Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-03-28 / 57. szám
vait nevelte ugyanazon ifjúságnak s fölötte önmagának készitő uralmat. .. A napi irkászokat s ébes szónokokat lekenyerezvén s ábrándos igéreteivel fanatisálván, czimboráivá kaczérkodta, missionariusaivá, commis voyageurjeivé avatta s hatalomra jutván , mennél dühösb ügynökökre s ponoszabb czimborákra talált bennük, annál zsírosabb konczokban részesítette őket. Ott vannak például Pálfy Albert, Csernátoni, Bajza , Gyurmán, Záborszky Alajos, Irinyi, Gorove, Vasvári sat, sat. és a Kossuthot, Meszlényiek és Perczelek, Madarászok minden pereputtya. (Folyt. köv.) K.t. A tegnapi számunkban foglalt bécsi czikkre következő feleletet hoz az Alig. Ztg mart. 18-ki pótlapja: Becs, mart. 11. Az Alig. Ztgnak bécsi levelezője (s arnak tetszett ugyanazon hírlap martius 7-ki 66. számának főlapjában egy martin 2-ról kelt levélben politicai barátaim (gróf Apponyi, Szécheny és báró Jósika) sorában az én nevemet is emlegetni és malitiosus ráfogások tárgyává tenni. Már azelőtt a bécsi „Presserben is történt "hasonló. Itt újabb megtámadással találkozom, melly azonban föl van czifrázva ujdonszerü szóvirágokkal, divatos gyalázó szavakkal és gúnnyal határos vagdalózásokkal. Ebben a levelező ur egészen con amore viseli magát, személyeket nevez meg, azokat mérgesen megtámadja s a névtelenség pajzsa alatt bátran hánykolódik. Egyébiránt nagyon kényelmesen rendezte magának el a dolgot. Ő mint referens lép föl s mit ő maga akar mondani, mind azt másokkal beszélteti el és olly merész, hogy ezen mesterfogások következtében egészen részrehajlatlannak is akar látszani, úgy látszik, hogy ezen különféle mérges nyilak mind ugyanazon műhelyben gyártatnak. Ezen iparnak indoka világos s magukat az iparosokat is könnyen ki lehet találni. (Itt szerző arra kéri az Alig. szerk.-ét, hogy a Bloydban közlött egy levelet, mellyben azon gyanút hárítja el magáról, mintha némelly bécsi lapokban hazánk ügyeiről, különösen a jegy alatt megjelent czikkek tőle származnának, venné fel az Allg.-ba is, mit azonban a szerk. térhiány czime alatt megtagad). Ez által, úgy hiszem az említett levelezőnek némelly érintéseire meg lesz a felelet. A többi kevés szót érdemel. Például: azt beszéli, hogy némelly magyar conservativek idestova sétálni mentek addig, míg románok, szerbek és szászok a császárért és hazárt vérzettek. Ám legyen úgy. De e mellett még sokat elfeledett megmondani. Nem szól arról, várjon ő maga is ott vérzett-e, vagy nem ? vagy pedig inkább Bécsben kényelmesen sétálgatott; egy szóval sem tesz említést az erdélyi szászoknak az Erdélybe nyomuló Kossuth-sereg ellenében véghezvitt hadi tetteiről, még azt is egészen elhallgatja, hogy az ezen okos népnek egy részről az osztromán fegyelmetlenség segélyével sikerült vagyona és földe megvédése is a különféle, Bécsbe, Ollmützbe és Bukarestbe tett sétautaknak eredménye volt, legalább legnagyobb részben. Nincs hát joga a sétálni-menésért csúfolódni, legkevésbé pedig olly férfiak irányában, kiknél az eredménydús szász séták alatt igen szomorú képet kell csinálniuk, miután a szerbek és románok azon bebizonyított loyalitás mellett, mellyet ugyan el vitázni nem lehet, az illy conservativ sétálóknak s ezek társainak jószágait feldúlták. Ha legalább ezen gúnyhoz azon vigaszt is tette volna, miszerint sok drágaságok, mellyek azon dúlások alkalmával elraboltattak, a szász városokban tétettek le , hogy törvényes tulajdonosaiknak visszaadattassanak, úgy keserű iróniája menthető volna, de még ezen vigaszt is megtagadja a kifosztott sétálóktól — ez a kényelmes és sértetlenül maradt sétálgató ! Ez alkalommal egyszersmind egy sajátságos tüneményt akarok az olvasónak megmagyarázni, úgy, mint én azt másoktól magyaráztatni hallottam, hogy t. i. ellenünk, konservativek ellen a magyar demagógok Austria iránti barátságos érzelmünk miatt, a szerb, román és szász egyenjogosítási izgatók pedig magyar conservatismusunk miatt fenekednek egyaránt. Állítják, hogy