Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-07-10 / 84. szám
26 dühös lángra lobbanva fogjátok lerázni és átkot szórva csábítóitokra azért ragadtok utoljára fegyvert, hogy őket semmivé tegyétek s aztán a szörnyű hazafi háborúnak fegyvereit eldobva, bánatosan járualandotok királyotokhoz, kiáltván: Ur, bocsáss meg nekünk és hozd el a békét!a Magyar nép ! most vagy soha! Térj vissza a jog és dicsőség zászlójához ! körülte csoportosul mindig szorosabban és lelkesültebben egy szövetsége a népeknek, melly el van tökélve érte mégis halni, és a melly a jó ügy öntudatából buzgalmat, erőt és kitartást merit. Kossuth daemoni keresztje körül már csak a vak buzgóság gyülekezhetik, mert az ő lábai alatt iég a föld és a véres mámorból felüdülő emberiség mindig tágasabb körökben kezdi megismerni, hogy az igazi szabadság nem támadhat fel romjaiból minden szentnek, mellyekből milliók csak kimondhatatlan nyomorúságot és csak a kolomposok aratják egy elzajló nagyságnak torzképét. Üdv neked Magyar nép ! ha megragadod a pillanatot, jaj neked ! ha az ámítok sireni dalja örökre süketté tett Tégedet az igazság szavára. Közelednek a hadak komoly oszlopai, hogy az árulást vas karjaik között szorítsák agyon, de azért is, hogy az elnyomottakat megszabadítsák, a hitvek csüggetegségét megedzék s a megtérőket és bűnbánókat pokoli bosszuállás ellen védelmezzék. Magyar nép, ébredj és válassz ! A hivatalos bécsi lap következő, hivatalos tollból folyó számadást hoz a kormány eddigi munkásságáról. A háborúk és belviszályok ideje rendesen nem kedvező időszak szokott lenni, törvényhozási s igazgatási javítások, alkotmányos viszonyok kifejlesztése és a népek anyagi jóllétének emelésére nézve. Illy nyugtalan időkben az országot fenyegető , akár bel akár ki is erőszakoskodásszülte nyilvános veszélyek a közfigyelmet teljesen igénybe veszik; felemésztenek minden erőt, kimerítenek minden segélyforrást, csakhogy egy fő czél: a haza megmentése, elévethessék. Olly kormányférfiak, és hadvezérek, kiknek, minden hazai segédeszközök czélszerű felhasználása mellett, az ország léterét és boldogságát állandóan biztosítani sikerült, már csak e kötelességük teljesítésénél fogva is, tiszteletre méltó helyet foglalnak el a történetben. De az austriai kormánynak nehezebb feladata jutott. Nem fordíthatván ugyanis osztatlan figyelmét egyedül azon roppant örőmegfeszítésekre, mellyeket kül- és belső ellenséggel viselni szokott nagyobb háborúk igényelni szoktak, még ezen, az ország léteréért vívott nagy harczból származó példátlan veszélyek közepette sem késhetett egy perczig is az ország benső elrendezését és javítását tárgyazó fontos kérdések feloldásának munkájával. Itt azonban éppen nincs szó egy a hoszú várokozás miatt túlingerleltüretelmetlenség kielégítéséről, melly sem a pillanat nehézségeire, sem az időközbeni győzelmek fényére utalás által elérhető nem volna. Nem; — azon ellenvetéseket, mellyek minden az ország nagy kérdéseibeni halasztások iránt létetnének, alaposak és igaságosoknak ismerjük. Azon nagy mozgalom, melly legújabban egész Európát megrendité, sok olly meghatározott és világos követeléseket hozott érvényességre, melylyeknek végtére kielégítésével tovább késni nem lehet; — sok olly régtőlenálló intézményeket megszüntetett, mellyek helyébe azonnal újakat kell állítani, és végre sok, bár ingékony s nem eléggé világos, de azért nem kevésbé forró vágyakat gerjesztett, mellyeket egy bizonyos elérhető czél kijelölése, és a politikai tevékenység törvényes terének meghatározása által kellend a közrenddel összeegyeztetni. Minél nehezebb lett ezen feladat, az ugyan egyidőben mutatkozó anarchiai törekvések és ország felbomlás miatt , annál sürgetőbbé is vált jelenleg. Milly elhatározott a kormány kül és belső elleneit fegyveres erővel legyőzni, szintolly erélyes leend feladata másik részének is teljesítésében. A fejedelem tanácsadói e kötelességüket egy perczig sem tévesztik szem elől. Mindjárt hivatalukba lépteikkor a nemzeti gyűlésnek beadott programaiban kijelölék az e végre megkívántató rendszabályokat, melyeknek kivitelére szükségelt tevékenység azóta, bár a legrendkívülibb viszonyok állottak is be, egy pillanatig sem jön félbeszakasztva. — Legnagyobb gond