Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-01-26 / 5. szám

az ő kérésök, hogy t. i. a bécsi kormánytól akarnak füg­­geni. Ez is Stadion ellenjegyzése mellett. Azon kívül báró Geringer, erdélyi szász, ment oda mint császári biztos, mit ausgedehnten Vollmachten. Ebből látni, hogy hesmét fuj a szél. A dolgok velejére nézve azonban, arra nézve, hogy mi legyen M­agya­r­h­o­n b­e­r o­r­g­a­n­i­s­m­u­s­a , a ministerium elhatározva nincs, ha azt kiveszem, hogy a magyar elem suprematiáját tűrni vagy felkapni engedni ismét semmi esetre sem akarja. Mindezekből világos, hogy a magyar korona birto­kának integritása forog kérdésben és minden mi­­eje összefügg. Hogy azon kifejezhetlen stupiditásnak követke­zésében, mellyel a Kossuth-párt kifejtett, a magyar elem eddig állását meg nem­ tarthatja és nagyszerű megalázta­tásnak megy el­be, az v­ilágos. Azonban a magyarság az­ért még veszve nincs, ha magát el nem hagyva. Uralkodni nem fog, de versenyezhet és pedig sok hihetőséggel, hogy megállhatja a versenyt. Igaz, hogy ha azon keserű­ség, mellyet éreznie fog kelleni a dolgok új állásán, merő töprenkedésben és conspiraliókban fogja magát kifejezni, úgy tökéletesen tönkre kell jutnia; — ha azonban magát el nem hagyja, úgy elhagyatva nem leend. Január 2. Utó írás. Bővebb tájékozásul megjegyzem, hogy Bécsben mély csend uralkodik. Aula, proletariátus , dlub­­bok szét vannak verve és szörnyen megijesztve min­den forradalmasok. A kremsieri baloldal nagyon szerény, mióta a magyar forradalmi párt támogatását nélkülözi. A hangulat magában Bécsben egészen antianarchikus. Az ostromállapot igen szelíden kezeltetik, úgy hogy a közé­letben semmit sem lehet észrevenni. A bástyák ágyukkal, mozsarakkal egészen körül vannak véve — a kaszárnyák telegraphi vonalakkal öszvekötve, úgy hogy egy félóra alatt az egész garnison talpon van, és a külvárosokból a városba vezető utakon, úgy a belvárosból kifelé vezető­kön minden csirkét öszve lehet lőni. A sajtót mi illeti: va­lamennyi anarchikus lapok mind megszűntek, mert szer­kesztőik részint agyonlövettek, részint megszöktek. Mos­tanság Bécsben egy oppositional­is lap jelenik meg: Ost­deutsche Post, Kuranda által redigálva. A többi lapok mind megvannak és minden censura nélkül jelennek meg, igen liberális szellemben, de szerényen föllépve. Kincs lap, melly valóban reactionaries volna, sem pedig pál­­. A ministerium programmját ismeri kegyed. Azóta egy Gemeinde-Gesetz-et vittek be a Reichstagba, melly a lehető legszabadelvűbb. Valljon egyébiránt a kremsieri Reichstag nem fog-e úgy járni, mint a brandenburgi és az egész komédiának nem egy od­rogirozott alkotmány lesz-e a vége, az még nincs eldöntve, sőt van némi valószínűsége, hogy ez lesz a fi­nale. A provincziákban a hangulat igen dynastikus és schiwarzgelb, az en - Salzburgot kivéve, ugy hogy a kor­mány e tekintetben nyugodt. A sajtó a provincziákban se­hol sincs azon megszorításnak alávetve, melly Bécsben abban áll, hogy minden lap kénytelen volt folyamodni meg­­jelentetésért és megígérni, hogy,,lázitó szel­lemben nem“ fog írni — és azért még is az úgynevezett Schandblaetter-ek a provineziákban is mindenütt megszűntek, de a nagyobb la­pok megvannak és igen szabadon és opponáló szellemben írnak. Olaszhonban az ausztriai sereg circa 140,000-ből áll és úgy van elhelyezve, hogy 24 óra alatt 00—80,000 embert össze lehet vonni, ha a sardiniaiak megint beütnek. A sardiniai sereg, mellynek lisztjei főnemesek nagyura, és egészen pecsovácsok, jó lábon él az osztrák sereggel — a lisztek fraterniláznak és harczolni az osztrákokkal nem akarnak. Hiszik hogy a német császárság kérdése egy pár hét alatt eldől. Az uj franczia külügyminister circulareja igen békés szellemben van írva. Az osztrák hadsereg folyvást hadibb lábra tétetik, jelenleg, a magyarhoni láza­dókhoz számított seregen kivil, 400,000 főből áll..........