnak, de maradnak, és a leg­­sanyarubb állapotnak vannak kitéve, ha még néhányszor elfoglalják s ismét elvesztik városukat. — Szomorú hely­zet s még szomoritóbb kinézés. Nem csoda, hogy megőrült Széchenyi, ha megőrülnek mások. Én április óta féltem falunkat, s borzadtam a jövendőtől, remegvén, hogy az történik, a mi történt, és még történni fog. — Emlékezik kegyed figyelmeztető czikkemre, mellyet föl nem vett az elragadt sajtó áprili­s májusban. Bizony meg volt benne mondva a jövendő, mellyet a hazafiak dühe készített a ha­zának, szegénynek. A mostani szomorú körülmények között nagy szeren­csének tartottuk, s örömmel hallottuk, hogy Budapest el­lenállás nélkül lettek elfoglalva; meg lévén győződve, hogy ha már meg kellett történni az elfoglalásnak, történ­jék az minél előbb, s lehető kímélésével a vérnek s va­gyonnak , hoh­y igy történt, méltán gratulálunk kegyetek­nek is. Kossuth úgy halljuk Debreczenbe ment, magával vive a koronát és a banknál a­ prést. t) nem szűnik meg szerencsétlenné tenni az egész hazát s feláldozni a magyar fajt. És mit teend akkor? elszökik, úgy mondják, maga után hagyván egy letiport nemzetet, elgázolt, feldúlt ha­­ l) e­gy barátunk szívességéből közlünk itt némelly levét— töredékeket; nem árt több emberek véleményét hallani. Közlő: 106 zát, elszegényült, eladósitott országot; magával vivén a nyomorultak, az özvegyek és árvák átkán kívül a koldus néptől rablott kincset. Én nem hiszem, soha sem imádtam az embert, de mégis hiszek annyi lelket benne, hogy nya­kát a bárd alá tartattja. Ismeri kegyed Vörösmarty rettentően dicső hymnu­­sát ? Íme beteljesedett, de végén változtatással , mert nem­zetünk sírja fölött nem ül gyászköny a népek szemeiben, hanem gúny szájukon. Beteljesedett a hires cseh Vani­s pártja terve, mellynek hallatára másfél év előtt kaczag­­tam, emlékére most sirhatnék. Bécsben nyugalom van, de a nép lelke kötetlen, mel­lyet nagyon megzilált 9 hónapi törvénytelen állapot; de mind e mellett is a bástyáról a kül s belvárosra köröskörül ásítozó ágyuk elég garantiákt , hogy egyhamar nem leszünk kénytelenek ismét futni. — Az ostori állapot­­nak egyébiránt magam­ forma, nyugalmat kereső em­ber alkalmatlanságát épen nem érzi. — A sajtó sincs nyomva, elég szabadon mozog, Magyarországot illetőleg pedig gyalázatosan, mi tőle nem nagy bölcseség. — Wildner a jogbuvár, a váltótörvény szerencsétlen indi­­genaja mutogatja, hogy Magyarországnak még azt is fizet­ni kell, mit eddig eleitől fogva nem fizetett; mások hogy egyet csináljanak a monarchiából tépik Magyarországot s tizet csinálnak egyből. — Egy lap jelenti, hogy Batthyá­­niak s Deák el vannak fogva, s Deák miért? én nem hi­szem. Én ha elfogatnám azért tenném, hogy semmit sem tett, nem azért hogy tett, mert ollyan embernek, ki a nép bizalmát bírta, tenni kellett volna. Neki ereje és pártja lett volna, ha jót nem tenni is ; de sok roszat megakadá­lyozni ; ez nem könnyű dolog s minden jó tettei mellett is fejével játszott volna; de olly embernek s olly állásban még is szent kötelessége tenni. Sokat firkálok össze ugy­e ? Rég nem beszéltünk együtt s miért ne mondjam ki mit gondolok. Gondolatot kimondani szabad ; az én leveleim különben, bár Hivatal­nok soha nem voltam, pecsét nélkül is szabadon járhattak Sedlniczky alatt, mint most. Mi most még csendesebben élünk mint ez előtt. — A sógorok társaságát s politizálását örömest kikerülöm. Az extremumokat soha sem szerettem. A nyugodt ítélet gúnyt vagy szánakozást ébreszt, egyiken sem kapok s jól tudom, hogy vele egyik párt felakasztatná, a másik megfeszittet­­né az embert. Legjobb , mint csigának héjába bevonni magát. Mirevaló e dythjrambus ? Az Agr. Ztg. egy február 12-ki főczikkében lekor­holva először a kremsieri országgyűlést azon eljárásáért, mellyet még Bécsben ültekor követett, midőn egyoldalú politikájánál fogva még a végrehajtási rendszabályokba is beavatkozni merészkedett, a bécsi anarchikus mozgalom és proletarius tömeg önkénytelen eszközéül szolgált, az ő (t. i. a horvátok) ügyeikben ellenséges politikájánál fogva nem látta az erdőt a fáktól sat., — „most — úgymond — e világtörténeti gyülekezetbe, kivéve némelly csekélysze­­rü visszaeséseit a múltba, olly méltóság, a valódi szabad­ságért olly lelkesedés költözött, melly egyedül képes jó eredményének biztosítékául szolgálni. Meg kell vallanunk, mi (az Agr. 7.) január 4-ike óta kiengesztelődtünk vele.