Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-03-30 / 59. szám

gyelem jellemezte azt, és ez által érte el a katonai dicső­ség azon fénypontját, mellyen az egész világ tisztelte és magasztalta. " És mivé tették ezen fényes jellemet , ezen igazi s méltó büszkeségét a magyarnak? Hitszegővé árulóvá, s hogy ki ne ábrándulhasson, országfutó kalandorok és akasztófára ítélt rabló banditákkal keverték öszve. A vitéz erdödőktől öröklött szeplőtlen hűségéért zsol­dosnak bérben fogadott gyilkosnak nevezték; rend- és fén­yelemtartását, melly őt annyi fényes győzelmekre ve­zette, rabszolgaságnak, zsarnoki hatalomnak hirdették s gúnyolták; ezekhez járult a tömérdek pénzzel való vesz­tegetés azon ámítással, hogy a királyi zászlót és esküt szegni bűn nélkül lehet, mert őket kiirtani akarják. Itt azonban még nem volt vége a demoralizátiónak; rend és fegyelem helyett ebbe kellett sü­lyeszteni a világ minden népes szemetjéből öszvetoborzott honvédeket is. A bordélyházi s minden rész-életű személyeknek, kik eddig csak titkon űzhették förtelmes mesterségeiket, sza­badság adatott nyíltan és minden szemérem nélkül a kato­naság közé keveredni, sőt azoknak buja szabású forma öltöny határoztatok, mi által a tüzes ifjúság még inkább ingereltetek. De erről ennyi elég , mert hiszem a botrány közön­séges volt. Ez minden esetre egyik nagy folt a Kossuth-párt­­ülésen. Ekképpen lépetek ki a nép, ifjúság és katonaság szí­véből a vallásos érzelem és szabad­ul nyittatott a törvé­nyeknek lábbal tapodására , hűtlenségre , esküszegésre. És ki okozta mind ezt e szép és vallásos hazában? Okulj kedves magyar népem, mig nem késő. — A. B. AUSTRIA. Israkó, mart. 12. A „Gazeta Warsawys­­ka“-ban visszahivatik egy cs­­ukát, melly Chlopicki Eu­­stachot, párviadala következtében Godlewski volt kapi­tánnyal , nemességétől megfosztja és közkatonáskodásra ítéli. Most a katonai szolgálatra alkalmatlansága és aláza­tos kérelménél fogva Chlopicki előbbi jogaiba visszahelyez­tetik.­­ A „Czas“ krakói lap egy párisi levelezője szerint 112 lengyel az 1832. emigratiohoz tartozó tiszt,mart. 6. Pa­risból Olaszországba indultak, különféle parancsnoki állo­másokat elfoglalni, részint a rendes hadsereg,részint ottani lengyel légióknál. S igy enyészik el lassankint egész emi­­gratiónk, panaszkodik a ,,Czas“; most minden Olasz-, Ma­gyarországba és Californiába tart; ez utóbbit az emigra­­tionak már 70 tagja üdvözlő.­­ Ugyane lap egy más pá­risi levelezője íme képét adja a lengyel emigratiónak : „Az 1832. emigratio már ugyszólva fen sem áll. Fele már ki­halt, a másik fél pedig szétoszlott a forradalmas Európába, igen gyakran olly ügynek szolgálva, melly Lengyelország érdekével legkisebb összeköttetésben sincs. így van je­lenleg Romában egy lengyel légió, Toscanában a másik és Turulban újólag a harmadik organizáltatik. E légiókban sok kitűnő tiszt áll olly hadtestületek élén, mellyek na­gyobbrészt mindenféle országok­ és nemzetbeli kalando­rok és szabadsághősökből vannak összeállítva. Illy főbb tisztek : Mieroslawski, dandárnok és a tábornok-kar fő­nöke a siciliai hadseregben, kinek generalissimusa álljlé- Jag Magnan franczia tábornok, a­kinek