“ Hogy olvasták nálunk még kevés idő előtt a Marczius tizenötödikét? milly mohón estek a gyalázatos Mákvirá­goknak? hogy vették az emberek, még a­kik alig csak betűzni is tudtak, a kézzel fogható hazugságokkal tele placatumokat, arczátlan pamphletokat és annyi botrányos képeket? Hát ezeket írták volna, ha a szemtelen szó nem szá­molhatott volna még szemtelenebb olvasókra és vevőkre ? Sohasem ! Ha az olvasó közönség szilárd, becsületes jellemű, akkor undorral fordul vala el ill­yenek­­ iő­l , nemhogy pén­zével ill. fertelmes , minden érzelmeket megmérgező ke­resetet ápolt volna és a megszégyenített iró becsületest­ pályára és hasznos!) munkára téríttetett volna ! Ha a dühös demagóg eszeveszett szónoklattal felhő­­szili olv­asóit úgy , hogy ezek neki mennek azután az el­lenük szegzett szuronyoknak is, míg ő gyáván íróasztala alá búvik, nem számol -e a nála ostobábbakra, kik vérükül ontják, mire ő csak téniáját fecsérli ? Pedig kinek lenne ártalmára? hogy lehetne ezer családnak , városoknak , sőt országoknak kárára, ha őt megvetnék? vagy legalább olly közönyösek maradnának iránta, mint pl „Paleocapa véleménye“ iránt, mellyel a Tiszaszabályozásról irt és mellyből, mondják, még tiz példányt sem adhattak el ! Hát a ,,M a r c z i u s“ hymnusai a guillotine di­csőítésére inkább érdemelték a publicum meleg részvéte­lét ? hát Csernaloni ,,mákodrágái“ érdekes!) olvasmány valónak ?— És ezt megvették, ollyanok is megvették, kik soha lapra elő nem fizettek! és a „friss marczius"­-t ki­áltozó zsidógyerekek után vágtatva szaladgáltak és : 'de egy marcziust ! ide egy marcziust!“ úgy kiabálták, mint­ha minden száma legalább is egy százas bankó lett volna!! Ha ezen pikant olvasmány elszédítette azután az olvasó kevés velejét, ha bolonddá lett a tömeg általa, ok­talanság­a s­e­m­­­a­t­o­n­i­t vagy P­á­l­f­f­y consiliariust vá­dolni; vádolja magát az olvasó közönség; piruljon, hogy illy bálványok előtt meghajolt ! Miért sem egyik sem a másik olly nyakas, olly gonosz nem lett volna azt mégis kinyomatni, mihelyt az illy csonkában gyönyörködő olva­sók hiányzottak vagy kijózanultak volna !! Tehát a botor oroszoknak nincs igazságuk, hogy az írók okozzák a revolultokat; ezek, még a leggonoszabbak is , hamar elnémulnak , hanem az olvasókban van a hiba, kik azokat előszeretettel és pedig, ki kell mon­dani , s­z­é­gy­e­n­t­e­l­j­e­s­s­e­l ápolják. B u d a p e s t, j a n u a r 26. Hallom, hogy Oroszországban meg nem foghatják, mikép lehet az, hogy az írók és p­r­o­l­e­t­á­r­i­u­s­o­k, kik hónukban igen ártatlan emberek, egész nyuggati Eu­rópában a most múlt esztendőben olly rendkívüli mozgal­makat, zenebonokat és gyászos rázkódásokat idézheté­­nek elő ? Ezúttal az írókkal vesződünk, máskor a prole­­tariusokkal. Én ezen nem csudálkozom, mert ha az ember azon írókat, kik e tekintetben terheltetnek , közelebbről is­meri , valóban megfoghatatlan , hogy p­a­r­á­n­y­i­s­á­g­u­k olly r­o­p­p­a­n­t károkat okozhat. Di’ nekik a rendkívüli mozgalmakat directe tulajdo­nítani, még­is orosz együgyűség, mert igazán nem az írók , hanem az o­l­v­as­ó­k vádolandók. Mondják, hogy a melly sebeket a sajtószabadság, it azokat önmaga meg is gyógyítja , és ez, a­mennyink az íróktól függ, igaz is, mert ritka eset, hogy a felületes, hibás, veszélyes tanok tapasztalatd), becsületesebb és óvatosabb tanok által azonnal meg nem czáfoltatnának ; de nem igaz ezen axióma az olvasó közönségre nézve, mert hallatlan dolog, hogy egy túlcsapongó, észi­ozamodott, gyalázó irkafirka valamikor olvasókra nem talált volna, mig a tanulságos elmeszülemény sem vevőre sem olvasóra nem akad , vagy legalább az elsőkre* nézve csak sajnálatos aránytalanságban ! *) A melly ausztria- ellenes szelleme miatt csakugyan már megszüntetett. — S z e r­k. 18 CSÖRGETTYÜ * Némellyek, kiknek