Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-03-28 / 57. szám

vait nevelte ugyanazon ifjúságnak s fölötte önmagának készitő uralmat. .. A­ napi irkászokat s ébes szónokokat lekenye­rezvén s ábrándos igéreteivel fanatisálván, czimboráivá kaczérkodta, missionariusaivá, commis voyageur­­jeivé avatta s hatalomra jutván , mennél dühösb ügynö­kökre s p­onoszabb czimborákra talált bennük, annál zsíro­sabb konczokban részesítette őket. Ott vannak például Pálfy Albert, Csernátoni, Bajza , Gyurmán, Záborszky Alajos, Irinyi, Gorove, Vasvári sat, sat. és a Kossuthot, Meszlényiek és Perczelek, Madarászok minden pereputtya. (Folyt. köv.) K.t. A tegnapi számunkban foglalt bécsi czikkre köv­et­kező feleletet hoz az Alig. Ztg mart. 18-ki pót­lapja: Becs, mart. 11. Az Alig. Ztgnak bécsi levelezője (s arnak tetszett ugyanazon hírlap martius 7-ki 66. számá­nak főlapjában egy martin 2-ról kelt levélben politicai barátaim (gróf Apponyi, Szécheny és báró Jósika) sorá­ban az én nevemet is emlegetni és malitiosus ráfogások tárgyává tenni. Már azelőtt a bécsi „Presserben is tör­tént "hasonló. Itt újabb megtámadással találkozom, melly azonban föl van czifrázva ujdonszerü szóvirágokkal, diva­tos gyalázó szavakkal és gúnnyal határos vagdalózások­kal. Ebben a levelező ur egészen con amore viseli magát, személyeket nevez meg, azokat mérgesen megtámadja s a névtelenség pajzsa alatt bátran hánykolódik. Egyébiránt nagyon kényelmesen rendezte magának el a dolgot. Ő mint referens lép föl s mit ő maga akar mondani, mind azt má­sokkal beszélteti el és olly merész, hogy ezen mesterfo­gások következtében egészen részrehajlatlannak is akar látszani, úgy látszik, hogy ezen különféle mérges nyilak mind ugyanazon műhelyben gyártatnak. Ezen iparnak ind­oka világos s magukat az iparosokat is könnyen ki le­het találni. (Itt szerző arra kéri az Alig. szerk.-ét, hogy a Bloydban közlött egy levelet, mellyben azon gyanút há­rítja el magáról, mintha némelly bécsi lapokban hazánk ügyeiről, különösen a jegy alatt megjelent czikkek tőle származnának, venné fel az Allg.-ba is, mit azonban a szerk. térhiány czime alatt megtagad). Ez által, úgy hiszem az említett levelezőnek némelly érintéseire meg lesz a fe­lelet. A többi kevés szót érdemel. Például: azt beszéli, hogy némelly magyar conservativek idestova sétálni men­tek addig, míg románok, szerbek és szászok a császárért és hazárt vérzettek. Ám legyen úgy. De e mellett még so­kat elfeledett megmondani. Nem szól arról, várjon ő maga is ott vérzett-e, vagy nem ? vagy pedig inkább Bécsben kényelmesen sétálgatott; egy szóval sem tesz említést az erdélyi szászoknak az Erdélybe nyomuló Kossuth-sereg ellenében véghezvitt hadi tetteiről­­, még azt is egészen el­hallgatja, hogy az ezen okos népnek egy részről az oszt­román fegyelmetlenség segélyével sikerült vagyona és föl­de megvédése is a különféle, Bécsbe, Ollmützbe és Buka­restbe tett sétautaknak eredménye volt, legalább legna­gyobb részben. Nincs hát joga a sétálni-menésért csúfo­­lódni, legkevésbé pedig olly férfiak irányában, kiknél az eredménydús szász séták alatt igen szomorú képet kel­l­ csinálniuk, miután a szerbek és románok azon bebi­zonyított loyalitás mellett, mellyet ugyan el vitázni