Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-02-23 / 29. szám
addig, míg a külszövetségre lépést átalános európai háború szükségessé nem teendi. Hihető, hogy a czárnak imint előadott viszonya az ollmützi udvarral, minthogy nem annyira politikai nézetek mint személyes érzelmein alapszik, a jelen magyarországi zavaroknál tartós a leend. Csodálatos lánczolat ! Azon pillanatban , midőn Austriának majd minden tartományaiban lázadás dühöng s midőn az egész állodalom menthetetlenül elveszve lenni látszik, az észak ura előre nem számíthatott bonyolodás következtében függővé lesz a megszorult szomszédtól s a Habsburgház, részéről a legkisebb nyomasztó kötelezettség nélkül, lábainál látja az északi óriás segéderejét. • Nem juttatja-e ez eszünkbe Austriának példabeszédbeli szerencséjét? Ugyane gondolat illik eszünkbe másfelől, ha Németországot vesszük szemügyre. Azon mozgalomnak, melly múlt évi mártius óta hazánkban elharapózott, indoka abban áll, hogy meguntuk már azt, hogy egyes kiváltságolt családok hűbérjószág gyanánt használjanak , hogy nemzeti kormányt kívánunk s kereskedésünknek s iparunknak jutalmazó tartományt , jövendő hadi tetteinknek dicső küzdtért, a kereskedelem védelmére hajóhadat s kikötőket, túláradt számú paraszt népségünknek alkalmas gyarmathelyeket követelünk s kell követelnünk. A mit mi keresünk , Austria megadja. Pannóniában , az alduini tartományokban temérdek termékeny és műveletlen föld van ; a számtalan áruk szűke , mi azon tájakon maholnap érezhetővé leend, a mi iparunknak s kereskedelmünknek dús keletet igér s miután ott majd polgárjogot nyerendeztünk , akkor Ázsia kapuja is nyitva áll előttünk. De ezen utat mindeddig legyőzhetlen akadályok zárták el előttünk. Austria nem egyesülhetett a déli német-porosz vámegylettel, mert ezt Magyarország alkotmánya lehetlenné tette. Magyarország kevés adót fizetett s a császári kincstár a Pannóniából a birodalom egyéb tartományaiba menő áruk vámjára volt szorítva és innen lett az , hogy Magyarország az átalános austriai vámrendszerbe föl nem vézethetett, és hogy Austria Magyarország miatt a nagy német kereskedelmi egylethez nem csatlakozhatott. De a mostani magyar háború következtében máskép lesz a dolog. Ha Kossuth megbukik , úgy Magyarország, mint már megjegyzek , a császári birodalom egyéb tartományaival egyaránt fog megadóztatni. Akkor természetesen meg fog szűnni az eddig Magyarország és Német-Austria közt volt vámvonal. Hanem ha ez különös előkészületek nélkül történik, úgy a felső és alsó austriai herczegségek jólléte hosszú időkre el lesz temetve. Az innenső félen, a német vidéken , egy hold földnek 200 — 300 fr. az ára, túl pedig, a magyar földön, az eddigi vámzár miatt 20 vagy 30 fr. És igy ha a túlsóféli birtokos szabadon átszállíthatja terményeit, akkor az innenső féleni földekben fekvő tőke bizonyosan elvesz. E nagy bajt csak úgy lehet legyőzni, ha sikerül a magyar termények özönét, melly a vámzár megszüntetése után az innenső földet elboritandja, lehetőleg messze földre aránylag megosztani. Illy vidék Németország. A mi Austriának kell, u. m. pénz, nyers terményeknek nagy vásár, ezekkel mi szolgálhatunk ; a mi nekünk kell, u. m. iparunk és kereskedelmünk kelete, gyarmathely számtalan parasztjainknak, ezt föltaláljuk Austriában, így egyik szükségnek a másikban lévén nyeresége, kész az anyag egy örökös, szoros szövetségre. Sok ezreknek azon óhajtását, hogy Austria legyen Németországhoz csatolva , a dolgok szükségessége teljesedésbe veendő. E czáfolhatlan tényeket látva, nemde meg kell vallanunk, miszerint merő esztelenség a frankfurti birodalmi gyűlés némelly álbölcseinek azon állítása, hogy a közjóllét végett Austriának Németországtól külön kell válnia? — nemde meg kell vallani, hogy egyedül Austriához szoros csatlakozás által mosolyoghat Németországra egy szebb és nagyobb