Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-01-21 / 1. szám

Pázmándy Dénes a szétoszlott képviselőház elnöke is ezelőtt negyed nappal volt hódolati udvarláson. Az eszélyes elnök úgy látszik már most egészen megtért. S mi hajlandók vagyunk ezen megtérés őszinteségében hinni, miután neki legbővebb alkalma volt tapasztalni, milyen önvés boldogságot készít Magyarország számára Kossuth, ki egy csekély vélemény-szabadsági igényért őt is akasztófával fenyegette. * A királyi seregek már túl a Tiszán vannak és ellentállás nélkül haladnak elé. — Hir szerint a pártütő bizottmány Debreczent is oda hagyta s Nagyváradra vonult, miután a józaneszü debreczeni népnek nincs hajlandósága egynéhány pártütő magánérdekéért, a becsület és hűség útjáról lelépve , veszedelembe rohanni s százados jóllétét és boldogságát talán egy századig semmivé tenni. A Bécsi hivatalos hír szerint, hová az erdélyi tudósítások most hamarabb érkeznek a galicziai utón , mint hozzánk. Bem seregének romjaival már Bukovinába menekült. De ott császári seregek s azokkal egyesült fölkelt nép várják. Bizonyosan hurokra kerül. — Bem egyébiránt egy ismeretes kalandor s csak olly eszelősöket keresett, mint a minőket, fájdalom , hazánkban talált, kik neki a kizsákmányolt ország vagyonából a kívánt 2,000,000 pengőt megadják, a mivel aztán adandó alkalommal odább állhasson. Miért vonult volna különben Besztercze azaz Bukovina felé, miután Kolozsvárt, üresen találva , bevette? Tudta ő, miért sürgette a 2 milliót, Görgey s szánandó elcsábított hazánkfiai , a szegény honvédek sem egykönnyen fognak menekülni a szorosból hová bekalandoztak. Nem sokára azt fogjuk hallani: el van fogva az egész sereg. " A posták megindítása iránt a Dunán inneni részekben is már ki van adva a parancs és igy nem sokára helyreálland az olly régen óhajtott közlekedés, mi nélkül sem a politikai , sem az ipari , sem a társasági élet soká fen nem állhat mai időben. De e végre béke kell. E legyen most jelszava minden jó embernek. * Egy ismerősünk látta a Közlönynek Debrecenben megjelent első és alkalmasint utolsó számát, mellyben elöl Mészárostól voltak valami régibb kinevezések, tovább, mintha Mészáros a kútba esett volna, Vetter főtábornagytól. Tehát végre Mészáros is eszére tért volna ! " A Marczius is jelent meg Debreczenben, s mint halljuk, borzasztó újságok vannak benne Budapestről, miről a fővárosi lakosok semmit sem tudnak. Hogy t. i. itt iszonyú kegyetlenségeket követtek el a császári seregek. A főváros hamuvá égettetett s az itt vívott csatában — mihez csak a győri hasonlíthat — 600 pesti polgár esett el. Herczeg Windischgrätz pedig, nemhogy mint Serpio Carthagot megsiratta volna a romba dűlt várost, hanem még 2,000,000 port sarezot vetett rá, mint a Kossuth lapja szerint Pozsonyra 250,000-et, — miről hál, istennek hasonlag nem tudnak semmit is a pozsonyiak. Azóta a dolgok hasonló kegyetlenséggel folytak Pesten a Marczius szerint. A katonák az apró gyermekeket az ablakon vetik ki s alól a szuronynyal fogják fel s több hasonló borzadalmasságok, mellyek mind arra vannak számítva, hogy a becsületes tiszamelléki nép gonoszra csábitassék. — De hiába töprenkedtek, hazugságon épült piszkos országiászok napjai meg vannak számítva. * A vidéken, hol újságok nem járnak, más furcsa hírek is kószálnak. Békésben ugyanis azt az absurdumot beszélik, hogy a lemondott császárné íimagzatot szült s Görgőit per „kedves tábornokom !“ felszólította volna a törvényes koronáért fegyvert fogni, kihez aztán Schwarzenbergig is állott s egyesült erővel hg Windischgrätzet megtámadták s persze — mivel honvédek is voltak a seregek közt — semmivé tették. S több eféle karácsonyi mesék. Hanem annyit mint hitelest beszélnek, hogy a vidéken nem messze Pesttől egy proclamatioját fogták fel Görgőinek, mellyben e vitéz tábornok felmond az engedelmességgel a honvészi bizottmánynak — kár volna, ha ,már későns hadakozni akar csupán V. Ferdinand ő felsége törvényes trónjáért. — Csak nincs különb a tábla— biró tábornoknál, ha kezdi érezni asáfrány illatját. * Békés, Csanád, Csongrád és Bács vármegyék egészen csendben vannak és csak várják a királyi hadak bevonulását. Az elsőnek bizottmánya, felszólittatván népfelkelés organizálására a Debreczenben volt honv. bizottmány által , ennek az engedelmességet felmondta.. A dolgokat hiteles források után mondhatjuk. 