nem lehet, az illy conservativ sétálóknak s ezek társainak jó­szágait feldúlták. Ha legalább ezen gúnyhoz azon vigaszt is tette volna, miszerint sok drágaságok, mellyek azon dú­­lások alkalmával elraboltattak, a szász városokban tétet­tek le , hogy törvényes tulajdonosaiknak visszaadattassa­­nak, úgy keserű iróniája menthető volna, de még ezen vi­gaszt is megtagadja a kifosztott sétálóktól — e­z a ké­nyelmes és sértetlenül maradt sétálgató ! Ez alkalommal egyszersmind egy sajátságos tüne­ményt akarok az olvasónak megmagyarázni, úgy, mint én azt másoktól magyaráztatni hallottam, hogy t. i. ellenünk, konservativek ellen a magyar demagógok Austria iránti ba­­rátságos érzelmünk miatt, a szerb, román és szász egyen­­­jogosítási izgatók pedig magyar conservatismusunk miatt fenekednek egyaránt. Állítják, hogy a zűrzavarok említett faja az Austria iránti loyalitás köpenye alatt mindig csak saját —néha demagógusi—mindig önző külön czélokra tö­rekedtek, s minthogy azok valósíthatását egy conservativ — nem kizárólag magyar, hanem m­agya­r­országi, — az Austriával­ szoros kapcsolatra nézve természeténél fogva kedvező politikának sikerülése igen nehezítette vol­na , azért ők halálos ellenségeink lettek. De erről elég. Úgy látszik, hogy azon veszélyek miatti aggodalmait, mel­lyek onnan származhatnának, ha a ministerium a császári birodalom egyetemes alakításának kérdésében a magyar­­országi conservativek tanácsát is igénybe venné, a mart. -i­ki birodalmi alkotmány tartalma már úgy is megszün­tette. Az, mitől ezen az martius 2. elött nagyon félt, nem történt meg, mert ezen conservativek az alkotmánymű lét­rehozásában legkisebb befolyást sem gyakoroltak, más részről pedig az, mit ő martius 2. elölt olly igen óhajtott, mártius 4-kén valósult. Minélfogva aggodalmai alaptalan­sága felől könnyen tisztába jöhet magával és teljesen nyu­­godt lehet. A ministeriummak nem volt szüksége az ö in­téseire , amazok pedig nem érdemlik meg azon gáncsot, mellyet nekik szánt vala, s igy azon dicséretet is, mellyet aggodalmainál fogva, ezeknek tettleges megczáfoltatása után azokra szórni kedve eredhetne, hasonló határozott­sággal utasítják el. Ezen földerítés szolgáljon egyszersmind arra is, hogy némelly hibás előítéletek a nagy­közönségben megigazít­t­tassanak. Az olvasó már az előrebocsátottakból is ítélhet azon források hitelessége fölött, mellyekből ezen it me­ríteni látszik, valamint az ő állításainak szilárdsága és competentiája fölött is. Csak egy pár példát még. Ő gya­núsítja gróf Apponyit, mint a Presse , az indítványozott városi rendszer miatt. Ha az, mint állíttatott, a városoknak szánt 16 szavazatra vonatkozik, tudni kell, miszerint ezen javaslat nem a kormánytól és így ennek hivatalos orgánu­maitól jött ki, hanem a Rendeknek sanctiót nem nyert 1943/4-ki indítványa volt. Városok szavazatjogát illető javaslatot sem a kormány, és így Apponyi sem tett a ma­gyar országgyűlésnek , hanem sü­rgettetett, hogy azoknak az illető állás megadassák. Báró Józsikát ismét az urbá­rium miatt, melly Erdélyben az ő hivataloskodása alatt jött be, czibálta meg s csúfolja azt liberális­nak. Ezen rendszabály becsét itt ne vitassuk, hanem csak jegyezzük meg jól, miszerint az, 1847-re esik. .".Kétségkívül