fordulatok mindenekelőtt egy szabad községi szerkezet — mint az alkotmányos szabadság főfeltételének — megalapítására. Illy tágas birodalomban előforduló nemzetiségek, életszokások és műveltségi állapot különfélesége, egy czélszerű községi törvény szerkesztését rendkívülien nehezítik; pedig e kérdés szerencsés feloldása — minthogy a magasabb osztályzati községek olly közel összeköttetésben vannak az egyes koronatartományok alkotmányaival — életfontosságúvá lön minden további létszeres kifejlődésre nézve. Melly okból e tárgy felett a nemzeti gyűlés, az ország és igazgatás személyzet legkitűnőbb egyéneivel kimerítő tanácskozások tartattak, a mig végre egy szabad szellemű és javitatási képességgel bíró törvény alkottatott; mellyet a közvélemény bizalom- és tetszéssel fogadott. Káradhatlan igazgatási tevékenységgel, a polgárok szorgos közremunkálásával, már sikerült a községek határai kijelölésében s egyéb elődolgozatokban a koronatartományok nagyobb részében annyira haladni, hogy az önálló községek működése rövid idő múlva el fog kezdődhetni. A szabad községi intézmény megalapításakor egyszersmind az ország politikai életének is minden halasztás nélkül biztos alapzatot kelle adni. A császári kihirdető oklevél értelme szerint a birodalmi alkotmánynak a revolutiót kelle bezárni. A feladat olly sürgető volt, hogy még a birodalom némelly részeiben dühöngő polgárháborúk bevégeztét és fegyvereink sikerét sem lehetett bevárni. A megelőző sikeretlen próbák, közös kivonatokra nézve egyetértéstt és kifejezést, a szétágazó érdekekre nézve pedig kiegyenlítést és engesztelést találni, az alkotmány-műnek egész nehézségét napfényre hozták. A kormánynak elég bátorsággal kelett bírni, e nehézségekkel megmérkőzni. Nem volt soha törvényhozási mű, mire érettek megfontolás és becsületes seb szándék fordítatott volna, s nem volt még a közügyek vezetőinek soha komolyabb törekvése a haza jólétét, erejét és becsületét a polgári szabadság és egyenjogúság alapjain állandóan biztosítani. A korona adománya köszönet és bizalommal fogadtatott a népek által. Ebben a kormány újabb felszóllítást látott e bizalom igazolására és az alkotmányos viszonyok mielőbbi megállapítása által a kedélyek megnyugtatására. Az első teendő elégre volt: a hűbéri rendek helyébe állítandó tarrtományi alkotmányok meghatározása. A korona tartományok országgyűléseinek előbb kell összehivatni, mint a közös birodalmi gyűlésnek, mert az alkotmány szerint az országgyűlések által választott követek fogják a birodalmi gyűlés első kamaráját képezni. A ministérium tehát az egyes tartományi rendezetek feletti tanácskozásra a koronatartományok bizalmat érdemlő egyéneit azonnal összehívató, és az ekép kifejlett szorgos tevékenység a tanácskozást eredményeiben annyira elősegítő, hogy jelenleg már csaknem valamennyi tartományi rendezetek be vannak végezve. E tevékenység igazgatási szempontból is buzgón elősegítetett, minden útbaigazítások és elődolgozatok elkészítettek, úgy szinte rendelések tétettek, hogy az eddigi rendi választmányok munkálkodásokat valamint a vagyonkezelés, úgy más folyamatban lévő ügyekre nézve is bevégezhessék és azoknak a jövő alkotmányszerű orgánumok részére történendő átadására elkészülhessenek. Ebből azon előny fog következni, hogy az új alkotmányok annak idejében történendő legfelsőbb szentesítésük után minden akadály nélkül életbe fognak léptethetni, anélkül hogy hosszadalmas tanácskozások tartatnának az átadási feltételek, vagy más formaságok felett. (Vége következik.) III R F Ü Z É R. — A varsói herczeg tábornagy miskolczi főhadiszállásáról sul. 5-ről jelenti, hogy oda a IV. orosz haditesttől azon tudósítás érkezett, miszerint Debreczen városa egy Hadházáig elibe ment küldöttség által a császár ő felségének önkéntesen r meghódolt s ennek következésében 3-dikán este a város el is foglaltatott. • Mint hitelest beszélik, hogy a furfangos Pázmándy Dénes, volt képviselőházi elnök, végre csakugyan hurokba ejtette magát. Ujszőnynél ugyanis éppen akkor csipelett meg, mikor egy puskákkal rakott szekéren a komáromi várba menekülni éppen útban volt. — A bábolnai, főhadiszállásról jul. 5-ről írják, hogy ő felsége a császár a hadsereg győzelmes előrehaladása alatt Pozsonytól Bá