Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-02-21 / 27. szám

hanem csak az előbbi alkotmánynak, mellyel Austria a birodalom egységének veszélyeztetése nélkül 300 évig kormányzott — alapelveit a részből kimenteni, a benső és saját kormányt, a nemzetiséget, mellyről az ország neveztetik, megtartani; — ha ezen kivonatok tekintetbe nem vétetnek, úgy Magyarország nem lesz Magyarország, és szerb, oláh, tót és magyar vajdaságok minden ellenzéki elemeket újra föl fognak eleveníteni és egymás közt mindenütt örökös ellentörekvéseket előidézni. A nélkül hogy ítéletet igénylenek azon feleletre, melly a ministerek elhatározása által adathatnék a ,Presser febr. 9-ki számában foglalt azon kérdésre: mikép fognának kormányoztatni a tót megyék? Jónak látom ama vádak ellenében, mellyek azon lapokban a magyarországi conservatively ellen emeltetnek, a szerkesztőt az „Allgemeine Zeitung“ december 31-ki számában levő „Magyarország és jövője“ czimü czikkre utaltam, mellyben Magyarország nemzetiségek szerinti fölosztásának gyakorlati lehetetlensége terjedelmesen tárgyaltatik, és itt csak rövid vázlatban világítom meg a kérdés megoldását, a mint azt egy martius előtti conservativ az alkotmánynak Magyarországban maguk a magyarok általi lerontása után és az öszszes birodalomnak jól értett érdekében gyakorlatilag lehetőnek tartja ; majd ha aztán a „Presse“ a tagadás teréről a positiv teremtés terére lépvén, más inditványnyal áll elő, akkor a kettő között az értelmes közönség hozzon ítéletet. (Vége következik) CSÖRGETTYÜ. Egy mysterium megint. A napokban itt egy complettnak jöttek nyomába, mellynek czélja volna a cs. királyi katonaságnak egy siciliai vespert készíteni. Szerencse, hogy már minden rendszabály meg van téve a veszedelem elhárítására és igy a derék hadfiak semmitől sem félhetnek. Ezen merész rejtelmességű összeesküvésben legcsodálatosabb az, hogy asszonyságok és fiatal rangos leányok vitték benne a főszerepet, kik eddig semmiféle uniformis iránt nem viseltettek antipathiával. Hanem épen azért, mert asszonyságok fonták az összeesküvést, lehetetlen volt titokban maradni. A szépek a jelszó felett öszszevesztek s igy jön elárulva a veszedelmes terv , mellynek éppen akkor kellett volna teljesedésbe menni, mikor a Schlicket semmivé tett insurgensek már Váczra érkeztek volna. Egy fiatal leány — éppen nem Charlotte Corday, nem is Jeanne d’ Acre — kiből , ha most nem siet letenni a párját, nem sokára vén leány is lehet, ezt akarta jelszavul választani: ,Kossuth és a haza egy !‘ — Egy fiatal asszony pedig, ,Élni és halni a hazáért!‘ — Ezen devise-el már egy nemzeti zászlót is varrott volt s valóban, ha nekünk szavunk lett volna belé, mi is éhez álltunk volna, hanem a makacs hajadon Kossuthimádásán megtörött a szendenc minden erőködése s a szövetségnek fel kellett bomlani. — Egy valaki látván ama zászlót, ezt a szomorú észrevételt tette a rá varrott jelszóra: Élni s halni a hazáért! Az igaz, az egyik fele meg fog halni, a másik pedig nyomorúságban élni az elsőnek pusztításai miatt. * Minap Ramberg altb. brigádája nehány honvéd foglyot hozván magával, midőn Ipolyságon mennének keresztül , kérdé egyiket egy ottani magyar lakos : ,Hát honnan jönek atyafi ?‘ Mire a honvédek mellett lovagló Cress-dhevaux-legers : ,mit kérdi, hiszen nem tud az a marha magyarul — felelé a meglepett földinek. Bécsi levéltöredékek.* 1. 