a zűrzavarok említett faja az Austria iránti loyalitás köpenye alatt mindig csak saját —néha demagógusi—mindig önző külön czélokra törekedtek, s minthogy azok valósíthatását egy conservativ — nem kizárólag magyar, hanem magyarországi, — az Austriával szoros kapcsolatra nézve természeténél fogva kedvező politikának sikerülése igen nehezítette volna , azért ők halálos ellenségeink lettek. De erről elég. Úgy látszik, hogy azon veszélyek miatti aggodalmait, mellyek onnan származhatnának, ha a ministerium a császári birodalom egyetemes alakításának kérdésében a magyarországi conservativek tanácsát is igénybe venné, a mart. -iki birodalmi alkotmány tartalma már úgy is megszüntette. Az, mitől ezen az martius 2. elött nagyon félt, nem történt meg, mert ezen conservativek az alkotmánymű létrehozásában legkisebb befolyást sem gyakoroltak, más részről pedig az, mit ő martius 2. elölt olly igen óhajtott, mártius 4-kén valósult. Minélfogva aggodalmai alaptalansága felől könnyen tisztába jöhet magával és teljesen nyugodt lehet. A ministeriummak nem volt szüksége az ö intéseire , amazok pedig nem érdemlik meg azon gáncsot, mellyet nekik szánt vala, s igy azon dicséretet is, mellyet aggodalmainál fogva, ezeknek tettleges megczáfoltatása után azokra szórni kedve eredhetne, hasonló határozottsággal utasítják el. Ezen földerítés szolgáljon egyszersmind arra is, hogy némelly hibás előítéletek a nagyközönségben megigazítttassanak. Az olvasó már az előrebocsátottakból is ítélhet azon források hitelessége fölött, mellyekből ezen it meríteni látszik, valamint az ő állításainak szilárdsága és competentiája fölött is. Csak egy pár példát még. Ő gyanúsítja gróf Apponyit, mint a Presse , az indítványozott városi rendszer miatt. Ha az, mint állíttatott, a városoknak szánt 16 szavazatra vonatkozik, tudni kell, miszerint ezen javaslat nem a kormánytól és így ennek hivatalos orgánumaitól jött ki, hanem a Rendeknek sanctiót nem nyert 1943/4-ki indítványa volt. Városok szavazatjogát illető javaslatot sem a kormány, és így Apponyi sem tett a magyar országgyűlésnek , hanem sürgettetett, hogy azoknak az illető állás megadassák. Báró Józsikát ismét az urbárium miatt, melly Erdélyben az ő hivataloskodása alatt jött be, czibálta meg s csúfolja azt liberálisnak. Ezen rendszabály becsét itt ne vitassuk, hanem csak jegyezzük meg jól, miszerint az, 1847-re esik. .".Kétségkívül akkor még nem volt feltalálva azon módszer, hogy a tulajdonjog sok más viszonyok egy időbeni fölforgatása közben csupa liberalismusból megsértessék, a birtokosok ingyen expropriáltassanak s utólagos kárpótlás igértessék nekik ; továbbá , nem volt még föltalálva azon mesterség sem, hogy ezen szabály mint jogos, mint igazságos, mint törvényszerű, mint czélszerű és tökéletesen jó, mint a törvényhozói bölcseség sublimatuma, mint ally alap, mellyen rend, biztosság, jóllét fog épülni, kiáltassék ki; — ez mind 1848-ban kivívott szerzemény, minélfogva ezen rendszabályt a martius előtti bölcseség rendszabályaival egy mérlegbe venni méltányosan nem is lehet. A levelezői czikk további tartalmával nem gondolunk. Azon kérdést: „a különféle politikai irányok közül melylyik részen áll a gyakorlati képesség plussa?“ hírlapi vitával elhatározni nem lehet. Egyébiránt a túlzó és radical irányoknak, üres szóvirággyártásnak és népszerű jelszavaknak természeti szükségképpeni rész következményei a valódi életben is már mind politikai, mind nemzeti tekintetben átalában mindenütt mutatkoznak és ahol nem érezhetők, ki nem maradhatnak. A gyorsan egymásra következő tényeknek ezen igazoló hatása megment az elméleti vitatás fáradságától. Én tehát abban hagyom. A levelező úr legyen meggyőződve arról, hogy az életnek nagy leczkéi ránk nézve nem voltak „falra hányt borsó,“ de az ő czikkeinek lehetetlen ezen prognoszícont adnunk, mert azok minket a politicai vonaltól, mellyben eddigelé haladásunkat becsületünknek tartjuk, eltéríthetni soha sem fognak. — Gr. Dessewffy Emil. 230 h i r f ü z É R. Komárom felöl azt halljuk , hogy az ostromlás annyira elöhaladott már, miszerint a várbeliek nem is ágyuznak ki, miután ágyúik a bástyákon mind demontirozva 1--------A------1. 