segédtiszte Strzecki volna; ezen kívül szolgál itt még 40—50 különféle rangú lengyel tiszt. Chrzanowski tábornok a sardiniai hadsereg­ ve­zére és a generalstáb főnöke. Ugyanő seregben van egy len­gyel légió gr. Zamojski Ulászló parancsnoksága alatt, melly légió 120 lengyel tisztet, kétszer annyi altisztet számlál és lengyelek, horvátok , más szlávok, magyarok és austriai hadseregbeli foglyokból áll. A piemonti hadseregben szolgál még Ramorini egykori lengyel ezredes, most Antonini tá­bornok. A római lengyel legio 40 tisztet, 72 altiszt s köz­embert számít; többi részét austriai szökevények , német emigránsok és francziák képezik. Toskanában Siodelkie­­■­vicz ezredes rendszeressé a lengyel légiót, a tisztikart Parisból ujonczozván. E légióban is a nagyobb rész nem lengyel elem. Magyarországon Bem , Dembinski, Uminski és Wysocki ezredes vezérelnek magyar insurgens hadakat, mialatt tetemes számú lengyel tiszt és nem-tiszt harczol a magyarok soraiban. Eszerint igen csekély maradványa van az 1832. lengyel emigratiónak Parisban és ezek a szám­űzetés keserű sorsát viselve sóvárognak vissza hazájukba. ISrámt, mart. 19. Az ujonczállítás az egész or­szágban minden csendháborítás nélkül ment végbe ; a mor­­vaiak hazafiai érzelmétől egyebet nem is lehetett várni. Prag­­a , martius 21. A „Prager Zig“ azon kérdést állítja fel: váljon a monarchiában levő zsidók az ootrogált alkotmány kihirdetése napjától fogva emancipálva vannak-e vagy nem ? — Mint bizonyost állítják, mikép Brauner tanár részt vesz a Csehország részére ootrogálandó országos alkot­mány feletti ministeri tanácskozásokban. (Presse.) KÜLFÖLD, NÉMETORSZÁG, Frankfurt, mártius 20-án. A mai ülésben folytattatván a Welcker-féle indítvány tár­gyalása , Gagern ministerelnök nevezetes beszédet tartott az indítvány mellett, mellynek lényeges tartalma követ­kező : „A népnek adott szavunkat meg kell tartanunk, —­s ezért pártolom az alkotmányi bizottság javaslatát, mint­hogy ebben el van érve mindaz, mit feladatunk bölcs meg­oldása megkíván. Ha kifogásom lenne az indítvány ellen, az csak abban állana, hogy a kormányok kívonataira na­gyobb tekintettel lehetne, mert az azokkali egyetértést mindig óhajtottam. Azonban az egyetértések nem lénye­gesek. De ahoz erősen ragaszkodom, hogy a legközelebbi birodalmi gyűlésre halasztott s kikötött változások mellett maradjunk.— Mi egy erős szövetségi álladalom alkotására voltunk hivatva. Feladatunk volt : az alkotmányunknak megadott belsőségével az egyes álladalmak független­ségének fentartása, a­mennyiben ez az egységi kor­mányformával összeférhet.“ A nemzet fel van jogo­sítva az alkotmányt kezeinkből átvenni. A lehető akadá­lyokat nem a kormánytól várom, csak a nemzet ismerje el, hogy megadtuk neki azt, mit a körülmények lehetővé tettek. A hazát fenyegető részt tagadni nem lehet. Nem azért, mintha perroválás, vagy idegen kormányok közbe­szólásától lehetne félni; mióta műveit nemzetek léteznek, a népek soha sem gátoltattak meg belügyeik elintézésében. Igaz ugyan­ezen tréfából nekem tett ellenvetés, hogy nem vagyok kellőleg értesítve a külföld hangulatáról, mert, hová birodalmi követeket nem küldhettem, oda