félelme vagy óhajtása mindig túlszárnyal az eszén, már azt beszélik, hogy P­e­r­e­z­c­s Illé­n, azaz, itt a szomszédban van. Erről ugyan nem tu­dunk semmit, de ha úgy volna is, annál roszabb lenne neki­k a szegény elcsábított magyar csapatoknak, mert annál közelebb lennének vesztükhöz. * Már azt is képzelik és szerteszét beszélik, hogy Buda várát erősítik, a várba felv­iv­ő lépcsőket bontják fel sőt. A dologban annyi van, hogy a lépcsőkhöz kapukat akarnak építeni, mi végre , persze, előbb alapot kell ásni, hogy éjszakára be lehessen zárni az egész várat, a­mi ostromállapotban egyáltalában nem lehet feltűnő dolog. * Görgei kifáradt csapataival Ó-Zólyom- és Beszter­­czére vonta volt magát. Hogy ennyire tudott szaladni, oka csak az, hogy az üldöző királyi seregek lovasságának két napig kellett egy helyt mulatni, mig a lovakat mind meg­vasalhatták. Ipolyság körül volt valami csekély ösz­­szeütközés, minek eredménye egy cs. kir. tiszt sürgönye szerint e részről két sebesült, a másikról nem tudhatta, mi. Megjegyzésre méltó, hogy a cs. kir. seregek vezérei csak azt tudják bizonyosan, mi az ő veszteségük, az ellenségét nem, ellenben a felkelők vezetői mindig szigorúan tudták, hány százat és ezeret vesztett az ellenség, a magukét vagy nem tudták, v­agy semmire sem becsülték, vagy csak három­ra , mint Kossuth Schww­echatnál, hol legalább 500 vé­szért volt el. * A Görgei csapatai úgy pusztítóak, mint a sáskák és a királyi seregeknek a pártütök legyőzésén kívül még az a feladása is van, hogy a szaladok után elterjedő pusz­tulást amennyiben lehet jóvá tegyék. Mint példa ,Nagy­orosziban, hol, miután a Görgei csoportja kifutott és a várost felgyújtotta, a bevonuló királyi seregnek legelső dolga volt:az égést meggátolni.Sok Kossuthféle patrióta erre azt fogja magában mondani: jól van, hiszen a benne van Kossuth népfelkelést rendelő proelamalinjában, misze­rint az ellenség előtt minden élelmi­szert, takarmányt el kell takarítani s ha nem lehet, elégetni sőt még a falukat s városokat is felgyújtani , hogy ne legyen hová lehajtani fejeket a ,,v­é­r­e­b­e­k­n­e­k.“ — Az igaz , v­é­r­e­b­e­k a­kik igy cselekesznek , nem is büntetésből, hanem csupán azon förtelmes czélból horrá ártsanak. A dühöncz pharisae­­usok nem bánják , hadd jajgasson utánuk ezer meg ezer vagyonától megfosztott nép, csak hogy ők egy órával to­vább szíhassák a lev­egőt, mire nem méltók ! De vakok, ha elpusztítottátok lassanként az országot, aztán hová menekültök ? vagy erről már tán le is mondot­tatok.? * Görgei, hír szerint, Körmöczöt is kirabolta, ma­gával vivén az ott talált s rögtön pénzzé vert arany és ezüst készletet. — No szegény haza, majd lesz mit fi­zess ezen ugorkafára mászott kalandorok ..függetlenség“ czimü hamis játékának letisztázására! * Debreczenben, azt beszélik, nagy komédia volt. Adatott a ..kétségbeesettek utolsó próba­­tétek, kötéltánczos és saltomortale­s nyaktörő játék egy felvonásban, a nem rég odaérkezett sebes futók és kötél­­tánczosok által. A köpezös bajazzo, ki a pesti carricaturák­­ban sertés-szerepet vitt , rettentő otromba figurákat csi­nált azon Idema felett, hogy Magyarországnak el kellene ismerni a királyt. De a fökomédiás és első kötéltánczos őt a szokásos farbarúgásokkal fizette ki, mire a cívis kö­zönség nem tudta: kaczagjon-e vagy sírjon; maga pedig rémületes szédelegtető figurákat csinált a kifeszítel­t kö­télen Napóleonnak azon ismeretes themája felett:,La mai­son des Bourbons a cessé de regner á Naples !" A néző cívisek közül sokat a nyavalya kitört a vakmerő játék lá­tására. Mikor e hir e indu­lt, a játéknak nem volt még vége s azért nem mondhatjuk meg , v­ájjon nem törte lé nyakát a merész komédiás. Midőn Budapestre a császári katonaság bevonult, a közel fekvő falv­ak lakói is hasonlót vártak. Így P. falu is. A közbirtokosok a helység