Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-03-15 / 46. szám
A magyar sz. korona kilenezedfel-százados viszályos története e mai időkig, némelly mellék-adatokkal, mennyire az események összefüggő fonala igényli. (Közli egy tolnamegyei istenb. bold. táblabiró. Budán 1849. február havában.) (Folyt.) Látván Venczel király, részint a pápa által a magyar nemzet nyakára tolt Robert Károly párthiveinek túlnyomósságát, részint pedig erkölcstelen magaviselete miatt a vele tartók szembetünőleg gyérültét , felszólító atyját hadi segélyért, ki Budára érkezvén, ravasz módon nyilvánitá a püspököknek és István grófnak , az Akus nemzetségéből származó Ernei bán fiának, a nádornak forró óhajtását, miszerint fiát koronázási teljes ékességben látni kívánná. Atyai vágya teljes idelén , Penczel sz. István koronájával s egyéb kir. ékszerekkel feldiszesitve , atyja elébe vezettetett, ki fiát cseh katonákkal körülvétettén — drága zsákmányát biztos helyre — onnan pedig legnagyobb sietséggel Esztergom alá szállitá seregét, a csalfán nyert prédával együtt. Ott a I. Károly pártján lévő Mihály érseken boszút állandó, a főpapot elűzé, a várkapuit beszaggatá és sz. Adalbert székesegyházába betört ; onnan a templom kincseit és szentelt edényeit elrablá , az okiratok egy részét magával vivé , a többit — az arany s ezüst pecsétek lefejtése után — szétszaggatá. Még néhány vidéket elpusztított Venczel hazatértében, s miután szökésének — a korona elrablásának — s az esztergomi székesegyház kincsei kifosztásának országszerte hire futamodott vala : egy jóravaló honfi sem tartott többé a cseh fiúval. Most az ország nagyobb része Otto bajor herczeghez szítván, nyugtalanul várá eljövetelét; de előbb a korona valaviszszaszerzendő. Prágába ment azért Otto, id. Venczel halála előtt kevéssel, a magyarok által számára biztosított m. korona felett értekezendő. Az atya nem igen volt hajlandó a korona kiadása felől valamit hallani ; de ennek halála után , fia , amúgy is félvén a cseh s lengyel korona terhéről , magyarországi igényeiről önkint lemondott s a koronát sz. István kardjával , kormánypálczájával s palástjával együtt átadá Ottónak. A nagy fontosságú kincshez illy könnyű módoni hozzájutás után kénytelen volt Otto — álruhába öltözve , mint kalmár — különféle mellékutakon belopózni Magyarországba; mert Rudolf főherczeg s Robert Károly értesitetvén jöveteléről, a rendes országutat elállták. El is jött ő ellenségei gátlása nélkül ; de más baj érte kalandos útjában : ugyanis a kincsörző elég gondatlan volt, a koronát, melly egy esztergázolt faedénybe rejtve , lova nyergéhez felkötve vitetett , éjszakának idején elveszteni. De később észrevevén a nagy veszteséget, sietett vissza s fellelte szerencsésen. Otto minden további akadály nélkül, Sopron vármegyén keresztül eljutott Székesfehérvárra, hol 1305. évi dec. 6-kán, a pápával nem tarló püspökök , országnagyai s nemesei jelenlétében megkoronáztatott. Biztosítva látván magát Otto Austria részéről, az ország bensejében is kivánó párthívei számát a .