Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-02-23 / 29. szám

addig, míg a külszövetségre lépést átalános európai há­ború szükségessé nem teendi. Hihető, hogy a czárnak imint előadott viszonya az ollmützi udvarral, minthogy nem annyira politikai nézetek­ mint sze­mélyes érzelmein alapszik, a jelen magyarországi zavaroknál tartós a leend. Csodálatos lánczolat ! Azon pillanatban , midőn Austriá­­nak majd minden tartományaiban lázadás dühöng s midőn az egész állodalom menthetetlenül elveszve lenni látszik, az észak ura előre nem számíthatott bonyolodás következtében függővé lesz a megszorult szomszédtól s a Habsburgház, részéről a legkisebb nyomasztó kötelezettség nélkül, lábainál látja az északi óriás segéderejét. •­ Nem juttatja-e ez eszünkbe Aus­­triának példabeszédbeli szerencséjét? Ugyane gondolat illik eszünkbe másfelől, ha Németor­szágot vesszük szemügyre. Azon mozgalomnak, melly múlt évi mártius óta hazánkban elharapózott, indoka abban áll, hogy meguntuk már azt, hogy egyes kiváltságolt családok hűbérjószág gyanánt használjanak , hogy nemzeti kormányt kívánunk s kereskedésünknek s iparunknak jut­almazó tarto­mányt , jövendő hadi tetteinknek dicső küzdtért, a kereske­delem védelmére hajóhadat s kikötőket, túláradt számú pa­raszt népségünknek alkalmas gyarmathelyeket követelünk s kell követelnünk. A mit mi keresünk , Austria megadja. Pannóniá­ban , az alduini tartományokban temérdek termékeny és mű­veletlen föld van ; a számtalan áruk szűke , mi azon tájakon maholnap érezhetővé leend, a mi iparunknak s kereskedel­münknek dús keletet igér s miután ott majd polgárjogot nye­­rendeztünk , akkor Ázsia kapuja is nyitva áll előttünk. De ezen utat mindeddig legyőzhetlen akadályok zárták el előttünk. Austria nem egyesülhetett a déli német-porosz vámegylettel, mert ezt Magyarország alkotmánya lehetlenné tette. Magyar­­ország kevés adót fizetett s a császári kincstár a Pannóniából a birodalom egyéb tartományaiba menő áruk vámjára volt szo­rítva és innen lett az , hogy Magyarország az át­alános austriai vámrendszerbe föl nem vézethetett, és hogy Austria Magyar­­ország miatt a nagy német kereskedelmi egylethez nem csat­lakozhatott. De a mostani magyar háború következtében más­kép lesz a dolog. Ha Kossuth megbukik , úgy Magyarország, mint már megjegyzek , a császári birodalom egyéb tartomá­nyaival egyaránt fog megadóztatni. Akkor természetesen meg fog szűnni az eddig Magyarország és Német-Austria közt volt vámvonal. Hanem ha ez különös előkészületek nélkül történik, úgy a felső és alsó austriai herczegségek jólléte hosszú időkre el lesz temetve. Az innenső félen, a német vidéken , egy hold földnek 200 — 300 fr. az ára, túl pedig, a magyar földön, az eddigi vámzár miatt 20 vagy 30 fr. És igy ha a túlsóféli bir­tokos szabadon átszállíthatja terményeit, akkor az innenső fé­­leni földekben fekvő tőke bizonyosan elvesz. E nagy bajt csak úgy lehet legyőzni, ha sikerül a magyar termények özönét, melly a vámzár megszüntetése után az innenső földet elbori­­tandja, lehetőleg messze földre aránylag megosztani. Illy vidék Németország. A mi Austriának kell, u. m. pénz, nyers terményeknek nagy vásár, ezekkel mi szolgálha­tunk ; a mi nekünk kell, u. m. iparunk és kereskedelmünk ke­­lete, gyarmathely számtalan parasztjainknak, ezt föltaláljuk Austriában, így egyik szükségnek a másikban lévén nyere­sége, kész az anyag egy örökös, szoros szövetségre. Sok ezreknek azon óhajtását, hogy Austria legyen Németország­hoz csatolva , a dolgok szükségessége teljesedésbe veendő. E czáfolhatlan tényeket látva, nemde meg kell vallanunk, miszerint merő esztelenség a frankfurti birodalmi gyűlés né­­melly álbölcseinek azon állítása, hogy a köz­jóllét végett Austriának Németországtól külön kell válnia? — nemde meg kell vallani, hogy egyedül Austriához szoros csatlakozás által mosolyoghat Németországra egy szebb és nagyobb