Jurájával s jegyzőjév­el egybe­gyűltek tanácskozni,miképpen viseljék magukat a megje­lenendő katonaság irányában. A tanácskozás folyamában egyik birtokos azt javasolta , hogy a katonaságnak el­be kellent* menni s illendően megkérni : kímélné meg falu­jukat minden erőszaktól. Mire a helység jegyzője kijelenté: ..szeretném látni azon embert, ki azt mer­né tenni. — én magam lőném főbe." Szeren­cséjére mindkettőnek mindeddig nem jeleit nem a hely­ségben katonaság. Ezt mutatványul annak bizonyságára, mennyire fa­natizálva valának némelly emberek a forradalmi párt által ! A párisi Chariv­ari egy érdekes képben adja a franczia köztársaságot: Betegen, szenvedőleg fekszik a szép res­publika asszonysága, lesütött fejjel , egy sereg piócza vé­rét kiszíva, jóllakott­an potyog le a jobb karjáról,, mig a többi egy edényből mohón mászik ki és csuszkál a szegény szenvedő szép testén : az uj vérszipók feje olly szögletes, hogy lehelsen az első respublika vámpyrjának kis kalap­jára nem emlékeztetniük. A képnek meghaló aláírása : A republikánusok tegnap, és a republikánusok ma! Pestme­g­y­e. Folyó hónap 15-dikén volt azon fontos nap, mely­­lyen Pestm­egye tisztv­iselősége körében üdvözlő Babarczy Antal kir. biztos a migát. Szelid-komolyan , szokott sza­batossággal fejtegetvén tisztelt kir. biztos ur az esemé­­ny. K­. 1. a tisztviad­altorl­ó felség­e, dicsőSége.scil OI'SZÚ°1Ó 1. Ferencz József törvényes királyunk iránti hűség nyíl­­vánilására szólitá fel, mi a hódolati okirat aláírásával meg is történt. Ennek jön természetes következménye, hogy a tisztv­iselői kar Vi­indischgri­tz herczeg ) magosságánál udvarlással pecsélte meg a tartozás ama nyilatkozatát. A nagy katona (és stalusberli, magasb körökben honos azon nyájassággal, melly észrevétlen varázsol s emel, fogadá a kódolást, örömét jelenté azoknak a dynastia iránt nyil­­v­ánított hűségén, intő a hűségszilárdságra , az elcsábított I. nép felvilágosítására stb. stb. Valóban egy pillanat elég, s meggyőződni: mikép félszegül kezelt időszaki sajtónk a legferdébb fogalmakat terjesztett a herczegről. Legyen­­ meggyőződve egyébiránt e herczegsége, mikép a magyar,­­ felkorbácsolt kedélye lázas vonaglási közt sí­­n irta ki hű kebeléből a ragaszkodás azon szent kegyeletet, mellyel a monarchia iránt századokon keresztül folyvást viselte­­tek. — Nyáry Pál helyébe első alispánul Madarassi László eddig­i másodalispán, ennek hely­ére pedig Jankovich György főjegyző érdemesíttetének kir. biztos e liga által. És itt is lehessen, hogy megismerésünk őszinte méltány- sab­a! ne adózzék kir. biztos urnak. Madarassi fél évig kormányzó egyedül nehéz időkben a 191 □ mf. megye félmillió lakosságát, s a pályán, melly nem volt tövis nélkül, közelégültség kísérte lépteit. Jankovich a közön­ség méltó kedvencze s tobboldalulag képzett szakférfi. Különben a közigazgatás egy perczig sem akadt fen; köz­lekedés-könnyítésre czélszerű intézkedések tétették , az igazságszolgáltatás sem fog hátramaradást szenvedni.­­ A politicai" dolgok anny­ira igénybe veszik minden figyelmünket, hogy a főváros napi eseményeiről majdnem megfeledkezünk. A Duna jege, melly már múlt vasárnap este a Jánczhid alól f­ej­eb­b ereszkedett, múlt kedden éjjel megindult; a hirtelen erősen olvadni kezdett hó és foly­tonos meleg eső következtében a folyam annyira meg­áradt, hogy medre csakhamar egészen megtelt. Budán az alacsonyabb partokat a víz áthágta, sőt Ó­ Budán és a Neu­­stift külváros mélyebb utczái ladikokon közlekedtek egy­­mással. Az isteni gondviselés azonban megmentett ben­nünket az 1838-ki gyászos m­artiusi napoktól. A viz teg­napelőtt este óta apad. — A I­. Z. szerint a jég gyorsasága következő volt: 50 öl a pesti partról 6,10 láb egy msp. jan.23.regg. 10 ór. W100 S15­0 u. 3 or. jan.24.regg. 10 ór. 1 ,40 5,66 4,65 6,02 5,86 6,02 ho­ic 50 100 150 100

Next