ak­kor még nem volt feltalálva azon módszer, hogy a tulaj­donjog sok más viszonyok egy időbeni fölforgatása köz­ben csupa liberalismusból megsértessék, a birtokosok in­gyen expropriáltassanak s utólagos kárpótlás i­gérte­s­­s­é­k nekik ; továbbá , nem volt még föltalálva azon mes­terség sem, hogy ezen szabály mint jogos, mint igazságos, mint törvényszerű, mint czélszerű és tökéletesen jó, mint a törvényhozói bölcseség sublimatuma, mint ally alap, mellyen rend, biztosság, jóllét fog épülni, kiáltassék ki; — ez mind 1848-ban kivívott szerzemény, minélfogva ezen rendszabályt a martius előtti bölcseség rendszabá­lyaival egy mérlegbe venni méltányosan nem is lehet. A levelezői czikk további tartalmával nem gondolunk. Azon kérdést: „a különféle politikai irányok közül mely­­lyik részen áll a gyakorlati képesség plus­sa?“ hírlapi vitával elhatározni nem lehet. Egyébiránt a túlzó és ra­dical irányoknak, üres szóvirággyártásnak és népszerű jelszavaknak természeti szükségképpeni rész következmé­nyei a valódi életben is már mind politikai, mind nemzeti tekintetben átalában mindenütt mutatkoznak és a­hol nem érezhetők, ki nem maradhatnak. A gyorsan egymásra kö­vetkező tényeknek ezen igazoló hatása megment az elmé­leti vitatás fáradságától. Én tehát abban hagyom. A leve­lező úr legyen meggyőződve arról, hogy az életnek nagy leczkéi ránk nézve nem voltak „falra hányt borsó,“ de az ő czikkeinek lehetetlen ezen prognoszícont adnunk, mert azok minket a politicai vonaltól, mellyben eddigelé haladásunkat becsületünknek tartjuk, eltéríthetni soha sem fognak. — Gr. Dessewffy Emil. 230 h i r f ü z É R. Komárom felöl azt halljuk , hogy az ostromlás an­nyira elöhaladott már, miszerint a várbeliek nem is ágyuz­­nak ki, miután ágyúik a bástyákon mind demontirozva 1--------A------1. 1---------- „a„l, Imcim.tnf.; ].- „Hlnl/oín InvnUaanZ nek ki a vadászokra, kik egészen a vár alá vonultak be. A várbeliek már ki is tűzték volt a fejér zászlót, de a kétségbeesettek pártja leszaggatta. Kívülről szu­­rokkoszorukat s más hasonló füstölő és gyújtó szereket hánynak be, úgy hogy eb­­ben már a lélekzet is majd lehetetlenné válik. Fajok és sajok a várbelieknek nincs és igy kenyeret nem tudnak sütni sőt. — Mind­ezek csak mondák ; reméljük , hogy rövid időn hiteles tudósítással szolgálhatunk. Annyit bizonyosan állítanak, hogy báró Weiden altábornagy bécsi katonai és polgári kormányzó, ki Peschierát is bevette, személyesen megjelent Komárom ostrománál, tapasztalásával az operatio sikerét siettendő. A bán, ki nem csak vitéz, hanem mély diplomata is, fuveret csinált Kecskeméten. Magához vette a körösi és kecskeméti czigány bandát; megjárta a várost a legerede­tibb magyar melódiák kíséretében s egyátaljában szíves, magyaros magaviselete által úgy elbájolta az ottani ma­gyarokat, hogy ezek arra fakadtak: „ha a Tisza közepére vinne is a lelkem adta, mennénk utána !“­­. „A magyarok *) 3 nap alatt ben vannak! A csá­száriak már meg is kezdették a retirádát!“ hiszékeny em­bereink evvel ámítják magokat. Ha e hit boldogítja őket ám legyenek boldogok ! Úgy is e hit egyébbe nem kerül, mint egy kis csalódásba. Hogy azonban tévedésüket átlás— megsúgjuk nekik mi az a nagyszerű „retirada.