jövő? Egy hatalmas középeurópai álladalmi testnek alakulása a sors törvénykönyvében el van határozva. Ezen kristályhoz Austria adandja a legnagyobb darabot és igy minden bizonnyal fölül fog tündökölni. Végül még egy pontot kívánok említeni. A Habsburg-lotharingiai ház az utolsó forradalom alatt csupán védelmezőleg tartá magát s csak miután szenvedőleges ellenállhatásának minden eszközeiből kifogyott, csak miután a bécsi democratia túlságoskodva bántalmakat bántalmakra halmozott, csak azután nyulának Ollmüitzben támadó rendszabályokhoz s vivának ki győzelmet győzelemre ! Ezen helyzet igen kedvező, mert ezzel minden elfogulatlan ember igazságérzete frigytárs, kit Blumnak az ellenségeskedők által olly sokfélekép fölhasznált kivégeztetése vissza nem riaszthat, mert Blum egy megkísértett, és részben elkövetett vétekért jogszerüleg lakott meg. Ki nem tud az A E I O U öt magánhangzóvali rejtélyes szójátékról, mellyben Austriának végzetét szokták némeilyek olvasni? Én ezt igy magyarázom : Austria crtt in erbe ultima ! Ha a többi álladalmak összeomolnak, Austria 300 éves külön- I léte után Németországgal újra egyesülve, fen fog állani! A. G. VIDÉKI LEVELEZÉS. Militra , febr. 10. Hála az égnek ! kissé szabadabban lélekzünk. Honvédek, vagy mint talán nevezni lehetne, honvontók hosszabb idő óta nem mutatkoznak, s mint nemcsak reményleni,de bizton is állíthatni, nem is mutatkozandanak, kivált midőn Lipótvárából is szép csendesen kisétálgattak. E váracska nem vétetett be roham által , mint azt e lapok 13. számában a „Presse“ után olvashatni, hanem folyó hó 2-án reggel rövid ideig ágyaztatván, azonnal kitűzök a benlévők a fehér zászlót. Ez azonban kicsinységes tán a füst miatt tüstént észre nem vétetvén, még tovább ágyaztatokt, mig végre a kapuk is megnyiltanak. — A rohamra egyedül a készületek valának megtéve. Honvéd ! --------E név magában ugyan dicső, de csak akkor, ha rendeltetésének megfelel, nem pedig, ha pártütésre magát fölhasználtatni engedi; dicső, ha a hont védi, nem pedig, ha mély örvénybe sülyeszti. Megköszönöm azon védőt , ki — midőn ellenségem hajamat nyírja vagy körmömet metszi, — két szememet üti ki. Midőn a honvédek védék a hont, farkas érzé a nyájat. (Nulla regula sine exceptione.) Ki ez állítást kétségbe vonja, kérdezze a Mosony- s egyéb vidékieket, vagy Szeredet, hol nem csak a hidat, söt épületfákat, deszka s zsindelyeket összeégetvén, a magánosoknak sok ezernyi károkat okozának. Azt kellé mindig hallani: megtéríti az álladalom. De kérdem: mellyik álladalom s mikor ? —s ha megtérítene volna is, még az a kérdés : kiéből ? ? Csányi teljhatalmú kormányzsarnok egy decemberi rendelete következtében e vidékről is több ezer mérő gabonát elhordatni parancsolhatott, és el is vitetett részint Komáromba, részint Pozsonyba, honnan hajókon szállíttatott tovább , egyedül a megyei tiszteknek köszönhetni, hogy e pontban egyéb vidékeknél jobban kiméheltünk. A fegyverek még jan. 29-én szedettek be, és a megye házába tétettek le, a kutatás mai napig elmaradván. A magyar ruhához szükséges kardok tulajdonosaiknak meghagyattak. Ha a vidéki híreknek hitelt adhatni , Verebélyen túli vidékeken mindenütt, hol a cs. kir. seregek a rend helyreállításán működének, a feketesárga zászlók mellett nemzeti színűek is lobognak, jeléül, hogy nem a nemzeti zászlók kitűzésében áll a pártütés. Mint kir. biztos Vietorisz ur ő nagysága működik, s hallomás szerint szépszámú küldöttség készül összeállani, hódolatát Ferencz József ő felségének megteendő. 