1849. január 1-jeje új aerat hozott hazánk fővárosára, újat egész Magyarországra. A múlt év Sylvesterestéjével megtisztult Budapest látköre egy pünkösdi királyság nimbusától, melly 9 hónapon át kápráztatta sok szemfényvesztői ügyességgel a közönség szemeit. Ez nap tűnt el Kossuth L. kormánya a főváros kebeléből, — a dráma be jön fejezve, a függöny legördült és mi kiléptünk az illusiok világából a való életbe. ■— Talán nem adunk érdektelen olvasmányt a magyar közönségnek, ha ez uj időszak eddigi eseményeit, a mennyiben tudomásunkra jöttek, röviden recapituláljuk, miután a hírlapok jan.tjével úgyis majd átalában megszűntek s igy a vidéki olvasóknak vajmi kevés tudomásuk van a történtekről, mellyeket pedig nemcsak a dolgok fonalának kiegészítése, de a politikai viszonyokbani belértékek végett is ismerni jó lesz, annyival inkább, mert, mint fenőbb megjegyzők, most már a való élet terén vagyunk , felmutathatjuk tehát a dolgokat saját valóságukban, mit ezelőtt, fájdalom, tennünk nem volt szabad, mert ha nem akartuk mindig rózsaszínekkel kifestve az olvasók elé terjeszteni dolgainkat, hanem higgadt körültekintést, mérsékletet ajánlottunk, az ellenkező szempontokra és a kimaradhatlan következésekre utaltunk : azonnal hazaárulóknak kereszteltek, akasztófával, megorgyilkolással fenyegettek, sőt végre — amire már rég elkészülve valánk — elhallgattattak bennünket. És ez azon uraknak, kik mindig a „szabadszólást,“ a „véleményszabadságot“ hordozták ajkaikon, megbocsáthatlan vétke, mert ha a dolgok természete felett gondolkozni nem szerető és ezerféleképpen elcsábított nép hallhatta s láthatta volna, hogy a mit építeni segít, csak fellegvár, melly úgyis összedől és romjai alá temeti az építők jólétét, talán éltöket is, ugy bizonyosan élvezhetné már a haza az áldott békét, mellyet mi annyiszor prédikáltunk. Alig lépte át Magyarország határát a vasjellemü herczegvezér — mint egy külföldi lap róla megjegyző — tekintélyes császári hadseregével. Budapesten olly szokatlan borzadály lepte meg a kedélyeket, mint a végelhatározás óráján szoktunk érezni és ez előidéző azon csüggedelmet az elmékben, melly az naptól fogva nőttön nőtt. Az akkori kormányt is szokatlan reszketés fogta el; kapkodott minden szalmaszálhoz, a kiáltványok a néphez, a rendeletek a népfelkelés , a guerilla-csapatok alakítása stb. iránt egymást érték; a Mosony körül történt jelentéktelen összekoczczanás, minő, kisszerüségénél lógva, talán a szokásos előőrsi csetepatékkal sem ért fel s ezért említést sem érdemlett volna, úgy tálaltaték a közönségeié, mint a császári seregnek iszonyú visszavezetése; az istenben boldogult szájas ujságlapok kizsákmányoltak minden , különben figyelemre sem méltó eseményt a kedélyek felgyulasztására. Mind hasztalan ! Mert a tények sokkal hangosabban szóltak, mert a népre— noha tudomásunk szerint a dunántúli megyékben a felkelés még oktoberben úgy rendeltetett el, hogy első felhívásra 24 óra alatt a felkelők , három napi élelemmel magukat ellátva, kiindulhassanak , és már majd mindenütt teljesen organizáltatott is — a népre mondók olly megfejthetlen zsibbasztó erő súlyosodott, hogy az nemcsak ki nem indult, de felkelni nem is készült; a kiküldött guerillavezérek , csapataikat összetoborzandók , vándoroltak egyik vidékről a másikra, de siker nélkül; Görgey tábora , melly már az előtt önkényt odahagyá az erősségére nézve majdnem Komáromhoz hasonlítható Pozsonyt, Győrből — melly szinte tetemes áldozatokkal mint mondják jelentékeny állásponttá erősittetett —minden kardcsapás nélkül olly sebesen hátrált a császári seregek elöl, hogy ezek csak egy elkésett csapatot érhettek el Bábolnánál, melly csapat egészen meg is semmis illeték, mint roppant veszteséggel szétveretett