ké­meket küldeni nem akartam. (Tetszés). Kül beavatkozás­tól, a­mint mondom, nem félek, ha bár az ellenséges lenne, is mert mi 40 millió harczias nép vagyunk, melly aztán álladalmi külön válását elfelejtené. (Élénk tetszés.) Azon egyedüli veszély, melly az alkotmányi munka siet­tetését szükségessé teszi, népünk türelmetlensége. A­mi a főnöki kérdést illeti, ha Austria szövetségünkben maradna, nem szükség kérdezni, ki legyen a főnök , ez már magából értetik. Mi az elhatározás órájában vagyunk. Senki sem fe­lejtette közülünk, hogy gyűlésünk a népből eredt. Ebben helyzetű reményemet. Önök visszatérendenek hazájokba a Pál templomából s közbenjárók leendenek a nép­i határoza­taink között. Én ezen kimérhetlen befolyásban bizom s is­métlem egy költőnek azon felszólítását a német néphez, hogy magának királyt adjon!“ Frankfurt, mart. 21. Miután Riesser két óráig tartott beszédében a bizottsági javaslatokat védelmező , s a császári párt által lelkesedett tetszéssel jutalmaztatott, szavazásra került a dolog. Biedermann minden indítvány iránt név szerinti szavazást kívánt. Először is az I. mino­­ritási javaslat (napi­rendre térés) csupán öt szótöbbséggel megbukott. Eztán a bizottsági javaslat kerülvén szava­zásra, 31 szótöbbséggel elvettetett. Ezen váratlan ered­mény (még ma reggel 17—20 szótöbbségről beszéltek az indítvány mellett) leirhatlan sensatiot okozott. A jobb­ol­dal (Gumbrecht) most a többi szavazásokat holnapra ki­­váná halasztatni, de Mohi M. Vogt és Raveaux ennek el­lene szegültek, míg Kerst azon (az elnök megjegyzése szerint egészen időnkívüli) nyilatkozattal állott elő, mi­kép azon osztrákok, kik az octrogált alkotmány ellen ün­nepélyes óvást nem tettek , lépjenek ki. Több indítvány a szavazás előtt visszavézetett, úgy hogy holnap még csu­pán a Berger, Eisenstuck és Heckscher indítványai felett leend szavazás. ” A „Frankf. Parlamentscorrespondenz“ben követ­kező nevezetes czikk olvasható: „Már mártius 10-én ér­kezett hozzánk biztos kútfőből azon tudósítás, mikép Aus­tria London s Parisban az 1815-ki szerződéseket aláirt hatalmak congressusát inditványozá, hogy ott az összes európai kérdés elintéztessék. A német szövetség organi­­satioja abba jog szerint befoglaltatnék, s igy a beavatko­zási módosítások európai sanctiót nyernének ! Most vesz­­szük Berlinből ezen tudósítás megerősítését, valamint azt is halljuk, mikép Poroszország ennek azon tekintetből szegült ellene, mivel Németország belügyei nem alkalma­sak arra , hogy hatalmak kongressusán tárgyaltassanak.“ — Mártius 22. A mai ülésben több módosítási ja­vaslatok félrevetése után Eisestuck indítványa, — melly ugyan az indítványozó által visszavonatott, de Bresgen álta­l ismét felvétetett, 282 szóval 246 ellen elfogadtatott, melly következőleg hangzik : „A 2—5 ponthoz. Tekin­tetbe vévén hogy: 1-szer. Az előterjesztett módosított al­kotmány­terv feletti összes szavazás, annak egyes részei feletti részletes szavazás nélkül, a szabad szavazás jogát megszüntetné s a népképviselők lelkismeretét megsérte­né ; 2­or azonban más részről Németország jelen helyze­tében , az alkotmányi munka leggyorsabb bevégzése a képviselők mulaszthatóan