0 AUSTRIA. A,magyar határról a következőleg ir a Lloydnak egy levelezője, ki különbözik attól, a ki ,a Duna mellől szokott irni: „A magyarországi régi conservativek marczius előtti politikája sok osztrák patriciának okoz hasztalan aggodalmat. A marczius előtti politika Magyarországban, melly csak az alkotmány fentartását czélozta, mellyel akkor ezen ország a monarchia minden részei közt csak egyedül birt, már ma természetesen — non ens. A kis alkotmányos szigetnek nem kell többé gátakat építnie az absolutismus tengere ellen. A marczius előtti conservativek alatt természetesen csupán azokat értjük, kik a most említett hivatást tevők feladatukká , azon megfoghatlanul úgynevezett „conservativeket,44 kik marczius előtt Magyarországban az absolutismus központosítási vágyainak akartak utat készíteni, figyelemre sem méltatjuk; ezek elhirült emberek, kik semmi politikai elvvel nem bírtak s csupán aljas önzésből, elég vakon, eszközeivé alacsonyiták le magokat olly rendszernek, melly csak hamar a népek átkai közt összeomlott. Azon martius előtti magyarországi ellenzékieket sem vesszük figyelembe, kik csak azért játszottak ellenzéket, hogy később magokat valami hivatal által megszelidittessék, kik Gallomániában őrjöngve, saját belsőjük, Magyarország alkotmánya ellen dühöngöttek s centrálisait magyar álladalmat akartak alkotni; kik a békésen együtt lakó különböző népfajokat nemzetiségi zsarnokság által felingerelvén, Magyarország erejét meg akarták gyöngíteni; kik végre az összeomlott rendszer romjain még egy kísérletet láttak bolygain s egy kisértet, egy szélmalom ellen harczoltak ; kiknek részvérük végre Kossuth kelevényévé változott. Ezen ellenzék erkölcsileg többé nem létezik. Inkább csak ama martins előtti ellenzékre akarunk emlékezni, mellynek akkor az osztrák absolutismus által a magyar alkotmányra irányzott csapások ellen kelle harczolnia s igy a becsületes martius előtti „conservativekkel44 ugyanazon czélja volt. Hogy ezen két párt egyesült, azt megengedjük a , Presse44nek. De ez nem olly egyesülés, melly diplomatikai uton jött volna létre, hanem ezek csak épen azon tiszta elemek, mellyek a Kossuth féle salakok kiválása után hátramaradtak. Ezen két pártok, ha már csakugyan kettőnek kell mondani, mint egy szellemnek, nem pedig mint egyesültek állandanak össze s működendenek azon, hogy Magyarország úgy alakíttassák,hogy a monarchiának nem csak része, hanem valódi támasza lehessen.44 Becs. Az Alig. 7-ba igy írnak febr. 12—ről: ,Ma vettem valahára nehány sort Szebenben levő barátimtól. Midőn Bem előnyomult, minden nők s gyermekek átküldenék a határon s azt állítják , hogy betű szerint csak 2 nő , egyik gyermekágyban fekvő, másik 83 éves, maradt hátra. De fájdalom számos ifjak is elfutottak, élőkön a comes, mi átalános bosszúságot idézett elő. A hátramaradtak megesküvőnek egymást élet-halálra oltalmazni s szavakat híven be is váltak. Ha a szebeni polgárok nem segiték vala a főparancsnokot, Szeben most az insurgensek menedékhelye lenne. Ez ismét csak a légi dal, de mellynek reflainjét a tábornokok nem akarják elismerni. Nem láttuk-e Parisban, hogy utoljára is a nemzetőrség dönté el a dolgot ? Ha a bécsi nemzetőrség mindjárt eleinte az egyedül valódi alapra, a birtokra alapittatott vala,odob. Ha nem lett volna lehetséges, 40 ezer nemzetőrség helyett legyen csak 20 ezer, akkor nem lesz olly kérdés, mellyre a sorkatonaságnak kelljen feleletet adni, ha csak azon kérdés a város határán túl nem terjed. — Még mindig késedelmeznek a nemzetőrség reorganisatiojával, csak kénytelenek ne legyenek megbánni! De ne is hagyassák magára a nemzetőrség s ne tétessék törvénnyé, hogy minden században egy fős altiszt a sorkatonaságnál mint altisztek szolgáltak legyen. — De térjünk vissza Szóbelire. Lehet képzelni a szökevények tolongását! Az első oláh falu, egy posta állomásnyira Szóbelitől, Kittest a hajdani castra Trajana; ez csak 23 házból álló nyomorít falu, 2000 orosz s egy zászlóalj török últal megtöltve. Az orosz hadlisztek igen udvariasak voltak , maguk katonáikkal együtt odahagyták szállásaikat, s a hideg daczára kivonatukoztak, a nyomorult kunyhókat a szép szebeni hölgyeknek átengedvén. Természetesen