Perczel tábora Moornál, hol a császári sereg rá bukkant. — Ezek tények , és mi mindezeket tudva felsohajtánk . Hát ez azon erős kormány, melly hivatva mondaték lenni hazánkat nagggyá, dicsővé, egyik első rangú európai statussá alakítani ! Ez azon erős kormány, melly az austriai császári had közeledésének hírére is azonnal fejét veszté ! Mellyel az állítólagos vésznek csak egy lenge szele is elfúlt! Ez azon hatalmas sereg, melly — mint többször kiáltaték — Magyarország minden ellenségeit visszaverni, eltiporni, megsemmisíteni fogja, melly azonban még most is szalad, mint halljuk, Galiczia felé ! ? Szégyenlenünk kellene, hogy magyar seregnek mondaték. — És a lények tanúsága csakhamar meggyőzödéssé változott a közönségnél, midőn e sereg nagyobb részét a fővároson átvonulni látta. E látványra csak egy érzés foga el keblünket — a szánalomé. Ez állításunkkal a fővárosi közönség álalános véleményét fejezők ki. Többet nem mondunk , mert saját szerencsétlen hazánkfiait, kik Görgey táborát képezik , becsmérelni nem akarjuk. Pedig még ekkor nem látta a főváros a cs.hadat, tehát a különbséget sem a két sereg közt. Állításunk igazolására felemlítjük itt még, mit ez átvonulás alkalmával több szakértő egyén , Görgey táborából, előttünk bevallód. Windischgrätzignek — mondák ők — majd több generálja van, mint Görgeynek kapitánya, még pedig olly kitűnő generálok, kik főleg Magyarországon minden követ, minden fát, minden csapást ismernek, kiknek tehát — mig mások 24 óráig is törik fejőket, miként állitassák fel fegyveres erejűket valamelly csata elfogadására — csak azon kevés perezre van szükségük mig a parancsot kiadják , hogy: ide menjen a gyalogság, amoda a lovasság, ide az artiileria sat. Itt rejlik oka győri retirádánknak is ; menekeltünk — úgymond — a cs.seregek csupa maneuvrirozása által olly sebesen, hogy időnk sem volt csatára készülhetni ; mert ha ott csak néhány órát késünk , vagy körül kérjenek bennünket, vagy elvágják a sereg egy részét a többitől, miután a cs. fegyveres erő egy része már két oldalról előttünk volt, mig mi azt hívők, hogy messze hátunk megött vannak. Oly ügyes hadvezetés ellen minő kilátásaink lehetnek?! így nyilatkozának ők.-------Mindezek, mint fenebb említők, az év fordulatával történtek, ide járulván az ideiglenes kormányunk , az országgyűlésnek, a közpénztárakkal, a bankjegyek sajtóival, a fegyvergyár gépeivel, több előkelő hadi s más politikai foglyokkal, újságlapjaikkal jár, ugyanekkor történt tova költözése: kétkenn többé nem lehetett — bár Görgey proclamatioja, mit jan. első napjaiban kétségen túl új ámítás végett kiadott seregéhez, hogy Buda várát elfoglalni ne engedje, Csányi mint kormánybiztos bátorító rendeletét, némelly hátramaradt kormányhősök álhírekkel tele placatjai, meg a Marczius 15ke-féle hangok öröködései még mindig rózsaszínekkel festék állapotunkat — kétlem mondok nem lehetett, miszerint Budapestet feladottnak tekinthetjük. És ezért állitok mi az uj korszakot jan. elsejével beállottnak. Alig távozott el Kossuth Lajos Budapestről, dec. 61. azonnal küldöttséget indított az országgyűlés Windischgrätz herczeghez pacificatio végett. Ezt a herczeg illyenül ,mint az ő felsége által törvénytelennek kimondott országgyűlés kifolyását nem fogadá el és feltétlen meghódolást kívánt az országtól. Pár nap múlva a két városi hatóság küldöttsége indult el a herczeghez, azon tudósítással, hogy a fővárosból minden fegyveres erő kivonulván, Budapest ellenállás nélkül meghódol. A herczegsége a küldöttség tagjainak tudtára adá, hogy e kijelentésükért fejekkel garantiroznak. Es a cs. Joso hadtest jan. 5. megszállotta Budapestet ............ Ez nap Budán már regg. 8 órakor megjelent a Rácz- és Krisztinavárosba vezető utakon egy-egy nagyobb csapat dzsidás lovasság. Ez utóbbi csapatból, melly a krisztinavárosi templomnál állapodott meg, heten benyargaltak körültekintés végett a ráczvárosi fapiaczra; itt a korcsmákból kitántorgó hátramaradt honvédek őket észrevevén, néhány lövést lőnek rájok, de siker nélkül, mire az ukránok ismét visszalovagoltak álláspontokra. Ezalatt kinnt nevezett templomnál is több lövéssel támadák meg a még ott lézengett honvédek, gránátosok és Zanini-ezredbeli olaszok a cs. katonaságot, a támadók azonban hamar összefogatván , a dolognak komolyabb következése nem jön. A lakosság erre megrémült, a boltok sőt házak is bezárattak és a kislelküek bekövetkezettnek lévék az ítélet napját. Azonban milly nagy jön csalódásuk, midőn egy óra múlva a cs.vadászokat, a Nassau-ezredbeli csapatokat, lövegükün békejelvényül fejér szalaggal , a főbb utczákon, legbékésb és illedelmesebb magaviselettel a városba vonulni, az űrállomásokat a nemzetőrségtől átvenni és a laktanyákat elfoglalni , később pedig e herczegségét a főcsapattal a várba belépni láták , melly alkalommal az összecsoportosult néptömeg minden cs. zászló megpillantására barátságos éljenzéssel válaszolt a katonai zenekar játékára. A herczeget bekísérő hadtest Budaörs felöl vonult a városba, mig a b. Jelacsics vezérlete alatti ugyanez nap déltájban a fejérvári országúton jött be és a lánczhidon egyenesen Pestre tért át. — Ez egész fegyveres erőnek , melly csak negyedrésze a Magyarországon jelenleg működő cs. seregnek, az utászok, hidászok, árkászok sat. kellékeivel s minden hadi készületekkel, meg a töméntelenüli szükségletek és kocsikkal,bevonulása tartott reg. 9 órától egész éjen át majd másnap reggelig, sőt a következő napokon is tetemes mennyiségű szállítvány érkezett -------És a fővárosi lakosság azon rémütések után, mellyek e hadseregről terjesztettek, a várt rablás, pusztítás, vad bániaknak helyett bámulta a rendet, a legszigorúbb fegyelmet, a legnemesb viseletét a katonaság, önmaga részéről pedig a legnyugodtabb létet, mellyre ébredt. Ennyit Hírfüzérünk új évi beköszöntéséül. Az azóta is újabb napi eseményekről jövő számunkban emlékezendünk. A bécsi és grätzi posta ugyan már rendesen jár, de azért mi külföldi lapokat nem kapunk, mert az úgynevezett „honvédelmi bizottmány egyik fényes tagja Madarász úgy értette az egyenlőséget és szabadságot, hogy csak annak engedte meg az előfizetést, a ki neki tetszett s minthogy e szerencsében csak kevés czimborái részesülhettek, a történt, hogy a fővárosban igen kevés embernek jönek külföldi lapjai. Aki a letiltás következésében még bécsiekre sem tehettünk megrendelést s ennélfogva egy darabig csak után fogunk kullogni külföldi híreinkkel. Hanem e tovább nem tart két, három hétnél s akkor a legteljesebb és leggyorsabb tudósításokkal fogunk szolgálni. E czélra szerkesztőségünk elegendő erővel lesz felruházva. Bécs. A Kuranda Ignácz által szerkesztett „Ost-Deutsche-Post“ czimű politikai lap egy lázitó tartalmú czikke miatt a ministerium parancsára betiltatott. — A folyó hó végére várják a porta új követét Mussurust. — Dobbor letette a hitet Olmützben, mint Hangába menendő követ. Gróf Eszterházy Móricz pedig ugyanilly minőségben már el is indult Gaetában pápai szentségéhez. — Az ismeretes Bem tábornoknak az orosz császár parancsára elkobzott javait Sabotevinszky orosz tábornok nyerte ajándékul. — Január 10-én 198 hadifogoly a porosz herczeg nevű gyalog ezredből Magyarországból Prágába kisértetett. — Az academiai légió Brünnben feloszlott. L e m be re.. Hammerstein galicziai főhadiparancsnok január 10-én kelt hirdetményében Galiczia tartományát, beleértve Bukovinát és Krakkó vidékét is, hadi állapotba helyezte. La ibach. Január 11-én az academiai légió ministeri parancs következtében fegyverét letette. Mailandból folyó hó 10-dikén írják a bécsi lapok : Nagyon ideje volt, hogy a császári sereg Magyarországban tetemes előlépéseket tett, mert már Lombardia minden városaiban nagy szorongás mutatkozott. Némnelly emissariusok a császári seregnek gyalázatos megveretéseit terjesztették. Velenczében ezen hír még nagyobb benyomást tett , mint Mailandban. Velenczében az ideiglenes kormány a velenczei álladalom képviselőinek állandó gyűlését akarja összehívni, melly minden bel-s külügyekről intézkedjék s korlátlanul fel legyen halamozva, hogy bármelly időben gyorsan összegyűlhessen.