1849. január 10. Kassáról S. Galliczián keresztül több ízben tudósított s panaszkodott, hogy éléskamaráját mennyire megzilálja a fegyveres vendég. Tegnap azt kezdék itt beszélni, hogy Kassát bevette Mészáros, s igy szegényeknek vendégi változnak, de maradnak, és a legsanyarubb állapotnak vannak kitéve, ha még néhányszor elfoglalják s ismét elvesztik városukat. — Szomorú helyzet s még szomoritóbb kinézés. Nem csoda, hogy megőrült Széchenyi, ha megőrülnek mások. Én április óta féltem falunkat, s borzadtam a jövendőtől, remegvén, hogy az történik, a mi történt, és még történni fog. — Emlékezik kegyed figyelmeztető czikkemre, mellyet föl nem vett az elragadt sajtó április májusban. Bizony meg volt benne mondva a jövendő, mellyet a hazafiak dühe készített a hazának, szegénynek. A mostani szomorú körülmények között nagy szerencsének tartottuk, s örömmel hallottuk, hogy Budapest ellenállás nélkül lettek elfoglalva; meg lévén győződve, hogy ha már meg kellett történni az elfoglalásnak, történjék az minél előbb, s lehető kímélésével a vérnek s vagyonnak , hohy igy történt, méltán gratulálunk kegyeteknek is. Kossuth úgy halljuk Debreczenbe ment, magával vive a koronát és a banknál a prést. t) nem szűnik meg szerencsétlenné tenni az egész hazát s feláldozni a magyar fajt. És mit teend akkor? elszökik, úgy mondják, maga után hagyván egy letiport nemzetet, elgázolt, feldúlt ha l) egy barátunk szívességéből közlünk itt némelly levét— töredékeket; nem árt több emberek véleményét hallani. Közlő: 106 zát, elszegényült, eladósitott országot; magával vivén a nyomorultak, az özvegyek és árvák átkán kívül a koldus néptől rablott kincset. Én nem hiszem, soha sem imádtam az embert, de mégis hiszek annyi lelket benne, hogy nyakát a bárd alá tartattja. Ismeri kegyed Vörösmarty rettentően dicső hymnusát ? Íme beteljesedett, de végén változtatással , mert nemzetünk sírja fölött nem ül gyászköny a népek szemeiben, hanem gúny szájukon. Beteljesedett a hires cseh Vanis pártja terve, mellynek hallatára másfél év előtt kaczagtam, emlékére most sirhatnék. Bécsben nyugalom van, de a nép lelke kötetlen, mellyet nagyon megzilált 9 hónapi törvénytelen állapot; de mind e mellett is a bástyáról a kül s belvárosra köröskörül ásítozó ágyuk elég garantiákt , hogy egyhamar nem leszünk kénytelenek ismét futni. — Az ostori állapotnak egyébiránt magam forma, nyugalmat kereső ember alkalmatlanságát épen nem érzi. — A sajtó sincs nyomva, elég szabadon mozog, Magyarországot illetőleg pedig gyalázatosan, mi tőle nem nagy bölcseség. — Wildner a jogbuvár, a váltótörvény szerencsétlen indigenaja mutogatja, hogy Magyarországnak még azt is fizetni kell, mit eddig eleitől fogva nem fizetett; mások hogy egyet csináljanak a monarchiából tépik Magyarországot s tizet csinálnak egyből. — Egy lap jelenti, hogy Batthyániak s Deák el vannak fogva, s Deák miért? én nem hiszem. Én ha elfogatnám azért tenném, hogy semmit sem tett, nem azért hogy tett, mert ollyan embernek, ki a nép bizalmát bírta, tenni kellett volna. Neki ereje és pártja lett volna, ha jót nem tenni is ; de sok roszat megakadályozni ; ez nem könnyű dolog s minden jó tettei mellett is fejével játszott volna; de olly embernek s olly állásban még is szent kötelessége tenni. Sokat firkálok össze ugye ? Rég nem beszéltünk együtt s miért ne mondjam ki mit gondolok. Gondolatot kimondani szabad ; az én leveleim különben, bár Hivatalnok soha nem voltam, pecsét nélkül is szabadon járhattak Sedlniczky alatt, mint most. Mi most még csendesebben élünk mint ez előtt. — A sógorok társaságát s politizálását örömest kikerülöm. Az extremumokat soha sem szerettem. A nyugodt ítélet gúnyt vagy szánakozást ébreszt, egyiken sem kapok s jól tudom, hogy vele egyik párt felakasztatná, a másik megfeszittetné az embert. Legjobb , mint csigának héjába bevonni magát. Mirevaló e dythjrambus ? Az Agr. Ztg. egy február 12-ki főczikkében lekorholva először a kremsieri országgyűlést azon eljárásáért, mellyet még Bécsben ültekor követett, midőn egyoldalú politikájánál fogva még a végrehajtási rendszabályokba is beavatkozni merészkedett, a bécsi anarchikus mozgalom és proletarius tömeg önkénytelen eszközéül szolgált, az ő (t. i. a horvátok) ügyeikben ellenséges politikájánál fogva nem látta az erdőt a fáktól sat., — „most — úgymond — e világtörténeti gyülekezetbe, kivéve némelly csekélyszerü visszaeséseit a múltba, olly méltóság, a valódi szabadságért olly lelkesedés költözött, melly egyedül képes jó eredményének biztosítékául szolgálni. Meg kell vallanunk, mi (az Agr. 7.) január 4-ike óta kiengesztelődtünk vele.