1---------- „a„l, Imcim.tnf.; ].- „Hlnl/oín InvnUaanZ nek ki a vadászokra, kik egészen a vár alá vonultak be. A várbeliek már ki is tűzték volt a fejér zászlót, de a kétségbeesettek pártja leszaggatta. Kívülről szurokkoszorukat s más hasonló füstölő és gyújtó szereket hánynak be, úgy hogy ebben már a lélekzet is majd lehetetlenné válik. Fajok és sajok a várbelieknek nincs és igy kenyeret nem tudnak sütni sőt. — Mindezek csak mondák ; reméljük , hogy rövid időn hiteles tudósítással szolgálhatunk. Annyit bizonyosan állítanak, hogy báró Weiden altábornagy bécsi katonai és polgári kormányzó, ki Peschierát is bevette, személyesen megjelent Komárom ostrománál, tapasztalásával az operatio sikerét siettendő. A bán, ki nem csak vitéz, hanem mély diplomata is, fuveret csinált Kecskeméten. Magához vette a körösi és kecskeméti czigány bandát; megjárta a várost a legeredetibb magyar melódiák kíséretében s egyátaljában szíves, magyaros magaviselete által úgy elbájolta az ottani magyarokat, hogy ezek arra fakadtak: „ha a Tisza közepére vinne is a lelkem adta, mennénk utána !“. „A magyarok *) 3 nap alatt ben vannak! A császáriak már meg is kezdették a retirádát!“ hiszékeny embereink evvel ámítják magokat. Ha e hit boldogítja őket ám legyenek boldogok ! Úgy is e hit egyébbe nem kerül, mint egy kis csalódásba. Hogy azonban tévedésüket átlás— megsúgjuk nekik mi az a nagyszerű „retirada.“ A bán táborában ugyanis igen sok volt a vontató szekér, ezt küdték más táborba, s vele fedezetet és néhány kiürült munitios szekeret is küldtek. *) A fővárosban s hihetőleg a vidéken is szójárássá vált az insurgens tábort röviden csak „magyarok“ névvel czimezni. Ha mindjárt tény-akt volna is ez elnevezés, szerencsétlennek kellene kijelentenünk , mert igen párosulhatna vele azon eszme , mintha az igazán magyar ügyet Kossuth és az ő tábora képviselné ; holott ennél veszedelmesebb csalódás sem lehet , miután a magyar ügy igazi képviselőinek csak nem lehet azokat tartani, kik a magyart irtó háborúba keverték s azon dynastia ellen fellázították, mellynek csak királyi palozája alatt maradhatott fen tovább is biztosan nemzeti léte és nevének fénye Europa elött. — De még a ténnyel sem egyezik ezen elnevezés, mert egy sereget,melly minden népek forradalmi seprőjéből van összealkotva és csupa lengyelek és francziák által commandiroztalik , hamisítás nélkül csak nem fog senki magyarnak nevezhetni, miután a benne netalán résztvevő magyar köznép csak kénytelenségből vagyelcsigázott zsoldért szolgál , a többi pedig ollyan proletaries, mint a vele együtt harczoló idegen kalandorok. — Szerk. — Jablanovsky tábornok Váczon van , erejéhez még némi csapatok concentráltatnak , hogy Gürgeyt annál biztosabban tehesse semmivé. — Erdélyből pár nap óta bizonyos híreink nincsenek , mert az, hogy Szebent bevették s 5000 muszkát elfogták volna, merő koholmány. — Tegnap a nemzeti színházban IV. Henriket adták ...igenis adták ... ki kétkednék benne keressen fel bennünket 20-unkat,mindnyájan hittel állítjuk e különben előttünk is hihetetlen csodát. Tökéletesen jól csak Szentpéteri játszott. Komlóssy és Fáncsi jól játsztak. Farkas, Szigetin, ha szerepeikre több stúdiumot fordítanak, kielégíthettek volna. Hanem operistáink e nagyszerű dráma előadásán annyira megijedtek (azt hívén hogy már rajtuk a sor valami nagyszerűvel lepni meg a közönséget) hogy rögtön lebetegedvén ma (mint opera napján) vígjátékot kényzettek elővenni. Gyógyulást kívánunk a betegeknek. — Karlowitzi hírek szerint ha Windischgrätz Theodorowichot s a pátriárkát oda utasítván, hogy a vajdaságható szerb kormányt oszlassák fel s más zászlót ne tűrjenek mint a császárit, azt felelték, hogy ezt kormányzásuk alatt megtörténni nem engedik,inkább lemondanak hivatalaikról s hogy akkor mit határozatid