“ Elmondja azután az iró, milly magasztosan fogta fel hivatását a fél Ausztriát képviselő országgyűlés, midőn a népek státuspolgári jogait olly határozottsággal védi. — „De még nagyobb lesz dicsősége — úgymond — , ha az ausztriai népek nemzeti státusjogi viszonyai közt is az egyensúlynak helyreállítását a humanitás és szabadelvűség olly világtörténeti szellemében kezdeményezi , mint az egyéni politikai jogviszonyok szabályozását.“ Vigasztalja magát a czikkíre, hogy a kremsieri or­szággyűlés a fentebbiek szerint biztosítandja nemcsak az egyes, de a nemzeti családok számára is a szabadságot; hogy miután megszüntette a kaszok aristocratiáját, a ne­mesi kiváltságokat, eltörlendi a nemzeti aristocralia nyo­masztó jármát is sat, s igy Austriát az ifjú császár és ki­rály uralkodása alatt nagygyá s széppé teendi. Ezután egy imádságot intéz ő felségéhez, hogy a fenebbi értelemben boldogítsa népeit s igy végzi: „Mondd meg uram a ministereknek, hogy a­mi itt lent bűn, az oda­fenn sincs megengedve.“ „Nem kétkedhetünk — úgymond — a népek kien­­gesztelődésén. Mi szlávok, galambszívünkkel, mindent el akarunk feledni, a­mit ellenünk tettek, csak mások igaz­ságosak legyenek. A­ki felettünk hívatlanul uralkodni akar, annak odavetjük a keztyüt és éreztetjük vele kar­dunk élét.“ „Ha a kremsieri országgyűlés — igy zárja be az író czikkét — felemelkedik e nézethez missiója felett, úgy feloszlatása a nagy mű­, az ausztriai népek kien­gesztelésének befejezése előtt, lehetetlenség lesz !“ VIDÉKI TUDÓSÍTÁSOK — A „Soldatenfreund“ szerint a Komáromot környe­ző seregek vezérletét S­i­mun­i­c­h altábornagy vette át és legközelebb egy nehéz röppentyű - üteggel fog ellát­tatni. — Csalóközbe, hol még mindig űzik gonoszságaikat a pártütök, sőt népfelkelést is­, bár siker nélkül, rendező­­nek, lovasság küldetett. — Lőcsénél Görgey Gyon-nal egyesült volna és megtámadta K­i­e­s­e w­e 1t­e­r őrnagyot; de G­ö­t­z tá­­borőrnagy — mint lapunk 24 iksz.ban a 22. hadi jelentés­ben olvasható — magához vonva Jablanovsky dan­­dárát a pártütök után indult; alig érendi azonban őket utól, mert a viszavonulásban igen nagy tökéletességre mentek. Zimon­y, febr. 6. R­aj­a­c­s­i­c­s patriarcha jelenleg betegen fekszik Hatzfelden a Bánságban ; a karloviczi fő­­comité tagjai tehát ide hivattak, miből következik, hogy működésük Karlovitzon megszűnt. A com­ité azon tagjai, kik minap a patriarcha meghívása végett a Bánátba men­tek, nem igen sietnek vissza. Végre — úgy beszélik itt — a nemzeti general és a főcomité alelnöke, Stratimi­­r­o­v­i­c­s György, Teodor­o­vics tábornok parancsá­ra szoros vigyázat alá tétetett. — Itt szájról szájra jár azon győzelmi tudósítás, hogy a mieink Zentánál egészen megsemmisítették az ellenséget. A 18,000nyi magyar nép­felkelők közül 1800 elesett, 2000 elfogatott, a többi szét­szaladt. A mi veszteségünk, minthogy ágyúk­ és lovas­ságban az ellenségnél sokkal túlnyomóbb előnnyel bírtunk, alig 100 ember; és hogy a csatában főleg a szerb segéd­seregek, mellyeket a szerb szabadsági háborúból dicsé­retesen ismert ősz esperes, Renadovics, személyesen vezérelt, igen kitünteték magokat. (Sudslav, Ztg.) — Febr. 6. Tegnap nagy mennyiségű juh, szarvas­­marha, szép lovak , egyéb drága szerek, bútorok, s több eféle részint elfoglalt részint K n i­c­s­a n­i­n nak ajándéko­zott holmik szállíttattak