“ Elmondja azután az iró, milly magasztosan fogta fel hivatását a fél Ausztriát képviselő országgyűlés, midőn a népek státuspolgári jogait olly határozottsággal védi. — „De még nagyobb lesz dicsősége — úgymond — , ha az ausztriai népek nemzeti státusjogi viszonyai közt is az egyensúlynak helyreállítását a humanitás és szabadelvűség olly világtörténeti szellemében kezdeményezi , mint az egyéni politikai jogviszonyok szabályozását.“ Vigasztalja magát a czikkíre, hogy a kremsieri országgyűlés a fentebbiek szerint biztosítandja nemcsak az egyes, de a nemzeti családok számára is a szabadságot; hogy miután megszüntette a kaszok aristocratiáját, a nemesi kiváltságokat, eltörlendi a nemzeti aristocralia nyomasztó jármát is sat, s igy Austriát az ifjú császár és király uralkodása alatt nagygyá s széppé teendi. Ezután egy imádságot intéz ő felségéhez, hogy a fenebbi értelemben boldogítsa népeit s igy végzi: „Mondd meg uram a ministereknek, hogy ami itt lent bűn, az odafenn sincs megengedve.“ „Nem kétkedhetünk — úgymond — a népek kiengesztelődésén. Mi szlávok, galambszívünkkel, mindent el akarunk feledni, amit ellenünk tettek, csak mások igazságosak legyenek. Aki felettünk hívatlanul uralkodni akar, annak odavetjük a keztyüt és éreztetjük vele kardunk élét.“ „Ha a kremsieri országgyűlés — igy zárja be az író czikkét — felemelkedik e nézethez missiója felett, úgy feloszlatása a nagy mű, az ausztriai népek kiengesztelésének befejezése előtt, lehetetlenség lesz !“ VIDÉKI TUDÓSÍTÁSOK — A „Soldatenfreund“ szerint a Komáromot környező seregek vezérletét Simunich altábornagy vette át és legközelebb egy nehéz röppentyű - üteggel fog elláttatni. — Csalóközbe, hol még mindig űzik gonoszságaikat a pártütök, sőt népfelkelést is, bár siker nélkül, rendezőnek, lovasság küldetett. — Lőcsénél Görgey Gyon-nal egyesült volna és megtámadta Kiese we 1ter őrnagyot; de Götz táborőrnagy — mint lapunk 24 iksz.ban a 22. hadi jelentésben olvasható — magához vonva Jablanovsky dandárát a pártütök után indult; alig érendi azonban őket utól, mert a viszavonulásban igen nagy tökéletességre mentek. Zimony, febr. 6. Rajacsics patriarcha jelenleg betegen fekszik Hatzfelden a Bánságban ; a karloviczi főcomité tagjai tehát ide hivattak, miből következik, hogy működésük Karlovitzon megszűnt. A comité azon tagjai, kik minap a patriarcha meghívása végett a Bánátba mentek, nem igen sietnek vissza. Végre — úgy beszélik itt — a nemzeti general és a főcomité alelnöke, Stratimirovics György, Teodorovics tábornok parancsára szoros vigyázat alá tétetett. — Itt szájról szájra jár azon győzelmi tudósítás, hogy a mieink Zentánál egészen megsemmisítették az ellenséget. A 18,000nyi magyar népfelkelők közül 1800 elesett, 2000 elfogatott, a többi szétszaladt. A mi veszteségünk, minthogy ágyúk és lovasságban az ellenségnél sokkal túlnyomóbb előnnyel bírtunk, alig 100 ember; és hogy a csatában főleg a szerb segédseregek, mellyeket a szerb szabadsági háborúból dicséretesen ismert ősz esperes, Renadovics, személyesen vezérelt, igen kitünteték magokat. (Sudslav, Ztg.) — Febr. 6. Tegnap nagy mennyiségű juh, szarvasmarha, szép lovak , egyéb drága szerek, bútorok, s több eféle részint elfoglalt részint K n icsa nin nak ajándékozott holmik