Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1838-09-18 / 38. szám
623 624 dás helyett; quem dii odere, paedagogum feeere, imigy vigasztalja , edzi a’ tanítókat. Küzdjetek ’s tűrjetek, tanítók, nevelők, tanítói ’s nevelői pályátokon, egyszersmind reményljetek, hogy azon haza, melly más tárgyakról jelenleg olly melegen gondolkodik, külállás pontotokat is majd figyelme, gondja ’s hatalmas pártfogása alá veendi; addig szolgáljon ideigleni vigasztalástokra e’ mondat: nincs állapot nyugalom nélkül ; nincs hivatal terh nélkül e’ földön. — A’ martiusi folyamatban Guzmics folytatva értekezik a’magyar zsinatokról, említi hogy Bánfi Lukács esztergami érsek, látván, mikép 3 dik István király, pénztára* fogyatkoztában az egyházi javakat szedegeti, ’s a* többet ígérő világiaknak adogatja, zsinatot tarta 1169. Esztergomban, hol elvégeztetett, hogy Bánfi járulna a’ királyhoz, nem feleletre vonás végett, hanem megintésül a’ visszaélések miatt, hogy becsülve ’s királyi joga ’s kötelessége szerint föntartsa az egyház’ birtokait, mellyekből annyi haszon áradozna az országra, azokat a’ világiak’ hiű fényűzésére martalékul ne engedné. Utóbb a’ király mindent vissza is térített. Nincs tehát honi évkönyveinkben adat, hogy az egyházi birtokok a’ status’ jószágaihoz számítattak volna. — Megrója Guzmics Virág Benedeket is, ki e’ tárgyról szólván mondja. De ha mit elvett is az egyházi jövedelmekből azon terhes időkben, nem fordította-e azt köz haszonra ? Jámbor Árpádiak! vajha bennetek nem annyira az adakozást, mint a’ jutalmazást dicsérhetnék józan maradékitok ! A’ tudós férfi, így szól Guzmics, nem vette észre, hogy maga a’ király nyilván birtokokról és nem csupa évi jövedelmekről, mellyeket netán köz szükség’ idejében vett légyen el az egyháziaktól, sőt olly birtokokról szól levelében, mellyeket világiaknak adott át, hogy saját hasznainak is szolgáljon. Azt kívánván pedig hazafi buzgalmában Virágunk , hogy az Árpádiak bár inkább jutalmaztak, mint adakoztak volna, részint nem annak helyén nyilatkoztatja kívánságát, részint valóban tett dolgot kíván. Nem annak helyén nyilatkoztatja kívánságát, mert itt nem az adakozó, hanem inkább az eltulajdonító és most visszaadó királyról van szó. Tett dolgot kíván pedig Virág, midőn adakozás helyett jutalmazást kíván: úgy látszik, elődeink e’ kettőt nem szorosan különbözteték meg egymástól, legalább az oklevelek erre mutatnak, mellyekben akár érdemért, akár érdemen kívül adott valakinek valamit a’ király, az egyaránt donatiónak neveztetik. És az egyháziaknak adott birtokok voltak-e érdemen kívül adva Árpádvérű királyainktól ? Csak a’ vérmezőkön, vagy a’ világi kormány mellett lehet-e érdemeket aratni,’s nem egyszersmind az értelmi’s erkölcsi világ’ terjesztése ’s gyarapítása által ? Ezek ugyan nem olly szembetűnők, nem olly fényesek, mint amazok, de bátor vagyok mondani, jótékonyabbak ’s tartósb sikerüek. ’S úgy nem az egyházi birtokok-e azok, mellyekből mindig legtöbb haszon áradott a’ közjóra? Ezek ellen tehát kár hazafinak buzgólkodnia. — Igazán lelkes szó a’ maga idejében. Ugyan ezen folyamatban fejezi be Guzmics Jeremiás próféta’ keserveit, ’s közli eredetiben Haulik György zágrábi püspök’ beköszöntő pásztori levelét. — Practicus hasznáról nem lehet nem helyesleni az áprilisi füzetben Szilberknolltól, folytatását a’ lelkészeti történetnek a’házasságról“. Az előadás helyesen népszerű; azért az egésztől kissé elütnek a’ lelkész’ szájában a’ tudatlan házasulandókhoz (a* 4. és 10-dik lapon) intézett milly futurumok: adandjátok , leendetek stb. De ezek csekélységek. — Értekezések között ritka tökélyei,’s az igazság és szabadság között ingó, ’s ez utolsóra aránytalanul hajló korunk’ szükségei miatt fő helyen áll, a’ májusi füzetben: „Hit és szabadság“ czímű értekezés Guzmicstól. Szépen kifejtve abban a’ bennünk létező Szent valami, az igazság és az erkölcsi törvény, vagy is a’ szükséges, ’s e’ szükségesnek ellentéte, vagyis az önkény, a’ tágabb értelemben vett szabadság, honnét emberben hajlat a’ függetlenségre, ebből munkátlanságra, ’s ebből ismét a’ léhaságra, melly mint nyavalyás fattyja a’ velünk született szabadságnak, forrása minden igazság ’s erény elleni jelenetnek az emberiség’ életében ’s történetében. — „E* teljes függetlenség’ baráti azonban egyedül az öneretlenség’ emberei, minden rendnek, minden törvényesnek,minden szentnek ellenségei , az öntehetlenség’ rabszolgái. — A valódi szabadság elhatározottságot és szün