jövő? Egy hatalmas középeurópai álladalmi testnek alakulása a sors törvénykönyvében el van határozva. Ezen kristályhoz Austria adandja a legnagyobb darabot és igy minden bizonnyal fölül fog tündökölni. Végül még egy pontot kívánok említeni. A Habsburg-lo­­tharingiai ház az utolsó forradalom alatt csupán védelmezőleg tartá magát s csak miután szenvedőleges ellenállhatásának min­den eszközeiből kifogyott, csak miután a bécsi democratia túl­­ságoskodva bántalmakat bántalmakra halmozott, csak azután nyulának Ollmüitzben támadó rendszabályokhoz s vivának ki győzelmet győzelemre ! Ezen helyzet igen kedvező, mert ez­zel minden elfogulatlan ember igazságérzete frigytárs, kit Blumnak az ellenségeskedők által olly sokfélekép fölhasznált kivégeztetése vissza nem riaszthat, mert Blum egy megkísér­tett, és részben elkövetett vétekért jogszerüleg lakott meg. Ki nem tud az A E I O U öt magánhangzóvali rejtélyes szójátékról, mellyben Austriának végzetét szokták némeilyek olvasni? Én ezt igy magyarázom : Austria crtt in erbe ultima ! Ha a többi álladalmak összeomolnak, Austria 300 éves külön- I léte után Németországgal újra egyesülve, fen fog állani! A. G. VIDÉKI LEVELEZÉS. Militra , febr. 10. Hála az égnek ! kissé szabadab­ban lélekzünk. Honvédek, vagy mint talán nevezni lehetne, honvontók hosszabb idő óta nem mutatkoznak, s mint nem­csak reményleni,de bizton is állíthatni, nem is mutatkozan­­danak, kivált midőn Lipótvárából is szép csendesen kisé­tálgattak. E váracska nem vétetett be roham által , mint azt e lapok 13. számában a „Presse“ után olvashatni, hanem folyó hó 2-án reggel rövid ideig ágyaztatván, azonnal ki­tűzök a benlévők a fehér zászlót. Ez azonban kicsinysége­s tán a füst miatt tüstént észre nem vétetvén, még tovább ágyaztatokt, mig végre a kapuk is megnyiltanak. — A ro­hamra egyedül a készületek valának megtéve. Honvéd ! --------E név magában ugyan dicső, de csak akkor, ha rendeltetésének megfelel, nem pedig, ha pártü­­tésre magát föl­használtatni engedi; dicső, ha a hont védi, nem pedig, ha mély örvénybe sülyeszti. Megköszönöm azon védőt , ki — midőn ellenségem hajamat nyírja vagy körmömet metszi, — két szememet üti ki. Midőn a honvédek védék a hont, farkas érzé a nyájat. (Nulla regula sine exceptione.) Ki ez állítást kétségbe vonja, kérdezze a Mosony- s egyéb vidékieket, vagy Szeredet, hol nem csak a hidat, söt épületfákat, deszka s zsindelyeket összeégetvén, a magá­nosoknak sok ezernyi károkat okozának. Azt kellé mindig hallani: megtéríti az álladalom. De kérdem: mellyik álladalom s mikor ? —­s ha megtérí­tene volna is, még az a kérdés : kiéből ? ? Csányi teljhatalmú kormányzsarnok egy decemberi rendelete következtében e vidékről is több ezer mérő ga­bonát elhordatni parancsolhatott, és el is vitetett részint Ko­máromba, részint Pozsonyba, honnan hajókon szállíttatott tovább , egyedül a megyei tiszteknek köszönhetni, hogy e pontban egyéb vidékeknél jobban kim­éh­eltü­nk. A fegyverek még jan. 29-én szedettek be, és a me­gye házába tétettek le, a kutatás mai napig elmaradván. A magyar ruhához szükséges kardok tulajdonosaiknak meg­hagyattak. Ha a vidéki híreknek hitelt adhatni , Verebélyen túli vidékeken mindenütt, hol a cs. kir. seregek a rend helyre­állításán működének, a feketesárga zászlók mellett nem­zeti színűek is lobognak, jeléül, hogy nem a nemzeti zász­lók kitűzésében áll a pártütés. Mint kir. biztos Vietorisz ur ő nagysága működik, s hallomás szerint szépszámú küldöttség készül összeállani, hódolatát Ferencz József ő felségének megteendő. 