Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-07-10 / 84. szám

26 dühös lángra lobbanva fogjátok lerázni és átkot szórva csábítóitokra azért ragadtok utoljára fegyvert, hogy őket semmivé tegyétek s az­tán a szörnyű hazafi háborúnak fegyvereit eldobva, bánatosan járua­landotok királyotokhoz, kiáltván: Ur, bocsáss meg nekünk és hozd el a békét!a Magyar nép ! most vagy soha! Térj vissza a jog és dicsőség zászlójához ! körülte csoportosul mindig szorosabban és lelkesültebben egy szövetsége a népeknek, melly el van tökélve érte mégis halni, és a melly a jó ügy öntudatá­ból buzgalmat, erőt és kitartást merit. Kossuth daemoni keresztje körül már csak a vak buzgóság gyülekezhetik, mert az ő lábai alatt i­ég a föld és a véres mámorból felüdülő emberiség mindig tágasabb kö­rökben kezdi megismerni, hogy az igazi szabadság nem támadhat fel romjaiból minden szentnek, mellyekből milliók csak kimondhatat­lan nyomorúságot és csak a kolomposok aratják egy elzajló nagy­ságnak torzképét. Üdv neked Magyar nép ! ha megragadod a pillanatot, jaj ne­ked ! ha az ámítok sireni dalja örökre süketté tett Tégedet az igaz­ság szavára. Közelednek a hadak komoly oszlopai, hogy az árulást vas kar­jaik között szorítsák agyon, de azért is, hogy az elnyomottakat meg­szabadítsák, a hitvek csüggetegségét megedzék s a megtérőket és bűnbánókat pokoli bosszuállás ellen védelmezzék. Magyar nép, ébredj és válassz ! A hivatalos bécsi lap következő, hivatalos tollból folyó számadást hoz a kormány eddigi munkásságáról. A háborúk és belviszályok ideje rendesen nem kedvező időszak szokott lenni, törvényhozási s igazgatási javítások, alkotmányos viszonyok kifejlesztése és a népek anyagi jóllétének emelésére nézve. Illy nyug­talan időkben az országot fenyegető , akár bel akár ki is erőszakoskodás­szülte nyilvános veszélyek a közfigyelmet teljesen igénybe veszik; fele­mésztenek minden erőt, kimerítenek minden segélyforrást, csakhogy egy fő czél: a haza megmentése, elévethessék. Olly kormányférfiak, és hadvezérek, kiknek, minden hazai segéd­eszközök czélszerű felhasználása mellett, az ország léterét és boldogsá­gát állandóan biztosítani sikerült, már csak e kötelességük teljesítésénél fogva is, tiszteletre méltó helyet foglalnak el a történetben. De az austriai kormánynak nehezebb feladat­a jutott. Nem fordíthat­ván ugyan­is osztatlan figyelmét egyedül azon roppant örőmegfeszíté­­sekre, mellyeket kül- és belső ellenséggel viselni szokott nagyobb há­borúk igényelni szoktak, még ezen, az ország léteréért vívott nagy harcz­­ból származó példátlan veszélyek közepette sem késhetett egy perczig is az ország benső elrendezését és javítását tárgyazó fontos kérdések fel­oldásának munkájával. Itt azonban éppen nincs szó egy a hoszú várokozás miatt túlinger­­lelt­­üretelmetlenség kielégítéséről, melly sem a pillanat nehézségeire, sem az időközbeni győzelmek fényére utalás által elérhető nem volna. Nem; — azon ellenvetéseket, mellyek minden az ország nagy kérdései­­beni halasztások iránt létetnének, alaposak és igaságosoknak ismerjük. Azon nagy mozgalom, melly legújabban egész Európát megrendité, sok olly meghatározott és világos követeléseket hozott érvényességre, mely­­lyeknek végtére kielégítésével tovább késni nem lehet; — sok olly rég­től­­enálló intézményeket megszüntetett, mellyek helyébe azonnal újakat kell állítani, és végre sok, bár ingékony s nem eléggé világos, de azért nem kevésbé forró vágyakat gerjesztett, mellyeket egy bizonyos elérhető czél kijelölése, és a politikai tevékenység törvényes terének meghatáro­zása által kellend a közrenddel összeegyeztetni. Minél nehezebb lett ezen feladat, az ugyan egyidőben mutatkozó anarchiai törekvések és ország felbomlás miatt , annál sürgetőbbé is vált jelenleg. Milly elhatározott a kormány kül és belső elleneit fegyveres erővel legyőzni, szintolly eré­lyes leend feladata másik részének is teljesítésében. A fejedelem tanácsadói e kötelességüket egy perczig sem téveszt­ik szem elől. Mindjárt hivatalukba lépteikkor a nemzeti gyűlésnek beadott pro­gramaiban kijelölék az e végre megkívántató rendszabályokat, melyek­nek kivitelére szükségelt tevékenység azóta, bár a le­grendkívülibb vi­szonyok állottak is be, egy pillanatig sem jön félbeszakasztva. — Leg­nagyobb gond