ápolyi Károly ellenében szaporítani. Ő mindent megnyertnek gondolt, ha magát a magyar nemzet előtt külsőleg fényes kir. öltözetben mutatandja. Így vélekedett Erdélyt is megnyerni részére ; de ott rokonszenvre nem talált ; mert az Erdélybe szintolly fénnyel bemenő Ottót, ki méltónak sem tartá , Erdély kormányzójával tanácskozásba bocsátkozni, a szintolly hatalom s nagyravágyás után törekvő Debregezthi Apor László erdélyi vajda fogságba ejtette s a koronát az ország egyéb czimereivel lefoglalta , a jövendőtől várván a szerencse ajándékit : várjon Ottótól nyerhetne-e több előnyt vagy Robert Károlytól. Azonban László vajda nagylelkű volt gróf Zerény Imre közbejárására , Ottót a fogságból kibocsátani, vagy is inkább az abbóli kiszökését nem akadályozni ; de azért a korona s egyéb ékszerek a vajda hatalmában maradtak tovább is. Illy sok zűrzavarok s pártoskodás megunta után végre oda nyilatkoztak a Rákosra 1307. évi oct. 8-ra egybesereglett magyar egyházi, s világi nagyurak s nemesek, miszerint illy sok változatos viszonyok után, mellyek egyedül az ország kárával járnának , még is csak Robert Károlyt fognák királynak választani, mi ez elhatározásuk következtében rájött 1308. évi nov. 27-ikén . Montefiori Gentilis bibornok közbenjártával Pesten tartott országgyűlésen meg is történt. Azonban ez öröm még le nem csillapitá a magyar kedélyeket : Trencsényi Máté hatalmas ellenszegülés. I. Károly kir. fenségének épségbeni hagyását gátolván , a koronázási időhatár elhúzódott. A követek 1309. év elején érkeztek vissza Erdélyből László vajdától, ez a koronát ki nem adta , miből következtetni lehetett Lászlónak T. Mátéval egyetértését. Ennek megtorlására , hogy czélhoz juthassanak , egy új korona készíttetett s beszenteltetett, mellyel 1309. évi junius 15-én ismét megkoronáztatott Károly. Ez vala Károly harmadszori koronázása : első Zágrábban , második Esztergomban s ez a harmadik Mária tiszt, épült budai vártemplomban. Mindezek megtörténtével sem nyugodott Máté ; de különben az átalános óhajtás is nyilváníttatott : vajha a valódi s eredeti, sz. Istvántól öröklött korona volna kéznél! Fejetlenség , meghasonlás , és zavar merült fel országszerte. A sok pápai interdictum, excommunicatio s isteni tisztelettartás megszüntetéséveli fenyegetőzés érkezett minduntalan Romából. Végre 1310. év tavaszán Tamás érsek , Omode nádor , Hasznosi Dósa mester, és Laczk Dénes minorita lector összejöttek Szegeden , hova Apor László is meg vala hiva , s hoszszas tanácskozás és ígért ajándékok kiszolgáltatása után anynyira vitték a dolgot, hogy László hűséget fogadván R. Károlynak , a korona s egyéb ékszerek kiadását megigéré. Apor László megtartá szavát: a koronát s clenodiumokat 1310. évi julius 1 -je napján szolgáltatta az érsek kezéhez. Omode nádor nem késett az ország nagyait sz. István napra a Rákos mezőre egybe Inni, hol I. Károly valóságos magyar királynak elismertetvén , egy szívvel s lélekkel kikiáltatott. — Onnan az orsz. közgyülekezet Székesfehérvárra vonult s ott august. 27-én negyedszer koronáztatott meg. Egy századnál valamivel tovább volt most békés nyugalomban sz. István koronája ; mig Zsigmond kir. leánya — elhunyt Albert kir. teherben hátramaradt özvegye Erzsébet, születendő örököse számára biztosítandó, 1439. évi nov. 9-én György bazini gróf által, azt magának minden disztelekkel a visegrádi várból kiadatá. Mig a magyar követség 1440—ki jan. és febr. hónapban Krakóban járt vala. Ulászlót a m. trónra meghívandó , az alatt egy egészséges fimagzatot szült Erzsébet febr. 22-én a komáromi várban , ki az esztergomi érsektől László nevet nyert a keresztségben. — Ámbár siettek az orsz. hű nagyai gyors hírvivők által tudtul adni Krakóban a szerencsés szülést, intvén őket — hagynának fel minden további alkudozással s térnének vissza honunkba, mégis azt hazudák, miszerint még ez esetben is fel volnának hatalmazva a király va Mltási szabad alkudozásra. Végre tolakodó unszolásukra simító rábeszélésükre megigérő Ulászló , a m. koronát elfogadni. Most a kir. választó oklevéllel haza térő Pálóczy Mátyás