Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-09-19 / 12. szám
180 velünk költői hivatásokról általában, ítéletet mondatni. — Az epos’ körében is gyakorolta magát egy társ, mit nem roszallatni; de igen azt, hogy nem hazai a’ választott tárgy, minőt a’ napjainkban úgy is csak nehezen viszhangot találó epikus költőnek ajánlhatni. Ormós’ színműve a’jobb példányok’ ismeretére mutat, ’s vers és nyelv gonddal kezeltettek. A’ beszélyek’ prósája is ollyas , minőt Patakon Kövy’ és Vályi-Nagy’ idejében még nem igen írtak. De mind e’ mellett még sokat kell küzdeniük ifjainknak, míg oda juthatnak el, hová jelesebb prósaíróink már eljutottak, de hová csak huzamos!) gyakorlat viszen. A’ gyűjtemény Kölcsey Ferencznek van ajánlva, ’s méltóbbnak nem szólhatna az ajánlás. ©*• Történettudomány. 1) „Codex Diplomaticus Hungariae Ecclesiasticus ac Civilis. Studio et opera Georgii Fejér Billiothecarii Regii CJJ Tomi Fii, volum.III. Budáé 1835, 81. 1. §. Megsértetettnek érzé magát Fejér úr az által, hogy a’ Figyelmező folyó esztendei első 24-dik számában, Erdélyország Történetei’ Tárát szemügyre véve, figyelmeztetni bátorkodtam az érdeklett Tár’ Kiadóit, ’s közvetve az egész olvasó közönséget a’ Codex Diplomaticus Hungáriáé fogyatkozásba, és annak, előforduló esetekben, óvakodva használására; és, mintha az ő okleveles könyve olly valami szentség volna, mellyhez halandónak, maga mélységes megalázása nélkül járulnia, mellyről érzését az ő kívánatéval ellenkezőleg nyilatkoztatnia szabados nem lenne, azt is feledve , hogy a’ mit már előttem mások szóval, de írásban is, egyenesen kimondták, azt én csak melleslegesen említettem, annyira neki került, hogy valóban sértegető kifejezésekkel szólíta fel a’ Hazai és Külföldi Tudósításokkal járni szokott Hasznos Mulatságok 1837-ki első 52-dik számában: jelölném ki a’ fogyatkozásokat, mutatnám ki a’ benne hemzsegő hibákat. Ezt én meg is tettem ugyan azok folyó esztendei második felének 6-dik számával szét küldözgetett őszinte feleletemben, megígérvén egyszersmind, hogy a’ mennyiben igen csekélység az iszonyú tömegből, a’ mit vizsgrálat alá vettem, midőn hivatalos foglalatosságaim engedendik, annak korán, helyén, több tapasztalandó fogyatkozásokat fogok kitüntetni, és hogy számtalan hibákat követett el, bővebben be fogom bizonyítani. Most tehát ismét néhány példát a’ VII. kötet III-dik szakaszából: 2. §. Az I. II. III. IV. darabok nemzetségi leszármaztatások, és nem oklevelek, ’s annálfogva helytelenül foglalnak sort az oklevelek számában ; fő hibájok, hogy minden alapos ok nélkül, határozott időhöz, éspedig ollyanhoz vannak kötve, millyet azoknak ön szerzőik, kikre hivatkozás történik,magok sem tulajdonítottak; de nem is tulajdoníthattak, mert azon közlemények nem egy, hanem több évre terjednek; másod hibájuk pedig az, hogy nem azon alakban, nem azon szavakkal és értelemben adatnak , mint azok az illető szerzők munkáiban olvashatók. 3. §. Azt sőt, mellynek czime ez: „An. ed. 1001. Vetustas familiae comitum Andrási“ illyetén aláírással adja Fejér úr: „Katonae monumentis familiae. Hist. Crit. Stirpis Arpa dianae tomulo Art. in dedicatione.“ Tehát e monumentis Familiae?! szabad-e az oklevéltudásnak efféle ráfogásokkal élni ? hol mondja azt Katona? — Ő az idézett helyen, holott az Andrásyak ivadékit még tovább folytatja, mint Fejér, nem azt, hanem ezt mondja. Báró Andrássy Antal Rosnyói Püspökhöz szóltában : „Noui equidem, a me grandia seu TVA, seu maiorum TVORVM merita TE praedicari nolle , sed vei me tacente, loquuntur historiae, quam illustribus vetustisque progenitoribus sis editus, quantus illegator nobilissimae stirpis Andoiasius seu Andrasius fuerit stb.“ ez pedig nem azt tartja: e monumentis familiae! — és csak ugyan: nem is azokból szőtte öszve Katona a’ maga eléadását, hanem Gyöngyösi Istvánnak Andrásy Péterhez, nemes Gömör vármegye Fő Ispánjához, Csernekről 1700-ki Bold. Asz. Havas 10-dik