kötelességének látszik, a nem­zeti gyűlés elhatározza: 1-e1 Az előterjesztett módosított alkotmány­terv felett, beleértve a bizottság minden mino­­ritási indítványait, további tárgyalás nélkül, s csupán a legalább 50 aláírással ellátott módosítványok felvételével, az egyes §§-ok feletti szavazás által fog határozat hozat­ni. — 2-or. A szavazás az előterjesztett sor szerint tör­ténik, a birodalmi főnökről szóló 3-ik szakasz kivételé­vel , melly utoljára kerülend szavazásra. — 3-or. A sza­vazás tüstént meg fog kezdetni s folytonos ülésekben az alkotmányi munka a kijelölt módon bevégeztetni.“ — Az ülés folyamában az elnök közlé a házzal az ideiglenes ministerelnök Gagern azon jelentését, miképp az összes ministerium, a hozzá tartozó álladalmi al­titkárokkal együtt beadá lemondását, s azt a birodalmi kormányzó főherczeg az előterjesztett okok tekintetéből elfogadd. A ministe­rium továbbá a birodalmi kormányzónak készségét nyil­­vánító , új ministerium kinevezéséig hivatalos működései­nek ideiglenes folytatása iránt. Freiburg­. A törvényszéki tárgyalások Struve és Blind ügyében márt. 20-án kezdettek meg. Berlin, mártius 21. A 2-ik kamra tegnapi ülé­sében mind­két oldal egész erejét fejte ki a válaszfelirat tárgyalásában, míg végre a jobb oldal győzvén, a válasz­fel­irati terv 3 első §§-ai elfogadtattak. Következő he­­tei­­ alkotmány köszönettel fogadása a nép ré­szér­ől 4; „Az octrogált alkotmány elismerése ezen­­túli álladalmi alaptörvénynek“ pedig 17 szótöbbséggel fo­gadtattak el. A­­P Ester-féle meglehetős „veres“" tervre 13 tag szavazott; az ultrák maguk vetették el a mérsékelt baloldal módosításait, mellyek közül az eg­yik minden esetre keresztül megy , im­pertálisukat meg ITM tagadják­ Azonban a bal oldal nagy bizonyossággal várja a kamra közeli feloszlatását. — A válaszfeliratnak ma elfogadott §-ában foglaltatik, mikép a gyűlés az ostromállapotra vo­natkozó előterjesztéseket várja , s azokat szorgalmatosan megvizsgálandja. A Vistula mellől írjak: mart. 16-ról. „Hi­teles kútfőből tudjuk, hogy az orosz seregek, mellyek ed­dig Mlawaban, határunkon, Neidenburg közelében táboroz­tak, Kalisch felé indultak. Néhány hét óta Lengyelország­ban már nem készpénzes hanem szállítási levelekkel (Lie­ferungsschein) fizettetnek az orosz seregnek tett szállít­mányok. Varsóban annyi katonaság van, hogy egy része az utczákon kénytelen tanyázni. A német lakosok any­­nyira félnek a lengyel felkeléstől , hogy sokan közülök a porosz határon tartózkodnak első veszély alkalmával to­vább menekülendők. Kiel, mart. 21. Éppen most látható 3 dán hadihajó, 2 korvette és 1 brigg, kikötőnk előtt , hihetőleg kikötőnk blokádájára rendelt hajó­csapat. Antona, mart. 22. Bonin tábornok tegnap paran­csot küldött ide, hogy a megérkezett katonaság tüstént észak felé indu­tassék, mivel ő semmit sem tud a fegyver­­szünet meghosszabbításáról. Berlin, mart. 24. A már tegnapelőtt elterjedt hír, a 2-ik kamrai mostanában leendő feloszlatása iránt, tegnap is sok oldalról ismételtetett. FRANCZIAORSZÁG, Paris, mart. 19. A nemzeti gyűlés tanácskozási teremében m­a azt beszélték , hogy a siciliai ügyet illetőleg a franczia és