Dalmát s Horvátországi bánt , Perényi János főkincstárnokot s Marczaly Imre főasztalnokot elfogató Erzsébet utjokban, és Sopronyban őrizet alatt tartatá őket. Mig Ulászló némelly lithvaniai lázongások miatt Tisszabón országában tartóztatva , az alatt Székes-Fehérvárra ment Erzsébet fiával , barátival és számos jóérzésü uraival , hol Széchy Dénes esztergomi érsek s bibornok 1440 évi május 15. megkoronázta a csecsemőt. A legrosszabb jellemű férfiú Lillei Ulrik mondá a koronázási esküt László gyermek helyett s az ingatag szellemű Ujlaky Miklós övezze körül a kisfiút sz. István kardjával. Ez ünnepély után a korona s egyéb clenodiumok Visegrádra rendeltettek visszatéretni, Gara László várparancsnokra bízatván. — A korona helyett azonban szintolly nehézségű edény záratott a szekrénybe. — Úgy látszik , Erzsébet rokona Gara László szives volt a korona megszemlélését elmulasztani, s e szerint a csalfa hölgy hatalmában maradt titkon a drága kincs. Az alatt elindulván Ulászló Lengyelországból, pünkösd előestéjén Egerbe érkezett és sz. háromság vasárnap előtti napon u. m. május 21-én adá neki át Héderváry Lőrincz nádor a budai várat. Most már a koronázást sürgetők az ország nagyai, de az esztergomi érsek Pozsonyban volt a királynénál , Gara pedig elég hatalmas a visegrádi fellegvárban. — Későbben Péter s Pál napra Budára összehívott országgyűlésen megjelent mind a kettő ; s midőn a korona elsikkasztása kiviláglott , sz. István ereklye-szekrényét ékesítő koronával pótolván annak hiányát, azzal Ulászló július 17-én Széchy Dénes által megkoronáztatott , fenyegetőzés közt kénytelenittetvén az érsek s bibornok, Bondelmonti János kalocsai érsek, Scigneus krakói , Rozgony Simon egri, Mátyás veszprémi, Henrik pécsi, György nyitrai, Lépes György erdélyi, Zolio Benedek zágrábi, János de Dominis zenghi, János de Corbula nagyváradi s Jakab szerémi püspökök jelenlétében végrehajtani a k. ünnepélyt. Ezután mind az esztergomi érsek mind Gars ismét viszszatért a királyné pártjára, úgy szinte Pozsony, Zólyom, Liptó, Szepes, Gömör, Sáros, Abauj, és Zemplin északi része hű maradt Erzsébethez, ki el nem mulasztá Erdélyt, Késmárki több városokat hűségre intő levél által megkeresni. A szorongatott anya , fia törvényes jogait fegyver által igyekezvén fentartani ; a tömérdek hadi költség annyira kimeriték a részén maradt megyékből befolyt jövedelmi forrást, hogy kénytelen len igaz ügye védelmében — nyomasztó szükségei fedezésére, III. Fridrikhez folyamodnia s a korona elzálogosítására 1440 alig. 3-án megkezdeni a pénzkölcsönzést. Hogy az országból Austriába költöző kir. özvegyet a koronával együtt valahogy utói ne érhessék ellenségei, oldalutat vett Soprony megyén át sietvén, üldözői elől szabadulni. (Folytatása következik.) Status- és iparpapirok árkelete a börzén. Becs. mart. 12. 5 pet 83 ; 4 pet 66; 3 pet. 43 */3; 1834-ki sorsok 141 ’/3 ; 1839—dikiek 89; északi vasút 98; mailandi 62 új; gloggnitzi 95; livornoi 59; pesti 67; Eszterházy-sorsok 54; Windischgraetz 20 ; gőzhajórészvények dija 480 ; bankreszv. 1108 frt p.p. 188 Szerkeszti és kiadja Vida Károly. — Nyomtatja Kozma Vazul. 67 Törvényszéki idézés. HIRDETÉSEK. Hiva 32 1422. Zerffi Gusztáv s neje, kiknek holléte nem tudatik, Böhm Kata által ellenök támasztott kereset tárgyalása s bírói eldöntése végett f. é. april 20-ára biróilag idéztetnek, meg nem jelenés esetében védelmükre gondnok fogván rendeltetni. Vég. Pesten 1849 febr. 24. tartott t.szék. 66 Törvényszéki idézés. 