“ A bán táborában ugyanis igen sok volt a vontató szekér, ezt küdték más táborba, s vele fedezetet és néhány kiürült mu­­nitios szekeret is küldtek. *) A fővárosban s hihetőleg a vidéken is szójárássá vált az insurgens tábort röviden csak „magyarok“ névvel czi­­mezni. Ha mindjárt tény-ak­t volna is ez elnevezés, szeren­csétlennek kellene kijelentenünk , mert igen párosulhatna vele azon eszme , mintha az igazán magyar ügyet Kos­suth és az ő tábora képviselné ; holott ennél veszedel­mesebb csalódás sem lehet , miután a magyar ügy igazi képviselőinek csak nem lehet azokat tartani, kik a magyart irtó háborúba keverték s azon dynastia ellen fellázították, mellynek csak királyi palozája alatt maradhatott fen to­vább is biztosan nemzeti léte és nevének fénye Europa elött. — De még a ténnyel sem egyezik ezen elnevezés, mert egy sereget,melly minden népek forradalmi seprőjéből van összealkotva és csupa lengyelek és francziák által commandiroztalik , hamisítás nélkül csak nem fog senki m­agyarnak nevezhetni, miután a benne netalán részt­vevő magyar köznép csak kénytelenségből vagy­­elcsigá­zott zsoldért szolgál , a többi pedig ollyan proletaries, mint a vele együtt harczoló idegen kalandorok. — Szerk. — Jablanovsky tábornok Váczon van , erejéhez még némi csapatok concentráltatnak , hogy Gürgeyt annál biz­tosabban tehesse semmivé. — Erdélyből pár nap óta bizonyos híreink nincse­nek , mert az, hogy Szebent bevették s 5000 muszkát el­fogták volna, merő koholmány. — Tegnap a nemzeti színházban IV. Henriket adták ...igenis adták ... ki kétkednék benne keressen fel ben­nünket 20-unkat,mindnyájan hittel állítjuk e különben előt­tünk is hihetetlen csodát. Tökéletesen jól csak Szentpéteri játszott. Komlóssy és Fáncsi jól játsztak. Farkas, Szigetin, ha szerepeikre több stúdiumot fordítanak, kielégíthettek volna. Hanem operistáink e nagyszerű dráma előadásán annyira megijedtek (azt hívén hogy már rajtuk a sor va­lami nagyszerűvel lepni meg a közönséget) hogy rögtön lebetegedvén ma (mint opera napján) vígjátékot kényzettek elővenni. Gyógyulást kívánunk a betegeknek. — Karlowitzi hírek szerint ha Windischgrätz Theo­­dorowichot s a pátriárkát oda utasítván, hogy a vajdaság­­ható szerb kormányt oszlassák fel s más zászlót ne tűrje­nek mint a császárit, azt felelték, hogy ezt kormányzásuk alatt megtörténni nem engedik,inkább lemondanak hivata­laikról s hogy akkor mit határozatid a nemzet,nem tudják. — Zágrábban e hó 16-án egy asszony, 3 gyermek anyja magát meglőtte. Oka bizonyos közte és férje közt támadt perpatvar volt. — A zágrábi lapok tudósításai szerint a határőrvi­déken az uj alkotmánynyal épen nincsenek megelégedve. Azt mondják hogy megcsaltaknak érzik magokat s hango­san panaszkodnak, hogy állapotuk a régi marad. — Dem­binsky Parisból elindulta előtt a franczia la­pokban egy nyilatkozványt tett közzé, mellyben elősorolja, minő okok késztetek őt a magyar ügy mellé állani. A köz­leti töredékekből az látszik, hogy Dembinsky ez általa lengyel s általánosan a szláv ügynek akar szolgálni. Ha úgymond nem találatul olly szeplőtlen tiszta szándékot, mint mellyet keres , visszavonuland. — Kaminskyt, egy krakói szerkesztőt, mint közka­tonát Olaszhonba vitték. — Becskereki hírek szerint