angol kormány közt félreértések támadtak. Mind­két admiral parancsot kapott Sicilia vizei elhagyására. Parker már Máltába vonult vis­sza, honnan az eseményekre ügyelni s annak idején a szín­helyre sietni el nem mulasztaná. Mindenütt állítják, miképp a siciliaiak elvetik az ultimátumot. — Beszélik, hogy Bois le Compte-nak meghagya a kormány, miképp Károly Albert főhadiszállásába menjen az eseményeket figyelemmel kísérendő. (Az események már megelőzték a Figyelmezőt — a francziát­­, i. nem a magyart.) — Roth­an jesuita generalis ide érkezett, s innen Por­tugálba fog menni, hol a kormány engedelmét megnyerni reményű rende középpontjának felállítása iránt. Paris, mart. 19. A tegnapi „Moniteur“ben egy ren­delet foglaltatik a köztársasági elnöktől, mellynél fogva 21 megyei alispán létetik le hivatalából. — Mart. 20. A „Presse“ így ír a club-törvényjavas­­latról: „Ha lett volna is valami kétségünk a clubok ellen nditványozott törvény veszélye iránt, a tegnapi ülés azt eloszlatá vala. A mi 1848-ban veszélyes volt Guizot-nak, nem kevésbé veszélyes 1849-ben Odilon Barrot-nak. A mi Lamartine-i Ledru Rollin-nak olly nagy erőt adott a mo­narchia ministeriuma ellen, ugyanaz képezi Jules Favre erejét a köztársaság ministeriuma ellen. Politikában ugyan­azon okokból ugyanazon eredmények származnak. A kor­mányok változhatnak, de a logika nem változhatik.“ — Az „Univers“ így szól a clubokról: „A club azon dolgokhoz tartozik, mellyekre nézve használat-vagy visszaélésről nem lehet beszélni, mivel az lényegesen rosz. Ezt gyakori kegyetlen kísérletek bizonyiták be a legkö­zelebb lefolyt 60 év alatt. A club a valódi kormánnyal ellenkező kormány, melly a felett vagy uralkodik, várván mig helyébe léphet, vagy harczot folytat ellene. A club állandó forradalom. Természetes és szükséges, hogy a cluboknak nagy bősége van ott, hol azok megengedtetnek. Az a demokratikus gondolat valósítása, a­mint azt Proud­hon meghatározza , az igen termékeny ott, hol minden pol­gár az álladalom fejének véli magát. Ezért nincsen közép­ük , vagy a clubokat el kell tiltani, vagy a társadalmat rendetlenség s végveszélynek kell átadni.“ — A „Constitutionel“ következőleg ir Proudhonnak a „People“-ben foglalt egy újabb czikkéről: ,, Már több ízben kimutattuk ama hihetetlen tévedéseit az önzésnek, mellyekbe esnek az önmagok s eszméik által egészen meg­vakult állítólagos reformerek; így Proudhon úgy áll elő, mint a ki egyenlő Istennel, sőt tegnap még tovább ment— azt nyilvánítván, hogy ha Isten nem teljesíti kötelességét, ő azt elbocsátja, s helyette a világ kormányát átveszi. — Proudhon, miután elvül állitá föl, hogy a februári forra­dalomnak nem volt más czélja, mint a hitel viszonosságát megalapítani, következőleg szól: „Merem mondani, hogy ha azon czél, mellyel a f­ebruári forradalomnak tulajdoní­tok, nem lenne igaz, ez az okossággal ellenkeznék. Ek­kor azt kellene hinnünk, hogy a civilisatio , hogy a philosophia s vallás hazudtak, hogy a társadalom olly pá­lyán halad, mellyből nincs kimenetel; azt kellene monda­nunk, hogy az ész az embernek ítélete elcsábítására ada­tott, s hogy a humanitásban elöhaladás az isteni gomb­n- 239

Next