Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-05-30 / 21. szám
mellyre a’ sokat ígérő „okoskodás’ alaptudománya“ czím rá nem illik, mivel alatta alaplogikánál mást alig érthetünk. De menjünk a’ tartalomra. A’ bevezetésben kikél a’ szerző a’ philosophusok ellen, mivel tudományukat eddig olly szilárd elvre nem állapíták mint a’ mathematicusok, kik „felvett vizsgálódásaiknak előre egy — és pedig csak egy — alapigazságot, de csalhatatlant vetnek alá, t. i. hogy kettő több egynél, vagy is egy kevesebb kettőnél. Ezt egyedül Győry Sándor és Nagy Károly tudós hazánkfiai’ kedvükért jegyzém ki, hogy e’ tetemes felfedezést használva, ezentúl a’ mathesist ezen egy csalhatatlan elvre alapítni ’s így a’ lehetségig egyszerűvé tenni el ne mulaszszák. Folytatva bevezetését, iskoláink’ rhetoricai, oratoriai (ez talán az elsőhöz tartozik) és logicai tanításaival való elégületlenségét nyilatkoztatja ki, ’s végre Cicerót dühösben sarokba szorítja. „Az oratoria, mond, már többet kivan, — olly sokat, hogy a’ híres Cicero egy egész hosszú könyvben (mellyben alig van valami bizonyos állítás) töméntelent és mesterségesen beszélve is meg nem tudta mutatni, mi az oratoria, vagy csak épen azt mutatta meg, mi nem az.“ Arról tehát fogalma sem volt! De beszédei szónokinknak még mindig mustrául szolgálnak! „Szerencsétlen példány! kiált fel szerzőnk. A’ legalább való személy nem tudja olly undorítólag és piszkosan lehordani veszekedő társát, mint Cicero Casilinát és Antoniust. A’ többi része beszédeinek részint szenvedhetetlen üres pöffeszkedés, részint a’ legszemtelenebb alacsony hízelkedés.“ Átmegyek a’ dolog’ velejére. Az első részben az „okoskodás’ alapjai“ fejtegettetnek. Itt van a’ munka’ középpontja, mert a’ szépnek, jónak és igaznak kútfejei vétetnek vizsgálóba. Ezen fölfedezésekben Lasku Károly úr előtt a’ világ’ legnagyobb bölcsei fáradoztak ; de ő keveset hajt rajok, neki ez csak kicsinység! Ő „felvesz egy kisdedet, ’s követvén őt a’ szerint a’ mint apránként okosodik, magából a’ természetből fejti ki az okoskodás’ alapjait.“ Lehozása egészen materialisticai. „A’ kisded, így kezdi magyarázatát, nem hoz a’ világra egyebet magával érzékenységnél“ (talán érzékiségnél, sensualitásnál, mert érzékenység sentimentalitás). Az első érzés szüli benne az öntudatot, az érzés a’ képzeletet is, mellynek ismétlése az emlékezet, így jut a’ létező dolgok’ — az igazság’ — ismeretéhez. — Gyakorlatilag némelly tárgyak kellemetesen, mások kellemetlenül hatnak érzékiségére; amazokat kivánja, ezektől iszonyodik , ’s ez szülő perezenete a’ szép’ és jó’, rút’ és roszról való eszméknek; a’ tárgyak’ behatásai, testiségünk’ ösztönei, ’s idegeink’ nagyobb vagy kisebb rezgésük, eszközük egyszerűen ezen, Sasku Károly úron kívül, mindenki által olly megfoghatatlan csodákat. Itt másodízben kell a’ szerzőtől kérdeznem, tudta ’s értette-e világosan, melly fába vágta fejszéjét? A’ világ’ minden bölcse eddig belső és külső életünk’ tüneményeit, tárgyilagosan, három elvből igyekezett magyarázni, ’s ennélfogva három főrendszert állíta fel: a’ spiritualismust, melly a’ szellemi , a’ materialismust, melly az anyagi, ’s a’ dualismust, melly mind a’ két elvből indul ki. A’ szerző az öntudatot, képzeletet, akaratot, szóval elme- és gyakorlatbeli tehetségeink’ összes munkásságát, az érzékiségből és tapasztalásból származtatja, tehát az anyagi elvből, kirekesztvén a’ szellemit. Neki tehát csak az lehet igaz, a’ mi érzékeink’ tanúbizonyságán épül, a’ mi látható, tapintható, ízlelhető stb. ’s csak az jó, a’ mi testiségünk’ kívánságaival összeegyezik. Tanítása szerint ennélfogva ezen egész mindenségijén nem létezik más az anyagi természetnél, minden lény, minden hatás, tünemény, cselekedet, ennek kénytelenségi törvénye alá van vetve, így egy csapással minden érzékfeletti, minden erkölcsi tárgyak megsemmisítetnek. A’világ ennélfogva önmagától való ’s örökös, mi emberek, részei ezen anyagi véghetetlenségnek, érczlánczokkal körül vagyunk bilincselve a’ kénytelenség’ törvényétől, ’s szükségkép gépely módra vánszorgunk a’ megsemmisítés’sírjai felett; nincs isten, öröklét, szabad akarat, nemesülés, erény — ezek mind puszta hangok, üres agyszüleményei egy beteg ábrándozásnak! — A’ szerző visszadöbben következtetéseimtől! ’s valóban nem is szándékom azokat rá fogni: de eszébe kellett juttatnom, milly nehéz követ mozgatni eggondolatlanúl.Nagy munkásságunk két elvből származik, természetünk érzéki és szellemi egyszersmind; ez öntudatunk