gr. Stadion minister elha­tározta magában a szerb ideiglenes kormányokat megerő­­sitni. Temesvár, martius 12. Néhány nap óta román emissariusok tartózkodnak itt, a románokat a szerbek el­len felbujtogatni. A legbotorabb hazugságok használtat­nak fel a nép ingerlésére. B. R u k a w i n a szorgalmasan előkészili a várat védelemre, mint mondják, a szerbek részéről netán történendő megtámadás ellen. Ő azonban csalatkozik — úgymond a Südslaw. otg, honnan e tudó­sítást vesszük —, mert a szerbek, mielőtt az ultima ra-t fnlin'7 nyalmának­, d­önti a jog erkölcsi fegyverét VCtöl­dik mérlegbe. — A dsidások faluról falura járnak , a szerb comitékat feloszlatni és katonai hatóságot állítani fel. Ép­pen most küldetett egy hadcsapat ágyukkal Lippára, hol valószínűleg magyar fegyveresek mutatkoznak. Starkowitzról mártius 16-ról a „Naprédak“ im­­ezeket írja Pétervárad állásáról: Az ellenség hidat vére­tért a Dunán. A magyaronok mind a várba vonulnak. A­mi a várbeli hangulatot illeti: az Esze-és Gyula-ezredbeli legénység kész meghódolni, de a Don Miguelek — merő magyarok — makacsul ellenzik az átadást. (Mint szóbeli tudósításból értjük, a tisztek már mind kiszöktek a várból; Blagoevich nem bir semmi hatalommal; káplárok és köz­legények parancsolnak. A vár szökevényeiből Karloviczon egy bataillon alakult.) /tara, martius 13. A bosnyákok harczkészületei­­ről egy Mostarból (megerősített város Herczegovinában, Ragusa és Spalato közt, a Narento partján) jött utas be­szélt , hogy még február havában hozott egy tatár sür­gönyöket a travniki basától a mostani vezirnek, ki azonnal összegyüjté csapatait, legnagyobbrészt moha­medánokat , ellátván őket fegyverekkel, miket Triest­­ből 15 ládában kapott. — Jövő apróban okvetlenül be­­következendik az ujonczok összeírása, melly alól ez­úttal a keresztények sem vételnek ki; és mondják, hogy minden 16 — 40 éves fegyverfogható egyénre kiterjedem), csak egy férfi hagyatván a család gyámolitására. — Zá­rában még sem tudják a bosnyákok harczkészületeinek okát; némellyek Dalmatia megtámadásától tartanak; mások részint az alsóbb bosnyák néposztály hangulatának, ré­szint :J­elacsics bán dalmát kormányzóvá kinevezteté­­sének tulajdonítják a harczias mozgalmakat, a­mennyiben a bosnyákok azon hiedelemben vannak, hogy a bán meg­­hódítni szándékszik Herczegovinát és Bosniát. Valószínű­leg azonban orosz vag­y magyar beütéstől tart a bosniai kormány. Zara résen van a nyugtalan szomszédok ellen. Zágrábitól mart. 18. írják, hogy Kukulje­­v­i­c­s Iván országos levéltárnok, hosszabb időzése után Pesten, visszatérvén fontos okiratokat hozott Zágrábba, a horvát jogviszonyokra és irodalom történetére vonatkozó­kat, mellyek közt van Zrínyi és Frangepán grófok őskori levéltáriból több rendbeli, glagolyt betükkel irt oklevél.­­ A „Novine dalin. horv. slav.“ egy párisi levele­zője közli D­e­m­bins­k­y tábornok szózatát, mellyet Ma­gyarhonba elutaztakor Parisban levő lengyel földieinek hagyott hátra és mellyben előadja indokait,mellyek őt a ma­gyarok háborújában részvétre birták. „Elmegyek — úgy­mond Dembinski — szolgálni a magyar ügynek; e rész­ben a legtisztább szándék vezérei; nem keresek szemé­lyes hasznot; elmegyek hosszas katonai tapasztalati­

Next