itt keresztül Szerbiába. Zenta , febr. 4. A zentai rónák, mint már gyakran, ezúttal is szerencsétlenséget hoztak a magyar fegyverek­re. A szerbek nagy erővel megtám­adák s szétverték őket; közel 1000 magyar maradt a csatatéren. (Lloyd.) (L. fe­nébb zimonyi első tudósításunkat.) — K­om­aroniból, a Pressb. org egy levelezője febr. 12-től ezeket írja : Tegnapelőtt érkezett uj parancs­nokunk, S­i­m­u­n­i­c­s altábornagy, Érsekújvár alá, a ko­máromi vártól mintegy 8 órai távolságra. A pártütők előtt tehát most már el lesz zárva a Vág partja , honnan eddig magukat pénz és élelemszerekkel elláták.­­ A várból 28 térkutatónak, kik kényszerítve voltak az ottani őrséghez csatlakozni, sikerült hozzánk átjönni. Beszélik , hogy a várbeli kormányzó-bizottság áll : Török az uj vár pa­rancsnokából , M­e­s­z­l­é­n­y­i (Kossuth sógor­a) térezre­­desből, ki tulajdonképp lelke a vállalatnak, gróf Eszter­­h­á­z­y Pál a nemzetőrség és honvédek parancsnokából, Mák (5-ik cs. tüzérezredbeli volt főtüzér) tüzér-alezre­desből, Kosztolányi (33. cs. gyalogezredben volt fő­­hadnagy) mint az önkénytesek parancsnokából, Maj­t­h­é­­n­y­i a nádor-vonal és D­o­á­k­y a hídfő parancsnokaiból. Van ugyan körülbelül 300 ágyujuk fogat nélkül, de ezek kezelésére alig 80 tüzérük. — Az alvidéki csatatérről imezeket közli — bár­­sé későn — katonás rövidséggel a „Soldatenfreund“ .­­Jan. 29. Knicsanin egy csapata elfoglalta Czerwenkát és Zombort. J­o­a­n­n­o­v­i­cs kapitány péterváradi határ­őrökkel bevette Kulát, melly porrá égett. Jan. 27. Davi­­d­­o­v­a­c­z egy sajkás­ zászlóaljjal és 2 németbánát-ez 1. századdal bevette az ellenséges verbászi tábort és elfog­lalt 5 ágyút; a pártütök részint Szeged , részint Pétervá­­radra menekültek. Fejértemplom K­o­s­z­t­i­c­s kapitány ál­tal foglaltatott el; egy küldöttség, élén a polgármesterrel, megjelent a táborban, és azonnal bevonult a városba 5 századunk és 2 az első sánczoknál állíttatott fel; a párt­ütök, 2 honvédzászlóalj 12 ágyúval, 48 órával előbb oda­­h­agják a várost. — Karloviczra 4 század tartománybeli fegyveres rendeltetést, mint mondják, a capitulatiora haj­landó Péterváradot megszállani. A Szerém­ségbfíl, feb. 4. Tegnapelőtt ismét 10,000 db fegyveres és h­adszerek szállíttattak Mitrovitz­­ra. Egy rész a szerémségi tartománybeliek felfegyverzé­sére van szánva, más rész pedig a Bánátba vitetett a kikíná­dai kerületbeli szerbek számára, hogy a magyarokat vég­­vonaglásukban is ártatlanokká tegyék. (Lloyd.) Karlovitz, február 0. Az itteni főbizottság már régóta nem tart üléseket, mi a tagok közti egyenet­lenség és a patriarcha rendeletei iránti engedetlenségnek tulajdonítandó. Febr. 3-án a város ostromállapotba tétetett és a „Napredak“ más politikai lapokkal együtt betiltatott. A főbb birtokosok, köztök Stratimirovics is, Hatzfeldre utaztak a patriarch­ához, vele a fontosabb nem­zeti kérdéseket kiegyenlitendők. — Stratimirovics kiépült szédelgéséből. A bácskaiakhoz e hó 17. intézett felszólításában ragaszkodását nyilvánítja a trónhoz, továb­bá valódi hazaszeretetet és törvényes rend utáni törekvést. A szerb lapok tehát épp olly igazságtalanul vádolják et mint nemzetellenes törekvésekkel a patriarcha környe­zetét : Mayerhoffert és Xivanovicsot és a bán tanácsosait: K­u­­­in­e­r­t és Ossegovicso­t. A pátriár­cas és bán, midőn az anarchia ellen szigorúan fellépnek, a határőrezredekben a rendet helyreállítják, az ingerlő „Slo­­venska Lipa“-t törvényes korlátok közé utasítják— csak a nemzet javát s boldogságát tartják szem elött.­­ A te­mesvári parancsnok, R u k­a v i­n­a altábornagy , a Bánátot a temesvári hadi tanács alatt akarja mal­asztani, mi viszál­­kodásra adna okot; de az ősz patriarchának , kit R u ka­­vina Temesváron 100 ágyú-üdvlövéssel fogadott és a katonaságot maga commandirozta, kétségkívül sikerül ezt is eltávolítani. (Lloyd.)---------------

Next