0 AUSTRIA. A,mag­yar határról a következőleg ir a Lloydnak egy levelezője, ki különbözik attól, a ki ,a Duna mellől­ szokott irni: „A magyarországi régi conservativek marczius előtti politikája sok osztrák pa­­triciának okoz hasztalan aggodalmat. A marczius előtti po­litika Magyarországban, melly csak az alkotmány fentartá­­sát czélozta, mellyel akkor ezen ország a monarchia min­den részei közt csak egyedül birt, már ma természetesen — non ens. A kis alkotmányos szigetnek nem kell többé gátakat építnie az absolutismus tengere ellen. A marczius előtti conservativek alatt természetesen csupán azokat ért­jük, kik a most említett hivatást tevők feladatukká , azon megfoghatlanul úgynevezett „conservativeket,44 kik mar­czius előtt Magyarországban az absolutismus központosí­tási vágyainak akartak utat készíteni, figyelemre sem mél­tatjuk; ezek elhirült emberek, kik semmi politikai elvvel nem bírtak s csupán aljas önzésből, elég vakon, eszköze­ivé alacsonyiták le magokat olly rendszernek, melly csak hamar a népek átkai közt összeomlott. Azon martius előtti magyarországi ellenzékieket sem vesszük figyelembe, kik csak azért játszottak ellenzéket, hogy később magokat va­lami hivatal által m­egszelidittessék, kik Gallomániá­ban őrjöngve, saját belsőjük, Magyarország alkotmánya ellen dühöngöttek s centrálisait magyar álladalmat akartak alkotni; kik a békésen együtt lakó különböző nép­fajokat nemzetiségi zsarnokság által felingerelvén, Magyarország erejét meg akarták gyöngíteni; kik végre az összeomlott rendszer romjain még egy kísérletet láttak bolygain s egy kisértet, egy szélmalom ellen harczoltak ; kiknek rész­vé­rük végre Kossuth kelevényévé változott. Ezen ellenzék erkölcsileg többé nem létezik. Inkább csak ama martins előtti ellenzékre akarunk emlékezni, mellynek akkor az osztrák absolutismus által a magyar alkotmányra irányzott csapások ellen kelle harczolnia s igy a becsületes martius előtti „conservativekkel44 ugyanazon czélja volt. Hogy ezen két párt egyesült, azt megengedjük a , Presse44nek. De ez nem olly egyesülés, melly diplomatikai uton jött volna létre, hanem ezek csak épen azon tiszta elemek, mellyek a Kossuth féle salakok kiválása után hátramarad­tak. Ezen két pártok, ha már csakugyan kettőnek kell mondani, mint egy­ szellemnek, nem pedig mint egyesültek állandanak össze s működendenek azon, hogy Magyaror­szág úgy alakíttassák,hogy a monarchiának nem csak ré­sze, hanem valódi támasza lehessen.44­­ Becs. Az Alig. 7-ba igy írnak febr. 12—ről: ,Ma vettem valahára nehány sort Szebenben levő barátimtól. Midőn Bem előnyomult, minden nők s gyermekek átkül­denék a határon s azt állítják , hogy betű szerint csak 2 nő , egyik gyermekágyban fekvő, másik 83 éves, maradt hátra. De fájdalom számos ifjak is elfutottak, élőkön a comes, mi átalános bosszúságot idézett elő. A hátrama­radtak megesküvőnek egymást élet-halálra oltalmazni s szavakat híven be is váltak. Ha a szebeni polgárok nem segiték vala a főparancsnokot, Szeben most az insurgen­­sek menedékhelye lenne. Ez ismét csak a légi dal, de mellynek reflainjét a tábornokok nem akarják elismerni. Nem láttuk-e Parisban, hogy utoljára is a nemzetőrség dönté el a dolgot ? Ha a bécsi nemzetőrség mindjárt ele­inte az egyedül valódi alapra, a birtokra alapittatott vala,­od­ob. H­a nem lett volna lehetséges, 40 ezer nemzetőr­ség helyett legyen csak 20 ezer, akkor nem lesz olly kérdés, mellyre a sorkatonaságnak kelljen feleletet adni, ha csak azon kérdés a város határán túl nem terjed. — Még mindig késedelmeznek a nemzetőrség reorganisatio­­jával, csak kénytelenek ne legyenek megbánni! De ne is hagyassák magára a nemzetőrség s ne tétessék törvénnyé, hogy minden században egy fő­­s­­ altiszt a sorkatonaságnál mint altisztek szolgáltak legyen. — De térjünk vissza Szó­belire. Lehet képzelni a szökevények tolongását! Az első oláh falu, egy posta állomásnyira Szóbelitől, Kittest a hajdani castra Trajana; ez csak 23 házból álló nyomorít falu, 2000 orosz s egy zászlóalj török últal megtöltve. Az orosz hadlisztek igen udvariasak voltak , maguk katonáikkal együtt odahagyták szállásaikat, s a hideg daczára kivona­­tuk­oztak, a nyomorult kunyhókat a szép szebeni hölgyek­nek átengedvén. Természetesen nem volt