nem volt elég, s számos nők- s gyermekeknek a kocsikon kelle tölteni az éjt. A levél elindultakor azt beszélték, hogy az oroszok parancsot kaptak volna Erdélybe benyomulni. A szászok igen boszszankodnak tartományuk katonai elhanyagolása miatt, amennyiben csak most tűnt ki, hogy sem lőporuk, sem golyóik nem voltak elegendő mennyiségben.Ez alkalommal nem lesz ön előtt érdektelen, valamit hallani lőporgyártásunkról. A salétrom az álladalom monopóliuma, amennyiben az csak neki adathatik el. Azonban az álladalom maga nem gyárt lőport, hanem a salétromot, természetesen tetemes haszonnal, a magán lőpor-malmaknak adja el, de a mellyek lőporukat ismét csak az álladalommak adhatják el. Ettől veszik aztán a kereskedők, kiknek erre különös engedményeik vannak, a lőport apró mértékbeni árulás végett. Innen az álladalom pontosan tudja, mennyi lőpor van minden perezben bármelly helyén a közönség birtokában. De ezen egész eljárás által a lőpor természetesen aránytalanul megdrágul, s minden határokon, nevezetesen a cseh-szász határon , különösen a számos urasági vadászok által azzal roppant dugáruság űzetik.4 — Austriában a különböző nemzetiségek közti hangulatról a legkülönfélébb lapok épen nem örvendetes tudósításokat hoznak. Azon kiegyenlítő szó, mellyről a „Deutsche Reform44 nak egy levelezője minap említést tett, hogy t. i. Stadion végre központosítási eszméiről lemondván, a szövetséges álladalmat szükségesnek ismerte el, úgy látszik, még nincs kimondva. Egy lapban a slávok hangulatáról ezt olvassuk : „A sláv elem közlönyei mindinkább ellenzékbe teszik magukat a ministerium irányában s épen nem találják helyesnek, ha az összes álladalom érdekében az ő nemzetiségüknek is kell némelly korlátozásokat tűrni. Egyébiránt a nélkül, hogy jelen kabinetünk politikáját védelmezni akarnék, igen természetesnek találjuk, ha a Starlovitzban megjelenő „Napredak44 czimű lap betiltatik, mivel igen hevesen harczolt Austriának foederatioba leendő felolvadása ellen.44 — Más helyen a csehországi hangulatról ez áll: „Az ultra-csehek épen nem szeretik Austriának Németországgal küzelgető egyesülését, mivel ők inkább hagyják szabadságukat elnyomatni,mint nemzeti kevélységeket megaláztatni. 45 —Austriának a német nemzetgyillésseli alkudozásaiban történt fordulata, mellyből Németországgal mielőbbi egyesülést lehet reményleni, a cseh pártfőnököket igen kellemetlenül lepte meg. A „Slawische Centralblätter44 ” felett igy siránkozik : „Lehet-e még kérdezni, milly sorsrendi szegény Csehországot ? Ki fog az adatni, mint valami zálog, mint valami földdarab , mellyen nem lakik szabad nép, hanem rabszolgák , kiknek sem osztrák, sem más hazájok nincsen! Akkor majd a cseh föld határszélére illy feliratú határpóznát lehet tenni: „„Itt van azon német ház, mellyben csehek laknak bérben a németek kegyelméből !4444 Szegény ország, szegény nép, 200 évi szolgaság után ismét más szolgaságba sülyedsz !á — (Béb. Zeit.) Prága , febr. 15. A „Narodni nowini“ e napokban közlötte a Kreinsierben alakult sláv clubb alapszabályait. Ezek szerint czéljai a clubbnak, az országgyűlésen, valamint a középponti kormánynál az alkotmányos szabadságot előmozdítani, s az Austriában létező slávok nemzetiségi s egyéb politikai érdekeit, minden nemzetek egyenjogúsítási alapján képviselni. A clubb tagjai kötelesek az országyűlési szavazásoknál, a clubban hozott határozatok szerint járni el, s azok értelmében szavazni. Már ha az említett szabályok ezen s más hasonló kötelező czikkeit tekintjük, szeretnék tudni, vajjon más alkotmányos országok parlamentjeinek históriája tudna-e felmutatni olly pártokat, mellyek tagjaik saját meggyőződése szabad kifejlé- i sét olly békéba szokták. Nekünk úgy látszik, mikép illy , organisatio minden pártot faetiová változtat, ugyanis valamelly pártot szabály szerint semmi egyéb nem tarthat