szállíttattak itt keresztül Szerbiába. Zenta , febr. 4. A zentai rónák, mint már gyakran, ezúttal is szerencsétlenséget hoztak a magyar fegyverekre. A szerbek nagy erővel megtámadák s szétverték őket; közel 1000 magyar maradt a csatatéren. (Lloyd.) (L. fenébb zimonyi első tudósításunkat.) — Komaroniból, a Pressb. org egy levelezője febr. 12-től ezeket írja : Tegnapelőtt érkezett uj parancsnokunk, Simunics altábornagy, Érsekújvár alá, a komáromi vártól mintegy 8 órai távolságra. A pártütők előtt tehát most már el lesz zárva a Vág partja , honnan eddig magukat pénz és élelemszerekkel elláták. A várból 28 térkutatónak, kik kényszerítve voltak az ottani őrséghez csatlakozni, sikerült hozzánk átjönni. Beszélik , hogy a várbeli kormányzó-bizottság áll : Török az uj vár parancsnokából , Meszlényi (Kossuth sógora) térezredesből, ki tulajdonképp lelke a vállalatnak, gróf Eszterházy Pál a nemzetőrség és honvédek parancsnokából, Mák (5-ik cs. tüzérezredbeli volt főtüzér) tüzér-alezredesből, Kosztolányi (33. cs. gyalogezredben volt főhadnagy) mint az önkénytesek parancsnokából, Majthényi a nádor-vonal és Doáky a hídfő parancsnokaiból. Van ugyan körülbelül 300 ágyujuk fogat nélkül, de ezek kezelésére alig 80 tüzérük. — Az alvidéki csatatérről imezeket közli — bársé későn — katonás rövidséggel a „Soldatenfreund“ .Jan. 29. Knicsanin egy csapata elfoglalta Czerwenkát és Zombort. Joannovics kapitány péterváradi határőrökkel bevette Kulát, melly porrá égett. Jan. 27. Davidovacz egy sajkás zászlóaljjal és 2 németbánát-ez 1. századdal bevette az ellenséges verbászi tábort és elfoglalt 5 ágyút; a pártütök részint Szeged , részint Péterváradra menekültek. Fejértemplom Kosztics kapitány által foglaltatott el; egy küldöttség, élén a polgármesterrel, megjelent a táborban, és azonnal bevonult a városba 5 századunk és 2 az első sánczoknál állíttatott fel; a pártütök, 2 honvédzászlóalj 12 ágyúval, 48 órával előbb odahagják a várost. — Karloviczra 4 század tartománybeli fegyveres rendeltetést, mint mondják, a capitulatiora hajlandó Péterváradot megszállani. A Szerémségbfíl, feb. 4. Tegnapelőtt ismét 10,000 db fegyveres és hadszerek szállíttattak Mitrovitzra. Egy rész a szerémségi tartománybeliek felfegyverzésére van szánva, más rész pedig a Bánátba vitetett a kikínádai kerületbeli szerbek számára, hogy a magyarokat végvonaglásukban is ártatlanokká tegyék. (Lloyd.) Karlovitz, február 0. Az itteni főbizottság már régóta nem tart üléseket, mi a tagok közti egyenetlenség és a patriarcha rendeletei iránti engedetlenségnek tulajdonítandó. Febr. 3-án a város ostromállapotba tétetett és a „Napredak“ más politikai lapokkal együtt betiltatott. A főbb birtokosok, köztök Stratimirovics is, Hatzfeldre utaztak a patriarchához, vele a fontosabb nemzeti kérdéseket kiegyenlitendők. — Stratimirovics kiépült szédelgéséből. A bácskaiakhoz e hó 17. intézett felszólításában ragaszkodását nyilvánítja a trónhoz, továbbá valódi hazaszeretetet és törvényes rend utáni törekvést. A szerb lapok tehát épp olly igazságtalanul vádolják et mint nemzetellenes törekvésekkel a patriarcha környezetét : Mayerhoffert és Xivanovicsot és a bán tanácsosait: Kuinert és Ossegovicsot. A pátriárcas és bán, midőn az anarchia ellen szigorúan fellépnek, a határőrezredekben a rendet helyreállítják, az ingerlő „Slovenska Lipa“-t törvényes korlátok közé utasítják— csak a nemzet javát s boldogságát tartják szem elött. A temesvári parancsnok, R u ka v ina altábornagy , a Bánátot a temesvári hadi tanács alatt akarja malasztani, mi viszálkodásra adna okot; de az ősz patriarchának , kit R u kavina Temesváron 100 ágyú-üdvlövéssel fogadott és a katonaságot maga commandirozta, kétségkívül sikerül ezt is eltávolítani. (Lloyd.)---------------