elég, s számos nők- s gyermekeknek a kocsikon kelle tölteni az éjt. A le­vél elindultakor azt beszélték­, hogy az oroszok parancsot kaptak volna Erdélybe benyomulni. A szászok igen bosz­­szankodnak tartományuk katonai elhanyagolása miatt, a­mennyiben csak most tűnt ki, hogy sem lőporuk, sem gol­­­y­óik nem­ voltak elegendő mennyiségben.Ez alkalommal nem lesz ön előtt érdektelen, valamit hallani lőporgyártásunk­­ról. A salétrom az álladalom monopóliuma, a­mennyiben az csak neki adathatik el. Azonban az álladalom maga nem gyárt lőport, hanem a salétromot, természetesen tetemes haszonnal, a magán lőpor-malmaknak adja el, de a mellyek lőporukat ismét csak az álladalommak adhatják el. Ettől veszik aztán a kereskedők, kiknek erre különös engedmé­nyeik vannak, a lőport apró mértékbeni árulás végett. In­nen az álladalom pontosan tudja, mennyi lőpor van minden perezben bármelly helyén a közönség birtokában. De ezen egész eljárás által a lőpor természetesen aránytalanul meg­drágul, s minden határokon, nevezetesen a cseh-szász ha­táron , különösen a számos urasági vadászok által azzal roppant dugáruság űzetik.4 — Austriában a különböző nemzetiségek közti han­gulatról a legkülönfélébb lapok épen nem örvendetes tu­dósításokat hoznak. Azon kiegyenlítő szó, m­ellyről a „Deutsche Reform44 nak egy levelezője minap említést tett, hogy t. i. Stadion végre központosítási eszméiről lemond­ván, a szövetséges álladalmat szükségesnek ismerte el, úgy látszik, még nincs kimondva. Egy lapban a slávok hangulatáról ezt olvassuk : „A sláv elem közlönyei mind­inkább ellenzékbe teszik magukat a ministerium­ irányá­ban s épen nem találják helyesnek, ha az összes álladalom érdekében az ő nemzetiségüknek is kell némelly korláto­zásokat tűrni. Egyébiránt a nélkül, hogy jelen kabinetünk politikáját védelmezni akarnék, igen természetesnek ta­láljuk, ha a Starlovitzban megjelenő „Napredak44 czim­ű lap betiltatik, mivel igen hevesen harczolt Austriának foederatioba leendő felolvadása ellen.44 — Más helyen a csehországi hangulatról ez áll: „Az ultra-csehek épen nem szeretik Austriának Németországgal­ küzelgető egye­sülését, mivel ők inkább hagyják szabadságukat elnyo­matni,mint nemzeti kevél­ységeket m­egal­áztatni. 45 —Austriá­­nak a német nemzetgyillésseli alkudozásaiban történt for­dulata, mellyből Németországgal mielőbbi egyesülést le­het reményleni, a cseh pártfőnököket igen kellemetlenül lepte meg. A „Slawische Centralblätter44 ” felett igy si­ránkozik : „Lehet-e még kérdezni, milly sors­­rendi sze­gény Csehországot ? Ki fog az adatni, mint valami zálog, mint valami földdarab , mellyen nem­ lakik szabad nép, ha­nem rabszolgák , kiknek sem osztrák, sem más hazájok nincsen! Akkor majd a cseh föld határszélére illy feliratú határ­póznát lehet tenni: „„Itt van azon német ház, melly­ben csehek laknak bérben a németek kegyelméből !4444 Szegény ország, szegény nép, 200 évi szolgaság után is­mét más szolgaságba sülyedsz !á — (Béb­. Zeit.) Prága , febr. 15. A „Narodni nowini“ e napokban közlötte a Kreinsierben alakult sláv clubb alapszabályait. Ezek szerint czéljai a clubbnak, az országgyűlésen, va­lamint a középponti kormánynál az alkotmányos szabadsá­got előmozdítani, s az Austriában létező slávok nemzeti­ségi s egyéb politikai érdekeit, minden nemzetek egyen­­jogúsítási alapján képviselni. A clubb tagjai kötelesek az országyűlési szavazásoknál, a clubban hozott határozatok szerint járni el, s azok értelmében szavazni. Már ha az em­lített szabályok ezen s más hasonló kötelező czikkeit te­kintjük, szeretnék tudni, vajjon más alkotmányos orszá­gok parlamentjeinek históriája tudna-e felmutatni olly pár­tokat, mellyek tagjaik saját meggyőződése szabad kifejlé- i sét olly békéba szok­ták. Nekünk úgy látszik, mikép illy , organisatio minden pártot faetiová változtat, ugyan­is va­­­­lamelly pártot szabály szerint semmi egyéb nem tarthat

Next