3—2 1535. Zerffi Gusztáv , kinek holléte nem tudatik, Singer József által ellene támasztott kereset tárgyalása s bírói eldöntése végett f. évi april 20-ára biróilag idéztetik, meg nem jelenés esetében védelmére gondnok fogván rendeltetni. Vég. Pesten 1849 febr. 24-én tartott t.szék. 65 Hirdet mnény. 3—3 A magyar királyi kamrai ideiglenes főigazgatóság magas rendeleténél fogva ezennel közhirré tétetik , hogy f. é. márczius 26-án Budán a várban a magyar királyi kamara épületében a 1 o s. tartandó nyilvános árverés utján a nevezett kormányszék, és az ideiglenes magyar királyi polgári közigazgatás részére megkivántató könyvkötő munkák azon könyvkötő-mesternek három egymás után következő évekre, úgymint 1849—ki május 1-je napjától fogva 1852 április utolsó napjáig , szerződés mellett átengedtetni fognak , aki jó és tartós munkát legjutányosabb áron ezüst pénzben szállítani magát lekötelezi ; e mellett tudomásul még hozzá tétetik , hogy ezen könyvkötő munkák csak egy budai polgári könyvkötő mesterre bizatathatnak, minthogy az a budai várban egy boltot és elegendő számmal mesterlegényeket tartani köteleztetik , továbbá azon mesterembereknek, kik az árverésben részt venni kívánnak egy százötven pengő forintnyi az árverés kezdete előtt leteendő bánatpénzzel magukat ellátni és a meghatározott napon reggeli 10 órakor a fennnevezett kamarai épületben megjelenni kell. Egyébiránt a szerződési feltételek az árverés napján nyilván kihirdettetnek és az illető mesteremberek által előlegesen is a királyi kamarai gazdászati hivatalban szokott hivatalos órákban megtekinthetők. Árverés befejezése után tett ajánlatok tekintetbe nem vétethetnek. Budán mart. 9én 1849. A k. kamrai gazdászati hivatal által. 62 Árverés. Folyó évi ápril 2-án reggeli 9 órakor sz. k. Soprony város városházán a város határában, attól mintegy fél-órányi távolságra fekvő Uebermasz-puszta, melly 439 d6 hold szántóföldből—holdját 1000 □ öllel számítva— 230 napszám rétből-napszámát 600 □ öllel számítva, és 08 ’/2 hold legelőből áll s minden szükséges, jó karban levő laks gazdasági épületekkel, baromfi- s marhaistálókkal, névszerint egy 400 birkára való akollul is , továbbá pálinkaégetési épülettel, dara-malommal, gyümölcs- és főzelékkertekkel satvan ellátva, 12 egy 3 — 3 másra következő évre t. i. 1849-iki September 29-től 1861-iki September 28-ig nyilvános árverés utján a legtöbbet ígérőnek haszonbérbe fog adatni. Bérleni kívánók az árverés alkalmával a kellő erkölcsi és vagyonbizonyítványokkal s 120 pftnyi bánatpénzzel legyenek ellátva, a haszonbérbe lépéskor pedig 600 pftnyi biztosítékot kötelesek nyújtani ; a szerződési feltételek a leltárral együtt előlegesen a hivatalos órákban a városi jegyzői hivatalban leven betekinthetők. Sz. k. Sopron város 1849—ik évi febr. 24-én tartott tanácsüléséből. 160 —3 3000 pengő forint cautiot kész egy hivatalnok , ki legjobb bizonyítványokkal van ellátva sok évi gyakorlata felett valamint minden gazdasági ágazatokban , pálinkaégetésben úgy a számadási szakban is , és jártas a német és szláv nyelvben , illő szolgálatért letenni. Egyszersmind kerestetik egy kis falusi vagyon is megvétel végett. Bővebben értesülhetni Kordik kávés urnái gr. Nákó-féle házban 36 sz. a. a váczi és arany-közutczában. 68 3 1 Bérbe adó lak. Köztudomásul adatik, hogy Dömösön Esztergommegyében , a Duna partja hosszában regényes szép tájéku helységben egy úri lak 4 szobával , 1 konyhával , istállóval , pajtával és kerttel, f. é. Sz. György napjától, rövidebb vagy hosszabb időre bérbe adatik. Bővebbről a Pest-belvárosi papnövendékház-utcza 315 szám alatti ház kulcsáránál lehet tudakolni.