fordulatok mindenekelőtt egy szabad községi szerkezet — mint az alkotmányos szabadság főfeltételének — megalapítására. Illy tágas birodalomban előforduló nemzetiségek, életszokások és műveltségi állapot kü­lönfélesége, egy czélszerű községi törvény szerkesz­tését rendkívülien nehezítik; pedig e kérdés szerencsés feloldása — mint­hogy a magasabb osztályzati községek olly közel összeköttetésben vannak az egyes koronatartományok alkotmányaival — életfontosságúvá lön minden további létszeres kifejlődésre nézve. Melly okból e tárgy felett a nemzeti gyűlés, az ország és igazgatás személyzet legkitűnőbb egyéneivel kimerítő tanácskozások tartattak, a mig végre egy szabad szellemű és javitatási képességgel bíró törvény al­kottatott; mellyet a közvélemény bizalom- és tetszéssel fogadott. Kárad­­h­atlan igazgatási tevékenységgel, a polgárok szorgos közremunkálásával, már sikerült a községek határai kijelölésében s egyéb elődolgozatokban a koronatartományok nagyobb részében annyira haladni, hogy az önálló községek működése rövid idő múlva el fog kezdődhetni. A szabad községi intézmény megalapításakor egyszersmind az or­szág politikai életének is minden halasztás nélkül biztos alapzatot kelle adni. A császári kihirdető­ oklevél értelme szerint a birodalmi alkot­mánynak a revolutiót kelle bezárni. A feladat olly sürgető volt, hogy még a birodalom némelly részeiben dühöngő polgárháborúk bevégeztét és fegyvereink sikerét sem lehetett bevárni. A megelőző sikeretlen próbák, közös kivonatokra nézve egyetértést­­t és kifejezést,­­ a szétágazó érdekekre nézve pedig kiegyenlítést és en­gesztelést találni, az alkotmány-mű­nek egész nehé­zségét napfényre hozták. A kormánynak elég bátorsággal kelett bírni, e nehézségekkel megmér­kőzni. Nem volt soha törvényhozási mű, mire érettek megfontolás és becsületes seb szándék fordítatott volna, s nem volt még a közügyek ve­zetőinek soha komolyabb törekvése a haza jól­­étét, erejét és becsületét a polgári szabadság és egyenjogúság alapjain állandóan bi­ztosítani. A korona adománya köszönet és bizalommal fogadtatott a népek által. Ebben a kormány újabb felszóllítást látott e bizalom igazolására és az alkotmán­yos viszonyok mielőbbi megállapítása által a kedélyek megnyugtatására. Az első teendő e­légre volt: a hűbéri rendek helyébe állítandó tarrtomány­i alkotmányok meghatározása. A korona tartományok országgyűléseinek előbb kell összehivatni, mint a közös birodalmi gyűlésnek, mert az alkotmány sze­rint az országgyűlések által választott követek fogják a birodalmi gyűlés első kamaráját képezni.­­ A ministérium tehát az egyes tartományi ren­dezetek feletti tanácskozásra a koronatartományok bizalmat érdemlő egyéneit azonnal összehívató, é­s az ekép kifejlett szorgos tevékenység a tanácskozást eredményeiben annyira elősegítő, hogy jelenleg már csak­nem valamennyi tartományi rendezetek be vannak végezve. E tevékenység igazgatási szempontból is buzgón elősegítetett, minden útbaigazítások és elődol­gozatok elkészítettek, úgy szinte ren­delések tétettek, hogy az eddigi rendi választmányok munkálkodásokat valamint a vagyon­kezelés, úgy más folyamatban lévő ügyekre nézve is bevégezhessék és azoknak a jövő alkotmányszerű orgánumok részére történendő átadására elkészülhessenek. Ebből azon előny fog következni, hogy az új alkotmányok annak idejében történendő legfelsőbb szentesítésük után minden akadály nélkül életbe fognak léptethetni, a­nélkül hogy hosszadalmas tanácskozások tar­tatnának az átadási feltételek, vagy más formaságok felett. (Vége következik.) III R F Ü Z É R. — A vars­ói herczeg tábornagy miskolczi főhadi­szállásáról sul. 5-ről jelenti, hogy oda a IV. orosz hadi­testtől azon tudósítás érkezett, miszerint Debreczen városa egy Hadházáig elibe ment kül­döttség által a császár ő felségének önkéntesen r meghódolt s ennek következésében 3-dikán este a város el is foglaltatott. •­ Mint hitelest beszélik, hogy a furfangos Pázmándy Dénes, volt képviselő­házi elnök, végre csak­ugyan hurokba ejtette magát. Ujszőnynél ugyan­is éppen akkor csipelett meg, mikor egy puskák­kal rakott szekéren a komáromi várba menekülni éppen útban volt. — A bábolnai, főhadiszállásról jul. 5-ről írják, hogy ő felsége a császár a hadsereg győzelmes előrehaladása alatt Pozsonytól Bá­

Next