a nemzet,nem tudják. — Zágrábban e hó 16-án egy asszony, 3 gyermek anyja magát meglőtte. Oka bizonyos közte és férje közt támadt perpatvar volt. — A zágrábi lapok tudósításai szerint a határőrvidéken az uj alkotmánynyal épen nincsenek megelégedve. Azt mondják hogy megcsaltaknak érzik magokat s hangosan panaszkodnak, hogy állapotuk a régi marad. — Dembinsky Parisból elindulta előtt a franczia lapokban egy nyilatkozványt tett közzé, mellyben elősorolja, minő okok késztetek őt a magyar ügy mellé állani. A közleti töredékekből az látszik, hogy Dembinsky ez általa lengyel s általánosan a szláv ügynek akar szolgálni. Ha úgymond nem találatul olly szeplőtlen tiszta szándékot, mint mellyet keres , visszavonuland. — Kaminskyt, egy krakói szerkesztőt, mint közkatonát Olaszhonba vitték. — Becskereki hírek szerint gr. Stadion minister elhatározta magában a szerb ideiglenes kormányokat megerősitni. Temesvár, martius 12. Néhány nap óta román emissariusok tartózkodnak itt, a románokat a szerbek ellen felbujtogatni. A legbotorabb hazugságok használtatnak fel a nép ingerlésére. B. R u k a w i n a szorgalmasan előkészili a várat védelemre, mint mondják, a szerbek részéről netán történendő megtámadás ellen. Ő azonban csalatkozik — úgymond a Südslaw. otg, honnan e tudósítást vesszük —, mert a szerbek, mielőtt az ultima ra-t fnlin'7 nyalmának, dönti a jog erkölcsi fegyverét VCtöldik mérlegbe. — A dsidások faluról falura járnak , a szerb comitékat feloszlatni és katonai hatóságot állítani fel. Éppen most küldetett egy hadcsapat ágyukkal Lippára, hol valószínűleg magyar fegyveresek mutatkoznak. Starkowitzról mártius 16-ról a „Naprédak“ imezeket írja Pétervárad állásáról: Az ellenség hidat véretért a Dunán. A magyaronok mind a várba vonulnak. Ami a várbeli hangulatot illeti: az Esze-és Gyula-ezredbeli legénység kész meghódolni, de a Don Miguelek — merő magyarok — makacsul ellenzik az átadást. (Mint szóbeli tudósításból értjük, a tisztek már mind kiszöktek a várból; Blagoevich nem bir semmi hatalommal; káplárok és közlegények parancsolnak. A vár szökevényeiből Karloviczon egy bataillon alakult.) /tara, martius 13. A bosnyákok harczkészületeiről egy Mostarból (megerősített város Herczegovinában, Ragusa és Spalato közt, a Narento partján) jött utas beszélt , hogy még február havában hozott egy tatár sürgönyöket a travniki basától a mostani vezirnek, ki azonnal összegyüjté csapatait, legnagyobbrészt mohamedánokat , ellátván őket fegyverekkel, miket Triestből 15 ládában kapott. — Jövő apróban okvetlenül bekövetkezendik az ujonczok összeírása, melly alól ezúttal a keresztények sem vételnek ki; és mondják, hogy minden 16 — 40 éves fegyverfogható egyénre kiterjedem), csak egy férfi hagyatván a család gyámolitására. — Zárában még sem tudják a bosnyákok harczkészületeinek okát; némellyek Dalmatia megtámadásától tartanak; mások részint az alsóbb bosnyák néposztály hangulatának, részint :Jelacsics bán dalmát kormányzóvá kineveztetésének tulajdonítják a harczias mozgalmakat, amennyiben a bosnyákok azon hiedelemben vannak, hogy a bán meghódítni szándékszik Herczegovinát és Bosniát. Valószínűleg azonban orosz vagy magyar beütéstől tart a bosniai kormány. Zara résen van a nyugtalan szomszédok ellen. Zágrábitól mart. 18. írják, hogy Kukuljevics Iván országos levéltárnok, hosszabb időzése után Pesten, visszatérvén fontos okiratokat hozott Zágrábba, a horvát jogviszonyokra és irodalom történetére vonatkozókat, mellyek közt van Zrínyi és Frangepán grófok őskori levéltáriból több rendbeli, glagolyt betükkel irt oklevél. A „Novine dalin. horv. slav.“ egy párisi levelezője közli Dembinsky tábornok szózatát, mellyet Magyarhonba elutaztakor Parisban levő lengyel földieinek hagyott hátra és mellyben előadja indokait,mellyek őt a magyarok háborújában részvétre birták. „Elmegyek — úgymond Dembinski — szolgálni a magyar ügynek; e részben a legtisztább szándék vezérei; nem keresek személyes hasznot; elmegyek hosszas katonai tapasztalati